Pest Megyi Hírlap, 1981. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-25 / 21. szám

1981. JANUAR 25., VASÁRNAP PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 7 Közös dolgaink írta: dr. Szentistványi Gyuláné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára A z első negyedévben ül össze a Hazafias Népfront VII. kongresszusa, hogy számot adjon a munkáról, meg­határozza a további teendőket és újjáválassza az orszá­gos vezető testületeket. A kongresszust megelőzően ta­valy október 15-től kezdődően több ezer településen megválasztották a népfront helyi bizottságait, s tegnap lezárult a megyei küldöttértekezleték sora is. A népfrontválasztások jó politikai légkörben-zajlottak, szerve­sen kapcsolódtak a múlt esztendő kiemelkedő politikai eseményei­hez. A népfrontfórumokon részt vevők kifejezték egyetértésüket az MSZMP Politikájával, azzal, hogy a párt a népért, a nemzetért viselt felelőssége tudatában tölti be vezető szerepét, politikájában érvényre juttatja az egész társadalom érdekeit. A sok tízezer fel­szólaló felelősen beszélt a szocialista építőmunka eredményeiről és gondjairól, az országos és a helyi feladatokról, tervekről, gazdasági építőmunkánk soronlevő kérdéseiről, a munka becsületéről, a tár­sadalmi munkaakciókról, életmódról és életkörülményekről, a köz­életről, a lakóhelyi mozgalmi munkáról és sok más, életünket, jelenünket és jövőnket formáló kérdésről. Visszatértek azokra a közérdekű észrevételekre is, amelyek az elmúlt évi tanácsi és or­szággyűlési képviselői választásokat megelőző gyűléseken vetődték fel. A nyílt légkör erősítette a népfronttestületek önállóságát, fe­lelősségét. gazdagodott együttműködésük a tanácsokkal, a társadal­mi és a tömegszervezetekkel. A tanácskozások nem egyszerűen véleményt mondtak a Haza­fias Népfront Országos Tanácsának A szocialista demokrácia, lakó­helyi közélet eímű vitaanyagáról, hanem a szocialista demokrácia al­kotó műhelyeivé váltak. Egyöntetű a vélemény, hogy a demokrácia fejlesztése, a közélet gazdagítása a szocializmus teljesebbé tételét szolgálja, ezért érvényesítésén a mozgalomnak következetesebben kell munkálkodnia. Célunk, hogy a dolgozók minél nagyobb szám­ban vegyenek részt a hatalom gyakorlásában, a közügyek intézésé­ben. a döntések hozásában, a határozatok végrehajtásának ellenőr­zésében. Ehhez kiala,kult a megfelelő politikai intézményrendszer, amelyet tartalmilag még gazdagítanunk kell. Szükséges, hogy az állampolgárok nemcsak véleményt mondhassanak, hanem célszerű javaslataikat fogadják is el, vagy érdemben minősítsék. Az érdemi munka, a tényleges beleszólási és döntési lehetőség, a mindehhez szükséges tájékozottság fejleszti legjobban az egyénben és a közös­ségben a demokrácia tiszteletét és gyakorlását. A népfront fórumai akkor és azért élők, elevenek, mert o lakosságot érdeklő, érintő témákat tűznek napirendre, és jelzéseiket, javaslataikat eljuttatják az arra illetékes, megfelelő jogkörrel rendelkező szervekhez, vagy — ha szükséges — mozgalmi akciót szerveznek megoldásukra. E megállapítás vonatkozik a testületi ülésekre, a falugyűlésekre, a városkörzeti tanácskozásokra, a tematikus vitafórumokra egyaránt. Akár gazdasági, akár társadalompolitikai kérdések kerültek napi­rendre, elmélyültebb lett a közös gondolkodás, erősödött a cselek­vési készség, a jobbító szándék. A társadalmi viták és a lakossági összejövetelek hozzájárultak ahhoz, hogy az emberek jobban meg­ismerjék a gazdasági, a politikai tennivalókat, terveket, s kiegészít­sék javaslataikkal, majd sajátjuknak érezzék a végrehajtás folya­matában. A népfront választási fórumai elismeréssel szóltak a törvény- tervezetek társadalmi vitáiról is. Az elmúlt ciklusban 24 törvényt alkotott az országgyűlés, és ezek többsége — a társadalmi viták révén- — a lakosság javaslatait is tartalmazza. A viták a törvény- alkotás szempontjából is hasznosak voltak, és fejlesztették az állam­polgárok jogtudatát. Ezen az úton kell továbbhaladnunk. A népfront testületéi és aktivistái közreműködnek az állami szervek és az állampolgárok kapcsolatainak erősítésében. Az or­szággyűlés. a tanácsok, a képviselők, a tanácstagok tevékenysége ennek megfelelő figyelmet kap a mozgalom közjogi tevékenységé­ben. A népfront is szorgalmazza az országgyűlés ellenőrző szerepé­nek további növelését. A képviselőktől azt várjuk, hogy politikusán tevékenykedjenek, ugyanakkor választóik ügyes-bajos gondjaival is törődjenek. A képviselők és a tanácstagok is elkötelezett emberek, akik azonosultak a népfront választási programjával, akik készek áldozatkészen munkálkodni a szocialista építőmunka soron levő feladatainak megoldásán, akik érdeklődnek a közügyek iránt. Ä népfront szervei a lakosság érdekében, a lakóhelyi demok­rácia fejlesztésében együtt dolgoznak a tanácsokkal. A Hazafias Népfront és a tanácsok együttműködése kétoldalú és kölcsönös a közérdekű tennivalók meghatározásában és elvégzésében, a lakos­sági igények feltárásában és egyeztetésében. A nyílt város- és köz­ségpolitika is elősegítette a lakóhelvi közélet élénkülését. A tanács­tag, mint fontos közéleti ember, elősegíti vagy segítheti a lakó'-'ü- leti munka fejlesztését. E munkában számíthat a népfrontbizottsá- gok támogatására. Az egészséges lakóhelyi közélet erkölcsi és anyagi értékeket teremt. A sikeres társadalmi munkaakciók, a környezet énítése, szépítése, a fejlesztési alapok célszerű felhasználása tanúskodik er­ről. Az idősekkel, a fiatalokkal, az egymással való törődés is része a jó közérzetnek. Mindezért szenvedélyesen szót emeltek a községi, a városi, a megyei néofrontértekezletek. Mint ahogy szót emeltek az apró falvakban, a társközségekben élő emberek jobb ellátásáért, a színvonalasabb szolgáltatásért és más jellegű gondok megoldá­sáért. A tapasztalatok alapián a mozgalom méltán számíthat arra, hogy a cselekvő állampolgárok önmagukat, eavmást formálják iga­zi közösségi emberekké. E folyamatban újabb és újabb rétegek­hez és emberekhez kell eljutnunk. A mozgalomban együtt munkálkodnak a különböző foglalkozá­sú. világnézetű és anyanyelvű emberek. A népfrontos összefogás­nak az alapia a szilárd osztálvszövétség és a széles politikai, társa- dalm; egység. De a nénfrontbizottságoknak az eddiginél nagyobb figyelemmel ke1! kísérniük a sajátos rétegek helyzetét. Többet kell törődniük a háziasszonyokkal, a gyermekgondozási seaálven levő anyákkal, a tanyákon, a pusztákon élő emberekkel. Jobban kell gondoskodni azokról a fiatalokról, akik nehezen találják meg az utat a közéletbe. Nem mondhatunk le azokról az állampolgárokról sem, akik visszahúzódnak vagy közömbösek. A befelé fordulás oka sokszor a tájékozatlanságban, a kudarcokban, az adott közösség gyengeségében rejlik. Az eredményesebb rétegoolitikai munka fel­tételezi a mozgalmi munka módszereinek továbbfejlesztését is. A népfrontmunka egészét gazdagították azok a javaslatok és kezde­ményezések, amelyek a papirosmunka helyett az ügyet, az embert, az emberi környezetet, a tudást helyezték középpontba. A népfrontválasztások is kifejezték, hogy hazánkban erős a nemzeti egység, amelyet a szocializmus korszaka teremtett meg, amely ösztönzője további előrehaladásunknak is. Lehet mondani, hogy divatba jött a kreativitás — szó, falán többször is használjuk a kelleténél. A kreativitás valami új létrehozását, alkotást je­lent a nagyon szűkén értelmezett ma­gyarítás szerint. Csakhogy a való­ságban ennél sokkal többet takar, azt is, hogy egy élmény hatására, több reális lehetőség közül — vagy ezeket variálva — választ Iá egy megoldást az ember és a manuális készségét is alkalmazva létrehoz valamit. Valóban ez a mondat már felnőtt embert téte­lezett fel, de a kreativitáskészség fej­leszthető és — mint sokminden más —, éppen gyerekkorban a legköny- nyebben, játék közben. Önként adódik a gondolat: hasonló feladatra , vállalkoznak a szakkörök. Csak hasonlóra. Például egy repülő modellező szakkörben a gép tervraj­za leszűkíti a variációs lehetőségeket. Hasonló a helyzet a kosárfonóknál, a szőnyegszövőknél, sőt még a bábké­szítő szakkörökben is, hiszen egy-egy meséhez, irodalmi műhöz készülnek a figurák. De az utóbbinál már na­gyobb szerepet kap a fantázia, az ak­tív szellemi tevékenység az alkotás folyamatában. Számtalan jó ötlet jutott el a meg­valósulásig, amelynek lényege, célja az volt, hogy fejlessze a gyerekek kreativitás készségét. Ide sorolhat­nánk a megye művelődési házaiban már-már rendszeressé váló vasárnapi gyermekfoglalkozásokat. Ezeknek többsége túllép a passzív befogadást kívánó mesedélelőttön, filmvetítésen, vagy a hagyományos bábműsorokon. Sokkal inkább a gyerekek aktivizálá­sára törekednek: növényekből, papír­ból, fából és más, egyszerű anyagok­ból egymás kölcsönös szórakoztatá­sára készítenek tárgyakat. E foglalko­zás-típus elterjedésében hatalmas szerepet játszott a Pest megyei Mű­velődési Központ és Könyvtár mód­szertani osztálya. Lényegében a már hagyományossá vált Gyertek játszani Visegrádra! elnevezésű programot tekinthetjük kiindulásnak. Ez az évenkénti rendezvénysorozat tizenöt- húsz ezer gyereket, pedagógust és szülőt vonz a megyéből, sőt gyakran jönnek népművelők tapasztalatot gyűjteni az ország más tájairól is. A Gyertek játszani Visegrádra, olyan rendezvény, amely magába ötvözi a hagyományos gyermek szórakoztatási formákat — műsorokat —, ugyanak­kor mindvégig cselekvésre, alkotásra ösztönzi a kis résztvevőket. Mindezek mellett az Országos Köz- művelődési Tanács támogatásával és a Népművelési Intézet módszertani felügyeletével már több mint két éve tart az úgynevezett játszóház kísérlet. Sopronban, Kecskeméten és Jászkí- séren alakították meg a játszóháza­kat, amelyekben a már vázolt gyer- mekfoglaíkoztatási módszereket igye­keznek tökéletesíteni és egyben gaz­dagítani. A kísérlet, még nem zárult le, még folynak a hatáselemzések. A forma hasznossága azonban máiyiem vitatható, bár — furcsa ellentmondás —, sokan éppen a foglalkozások te­matikáját érzik túlzottan lazának, vagy inkább nehezen köthetők a gye­rekek konkrét ismeretszintjéhez. Antal Teréz a megyei művelődési központ módszertani csoportvezetője kezdeményezte, hogy a játszóházak programját kapcsolják össze az álta­lános iskolai tananyaggal. Így ala­kult ki a művelődéstörténeti játszó­Apró tenyerével alig éri át a kockákat, sután rakja egymásra és körbe. Játszik a gyerek. Köz­ben ösztönösen érzékeli a színha­tásokat, megtanulja a tárgyak egymáshoz viszonyított helyzetét. Később a vastag vonalak mentén körbevágja a papírbabát és fel­öltözteti. Absztrakciókat vesz tu­domásul, tapasztalatokat rögzít az ember és a környezet kapcso­latáról. Aztán megnyom egy gom­bot, és zümmögve elindul a vil­lanyvasút. Játszik, utánozza a mozdonyvezetőt és az utast, fel­nőttszerepeket él át, s talán meg­tanul egy keveset az ipartörté­netből, a közlekedés fejlődéséből. Aligha kell valakit meggyőzni arról, hogy a játék jelentős hatás­sal van a gyerek személyiségének alakulására. Mert önfeledt szóra­kozás közben ismereteket gyűjt, tapasztalatokat szerez, s ami fon­tosabb: kezdi megismerni saját képességeit. Pedig az említett pél­dák a játék folyamatának — csak idézőjelben helytálló — alacso­nyabb kategóriájába tartoznak, hiszen főképpen a manualitást, a tájékozódást, az ügyességet javít­ják. ház koncepciója, amelynek megvaló­sításához tavaly ősszel kétszer két­százezer forintot kapott Pest megye a Népművelési Intézet javaslatára az OKT-től. Lehetőség nyílt hát arra, hogy rövid időn belül két játszóházat hozzanak létre. A kísérlet előkészíté­sének bonyolultságához képest na­gyon rövid idő alatt lett valóság a le­hetőségből. Kétszer kétszázezer A művelődéstörténeti játszóház programját dr. Békey Lászióné, a több évtizedes tapasztalatokkal ren­delkező pedagógus dolgozta ki. A nagykőrösi ifjúsági ház vezetője, Kecskeméti István pedig vállalkozott a feltételek megteremtésére. Külön termet kapott a játszóház. Pászti De- zsőné könyvtárigazgató segítségével biztosították a szükséges kézikönyve­ket, térképeket, jegyzetfüzeteket, író­szerszámokat vásároltak és elkészí­tették az induláshoz szükséges dia­sorozatokat. Január 15-én délután és este már két csoport is találkozha­tott a játszóházban. A további te­vékenységhez szükséges bútorokat, felszereléseket, anyagokat folyamato­san szerzik be. A megye második művelődéstörté­neti játszóházát a következő iskolaév elején nyitják meg Szentendrén, a tervek szerint a városi ifjúsági klub­ban. Ekkorra már legalább részben összegezni lehet a nagykőrösi tapasz­talatokat, szükség esetén módosítani a foglalkozások programját és a ki­próbált módszerek is alkalmazhatók lesznek. Annál is inkább, mert Antal Teréz vezetésével már most megliez- dik Nagykőrösön a hatásvizsgálato­kat, figyelemmel kísérik — ehhez a helyi pedagógusok támogatására is számíthatnak — a gyerekek iskolai eredményeit. Rcgölés cs szómágia A nagykőrösi kísérlet éppen csak elkezdődött, de az biztos, hogy a ját­szóház semmiképpen sem lehet vala­miféle pótiskola. Itt elsősorban a for­mai megoldásokra gondolunk, például VADASZOK. A rajzrészlet Kovács Paul«' 13 éves albertírsaí kislány munkája a kérdezés nem is hasonlíthat a fe- leltetésre, talán még a hagyományos tanárnéni megszólítástól is meg kel­lene szabadulni. Igaz, program nél­kül aligha létezhetnének, de-ennél a formánál nem válhat tanmenetté a foglalkozások rendje, mert ha a ját­szóház elveszti könnyedségét, frisse- ségé't, kötetlenségét, akkor a nebulók számára tehertétellé válik. A tartalmi munka menetét dr. Bé­key Lászlóné úgy állította össze, hogy állandóan előtte járnak az iskolai tananyagnak. Így a gyerekek saját él­ményeik alapján ismerősként fogad­ják majd a leckéket, természetesen csak azokat a fontos részeket, ame­lyek a játszóházi program sem kerül­het el. Mert ezeken a kötetlen fog­lalkozásokén egy-egy korszakot3a tel­jességében akarnak felvázolni, meg­ismerni: történelmi, ideológiai, társa­dalmi, művészettörténeti, irodalmi, zenei, építészeti vonatkozásaival együtt és természetesen nem kerülhe­tik el a legfontosabb természettudo­mányos eredményeket sem. A kísér­let eredetileg az ötödikes gyerekek ismeretszintjére épült, s az elképzelés szerint hetedikes korukra került vol­na szinkronba a játszóház a tan­anyaggal. Nagykőrösön azonban bővült a próbálkozás: az egyik csoportba az Arany János általános iskola negye­dikes diákjait szervezték. A program lényegében mégsem változik, csak a foglalkozásokat vezető dr. Békey Lászlóné a művelődéstörténeti forrá­sokat igazította a kicsinyekhez. Érde­kes választ adhat ez arra is, hogy a játszóházi gyerekek ezzel a többlet- tudással könnyebben vészelik-e át az alsóból a felső tagozatba lépés prob­lémáit. Miként lehet a tekintélyesismeret- anyagot játszóházba vinni? Az írásos tervezet így fogalmaz:... a gyerekek személyiségének egészét akarjuk foglalkoztatni és alakítani. Készsége­ket fejlesztünk ki, munkaszokásokat alakítunk ki. És a gyakorlatban? Te­repasztalt építenek majd és agyag­edényeket készítenek, irodalmi műve­ket dramatizálnak és elő is adják a maguk alkotta díszletek között, bá­bokat készítenek egy-egy társadalmi forma hierarchiájának ábrázolására, lesz regölés és szómágia. Az ismere­teket mindig valamilyen tárgyiasult formában kapják. Konténeres terjesztés Végül is megmarad az eredeti ját­szóház-forma, de itt távolról sem csu­pán a játékért játszanak. A kísérlet sikerében még csak bíznak a kezde­ményezők, de már gondolnak a to­vábbi lépésekre is: hogy esetleg a ját­szóház legalapvetőbb felszereléseit több példányban összeállítják, ame­lyeket akár konténeres rendszerben átadhatnak a megye más települései­nek. Mert nem kevesebbről van szó,' mint a jövő embereinek személyiség­formálásáról. Lényegében arról, amelyet az 1977. ben megjelent általános iskolai neve­lési és oktatási terv így fogalmazott: a nyolcadik osztályt elvégzett ta­nulók ... rendelkezzenek szilárd is­meretekkel és képességekkel. A meg­ismert művelődési anyagot lássák összefüggésben, legyenek képesek azt rendszerezni. Érvényesüljön önálló gondolkodásuk az ismeretek alkalma­zásában, a problémák megoldásá­ban ... KRISZT GYÖRGY Kísérlet Nagykőrösön Nem játék a játszóház

Next

/
Thumbnails
Contents