Pest Megyi Hírlap, 1981. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-23 / 19. szám
1981. JANUAR 23., PÉNTEK Magyar-sso vjef megállapodás Több villamos energia Magyarország villamosener- gia-igényeinek mintegy 25 százalékát fedezi az idén a Szovjetunióból érkező villamos áram. Az erről szóló szerződést Schiller János, a Magyar Villamos Művek Tröszt és Vlagyimir Pavlovícs Pavlov, a szovjet Energomasexport külkereskedelmi vállalat vezér- igazgatója írta alá csütörtökön a Magyar Sajtó Házában. Az aláíráson megjelent Ka- polyai László ipari minisztériumi államtitkár, s- ott volt Leonid Jagodovszkij, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének tanácsosa. A megállapodás szerint a KGST-tagországok energetikai együttműködésének keretében ebben az évben 8 milliárd kilowattóra villamos energiát szállít hazánknak a Szovjetunió, 500 millió kilowattórával többet a tavalyinál. A szovjet fél vállalta azt is, hogy a magyar villamosener- gia-fogyasztás csúcsidejében a tavalyinál 100 megawattal nagyobb, összesen 1450 megawatt villamosenergia-termelő teljesítménnyel segíti a magyar energiahálózatban bekövetkező nagy terhelés kielégítését. Péter János kitüntetése Péter Jánosnak, az ország- gyűlés alelnökének, az MSZMP KB tagjának csütörtökön Vla- gyimir Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete a nagy- követség épületében átnyújtotta ' a Népeik Barátsága érdemrendet. A kitüntetést a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége, a magyar —szovjet barátság és együttműködés elmélyítése érdekében kifejtett több évtizedes tevékenységének elismeréséül, 70. születésnapja alkalmából adományozta Péter Jánosnak. A kitüntetés átadásánál jer len volt Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára. Energiapazarffás vagy takarékosság ? Nem kell betonerődítmény Népgazdaságunk jelenlegi helyzetében döntő fontosságú, hogy az élelmiszer-termelés fejlesztése érdekében végrehajtott rekonstrukciók, korszerűsítések egyaránt eszlköz- és energiatakarékosak legyenek. Ezt a célt fo^túmazta meg az MSZMP Pest megyei Bizottsága tavalyi cselekvési programjában: ennek gyakorlati megvalósítására vállalkozott, egyebek között, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Tangazdaságé. Olyan sertéstelep bővítését határozta . el, amelynél a műszaki tervek már figyelembe vették azt a szempontot, hogy az épületek, berendezések kisebb anyagi eszközöket kössenek le, és a technológia küszöbölje ki a korábbi fűtőolaj- és vdllamosenergia-pa- zarlást. A beruházás tavaly decemberben egy esztendő alatt fejeződött be. A telep üzemel, az ólakat benépesítették. — A tárgyalások 1979-ben kezdődtek meg az Agrokomp- lex Vállalattal és a szociális épületek kivételével —ezek az idén készülnek el. Az eredmény r a korábbi 750 koca helyett 1100-at tarthatunk, illetve ezek szaporulatából származó hízót nevelhetünk föl — tájékoztat a gazdaság központjában dr. Puskás Attila igazgató. Ott jártunkkor a hőmérő higanyszála 14 fokkal süllyedt fagypont alá. önkéntelenül adódott tehát a kérdés, beválik-e a fűtetlen hizlalás a zord időjárásban? Testük melegével — Jelenleg 0 fok körüli hőmérséklet uralkodik a hizlaldáiban. Nyilvánvaló, az állatok saját testük melegével is temperálják a levegőt. Ez természetesen energialeadással jár, a sertések valamivel több abrakot fogyasztanak el. Van-e akkor értelme gazdasági szempontból a takarékoskodásnak, vethetné ellen bárki. Igennel kell válaszolnunk. Amit az abrakon veszítünk, azt behozzuk a nyári időszakban. A hagyományos épületekben ugyanis ebben az idényben folyamatosan szellőztetni kell, az állatok étvágya, hízékonysága romlik, s ez sokkal nagyobb kárt okoz, mint amibe a téli többletele- ség kerül — magyarázza az igazgató.. — Ami viszont gondot okoz számunkra — az első téli tapasztalatokat most szerezzük meg — hogy 20 fokos fagyban jéggé dermed az Hatókban a víz. Persze ez viszonylag egyszerűen megszüntethető a technológia egy elemének megváltoztatásával: fűtőszál alkalmazásával. De legjobban teszi, ha saját szemével győződik meg az új ‘elep működéséről — biztat a látogatásra dr. Puskás Attila s Néhány percre Inkább gyár, mint állattenyésztő farm fogad a tangazdaság fenyőharaszti üzemegységében. Ezüstösen csillogó hidroglóbus. hatalmas abraktároló tartályok, futballpálya nagyságú ólak, de ami a legkülönlegesebb az első látásra is, hogy a nemrégiben átadott épületek oldalfala ezúttal nem betonból készült, hanem felhajtható, élénksárga színű műanyag ponyvából. A telepen Barabás Gyula ágazatvezető kalauzol — válaszol kérdéseimre. — Még nincsenek végleges adatok, a módszer hatékonyságát kimutató megbízható számok. Egy azonban bizonyos, a beruházás költségei felére, harmadára csökkennek a nálunk is alkalmazott technológiai rendszerben. — Konkrétan? — Az egy hízóférőhely a zártrendszerű tartást biztosító telepen 8 ezer 270 forint, a nyitott megoldás esetében csak 3 ezer 440 forint. Gondolom, ehhez nem ikell különösebb kommentárt fűzni. Jelentősen lecsökkent, lényegében. a nullával egyenlő a vil- 1 amosenerg la - f og yas ztás is, a rekonstrukció előtt húskilo- grammonkénit két kilowatt Áramot, használtunk fel, most pedig csak az éjszakai ellenőrzések során kapcsoljuk be néhány, percre a világítást. — Számos előnye van a szisztémának állategészségügyi szempontból is — kapcsolódik a beszélgetésbe dr. Juhász János állatorvos. A ventillátorok ugyanis felkavarták és a levegőbe juttatták a finom szemcséjű abrak egy részét és ez légzőszervi megbetegedést okozott. — A hizlaldából és a kocaszállásról száműzték az energiapazarló ventillátorokat és egy deci olajat sem használnak fel a fűtésre. Érvényes-e ez az egész telepen? — Semmiképpen sem. A malacok nevelését csaK az olajkályhák és az imfralám pák üzemeltetésével tudjuk megvalósítani. A legifjabbaknak továbbra is szükségük van a melegre, a költségeket tehát viselnünk kell ennél a korcsoportnál — mondja Barabás Gyula. Sikerrel kecsegtet Nem kell hozzá közgazdásznak lenni, hogy eldönt- hessük, sikerrel kecsegtető vállalkozás a Gödöllői Tangazdaságé. Mint tréfásan megjegyezték: a három új, egyenként 95 méter hosszú és 18 méter széles épület nyáron valóságos, szanatórium az állatok számára. A napfény és a friss levegő szabadon járja az épületeket, egészségesebbek a tartási körülmények. S hogy a rekonstrukció az elmondottakon kívül milyen jelentőséggel bír, elegendő, ha arra utalunk, a bővítés egy tangazdaságban történt meg. Itt szakítottak egy hosszú ideje önmagát tartó nézettel, miszerint drága betonerődítményeket kell építeni a sertéseknek. Az ide látogató egyetemi hallgatók és persze a tanárok sokat profitálhatnak a módszerből: az oktatás is más szemüvegen nézi majd a jövőben a kérdést. A gazdaság gyakorlata feltehetőleg átírja egy kissé az állattenyésztési jegyzeteket, szakkönyveket. Valkó Béla Nőpolitika a szentendrei járásban Túlnézni a mindennapokon Sofétben tapogatómra Hiába van rá rendelet Aligha számít újdonságnak a — nagyon finoman fogalmazott — tény: Pest megye községeiben némi kívánnivalót hagy maga után a közvilágításé helyzet. Szervesen hozzátartoznak a falvak esti tájképéhez a zseblámpa halvány fényével hazafelé bukdácsoló árnyak, a csak óvatos előtapogatózás után lépni merészkedik és a jégpáncéllal súlyosbított hepehupákon botorkálok rosszul körvonalazódó alakjai. Meddig kell még kéz- és lábtörást kockáztatniuk Solymár, Üröm, Monor, Gyál, Ik- lad lakosainak? Mikor válik valósággá a bibliai kijelentés Pest megye községeiben is: és lön világosság? Ezekkel a kérdésekkel fordultunk a Pest megyei Tanács illetékeséhez, Takács Géza főenergetikushoz. — Vitathatatlan, hogy a megye területén jócskán akadnak „sötét” foltok. Ennek egyik alapvető oka az. hogy a községben — a főútvonalakat kivéve — eleve csak irányjelle- gű fényforrások szolgáltatják a világosságot. Ez alatt a szak- kifejezés alatt egy száz wattos izzó értendő, amelyet az út mentén álló minden második póznán helyeznek el. Tehát még optimális esetben is csak pislákoló irányjelzőfények világítják meg az utakat — és ha csak egyetlen izzó is kiég, százméteres körzetben lesz sötét. A települések lámpáinak xarbantartása és javítása a területi áramszolgáltató vállalatra tartozik. Ok kötelesek gondoskodni üzemeltetésükről es ellenőrzésükről. A tanács ugyan anyagilag fedezi az áramszolgáltató költségeit, de a közvilágítás karbantartása a vállalat kötelessége. Rendelet írja elő, hogy a meghibásodott lámpáikat a bejelentéstől számított nyolc napon belül ki kell javítaniuk, de sajnos már a bejelentés módjánál sincs egységes szabály: a település lakói közölhetik a hibát a tanácsnál is, és közvetlenül az áramszolgáltatónál is. Hiába van azonban a rendelet, gyakran a javítás hetekig, hónapokig is várat magára. Nemrégiben Ikladról kaptunk panaszos levelet, amely így kezdődött: .....már hónapok óta ro ssz a hálózat, nagy a fe- szültségingadozás”. A tanács ilyenkor nem tehet mást, mint hogy beszámoltatja a mulasztókat. Idáig tart az illetékes válasza. Nem túlságosan biztató, ami a jövőt illeti és valószínűleg azokat sem nyugtatja meg, akik a panaszos, a hiba- bejelentő leveleket írják: ettől mé^ a megye községeiben továbbra is elengedhetetlen közlekedési tartozék marad az elemlámpa. Csak az a kérdés, meddig! L. Zs. Az MSZMP Szentendre járási Végrehajtó Bizottsága megtárgyalta a Központi Bizottság 1970-es nőpolitikái határozata végrehajtásának tapasztalatait. Tíz év fejlődését összegezték. Felmérésre került sor a járás 25 gazdasági egységében és intézményében. Az ott dolgozó 5521 nő a járásban lakó és dolgozó nők 75 százaléka. A tapasztalatok igazolták, hogy a pártszervek irányításával az állami és tömegszervezetek aktív közreműködésével eredményes a nőpolitikái munka, amely társadalmi üggyé vált, s beépült a politikai munka egészébe, az állami és társadalmi szervek programjaiba. Számottevően javult a nők társadalmi, gazdasági és szociális helyzete, erősödött politikai-közéleti aktivitásuk. Ugyanakkor a fejlődés újabb ellentmondásokat hozott felszínre: a munkában, a tanulásban, a közéletben és a vezetésben való helytállás során ugyanaz az igény a nőkkel szemben, mint a férfiakkal, viszont a család, a gyermeknevelés gondjai továbbra is nagyrészt a nőket terhelik. Jellemző, hogy a kisgyermekes anyák éves szabadságukat elaprózzák. A munkakörülmények korszerűsítését- jól szolgálták a szociális és munkavédelmi tervek, amelyekben központi kérdésként kezelik a nők helyzetének javítását. A terhes nők egészségvédelme és az anyai hivatás megbecsülése fokozottan érvényesül. A több műszakos munkahelyeken a kisgyermekes és az egyedülálló anyáknak biztosítják hz állandó délelőtti műszakot, illetve a későbbi munkakezdést. A mezőgazdaságban a szezonális területen dolgozók téli foglalkoztatását megoldották. A Lenfonó- és Szövőipari Vállalat, az Óbuda Tsz kapukon belüli élelmiszerüzlet nyitásával segíti a bevásárlás gondjainak enyhítését. A munkarend azonban még ma is a nők számára kedvezőtlenebb. A vizsgált termelő- egységeknél a nők 26,9 százaléka dolgozik több műszakban, míg ez a szám a férfiaknál 6,7 százalék. Az állami és vállalati erőforrások együttes felhasználásával az V. ötéves tervben az óvodai helyek száma 250-nel, a bölcsődéiké 40-nel bővült, de a feszültséget — különösen Pomázon és Budakalászon — nem oldotta meg. Szakképzettségük még ma is elmarad a férfiakétól, bár fokozatosan emelkedett a munka melletti tanulásban részt vevők aránya. A munkásmők 71,9 százaléka betanított és segédmunkás. A munkahelyek nagy részénél törekvés tapasztalható a nők szakképzettségének növelésére, és a kötelező juttatásokon kívül kedvezményeket biztosítanak számukra. Különösen jó a Hazai Fésűsíonó- és Szövőgyár pomázi gyárának ez irányú munkája, ahol a helyi felnőtt szakmunkás- képzést állították előtérbe. Eredménye, hogy az elmúlt három évben 97 nődolgozójuk tett sikeres szakmunkásvizsgát. A gyorsabb előrehaladást gátolja, hogy az utóbbi években mind nehezebb a munkásnőket a szakmunkásképzésbe bevonni. Ennek egyik oka. hogy nincs kellő differenciáltság a betanított és szakmunka díjazásában, más részről a nők tanulásvállalását egyéb — családi — tényezők is nehezítik. A nőknek a férfiakéhoz képest kevesebb a fizetése, melynek egyik oka épp a szakképzettség hiányából fakad, ezért a férfi' szakmai előmenetele válik fontossá. Nehéz ebből a körforgásból kitömi. A nők általános műveltsége jelentősen emelkedett, Részvételük az állami oktatásban, járási szintéin 64 százalék, 1S75 óta 204-en. fejezték be általános iskolai tanulmányaikat. A vizsgált egységednél közép- és felsőfokú végzettséggel másfélszer annyi nő rendelkezik, mint férfi, számuk 1970-hez képest több, mint kétszeresére növekedett. A közép- és felsőfokú képzésben is magasabb az arányuk mint a férfiaké. El kell érnünk, hogy mind több segéd- vagy betanított munkásként dolgozó nő ismerje isi: hosszabb távon egyénileg és társadalmilag is érdekelt a szakmai tudás és az általános műveltség magasabb szintjének elérésében. A párthatározat megjelenése óta egyre több gazdasági egységnél, intézménynél foglalkoznak tervszerűen a nők vezetővé nevelésével. A káderutánpótlási és képzési tervekben a nők száma emelkedett, de nem a kívánt mértékben. Még mindig nincs ez arányban az általános, szakmai, politikai felkészültségükkel és alkalmasságukkal. Ä gyorsabb előrehaladás megköveteli, hogy a jelenleginél sokkal több rátermett nőt készítsünk fel vezető testületekbe, beosztásokba. Nem statisztikáról van szó, he azért legyen vezető, mert nő, hanem arról, hogy ahol megfelelően képzett és rátermett nő van, ott segítsük vezetővé válását. Ügy, mint ahogy a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat teszi, ahol a vállalati kétéves vezetőképző tanfolyamon 1979-ben 11 nő végzett, és ma már valamennyi vezető beosztásban dolgozik. A tavaly indult tanfolyamon a 10 résztvevő közül 6 nő. Tervszerű kádermunkájuk eredménye, hogy 10 év alatt a női vezetők száma megkétszereződött. Példamutató a tanácsok káder- és személyzeti munkája. A járási hivatal elnöke nő. A 13 tanácselnökből 2 nő, a titkárok közül 8. A 12 iskolából nyolcnak nő az igazgatója. A négy függetlenített művelődési ház igazgatójából 2 nő. Figyelemre méltó előrehaladás a gazdasági egységeknél az alsó- és középvezetői szinten tapasztalható. Bár még ma is előfordul, hogy a főleg nőket foglalkoztató munkahelyeken is a férfivezetők vannak többségben. Sok esetben bátortalanság jelentkezik a fiatalabb nők vezetővé nevezésében is. A nők vezetővé válását jó néhány körülmény nehezíti. Elsőként említhető, hogy helyenként még ma is többet kell bizonyítaniuk, mint a. férfiaknak. Fékezőként hat a családról való gondoskodás és a gyermeknevelés is. A gyes ideje alatt többségük elkerülhetetlenül lemarad szakmai téren. A kisgyermekes anyákat tsokszor olyan keresőnek tekintik, akire nem lehet mindenkor számítani. Nem utolsó sorban a még ma is jelentkező egyoldalú felfogás a nők társadalmi szerepéről, amely megkérdőjelezi vezetői alkalmasságukat. E torz szemlélet nemcsak a kiválasztóknál, hanem a családban és maguknál a jelölteknél is megtalálható. A járásban nagy figyelmet fordítanak a nők bérezésére. Általános jelenség, hogy alapbérük növekedési üteme meghaladta a férfiakét. A pályakezdők ma már egyenlő elbírálásban részesülnek. A vállalatok és intézmények saját fejlesztési lehetőségeikből törekedtek az indokolatlan béraránytalanságok megszüntetésére. A gyes bevezetése, a gyermekintézmények bővítése, a szolgáltatások fejlesztése enyhítette az anyai hivatás és a munkavállalás összeegyeztetésének gondjait, de általános jelenség, hogy meglazul a kismamák kapcsolata a munkahelyükkel. A pártszervezetek kezdeményezésére a szakszervezetek és nőbizottságok mellett a gazdasági vezetők is egyre inkább fontosnak tartják a velük való törődést. > Járásunk több gazdasági egységében és intézményében a hagyományos kismamatalálkozó mellett ma már nagy figyelmet fordítanak azokra az összej övét elekre is, melyeken a volt munkakörükről és perspektíváikról tájékoztatják őket. Hasznos kezdeményezésnek tartjuk, hogy az ifjúsági parlamentre és egy-egy munkaértekezletre is meghívják a kismamákat. A Lenfonó- és Szövőipari Vállalat, az Óbuda Tsz, a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság, a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár az üzemi lapot rendszeresen megküldi részükre. Szakmai képzésüket és továbbképzésüket szorgalmazzák, az induló tanfolyamokról tájékoztatják őket. Ennek ellenére kevesen vesznek részt szervezett szakmai képzésben. Kihasználatlan lehetőséget látunk a gyesen levők szakmai képzésében, de ne álljunk meg ott, hogy megszervezzük a tanfolyamot. Meg kell teremtenünk a tanuláshoz szükséges feltételeket is. Segíteni kell 'abban, hogy a kismama arra az időre elhelyezhesse gyermekét. Követendő példa Lehet a HFSZ pomázi gyárában megvalósított módszer, ahol a gyermekek óvodai, bölcsődei elhelyezését biztosítják a tanítás ideje alatt. Szükség van a család nagyobb támogatására is, de legfőképpen arra, hogy az érdektelenséget érdekeltség váltsa íei. A kismamák nem vállalják a tanulást, sokan még a munkahellyel sem igénylik az állandó kapcsolatot. Előfordul azonöan még ma is, hogy a kismamákkal való törődés megreked a bérrendezés, a kismama-találkozó szintjén. Egyre több nővel találkozunk a közélet különböző fórumain. Cselekvőén vesznek részt a párt politikájának megvalósításában, formálódott világnézetük, egyre több a politikai érdeklődésű nők száma. Párt- és tömegszervezeti oktatásban arányuk 52 százalékra emelkedett. Többen vannak a párt- tanácsi és társadalmi szervezetek vezető testületéiben is. Aktívan, lelkiismeretesen tevékenykednek a munkahely különböző közösségeiben. Igaz, előfordul az is, hogy a családalapítás és a gyermekszülés után sok, addig aktív közéleti tevékenységet folytató fiatal nő mintegy eltűnik a közéletből. Mellettük megtalálható az a réteg is, amely 'közömbös, vagy nem szívesen vállal közéleti tisztséget. A nőpolitikái munka pártirányítása folyamatos, erősödött, de a színvonalban jelentős különbségek vannak. Nagyobb üzemeinkben ütemesebb az előrehaladás, kisebb egységeinknél és a mezőgazdaságban lemaradások vannak. Előfordul, hogy a pártszervezetek a2 évenkénti beszámoltatásra szűkítik a pártirányítást. Helytelenül több helyen csak a nőfelelőstől, vagy a nőbizottságtól kérik számon a munkát. A nőbizottságok a hagyományos (nőnapi, mikulás, anyók-napi) rendezvényeken túl kevés szerepet vállalnak a mozgósító, nevelőmunkában, tevékenységük szociálpolitikai kérdésekre korlátozódik. Egy évtized mérlegét megvonva megállapíthatjuk, hogy jelentős, eredményeket értünk el, különösen azokon a területeken, amelyek döntően az anyagi tényezőktől függenek. Kevesebbet ott, ahol a fejlődés tudati-gondolkodásbeli változást igényel. A továbbhaladás kulcskérdése tehát a szemléletformálás a nők és a férfiak körében egyaránt. Ehhez pedig — erdménvéinkre támaszkodva — további felvilágosító, nevelőmunkára és összehangolt cselekvésre van szükség. KANYÓ LASZLÖNÉ*, az MSZMP Szentendre járási Bizottságának munkatársa
