Pest Megyi Hírlap, 1981. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-22 / 18. szám

1981. JANUAR 22., CSÜTÖRTÖK Kfúnap 5 750 éves A hollóházi porcelán Az idén lesz 150 éves a hol­lóházi porcelángyártás. Ebből az alkalomból állandó 01/árt- múnytörténeti kiállítást ren­deznek. A tárlat lehetőséget ad a vásárlóknak a teljes kol­lekció megismeréséire, s ez megkönnyíti a választást. A kiállító helyiségek mellett tárgyalótermet is berendez­nek. Pártnapok Érden Január 23., délután 2.30 óra: ME­ZŐGÉP érdi gyáregysége (ME- ZÖGÉP-ebédlő), Molnár István, a megyei pártbizottság gazdaságpo­litikai osztály osztályvezető-helyet­tese. Február 3., déli 12 óra: Rende­lőintézet (művelődési központ klubterme), dr. Gyenis János, a Politikai Főiskola tanára. Február 9., délután 2 óra: ivó­Ingázók és nyaralók Úton, sínen - közlekedve A ráckevei járás mintegy 106 ezer lakosának jóval több, mint fele, csaknem 60 ezer ember — aktív kereső. Jelen, tős részük, 60 százalékúk a já­ráson kívül, főleg a főváros­ban dolgozik. Hogy munkahe­lyükre, illetve onnan hazajus­sanak — utaznak. Utaznak, mint a sok tízezer fővárosi, akik a járás lakói­nak számát nyaranta a dup­lájára növelik, mikor az üdü­lőterületeket felkeresik. Zúzalékveszély A teherszállításon kívül e két hatalmas utazó tömeg közlekedését kell minél zavar­talanabbá, kényelmesebbé, döc- cenőmentesebbé tennie a tö­megközlekedési vállalatoknak, a KPM illetékeseinek és ter­mészetesen a járási hivatal­nak, a helyi tanácsoknak. Gyakran és rendszeresen közös megbeszéléseken vitatják meg: mi a teendő fentiek érdekében. A legutóbbi tanácskozáson — egyebek között — megálla­pították, hogy a járáson ke­resztül haladó 51. számú főút forgalmának zsúfoltságát már némileg csökkentette a ráckevei szigeten épülő gerincűt. Saj­nálatos azonban, hogy például a Szigetszentmiklóson átvezető út már most nem felel meg az igényeknek, pedig Itt je­lentős lakásépítés lesz a jövő­ben, növelve ezzel. a közleke­dők számát. Évek ótá néfn korszerűsítették az úgyneve­zett révjárati, a kompokhoz vezető utakat, így azok — kü­lönösen Szigetújfalun, Lóréven — szinte használhatatlanok. Megszüntette a KPM a rác­kevei útmesterséget, Dabason üzemmérnökség alakult. A műszaki irányítás koncentrálá­sa, hatékonyságának növelése volt a cél ezzel az intézkedés­sel, ám az új szervezet a já­rásban komoly gondot is oko­zott. Az üzemmérnökség a burkolatfelújításokat az úgy­nevezett kőzúzalékos felület­kezeléssel oldja meg. A kőzú­zalék azonban — pereg. Ez nemcsak balesetveszélyes (gondoljunk a szélvédőre pat­tanó kődarabkára), de mert nem végezték el megfelelően az útfelület „utókezelését”, a kőzúzalék jelentős, része „el­fogy”, kárba vész. Eltűnt árkok Az útfelújítások -örömébe ' más üröm is vegyül. A mun­kák során földdel temetődtek be sok helyütt a vízelvezető árkok, például Tökölön, Rác­kevén, Majosházán sem szál­lították el az árkokat tömitő törmeléket. A burkolat szé­lesítését nem követi az árkok kiépítése, van, ahol eltűntek a járdák is. Tény, hogy a taná­csok kötelessége az árokháló­zat karbantartása. Ám itt nem erről, hanem új árkok létesí­téséről, ásásáról, kiépítéséről van szó, és ezt a helyi szervek sem pénzzel, sem kapacitással nem győzik. Jobb lett az autóbuszforga­lom. A járásban megfelelő, tiszta, kényelmes buszok köz­lekednek, leállósávok, felszál­lóperonok, fedett várók teszik komfortosabbá az utazást. A Volán és a BKV járatain <jgak a csúcsidőkben tapasztalható némi zsúfoltság. Javult — a menetrend mó­dosításának köszönhetően — a HÉV forgalma is, jobban al­kalmazkodik az utazóközönség igényéhez. Több vágánysza­kaszt újítottak — újítanak fel, a vasúti szerelvények egy ré­sze már korszerű, kényelmes, ám sok még mindig régi, mű­szakilag sem megfelelő jármű. A ráckevei végállomás helyze­te sajnos — keserves. A vá­gányszakasz itt rendezetlen, a mellékvágányokon kiselejte­zett vagonok állnak, az állo­más környéke csúf. Mindez egyáltalán nem üdülőközpont­hoz, idegenforgalmi gócpont- ‘höz, jáfási süékh'elyhez' ’ méltó látvány. Az idelátogató idegen és a naponta erre utazó hely­beli — mást érdemelne. Nagyobb fegyelmet! ők azonban, mármint a közlekedő emberek, maguk is gondok okozói. A rongálások, sajnos, gyakoriak. A közleke­dés fejlesztésével — paradox módon — újabb veszély jelent­kezett. Ahogy korszerű, a ko­rábbiaknál rövidebb várako­zásra kényszerítő automata fénysorompók váltják fel a régi karos sorompókat — úgy nő, az emberek felelőtlensége miatt a balesetveszély, például Dunavarsány belterületén. Ez­zel kapcsolatban, úgy véljük, jogosan állapította meg a MÁV Budapesti Igazgatóságának képviselője: az üzembiztosabb felszerelések, a drága beren­dezések nemcsak az építtetők- től, beruházóktól, működtetők­től igényelnek új szemléletet. Valamennyiünktől követelnek — fegyelmet. A. Gy. víztársulat (ivóvíztársulat tanács­terme), Farkas Attila, a városi pártbizottság gpo-reszortvezetője; délután 3 óra: Érdi Ruhaipari Szövetkezet (ÉRUSZ-nagy terem), Nagy Mihályné, a szövetkezet el­nöke. Február 13., délután 3 óra: Vá­rosi tanács (városi tanács vb- terme), Méray Tibor, a városi pártbizottság első titkára; délután 4 óra: Tusculanum (öregek nap­köziotthona), Jáki Ferenc, a vá­rosi pártbizottság pmo-reszortve- zetője. Február 16., délután 4 óra: Érd- parkváros (parkvárosi pártház), Vogronics László, a városi tanács tanácselnök-helyettese. Február 18., délután 3 óra: TEXELEKTRO (TEXELEKTRO nagyterme), Kleiment, András, a Volán 20. Vállalat érdi önálló fő­nökség vezetője; 2.30 óra: Vörös­marty Mihály Gimnázium (gimná­zium), Zám Ágnes, a Pest megyei HNF munkatársa; délután 3 óra: 3. sz. Általános iskola (ebédlő), Pribék Rozália, a városi pártbi­zottság titkára; délután 4 óra: 1. sz. Általános iskola (ebédlő), Hajdú Sándor, az 5. sz. Általános iskola igazgatója; 2. sz. Általános Iskola (ebédlő), dr. Remenár Gé­za, a Vörösmarty Gimnázium Igaz­gatóhelyettese; 4. sz. Általános is­kola (ebédlő), dr. Gyenis János elvtárs, a Politikai Főiskola taná­ra; 7. sz. Általános iskola (ebéd­lő), Dizseri Sándor elvtárs, a Vö­rösmarty Gimnázium címzetes igazgatója. Február 19., délután 4 óra: Új­telep (a Budai járási Építőipari Szövetkezet tanácsterme), Kiss Imre, a Budai Járási Építőipari Szövetkezet elnöke; 6. sz. Általá­nos iskola (ebédlő), Gulyás Sán­dor, a 7. sz. általános iskola ta­nára; Tusculanum (7. sz. Általá­nos iskola ebédlője), Jáki Fe­renc, a városi pártbizottság pmo- reszortvezetője. Február 20., délután 1.30 óra: PEVDI (ebédlő), Kontra József né üzemvezető; 2 óra: Költségvetési Üzem (tanácsterem), Farkas Atti­la, a városi pártbizottság gpo- reszortvezetője; délután 2.30 óra: szakmunkásképző intézet (ebédlő), dr. Remenár Géza, a Vörösmarty Gimnázium igazgatóhelyettese; óra: 8. sz. Általános iskola (ebéd­lő), Pribék Rozália, a városi párt- bizottság titkára; 2 óra: Budai Járási Építőipari szövetkezet, ta­nácsterem, Bondor József, ny. mi­niszter, az Urbanisztikai Társaság elnöke; 4 óra: 5. sz. Általános iskola (ebédlő), Zám Ágnes, í Pest megyei HNF munkatársa. Február 23., délután 2 óra: Érd­liget (6. sz. Általános iskola' ebéd­lője), Varga Lászlóné munkaügyi előadó. Február 24., délután 3 óra: Vo­lán 20; MÁV*411omás (művelődési központ klubterme), dr. Benussi Silvió, a városi tanács elnöke Érd-központi (KIOSZ helyisége) Antal Imre, a MEZŐGÉP érdi, gye. igazgatója. Február 25., délután 2 óra: Szol­gáltató Szövetkezet (művelődési központ klubterme), Pribék Rozá­lia, a városi pártbizottság titkára Minden dolgozó számára bármilyen korú és foglalkozású, ^ ma a legkorszerűbb ^ csoportos biztosítási forma a CSÉB80 A CSÉB 80 jelentős összegű élet- és balesetbiztosítást, kórházi ápolási térítést és egyéb szolgáltatásokat is nyújt. Ne feledje: BIZTOSÍTÁS - NYUGALOM % 1 § 1 .1 Az igényeket rangsorolni kell Türelmesnek nem, de józannak igen Tápiószecső első pillantásra éppen olyan kis község kátyús, sáros utcáival, kertes házaival, mint akárhány más, csupán néhány ezres lélekszámú település szerte a megyében. Valójában nagyon is különbözik a többi­től. Elsősorban abban, hogy a föld itt olyan gyenge, rossz minőségű, hogy soha nem tudta eltartani az em­bereket. Már a háború előtt is százával dolgoztak Pesten. Hajnalban indulnak Később nem sokat változott a helyzet. A községben ma is csupán 100 termelőszövetkezeti tag van, a többiek eljárnak dolgozni, van aki 20—30, vagy ’ akár 4Ó éve ingázik Budapest és az otthona között. Régen kialakult, majdnem azt mond­hatni, városi életformát él­nek a tápiószecsőiek, hajnal­ban kelnek, vonatra ülnek, mennek a gyárakba, üzemek­be és csak késő délután térnek haza. Alig van család, ahol ráadásul valami komolyabb mezőgazdasági munkát is vé­geznének, alig van háztáji, kevés a sertés, a baromfi. Mindezeket Kiss Károlyné vb- titkár, jnaga is tősgyökeres tápiószecsői, meséli, mialatt Szűcsi László tanácselnökre várakozom. ■ Nagyon érdekes kettősség jellemzi Tápiószecsőt. Kis lé­lekszámú falusi település, ugyanakkor minthogy két em. beröltőre visszamenőleg az iparban dolgoznak az embe­rek, zömmel a fővárosban. Ezt azért fontos tudni, mevt gond­jaink is elsősorban ebből adódnak. • Két alapvető gondunk van, amely ebből a sajátos életformából is adódik — kap­csolódik be a beszélgetésbe az időközben megérkezett Szűcsi László. — Egyik a gyermek- intézmények (a napközi és a gyermekélelmezés) problémája. A szülők ugyanis ingázók. Nincs áthidaló egyéni megol­dás, legtöbb családban még a nagyszülők is dolgoznak. A másik gond — az ellátás. És itt, sajnos a nagyon is a fő­városi színvonalhoz mért igé­nyek nehezítik a helyzetünket. A legsérelmesebbnek az aka­dozó, rossz húsellátást érzik az emberek. Mivel alig-alig foglalkoznak háztájival, még azt sem mondhatjuk, sebaj, majd pótolják a hiányokat a magukéval. Az üzletek nyitva- tartása körül is bajok vannak. Egyelőre az a mindennapi gyakorlat, hogy az asszonyok zöme munka után Pesten vá­sárol. Habár egy meghosszab­bított nyitvatartás sem igen változtatna a helyzeten. Azt az áruválasztékot, amit Pes­ten már megszoktak, itt a községben nem találhatják meg. A fővárossal nem kon- kurr álhitünk. Egy év tapasztalatai — Emlékszik — fordulok Szűcsi Lászlóhoz, hogy eredeti szándékom szerint, alig egy­éves elnöki munkája során szerzett tapasztalatairól kér­dezzem —, éppen egy éve, megválasztása után, beszélget­tünk. Első kérdésem az volt, ilyen fiatalon ilyen tisztséget, felelősséget vállal, mit gondol és mit vár? Akkor azt vála­szolta, egy év múlva talán tud már valamit mondani, de ad­dig?! Az egy év eltelt... — Én is szembe találtam magamat azzal a szakállas igazsággal, hogy a valóság bi­zony más, mint a róla alko­tott elképzeléseink. Meg kellett tanulnom, hogy a dolgokat nem lehet csak megoldani akarni. Előbb teljes mélységé­ben meg kell ismerni a fel­adatokat, hogy rangsorolhas­suk. — A személyes elfogadtatás könnyebben ment? — Mindenkiben, így bennem is, él az egészséges kívánság, hogy hosszú távon elfogadtas­sa magát környezetével. Az én esetemben ez még az idő függvénye, de azért már érez­tem kedvező jeleket. Soha nem fogom elfelejteni azt az egy emberként való kiállást az iskola felépítésénél. Nem is egy egész év alatt elkészült a nyolctantermes új iskola. Nem túlzás! Az egész község össze, fogott. Igaz, már-már a há­rom műszakos tanítás réme fenyegetett. — Milyen számvetés készül­hetne az elmúlt időszakról? — A legnagyobb nyereség­nek tartom — tartjuk — az új tanácsi testület létrejöttét. Sikerült olyan lelkes, széles látókörű embereket meg- és újraválasztani, akikkel, köny- nyű lesz együtt dolgozni, mert együtt tudnak rangsorolni velünk. Az iskolát már emlí­tettem. Eredménynek kell venni azt is, hogy valamennyi földutunkat legyalultattuk. — És kudarc? — Ahogy vesszük. Egy más­fél kilométeres útszakasz por­talanítása (a Vörös Hadsereg út háromnegyed része) nem si­került. Az anyagot szállító vállalat végül is visszavonta az ígéretét. Nem kaptuk meg a kőtörmeléket, amivel be akartuk fedni az utat. — A kudarcot hogyan lehet elviselni? — Azt hiszem türelmesnek soha nem szabad lenni, csak józannak. De én nem is ku­darcot mondanék. A felada­tokat ugyanis nem egyik nap­ról a másikra oldjuk meg. És még egy: általában anyagi, tehát nagyon is objektív okai vannak a mi kudarcainknak. A legsürgetőbb feladatok — Melyek a jövő legsür­getőbb feladatai? — A gyermekélelmezés meg­oldása. Ezeradagos központi konyha építését kezdjük meg ebben az évben. A kiviteli ter­vek már elkészültek. Tovább folytatjuk a járdaépítési ak­ciót, melyhez a tanács bizto­sítja a szükséges anyagot. Fo­lyamatosan kitisztítjuk, kar­bantartjuk az árkokat, lefolyó­kat. Tervezzük a 31-es fő köz­lekedési út mellett az utcai világítás korszerűsítését. — Már bizonyos tapasztala­tokkal a háta mögött, hogyan látja a jövőt? Mi lesz a ne­héz? — Az igények és a lehetősé­geink közt feszülő ellentétek higgadt tudomásulvétele. Szá­molnunk kell azzal, hogy csak enyhíthetjük, de egyelőre föl nem oldhatjuk ezt az ellent­mondást. S. Horváth Klára Műanyag fóliából Zsák hurkológéppel Szállítják már a Kenderfo­nó és Szövőipari Vállalat egyik korszerű termékét, a műanyag fóliából sodort és Egy munkavédelmis hétköznapjai Az a bizonyos cérnaszál Hogyan lösz valakiből mun­kavédelmi vezető? Például úgy, hogy önkéntes vállalkozó híján a gazdaságvezetés meg­bízta ezzel a feladattal. — Így volt ez nálunk is 1975-ben — emlékezik Szárúd Zoltán, a dunavarsányi Petőfi Tsz munkavédelmi vezetője. — A szövetkezet vezetőinek döntését persze befolyásolta, hogy már megvolt a munka- védelmi szaktechnikusi képesí­tésem. Felkészültség ide, szakisme­ret oda, azért meg kellett — s tegyük hozzá, még olykor ma is meg kell — vívnia a saját háborúját azért, hogy csök­kenjen a balesetveszély, jelen­tőségéhez méltó rangot, szere­pet kapjon a szövetkezetben a munkavédelem. — ötezer emberre „kell vi­gyáznunk”, akik hat község­ben, a fővárostól Kiskunlachá- záig terjedő területen dolgoz­nak. S a tevékenységi kör olyannyira szerteágazó — gé­peken vagy az állattenyésztés­ben. a földeken dolgoznak, de az irodákban is akad baleseti forrás elég hogy ugyan­csak nyitott szemmel kell jár­nunk, ha a hiányosságokat maradéktalanul meg akarjuk szüntetni, s biztonságosabbá kívánjuk tenni a termelést. Ez természetesen nemcsak Szórád Zoltán feladata. A gaz­dasági vezetőkön kívül főága­zatonként, ágazatonként meg­bízottak segítik a munkát, fi­gyelnek arra, hogy a védőfel­szereléseket valóban használ­ják is az érintettek, az adott munkahelyeken kisebb legyen a balesetveszély. — A baleseti statisztikák azt mutatják, nem dolgozunk hiába. Évről évre csökken a balesetek száma. De ez nem lehet megnyugtató vagy fel­mentés egyikünk számára sem, hiszen akár csak egyetlen sé­rülés is gondot, nehézséget, kiesést okoz a károsult család­jában, a gazdaságban! Van hát gondunk, éppen elég! Az anyagmozgatásban, a szállítás­ban, a nehéz fizikai munka gépesítésében — ezek országos gondok — mindenképpen előbbre kell lépnünk. Gyakor­ta csak azon a bizonyos cér­naszálon múlik, hogy nem történik komolyabb sérülés. Sokszor hiába a védőfelszere­lés is: a védőkesztyű kétszeri használat után a varrásnál el­szakad ... — Van-e rangja, tekintélye a munkavédelemnek á szövet­kezetben? — Ha arra gondol, kikérik-e a véleményünket a fontos döntések előtt, a válaszom: igen. S mégis azt kell monda­nom, nagyon meg kellett ezért küzdeni, mint mindenhol. Eleinte észre sem vettek ben­nünket, s jószerével nem is ér­tették, mi a dolga, feladata a munkavédelmi vezetőnek. A rendeletek sem voltak egyér­telműek, mi is nehezen iga­zodtunk el. A munkavédelem­ről szóló, 1979-es miniszterta­nácsi rendelet nagy segítséget jelent abban — reményeink szerint —, hogy tisztázódjanak a jogkörök, kinek-kinek a maga feladata a munkavéde­lemben. Hiszen a rendelet dik­tál, s előbb-utóbb be kell áll­ni a sorba mindenkinek. Ezek persze általánosságok, de ná­lunk is érvényesek. Megkap­juk félig tréfásan, félig ko­molyan, mi csak visszük, s nem hozzuk a pénzt a közös­be! Nem vitás, népszerűtlen foglalatosság a munkavédelmi vezetőé. Gyakran érzik úgy az emberek, hogy kötözködik, akadékoskodik, s ha netán prémiummegvonást javasol a munkavédelmi hiányosságo­kért, bizony görbe szemmel néznek rá. — Nehéz hónapokat élünk. Most tanuljuk az új rendelet­ből adódó tudnivalókat, teen­dőket, s abban reménykedünk, hogy az üzemekre, a gazdasági vezetésre rótt nagyobb fele­lősség termelőszövetkezetünk munkavédelmi eredményeiben is kamatozik majd, G. M. hurkolt pehelykönnyű zsákot. A cikk legfontosabb gyártó- berendezéseit, a hurkológépe­ket az NSZK-ból szerezték be, s ezeket saját találmányukkal termelékenyebbé tették. A gé­pekről hosszú végekben leke­rülő zsákokat eredetileg kü­lön művelettel, másik gépen szabdalták szét. Az új mód­szer alapján két műveletet összevontak: a hurkológépről végben lekerülő zsák közvet­lenül ráhalad a maguk szer­kesztette, fotocellás vezérlésű elekromos vágókészülékre. Ez önműködően szétszabdalja a tömlőszerű, végtelen zsák­anyagot. Az évi megtakarítás tpbb millió forinta rúg. Az űj módszer megnyerte a hur­kológépeket gyártó NSZK-beli eég szakembereinek tetszését, s maguk is rendeltek belőle, Agrometeorológia Közkívánatra Az agrometeorológusok az idén közelebb kerülnek a me­zőgazdászok hoz, újabb bőví­tett szolgáltatással állnak majd a termelők rendelkezé­sére. A tél eddig eltelt hetei az embereket alaposan próbára tették, a mínusz 15—20 fokos éjszakai hidegek, majd a fel- melegedések kikezdték az idegrendszert, a növények azonban — az agrometeoro- lógusok megfigyelése szerint — jól tűrik a megpróbáltatá­sokat. Az erős lehűlések ide­jén hótakaró fedte a talajt, s ez jótékonyan óvta a zsenge növényállományt. A szakmai adatok, amelyek az elmúlt időszak időjárási tényezőit rögzítik, bekerülnek az év el­ső meteorológiai tájékoztató­jába, amely a továbbiakban tíznaponként jelenik meg. Gazdaságpolitikai kérdések

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents