Pest Megyi Hírlap, 1981. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-23 / 19. szám
/ Sr V K/unav 1981. JANIIAR 23., PÉNTEK Jegyzet A tettek döntik el Az új amerikai külügymi** ndszter, Alexander Haig, sohasem titkolta, hogy miután a katonai pályán elért sikerei, előremenetele a nyugállományba vonulásával befejeződött, a politika színpadán szeretne vezető szerephez jutni. Az extábomok, aki a NATO európai haderőinek főparancsnoka volt, a Nixon- kormányzat idején, az elnök személyzeti főnökeként egyszer már „belekóstolt” az amerikai politikai életbe. Igaz, a Watergate-botrány kirobbanása kissé kellemetlenül érintette, nemcsak annak idején, de tavaly is, amikor először szóba került a neve, hogy fontos helyet töltsön be az új amerikai kormányban. A republikánus Ronald Reagan, állítólag mindig bízott benne, még akkor is, amikor a Nixon elnök körül kirobbant botrány csúnyán megtépázta a republikánus párt tekintélyét. Azóta persze alaposan megváltozott a helyzet. Carter csúfos vereséget szén* védett a választások során, s így az egykori kaliforniai kormányzó, Ronald Reagan személyében ismét hatalomra került a republikánus párt, s így a szenátus, amelyben a republikánusoknak többsége van, megerősítette Haig jelölését a külügyminiszteri tisztségre. Szerdán tehát, a kormány többi tagjával együtt megtörtént Alexander Haig külügyminiszteri kinevezése is. Az 57 éves extábomok, aki az USA hadseregének tisztjeként részt vett a koreai háborúban, később Vietnamban is kitüntette magát, 1974-es NATO-fő- parancsnoki kinevezése után kezdte csak igazából hangoztatni, hogy a Nyugatnak szüksége van a fegyverkezésre. Mindig és mindenfelé kiállt a fegyverkezési hajsza fokozása mellett. Az enyhülésről is megvolt akkor a saját véleménye, amelyről eléggé lekicsinylőén úgy vélekedett, hogy az, legalábbis szerinte, a Nyugat éberségét altatja csak el... Ilyen előzmények után ért- hető, hogy az új amerikai kormányban vezető helyek egyikét betöltő külügyminiszter személye körül megoszlanak a vélemények. A világ a várakozás álláspontján van,» hiszen túlságosan korai lenne bármilyen véleményt is kialakítani akár róla, akár az új amerikai kormányról. A személyére is az áll, mint a megválasztott amerikai kormányra: tetteiből ítélheti majd meg a világ. Cs. J. Helsinki világfórum r Elénk vita az üléseken Afgán és lengyel felszólalás Tegnap, az ifjúsági világfórum negyedik munkanapján a világ mintegy 60 különböző nemzeti és nemzetközi ifjúsági szervezeteinek képviselői munkabizottságokban folytatták a vitát az enyhülésről és a leszerelésről, valamint a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. A Finlandia Házban tanácskozó mintegy 600 küldött körében nagy érdeklődés előzte meg Burhunudin Ghiasinak, az Afgán Demokratikus Ifjúsági Szövetség központi vezetősége első titkárának szerda este elhangzott beszédét. A várakozást fokozta az a tény, hogy több nyugati ifjúsági szervezet, köztük a Szocialista Intemacionálé ifjúsági szervezetének, a nyugati kereszténydemokrata pártok ifjúsági szekcióinak képviselői és több amerikai küldött heves kirohanásokat intéztek a Szovjetunió ellen, az Afganisztánnak nyújtott segítség miatt. Egyes nyugati küldöttségek, felrúgva a plenáris ülésen minden résztvevő által elfogadott ügyrendi eljárást, megpróbálták megakadályozni, hogy az afgán küldött kifejthesse álláspontját. Ezek a kísérletek azonban meghiúsultak. Felszólalásában Ghiasi határozottan cáfolta azokat a propagandisztikus nyugati kijelentéseket, miszerint az Afganisztánban végbemenő változások állítólag a „forradalom exportjának” a következményei. A pozitív el nem kötelezettség politikáját folytató Afgán Demokratikus Köztársaság a békés egymás mellett élés híve, ezt tanúsítja egyebek között az is, hogy a kabuli kormány 1980 májusában javaslatot terjesztett elő a fennWashington Reagan első munkanapja Első fehér házi munkanapján Reagan kétórás kormányülésen elnökölt, majd a Fehér Ház apparátusának 38 tagját hívta össze megbeszélésre. Szerdán reggel letette a hivatali esküt Weinberger hadügyminiszter, délután pedig a szenátus 93 szavazattal 6 ellenében, egy tartózkodás mellett jóváhagyta Alexander Haig külügyminiszteri kinevezését. Haig ellen szavazott Robert Byrd szenátor, a demokrata kisebbség vezetője, valamint további négy demokrata és egy republikánus szenátor. Az új kormányzat első belpolitikai intézkedései: Reagan létszámstoppot rendelt el az összes minisztériumokban és állami hivatalokban. Tudtul adta továbbá, hogy meg akar szabadulni Carter valamennyi olyan párthívétől, aki nem korábbi karrierje során került hivatali beosztásba, hanem az előző kormány nevezte ki. Megmozdult az új republikánus adminisztráció külpolitikai gépezete is. Richard Allen bejelentette, hogy Reagan első külföldi vendége február 2-án érkezik Washingtonba Csőn Tu Hvan dél-koreai államfő személyében. A meghívás célja nyilvánvalóan az augusztusban hatalomra került rezsim szalonképessé tétele az elnökválasztás küszöbén. Ehhez elengedhetetlen^ hogy Reagan rábeszélje a' dél-koreai államfőt: hagyjon fel az ellenzéki vezetők ellen indított irtóhadjárattal. Február 23-án Washingtonba látogat Jean Francois-Poncet francia külügyminiszter. Allen szerint „folynak az előkészületek" egy amerikai—kanadai csúcstalálkozó előkészítésére is. Reagan — beiktatása előtt — Mexikó mellett Kanadába is szeretett volna ellátogatni, Trudeau azonban nem egyezett bele a találkozóba. Eromiko üdvözlete Haignek Andrej Cromiko, a Szovjetunió külügyminisztere táviratban üdvözölte Alexander Haiget, az Egyesült Államok külügyminiszterévé történt kinevezése alkalmából. Gromiko táviratában hangsúlyozza: „szeretném kifejezni reményemet, hogy e felelős poszton az ön tevékenysége elő fogja segíteni a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok közötti kapcsolatok fejlődését azon az úton, amely megfelel a két ország érdekeinek, valamint a béke megszilárdítása érdekeinek”. álló vitás kérdések békés rendezésére — mondotta Ghiasi. Ugyancsak szerdán szólalt fel az 1. számú bizottságban Slawomir Jakubowski, a Lengyel Szocialista Ifjúsági Szövetség Föderációjának (FSZMP) küldötte. Beszédében rámutatott: a szocialista országok békevágyát bizonyítják azok, o madridi értekezleten előterjesztett javaslatok is, hogy hívjanak össze Varsóban egy, az európai katonai enyhüléssel és leszereléssel foglalkozó értekezletet. Hazájáról szólva a lengyel küldött megállapította: egyes országokban a lengyelországi eseményeket arra próbálják felhasználni, hogy megkérdőjelezzék az enyhülési politikát és olyan benyomást keltsenek, mintha a lengyelországi helyzet „fenyegetné a nemzetközi biztonságot”. ; Lengyelország szocialista állam és továbbra is az lesz. Hű marad szövetségeseihez és nemzetközi kötelezettségeihez — szögezte le végezetül a lengyel küldött. Az 1. számú bizottságban, amelyben a felszólalók a nemzetközi helyzetről fejtették ki véleményüket, tegnap kapott szót a Salvadori Forradalmi Demokratikus Front képviselője, Milton Colimdres. Emlékeztetett rá, hogy az Egyesült Államok támogatása nélkül a salvadori junta már régen nem lenne hatalmon. A fórum ma a bizottságok beszámolóival, plenáris üléssel és a tervek szerint zárónyilatkozat elfogadásával ér véget. Szovjetunió Kongresszusi előkészületek Három szovjet köztársaság kommunista pártja kezdte meg tegnap kongresszusát azSZKP XXVI. kongresszusának előkészítéseként. Grúziában Eduard Sevardnadze, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a Grúz KP Központi Bizottságának első titkára a többi között elmondta beszámolójában, hogy a köztársaság gazdasága dinamikusan fejlődött az elmúlt öt évben. Az örmény KP Központi Bizottságának első titkára, Karen Gyemircsjan kongresszusi előadó beszédében szólt arról, hogy Örményországban megkezdte az elektromos áram termelését az első atomerőmű. A Moldovai Kommunista Párt kongresszusán Szemjon Grosszu, a KB első titkára tartott beszámolót. A köztársaság számára igen fontos ágazat, a mezőgazdaság öt év alatt jelentősen előrelépett: termelési értékének növekedése 1,5 milliárd rubel volt — ez nagyjából annyi, mint amennyit a moldavai mező- gazdaság 1974-ben termelt. Ugyanakkor az ipar elmaradt a kijelölt tervfeladatok teljesítésében. A kongresszusi beszámoló aláhúzta: az ipar jobb munkájához a pártszervezeteknek is meg kell javítaniuk tevékenységüket, és jobban kell segíteniök a gazdasági munkát. Az u:z!y-il:mszki celMozgyár Megkezdte a termelést A próbaüzemelések után az idén kezdte meg a rendszeres termelést a KGST több tagállama, köztük Magyarország részvételével létrejött új hatalmas szibériai cellulózüzem, az uszty-ilimszki papír- és cellulózgyár első részlege Mint emlékezetes, az építésben sok száz magyar fiatal vett részt az Angara mentén, a Kun Béla ifjúsági brigád emelte az üzem és a hozzá tartozó város számos épületét. Mint az Ekonomicseszkaja Gazeta című szovjet hetilap legújabb száma megírja, az üzembe helyezett részleg kapacitása évi 250 ezer tonna cellulóz. A második részleg szerelése is folyik már. Sztrájk Gdanskban, Bydgoszczban A szabad szombat vitája A lengyel kormány fenntartja korábbi döntését, amely szerint januárban az országban három szabad szombat Salvador Haderőátssoportosítások A salvadori hazafias erők átcsoportosításokat hajtanak végre új offenzíva indítása céljából — közölte a Farabun- do Marti Nemzeti Felszabadítás! Front katonai főparancsnokságának szerdán kiadott 10. számú közleménye. A közlemény 'szerint a front erői taktikai visszavonulást hajtanak végre. A harcosoknak a főparancsnokság utasítása értelmében a hegyekbe kell húzódni ok, hogy ott új fegyverekkel, lőszerekkel és járművekkel lássák el magukat. A salvadori juntához közelálló források is úgy vélekednek, hogy a hazafias erők átcsoportosítása egy nagyarányú támadás előkészítését szolgálja. A következő támadás az idézett források szerint az elektromos központok, az üzemanyagelosztó állomások, a távközlési hálózat csomópontjai és a közlekedési eszközök ellen irányul majd. A hírügynökségi jelentések szerint kétnapos viszonylagos nyugalom után az elmúlt 24 órában számos helyen újabb összecsapások zajlottak le a hazafias erők és a katonaság között. Salvadorban az ott működ.ő külföldi diplomaták szerint — továbbra is „rendkívül kényes a helyzet” —, noha a junta azt állítja, hogy ellenőrzése alatt tartja az országot. A Reagan-kormányzat tiszteletben tartja Carter Salvadorral kapcsolatos intézkedését, és tovább folyósítja a juntának a több mint ötmillió dollárnyi katonai segélyt — közölte szerdán Washingtonban Bili Dyess, az amerikai külügyminisztérium új, ideiglenesen megbízott szóvivője. Mint ismeretes, a segély folyósítását Washington a múlt év végén leállította, amikor több* amerikai állampolgár áldozatul esptt a junta terrorjának, és csak a közelmúlt napokban, a salvadori hazafiak offenzívájának megindulása után újította fel. van, vagyis január 24. munkanap. Nem engedhető, meg, hogy a másik fél a szabad szombatokkal kapcsolatos elképzeléséinek érvényre juttatására visszaéljen a sztrájkjoggal. Ezt az álláspontot Józef Pinkowski miniszterelnök fejtette ki szerdán este azon a varsói tárgyaláson, amelyet a kormány a „Szolidaritás” Szak- szervezeti Szövetség Országos Egyeztető Bizottságának képviselőivel folytatott. A kormánynak a 42,5 órás munkahétre vonatkozó javaslatát a „Szolidaritás” nevében Lech Walesa nem fogadta el. Mint a lengyel rádió közölte, tegnap reggel nyolctól déli 12 óráig „figyelmeztető sztrájk” volt a gdanski vajdaságban. Az akciót a „Szolidaritás” gdanski üzemközi alapító bizottsága hirdette meg, és kiterjedt a -folyamatos üzemmódban dolgozó gyárak kivételével valamennyi ipari üzemre. Nem volt leállás a viz-, az áram- és a gázszolgáltatásban, dolgoztak az egészségügyi alkalmazottak is. A többi vállalat azonban — köztük a közlekedésiek, valamint az élelmiszerboltok többsége — négy órára beszüntette a munkát. A délelőtt folyamán hasonló sztrájkok voltak Bydgoszczban és környékén is. A kormány képviselői a „Szolidaritás” vezetőivel tartott szerda esti megbeszélésükön a sztrájkjoggal való visz- szaélésnek minősítették, hogy az új szakszervezet ilyen lépésekkel igyekszik érvényre juttatni saját elképzeléseit a vitatott kérdésekben. Carter és a diplomaták Carter, az Egyesült Államok volt elnöke szerdán este másfél órás beszélgetésen találkozott Wiesbaden amerikai kórházában a teheráni amerikai nagykövetség kedden kiszabadult személyzetével. Carter szerdán este érkezett meg Majna-Frankfurtba, mint Reagan • elnök különmegbí- zottja. A már ott tartózkodó Cyrus Vance volt amerikai külügyminiszter, valamint Walter Mondale ex-alelnök és Edmund Muskie, ugyancsak A volt elnök és a volt túszok találkozóját 45 percesre tervezték, de Carter végül másfél óráig beszélgetett zárt ajtók mögött az 52 amerikaival. Életének legmegtndítóbb és legörömtelibb feladatának nevezte wiesbadeni látogatását, és köszönetét mondott azoknak az országoknak — elsősorban Algériának —, amelyek segítséget nyújtottak a túszok k!3zabadításához. Elismerte, hogy az 52 amerikai többsége kitűnő fizikai kondícióban van, de beszélt arról is, hogy a túszokat fogva tartóik többször is megfélemlítették, és időnként rosszul bántak velük. Carter wiesbadeni látogatásával egyidőben Alexander Haig amerikai külügyminiszter elég kétértelmű nyilatkozatban azt fejtegette,! hogy úgy „gondolja”: a Reagan-kormányzat tiszteletben tartja a túszügyben kötött amerikai— iráni megállapodást. Ennél ka- tegorikusabban nem fogalmazhat — fűzte hozzá, majd kijelentette, hogy nem akar ebben a kérdésben ..túlságosan merev álláspontot" elfoglalni. vényesítésére. Az iráni nép Khomeini ajatollah irányításával felkelt az amerikai érdekeket mindenben kiszolgáló monarchia ellen, és' nagy áldozatok árán győzelemre vitte forradalmi harcát. Amikor az új rendszer küzdelmes, politikai és gazdasági buktatókkal teli létét ugyanez a hatalom beavatkozással fenyegette, és befogadta a trónjáról elűzött egykon uralkodót, az iszlám forradalom legradikálisabb elemei olyan lépésre szánták el magukat, amelytől iszlám köztársaságuk megszilárdítását, a megbomlott belső egység helyre- állítását is remélték: 1979. november 4-én megszállták a teheráni amerikai nagykövetséget és túszul ejtették a „legfőbb ellenséget” megszemélyesítő diplomatákat. AZ AKCIÓ akkor — ha átmenetileg is, de tisztázta az iráni belső hatalmi képletet, leszorítva a politikai élet színpadáról azokat az erőket, amelyek keresték az együttműködést az Egyesült Államokkal és arra törekedtek, hogy visszaállítsák Irán korábbi imperialista szövetségi rendszerét. Megerősödött ségról volt szó. Ha máshogy nem, Teherán ilyen áron tudott kivívni olyan feltételeket, amelyek teljesítése nélkül egyre nehezebbé vált a forradalmi folyamat fennmaradása. Vonatkozik ez mindenekelőtt arra az egész világ előtt tett kötelezettségvállalásra, hogy Washington — még ha nincs is megbízható garancia ennek betartására — a jövőben sem közvetlen, sem közvetett formában, sem politikailag, sem katonailag nem avatkozik be Irán bel- ügyeibe. ÉPPEN EZÉRT nem helyénvaló első helyen valamiféle üzlet keretében azokról a dollármilliárdokról beszélni, amelyeket Teherán jogosan visszakap a magyarázhatóan, de jogtalanul fogva tartott túszok szabadon bocsátása fejében. Ugyanakkor kétségtelen, hogy az ország jövőbeni fejlődése, a valóban forradalmi folyamat továbbvitele érdekében szükség volt a túszügy megoldására, szükség van az említett milliárdokra, a korábban vásárolt, de le nem szállított fegyverekre, a túszügyből származott politikai és gazdasági elszigeteltség áttörésére. Mindez elősegítheti a belső kiegyezést és lehetővé- teheti az így felszabaduló energiák átirányítását olyan célokra, amelyek megvalósítása éppen az iráni nép érdekében elengedhetetlen. P. L. ugyanakkor azoknak a tábora, akik a leghatározottabban szálltak síkra a forradaloga eredeti irányvonalának hangsúlyozott iszlám jellegével. A túszügy „fennállásának” 14 hónapja alatt mindvégig az iráni hatalmi harc középpontjában állt. Iránban maga a túszügy hosszú távon nem oldott meg semmit, sőt egyre inkább tehertétellé vált a részben örökölt, részben maga teremtette problémákkal küzdő teheráni rendszer számára. Mind súlyosabbá váltak a gazdasági gondok, és pótlólagos terhet jelentett az Irakkal kitört háború. S következésképpen a belső hatalmi harc tovább éleződött, csak éppen a szembenálló erők más területeken — a gazdasági • talpraállás kérdéseit, vagy éppen a hadsereg bevethetőségének problémáit illetően — csaptak ösz- sze. Ilyen körülmények közeit az iráni vezetés — túlsúlyban az említett „radikálisokkal” — elérkezettnek látta az időt az amerikai foglyok problémájának megoldására. Nem annyira kompromisszumról, mint az adott helyzet diktálta szükségszerűA NEMZETKÖZI KÖZVÉLEMÉNY érthető megköny- nyebbüléssel fogadta, hogy az Iránban fogva tartott amerikai diplomaták szabadon bocsátásával lezárult egy olyan ügy, amely súlyos precedenst teremthetett a nemzetközi kapcsolatok történetében, és esetleges következményeivel, ürügyként lehetséges felhasználásával hosszú időn át veszélyeztette a közép-keleti térség és az egész világ békéjét. A diplomáciai mentesség megsértését semmi sem igazolhatja és ez megfogalmazást nyert az ennek megítélésére leginkább hivatott szervezetben, az ENSZ-ben is. A Szovjetunió és más szocialista országok azonban — ennek hangsúlyozása mellett — rámutattak arra is, hogy az Egyesült Államok teheráni nagykövetségének megszállása elválaszthatatlan volt az iráni—amerikai kapcsolatok történetétől. Egy nagyhatalom, a2 Egyesült Államok, évtizedeken keresztül az iráni népellenes rendszer legfőbb támogatója volt, kihasználva azt a térséggel kapcsolatos érdekei érHáttér A „túszügy” lezárása után
