Pest Megyi Hírlap, 1981. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-21 / 17. szám

KJüriav 1981. JANUÁR ZU SZERDA Nem hal meg már... Varázslatos volt. Hirtelen észrevettem, hogy szemem újra és újra ugyanazokon a könyvsorokon fut végig, hogy már talán fél percre abbahagytam a jegyzetelést, s valahová máshová figyelek. A rádióból hallatszó halk beszédre, a néhány évvel ezelőtt elhunyt Ortutay Gyula szavaira, minden részletében megformált, mégis oly ízesen népi, hétköznapi kifejezésekkel megtűzdelt mon­dataira. amelyekkel a Hangtár című műsorban életéről: tudományos munkáról és parasztemberekről, sikerek­ről és_ kudarcokról, próbára tevő háborús évekről és barátságokról vallott. Arra, amire, s arra, ahogyan vasz- szaeml ékezett. ★ Bartók Bélának séta közben, valahol a Krisztinavá­rosban mondta el a harmincas évek közepén, hogy több tíz ezer pengőt kaptak a folklorisztikai gyűjtésre. A Mester — mert valamennyien így nevezték Bartókot — ekkor megfontolt mozdulatokkal levette magáról felöltőjét, majd mellényét, s így vette vissza a nagy­kabátot. Magától a hírtől ennyire melege lett... Ez a támogatás segítette a harmincas években több száz népköltészeti lemez megjelentetését, ennek — s Kiss Lajos tanácsának — köszönhetően ismerhette meg Ortutay 1936-ban a Nyírségben Fedúcs Mihályt, a 85. éve körül járó egykori napszámost, aki ekkor már könyöradontányokból élt, a konyhában egy kis „dikón” aludt, s „nem élek én már a mesével” — hárította el a kutatót. Azután élete három utolsó évére újjászületett a mesében. Dési Huber István lefestette, történetei hanglemezre kerültek, s mikor meghallotta a felvételt — idézte Ortutay — horatiusi szavakkal kiáltott fel: „Nem hal meg már Fedics Miska, Tanár úr!” ★ Különös, vad, kétségbeesett éjszaka volt — emlékezett a tudós egy évekkel későbbi eseményre, az 1943-as. szilveszteréjszakára. Magyarország a hadviselő felek között, az embertelenek, az embertelenség oldalán. Még néhány hónap, s a mérnetek megszállják az országot, újabb néhány hónap, s bekövetkezik az apokalipszis. 1944. március 18-án, szombaton, Ortutay még bement munkahelyére, a rádióiba, 20-án azonban „Bajcsy- Zsilinszky telefonja már nem válaszolt”, s Ortutay szá­mára is kezdetét vette az illegalitás. Először Lubi Mar­git, A parasztélet rendje szerzőjének lakásán ... Azon a bizonyos szilveszteréjszakán még nem láthat­ták — azon a bizonyos éjszakán mindannyian előre sejtették a fejleményeket. Azon a bizonyos éjszakán, 1943. január 31-én olvasta fel versét Radnóti Miklós barátai előtt. Nem tudhatom... így kezdődik, emelkedik a vers hatalmas gondolati, érzelmi íve, a versé, amely felelt keserű vita kezdődött azon az éjszakán: kell-e az ilyen vers, nem megalkuvás-e ez? A történelem Radnótit igazolta, tragikusan szép sorain nemzedékek nevelőd­nek. A költő hitvallására a nemzedék- és eszmetárs • Ortutay Gyula tudási-emberi tisztasága felel. A leírt, kimondott szót sors hitelesíti. Bólintva ismételjük: „Nem hal meg már Fedics Mis­ka! ...” S azt is: ..ím, itt e kő...” P. Szabó Ernő ' 0 __0 ' 0­KI ALLITOTERMEKBOL Alkotó erejének teljében ONÓDI BÉLA KIÁLLÍTÁSA A NEMZETI GALÉRIÁBAN r Onódi Béla képei január vé- jj géig láthatók a Nemzeti Galé- E riában. = A kopt művészet tárlatát a i berlini múzeumok anyagából I rendezik, melyet az NDK kul- E turális szervei bocsátottak E rendelkezésünkre 1981 január | végéig. A bemutató a Szép­ít művészeti Múzeumban látható. Onódi Béla, a szentendrei festészet elégiáit írja képek­kel közel hat évtizede az 1928-ban alakult Szentendrei Festők Társasága alapító tag­jaként. Köre, amit bejárt Pá­rizsig, Nagybányáig terjed, Barbizonban kiállítása is volt 1923-ban, de mindig vissza­tért Szentendrére, mely kizá­rólagos festői otthona lett és maradt. Balszerencséje lett szeren­cséje. Amerikában anyagilag tönkrement, így és ezért 1925- ben végleg hazatért. Képessé­ge, hogy olyan csöndben él va­lahol belül a művekkel, hogy alig vettük észre fejlődésének állomásait. Most valami fel­gyorsult körülötte. 1980. au­gusztus 15-én, 80. születésnap­ján kitüntették a Szocialista Kultúráért címmel, megkapta a Szentendréért emlékérmet, és most készül római egyéni tárlatára. Tartózkodó kellemességgel festette meg fiatalkori Önarc­képét 1926-ban, tárta fel az Anna-völgy harmóniáját 1939- ben, s lett, maradt hű króniká­sa a szentendrei motívumok szépségének öt évtizede. Képindító eleme a patakme­der, a szentendrei szőlők, ta­risznya, gitár, Ízbég ősszel, kö­dös Dunakanyar. Pergeti az évszakokat is téli ablakán, a pismányi tavaszban, sárga vi­rágok és a száradt kukoricás novemberi környezetében. Szá­mára elég egy vizeskorsó, nyújtott szentendrei házfal, a szomszéd udvara, hogy lágyí­tott vonalakkal, oldott sárga tónusokkal kép legyen a meg­figyelt látvány. Felszedi a rész­ieteket, így lesz a fekvő kis­lány, kucsmás bácsi, székre mászó macska; rajz. Csupa fi­nomság, érett rezignáció tá­mad fel a színek visszafogott csöndjében szerb temetőjéből és jázminjaiból. A tűzfalak, fe­nyők, napraforgók barátja ő, észre nem vett padlásfeljáró­ké, öreg akácoké, s a talicska, a cirok is kép lesz figyelméből. Bár Onódi Béla képzelete Szentendre határai között mozdul, látogatása alkalmából megörökítette a titeli fasort, a Mátrát, Dömöst, Nagybányát, Zsögödöt és Tyukovácot is. Portréiban sem kalandozik messzire — legszebb aromá­sát feleségéről festette. Nyolc­vanadik születésnapját napra­forgós csendélettel, kancsós műteremablakkal, szentendrei utcasarokkal — új képekkel ünnepelte. Pereg az idő. Szentendre a festők városa volt, a múzeu­mok városa lett, de több az érték, mint az állandó galé­ria. Annyi időtlen minőség kiált itt muzeális elhelyezés után, hogy indokolt egyrészt a festők egykori otthonát szinte észrevétlenül múzeummá tere- bélyesíteni így Ilosvai Varga István esetében is, másrészt a szentendrei képtár egy terme legyen fenntartva egyéves tar­tamig egy-egy lezárt életmű ápolására. Onódi Béla előtt pe­dig egy újabb évtized alkotó periódusa feszül, hiszen ő megújult művekkel is igazolta, hogy nyolcvanévesen is fiatal. ★ A berlini , gyűjtemények kopt anyaga világhírű. Ebből rendezett számunkra világ­utazást a Szépművészeti Mú­zeum. Róma születése után most Egyiptomba és az i.u. első szá­zadokba érkezhetünk e külö­nös, madérás szőttesek, kagy­lóboltozatos kövek, timpano­non síremlékek segítségével. A zsugorított méretű oroszlánok már a tabáni Krisztust jelen­tik be századokkal előbb, azt a kiváló szobrot, melyet Buda­pesten őriznek. Csupán még annyit jegy- züník meg, hegy a kopt művé­szet a ókori Egyiptom kultú­rájának utolsó szakasza, nevét az egyiptomi keresztényekről, a koptokról kapta. Losonci Miklós Nemzeti Múzeum 0 Uj szerzemények A Magyar Nemzeti Múzeum az elmúlt hetekben több szer­zeménnyel gazdagodott. Az újkori gyűjteményhez került például Görgey Artúr hon­védtábornoknak, az 1848—49- es szabadságharc honvédhad­serege főparancsnokának fa­lemezből készült, rozsda szí­nű, bársonyborítású emlék­doboza. Fedelét aranyszállal hímzett indamintával díszí­tették, s a belső lapon a tá­bornok saját kezű bejegyzése olvasható: „kaptam Klagen­furtban néhai Rainer Marie kisasszorjytul 1951 karácsony­kor. Ajándékoztam Návay Lenke barátomnak, Visegrád, 1896. november 15.” Egy különös szerkezet — a XX. század edején készített kézihajtású mosógép — is az újkori gyűjteményt gazdagít­ja. A muzeológusok kiderítet­ték, hogy a káposztás dézsá­ból fabrikált masina egy bat- tonyai ezermester munkája. RÁDIÓFIGYELŐ SAJTÓKONFERENCIA. Ez­úttal a Hazafias Népfront Országos Tanácsának székhá­za adott otthont a rádió bel­politikai rovata állandó mű­sorának, mely a százhuszon­negyedik volt a sorban. Dr. Szentistványi 'Gyuláné és dr. Molnár Béla titkárok, vala­mint a HNF elnökségének né­hány tagja válaszolt a meg­hívott újságírók — országos napi- és hetilapok, illetve a megyei lapok néhány képvi­selőjének — kérdéseire, s azokra is, melyeket a hallga­tók tették fel az ország kü­lönböző részeiből telefonon. Rapcsányi László műsorvezető kitűnően vezette a konferen­ciát, mely így az idő rövidsé­ge ellenére — egy órányi műsoridő jut egy-egy ilyen összejövetelre — alkalmas volt arra, hogy a hetedik kongresszusára készülő nép­front életének teljességét be­mutassa, a hatodik óta bekö­vetkezett változásokkal együtt. VIZSGÁK EVADJAN Bal kézzel' behunyt szemmel SZENTENDRÉN EGYENRUHÁBAN SZIGORLATOZNAK Ilyenkor minden más. Ün­neplőbe öltözik diák s tanár. Vibrál a levegő, szembeöt- lőek a feszültség jelei. Ket­recbe zárt oroszlánhoz hason- lítóan rója a köröket a folyo­són egy ifjú, s hangtalanul mozog egy másik szája. Nyílik az ajtó, kilép rajta valaki, hatalmasat sóhajt, s csak annyit mond: a hatos ... A többiek lázasan lapoznak, s kipipálják a tételeket, ebből már aligha felelnek... Vizsgaidőszak van, hallga­tót s tanárt próbáló idő. Ilyen­kor derül ki, eredményesen tanult-e a diák, s így tanított-e az oktató. Ilyenkor néhányszor tíz perc adatik csupán, hogy amit hónapok során át az agy szivacsa magába szívott, abból kifacsarjanak minden lénye­gest. Takarodó után is Januárban a végzős — ne­gyedéves — tisztjelöltek nyi­tották a sort a szentendrei Kossuth Lajos Katonai Főisko­lán: tudományos szocializmus­ról, s a szaktantárgyakból, a harcászat különböző ismere­teiből adtak számot. — A vizsgaidőszak nálunk február végéig tart, s ezalatt űizony nem kevés a feladat — fog a szóba Szilágyi Sándor őrnagy, a tanulmányi alosz­tály vezetője. — Csupán a ne­gyedik évfolyam hallgatóinak 14 tantárgyból kell bizonyíta­niuk. elméleti és gyakorlati felkészültségüket. A legtöbb vizsgát a fegyvernemek közül a műszakiak teszik, hiszen ők az üzemmérnöki kénesítésért is tanulnak. A következő esz­tendőtől bevonuló elsőévesek azonban már minden fevvver- nemnél génd'z üzemmérnöki ismereteket is kapnak a szak­képzésen túl. Csak az érde­kesség kedvéért említem — elvégre a tiszteknek edzettek­nek keli lenniük —, jó néhá- nyan segédedzői képesítést is szerezhetnek a főiskolán atlé­tikából, röplabdából és sport- lövészetből. — Más ilyenkor a vizsga- időszakban a főiskola élete. Már decemberben megsűrűaöd- telk a konzultációk, a tan­széki megbeszélések, azután téli szabadságra mehettek a hallgatók. Így kipihenten lát­hattak munkához. Akik jobb eredményt értek el a szorgal­mi időszakban — akár a. pol­gári . főiskolákon — jegymeg­ajánlással mentesültek néhány kollokvium alól. Az életrend is más, s bár a reggeli ébresz­tő most sem marad el, jóval kevesebb az ifjúságmozgalmi és egyéb program, a 20 szak­kör és együttes tagjai is rit­kábban találkoznak, a hallga­tók napjaik javarészét az is­meretek elsajátításának szen­telhetik. S ami kimondottan vizsgaidőszaki specialitás: aki tanul, engedéllyel a takarodó után is fennmaradhat. — Az elsőéveseknek ez egyébként az első vizsga idő­szaka, a számadást csak feb­ruárban kezdik, addig a KRESZ-vizsgára készülnek. Az sem csekélység, annyira nem, hogy éppen a hallgatók kezde­ményezésére szerveztek játé­kos közlekedési vetélkedőt, hi­szen a hivatásos gépjárműve­zetői jogosítványért már sokat kell tudni. Ruhásszekrényre való Az elsőéves Horváth András, a logikaóra előtti szünetben ■mondja: — Egyszerre tanulok és vizsgázom, csak két-hárpm nap jutott a KRESZ-re. Nem elég: tudom, de ha nem sike­rül, lesz még pótvizsga is. Jobban tartok persze a logika­vizsgától, addig azonban még akad idő bőven. A negyedéveseknél már ko­molyra fordult a helyzet, tu­dományos szocializmusból ad­nak ma számot a tanultakról. Aki még előtte van, Zsiga Já­nos: tizenhármán vagyunk a tanulókörben, s mindig utol­sónak maradok. Az az igazság, hogy izgulok. El is szívtam reggel óta jó féldoboznyi ciga­rettát. Most persze kavarog minden a fejemben, de az a jó, mert akkor rendszerint eszem­be jut, amit tanultam, ha már a kezemben a kérdés. A té­telt? Balkézzel és behunyt szemmel húzom. Eddig bevált, mert volt már úgy is, hogy csak egyetlen tételt tanultam meg igazán, s éppen az akadt a kezem ügyébe. A módszer persze nem biztonságos, de ez­úttal kevesebb a kockázat, mert három, négy napom is volt a felkészülésre. Elégedett leszek a négyessel. Cser Ferenc és Cser Csaba között csupán egy csillagnyi a különbség. Ikrek. Ferenc törzs- zászlós, Csaba zászlós. Már mindketten végeztek a vizsgá­val. Csaba: — Nem épp felvilágosult do­log, de vizsgaügyben babonás vagyok. A tankörből elsőnek megyek, s jobb kézzel a jobb­oldali első tételt húzom. A sa­ját statisztikám szerint a négy év alatt a tételeim több mint háromnegyede az első tízből került ki, s ajánlom a metó­dust másoknak is, ha csak a tananyag első részével végez­nek. Nem csoda, hogy amikor kilépek a vizsgateremből, min­denki engem kérdez, hányast húztam. Most a kabalám — egy gumiból készült bogár —, is szerencsét hozott. A Kom­munista Kiáltvány a kapita­lizmus alapvető osztályairól — ez volt a tételem. Ferenc: — Nekem a perma­nens forradalom elmélete ju­tott, négyesre számítok, s be­vallom, nem vagyok épp elé­Terepasztal mellett vizsgáznak Szentendrén a tisztjelöltek Barcza Zsolt felvétele gedett, mert a társadalomtudo­mányi tantárgyakból jobban szoktam vizsgázni. Most haj­nali ötkor már ébren voltam, alaposan bereggeliztem. Hiá­ba, idővel a vizsgázás is ru­tinnal jár. Ez körülbelül a negyedik, s egy jókora ruhás- szekrényt megtöltene a sok ■tankönyv, jegyzet, szakiroda- lom, amiből az elmúlt évek alatt a főiskolán tanultunk ... Azt pedig a többiek, a so­rukra várók mondják: köny- nyű dolga van az ikerpárnak, Csaba kétszeres élenjáró, Fe­renc pedig háromszoros kiváló hallgató, s minden vizsgára együtt készülnek. Ismeret és elkötelezettség Dr. Zentai Artúr ezredes, a hadtudományok kandidátusa, a marxizmus—leninizmus tan­szék vezetője: — Hagyomány már a főiskolán, hogy nem­csak a szigorlatot, a kollok­viumot, a kisebb vizsgát is bi­zottság előtt teszik a tisztje­löltek. Több szem többet lát, meg azután így könnyebb ki­zárni a szubjektivizmust... — A tantárgyam? Itt több, mint másutt, mert a hallgatók­nak a nemzetközi és a magyar munkásmozgalom történetén, a tudományos szocializmus alap- történetén, a tudományos szo­cializmus tételein kívül ismer­niök kell az osztályharc katonai vonatkozásait is, például a Ma­gyar Tanácsköztársaság, a Nagy Honvédő Háború, a nemzeti fel­szabadító mozgalmak hadi his­tóriáját. Így azután integrált tudást várhatunk a hallgatók­tól, hisz mindezekhez társul számos filozófiai és gazdaság­politikai téma is, amelyek nél­kül nem, vagy rosszul érthető a többi. — Végül azért sem könnyű ez a vizsga, mert nem elég a pőre ismeret a leendő tiszttől, aki idővel a katonák közössé­gét fogja nevelni, elvárható a pártos állásfoglalás, a társa­dalmi elkötelezettség is. A diákjaim szigorú vizsgáztató­inak tartanak, s nem vitás, ál­talában az egytizedük az első vizsga után ismétel. Igaz, a kéttizedük már első alkalom­mal jelest kap. — Az a meggyőződésem, hogy a tiszt fejében iránytű a marxizmus.—leninizmus. A tisztnek, legbonyolultabb poli­tikai körülmények között is súgás és puskázás nélkül kell döntenie, s ehhez nyújt alapot a tantárgyam. De csak alapot. Az igazi vizsga nem a főisko­lai, hanem a valóság. S meg­eshet, hogy aki itt közepest kap, az életben jeleskedik, ne­héz helyzetben bizonyít. Vasvári G. Pál Sok szó esett a népfront szerteágazó tevékenységéről, melybe egyaránt belefér a cselekvő hazafiasságra neve­lés, a szülői munkaközössé­gek tevékenységének patro- nálása és a környezetvédelem, hogy a teljesség igénye nél­kül az egymástól legtávolabb fekvő területeket említsük a sok színű palettáról. Szó esett a mozgalom korösszetételéről, mely mór korántsem káder­pihentető, vagy agilis nyugdí­jasok energiájának levezető helye. (Szentistványi Gyuláné szerint, ez a megállapítás, amelyet a Népszabadság mun­katársa idézett, annak idején is sántított.) Annyi azonban igaz, hogy az utóbbi években a bizottságok még a falvak­ban is megfiatalodtak, s ha a harminc-negyvenévesek nem­zedékét fiatalnak tekintjük, nos, akkor kifejezetten fiata­los szervezeteknek nevezhet­jük a bizottságokat. Volt a konferenciának — számos más érdekes témája mellett — egy olyan kérdésé- válasza, mely az elmúlt nyári választások után sok vitát ka­vart. Nevezetesen a kettős jelölések ügye. Az azóta eltelt idő megmutatta, azok a je­löltek, akik az országgyűlési- tanácstagi választások során végül is nem kerültek be az országos, illetve a helyi par­lamentekbe, gyakran megsér­tődtek, illetve a közösség, kö­zelebbi-távolabbi környeze­tük tekintette őket bukott embernek. Ha nem is nevez­hető ez tipikusnak, előfordult, ’ s olykor kifejezetten elfordí­totta a közélettől az annak- előtte aktív közéleti embert. A HNF vezetői szerint a jövő fejlődésének útja éppen a kettős, illetve többes jelölé­sek elterjesztése lehet, s a kivételnek éppen az kell. hogy számítson, ha csupán egyetlen jelölt kerül fel a szavazólapra. Ez ad majd még nagyobb rangot a válasz­tásoknak, s ennek általánossá tétele után természetes lesz, hogy akit nem választanak meg, az is tovább élvezze a közösség bizalmát, mely ép­pen erényei alapján tartaná alkalmasnak — társai mellett — a tisztség betöltésére. VONALVÉG. Ipper Pál ezen az estén Szécsi Évát, (Párizsban), Földvári Gézát (Moszkvában) és Kulcsár Ist­vánt (New Yorkban) hívta fel, hogy arról beszélgesse­nek: székhelyükön milyen a szex és a nyilvánosság kap­csolata. Itt—ott humorral fű­szerezett, de alapos és mond­hatni tudományos precizitás­sal fogalmazott helyzetjelen­tést kaphattunk a kérdésről, mely Párizsban és New York­ban nagy országos lapokban is rendszeresen helyt kap. el­sősorban a tudomány leg­újabb eredményeinek propa­gálása révén. Ugyanakkor olyasfajta tanácsadás, mint az nálunk már megszokott, sem itt, sem ott. nem található meg a sajtóban. A szovjet sajtóban, rádióban és tv-ben mindenekelőtt az érzelmekről esik szó, s egyáltalán, e téma körül sokkal nagyobb a sze­mérmesség. mint akár itthon, akár a két másik tudósító székhelyén. B. H.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents