Pest Megyi Hírlap, 1981. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-15 / 39. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP 1981. FEBRUÁR 15., VASÁRNAP Tárlat a Nemzeti Galériában Nyolcak cs az aktivisták Március végéig tekinthető meg a tárlat, hétfő kivételével naponta 10 és 18 óra között. A századforduló a társadalom és a képzőművészet megújulását jelentet­te hazánkban is azzal a változattal, hogy a festészet és a szobrászat, az irodalom új törekvéseit az uralkodó osztály különösen hevesen ellenezte. Az is nyilvánvaló, hogy Nagybánya a hagyományőrzés mellett a lassú újítást javasolta, s ezt a szándékot folytatta a vásárhelyi, szolnoki és kecskeméti műhely is. A Nyolcak Párizsból érkeztek, a helyszínen ismerték fel Cézanne, Van Gogh, Picasso, Matisse eredmé­nyeit. nagyságát, s ezért gyorsabb tempót diktáltak. Nagybánya és a Nyolcak munkássága párhuzamos. Egymást teljességgé erősítik fel, ér­tékeik továbbteremtődnek a szent­endrei művészetben. A Nyolcak, Kemstok Károly, Ti­hanyi Lajos, Pór Bertalan, Czigány Dezső, Berény Róbert, Márffy Ödön, Czóbel Béla. Orbán Dezső és társaik Ady körével tartottak rokonságot, ugyanazt a neológ szándékot testesí­tették, mint zenéjében Bartók Béla. Jelentőségük abban rejlik, hogy mű­veikkel megteremtették az egyidejű­séget Európával, nem szakadtak le időben, minőségben, sőt helyes mér­legeléssel önálló értékrendet, stílus- eszményt építettek. A Nyolcak moz­galma hiánytalan lett, bejárták pá­lyájukat, az őket folytató aktivisták teljes kibontakozását megzavarta az ellenforradalmi korszak. Kemstok, aCci a Nyolcak vezér­alakja volt, ezt írta: ...A termé­szet hívői vagyunk. Nem az iskolák látásával másoljuk; értelemmel me­rítünk belőle... Így tett Cézanne, így tettek a Nyolcak, képi fogalma­zásuk a látvány és a képzelet kü­lönböző mértékű ötvözete. Az egyik pólus Márffy Ödön 1910-ben festett Régi váci vám-ja, ahol a környezet- rajz a domináns elem, a másik ki- szögellési pont Szobotka Imre ku- bisztikus portréja 1916-ból, Most különösen erőteljesnek tűnik Nemes Lampérth József és Czigány Dezső sorozata és a talányos művészhá­zaspár, Galimberti Sándor és Dénes Valéria teljesítménye, akik Braque kortársaiként hasonló irányban ku­tattak, hasonló eredménnyel. nyekkel, rajzokkal. Az irodalmi ák- tivizmus inkább irodalomtörténeti tényező, — a képek maradandó mű­vészi értékek. Elsősorban Mattis Teutsch, Nemes Lampérth József, Vitz Béla és Ruttkay György soro­zatára gondolok. Az aktivizmus azonban önmagában nem teljesedhe­tett. Nem, mert történelmi ideje le­zárult a Tanácsköztársasággal. Hatá­sában azonban tovább élt, hiszen Moholy Nagy László a Bauhaus mozgalomban folytatta a magyar aktivizmus folytatást igénylő lehető­ségeit, Uitz Béla újrealizmusa is megőrizte a maga aktivista forrása­it, Kassák Lajos konstruktivizmusa szintén. És Ruttkay György? Külön sziget volt, külön sziget maradt eb­ben a mozgalomban. Éterikus köny- nyedségű, leheletszerűen finom, lé­giesen lebegő rajzvonalú festmé- nyeiben olykor az Ütközet detoná- \ lálVííllV sióját, máskor az Alom és a Kom- pozíció bagollyal környezetét vizs­gálhatjuk. A valóság rétegeit, az idő szelvényeit, — a Párizsi nőt és a Zsákotokat. A Macskát és a Kisbé­rest. A világ, az élet teljességét. és képzelet A frisseség revelációja E retrospektív kiállításon tárgyila­gosan üdvözölhetjük azt a gondos­ságot, mellyel a Nemzeti Galéria ed­dig is egyéni tárlatok sorában mu­tatta be a Nyolcak és az aktivisták munkásságát. Még nem minden élet­művet. Az is örvendetes, hogy e gyűjteményes kiállítás után folyta­tódik az egyéni bemutatók sora, el­sőként Ruttkay György munkássá­gának megismertetésével, melynek megnyitóját á Magyar Nemzeti Ga­léria évek óta tervezi. Értéke vára­kozik, de revelációként hat majd a közönségre, mivel a meglepetést az egyedi jelleg és a minőség okozza, valami különös frisseség a mara- dandóságot. LOSONCI MIKLÓS Korszakjelző íénydetonácié Meglepetés Bohacsek Ede két hen­geres tája — Léger-előzetes Ma­gyarországon. Kmetty János 191?,- ből való rajza és kecskeméti tája olyan fénydetonációt kavar, mellyel bejelenti festészetünk soron követ­kező Egry-korszakát. Abban az irányban tör utat Kelet franciád lettünk a Nyolcak mozgalma révén, Budapest majdnem Párizs; szellemi iránytű. Nemcsak a fiatal Mestrovic dolgozott főváro­sunkban, hanem Dobrovits Péter is. aki itt tájékozódott, életművének rajtját jelenti az 1914-ben datált portréja és csendélete. Ezt a nem hódító szándékú terjeszkedést val­lotta az aktivizmus is. Ruttkay György: Zsákolók Vasárnapi postabontás Megírom az újságnak! = Vagy elmondom, vagy megírom. Az újságnak? Meg a rádiónak I és a televíziónak. Valamint a Minisztertanácsnak, az illetékes mi- I nisztériumnak, az országgyűlési képviselőnek, mindenkinek, akitől I intézkedés várható. A tömegkommunikációs eszközök levelezési | rovatai — a mi Postabontásunk vagy jogi tanácsadásunk —, az in- ! tézmények panaszirodái éppen ezzel a céllal foglalkoznak panaszok, § észrevételek vagy javaslatok kivizsgálásával. Cikkünk tárgya — a teljesség igénye nélkül — ez lenne: kik, I miért fordulnak a különböző fórumokhoz és onnan milyen választ = kapnak? Ki mit ír? A skála elképesztően széles. La­punk — már említett — Postabon­tás rovatában csütörtökönként min­dig — de más alkalommal is — ol­vashatnak a vilianyvezetékügyektől a helytörténeti érdekességeken át az elveszett kutyákig — mindenről. Csoportosítani is alig lehet témájuk szerint a leveleket, és a másfajtájú kategorizálás sem pontos. Mire gondolok? Vannak például drámai levelek, meg gondokról, vagy köz­érdekű indíttatással írott sorok, mint Szántai Sándoré Gödöllőről, aki egy eltűnt erdőről számol be, kilenc gépelt oldalon: Az M3-as út építése idején már szen­vedett ez a térség, mert az akácoson át alakítottak ki utakat a munkagépeknek, és emiatt egy kisebb terület fáit kivág­ták. Majd egy alkalommal, újra ottjár- tamban, látom, hogy nanokon belül leta­rolva az egész akácos. Vasárnap volt, de az erdészet egy lakókocsiját láttam a térség közepén. S abban egy erdész tar­tózkodott — tőle érdeklődtem a dolgok iránt. Így tudtam meg, hogy ez az erdő­rész nem volt értékes, helyébe fenyőte­lepítésre kerül sor. Mosolyogtam a mondottakon, s el­mondtam, hogy ez a talaj nem a leg­jobb a fenyőfának, s kaptam a választ: szakemberek kezében van a telepí­tés. (...) Aztán, ahogy lehetett, ekével, ahová a csemetéket akarták ültetni, meglazí­tották a talajt, s az igazán szép kis fákat elültették, annak rendje és módja szerint.- Szinte hihetetlen: szakemberek azt ne tudják, hogy mélyek a gyökerek, a szó valóságos értelmében, és az akácé pedig a legsűrűbb, ezei*felé ágazó, keresztü1- kasul övezi a földet, megköti a talajt (erről híres n, és adja az erőt a törzsnek. A, ijekent akáctuskók már elhaltak, de nem úgv a gyökerek, minden Szálán jöt­tek úi hajtások, és nyomultak felfelé, az élet törvénye szerint. - És kárba veszett, a sok munka, a fenyőcsemeték pénzértéke, és elveszett soha vissza nem hozhatóan az idő. Mert frmagja sincs a kis csemetéknek, ha itt csak egy szál fenyő is megmaradt, az a véletlennek köszönhető. Azután vannak más esetek. Ol­vassuk : Elöljáróban elnézésüket kérem azért, amiért már hosszú hónapok óta nem je­lentkeztem levelemmel. Kérem, hogy e hallgatásomat értsék meg, mivel önök is ismerik a rendezetlen magánéletem és a velem történt dolgokat. De abban már dráma sejlik: Egy konkrét esetről tudatom önöket, melynek 1980. október 20-án, hétfőn dél­előtt 9 órakor akaratlanul szem- és fül­tanúja voltam Ráckevén, a HÉV-végáho- másnál levő Volán autóbusz megállójá­ban. (Lehet, hogy a sors iróniája? — ugyanis a ráckevei járásbíróságra igye­keztem a saját válóperi tárgyalásomra, az ismeretlen helyen tartózkodó — jelen­leg is eltűnéséért rendőri körözés alatt levő — feleségem ellen, aki maga is Volán-génkocsivezető szeretője és élet­társa volt!) Mindezek után az eset, röviden: kis üzemi perpatvar a sofőr és a forgalomirányító között. A levélíró azonban, szinte nyomon követhe­tően, a Volánhoz fűződő speciális viszonyát, általánosít] a. ellenséget seidítve minden buszosban. És nem tekinthetők lebecsülen­dőnek e sorok sem: lVT»p'em'ften] kívánóul, hogy tavasszal a budakalászi textilboltban vettem egy esernyőt 350 iorintért. Egyszer használ­tam, mert szép lett az idő, s egész nyá­ron nem kellett, ősszel, amikor az eső megeredt, és szét akartam nyitni, az esernyő nyele három darabra szétesett. Próbáltam visszavinni az ernyőt, de nem is tudtak felvilágosítást adni, hogy hol csinálhatják meg. Az ember nem járhat­ja utcáról utcára Pestet, hogy keressen egy esernyőszervizt. Azért fordultam önökhöz, hogy szíveskedjenek útbaigazí­tani: hol tudnám kicserélni, vagy meg­csináltatni az ernyőt. A levelek, idézetek oldalakon át sorolhatók, más témákban is töme­gével, de erre, mint említettem, kü­lön rovatunk van. Inkább az érde­kelne : Ki miért ir? Az új illő arcának színei A program így hangzik Kassák versében: Üj színeket keverünk ... S örüljenek az új költők, Akik az idő új arcát éneklik Előttünk: Rómában, Párizsban, Moszkvában, Berlinben, Londonban és Budapesten. A lényeg, hogy Budapesten Is. Kassák köre a forradalmat készí­tette elő versekkel és főleg festmé­Márffy Ödön: Régi váci vám (1910) Talán a válasz a fentiekből is ki­derül. Segíteni akarás és segítség- várás, vélt és valódi sérelmek egy­aránt motiválnak. Az egyszer leve­let író (tapasztalat) a saját, egyé­ni ügyének őt ki nem elégítő elin­tézéséről vitázik. Ám vannak rend­szeresen, gyakrabban felbukkanó nevek. Például a Padányi Lajosé. Buda­keszin él és nemcsak községéről tu­dósítja folyamatosan a Pest me­gyei Hírlapot és más újságot, ha­nem szorgalmas krónikás az egész Buda-környéknek is. Húsz éve olvashatók lapunkban Lénárt József sorai. Iskolaigazgató­ként vonult nyugdíjba, Budaörsre költözött, gyermekei közelébe, most a nagyközség mindennapjairól szá­mol be rendszeresen. Négyezernél több levelet írt már lapunkhoz Csiba József Gödöllőről. Nélkülözhetetlen véleménye, a kö­zösség iránt táplált felelősségérze­te. Géczi Sándor, a Szentendrei Kos­suth Lajos Katonai Főiskola életé­nek eseményeiről ír gyakran, érde­kesen. Az öt asszony, akik a Lehel úti buszmegállónál fognak közre, Vác- ról, környékéről járnak be naponta a fővárosba. — írtak már valaha újságnak? Egyetlen igenlő választ kapott. — Miért? — Elvett a tsz a háztájiból, vagy­is hát máshol adott földet, ezt én sérelmeztem, írtam az egyik heti­lapnak, de csak azt mondták, atsz- nek van igaza. Na tessék! A többiek bólogatnak. Miért? — Lássa, nem érdemes a papírt pusztítani, ha valamire rámondják az áment, az már úgy is marad, nem változtat azon az újság. Ki hogyan reagál? Komoly a vád, nézzünk utána. Kátay lncéné dr., a ráckevei já­rási hivatal elnökhelyettese: — Ha egy döntést alapos vizsgá­lat előzött meg, vagy valamit az ob­jektív helyzet határol be, valóban nem nagyon változtat azon egy, a sajtónak, a KB-irodának, a képvi­selőnek küldött panasz. Ha illetéke­sek vagyunk az ügyben, az esetek túlnyomó többségében amúgyis tu­dunk róla. Általában, ha a helyiek nem képesek a gondot megoldani, mert olyan jelentőségű — főleg la­kásproblémák kerülnek magasabb fórumok elé —, akkor ezek a fel­sőbb szervek is tehetetlenek. Bár­mily hihetetlen egyeseknek a hi­vatal, amelyik először mondta ki — a példánál maradva —, hogy nincs lakás, nem rosszindulatból tette azt. A vélt sérelem, vagy a jogos elkeseredés szinte természe­tes reakció. Sajnos, gyakran hiába. Félreértések elkerülésére ismétlem: akkor hiába, ha sérelme nem indo­kolt, ha körültekintő, pontos és el­fogulatlan intézkedésbe nem tud beletörődni. Mindezek alapján ko­rántsem tartom fölöslegesnek a le­velezést az újsággal, mással. Igenis, kiderült, hogy az a döntés mégsem volt körültekintő, pontos, elfogulat­lan. Ennek tisztázása elsőrendű fel­adat, a panasz orvoslása ilyen ese­tekben több, mint egyéni ügy. Hasonló a véleménye Gigler Jó­zsefnek, a törökbálinti tanács elnö­kének : — Valamennyi, levélben mások­nak megírt ügvről tudtunk eddig. A címzettek először hozzánk for­dulnak: mi a véleményünk? Ha ezt az állapotot már ők továbbítják a panaszosoknak, azok inkább elfo­gadják. Amiért egy községi vezető hálás lehet az ilyen leveleknek, az­az, hogy nyomatékot adnak. Ha nyolc-tíz írás támogatja a tanács­elnök érvelését, mondjuk, vízügyek­ben, s ha ezeket odatehetem az asz­talra; nézzétek, ha nekem nem hisz­tek, megírták már a Miniszterta­nácsnak, a népfrontnak is, ott is tudják: víz kell, ide meg ide. Ami bosszant: ha hat-hét másolattal, fröcsögő indulatú sorok indulnak egyszerre hat-hét fejeshez, kígyót- békát kiabálva, például azért, mert a jól kereső papa, s az otthon lévő mama gyerekét nem tudjuk felven­ni az amúgyis 150 százalékos kihasz- náltságú óvodába. A legtöbb levél a szolgáltatások­ra panaszkodik. Sokukkal beszél­ve, úgy vélem, Sohár Istvánnak, a 20. Volán forgalomirányítási osz­tályvezetőjének szavai behelyette- síthetők a Posta, az Elektromos Mű­vek, a csatornázók, s a többiek pa­naszügyekkel foglalkozó szakembe­reinek véleményébe. Ezekről az Il­letékes válaszol című sorozatunk­ban olvashatnak a Postabontásban. — A szolgáltatás valamennyi te­rületére panaszkodnak az emberek — mondja Sohár István. — Ezek­nek objektív részét — a mi esetünk­ben: hol zsúfolt a járat, hol kevés a megálló stb. — ismerjük mi is. A felsőbb irányítók erre yonatkozó magyarázatunkat elfogadják. ■ Vilá­gos: ha nincs — például — pén­zünk új buszra, a rádió vagy a kép­viselő sem adhat. Más a helyzet, ha magatartási vétségekről esik szó. Ha goromba volt a sofőr, nem állt meg, rosszul adott vissza, sorolhat­nám. Ezek olyan panaszok, melye­ket orvosolhatunk és orvosiunk is. Kérdés csupán az, miért nem bízik ebben a panaszos. Arra gondolok: ha minket tájékoztatna, éppúgy ki­vizsgálnánk ügyét, mint amikor va­lamilyen más fórumhoz fordul. Ám azt tartom: mindenki ahhoz a szerv­hez forduljon, amelyben legjobban bízik. Egyébként a fórumok, és most leginkább az újságokra gondolok, ál­talában körültekintők az ilyen ese­tekben: megkérdezik a levélben el­marasztalt szolgáltatót, mi az ö vé­leménye. Ha ez elmarad, ha pontos tényismeret nélkül, csak az egyol­dalú, a levélírói érvek alapján fog­lalnak állást, az sajnos, gyakran ha­mis, rossz választ eredményez. Ki mit várhat? A fenti vélemények, reagálások alapján talán valóban igazat adhat­nánk a buszmegálló veresegyházi asszunyának: hiáoa menne a levél az újságnoz, a íelsőbb szervhez? Nem! A tagadást a határozati nyomaté­kosság eraekében írtam külön sorba! Valamennyi illetékes, akit meg­kérdeztem, egymástól függetlenül, másként fogalmazva, de hasonló ér­vekkel, saját maga indokolja: miért nem. Mondandójukat összegezem: A panaszos, vagy a dicsérő, vagy csak az eseményeket regisztráló le­velek a demokráciának nemcsak külsődleges, hanem nagyon is fon­tos megnyilvánulásai. Leszámítva közülük a jogtalan vádaskodásokat és az objektív akadályok miatt egye­lőre teljesíthetetlen kívánságokat — az állampolgárok levelei gyakran el­addig ismeretlen és ezért nem kija­vított hibára hívják fel az arra il­letékesek figyelmet. A tömegkom­munikációs eszközök levelezési ro­vatának, a különböző intézmények panaszirodáinak munkássága — amely a hozzájuk írt leveleken ala­pul — nélkülözhetetlen. A ritkuló, de meglévő hanyagság, rosszindulat, közömbös, hánya-veti ügyintézés hozzáértéshiány olyan eseteit segítik felderíteni, melyek torzulásokat okoz­hatnak mindennapjainkban. Ezért mindenki jogosan és megalapozot­tan várhatja: jogos és megalapo­zott panaszát ezek a fórumok is megoldáshoz segítik. Hogyan? A válaszért csak a szom­széd szobába kell mennem. Posta­bontás rovatunk vezetője, Pável Melinda: — A hozzánk írt leveleit alapján közreműködhettünk HÉV-menet- rend-módosításban, orvosi körzetha­tár felülvizsgálatában, kenyérellá­tás javításában, elveszett pénz megtalálásában, jogtalan előnyszer­ző felelősségrevonásában, szemét- szállítási ügyek megoldásában, köz­lekedési balesetek megelőzésében, helytelen pedagógiai módszerek visz- szaszorításában és sorolhatnám to­vább. Apróbb és nagyobb ügyekben, amelyek az érintetteknek természe­tesen egyformák: fontosak!- ANDAI GYÖRGY 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents