Pest Megyi Hírlap, 1981. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-22 / 45. szám
1981. FEBRUAR 22., VASÁRNAP PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 7 Úton vagy. vasúton Elfolyik, míg vándorol A szűkebb, szigorúbb esztendők arra késztetnek: nézzük meg jól merre gurul a forint, s miért éppen oda? Mérlegeljük, vitatjuk, melyik iparág további fejlesztése kaphat újra és újra zöld utat. Szűkebb esztendők, habár a mi teheneink — mint a Bibliában —, nem soványak! Kevesebb a pénz a közös kasszában. Ám míg a jövendölés eleve elkerülhetetlenül hirdette a hét szűk esztendő létét — számunkra a védekezés eszközei adottak. Ha tudunk velük élni. Nem vagyunk teljesen kiszolgáltatva az oly sokszor emlege- . tett világpici áraknak. Még jobb, több, munkával, ésszerű szervezéssel, a forintok megfogásával ellenállóképességünk erősödik. De ne lépjük át az országhatárt Maradjunk kapun belül. Egyetlen. péMa alapján nézzük meg tényleg vigyázunk forintjainkra? Lépéseinket a meggondolás, az ésszerűség vezérli — vagy egyetlen tollvonással milliókat —, iietán milliárdokat — dobunk ki az ablakon? A vállalat archívumából ad arra választ, mi történt. Lapozza fel, a tények önmagukért beszélnek. Vérkeringésből kikapcsolva Azt hiszem nem kell bizonygatni, hogy az LSZV munkájának, anyagmozgatási rendszerének szerves része volt a vasúti szállítás. Az iparvágányok megszüntetése, illetve a szárnyvonalak kiiktatása tetemes vállalati többletköltséget jelentett, jelent. A drávasza belesi lenárugyá- rat 1979. végén felszámolta az LSZV: hatékonyságot növelő programja keretében. De 1971-től — a gyártelepet Harkánnyal összekötő vonal megszűnésének dátuma — 1979-ig nagyon sok pénzt emésztett fel. Hiszen a napi 15—18 vagonnyi nyersanyag közúton utazott nyolc évig, s egy 30 ezer négyzetméter felületű közlekedési utat is építtetett az LSZV, s öt tehergépkocsit, pótkocsit vásárolt. Túlzottan nem akarom minősíteni ezt a nyolc évet, de úgy nézem: amit nyertünk a réven, elvesztettük a vámon- Nem MÁV, kontra LSZV, hanem a népgazdaság! Mikosdpuszita Zalabér között is gépkocsik fuvarozzák a korábban 10—12 vagonos árumennyiséget. Igaz, ma már nem a Kárpátia típusúak, mert központilag elhatározott selejtezés után hat, öttannás IFA-t vettek. Majd négy évvel ezelőtt kapcsolta ki a vérkeringésből a komáromi ienárugyárhoz vezető 800 méteres iparvágányt a MÁV. A gyár az iparvágányon mindig saját személyzetével és traktoraival vontatott az állomás és az üzem között. Költöttek is az iparvágányra: burkolattal ellátott átjárók, vágányzáró sorompók, korszerű kitérők készültek. Feleslegesen. A városfejlesztés is közbeszólt. A vágányokat felszedték. Ennek technikai és anyagi következményei ismét a vállalatot sújtottált. Még élt az iparvágány, amikor 20 ezer köbméter éves kapacitású poz- dorjaüzem komáromi telepítését határozták el. A műszaki, a technológiai és a munkaerő kínálta lehetőségek alapján. Ez nem esett kútba. De a pénzt szórni kellett a kialakult kényszerhelyzetben. Lássuk csak. miért? A bútorgyártás alapanyagául szolgáló pozdorjalaphoz a többi lengyártól évente tízezer tonna pozdorja, s ezer 800 tonna műgyanta utazik. S majd a kész bútorlapok kiszállítása a következő lépcső- Szállítási módok, feltételek megteremtéséhez nem kellett sok: újabb gépjárművek vásárlása, egyszóval a beruházási költségek növekedése következett be: 2,5 millió forint összegben, s majd plusz tizenkét ember felvétele a szállításhoz- Ez az egyetlen eset. évente hárommilliós többletkiadásként jelentkezik. Holnap már éjszaka sem Kapuvárnál ugyancsak eltűnt a sínpár. Az ott dolgozók 90 százaléka a madzagvasúttal jutott el korábban munkahelyére. S az LSZV? Akarta, nem akarta, úgy viselkedett mint a gazdag cég: négy öttonás teher- és pótkocsikat szerzett be, két Ikarus autóbuszt, s egy kisbuszt. Nesze neked takarékosság. Szombathely és Rum között autóbusz viszi az LSZV gyáráha a munkásokat. De a Szombathelyről kijárók, az ingázók gyakran késnek. S a Volán-buszok késésének a termelés látja kárát. Nem mindegy, mikor kezd a műszak. A közútról kanyarodunk be Pest megyébe. Csapjunk át a HÉV vonalaira. Sínpár, melyet nem akarnak felszámolni. A budakalászi szövőgyárba naponta kétszer érkezett a nyersanyag Kilenc vagon gyomrát tölthették meg. Azonban ma már csak éjszaka kanyarodhat be az iparvágányra a HÉV útvonaláról kocsi. De meddig? Hiszen a BKV előrejelzése szerint, ennek a pünkösdi királyságnak is rövidesen vége. A Budapest—szentendrei vonalon gyorsjáratokat közlekedtet- S nem ad módot éjszakai szállításra sem. Hiszen míg a forgalom szünetel, a karbantartóké lesz a pálya. / Nehéz dönteni, melyik ujjamat harapjam. Üdülőövezetben vagyunk. több tízezer turista keresi fel nyaranta Szentendrét. S az ingázók sem bánják, ha a döcögős HÉV sebesebb tempóra vált. Közérdek, hogy gyorsan célba jussunk. De az éjszakai, összehangolt szállítás ezt nem befolyásolná. Az LSZV riíellett huszonötharminc vállalatot, szövetkezetét érint hátrányosan a döntés. A vonal mentén. Áttérés közútra, az amúgy is zsúfolt Szentendreire, benzinért, olajért sóhajtozó időben. A költségekről már ne is szóljunk. Naponta kétszer kilenc vagont (egyetlen gyár!,), hány autó pótol majd? És hány gépkocsivezető, kísérő? Lenyeletjük a vállalatokkal? Megfizetjük fogyasztóként. Amikor termékeiket megvesszük. S az útkarbantartás? A tavalyi összegre jó, hacsak ráduplázhatnak! A nagy lehetőség kimarad Szoktatjuk önmagunkat, s egymást a takarékosságra. Olykor csip-csup dolgokon akarunk sokat keresni, megfogni néhány fillért is — az igazán nagy lehetőségek mellett pedig elmegyünk. Sokallják a kis szárnyvonalak, iparvágányok csatlakozási pontjainak felújítási költségeit Azt a tizenöt-huszonöt évenként esedékes ötvenmilliót ugyanakkor egyetlen vállalat egy év alatt hatvan- milliót költ szállításra- A tárca megtakarít dicséretes összeget amit másutt kétszeresen fizetnek meg. Mindkettő a népgazdaság pénze. Csakhogy amíg az egyik zsebből a másikba vándorol, jócskán, elfolyik belőle. VARGA EDIT Nagy cég - nagy költség? A budakalászi központú Lenfonó- és Szövőipari Vállalat az igazán nagy cégek közé tartozik. Egyszerű a megállapítás bizonyítása: Budapest, Komárom fonó-, Budakalász, Komárom, Csillaghegy, Győr, szövő-, Komárom, Szombathely, Kapuvár, Fenékpuszta, Mikosdpuszta, s Hajdú- ságmajor kendergyár. Egyszuszra nehéz felsorolni. Nagy cég nagy költség — véli az ember. A nagy számok közül ragadjunk ki egyet: anyagszállítási költségeik éves szinten hatvan millió forintot tesznek ki. Felhasznál 980 ezer liter gázolajat 320 ezer liter benzint a kétszáz rendiszámtáiblás járművük. Van eközött egy- és öttonnás teherautó, vontatótraktor, -tankautó. S még számítsuk hozzá azt a száz embert, aki kizárólag a szállítással foglalkozik- Gépkocsivezetők, kocsikísérők, szerelők. Akárhogy is nézem, egy kisebb fuvarozó vállalat a gyárkapun belül. Ma, amikor takarékoskodni alkarunk az üzemanyaggal? S a belső iparvágányok? Miért nem szállíttat vasúton az LSZV? Miért, mikor szinte minden gyárnak saját belső iparvágánya van? A feér- déssorozat címzettje Beck Tamás, az LSZV vezérigazgatója: — Nem kell sok magyarázat, a vasúti áruszállítás közútra terelése húzódik meg a számok, a - költségek mögött. S a MÁV sajátos, önmagában véve dicséretes — gazdaságosságra irányuló törekvései. A vállalati, mindig népgazdasági költséget is jelent. fgy, mi például minden esetben a szállítási többletköltséget nem kívánjuk termékeink eladási árában érvényesíteni. De hovatovább ott kötünk ki. Hiszen az iparvágányok megszüntetésével olyan anyagmozgatási rendszereket alakítottunk, amelyek utak építésével, tehergépkocsik vásárlásával, tranzitraktárak létesítésével járt Vaskos iratcsomó Hát a tyúk? Az is úgy! — harsogja az óvodás, ismeri a nagymama e régi mondókát. Hiszen generációk nőttek, nőnek fel a fülünknek mindig ismerősen csengő, kedves sorokon. Idézvén piacok, vásárok hangulatát, az alkudozás örömét. A kis túrái piac is hasonló gondolatokat idéz. Igaz, a kakast meg a tyúkot nem sikerült lencsevégre kapni. Sebaj, ezen a hűvös, újra télies napon annál nagyobb keletje volt az egyenként kifényesített, pirosán mosolygó, magát kellető almának, az egészséges, narancssárga belét mutogató sütőtöknek, a nagyfejű, fekete reteknek, a torokégető, felfűzött, csípős paprikának. Gazdát cserélt az "áru. a forint. A fonott, nagy fűzfakosár is előbb vagy utóbb gazdára lelt. Megteltek a szatyrok, üresen maradtak a pultok. A következő "piacos Papig. Talán ez? Vagy amaz a cSípősebb? (bal oldalon, lent) Ha már nem vesz tököt, hallgassa meg, mi történt.,. (jobb oldalon, fent) Tízesből három éppen elég (jobb oldalon, lent) Nem mindig a vásárlás, olykor a terefere is örömet okoz (középen, fent) Nem elég kimérni, segíteni is illik a Vásárlónak... (középen, alul). Bozsán Péter felvételei Hogy a kakas? Három garas! k é
