Pest Megyi Hírlap, 1981. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-22 / 18. szám

1981. JANUAR 22., CSÜTÖRTÖK A HUSZONNEGYEDIK ORABAN Mi lesz a túrái kastéllyal? Évtizedek óta foglalkoztatja a turaiakat, mi lesz a kasté­lyukkal? Birtokba vehetik-e még ők, esetleg majdan gyer­mekeik vagy elpusztul az im­pozáns épület? Mostanáig ez utóbbi látszott valószínűnek, azaz szinte biztosnak tűnt, hogy a kastély — Ybl Miklós , tervezte 1883-ban — évei meg vannak számlálva. Az egykori Schlossberger- kastély is arra a sorsra jutott 1945-ben, mint sok hasonló épület: kúria, udvarház. Azzal a különbséggel, hogy a túrái­nak csak a berendezését hord­ták szét, a falait nem. így al­kalmas volt arra, hogy isko­lává alakítsák át. A közben szükségessé vált felújításokra azonban nem volt pénz, az épület állaga annyira lerom- latt, hogy a tanintézetnek ki kellett költöznie belőle. A kastély ablakait, ajtajait úgy-ahogy beszögezték, s a ki­lencvenkilenc szobás ház azóta üresen áll a falu szélén. Kívül- belül egyre jobban kikezdte az idő. Megroggyant a teteje, megbicsaklott kéménye, hatal­mas dór oszlopos előcsarnoká­ban megrepedeztek a freskók, tönkrement pálmaházának ku­polája, a tornyába vezető csi­galépcső, félköríves ablakain darabokra tört az üveg. De nemcsak az idő dézsmál- gatta a kastélyt, az emberek is. Nem tudni, kik, és nem tudni, mikor, de feltörték a zárakat, lefeszítették a desz­kákat, beosontak az épületbe, s eltűntek csövek, vezetékek, téglák, csempék. A tanács nem sokat tehetett, a szakér­tők 50—100 millió forintra becsülték a rekonstrukciót. Ezért ment a huzavona, mi le­gyen a kastéllyal? Elképzelés akadt bőven, de jobbára csak szélsőséges. Például egy ame­rikai cég akarta megvásárolni, de kibérelte volna egy házas­pár is (magyar), mondván, szállodát alakítanak ki benne. A Lapkiadó Vállalat a kö­zelmúltban kereste meg a tú­rái tanácsot, azzal az elképze­léssel, hogy átvennék a keze­lői jogot, és alkotóházzá ala­kítanák át az épületet. A tár­gyalások most folynak, a helyi vezetőknek tetszik az ötlet, különösen azért, mert ígéretet kaptak arra, hogy a turaiak és a környékbeliek előtt sem zá­rulnának be végleg a kapuk. Még nem született meg a megállapodás, de a tárgyalá­sok jelenlegi állása kecsegte­tő. Azon ugyan még folyik a vita, hogy Morvái István, a túrái tanács elnöke a kastélyt ölelő parkból mintegy tíz hek­tárnyit a községnek akar meg­tartani, a kezelői jogot átvevő vállalat viszont az egész par­kot a magáénak szeretné tud­ni. S mikor kezdődhetne meg a rekonstrukció? Természete­sen a szerződés megkötése után. Arra a kérdésre viszont, hogy mikor fejeződne be, már nehezebb a válasz, hiszen az átalakításhoz több év szüksé­ges. K. É. Hatvanhat alkotó nyolcvanöt műve Lejárt a május 21. és 26. között meg rendezésire kerülő 21. miskolci filmfesztiválra a jelentkezés határideje. Mint a fesztivál előkészítő bizottsá­gának tegnapi ülésén bejelen­tették, az idén hatvanhat al­kotó nyolcvanöt filmje kerül a közönség elé. A filmek a híradóesemény, az animációs, a dokumentum, a népszerű tudományos, valamint az úgynevezett hosszúfilm-kate- góriában versenyeznek. A produkciókat tizenhárom ta­gú zsűri bírálja el. Az idén első alkalommal szakfilmvetítéseket is rendez­nek mezőgazdasági és ipari üzemekben. A SZOCIALISTA HAZAFISAGOT ERŐSÍTI Irodalmi topográfiai adattár Egyedülálló vállalkozásként megkezdődött a magyar iroda­lom és a magyarországi nem­zetiségi irodalom helyi hagyo­mányainak, azaz topográfiai adattárának gyűjtési munkája. A vállalkozás elindítása: a Hazafias Népfront és a Petőfi Irodalmi Múzeum. A széles körű munka során több ezer kutatóra, minde­nekelőtt a HNF honismereti és helytörténeti bizottságaiban tevékenykedő társadalmi mun­kásra számítanak. A folyama­tos gyűjtés eredményeképpen — ahogy azt Botka Ferenc, a Petőfi Irodalmi Múzeum fő­igazgató-helyettese elmondot­ta — számba kívánják venni az ország minden olyan épít­ményét, művészi emlékét, amely az irodalom alakjainak életéhez, munkásságához kap­csolódik. így például a majdan elké­szülő térképen Arany János­sal kapcsolatban feltüntetik a róla készült köztéri szobrokat is. Számba veszik azt is, hogy az írók-költők mely iskolákba jártak, s mely településeken fordultak meg hosszabb-rövi- debb ideig. Természetesen sok már ismert és rendszerezett emlék is a kutatási anyagokba kerül, de ugyanakkor számol­nak még felfedezetlen vagy már az idők homályába ve­szett emlékek feltérképezésé­vel is. A Petőfi Irodalmi Múzeum a gyűjtőmunkát elvileg irá­nyítja, s amikor egy-egy na­gyobb városban, megyében teljességében elkészül az anyag, segít a lektorálásnál és a kiadásban is. A lényegében hónapról hónapra, évről évre bővülő, készülő irodalmi to­pográfia lexikonban kamato­zik majd. E műben az érdek­lődő településenként is megta­lálhatja, hogy egy-egy falu­hoz, városhoz az irodalom alakjai milyen tárgyi emlé­kekkel kötődnek, s fordítva: például a Czuczor Gergely címszó alatt felsorolják mind­azokat a településeket, ahol hosszabb ideig tartózkodott, illetve ahol emlékek marad­tak fenn róla. E végső összegzés mellett nem jelentéktelen az a több­let, amit a gyűjtőmunka a helytörténészeknek ad — hangsúlyozták a HNF hely- történeti albizottságánál. Az emlékek kutatása — s ezzel összefüggésben az adott író, költő munkásságának telje­sebb megismerése, illetve fel­elevenítése — erősíti a szülő­hely, a szülőföld szeretetét, végeredményben a szocialista hazafiságot. VIZSGÁK EVADJAN Drukkolok, mint a halhatok HATVANEGY TÁRGYBÓL GÖDÖLLŐN Ilyenkor minden más. Ün­neplőbe öltözik diák, s tanár. Vibrál a levegő, szeimbeöt- lőek a feszültség jelei. Ket­recbe zár oroszlánhoz hason­latosan rója a köröket a fo­lyosón egy ifjú, s hangtalanul mozog egy másik szája. Uj­jait tördeli egy göndör, bar­na lány. Nyílik az ajtó, kilép rajta valaki, hatalmasat sóhajt, s csak annyit mond: a hatos... A többiek lázasan lapoznak, í kipipálják a tételt, ebből nár aligha felelnek... Napi nyolcvan oldal A Gödöllői Agrártudományi Egyetem kollégiumában ilyen­kor, vizsgák évadján szegé­lyes a szabadidős program. A táblán, ahol hetven műsort hirdethetnek, most csupán 2—3 cédula árválkodik, s a hallgatók valahogy nem is hiányolják a többit. Az egye­temen a nagy próbatételek ideje ez. A folyosón két harmadéves gépész táblázatokat búj. Had­nagy Attila: — Műszaki hő­tant magolunk éppen, ezek a grafikonok itt például víz-gőz diagramok, a hűtési körfolya­matok hűtőközegének álla­potváltozásait írják le. öt napunk van a 300 oldalra, s ha nagyon igyekszünk, egy nap alatt 70-et, 80-at el Is ol­vasunk. Ehhez persze reggel 9-től este 1-ig tanulni kell, kivétel csak az ebédidő, az esti tévéfilm. Somogyi József: — Hogy miért itt a folyosón tanulunk? A kollégiumi szobában hár­man vagyunk, egymást már zavarnánk, meg azután a szo­bában dohányozni sem illik. Hajtani kell, ez még csak a harmadik vizsgánk lesz a hat­ból, s az egész vizsgaidő- szakra vagy 2000 oldalnyi a tananyag. A gödöllői egyetemen de­cember 22-től február 9-ig 1227 hallgató — közöttük 128 külföldi, s 310 társadalmi ösz­töndíjas — ad számot 61 tan­tárgy kollokviumain és 5 szigorlaton arról, mit, s mennyire sikerült elsajátíta­nia a tananyagból. Ami szin­tén tény: az egyetem 300 ok­tatójának is készülnie kell, hiszen a vizsgáztató is vizs­gázik ... Nagy Árpád ötödéves gaz- dászhallgató mór végzett a feleletével: — A legnehezebb­jén túl vagyok, a növényter­mesztési szakvizsgán. Hogy miért ez volt a legnagyobb erőpróba? öt tantárgy: a nö­vénytermesztés, a növénykór- tan, a rovartan, a géptan és a növényélettan ismereteit kel­lett feleleveníteni erre az egy szakvizsgára. Kilenc na­pom jutott rá, s bizony iz­gultam előtte. — Hogyne emlékeznék az elsőre, a felvételi vizsgára. Ott még igazán könnyen ment minden, mert előtte egy kül­földi ösztöndíjra pályáztam. Az öt év alatt öt szigorlat, s vagy 40 kollokvium — ennyi­szer álltam a vizsgáztatók elé. S hogy ehhez mennyit kellett tanulni, arra csak egyetlen példát: egyedül a mai vizsgára jó félméteres könyvhalom jutott. Fortuna kegye —. A legneh ezebb a mikro­biológia, a rendszertan és a biokémia volt, s. hogy a leg­könnyebb melyik, azt nem tudnám megmondani. Minden vizsgán akad mumustétel, most például a kender és a komló termesztése lett volna az, meg a dohányé, pedig ci­garettázom. De úgy látszik, kegyeibe fogadott Fortuna, a cukorrépa termesztése volt a kérdésem, s éppen ebből írom a diplomamunkámat. — Még fél év van a diplo­máig, nem éppen könnyű fél esztendő, az üzemtanszigor­lat ugyanis az év végére ma­radt, s tartok tőle. Általában jó rendű vagyok. Talán most sem hagy cserben a kabalám sem, a két összeférhetetlen — s előhúzza zsebéből a szőrmék cicát és kutyát... Jelest, egyest nehezen Samuel Áradom eritreal diák, harmadéves: — Magya­rul? Eleinte keresgélni kellett a szavakat, de azért már az első vizsgán értették, amit mondtam. A tanárok számí­tásba veszik, ha nem magyar hallgatót vizsgáztatnak. Ta­nulni viszont mindenkinek egyformán kell. Egyébként angolul is beszélek, de a hi­vatalos nyelv nálunk a tigri- nyul. Sokkal könnyebb mint a magyar — neveti el magát. Váradi János professzor. tanszékvezető szerint nem könnyű vizsgáztatni, hiszen minden szóra figyelni kell, s akár jól, akár rosszul felel a hallgató, csak az őszinte vé­lemény ad segítséget a to­vábbi tanulásihoz. így mond­ja: — Nem, nem buktatok sok hallgatót, mert nagyon szeretem a tantárgyamat — a motorokat, autókat —, s gyak­ran a szigorúság rovására is próbálom megszerettetni a diákjaimmal. Dr. Lőrincz József profesz- szor a mezőgazdiaságtudomá- nyii kar dékánja: — Igen, egyike vagyok azoknak, akik­nél az ötödévesek p komplex szakvizsgát teszik. Ennek a vizsgának az a nagy előnye, hogy négy tanszék képviselői, s a gyakorlatvezető is ott ül a kérdezők között, így az is kiderül; a hallgatók hogyan tudják összekapcsolni az el­sajátított elméletet a gyakor­lattal. A tétel is összetett, ugyanis tartalmazza az adott gazdaság növénytermesztési szerkezetét, a helyi talaj- és éghajlati viszonyokat, s még sok mindent, aminek ismere­tében többféle megoldás kö­zül kell kivälasztamruik a le­hető legjobbat a halgató'knak. — Ami érdekes: a külföldi diákok, akik közül sokan éle­tükben nem fognak naprafor­gót termesztem, mert náluk más növényekből nyerik az olajat, a magyarországi vi­szonyok ismeretében kivá­lóan oldják meg a feladatot Természetesen ezeket a ké­pességéket hazájukban is ka­matoztathatják. majd, arról nem is szólva, hogy meleg­égövi tanszékünkön elsajátít­ják a trópusi növények ter­mesztésének tudnivalóit is. — A vizsgán? Ugyanúgy drukkolok, mint a hallga­tóim, legfőképpen azért mert ők it-t bizonyíthatják, hogy az oktatók munkája nem volt hiábavaló. Ötöst és egyest ne­hezen adok, de azárt vizsga­párti vagyok. Azért, mert ilyenkor sommázásra kény­szerül a diák, s amit az iz­galom közepette, felajzott ál­lapotban hall — még ha a vizsgán helyesbítik is — ma­radandóbb tudást szül, végül, mert a vizsga legfontosabb szerepe érvényesülhet: arra irányíthatja a hallgató figyel­mét, ami fontos. Vasvári G. Pál HETI FILM I EGYZET Boldog születésnapot, Marilyn! Balázsovits Lajos és Esztergályos Cecilia a Boldog születésnapot, Marilyn! cimü filmben Lehet olyan vidéki színész­nő, aki élete nagy lehetőségét látja egy zenés-táncos film próbafelvételében, mert azt reméli, végre felkerülhet Pest­re? Lehet. (Van is.) Lehet olyan vidéki színésznő aki a létfontosságú próbafelvételen befuccsol, s nem képes még saját átlagszintjén sem meg­oldani a feladatot? Lehet. (Van is és nemcsak vidéki.) Lehet olyan vidéki színésznő, aki a kudarcba fulladt próba- felvétel után kiborul és ilyen állapotban végigjárja pesti is­merőseit, akik még jobban ki­borítják? Lehet. (S bizonyára van is.) Lehet olyan vidéki színésznő, akinek a magánéle­te zűrök halmazából áll, s emiatt nem sikerül neki sem­mi? Lehet. (És bizonyára van is.) Lehet olyan vidéki szí­nésznő aki mindezek tetejé­ben még Marilyn Monroe ma­gyar alteregójának képzeli magát, őt utánozza, hozzá akar hasonlítani színészként, nőként, életvitelben, zűrökben, satöb­bi? Lehet. (Bár nem biztos, hogy van is.) És: lehet-e egy ilyen vidéki színésznőről fil­met csinálni? Lehet. (Elvégre mindenről és mindennek az el­lenkezőjéről is lehet filmet csinálni; a kérdés csupán (csupán!?) az: milyen lesz a film.) Szörény Rezső és Vámos Miklós filmforgatókönyve egy ilyen fentebb körvonalazott színésznőről, bizonyos Mariról szól. Ez a Mari elérkezett a veszélyes női korhoz: negy­venéves. Több házasság (há­rom) és több szerető után rá­tör a pánik: mi lesz ‘ vele? Pestre szerződő színidirektora nem viszi magával (mert Mari szeretőnek jó volt, de színész­nőnek nem az, vagy csak mert így kényelmesebb a di­rektornak). A zenés film pró­bafelvétele teljes kudarcba fullad; volt férjei, pesti isme­rősei nem fogadják be; íme, egy zátonyra futott élet, mely­nek nem segítője, hanem épp­hogy tehertétele Mari eszelős vonzódása Marilyn Monroe fi­gurájához. Szertefoszlott ál­mokat, álarcként hordott és szétmálott szerepeket újabb álmokkal és újabb álarcokkal próbál pótolni, kijavítani, de hiába. A film tehát nagyjából er­ről szól — de ezt inkább csak a néző képzeli bele (ha haj­landó efféle elmemunkára). Az a furcsa helyzet állt ugyanis elő Szörény Rezső filmjével, hogy bár részletei világosak, szándékai érthetőek, egyes jelenetei igazán jól meg­csináltak, a film egésze mégis sikerületlen. S nem csak azért, mert a leg­különfélébb filmkészítési módszerek, és stílusok kevered­nek benne, a veséző-lelkiző mélyinterjútól a groteszkig, az iróniától a drámáig, a doku- mentarista, aprólékos tárgy- szerűségtől a rögtönzött szi­tuációkig és dialógusokig (bár ez a tarkaság sem válik a film előnyére). És nem is csak azért, mert mindez ma­gának Szörénynek az eddigi filmjeiben is látható-hallható volt már, s így önismétlésnek (is) tűnik. A legnagyobb hiba alighanem az, hogy maga a forgatókönyv sikeredett túlsá­gosan szétfutóra, túlságosan lazára. Nem első eset ez ma­gának Szörénynek a munkás­ságában sem; talán meg kel­lene próbálnia egyszer csak rendezőként dolgozni egy fil­men. A Boldog Születésnapot Ma­rilyn! végül is attól válik néz­hető filmmé, hogy Marit Esz­tergályos Cecilia játssza. Már a Vámmentes házasságban is tulajdonképpen csak őrá lehe­tett figyelni; itt azonban ab­szolút főszereplő, aki még ezt a majdhogynem csupa fik­ciókból gyúrt figurát is képes elhitetni, élettel megtölteni. Fekete-fehér színesben A francia—NSZK film (ren­dező: Jean-Jacques Annaud) tulajdonképpen szatíra akar lenni. Szatíra arról, hogy az I. világháború előtt és alatt az afrikai gyarmatokon végső soron tökéletesen mindegy volt, franciák, németek vagy angolok a gyarmattartók, mert mindnyájan ugyanúgy bántak Kalácsba Márton és Meheretu Selfu másodéves gazdászhíllgatóknak már csak egy vizsgájuk van hátra: 3 számítástechnika. De hogy simán vehessék ezt az utolsó akadályt, bizony a késő esti órákban sem nagyon lazíthatnak Barcza Zsolt felvétele a bennszülöttekkel, legfeljebb a vezényszavak nyelvében volt különbség. Minderről persze egy An- naudnál jobb, szellemesebb rendező (és forgatókönyvíró, mert ilyen minőségben is jegy­zi a filmet) valóban tudott volna szatírát készíteni. Itt azonban a szatíra szándéká­nak csak bágyadt jelei mutat­koznak, például a francia „hadfiak” ütődöttségének raj­zában. A film egyébként szí­nes nyersanyagra készült. Hogy akkor miért Fekete-fehér szí­nesben a címe? Fogalmam sincs. A fáraó Tizenöt éves film; a felújí­tást indokolja már maga ez a másfél évtized is. De mégin- kább indokolja az, hogy an­nak idején a rendező, Jerzy Karvalerowicz, az úgynevezett lengyel új hullám egyik leg­markánsabb egyénisége volt, aki különösen történelmi film­jeiben alkotott jelentősei (pél­dául a Mater Johannában). A nagyhírű Boleslaw Prus-re­gény filmváltozata is Kawa- lerowicz java munkái sorába tartozik. Látványos, hatalmas tablói és árnyalt karakterraj­za, lendületes meseszövése és feszültségteremtő ereje ma is hatnak. Takács István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents