Pest Megyi Hírlap, 1981. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-01 / 27. szám
1981. FEBRUAR U VASÄRNAP Kffldap A legjobbakat kitüntették Befejeződött a BM segítőinek országos tanácskozása Tegnap befejeződött a Belügyminisztérium önkéntes segítőinek második országos tanácskozása. A tanácskozás befejeztével az önkéntes rendőri, az önkéntes tűzoltói, illetve az önkéntes határőri feladatok ellátásában több éves kiemelkedő tevékenységért kitüntetéseket adtak át. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a szolgálati feladatok áldozatkész elősegítésében végzett kiemelkedő tevékenységük elismeréseként á Vörös Csillag Érdemrend kitüntetést adományozta a Volán Tröszt önkéntes rendőri zászlóaljának, a tapolcai városi tűzoltó egyesületnek és a szombathelyi MÁV I. önkéntes határőr csoportjának. A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát nyolc közösség és a Belügyminisztérium egy dolgozója vehette át. A Közbiztonsági érem arany fokozatával egy közösséget és 34, ezüst fokozatával 11, bronz fokozatával 10, a Tűzbiztonsági érem arany fokozatával 10, ezüst fokozatával 3, bronz fokozatával 4 dolgozót tüntettek ki. A tanácskozás résztvevőinek tiszteletére a belügyminiszter fogadást adott. Koszorúzás! ünnepségek Tegnap a Mező Imre úti temető Munkásmozgalmi Panteonjában megkoszorúzták Szántó Bélának, a Kommunisták Magyarországi Pártja alapító tagjának, egyik első titkárának, a Magyar Tanácsköztársaság hadügyi népbiztosának sírját, születésének 100. évfordulója alkalmából. Ugyancsak szombaton, Mező Imre úti temetőben, a Munkásmozgalmi Panteonban megkoszorúzták Boczor Józsefnek (Wolf Ferenc), a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő alakjának emléktábláját születésének 75. évfordulóján. Vég nélküli huzavona Bizalmat vesztett bizalmi A bajban jól jön a segítség. Legyen bár egy apróság, akkor is jólesően vesszük tudomásul, hogy számíthatunk a környezetünkre. Ezt azonban nem mondhatta el Lugosi Károlyné Abonyból, aki a Ceglédi Járási Építőipari Szövetkezet abo- nyi kirendeltségének a dolgozója. Ne vágjunk azonban a dolgok elébe, beszéljen erről levele, amelyet szerkesztőségünkhöz küldött: Válaszra sem méltattak „A ceglédi járási építőipari szövetkezet abonyi kirendeltségének dolgozója vagyok immár 13 éve. Harminc éve tagja vagyok a szakszervezetnek. Tavaly öthónapi súlyos betegség után elhunyt édesanyám, akinek rajtam kívül senki fizetőképes hozzátartozója nem volt, munkaképtelen, beteg testvéremmel éltek az özvegyi nyugdíjból. A betegségéből adódó és a temetkezéssel Járó költségeket, én fizettem. Ezért szeptember elején. szövetkezetünk szak- szervezeti -bizottságához (Cegléd, Achim A. u. 26.) fordultam, segélyt leértem. Kérelmemet továbbítani kellett volna a KISZÖV budapesti központjába. Egy hónap elteltével vissza kellett kérjem benyújtott okmányaimat, mert a hagyatéki tárgyaláson erre szükségem volt. Igaz, azt hittem, hogy egy hónap elegendő lesz a segély kiutalásához, de tévedtem, mert kérelmemet ekkor még nem is továbbították. Ezt követően két hónap múlva a temetkezési számlát, majd újból a halotti anyakönyvi kivonatot kérték. Ennek már öt hónapja, de azóta kérelmemre még csak választ sem kaptam, az irataimat sem küldték vissza. Erre a szak- szervezeti bizottságra nem lehet elmondani, hogy kétszer ad, aki gyorsan ad.” Acs Sándor, a KISZÖV Területi Szakszervezeti Bizottságának titkára mitsem tud erről a kérelemről: — Hozzánk nem fordult a levélíró — mondja —, hiszen akkor tudnék róla. Feltétlenül megvizsgálom az ügyet. Nálunk olyan még nem fordult elő, hogy valaki legkésőbb öt hét múlva ne kapott volna választ. Nem érek rá Arra a kérdésemre, hogy mégis, mikor veheti fel a segélyt Lugosi Károlyné, már nem tudott konkrét választ adni. — A jövő héten tanfolyamon leszek, így csak az utána való héten tudok érdemben intézkedni. De a mulasztást nem itt követtük el, annyi bizonyos. Egy nappal később a KISZÖV Területi Szakszervezeti Bizottságának gazdasági felelőse, Kertész Zoltánná már tudott az ügyről. — A temetkezési segélyre egy megfelelő formanyomtatványt kell kitölteni. Tudunk róla, hogy Lugosi Károlyné kért segélyt, de a kérelem csak december elején érkezett hozzánk. Viszont hiányoztak az okiratok, s nem volt szabályosan kitöltve az űrlap sem. Csakis ő követett el mulasztást, nem mi. S ha arra volt ideje, hogy munkaidőben panaszra járjon, akkor a szükséges okmányokat is beszerezhette volna. A ceglédi kirendeltség főbizalmija: Balogh Lászlóné intézte az ügyét. Sok a munkája, így nem olyan nagy idő, ha december eleje óta nem tudott intézkedni. A főbizalmi, azaz Balogh Lászlóné a ceglédi kirendeltségen dolgozik. Amikor arra kerestük a választ, miért húzódott ilyen sokáig egy temetkezési segély elintézése, a következőket mondta: — Nagyon sok dolgom volt. Különben is én decemberben (a kérelmet szeptember elején adták be! — szerk.) továbbítottam a területi bizottsághoz a kérését, de visszaküldték azzal, hogy nincs szabályosan kitöltve. — És december nyolcadika óta nem volt ideje azt a bizonyos űrlapot kitölteni? — kérdem. — Jó, jó. Hát hibáztam, elismerem, — Majd gúnyosan megjegyzi még t — Ha annyira Hiányzik néki az ’a pénz, kifizetem a saját pénztárcámból. De most sem érek rá ezzel foglalkozni, majd csak zárás után. Mint megtudtuk, Balogh Lászlónénak ebben az időszakban valóban sok munkája volt és van is. De. ha azt is figyelembe vesszük, hogy a kérelemről szeptember óta tudott, akkor már korántsem lehet felmenteni a felelősség alól. Félvállról venni egy ilyen kérést, megengedhetetlen. Az eset példátlan Egyáltalán nem vette ilyen félvállról abonyi olvasónk panaszát Soltész Lajos, a HVDSZ Pest megyei bizottságának titkára: — Alig találok szavakat. Ennek az esetnek nem szabad megismétlődnie! Amikor egy ember ilyen bajban van, akkor a szakszervezetnek kérés nélkül is segítenie.kellene rajta. Ha a szükséges iratokat felmutatta, nem kellett volna tárgyalgatni semmit, hanem azonnal fizetni. Ezt azonban elmulasztották. Hibázott a főbizalmi, mert öt hónapig halogatta az ügyet, anélkül, hogy intézkedett volna. Ígérhetem: a segélyt Lugosi Károlyné .^hamarosan megkapja A De -azt is ér k el 1 "híoh(fail WR? ^io fjr' p posztjára méltatlan főbizalmit fegyelmi elé fogjuk állítani. Ez az eset azt is megkérdő-' jelezi, hogy egyáltalán méltó-e'társai bizalmára. Szalai Mária Mezőgazdaságunk jelene és holnapja A mélyszántástól az értékesítésig A kérdésekre válaszol: dr. ElekI János mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes Hogyan tovább? Ahogy az iparban, úgy a mezőgazdaságban is újra és újra megfogalmazódik ez a kérdés. Az eredmények mellett — melyekben nem szűkölködnek Pest megye gazdaságai — egy sor téma vissza-visszaté- rően napirenden szerepel. Időszerű kérdések, melyekre választ dr. Eleki János mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettestől kértünk. Abból az apropóból, hogy a hétfőn kezdődő gödöllői tudományos tanácskozáson előadást tart. A kérdések sorát most különösen aktuálissal kezdjük: melyek a mezőgazdasági teraz Agroker vállalatok telephelyein sok millió forint értékű áru vesztegel eladatlanul. — Mezőgazdasági gépekből valóban boseges a kínálat. A kormányzat több esetben, így 1979-ben is a gazdaságok segítségére sietett, két évvel ezelőtt az ágazati hitelen felül 200 millió, tavaly pedig 700 millió forint kölcsönt nyújtott az üzemeknek. Tavaly év végére a készletek elfogadható szintre csökkentek. így tehát az idei árumennyiséget már a termelők fizetőképes keresletéhez tudjuk igazítani. A A kormány a napokban hirdette meg energiatakarékos, sági akcióprogramot. Milyen feladatok hárulnak ebből a mezőgazdaságra? — A program 2—3 millió tonna szárítás nélküli kukorica tárolási, illetve etetési technológiai rendszerének megteremtését irányozza elő. Ennek valóra váltásához 3 milliárd forintra lesz szükség. Természetesen nemcsak a kukorica szerepel a megoldandó takarékosabb tartósítási eljárások között. A répaszelet és a zöldtakarmányok ésszerűbb szárításával, valamint a tengeri nedves tárolásával 180— 200 ezer tonna fűtőolajat takaríthatunk meg. • Nyilvánvaló, a későbbiekben sem léhét teljesen lemondani a mesterséges szárításról. Az üzemek, így többek között az érdi Bentavölgye Tsz is — szívesen alkalmazna mezőgaz. dasági hulladék elégetésére alkalmas kazánokat. Várható-e, melés soron kővetkező teendői, legsürgősebb feladatai? — Az 1981-es esztendő az ágazat életében a gabonaprogram teljesítését helyezi előtérbe. Mint ismeretes nem sikerült mindenütt a tervezett nagyságú területen elvetni az őszi búzát. Ennek pótlására kukoricának és tavaszi árpának kell földbe kerülnie. Másfelől a kalászosok igen változó képet mutatnak, igen nagy szükség lesz tehát a kora tavaszi fejtrágyázás időben történő elvégzésére, a belvizek levezetésére. Hasonlóan gondot okoz, hogy országosan sok az elmaradt őszi mélyszántás. A Ka már a feltételekről esett szó, ide kívánkozik a sok hogy az idén megkezdődik ezeknek a berendezéseknek a sorozatgyártása, akár önálló fejlesztés, akár licencia vásár, lása alapján? bosszúságot okozó alkatrész. hiány. S bár a téma örökzöld, évről évre visszatérő, mégis megkérdezzük, javul-e a helyzet az idén, és ha igen, milyen változásokra számíthatunk? Minden erőfeszítésünk ellenére számolunk azzal, hogy az idén, bár csökkennek a gondjaink, de szükség lesz kényszermegoldásokra, a házilagos gyártásra és egyes időszakokban központi készlet- gazdálkodásra. A Ha az' alkatrészellátásban á hiánygazdálkodás tünetei jellemzőek, ‘gépekből mintha a kelleténél több is lenne raktáron. Sok szövetkezet a fejlesztés híján nem képes gépparkját felújítani, ugyanakkor Egy év után Eladni nehezebb, mint vásárolni A Forte-Chemolimpex-kettés példája — Jelenleg három típus vizsgálata folyik: Bábolnán, Agárdon is kipróbálnak egy- egy tőkés importból beszerzett kazántípust, ezenkívül a Láng Gépgyár a balmazújvárosi Lenin Tsz-ben üzemelteti saját fejlesztésű berendezését. A minisztérium vezetése azt szeretné, ha minél hamarabb és minél több forgalomba kerülne ezekből a készülékekből. Már az idén meg kell teremteni az ipari hátteret, s akkor remélhetőleg 1932-ben a sorozatgyártás is megkezdődhet. Ü Az olajárak emelkedése talán a zöldségtermesztési ágazatot érintette a legérzékenyebben. Romlott a jövedelmezőség. Milyen intézkedéseket tesz a minisztérium a termelési kedv fokozására? — Mint minden termelési tevékenységet, a zöldségtermesztést is. illetve annak jövedelmezőségét a ráfordítások mennyisége, az anyagok, eszközök ára, a hozamszintek, az elérhető termelői árak befolyásolják. Az első és a harmadik tényező elsősorban a vállalat tevékenységének függvénye, a második és a negyedik külső közgazdasági környezet hatása alatt áll. A termelői kedv fokozásáért a társminisztériumokkal együtt igyekszünk a forgalmazás viszonyait biztonságosabbá tenni, korszerűsíteni. De úgy gondoljuk, a jövedelmezőség döntően a termelői tevékeny? ségtől függ. A A legfejlettebb mezőgaz- dasággal rendelkező országokban az elmúlt időszakban ugrásszerűen megnőtt a földek ára. Milyennek ítéli meg a hazai termőterület kihasználtságát? — Más országokhoz hasonlóan a föld nálunk is nemzeti kincs, értékének megóvása társadalmi érdek. A meliorációs munkákra a jövőben is jelentős öszegeket fordítunk és nem kell lemondanunk a tervezett programról, még ideiglenesen sem! A Gödöllői Agrártudományi Egyetem egyébként már felső fokú agrárintézményekkel egyetemben kiemelkedő munkát végzett Magyarország anyag- és ásványtérképének elkészítésével. A kutatók most a talaj-osztályozás új rendszerén dolgoznak. A Az első esztendei próba után a gazdaságok újra felteszik a kérdést, megoldódlk-e a javítóbúza-felvásárlás ügye, érdemes lesz-e jobb minőségű fajtákat termeszteni? — A minőség szerinti átvétel rendszere érvényben marad, de a felvásárlás egyes kérdéseiben előbbre kell jutnunk. A jó minőséget adó fajták a termelők rendelkezésére állnak. • Holnap tudományos tanácskozás kezdődik Gödöllőn, ahol ön is előadást tart. Mi a konferencia célja, feladata? — A Magyar Tudományos Akadémia Agrár-Műszaki Bizottsága évek óta nyilvános tanácsülésen vitatja meg az élelmiszer-termelés, illetve a mezőgazdasági gépesítés fejlesztésében elért eredményeket, meghatározva egyben a további fejlesztés irányát. A szekcióüléseken különösen értékes információkhoz juthatnak az érdeklődők, olyan kutatási, szervezési módszerekről, gépekről és berendezésekről hallhatnak, amelyeknek gyakorlatban való alkalmazására már a közeljövőben mód nyílik. Valkó Béla meg a gyártó és a külkereskedő gyors, hatékony reagálását biztosító'együttműködése, nem sikerült volna mindezek ellenére is teljesíteni — sőt, némileg túlteljesíteni — a 12 millió dolláros exporttervet. A közös iroda munkáját még az elmúlt év decemberében értékelte a két vállalat vezetőiből álló, igazgató tanács, s a kedvező tapasztalatok természetesen amellett szóltak, hogy ezt az együttműködési formát továbbra is fenn kell tartani. Idén még bővül is a közös érdekeltség: a tőkés piac után most a szocialista országokba irányuló export nyereségén is hasonló módon osztozik majd a Forte és a CHEMOLIMPEX. Ebben az évben a tavalyival azonos összegű tőkés exportot tervez a két cég, ami bázis- szemléleten és az állandó növekedésen nevelkedett gondol, kodásunkban azonnal kiválthatja a reflexet: csak ennyit? Könnyen meglehet azonban, hogy ugyanezért a pénzért több árut kell szállítani 1981- ben, mivel az ezüst árának sta. bilizálódása következtében várható, hogy a világpiacon csökken a fotócikkek ára, s akkor nekünk is igazodni kell a konkurenciához. (Mint. Mr. Wattar a magyar partner munkáját elismerő,' néhány udvarias szó után elmondta, ő is hasonló céllal érkezett hozzánk: árcsökkentést szeretne elérni.) A nyereség a döntő Végül is azonban nem az ár vagy a forgalom abszolút érté. ke a döntő szempont, hanem csakis az, amire az együttműködés lényege épül: az exporton elért nyereség. A közös iroda első évének tapasztalatai azt mutatják, hogy a termelő és a külkereskedő tevékenységének egyaránt ez került a homlokterébe. Weyer Béla a felhasznált importanyagok és az exportcikkek árait összevető cserearányaink 50 millió forinttal javultak. Érxékeny piacon Tegyük hozzá: nem akármilyen körülmények között produkálta a két partner ezt az eredményt. Az 1980 elején beütött ezüsthisztéria nemcsak az export javuló nyereségességét, hanem magát az exporttervet is bizonytalanná tette, s a világpolitikai helyzet sem dolgozott a magyar fél javára. Ismeretes ugyanis, hogy a fotócikkek piaca rendkívül érzékeny a nemzetközi gazdasági-politikai szituáció változásaira: hobbycikkekről lévén szó, ez az, amiről a legkönnyebben lemondanak az emberek, s csak egy kicsit is gyengüljön egy ország fizetőképessége, máris jön az értesítés: a megrendelt, s esetleg már elkészült árut nem lehet kiszállítani. Ezzel a kérdéssel gyakran találkoztak tavaly a fotóiroda üzletkötői: míg az 1980 szeptemberében megtartott kölni fotótechnikai világkiállításon, a Fotokina ’80-on már úgy tűnt, nem lesz gond a tervezett tőkés exporttal, s már csali 1981-re vállaltak szállításokat, az iráni—iraki konfliktus alaposan megkavarta a kártyákat: egyik legjelentősebb vevőjük kiesésével néhány hét leforgása alatt kellett új szerződések után nézni, a termelést átcsoportosítani. Aligha kétséges, hogy ha nincs alapanyagokat, importárukat olcsón szerezze be. Mivel azonban az említett bizományosi konstrukció mindkét esetben a forgalom meghatározott százalékában állapítja meg a külkereskedő díjazását, világos, hogy a külker akkor is elérheti a szükséges bevételt, ha drágán vesz, s olcsón ad el. Nos, az nem szorul részletes bizonyításra, hogy különösen tőkés piacokon mindig lényegesen egyszerűbb feladat valamit megvenni, mint eladni, s így nemigen csodálkozhatunk azon, hogy az érintettek a könnyebb ellenállás irányába mozognak. A Forte és a CHEMOLIMPEX úgy oldotta fel ezt az ellentmondást, hogy a közös iroda létrehozását elhatározó szerződésben rögzítette: a termeléshez szükséges import, s az elkészült papírok és filmek eladása egy kézben öszponto- sul, s a CHEMOLIMPEX részesedése pedig egyenesen arányos a tőkés exportban elért nyereséggel — egész pontosan ennek tíz százaléka. Teljesen természetes tehát, hogy ezek után biztosított az, amit Muzs- lai Imre így fogalmazott meg: — A közös iroda léte teremtette meg azt a kapcsolatot, melyben valóban mindkét fél alapvető érdeke, hogy olcsón vásároljunk, s drágán adjunk el. A jól összehangolt, eredményes ármunka hatását Illés Barna két számmal bizonyítja: — Tőkés exportunk árszínvonalát tavaly 70 százalékkal tudtuk növelni, s ennek során Amikor megérkezünk, teljes az üzleti kör: a gyártót Illés Barna, a Forte közgazdasági és kereskedelmi főosztályának vezetője képviseli, a külkereskedők színeiben Muzslai Imre, a CHEMOLIMPEX fotóirodájának vezetője van jelen, s ott ül a vevő is: Mr. Sohel Wattar, aki a szíriai Aleppóból érkezett, a magyar filmek és papírok egyedárusítója hazájában. A tárgyalás az idei szállítások körül folyik, mi azonban elnézést kérve a rövid megszakításért, először a Forte—CHEMOLIMPEX kettős tavalyi eredményeit vesszük számba. Ennek oka pedig az, hogy egy évvel ezelőtt jött létre a termelők és külkereskedők együttműködésének az a korszerű formája a két vállalat között, melyet a külkereskedelmi szaknyelv közös Íróijának nevez. S ez alkalmat, lehetőséget nyújt arra, hogy a két, egymásra utalt, de gyakran ellentétes érdekeltségű partner valóban egymás javára munkálkodhasson. Ellenérdekeltség nélkül Gyakran tettük már szóvá, de azért megismételjük: a termelők és a külkereskedők egyik leggyakoribb együttműködési formája, az úgynevezett bizományosi szerződés, igen sok esetbén ellenérdekeltséget szül. A gyártó ugyanis nyilvánvalóan arra törekszik, hogy termékeit lehetőleg jó áron, tehát drágán adja el, s ugyanakkor az ezekhez szükséges
