Pest Megyi Hírlap, 1981. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-25 / 21. szám

1981. JANUÁR 25., VASÁRNAP SZÍNHÁZI level A Tragédia és egyebek önmagát becsüli Ami egyébként a mostani í 2g egy nemzet, felújítást illeti: Lengyel György ha irodalmának a sokféle lehetséges megköze- klasszikusait ál- lítés közül egy visszafogott, landóan hozzá- helyenként egyenesen stati- férhetővé teszi, kus, elsősorban a dráma gon- Vét önnön kultúrája ellen, ha dolatainak erejével hatni aka- engedi, hogy általános és kö- ró megoldást választott. A zépiskoiákból évjáratok kerül- madáchi szöveg mélységét jenek ki a legnemesebb mű- akarta érvényre juttatni, ezért vek ismerete nélkül; vét, ha eltekintett a látványosságtól, engedi, hogy nemzedékek nő- nem revüsítette a történelmi jenek fel a nemzeti kultúra színeket, nem dolgozott le- legmaradandóbb értékeivel nyűgöző színpadképekkel. A való találkozás, vagy e talál- tiszteletreméltóan mértéktartó kozás lehetősége nélkül. koncepciónak azonban áldoza­A könyvek esetében nem túl esett a Tragédia drámaisá- oly nehéz biztosítani, hogy az ga, feszültsége, a főhősei köz- a néhány tucat legfontosabb ti konfliktusszerkezet. Epikus, mű — regény, verses- vagy sőt, 'helyenként oratórikus elő- novelláskötet — sose fogyjon adás ez; aki sarkítottabb meg- ki a könyvkereskedések pol- fogalmazásokat, a mai Ádá- cairól. mok problémáira jobban re­Megvásárolható, elolvasható zónáig megoldásokat látna szí- áz egyik legjelentősebb alap- vesen' egy mai Tragédia elő- ipű, Madách remeke, Az em- adásban, azt kissé kielégítet- ber tragédiája is. És bizonyá- lenül hagyja ez a rendezés. ra sokan meg is elégednek az- gé5zen másfelá kanya_ zal, ha a nagy mu csak sajat I . rodv,. kielégítetlenül belső színpaduk kulisszái kö- |H hagyja a “Moldova zott elevenedik meg. Iroda- Gyö műveit isme. lomtam ásunkat mindmáig rő & kedvelő nézőt az az nem sikerült megszabadítani összeállítás is, melyet Par- teljesen attól, a tevkepzettol, lament gebinben címmel a hogy a Tragédia: könyvdráma, Radnóti Színpad mutatott be. mely igazabol csak az olvasó- Az író többször elmondta már: nak tarja fel értekeit. Holott húzódozik a színpadtól. Való- már az 1883. szeptember 21-i s?,ínűleg az eredendően epikus legelső eloadasa, a korabeli alkatú Moldova ösztönös tilta- veiemenyek szerint^ (melyek kozása ez egy olyannyira más szinten kanyvdrámanak tar- műfaj ellen. A rövid elbeszé- tottak.a Tragédiát) ístenkiser- lésekből, monológokból, segy- to vállalkozás is bebizonyitot- felvonásosokká dramatizáltéi- *a,.a Tragédia színpadi drá- beszélésekből álló műsor ki- mai mu is; drama, me.ynék tűnőén igazolja Moldova ide- gonaolatait, mondanivalóját a genkedésének jogosságát a színpad megsokszorozott erővel drámai műfajoktól; mindegyik ' , ., , számon átüt az epikai eredet; Idestova kilencvennyolc esz- h igazából csak olvasva tendeje szokás tehat eljátszani. élvezhetökj úgy tárul fel ben_ Ha^ végignézzük a felújítások ndk Moldova sajátos humora, (ortenetet, dátumait, fel kell szatirizáló készsége és — igen! figyelnünk egy erdekes tény- _ filozófiája, re: a Tragédia bizonyos idő­szakában szinte kötelezően ke- S ami még fontosabb: ha rült sitiire, 'sót; . mintha pe- valaki ennek a műsornak az riodikus ismétlődések is kimu- alapján akarna képet alkotni tathdtó lennének. Nem szín- Moldova írói képességeiről, ház- vagy drámatörténeti cik- színvonaláról, bizony torz és két írok, így a részleteket hiányos portrét kapna. Talán mellőzöm; de azt meg kell csak három szám reprezentál- említeni, hogy a Tragédia kor- ja igazán Moldovai: mindé­ről korra azért került színre nekelőtt az Éberling, a magyar (vagy: azért nem, került szín- apa, aztán a Mózes VI. köny­ve), mert egy-egy adott kor ve, és — esetleg — a Pályá- problémáira épp ebben zat. Aki valóban találkozni akar Moldovával, az jobban a hatalmas műben keresték a választ (vagy: tartották alkal­matlannak, netán veszedel­mesnek is a válaszok keresé­sére, sőt megadására). Szín­házak, rendezők többnyire azért vállalkoztak a Tragédia felújítására, mert mondaniva- valamelyik lójuk volt vele: mert az elő- spk közül. adásban ki akarták fejezni viszonyukat a műhöz, a mű­vön keresztül a korhoz, vagy a mű viszonyát akarták kife­jezni az adott korhoz. A Tra­gédia 1 a legritkább esetben volt csak penzum, csak egy tétel a műsortervben. Leg­többször Ügy volt, így, nagy­betűvel, s egyben a színház, a színészek erőpróbája is. Nem­ritkán pedig magának a ma­gyar színházművészetnek az erőpróbája, esetleg a tükre, értékmérője, pillanatnyi hely­zetének hű lenyomata is volt. A mostani színházi évadban megint divat a Tragédia: ősz­szel Szolnokon mutatták be, »tavasszal Pécsett kerül szín­padra, a hónap elején pedig a budapesti Madách Színház vitte színre Len- gyel György rendezésében. (Ami egyébként színháztörté­neti esemény, mert a főváros­ban a Tragédia eddig szinte privilégiuma volt a Nemzeti­nek.) S itt térek vissza koráb­bi gondolatmenetemhez: saj­nos nem is egy iskolás nem­zedék nőtt fel Budapesten anélkül, hogy színpadon lát­hatta volna a Tragédiát, hi­szen a Nemzeti legutóbb 1964 októberében újította fel a mű­vet, Major Tamás rendezésé­ben. Szomorú rekord ez a ti­zenhét év; elképzelhetetlen, hogy mondjuk Moszkvában ennyi ideig ne játsszák Gor­kij Éjjeli menedékhelyét vagy Csehov Sirályát, Londonban a Hamletet, Párizsban a Tar- tuffe-öt. Egy kezünkön össze­számlálhatjuk, hány klasszi­kus drámai műve van irodal­munknak. Nem luxus ezeket, s köztük is a Tragédiát, ily hosszan nélkülöznünk? jár, ha elolvassa a Mandarin, a híres vagány novelláit, a Sötét angyalt, a Negyven pré­dikátort, vagy A Szent lmre- indulót, no és természetesen riportkönyvét a Takács István A'Tragédia: a XV. szín a Para­dicsomon kívül. Papp János, az Ür szerepében, Almássy Éva és Juhász Jácint. Gyönyörű hangú kő Bakos Ildikó műtermében Marcel Duchamp 1913-ban Párizsban vett egy sörösládát és egy biciklikereket, azokra írta a nevét. New Yorkban pe­dig egy üzletben vásárolt éj­jeli edényt állított ki a Füg­getlenek Szalonjában. Ezek a gesztusok a dadaizmust előle­gezték, amely 1916-ban vette kezdetét, s lényegében a hábo­rú,' az imperialista társadal­mak. a polgári művészet elleni lázadás volt, Mindezt azért írom le, hogy érzékeltessem: a talált tárgy több mint hatvan éve polgárjogot kapott a mű­vészetben. Schwitters merz- képei fa-, fém- és szövetda­rabkákból készültek; Cesar összepréselt autóiról egy kri­tikus ezt írta: •.. a mechani­kusan összepréselt darabokban a fém új állapotát látja; más­képpen szólva, a lényegére redukált anyagot... A pop art képviselői szerint minden tárgy műalkotássá vál­hat. Brassai, a magyar szárma­zású, világhírű fotóművész Pi­casso egyik 1943-as szobráról így ír: ... Bár a kalap csupán egy horpadt, elgörbült homo­kozóforma lenyomata, tökéle­tesen fel tudja idézni Van Gogh-ot. a délvidéki eget. Korong és plasztika A talált tárgy tehát száza­dunkra teljes értékű kifejező- eszköz lett. Vagy már sokkal korábban? Bakos Ildikó fia­tal váci szobrászművész ked­venc tárgya egy szép formájú kö a Hopp Ferenc Keiet- Azsiai Múzeumban. A tömbön felirat: ennek a kőnek gyö­nyörű hangja van ... Nem azt jelentik a fentiek, hogy pályáján az avantgárd irányzatok inspirálták volna, hogy az ő mostanában készülő munkái szorosan kapcsolódná­nak a felsoroltakéhoz. Azt azonban igen, hogy ő is a művészet mai szerepéről, lehe­tőségeiről való mpditálás után jutott el sajátos tárgyaihoz, gyűjteményeihez.. Mégpedig eléggé messziről indulva- Gye­rekkorában a gyöngyösi faze­kasoktól tanult, a képzőművé­szeti gimnáziumba is kerámia szakra jelentkezett, s amikor még kisebb volt a népművé­szeti tárgykultusz, mint ma, korongozni kezdett, szakgya­korlatait híres fazekasközpon­tokban, Mezőtúron és Kapos­várott végezte. Vonzotta vi­szont már a .szobrászai is ... — Negyedikes koromban kezdtem mintázni, Borbás Ti­bor műtermébe jártam. A fő­iskolán, ahová másodszori je­lentkezésre vettek fel, Somogyi József volt a mesterem. Első­sorban szuggesztív egyénisége hatot ránk, eseményszámba ment, ha korrigált. Tudatosság­ra szakmai igényességre ne­velt. Ettől függetlenül mun­kált bennünk a kétkedés is. Sokat tanultunk egymástól, fő­képp Halász Arisztidtől, s az­után Manzwtól, Martaitól. Évekig a révületükben él­tünk ... A Manzu-hatás nem is múlt el nyomtalanul — ezt bizo­nyítják azok a finoman, ér­zékletesen mintázott, ugyan­akkor csak a lényeges voná­sok visszaadására törekvő portrék, amelyeket néhány hó­napja Bakos Ildikó stúdió ga- lériábeli kiállításán is láthat­tunk. De szerepeltek ott mu- rális tervei, dobozokba rend­szerezett gyűjteményei - is •.. Doboz — gondolat — A főiskolán 1971-ben véT geztem, majd három évig Der­A Komód részlete A Madách Színház március végén mutatja be Szép ErnS: Patika című darabját. A képen: középen Adám Ottó rendező és Gáti Osz­kár. Háttérben Cs. Németh Lajos. kovits-ösztörujíjat kaptam. Fér­jemmel, Szűcs Miklós festő­művésszel Sződligetre költöz­tünk, született két gyerekünk; dolgoztam, kiállítottam, de ezek mégis az ottlionalapíiás évei voltak. Az igazán komoly munka altkor kezdődött, ami­kor műtermet kaptam a váci gombási általános iskolában. Akik itt dolgoztunk, véletlenül kerültünk össze, mindenki a saját útját járja, de jó embe­ri, szakmai kapcsolatok alakul­tak ki. Kaptam a várostól egy megbízást a Komócsin Zol- tán-kollégium falán elhelyezett műre, de általában nem ke­resztezzük egymás útját, mert azért a megbízatások főleg máshonnan érkeznek. Izgalmas téma egy műterem­együttes létrejötte, valódi szellemi műhellyé szerveződé­se, de még izgalmasabb az az út, amelyen Bakos Ildikó az utóbbi években jár, amelyen a főiskolai, kicsit roman,likus, mintázástól a mai kavicsgyűj­teményekig jutott. A lágy fe­lületeket visszahatásként egy rövid konstruktív korszak kö­vette. Ezt lezáró, új szakaszt nyitó műként született a Kő és bronz, a márványtömb, amely­nek hiányzó középső részét a szobrász egy, a tömbbel azo­nos nagyságú bronzkeretbé he­lyezte. A megmunkált és a természethez hasonlóan alakí­tott anyag szépsége, azonos értéke, a hiányérzet, a doboz­gondolat egyaránt jelen van ebben a plasztikában. Köziben érmeket mintázott, helyezett dobozba, nem egy­szer olyat, amelynek plaszti­kai hatását kavicslenyomat ad­ta. Ahhoz, hogy a keretbe he­lyezett tárggyal állapotokat, szituációkat fejezzen ki, nagy lökést adott a Zebegényben folytatott pedagógiai munka; a szabadiskolásokkal, hogy megismertesse velük az alko­tás törvényszerűségeit, érzel­meket, hangulatokat visszaadó módon dobozokat rendezett be. — Ezzel én is eljutottam ah­hoz az eszközhöz, amellyel a részletekben, töredékesen ér­zékelhető világot, huszadik századot kifejezhetem ... Első dobozát textil- és pa­pírfigurákkal rendezte be- A Tájkép rekeszeiben fa, kavics, csont, csigák, üvegtöredék — rá is kérdezhetünk; ilyen szép és ilyen veszélyeztett környe­zetünk?. de természetesen nem direkt környezetvédelmi szán­dék szülte a művet, ahogyan a Nagymama ■gyűjteménye, az Értékes gyűjtemény, A gyűjtő gyűjteménye a gyűjtő pecsét­jével című alkotások is jóval többet tártak egymás mellé sorolásánál. Szólnak ezek az erősen ironikus hangú művek az embert körülvevő tárgyak fetisizálásáról is, amely végül elidegenedéshez, a más-sál szemben érzett teljes közöny­höz is vezethet. Az ember jelenléte A sorozat végső darabja egy krómozott szemétdarabokkal teli doboz, a nemessé vált sze­mét, vagy inkább a Komód, amelyet, a tetejére rakott tár­gyakkal együtt tavaly Vácott is bemutatott, s amely érzé­kelteti, hogy mind a talált, mind az alkotott tárgyakba csak az ember valóságos szel­lemi-érzelmi jelenléte lehelhet életet. Ez nemcsak Bakos Il­dikó, nemcsak a vizuáis neve­lés, a többi között a mű iránti fogékonyságra, érdeklődésre nevelés gondja, hanem ennél jóval szélesebb körben érvé­nyes gondolat. A fiatal szobrász művei mos­tanában éppen Dunaújváros­ban szerepelnek. A Jelenet rusztikus, fakereszthez hason­ló, nagy méretbe kívánkozó formái azt jelzik, hogy a ta­lált, vagy majdnem talált tárgy még igen gazdag kifeje­zési lehetőségeket tartogat szá­mára. Persze az is elengedhe­tetlen, hogy a néző is ráéb­redjen — ahogyan Amerigo Tot mondta nemrégiben: ... egy tojás rajzában is érezni kell a tömeget, vagy a kavics­ban, amelyet a többi elem a legtökéletesebb alakúvá csi­szolt ... P. Szabó Ernő MEG AZ IDÉN Lexikonok új kötetei Lexikonok új köteteit je­lenteti meg ez evben az Aka­démiai Kiadó. Negyedik kötetéhez érkezik a Magyar néprajzi lexikon, amely a magyar népi kultúra hagyományos megjelenési for­máit dolgozza fel, ezúttal N-— Sz-címsza vakban. A Magyar életrajzi lexikon első kötete 1967-ben, a máso­dik pedig 1969-ben jelent meg először, s ma már szinte utol­érhetetlen az üzletekben. A 11 ezer lexikon-cikket tartal­mazó két kötetet ez évben újranyomják, s elkészül a harmadik kötet is, amely az 1967. június és 1978. szeptem­ber közötti időszak legfonto­sabb adatait tartalmazza. A harmadik kötetben is csak lezárt életpályajú személyek­ről lesz szó,' de ez a könyv sem lesz valamiféle írásos pantheon. Utánnyomásban ismét meg­jelenik a Művészeti lexikon első kötete. A négykötetes lexikon öt világrész művésze­téről nyújt képet, az őskortól napjainkig. Tervezik a to­vábbi három kötet utánnyo- mását is. Tovább gyarapodik a Vi­lágirodalmi lexikon: a meg­jelenés előtt álló hetedik kö­tet az L és M betűs címsza­vakat dolgozza tel. Már nyomdába került 'az Űj magyar lexikon kiegészítő kötete, amely az 1962-től 1980- ig ad képet a legfontosabb eseményekről, a kiemelkedő személyiségek’ adatairól. TV-FIGYELŐ Atom. Nem kevés műsor- szerxésztői bátorság kelíneiett ahhoz, hogy A nukleáris for­radalom című francia ■ film­sorozatot azokra a kedd estek­re sorolják be, amelyek amúgy a Sanaor Matyás-iéle törté­neteknek vannak kijelölve. Am ez a nyilvánvaló me­részség. — látva Az ismerét- len atom című első részt — mindenképpen jogosnak fog bizonyulni, hisz’ ami ezekben a szűk egy órákban a nézők elé kerül, az századunk leg- reménytkeltőbb, egyúttal pe­dig a legtöbb veszedelmet ma­gában rejtő kalandja. Kezdve attól, hogy 1896-ban Henri Bequerell felfedezte a spontán radioaktivitást, foly­tatva azzal, hogy tanítványai, a legendás életű Pierre Curie és Marie Curie-Sklodowska megtalálta a szintén radioak­tív rádiumot és polómiumol, s befejezve azzal, hogy az em­beriség legpusztítóbb fegyveré­vé vált a második világháború végére az atom — máris meg­annyi páratlan értékű álló- és mozgókép idézte elénk e tudósi igyekezetből szupertitkos hadi Vállalkozássá torzult kísérlet- tömeget. A néző csak találgathatja, hogy ugyan hány és hány filmgyűjtemény hány és hány tekercsét kellett átválogatnia Claude de Givray rendezőnek és munkatársainak ahhoz, hogy ezek a legkevésbé is­mert, de egyúttal a megidé­zett személyt és helyzetet a legjobban jellemző kockák előkerüljenek; s ugyanígy azoknak az óráknak a számát sem lehet fölbecsülni, ame­lyek alatt ez a múltidézés ilyen szikáran szakszerűvé, ennyire d is zí teilen ül alapos­sá sikeredett. Mert valóban ilyen ez az összefoglaló; tényekre és ér­vekre épített, tárgyilagos — egyszóval éppen azokat az értékeket rejti magában, amelyek a jó dokumentumfil­meket kell, hogy jellemezzék. Külön öröm, hogy a magya­rul felhangzó kísérőszöveg készítői is elkerültek min­den szakbarbáros túlmagyaráz- kodást, és olyan közérthető egyszerűséggel kommentálják a látottakat, hogy bizonyára a témához kevéssé értő né­zők is folytonosan tudják, mi­kor milyen megfigyelésbeli avagy kísérleti újdonságról van szó. M Igazi televíziós élmény te- n hát ez a Nukleáris forrada- ,n. lom. Mint mondani szokás, a , még hátralevő három foly- . tatását megkülöböztetett ér- ™ dekiődéssel várjuk. «a ' j# * n< MUOiO. Míg ellenben a Stú- n dió ’81 hétről hétre jelentke­ző egyvelegeit már korántsem minősíthetjük olyanoknak, mi­szerint nélkülük nem kedd esték a kedd esték. A nagy, sziporkás, görögtüzes start után szép csendesen megfakult ez a kulturális hetilap, és újabban csak egy-két olyan anyag sorolódik belé, amely az átlagosnál nagyobb szelle­mi izgalmat kínál. Most, leg­utóbb, amikor a képzőművé­szeti látvány és a színház kapcsolatát elemezte, még a szokásosnál is lassúbb és ér­dektelenebb volt. SZÓ. Nem kevésbé ilyeiue formálódott a másnap esti literatúrai magazin, a bzep szó is. Ezt a műsort — ellentétben a Stúdióval — már az indulásakor egyértel­műen rádiós jellegűnek, tehát sokkal inkább a hangra, mintsem a látványra tárnasz- kodonak minősítette a közvé­lemény, és sajnálattal kell megállapítani, npgy az alap- képlet a továbbiakban is változatlan maradt. Eboől is egy kicsit, abból is egy kicsit — így summázhatjuk a válo­gatás vezérelvét. Óriási szerencse viszont, hogy azért még ebbe a ru­galmatlan keretbe is beleiért egy nagyon szívesen látott ékesség: a Kolozsvárott élő erdélyi magyar közíró, Ba­logh Edgár rövid, de an­nál tartalmasabb nyilatkoza­ta. Mint már megszokhattuk tőle, a maga mesteri szerkesz­tésű mondataival ezúttal is a középkelet-európai népek iro­dalmainak kölcsönhatásairól szólt, e kölcsönhatások kölcsö­nös megbecsülésére figyelmez­tetett. Nélküle aztán végképp nem tudnánk visszaidézni ezt a. kétségkívül jó szándékkal összeeszkábált, de amúgy sem­milyenre sem formálódott Szép szót... Jogi esetek. Furcsa, de annál érdekesebb témát vá­lasztott magának a Jogi ese­tek legutóbbi, szintén szer­dán sugárzott adása, amikor a sportolók baleseteit — már­mint azok kártérítési követ­kezményeit — elemezte. Amint az élet egyéb szféráiban, itt sok a bukfenc, azaz hogy mást vél helyes megítélésnek az egyesületi tag, és megint mást az egyesület. Az pedig egészen furcsa, hogy a klu­bok a biztosítás megkötésekor miképpen mérlegelnek, ki­nyilvánítván: ez a kéz vagy láb nekünk mit sem ér, míg ellenben amaz a végtag an- lál több taksára érdemes. Lám, lám, nemcsak á jó pap, ha­nem a szurkoló is holtig ta­nul ... Akácz László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents