Pest Megyi Hírlap, 1981. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-14 / 38. szám
1981. FEBRUAR 14., SZOMBAT KIÁLLÍTÓTERMEKBEN Festői tudás és kísérletező kedv Február 27-ig tekinthet« meg a Hatvani Galéria által rendezett, Magyar tájak címet viselő negyedik országos tájkép- biennálé a Képzőművészeti Főiskola kiállítótermében. Gy. Vad Erzsébet tárlata a Ganz- MAVAG Művelődési Otthonában várja közönségét, a VIII. kerületi Golgota utca 3-ban, február 20-ig. Életképesnek bizonyult a hatvani tájképbiennálé eszméje, egyre életképesebbnek, mert a realizmus lehetőségeinek fejlesztését szolgálja a mozgalom, s ezzel festészetünk új műhelye lett. Az idea kezdeményezője, Moldvay Győző nyitotta meg a kiállítást. Tágult a stílushatár A kollekció jobb mint az előző. A műveket áthatja a valóság tisztelete és az élet megváltoztatásának nemes szándéka, a festői tudás és a kísérletező kedv. Tágult a stílusba tár, nem a kompromisz- szum, hanem az őrzött, növelt minőség jegyében, összegező- dik a magyar táj festői feldolgozása Martélytól a Dunakanyarig, de Szabolcs is, a Zselicség is, Balaton, Nógrád, őszi Hortobágy, Borsod, Tolna, Gyula, Dömsöd, Szentendre szintén rajzi összegezésben jelentkezik. Az sem lényegtelen, hogy egysíkúság helyett a valóságábrázolás polifon jellegű, másképpen fogalmaz, egészen másképpen Réti Zoltán, Lakatos József, Román György falut, tanyát, fát Gy. Vad Erzsébet: Nádas Pest megyei alkotók Méltán kapott bronzdiplomát Bazsonyi Arany és Patay László; színekben és a hitelesen alapozott formai leleményben mutatkozik nemcsak tehetségük, hanem fejlődésük is a ráckevei, dömspdi fáj szövetségében. A Kis-Duna festői közül Bakallár József kolorit- ja válik ki erejével és az a Bor Pál. aki dömsödi vízpartra emlékezik. Bükkösi Gábor és Pirk János szentendrei motívummal érvel; finoman, megfontoltan. Az egykori szi- geiszentmdklósi Meggyes László és Fazekas Magdolna érzékenysége meggyőző, igaz érték. Nem az egysíkúság, hanem egyre inkább a realizmus finom árnyalatai érvé- ‘nyesüinek. B. Mikii Ferenc és Bőd László kiemelt festői leírásai alliterálnak Kádár János Miklós rezignált motívumával. Breznay József örömteli felszabadulitsága kap ellenpontot Balogh Ervin integrált szűkszavúságában, eredeti megoldás Hegyi György mo- zaiKtáblája Szentendréről. Kurucz D. István megmarad ezúttal is kedves Hortooágyá- nál, Szurcsik János Kora tavasz-a és Vecsési Sándor Bí- borherés-e egyaránt hosszú elmélyüléssel érlelt remeklés. Megérdemelten kapott díjat Végh András Két ház-ára; a lágyított formák a falu békéjét is sugározzák, s igen bensőséges a Fótiról Tolnába visz- szatért Mözsi Szabó István halás zbárká ja is. RÁDIÓFIGYELŐ REGGELI PÁRBESZÉD, r Ezúttal hazai papírgyártásunk helyzetéről készített érdekes, ’ rövidségében is sok információt nyújtó interjút Juhász Mihállyal, a Papíripari Vállalat vezérigazgatój ával Forró Tamás, a rádió Szolnok megyei tudósítója arról, hogy ezekben a beruházásszegény időkben miként kerülhet sor a Szolnoki Papírgyár kimagasló fejlesztésére. Bizonyára nemcsak én, a rádióhallgatók többsége sem tudta eddig, hogy a hozzánk hasonló fejlettségű államokban egy-egy állampolgárra évente mintegy 150 kilónyi papírfelhasználás esik. Nálunk mindössze hatvan-hat- vankét kilónyi. Hinnék a meny- nyiségnek is csak mintegy hatvan százalékát termelik meg a hazai papírgyárak, az importált mennyiség fele pedig tőkés országokból .származik. Voltaképpen az import csökkentését szeretnék elérni ezzel a nagyberuházással, egy olyan nagy teljesítményű gépsor üzembe állításával, mely a Szovjetunióból és Jugoszláviából behozott alapanyag továbbfeldolgozásával megteremti a könyvnyomtatáshoz használatos hazai, úgynevezett mázolt felületkezelt, finom famentes papírok előállítását. Nem kis feladatot jelent, hogy eközben a papírgyárnak tovább kell dolgoznia, s az építkezést a rendszeres termelőmunkával össze kell hangolnia. Volt ugyan erre' már példa, éppen a megyénkbeli Szentendrei Papírnyár rekonstrukciója során, ám az a beruházás nem volt ilyen nagy léptékű. Azért esett a választás Szolnokra, ahol pedig a gyár területi kiterjesztésére nincs mód a beépítettség miatt, mert ebben a gyárban dolgozik még a legtöbb keskeny papírgyártó gép, melyeket mindenképpen le kell állítani. A vezérigazgató szerint ebben a gyárban olyan sok begyakorlott régi szakmunkás dolgozik, akiknek nem lesz nehéz elsajátítani az új, világszínvonalat képviselő gépsor kezelését. A sok jó reggeli párbeszéd közül is kitűnt ez a tegnapi interjú. CSIRIBIRI. A műsor címe is árulkodó. Nyomban kiderül — kicsinyeknek készítik szerkesztői. Szép, hangulatos mesék, okosan, ízléssel válogatott versek hangoznak el kicsiknek, nagyobbacskáknak és nagyoknak. Hány éve szólalhat meg vajon Kőmives Sándor hangján Moha bácsi, a törpe? Vajon a művész elhunytéval át- veheti-e valaki ennek a kedves figurának a megszólaltatását, aki a rádióhallgatók több generációjának szerzett mindig örömet? A legutóbbi adásban Brass- nyó Istpán gyermekverseiből mondott el néhányat Sándor Erzsébet és Szirtes Gábor „Az úton elmegy egy kisfiú" címmel, és Moha bácsi meséiből A tócsó-t hallhattuk, mi idősebbek talán többedszer is, igazi élvezettel. Nem az egyetlen, de az egyik jó fóruma az irodalom megszerettetésének a Csiribiri. HANGALBUM. Rendszeresen jelentkező műsor, melyben egykori nagyjaink hangjával, alakjával, munkásságával ismerkedhet a fiatal rádióhallgató nemzedék. Legutóbb Szabó Pál hangja elevenedett meg egykori szalagokról. Czine Mihály ízes bevezetője után a már archívnak számító felvételeken arról beszélt az író, mi kötötte őt szülőföldjéhez, Móricz Zsig- mondhoz és a Kelet Népe szerkesztőségéhez. Felesége, Féja Géza és Veres Péter, az írótársak emlékezése zárta a sort. Élvezetes, lebilincselő adás volt. B. H. Képzóművészetünk egyik termő ágát gyarapítja a Magyar Tájak biennálésorozata. A negyedik még inkább. Minőségben, társadalmi megbecsülésben, hiszen impozáns a hatvani gyárak, termelőszövetkezetek részvállalása a díjakban. Az út itt is előre vezet. Minden műve friss hajtás Alig van február, de a Ganz Mávag Golgota utcai kiállító- termében örömmel fedezzük fel Gy. Vad Erzsébet már 1981-ben szignált képeit. Semmi elsietettség, sokkal inkább megújulás jellemzi ezt a sorozatot. Látunk zebegényi, budaörsi tájat, de igazán ott van elemében, ahol a túrkevei házak hátsó udvarait, fészereit, a szobákban heverő kajla kalapokat, torhácot, a konyha tálasát, kemencéjét, — azaz a táj emberségét találja meg festészetével. Őrzött paraszt- székre helyez virágokat, hagymát, ködmönt, — világ tárul fel e festői csoportokból. . Termékeny. Gátlások nélkül fest, — minden új műve friss hajtás. Most is elemében van, akár fára, mezőtúri homlokzatra, Kelemen bácsi házára, őszi virágokra bukkan. Losonci Miklós PÁTY PÁLYAKEZDŐ PEDAGÓGUSAI Minden megváltozott azóta... A régóta katedrán állók így mondanák: még meg sem száradt diplomájukon a tinta. Tényleg pályakezdők, egy éve még az Esztergomi Tanítóképző Főiskola zsámbéki tagozatán tanulták, hogyan is kell tanítani. Mindketten a pá- tyi általános iskolában dolgoznak ma, alsó tagozatos gyermekeket nevelnek, övék a szó, s a kérdés: milyen is volt a kezdet? Ami az igazi Balogh Ilona: — Az az igazság, hogy minden új volt. A főiskolán ugyan sok mindent megtanultam — főleg az oktatás, a nevelés elméletét — de a munkám próbakőnek bizonyult. Hiába, hogy több mint 100 órányi pedagógiai megfigyelésen, tanítási gyakorlaton kellett részt vennem, az igazi mégis a mindennapi tanítás .., — De kezdjük inkább az elején. A fogadtatásra egy rossz szavam nem lehet, azt hiszem, mindig a kedves emlékeim közé fog tartozni. Segítőkész kollégák, érdeklődő, kíváncsi gyerekek. Jó körülmények közé kerültem, mert kevés Pest megyében a miénkhez hasonló iskola. Egy- műszakos a tanítás, van tornaterem, ebédlő, könyvtár, elegendő a szemléltetőeszköz. — Legelőször? Nagyon lámpalázas voltam. Nem, ma már szó sincs ilyesmiről, néhány hét után már azért izgul az ember, hogy a munkája sikeres legyen, nem azért, hogy kerekre formálja a mondatait, hogy elnyerje a gyerekek tetszését. S ha már szó esett a főiskolai gyakorlatról, meg a mindennapiról, a kettő között leírhatatlanul nagy árkülönbség. Amíg diákként tanítottam, minden órámon ott üJ't'l vjdaki — a tanáraim, a társaim vagy az osztályfőnök —, most pedig a szó -szoros értelmében magamra maradok a gyerekekkel, az osztállyal. Erezni a bizalmat — Sok még a kérdőjel. Azt hiszem, ha a tanítás, a nevelés közben hibát követek el, csak később derül ki, aminthogy az is, ha helyesen cselekszem. Harmadik osztályban tanítok, s ebben a karban sem egyszerű megismerni a gyerekeket. Akad természetesen közöttük néhány problémás, aki zavarja az órát, rendetlenkedik, felesel vagy nem törődik semmivel. Annyit már tudok, ^íogy az ilyen esetek mögött többnyire családi gondok állnak, s a megoldáshoz társul kell megnyernem a szülőket is. — De nem panaszkodom, bizonyára más pályakezdő is hasonló kétségekkel küszködik. Meg hamis lenne a kép is, ha nem mondanám: jó is, öröm is van ebben a munkában, méghozzá nem is kevés. Amikor például sikerül lekötni a gyerekek figyelmét, felcsigázni az érdeklődésüket vagy amikor érzi a tanító a bizalmat. Néha egészen váratlanul nyilvánul meg a gyerekek sze- retete. — Egyik alkalommal betegen jöttem az órára, s a gyerkőcök egymást figyelmeztették: — Ica néni megfázott. Szokatlanul nagy volt a csend akkor, s bizony jól esett, hogy nem kellett figyelmeztetni őket, nem kellett rekedtre kiabálni magamat. — A vágyaim? Túlzás nélkül mondhatom, hogy eddig teljesültek. Még az az apróság is, hogy harmadik osztályt kaptam — így szerettem volna —, s az is, hogy a tantárgy- csoportos oktatásban matematikát, kömyezetismeretet, rajzot és éneket taníthatok. Egyedül magamban csalódtam. Például azt hittem, vajszívű vagyok és nagyon rugalmas, most pedig néha úgy érzem, szigorúnak tartanak a gyerekek, némelyiküknek talán még a mumusa is én lettem. Másodanyuka lettem Helmeczi Sándomé a nyáron még Szászi Margit volt. Így mondja: — Ez a. ípléy hozta a legtöbb változást az életemben. A főiskoláról teljesen új környezetbe kerültem, s nemcsak első munkahelyemen, hanem a magánéletben is. Férjhez mentem, most várom a kisbabát. Persze a legnagyobb újdonság az volt, hogy 25 gyereket rámbíztak, ennyien járnak a második cébe. — Ügy képzeltem, csak tanító néni leszek, most már azt is tudom, másodanyuka is vált belőlem. A kicsik még tőlem kérnek zsebkendőt, hozzám bújnak sírva panaszkodni, s engem kémek, hogy tízóraizhassanak már az első szünetben, ha éhesek. Az érzelmekre. a kedvességre nagyobb az igényük, mint idősebb társaiknak. Mindezt azért mondom el, mert nagyon meglepett. A főiskolán rajzkönyvtár szakkollégiumba jártam, s ott bizony kevés szó esett az ilyen pedagógiai tennivalóimról. — Az osztályom két véglet. A jók nagyon jók, a gyengék nagyon gyengék. Volt olyan tanítványom, aki a félév elején még mindig a betűket tanulta a korrepetáláson, néhá- nyan pedig majdnem folyékonyan olvastak. A legnehezebb azzal a kisfiúval volt, aki óraszám csak hallgatott. Szinte elölről kellett kezdeni a tanítását Rengeteget beszélgettem vele, mesét mondtam neki, apró megbízatásokat adtam, s ma ott tartunk, hogy énekel az énekórán, magától olvas a napköziben is. A többi gyerek se nézi már le őt s ő kevésbé vadóc. Rá vagyok a legbüszkébb, nem azokra a gyerekekre, akik amúgy is tanulnak. Főiskolás koromban minden vizsga előtt drukkos voltam. De a nagyobb felelősség tanítani. Ha a gyerekek nem tudnak valamit, az én hibám is, ha tudják, az én eredményem is ... — A kedvenc tantárgyam a matematika. Nemcsak azért, mert ez a legnehezebb a második osztályban, hanem mert ha most sikerül megszerettetnem velük, amikor a szám- rendszer alapjait kell megismerniük, akkor később sok tantárggyal könnyebben boldogulnak. Beszélhettünk volna másról. Például arról, hogy mindkét tanítónő ingázik, egyikük sem Pátyon él. Beszélhettünk volna arról is, hogy miként fogadták őket új munkahelyükön, az elsőn, arról is, min szeretnének változtatni az iskolában. ők azonban arról beszéltek, ami nekik fontos: felelősségről, gyerekekről, kétségekről, küzdelemről, munkáról.., Vasvári G. Pál Mostanában gyakran hallani, hogy népgazdaságunk nyitott szerkezetű gazdaság. Vajon, mit takar ez a kifejezés? Mindenekelőtt azt, hogy a magyar gazdaság nem tud, nem tudhat megállni önmagában, hiszen ahhoz, hogy egyensúlyban legyen, szüksége van külgazdasági kapcsolatokra, nemzetközi együttműködésre, csak így tudja biztosítani a nemzeti jövedelem egyenletes fejlődését. A Kossuth Könyvkiadó a közelmúltban jelentetett meg olyan gazdaságpolitikai könyveket, amelyek ezeket a kérdéseket tárgyalják és bepillantást nyújtanak a mai magyar gazdasági élet rejtelmeibe. » Uj követelmények Kozma Ferenc A nyitott szerkezetű gazdaság című könyvében azokkal az új követelményekkel foglalkozik, amelyek a nemzetközi gazdasági szerkezet átrendezéséből, a cserearányok megváltozásából adódnak, s amelyek érzékenyen érintik a magyar népgazdaságot is. A szerző a változások mögött meghúzódó összefüggéseket keresi és vizsgálódásainak igen fontos következtetése, hogy a nyitott, magyar kisgazdaságnak mindenkor alkalmazkodnia kell a körülményekhez. Amint azt bevezetőjében is hangsúlyozza, az 1970-es évtized kellemetlen meglepetéseket okozott a magyar külgazdasági kapcsolatokban, amelyek abban az időben már meglehetősen széles körűek voltak. Exporttevékenységünk kibővült és a világgazdaságUJ POLITIKAI KÖNYVEK Nyitott gazdaság ban mutatkozó konjunktúrát hazánk jól tudta hasznosítani. A tőkés világ gazdasági megingása, az energiaválság azonban kedvezőtlenül hatott külkereskedelmünkre; a cserearányok évről évre romlottak, lehetőségeink csökkentek. Kozma Ferenc külgazdaságelméleti és külgazdaság-stratégiai elemzést nyújt, a magyar gazdaság előtt álló időszerű kérdések felvetésére és megválaszolására helyezi a hangsúlyt. A szerkezeti nyitottság ismérvein, jellemzőin, a nyitás célján értelmén kívül részletesen foglalkozik a gazdasági szerkezet nyitottságának és a népgazdasági termelés hatékonyságának összefüggéseivel, a nemzetgazdaság specializálódásának kritériumaival és a szerkezetileg nyitott gazdaság fejlesztésének stratégiájával. Igazodni az élethez A szerző könyvét elsősorban a külgazdaság-politika elvi kérdései iránt érdeklődőknek szánja. Ezért nem elemzi közvetlenül a magyar külgazdasági helyzetet, következtetései azonban a mai konkrét valóságból gyökereznek és közgazdaságunknak bizonyára tartós, értékes eredményeivé válnak. Gazdaságpolitikai törekvéseink megértését, céljaink minél sikeresebb megoldását segíti elő Hoós János Gazdaság és gazdaságpolitika című könyve is. A Közgazdasági ismeretek sorozatban megjelent kötet, amint azt címe is mutatja, a gazdaság és gazdaságpolitika kérdéseit tárgyalja és a fő figyelmet a gyakorlati feladatokra fordítja. Esetenként kitér az általánosabb elvi ösz- szefüggésekre is, a konkrétabb teendőket azokba beágyazva ismerteti. A tőkés és a szocialista világgazdaság fejlődésének, változásának jellemzőit összefoglalva elemzi ezek hatását a magyar népgazdaságra, megállapítja, hogy gazdasági növekedésünk üteme egyre inkább közvetlenül az export növelésétől függ. A megoldás azonban nem a mindenáron való export, hanem a növekedés dinamikájának fenntartása a hatékony termelés, az ezen alapuló hatékony export mellett. A termelés hatékonyságának javítása pedig mindenekelőtt a gazdasági struktúra átalakítása, illetve a hozzá tartozó, ezt kiegészítő takarékosabb energia-, anyagéi munkaerő-felhasználás útján, döntően exportra orientált fejlesztéssel biztosítható. A szerző foglalkozik az egyes ágazatok fejlesztésének fő irányaival, az életszínvonal-politika számos kérdésével, köztük a munkaerő hatékonyabb foglalkoztatásának soron levő feladataival is. Befejezésül nemzetközi gazdasági kapcsolataink fejlesztésének főbb irányait, majd a gazdaságirányítási feladatokat ismerteti. A gyakorlat bizonyít Különböző vállalatok, mezőgazdasági nagyüzemek gazdasági tapasztalatait mutatja be a Vállalataink életéből című kötet. A szerzők, Bossá- nyi Katalin, Kovács Mihály és Varga András célja volt hogy segítséget nyújtsanak az élen járó gazdálkodási tapasztalatok népszerűsítésében, az eredményes termelési módszerek elterjesztésében, hasznosításában, de a hibás megoldások elkerülésében is. Ennek érdekében íródtak a rövid tanulmányok, amelyek betekintést nyújtanak a Rába, a Szegedi Kenderfonógyár, az Egyesült Izzó, a sárisápi Üj Élet Tsz és a Böhönyei Állami Gazdaság belső életébe. Az öt gazdálkodási egység mindegyikére egyaránt az erőteljes exportorientáltság és a struktúraváltás nagy feladatai a jellemzőek. Így az ilyen irányú tapasztalataik közreadása fontos adalék lehet a vállalatok, szövetkezetek számára. A Rába a dinamikus vállalatnövekedés a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat a visz- szafejlődés modelljét példázza. Az Egyesült Izzó az export növelésének sokoldalú tapasztalataival, a Böhönyei Állami Gazdaság a felemelkedés emberi tényezőnek kiemelésével, a sárisápi Űj Élet pedig az ésszerű struktúraváltással elért kimagasló eredményeivel nyújt gyakorlati segítséget. Gáli Sándor A
