Pest Megyi Hírlap, 1981. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-14 / 38. szám
Tovább épül, szépül a művelődési központ Befejezéséhez közeledik a gödöllői művelődési központ építése. A hidegebb időjárás sem akadályozza a munkákat. A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói a belső ’’elváron a szabadtéri színpaelot alakítják ki. Barcza Zsolt felvételei Magyar—Kubai Barátság Tsz Állnak a műhelycsarnok falai Négyféle munkagépet javítanak ^ Miközben a téli gépjavításról beszélgettünk Katona Mihállyal, a kartali Petőfi Tsz műszaki vezetőjével, azt is újságolta, hogy ha még az idén nehéz is a dolguk a nagyobb gépeket javítóknak, örömükre szolgál, hogy állnak már egy új műhelycsarnok falai.. S valóban, e tornaterem nagyságú, mintegy kétszáznyolcvan négyzetméter alapterületű létesítmény látványa Is biztató.-r- Magam is sajnáltam azokat, akiknek a nagyobb teljesítményű traktorokat és kombájnokat eddig a szabad ég alatt, hidegben kellett mendbehozniuk — mondta Katona- Mihály. — Ez a létesítmény tavaszra kész lesz, itt javítjuk majd a traktorokat és a munkagépeket. Az 'építésben sokat segítettek társadalmi munkával az itt dolgozó szocialista brigádok. A régi műhelyt, amely százötven négyzetméteres, autójavítónak rendezzük be, az eddigi autójavító helyisége viszont a szervizműhely lesz. A téli gépjavítással tervszerűen haladnak. Némi hátrányt jelentett korábban, hogy két hétig nem kaptak az MTZ traktorokhoz elég alkatrészt, ezeket azonban már szintén meghozták. A szövetkezetnek két helyen van nagyobb javítóműhelye, • Bagón tizenhét, Versegen pedig huszonhat traktort és tizennégyféle munkagép javítását végzik el a tavasz kezdetéig. Az aratócséplő gépek javítására májusban kerítenek ^ sort. Városi moziműsor S. O. S. Concorde. Színes olasz kalandfilm. 4, 6, 8 órakor. LCÖI ura A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VIII. ÉVFOLYAM, 38. SZÁM 1981. FEBRUÁR 14., SZOMBAT Külföldre, hazai piacra 1 Saját készítésű modellek Kuvaííba és Líbiába is szállítanak A kezdeti nehézségek ellenére jó évet zárt tavaly a péceli Ruházati Ipari Szövetkezet: 32 millió forintos árbevételükből harminckettőt az export hozott, amely a terveknek megfelelően nyereségesnek bizonyult. Ezekkel a sommás eredményekkel fogadott Béres Andrásné' főkönyvelő, akinek szavait, az adatokat Vincze Györgyné elnök és Holló Imréné műszaki vezető, a szövetkezet párttitkára fordította le teljesítményre, ruhaneműkre, a laikusnak is érthető tényekre. Gyorsan, ügyesen Már a tájékoztatók felsorolásából is kitűnik, ebben a péceli szövetkezetben többségükben nők dolgoznak; nyolc- vanan a péceli, tízen a jászárokszállási központi műhelyben. Százhúsz bedolgozójuk vám főként Heves és Szolnok megyében, ők is valamennyien asszonyok, lányok. S mindösz- sze öt férfi képviseli az erősebbik nemet. Bár ami azt illeti a megszokott jelzőket itt alaposan felül kell vizsgálni. Elég ha csak öt percig nézzük a varrógépeken dolgozó asszonyok kezét; nem biztos, hogy van férfi, aki gyorsabban, kitartóbban csinálná. Mondhatnánk, ez csak ügyesség, szívósság. De nyolc órán keresztül? Ahhoz erő is kell, nem is kevés. De átvitt értelemben is nagy erőfeszítésekre volt szükség ahhoz, hogy a tavalyi esztendőt végül sikerrel zárja a kollektíva. Hiszen 1980 első hónapjai nem sok jót ígértek, az új gazdasági szabályzók keltette időleges zavar miatt akadozott az alapanyag és a kellékellátás. tgy aztán tíz hónap, s különösen az utolsó negyedév alatt kellett pótolni a lema- rádást, amihez a jó szervezés, a munkaidő kihasználása, a teljesítményhez szorosan kapcsolódó bérezés sem volt elég. Még azok is odaültek a gépekhez, .akiknek nem ez volt a munkájuk. Jó minőségben De mit készítenek a szövetkezetben? Erről a műszaki vezető így tájékoztatott: — Ahhoz, hogy piacképes, nyereséges termékeket állítsunk elő, lépnünk kellett. Korábban csak fehérneműt készítettünk, de ma már csak ebből nem tudnánk megélni. A termékszerkezet átalakításához négy évvel ezelőtt láttunk hozzá s jelenleg már mintegy hatvan százalékban felsőruhát, női blúzt és szoknyát, lánykaszoknyát s i<>i ruhát varrunk, valamenyit több fazonban. Megtartották azonban a jól bevált fehérneműket is. Tavaly például angol exportra kerülő pizsamákat varrtak egy teljes szalagsoron. Az idén ez a megrendelés kiesik. No, nem mintha a megrendelőnek kifogása lett volna — a 42 milliós termelési értékhez képest elhanyagolható az összesen mintegy háromezer forintot jelenté minőségi reklamáció — hanem mert telítődött a szigetországi piac. De mi lesz akkor az idei tőkésexporttal, amelyet a tavalyi 12 millió forintos szinten kívánnak tartani? Az elnökasszony szerint pótolható a kiesés: — A tőkés megrendelések még nem kötnek le bennünket teljesen 1981-re, de az első félévre 5 és fél millió forint értékben küldünk árut Líbiába és Kuvaitba. Reméljük közben sikerül újabb piacokat szerezni. Nincs gondunk' a szocialista, esetünkben . a Szovjetunióba irányuló kivitellel. Megkedvelték, kérik ruháinkat, fehérneműinket. Az igazgatónő és a diáktitkár Régen voltam már olyan bajban, mint legutóbb, amikor az aszódi Petőfi gimnázium és szakközépiskola kollégiumáról írtam. Tudom, nem szokás cikkírás ügyében panaszkodni, s a bevezető mondatot nem is annak szántam, inkább maigyarázatfélének, amiért végül túlontúl tárgyilagosra sikerült a beszámolóm. De hát akkor az volt a cél: bemutatni az intézményt, sorra venni a diákok, a nevelők örömeit, gondjait, a tárgyi feltételeket. Csoda hát, hogy alig maradt hely, szöveg arra, amit, nem túl pontosan, emberi oldalnak szokás nevezni ? Egy délutánt töltöttem el-a patinás falak között, s két embernek, Klausmann Fe- rancné igazgatónőnek — vagy ahogy hivatalosan nevezik, vezetőnőnek — és Borbély Erzsébetnek, a kollégiumi diáktanács titkárának köszönhetem, hogy nemcsak azt tudtam meg, hogy hány négyzet- méter a kollégium területe, hogy milyen a felszerelés, mennyit költenek fűtésre, élelmezésre, hanem ennél sokkal többet: csupa olyan dolgot, amit nem lehet számokkal, méterekkel, percekkel s egyéb isimert mértékkel kifejezni. S miközben beszélgettünk, megismerhettem két embert is, mégha e röpke idő — Így tartjuk — átkozottul kevés is erre. De más esetben elég egy hét, egy hónap, egy év vagy tíz? Nem biztos, Mint aihogy néhány óra is elég lehet, legalábbis arra, hogy legközelebb is kíváncsiak legyünk arra, amit a másik mond magáról, a társairól, a világról. S ahogy mondja! Például Klausmann Ferencné, _ akivel régebben egyszer, mint' K1SZ- es összekötő tanárral beszélhettem néhány percig. Akkor is, most is sugárzott; ellenállhatatlan erővel, sodrással beszélt a diákjairól, akikre egész életét tette és teszi. Pedagógus immár húsz éve, bár ezt isten bizonyokkal kell megerősítenie, hiszen mintha nem fogná az idő. Temperamentuma határtalan, szavait, mondatait láthatóan csak önfegyelemmel tartja kordában, mintha legszívesebben mindent egyszerre szeretne elmondani, ami éppen izgatja, amit éppen feladatnak tart Borbély Erzsébet az idén érettségizik s ő is pedagógusnak készül, Zsámbékon szeretne tanulni. Nem tudom, manapság milyen próbákat kell kiállnia a pályaalkalmasságin .egy pedagógusjelöltnek, de. én e tekintetben .máris javasolnám a felvételét. Meglehet, keveset forgok _ tizenéves körökben, meglehet, hogy hozzá hasonlóan sokan viselkednek ilyen fesztelenül, természetesen, beszélnek ilyen tisztán, talpraesetten, még égy olyan nem túlzottam megszokott helyzetben is, mint amit a diáktanács munkájáról, a kollégium életéről való nyilatkozat jelent. De annyi bizonyos, hogy egyszeri találkozás után is ellenpéldának állítanám őt azoknak a felnőtteknek, akik — meddig még? — a fiatalokat szapulják. Miről beszélt az igazgatónő, amit nem lehet leltári számbavétel útján visszaadni? Arról, hogy olyan, meleg, családias kollégiumot szeretne teremteni, munkatársaival s diák segítőivel együtt, amely szállás helyett valódi diákotthon lesz. Olyan meghitt, bizalommal teli légkört, amely egyszerre segít a tanulásban, a felnőtté válásban, a művelődésben, s igényes, közösségi létformát alakít ki. De nem erőszakkal, nem külső eszközökkel. S ez az, amit nagyon nehéz megcsinálni. De Klaus- manné vállalkozott rá, s terve alighanem sikerülni is, fog. Tapintat, a kamaszokhoz, a bákfisokho'z alkalmazkodó fiatalos lendület, a gondjaik iránti érzékenység, a szigor és a megértés legmegfelelőbb egyvelege — mindez s még sokkal több alkothatja, s alkotja máris részben a győzelemre vezető csata fegyvertárát. S hogy milyenek az esélyek? Borbély Erzsébetben s a hozzá hasonlókban máris társakra talált. Űk azok, akiket mozgatni lehet, akik szívesen veszik a feladatokat s maguk is ötletekXel, javaslatokkal állnak elő. Akik már most úgy szeretik a kollégiumot, mintha kacsalábon forgó vár lenne, pedig attól még távol van. A legkopottabb . szobák festését már talán be is fejezték, a lányszobák és tanulók a korábbinál szebb, kényelmesebb berendezést, ágyakat, asztalokat kaptak s az ügyes kezek nap nap után csinosítják, rendezgetik a helyiségeket. De a fiúk traktusán sok még a tennivaló, s a konyha is felújításra vár, hogy csak a legfontosabbakat említsük. A közösségi életben is akad tennivaló, sok még az olyan diák, aki elmarad saját tehetségétől. Nem csupa kitűnő tanulót szeretnénk nevelni — mondta az igazgatónő —, ahhoz szeretnénk segítséget adni, hogy ki-ki magához mérten teljesítse a legtöbbet. Harmóniát teremtve magában és közvetve a közösségben is, amely mindenkiért külön-kü- lön is felelős. Legalábbis ideális esetben. Ezt az ideális állapotot szeretnék elérni az aszódi kollégiumban. S bár Borbély Erzsébet s még néhány társa júniusban elbúcsúzik a közösségtől, helyükbe mások lépnek. Akikkel szövetségben az igazgatónő, a többi nevelő s a kollégium dolgozói megvalósíthatják a nagy tervet. Gáti Zoltán Legyen szó tőkés, szocialista, vagy éppen belföldi piacról, valamennyi területen egyaránt fontos a jó minőség, a kis szériákban gyártott divatos áru. Modelljeiket az Oki.sz Labor segítségével maguk készítik s egyik legfőbb erényüknek a rugalmasságot, a gyors alkalmazkodási képességet tartják. S hogy ez mégsem megy mindig gond nélkül, arról egyöntetűen nyilatkozott mind a három vezető: rossz az alapanyagellátás. A jövőben arra törekednek, hogy közvetlen kapcsolatokat építsenek ki a gyártó cégekkel. Raktárra nem! ' Az eddigieket kiegészíthetjük azzal is, hogy a ma oly divatos, a gazdasági életben lépten-nyomon visszaköszönő fogalmak, mint például takarékosság, termelékenység, készletgazdálkodás, ebben a péceli szövetkezetben is értelmezhetők. Egy mondat a takarékosságra: igyekeznek, hogy minden még felhasználható maradék anyagot megmentsenek. A készletgazdálkodásra; csak megrendelésre gyártanak, raktárra nem. Ami pedig a termelékenységet illeti; gépeik korszerűek, tavaly vásároltak például új vasalókat S hogy csak egy műszakban használják őket annak az az oka, hogy nem tolonganak a jelentkezők a kapu előtt, különösen.a fiatalok hiányoznak. Pedig a fizetés nem rossz, elérheti a négyezer forintot vagy ennél is több lehet. Jellemző adat: tavaly 8 százalékos volt a bér- fejlesztés. Akik itt vannak általában jól érzik magukat, .összeková- csolódott a társaság, bíznak képességeikben s abban, hogy az idei esztendő sem lesz rosszabb, mint a tavalyi volt S ha csak rajtuk múlik, nem csalódhatnak. G. Z. Nagymaros-GSCdentő Vasárnap, az utolsó fordulóval befejeződik a Gödöllő Kupa kézilabda-teremtorna a Karikás Frigyes általános iskola sportcsarnokában. A programból kiemelkedik a Nagymaros—GSC találkozó, hiszen ezen dől el az elsőség sorsa. A párosítás: 9 óra: Ácsa —Veresegyház, 10.10: GSC ifi —202-es DSK, 11: GEAC— Gyömrö, 13.30: Nagymaros— GSC. Az eredményhirdetést 14.45 órai kezdettel tartják meg. Közgyűlés Kartalon Ma, szombaton tartják meg a Kartali Medosz Sportkör közgyűlését. Az esemény színhelye a tanácsháza, a kezdési idő 15 óra. Állatorvosi ügyelet Csömörön, Erdőkertesen, Gödöllőn, Isaszegen, Kerepestar- csán, Mogyoródon, Nagytar- csán, Pécelen, Szadán, Veresegyházon, február 15-én: dr. Békési Béla, Pécel, Isaszegi út 24. Aszódon, Bagón, Dányban, Domonyban, Galgahévízen, Galgamácsán, Hévígyörkön, Ik- ladon, Kártalon, Túrán, Val- kón, Vácegresen. Váckisújfa- lun, Vácszentlászlón, Versegen, Zsámbokon: dr. Szőke Pál, Aszód, Kossuth u. 86. Szombati jegyzet Szemek Szokásomhoz híven betértem a község szövetkezetének irodájába. Akármikor járok arrafelé, mindig benézek, s az elnök, ha csak nem rendkívüli az elfoglaltsága, szíves szóval fogad. Ezúttal azonban várnom kellett. A szokásos év eleji megbeszélés zajlott az új tervről. Tudomásul vettem. menni készültem, ámde az elnök kiüzent, várjak, okvetlenül szót akar váltani velem. Beszédbe elegyedtünk a titkárnővel. Ahogy ilyenkor lenni szokott, kölcsönös pu hatolózások, kinek mi a dolga, jó-e a foglalkozása, milyen a főnök, meg hasonlók. Rövidesen kiderült, nem régen van ezen a helyen, egy nagy gyárból jött, ahol hosszú éveket húzott le. Az első közös ismerős nevének felemlegetése után a fiatalasszony alig fogyott ki a szóból. Mindenkiről tudott valamit, aki abban az üzemben dolgo■ zott, főleg a vezetőkről, hiszen beosztásánál fogva azok között forgolódott a legtöbbet. Aztán a falura kerítettünk sort. Itt született, s noha egy-két évet távol volt. szintén mindenkit is mer, szép és kevésbé szép tulajdonságairól. Amikor bent felerősödött a hang, jelezve, nemsokára nyílik az ajtó, a hivatalos rész befe• jeződött, a szokásos magánjellegű mondatoknál tartanak a titkárnő nevetve vonta meg a végkövetkeztetést: látja, milyenek vagyunk mi falusiak, mindenkiről mindent tudunk, itt nem lehef büntet lenül csibészkedni. Ne firtassuk, lehet-e büntetlenül csibészkedni, s hogy egyáltalán mit értett ezen a titkárnő, megmagya rázni nem jutott idő, inkább azon töprengjünk, könnyebb vagy nehezebb ilyen körülmények *között dolgozni. A fürkésző szemek sugarát folyton magukon érző vezetők erre bizonyára nem adnának egyértelmű választ. Azt talán fölösleges hangsúlyozni, őket a közembereknél szigorúbban vizslatják, hiszen nekik kell a renden és a nyugalmon őrködniük, a falu boldogulását irányítani, példaképként viselkedni. Szigorúbban? Enyhe kifejezés. A közéleti funkciókat betöltő emberektől voltaképpen az elvárhatónál sokkal többet követelnek. Amit másoknál észre sem vesznek, azt nekik hibának róják fel, amikor az egyszerű honpolgár viselkedését ejnye-bejnyével intézik el, a vezetőre zordo- nan villognak a szemek. Akadnak funkciót viselők, akik úgy védekeznek, hogy nem veszik tudomásul a rájuk vetődő tekinteteket. Ha csak ennyit tudunk róluk, biztosak lehetünk benne, nem méltók a beosztásukra. S elöbb-utóbb a hivatalos szemek is szúrósan merednek rájuk-, választ várva, hogyan és miképpen teljesítették megbízatásukat. A fiatalasszony ugyanis tévesen hiszi, hogy csak a falusiak szeme szigorú. Megegyeznek a megbízatást adó szervekkel, testületekkel. hogy többet kívánnak a vezetőtől, súlyosabban ítélik meg tetteit. Az. esetleges botlásokat tárgyaló fegyelmi bizottságok sosem veszik enyhítő körülménynek a vezető beosztást, éppen ellenkezőleg. Ebből persze nem következik az, hogy a vezető sohasem oldhatja meg a nyakkendőjét, Arra azonban nagyon ajánlatos ügyelnie, hogy olyankor tegye, amikor mások, lehetőleg a többség is elviselhe- tetlénnek érezze a meleget, mert ha csupán ő szenved a hőségtől, akkor baj van. Akkor nem a nap melege, hanem a szigorú szemek izzása miatt verítékezik miközben esetleg fázik. Kör Pál ISSN 0133-IDS') (Gfldflllrtl HU lap)
