Pest Megyi Hírlap, 1981. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-25 / 21. szám

6 Kaimat* 1981. JANUAR 25., VASÄRNAP Fölriada a lélekismeref" Gondolatok a halálbüntetésről Vajon nincs-e itt az ideje, hogy megkezdjük a köz­vélemény hozzászoktatását a halálbüntetés fokozatos csökkentéséhez, és esetleges jövőbeli eltörléséhez.., — teszi fel a korántsem akadémikus kérdést a Valóság 1980. decemberi számában Szabó Imre akadémikus. S e nyolcoldalas tanulmánnyal, amelynél A halálbüntetésről cím a jogászkörök asztaláról egy csapásra a nyilvános­ság elé került, a modern büntetőjog egyik alapvető di­lemmája. Igazságos-e, célszerű-e, szükséges-e a halál- büntetés? Térképész­automata A Földmérő és Talajvizsgáló Vál­lalatnál munkába állították a Stcreo- mptrograph F—11 típusú, NDK gyártmányú gépet. Ez a berendezés — a hozzá kapcsolt számítógéppel — automatizálja a térképkészítést. Ezenkívül haszno­sítható még a kör­nyezetvédelemben, a műemlék épüle­tek helyreállításá­nál, a lakásre­konstrukcióknál Tanulságos históriák Tűzre, vízre vigyázzatok.. A mérlegen: lángok, károk, felelőtlenség Bizonyos jelekből már ed­dig is sejteni lehetett, hogy e végső szankció megítélése fel­ső szakmai szinten sem egy­öntetű. A halálbüntetés fenn­tartása vagy eltörlése a bün­tetőjog legvitatottabb kérdései közé tartozik — olvasható például az 1978-ban kihirdetett új Büntetőkódex miniszteri in­doklásában. Hasonló szellem­ben nyilatkoztak már azl961. es Btk kodifikátorai is. Több mint egy évszázaddal koráb­ban, 1841-ben, Szemere Ber­talan, a majdani 48-as belügy­miniszter pedig egyenesen így ír: Minden arra mutat, e bün­tetés ellen... a világ mind öt részeiben... megmozduld és fölriada a lelkiismeret. Né­hány oldallal később még hoz­záteszi: Ha apródonként el­szokik tőle (ti, a halálbünte­téstől) a nép, egykor hitként gyökerezik meg lelkében, hogy e büntetés jogelleni... Az utca ítélőszékeí Mi sem látszik távolibb­nak ennél ma Magyarországon. A közvélemény nagy többsé­gében magától értetődő a ha­lálbüntetés szükségessége. Ho­lott a vita erről a világban már kétszáz éve tart. Időköz­ben megszerveződött az abo- licionista mozgalom. A halál- büntetés eltörléséért küzdők a XX. század második felét alig­hanem legnagyobb sikereik korszakaként tartják számon. Ezzel szemben nálunk több­nyire csak az utca ítélőszékei előtt jelenik meg probléma­ként a halálbüntetés. Ott vi­szont meglehetősen gyakran. Egy-egy súlyosabb bűncselek­mény ítélethirdetése után, ha­lálos ítélet híján, sokan eny­hének, túlságosan kegyesnek tartják a bírói verdiktet. Oly­kor egyenesen az ősi elvet em­legetik: szemet szemért, fogat fogért. Néhány éve a Pest megyei Bíróság gyilkossági ügyeket tárgyaló akkori ta­nács elnöke, dr. Korpássy Gyula mesélte, számtalan eset­ben kap halálért halált köve­telő levelet. S ebből a szem­pontból Pest megye helyzete aligha provinciális. Feltehe­tően az ország más törvény­házaiba is érkeznek hasonló küldemények. Minden jel szerint a feltét­len megtorlást követelő véle­mények két okból tartják ma­gukat oly szívósan. Egyrészt a halálbüntetéshez kapcsolódó kételyek nem váltak széles körben ismertté, másrészt a közvélemény még a legna­gyobb visszhangot kiváltó bűncselekményeket is csak se­matikusan ismeri. Albert Camus mondja... A halálbüntetés helyrehoz­hatatlan ... A tévedés áldoza­ta soha nem támad fel... A múlt századok bírói gyilkos­ságai köteteket töltenének be... Korunk bölesebb és sűrűbb garantiai között kisebb a ve­szély, de soha nem múlik el az, mert hibázni együtt jár az emberi természettel... — írja Szemere, s a justizmordok (bírói tévedések) azóta is a legsúlyosabb érvek a halál- büntetés ellen. Voltaképpen az ítélkezés rizikófaktoraihoz kapcsolódik az az abolicionista érv is, amely kétségbe vonja, hogy az orvostudomány és pszichológia mai fejlettsége mellett min­den esetben egyértelműen megkülönböztethető a bűnöző az elmebetegtől. Márpedig, ha ez kétséges, fogyatékos sze­mély is a halálra ítéltek közé kerülhet gyógyintézet helyett. A halálbüntetést elutasító el­mélet a felvilágosodás korától kezdve még egész sor megfon­tolásra érdemes tételt vonul­tat fel, úgymint: a halálbün­tetés nem más, mint állami erőkkel végrehajtott primitív bosszú; az életfogytiglani sza­badságvesztés legalább olyan súlyos retorzió, mint a kivég­zés. A halálbüntetés-pártiak azon­ban e szankció elriasztó ha­tására hivatkoznak. S ez a visszatartó erő valóban rend­kívül meggyőzően hangzik. Csakhogy a valóság nem siet igazolni e tételt. A kriminál- statisztikai elemzések többsé­ge — így az ENSZ megbízá­sából kutató Marc Ancel pro­fesszor eredményei is — ko­nokul azt igazolja, hogy a ha­lálbüntetés eltörlése nem be­folyásolja a bűnözés alakulá­sát. A legsúlyosabb bűncse­lekmények aránya lényegében nem növekedett a kivégzések beszüntetése után. Tanulságos ebből a szem­pontból röviden beszámolni az angliai fejleményekről. A szigetországban 1965-ben fel­függesztették a halálbüntetés alkalmazását. Helyette élet­fogytiglani szabadságvesztést alkalmaztak. Amikor 1970- ben a kísérleti idő letelt, a brit képviselők béke idejére teljesen eltörölték a halálbün. tetést. Nem véletlenül idézi téhát Szabó Imre Albert Ca- mus-1, aki szerint a halálbün­tetés és a kriminalitás között csak egy kapcsolat van és ez a kapcsolat a törvény. Ezzel magyarázható, hogy Nyugat- Európában mindössze három állam, Franciaország. Spanyol- ország és Görögország bünte­tőjoga ismeri még a halálbün­tetést. Liberálisabb évek Magyarországon a Btk ki­vételes szankciónak nyilvánít­ja a halálbüntetést. Ezt néhány jogi rendelkezés is alátámaszt­ja, így 20 évesnél fiatalabb tettessel szemben — feltéve, hogy nem katona —, a 39. pa­ragrafus nem alkalmazható. A büntetőjog progresszív irány­zata mintegy minimálprogram- ként javasolja, a vagyon el­leni bűncselekmények szank­ciórendszeréből az államok ik­tassák ki a halálbüntetést. Ma­gyarországon ez 1971-ben meg­történt. E kivételességet a 70-es évek közepére a bírói gyakorlat is mindinkább alátámasztotta. Ekkorra esett az a három ne­vezetes esztendő — 1976., 1977., 1978. —, amikor évente mindössze egy halálos ítéletet mondott ki a Legfelsőbb Bí­róság. Azóta a 39. paragrafus alkalmazása gyakoribbá vált, olyannyira, hogy az 1980-as, az elmúlt nyolc év legszigorúbb esztendeje volt. Sajtóban kö­zölt adatok szerint tavaly öt vádlottal szemben alkalmazták a törvény ultima ratioját. Ezzel együtt is a 70-es évek bírói döntései e tekintetben jóval enyhébbnek bizonyultak az azt megelőző évtizednél. Míg az 1960-as években esz­tendőnként átlag nyolc halálos ítéletet hirdettek ki, addig az 1970-es években hármat-hár- mat. A kivételesség persze meg­lehetősen relatív. Kivált ha arra gondolunk, hogy például 1888 és 1912 között a Curia évente csak egy-két halálos ítéletet hozott. Erre az idő­szakra esett a magyar igazság­szolgáltatásnak az a hat esz­tendeje is (1895—1900.), ami­kor a bíróságok egyetlen al­kalommal sem éltek a legszi­gorúbb büntetéssel. Életfogytiglan Éppen egy esztendővel ez­előtt az utóbbi idők egyik leg­kitűnőbb bűnügyi riportját közölte hat folytatásban egy képes hetilapunk. A pszichiát­riai esettanulmánynak beillő írás Molnár Henrikről szólt, aki mint emlékezetes 1979. áprilisában a Hárshegyen meg­gyilkolt egy 15 éves lányt és életveszélyesen megsebesítette a lány pajtását. Molnár vitat­hatatlanul átlagon felüli in­telligenciájú ember volt. Legkedvesebb íróm Doszto­jevszkij. A Bűn és bünhődés a bibliám — mondta a riport­ban, a 31 éves gyerekgyilkos, aki betéve tudta többek között az Ember tragédiáját. A ma­gas intellektusnak a felelős­ségre vonás szempontjából ter­mészetesen nincs jelentősége —Molnárt időközben kivégez­ték — a vallomássorozat mégis azzal az előnnyel járt, hogy a közvélemény egy része töb- bé-kevésbé a maga teljességé­ben látta egy iszonyú gyilkos­ság hátterét. így a súlyos bűn­tett mellett Molnár életét, amelyben a gyerekkori erede­tű szexuális és személyiségza­varok lassan elhatalmasodtak, aztán az évek során megszü­letett a hétköznapokon kifo­gástalan Molnárban egy másik lény, egy szörny, aki bosszút állt az életben elszenvedett sérelmekért. Ezzel egyszer­smind érzékelhetővé vált, mi­lyen nehéz megvonni a határt a torzult, személyiségű bűnöző és egy beteg ember között. Felmerül végül a kérdés, mi helyettesítheti a halálbünte­tést, hiszen a társadalomnak bizonyos esetekben tartósan védekeznie kell. A megoldást számos ország az életfogytig­lani szabadságvesztésben talál­ta meg, amely kiiktatja — he­lyenként végérvényesen — a bűnözőt a szabad életből. Bi­zonyos értelemben ebbe az irányba mutat a hazai bünte­tőjog fejlődése is. A halál- büntetések számának a 70-es évtizedben mutatkozó csökke­nése, és csak a legreménytele­nebb, legelvetemültebb esetek­ben élve vele, mint például a rendőrgyilkosok ügyében — jelentős részben az 1971-ben visszaállított életfogytiglani szabadságvesztés alkalmazásá­val függ össze. Egy mezőgazdasági terme­lőszövetkezet ágazatvezetője munkahelyéről év közben ki­lépett. A szövetkezet vezetősé­ge korábban prémiumkizáró oknak minősítette, ha a tag­sági viszony év közben kilé­péssel megszűnik. Ezért, ami- Kor kérte, hogy az általa meg­oldott feladatok alapján, ré­szére. a prémium arányos ré­szét fizessék ki, kérését meg­tagadták. A szövetkezeti dön­tőbizottság ugyanilyen állás­pontra helyezkedett. Ezekután a volt ágazatvezető a tsz ellen pert indított. A járásbíróság elutasító ítéletet hozott, amelyet a me­gyei bíróság jogerőre emelt. A mindkét döntés ellen benyúj­tott törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság az ítélete­ket, hatályon kívül helyezte, és a járásbíróságot új eljárásra, valamint új határozat hozata­lára utasította. A prémium az előre kitűzött Egy villamosmérnökkel esett meg tavaly: az égő olajkály­hán hagyta a műanyag kan­nát, s pillanatok alatt lángba borult a lakás. Volt, aki ujjnyi vastag beton vassal pó­tolta a biztosítékot, s volt, aki csak 2 milliméteres drót­tal talpalta meg ... Akadt gyerek, aki a vizes kötött­kesztyűt a hajszárítóra húzva melegítette, s volt, aki az égő cigarettát ajtójavítás közben a benzines kannába dobta, hogy elaludjon ... A gondatlanság, a felelőtlen­ség okozta tavaly is Pest megyében a tüzek 95 százalé­kát, csak a többit váltotta ki műszaki hiba. Elveszett értékek Milyen évet zártak a tűzol­tók, kevesebb volt-e a dol­guk, mint egy évvel korábban ? Aki válaszol. Nagy. Zsolt őr­nagy, Pest megyei tűzoltópa­rancsnok-helyettes : — Talán az időjárás sze­szélyeinek köszönhető, hogy könnyebb volt a munkánk. Az eső, a korai hó, jó né­hány tüzet kizárt, például az feladatok igazolt elvégzése után válik esedékessé — hang­zik a határozat. — A munka- viszony, illetve a tagsági vi­szony évközben történt meg­szüntetésének esetén a munka­bér a megszűnés időpontjában, az ei'edménytől függő részese­dés, valarúint a prémium ará­nyos része a zárszámadás jó­váhagyását követő 15 napon belül esedékes. A prémiumfel­tételek teljesítése előtt fizetni nem lehet. A dolgozó a pré­miumra akkor jogosult, ha a kitűzött feladatot a megsza­bott határidőre teljesítette. Kizáró tényező csak a munkával, a terv teljesíté­sével függhet össze. A tagsági viszony megszű­nése a prémiumra jogosultat annyiban érintheti, amennyi­ben az olyan időpontban tör­tént, amikor a dolgozó a ki­tűzött feladat megoldásához még nem fogott hozzá. Ilyen esetben a prémium azért nem erdő- és avartüzek száma te­temesen csökkent. Ám, néz­zük csak a számokat, mert beszédesek: az 1979. évihez képest 20 százalékkal keve­sebb Pest megyében a tűzese­tek száma, tavaly összesein 856 alkalommal kígyóztak a lán­gok. Ezek közül 573-szor ke­letkezett kár, összesen 12 mil­lió forint értékű. Perpatvar okozta — A tüzeknél 40 civil és 3 tűzoltó sebesült meg, három­mal kevesebb, mint 1979-ben, s 19-en vesztették életüket, hárommal többen, mint két éve. — Ha az okokat vizsgáljuk, azt találjuk, gyakoribb volt a dohányzás, a sugárzó hő miatti tűz, nem változott az elektromos áram miatti, s a gyermekjáték okozta tűzese­tek — ez feltétlenül örvende­tes — 80-roI 40-re csökkentek. Nem így a javarészt családi perpatvarok, veszekedések nyo­mán a gyújtogatás* amelyből 1979-ben 28, tavaly már 44 volt — Az is vitathatatlan, hogy a megye lakossága egyre ak­illeti meg, mert a feladatot nem teljesítette. A jogszabály a prémium kizárásának felté­teléül nem írja elő, hogy a dol­gozó arra csak akkor jogosult, ha tagsági viszonya a kifize­tés napjáig fennáll. Ilyen fel­tételt kikötni nem lehet. Törvénysértő tehát a terme­lőszövetkezet prémiumsza­bályzatának az a rendelkezése, amely szerint az év közben el­távozott dolgozóknál a pré­miumfeltételek értékelését- és kifizetését nem lehet alkalmaz­ni. Ezért a bíróságnak az igényt az általános szabályok alapján kellett volna elbírálni. Téves jogi álláspontjánál fogva, az első- és másodfokú bíróság nem folytatott le bizonyítást arra vonatkozóan, hogy a volt ágazatvezető a kitűzött célpré­miumfeltételeket teljesítette-e és az összegszerűséget sem tisztázta, ezért a keresetét el­utasító sértő. tívabban vállal részt az oltás­ból. Megnövekedett tehát a tűz­biztonság, s rövidesen érvé­nyes lesz a tűzvédelmi elő­írások megújítása is. A köny- nyelmüség azonban sok ta­nulságot kínál. Íme, ennek illusztrálására néhány kirívó szabály talanság: A kocséri Petőfi Tsz-ben en-, gedély nélkül műanyag csem­pével burkolták a gépkocsimo- só-helyiséget, s amikor a hi­degben a csap befagyott, nyílt lánggal — egy olajos rongy meggyújtásával — próbálták kiolvasztani. A műanyag bur­kolat robbanásszerűen fellán­golt s 500 ezer forintos kár keletkezett. Ami még e tény- sorozathoz tartozik: az eset előtt már betiltották a mű­anyag csempe gyártását — éppen tűzveszélyessége miatt —, s a tsz-nél a megmaradt készletet használták el. Az utolsó cigaretta — Halált, s szokatlanul nagy kárt okozott — egy egesz ház égett le és a lán­gok között vesztette életét egy idős asszony — Szobon, a sugárzó hő. A tűzhelytől mindössze 20 centimétemyine állt a rekámié, s mert a ha­muláda nem volt a helyén, lángot fogott a textília. Egyéb­ként nem ritkák a hasonló esetek, azzal a különbséggel; az idős, néha magatehetetlen, vagy ittas emberek az ágy­ban dohányozva elalszanak és füstmérgezésben vesztik éle­tüket. Mint például az az 51 i éves férfi, aki, miután jócs- 1 Icán felöntött a garatra, úgy gondolta, elszív még egy ci­garettát. Ez volt életében az utolsó. Gyújtogatás hajlakkal Akad azonban a felelőtlen­ségnél is súlyosabb eset, o szándékosság. Az elmúlt esz­tendő legnagyobb tüzét gyúj­togatás okozta: a nagykovácsi AtíC-áruház betörői, mert pénzt nem találtak, az italos palackok fenekere néztek, majd, hogy a nyomokat elte­messék, 1 hajlakkokat, spray- ket fecskendeztek szét, s meg­gyújtották. A kár értéke csak­nem 3 millió forint volt... A tűzoltók munkájában a legveszélyesebb, még mindig a palack, legyen benne pro­pán-bután gáz vagy a hegesz­téshez szükséges anyag. Egyébként ez' ügyben is kínál tanulságot egy tavalyi ügy: Albertirsán a gázpalack sze- iepházának biztosítócsavarja hiányzott, a szelepház kicsa­varodott a palack nyitásakor, így kiáramlott a gáz. Ideje­korán észbekaptak, mindenki kimenekült, s csak másfél perccel később lobbant lángra az épület.., Műszaki mentésen Végezetül szóljunk arról: a tűzoltóknak nemcsak a lán­gokkal volt dolguk. Száz al­kalommal hívták őket műsza­ki mentésre, hogy a balesetet szenvedőket emeljék ki az ösz- szetört kocsiból, vagy hogy kidőlt fákat távolítsanak el házakról, utakról, ötven eset­ben elárasztott pincékhez mentek, hogy kiszivattyúzzák a bezúdult vizet. Vasvári G. Pál Babus Endre Italos palackok pattantak el a tűzben, alaktalanná olvadtak a rekeszek, megégett minden Nagykovácsin, az ABC-áruházban Munkaügyi viták Jogellenes prémiumelvonás jogerős fielet törvény-

Next

/
Thumbnails
Contents