Pest Megyi Hírlap, 1981. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-10 / 34. szám

ap 1981. FEBRUAR 10., KEDD A párt legfőbb feladatat Ülésezik a IEMP Központi Bizottsága Varsóban tegnap délelőtt megkezdte munkáját a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának nyolcadik plénuma. A tanácskozáson Stanislaw Kania, a központi bizottság első titkára elnököl. A napirend első pontjaként Tadeusz Grabski, a politikai bizottság tagja, a KB titkára előterjesztette a politikai bi­zottság referátumát, amelynek címe: „A párt feladatai a szakszervezetek tevékenységi körülményeinek és szocialista jellegének formálásában”. A másik napirendi pont a poli­tikai bizottság munkájáról szó­ló beszámoló volt, amelyet Kazimierz Barcikowski, a PB tagja, a KB titkára ismerte­tett A szakszervezetekről szóló referátum bevezetőben emlé­keztet arra, hogy a nyár végi megállapodások nyomán mi­nőségileg új helyzet állt elő a szakszervezeti mozgalomban. Űj szakszervezetek jöttek lét­re, de az ország helyzete, saj­nos, nem javult: néhány hó­napja tart már a társadalmi, politikai és gazdasági válság, ami hatalmas veszteségeket okoz, nemcsak anyagi érte­lemben. Megszaporodtak a sztrájkok, növekszik a társa­dalmi feszültség, az ország ér­dekeit fenyegető anarchiszti­kus jelenségek jelentkeztek. Aktivizálódtak a szocialista­ellenes erők, amelyek mód­szeresen fellépnek a szocia­lizmus ellen. A referátum ezzel kapcso­latban hangsúlyozza: Lengyel- ország a szocialista közösség fontos tagja, s az ország gyen­gülése, a szocialista országok­kal fennálló kapcsolatainak la­zulása destabilizálná az erő­viszonyok kialakult rendszerét, főként Európában, veszélyez­tetné az enyhülést és a bé­két Mindezért a szocializmus ellenfeleivel való szembeszál­lás „nemcsak pártunk köte­lessége, hanem az ország leg­jobban felfogott érdeke is”. Milliók vetették bizalmukat á „Szolidaritás” szakszervezet­be. amelynek számos helyi szerve a megalakulás óta jó együttműködést alakított ki az üzemi vezetőkkel, az ágazati szakszervizetekkel, a párt- és a társadalmi szervezetekkel. Ugyanakkor a „Szolidaritás” körül és azon belül sok olyan ember működik tanácsadóként vagy vezetőként, akik régóta úgy ismertek, mint akik szem- benállnak a szocializmussal, a párttal, ók azok, akik a „Szo­lidaritást" destruktív, kalan­dor — és végső soron ellenfor­radalmi — tevékenységre akarják rávenni. Különösen nyugtalanító, hogy a „KOR” előszeretettel hasz­nálja az új szakszervezetet szocialistaellenes nézetek pro­pagandafórumaként. A referátum ezután ismé­telten hangsúlyozza, hogy a párt továbbra is a megújulás vonalát követi, az úgynevezett „Falusi Szolidaritás” szervezé­sével azonban nem crt egyet. Egyrészt, mert az szétzilálná a mezőgazdasági dolgozók már meglevő érdekképviseleti szer­vezeteit, másrészt azért, mert létrehozásán számos olyan ember „fáradozik”, aki nem titkolja szocialistaeilenes né­zeteit és szándékait. A „Szolidaritás” minden funkcionáriusa és tagja előtt ma az a kérdés áll: folytat- ják-e a követelések kiterjesz­tését, vagy hajlandók részt venni a nehéz helyzet megol­dásában. A pártnak a „Szoli­daritáshoz” való viszonya at­tól függ, mi lesz a válasz erre a kérdésre. „Megértjük, hogy időre van még szükség, amíg az új mozgalom stabilizálódik és megszerveződik, de nyíltan, őszintén meg kell mondani, hogy ez az idő — a körülmé­nyekre való tekintettel is — már nem hosszú.” A mostani plénumon meg kell állapodni, hol az a határ, amelyet a párttagok — mint szakszervezeti tagok — sem­miképpen sem léphetnek át Vagyis ki kell mondani, hogy a LEMP tagjai nem vehetnek részt olyan akciókban, ame­lyek túlmennek a szakszerve­zeti alapszabályban foglalta­kon. amelyek különféle politi­kai jelszavakkal szerveződnek. Ellenkezőleg: le kell leplez­niük a „Szolidaritás” egyes aktivistáinak és tanácsadóinak káros tevékenységét. A referátum végén a poli­tikai bizottság azzal a felhí­vással fordul a párttagokhoz, hogy ennek szellemében ve­gyenek részt a szakszervezetek tevékenységében. Az alsó-sziléziai Jelenia Go­rában hétfő reggel óta általá­nos sztrájk van. Ezt azután hirdette meg több regionális „Szolidaritás”-szervezet egye­sített bizottsága, hogy vasár­nap éjszaka megszakadtak a tárgyalások a kormánybizott­sággal. A megbeszélések a ter­vek szerint hétfőn Varsóban folytatódtak. Wroclawban egyórás „fi­gyelmeztető sztrájkot” tartot­tak a tömegközlekedés dolgo­zói, a walbrzychi vajdaság­ban viszont a regionális „Szo­lidaritás” visszavonta a hétfő­re kilátásba helyezett bányász­sztrájkot. Becs Befejeződött a tanácskozás Bécsben vasárnap befejező­dött a biztonsági és leszerelé­si kérdésekkel foglalkozó nem­zetközi bizottság kétnapos ta­nácskozása. Az Olof Palme, volt svéd kormányfő vezette, tavaly szeptemberben alakult bizottság ezúttal a hadászati támadó fegyverek korlátozása kérdésének, valamint a Bécs­ben folyó közép-európai had­erőcsökkentési tárgyalások ala­kulásának szentelte figyelmét. Palme szerint nagy vissza­esés következne be a leszere­lési erőfeszítésekben és béke­törekvésekben, ha az új ame­rikai vezetés kitérne a nagy- jelentőségű SALT—2 egyez­mény törvénybeiktatása elől. Georgij Arbatov akadémi­kus. a moszkvai Amerika-Ku- tató Intézet igazgátója az ülést követő vasárnapi sajtóértekez­leten kijelentette, hogy ha Washington elveti a három amerikai kormánnyal kidolgo­zott SALT—2 egyezményt, ak­kor aligha lehet szó a SALT- tárgyalások folytatásáról. A vi­lág végül is nem alakulhat át négyévenként, a mindenkori amerikai kormányzat jellegé­nek és kívánságainak megfele­lően — mondotta Arbatov pro­fesszor. Újdelhi Megkezdődött az értekezfet Az el nem kötelezett országok küäügymmiszieri konferenciája Az indiai főváros Vigyan Bhavan palotájában tegnap megkezdődött az el nem kö­telezett országok külügymi­nisztereinek négynaposra ter­vezett értekezlete. A konferenciát megnyitó Isidoro Malmierca Peoli kubai külügyminiszter (jelenleg Ku­ba államfője, a mozgalom so­ros elnökei, üdvözlő szavai után Indira Gandhi, a házi­gazda India miniszterelnöke lépett a szónoki emelvényre. Nagy érdeklődéssel várt beszé­dében az indiai kormányfő arra szólította fel a konferen­cián résztvevő, mintegy 140 ország, szervezet és nemzeti mozgalom küldötteit, hogy őrizzék meg az' el nem köte­lezett mozgalom egységét, s utasítsak el az olyan kísérle­teket, amelyeknek célja a mozgalom tagjainak egymás elleni kijátszása. Az afganisz­táni eseményeket, valamint az Irak és Irán közötti háborút annak példájaként említetté, milyen könnyen „nyerhetnek bátorítást különböző erők az el nem kötelezették mozgalma elleni fellépésre”. Az indiai kormányfő hangot adott meg­győződésének, hogy a most megnyílt fórum nagy szerepet játszik a mozgalom sorainak szorosabbra zárásában a neo- kolonializmus ellen, a béke megőrzéséért, a nemzetközi biztonság és együttműködés el­mélyítéséért, valamint az új gazdasági világrend megte­remtéséért vívott harcában. Gandhi asszony Isidoro Mal- miierca kubai külügyminisz­tert, a másfél évvel ezelőtt rendezett havannai csúcsta­lálkozó házigazdáját követtea szónoki emelvényen. Malmier- ca hitet tett a mozgalom bel­ső összetartása, a külföldi be­avatkozás kivédése, az el nem kötelezett országok gazdasági érdekeinek -megvédése mellett, és leszögezte, hogy a kubai küldöttség minden ereiével az értekezlet sikerén fáradozik Leonyid Br üzenete Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke az el nem kötelezett országok mozgalma megalapításának 20. évfordulója, és a mozgalom hétfőn Űj-Delhiben kezdődött értekezlete alkalmából táviratban üdvözölte Fidel Castrót, a Kubai Köztársaság Államtanácsának elnökét, miniszterelnökét, a mozgalom sc-ros elnökét és Indira Gandhi miniszterelnök-asszonyt, az értekezlet házigaz­dáját. Az el nem kötelezettek mozgalma bebizonyította, ■hogy azoknak a népeknek az érdekeit szolgálja, akik a súlyos gyarmati örökség leküzdését, a társadalmi és a gazdasági haladást tűzték ki célul. A fejlődő országok évszázados álmainak megvalósításáért folytatott követ­kezetes küzdelem különös figyelmet érdemel akkor, ami­kor egyesek ismét a hidegháború időszakába akarják taszítani a világot, fokozni igyekeznek a fegyverkezési hajszát és egész térségeket kívánnak ellenőrzésük alá vonni. A Szovjetunió és az el nem kötelezett országok kö­zös vagy hasonló álláspontot foglalnak el korunk olyan alapvető kérdéseiben, amelyek megoldásától nagymér­tékben függ az emberiség sorsa. A népeknek a szabadságért és békéért folytatott küzdelmében jelentős helyet foglalnak el az el ném kö­telezett országok. A velük való barátság és együttműkö­dés fejlesztése a Szovjetunió elvi álláspontja volt, és marad a jövőben — hangsúlyozza Leonyid Brezsnyev. Baniszadr a határháhotúiól Baniszadr iráni elnök vasár­napi nyilatkozatából kitűnik, hogy Irán katonai és politikai helyzetének lassú javulására számít, s feltehetőleg ez ma­gyarázza hajthatatlan állás­pontját. Baniszadr szerint „Irak fél a háború folytatásától, hadserege már jó ideje egy helyben áll, s jó esélyek van­nak arra, hogy meggyengítsék katonai pozícióit”. Baniszadr hangot adott reményének, hogy a túszügy megoldódása enyhít Irán nemzetközi elszigetelődé­sén is, s ez szintén Iránnak ked­vez majd a háborúban. Bani­szadr mindamellett elismerte, hogy az iráni hadsereg jelen­leg nem rendelkezik olyan fegyverzettel, amellyel átütő támadást indíthatna. majd: Malmierca később átad­ta helyét az elnöki székben Naraszimha Rao indiai kül­ügyminiszternek. Rao után egy-egy* küldött földrésze nevében kapott szót, majd megválasztották a kon­ferencia tisztségviselőit. A nyilvános megnyitón a diplomaták és újságírók ré­szére fenntartott karzaton he­lyet foglalt a törvényes kam­bodzsai kormány Üj -Delhiben néhány napja működő nagy­követe, Dith Munty. Meghívá­sa ellen Szingapúr és Ma­laysia hiába tiltakozott. Kam­bodzsa — amint ezt a részt­vevők többségének határozata alapján a havannai csúcskon­ferencia elhatározta —, egye­lőre nem foglalja el az el nem kötelezettek mozgalmában ne­ki járó helyet. Madridi találkozó Reális szovjet álláspont A madridi találkozó tegna­pi teljes ülésén Leonyid llji- csov külügyminiszter-helyet­tes, a szovjet delegáció veze­tője a többi között hangsú­lyozta: az európai katonai eny­hülési és leszerelési konferen­ciáról előterjesztett lengyel javaslat jó tárgyalási alap, de mellette a szovjet küldött­ség kész figyelembe venni a más küldöttségek (a jugoszláv, a svéd, a román, a francia de­legáció) által benyújtott indít­ványok ésszerű elemeit és más észrevételeket is. A szovjet küldött (nyilván­Az SZKP kongresszusa előtt (1.) Új körülmények között már a kommunista társadalom felépítését jelölhette meg a párt legfőbb céljául. Napjaink történelme Ami azóta történt a kong­resszusokon, tulajdonkeppen már napjaink történelme. A legutóbbi kongresszusok a legutóbbi két pártkongresszus különös jelentőségűvé vált: o XXIV. kongresszuson dolgoz­ták ki, fogalmazták meg, a XXV-en pedig megerősítették, bővítették a szovjet kommu­nisták békeprogramját, amely a hetvenes években a világ sok száz millió emberének programja lett, s amely min­den nehézség ellenére nagy eredményeket hozott az eny­hülés folyamatának megindí­tásában, megszilárdításában. S ha napjainkban némelyek dühödten támadják is az eny­hülést — a program hatalmas erejét éppen az mutatja, hogy az enyhülés gondolata minden ellenállással szemben meggyö­kerezett, s meghozta az eiső. bár egyelőre szerény eredmé­nyeket. Az új kongresszus most új körülmények között vizsgálja meg a program folytatásának útját. A szovjet kommunisták pártja előbbre akar lépni, to­vább akar haladni a kipróbált és eredményes úton. Kis Csaba (KÖVETKEZIK: GAZDÁLKODNI AZ ERŐKKEL.) Az SZKP legutóbbi, XXV. kongresszusának elnöksége valóan az e tárgyban beter­jesztett francia javaslattal vi­tába szállva — a szerk.) kifej­tette a szovjet álláspontot a bizalomerősítő intézkedések­ről és hangsúlyozta: azok nem sérthetik az államoknak biz­tonságukhoz való jogát és nem juttathatnak egyoldalú előnyhöz egyetlen államot vagy államcsoportot sem. Rá­mutatott: a bizalomerősítő in­tézkedéseket a helsinki záró­okmány aláírása óta szerzett tapasztalatok alapján kell to­vábbfejleszteni. Ami azóta változott, még­pedig rossz irányban: az a fegyverkezési hajsza fokozó­dása. Erről tanúskodik a NA­TO döntése a közepes ható- távolságú amerikai nukleá­ris rakétafegyverzet Nyugat- Európába telepítéséről, a NA- TO-országok katonai költ­ségvetésének állandó növelé­se. Ez még az eredeti biza­lomerősítő intézkedések to­vábbi fennmaradásának sem kedvez. A találkozó legközelebbi teljes ülését szerda délután tartják, amikoris az elfoga­dott munkarendnek megfele­lően befejezik a vitát a be­nyújtott javaslatokról. CSAK RÖVIDEN. ERICH HONECKER, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság Államtanácsának elnöke hétfőn fogad la Klaus Böllin- get, a Német Szövetségi Köz­társaság állandó NDK-beli képviseletének új vezetőjét, aki átadta megbízólevelét. Az NDK államfője csaknem egy­órás megbeszélést folytatott az NSZK-beli diplomata-poli­tikussal. KUBA Latin-Amerika első olyan országa, ahol vala­mennyi dolgozónak legalább hat elemije van — nyilatkozta a szovjet Trud című lap mun­katársának a Kubai Dolgozók Szakszervezetének, a Kubai Dolgozók Szövetségének főtit­kára. A forradalom előtt még több mint 1 millió volt az írástudatlanok száma. negalakítsa a munkásosztály iorradalmi pártját... Az ille­gális harc, a győztes forrada- om, a polgárháború, az ipa­rosítás. a kollektivizálás, a izocialista építés első gyümöl­csei, majd a háború megpró- páltatásai és a győzelem — ;z az az út, amelynek fő irá­lyát mindenkor a pártkong­resszusok jelölték ki. A Nagy Honvédő Háború itán csak néhány év kellett ahhoz, hogy az ország újáépi- aésánek befejeztével a kom- nunisták újabb, hatalmas fel­adatok megvalósítására hív- íassák munkára kongresszu- :ukon a szovjet népet, új, íagy célokat tűzhessenek az >rszág elé. A XX. kongresz- izus helyreállította a párt éle- ében a lenini normákat. A KXI. elfogadta a párt új programját: ez a program A kongresszus iránti figye­lem rendkívül nagy, hiszen a megelőző kongresszusok mind­egyike fontos mérföldkő volt i szocialista forradalom, a szo­cialista társadalmi rend meg­valósítása, az egész világmé­retű forradalmi folyamat út­ján. A fő irány Hosszú utat tett meg a Szovjetunió Kommunista Párt­ja azóta, amióta 1898 márciu­sában egy kis minszki házban kilenc küldött összegyűlt, hogy munkával dolgoztak ki. Az ősszel kezdődtek meg a kom­munisták tanácskozásai. Az alapszervezetektől kezdve új­raválasztották a vezető testü­leteket. Ez a munkaszakasz január végére fejeződött be. Mindenütt megtartották a te­rületi pártkonferenciát, a köz- társasági pártkongresszust, s megválasztották azokat, akik majd a kongresszusi palotában tanácskoznak a több mint 17 milliós párttagság képviseleté­ben. Február közepe táján zárják le a tervjavaslat országos vi­táját. Az ország szinte egész lakoságát megmozgató nagy népi tanácskozás volt ez. A sajtó, a rádió, a televízió tíz­ezrével közölte a hozzászólá­sokat, a javaslatokat, a kiegé­szítéseket, de ennél sokkal több vélemény hangzott el a párttanácskozásokon, az üze­mi gyűléseken. Egyetlen ja­vaslat, vélemény sem hangzott el hiába, hiszen a kongresszus­nak ezek ismeretében kell meghoznia felelősségteljes döntéseit, meghatároznia öt évre, sőt bizonyos területeken ennél hosszabb időre az or­szág gazdaságpolitikáját, gaz­dasági stratégiáját. ősszel építőmunkások köl­töztek a Kreml kongresszusi palotájába. A hatezer szemé­lyes csarnokot kívülről-belül- ről megtisztították, kicserélték az ülések huzatát, feicsiszol- ták a mozaikpadlót, felújítot­ták a díszítéseket. Űj világí­tást szereltek a színpadra. Az SZKP soron következő. XXVI. kongresszusára készítették elő. Előzetes vita A tanácskozás február 23- án kezdődik. Napirendjének két legfontosabb pontja a központi bizottság beszámoló­ja és a Szovjetunió új ötéves tervének tervezete. A decem­ber elején nyilvános vitára bocsátott tervet a központi bizottság és a különböző in­tézmények rendkívül alapos

Next

/
Thumbnails
Contents