Pest Megyi Hírlap, 1981. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-21 / 17. szám

1981. JANUÁR 21., SZERDA "ínra W K/ímap Fairfás Csak javaslat, nem utasítás Mi történt a ráckevei strandon? — Barbarizmus! Az egész strand szétdúlva! Legalább harminc fát — egész kis liget — kiirtottak. Érti? Csak úgy, máról holnapra ... Megnéztem én saját szememmel, láttam, mindegyik tönk ép, sehol rot­hadás a vágások nyomán. Hogy törtek az ágak? Hogy veszélyes volt alattuk tartóz­kodni? A strandolok testi én- sége miatt? Ilyen hirtelen? Az összes fa az emberekre dől? Tudja milyen szép volt a strand a folyó mellett? Azok a karcsú, sudár fák! És mi maradt? Egy óriási puszta­ság... Megmásíthatatlan tények Mindez egy • véletlen talál­kozás alkalmával hangzott el. Az asszony, aki elkeseredett hévvel beszélt a ráckevei fa­irtásról, megszállott szerelme­se és aggódó szószólója a természetnek. A fairtásról ka­pott megdöbbentő hír igaznak bizonyult. A legtöbb ráckevei viszont — s ez is vaskos meg­lepetés —, kérdéseimre csak a vállát vonogatta. — Na és? Kivágták, mit tu­dom én? — Azt mondják életveszé­lyes volt, letörtek az ágak. Nem, arról még nem hallot­tam, hogy komoly baleset lett volna. — Ugyan! Tudja maga, mennyi fát irtanak ki manap­ság mindenütt? Nincsenek ész­nél az emberek. Én? Mit fe­lelnék én? Álljak ki az utcá­ra és tiltakozzak? — Érdekel, nem érdekel? Ha egyszer a strand a községé, csak tudják, hogy mit csinál­nak. Nem? — Nagyobb gondok is van­nak ennél. Persze, hogy saj­nálom, szép volt, de ha egy­szer veszélyes ... Állítólag el­öregedtek a fák, bármikor ki­dőlhettek, aztán ugye kész a baj, ki vállalja akkor a fele­lősséget? — Kivágták, hát kivágták. Kérem szépen van nekem elég más gondom... Hát igen. Bánjuk, nem bán­juk, van elég más gond is — így a ráckeveiek. De menjünk tovább — gondoltam — meg­tudni, mi is az igazság. — A strand a községé, a tanács diszponál felette — mondja Raffay Béla, a járási hivatal elnöke. — De azért szívesen elmondom, amit tu­dok. A fairtásra sajnos a megmásíthatatlan tények kényszerítették a tanács ve­zetőit. Egyre rosszabb állapot­ba kerültek a iák, strandról lévén szó, rengeteg ember1 tartózkodott nyaranta a terü­leten, soha nem lehetett tud­ni, mikor talál el valakit egy- egy letört ág. t— Ügy hallottam, hogy tel­jesen egészséges fákat is ki­vágtak. — Ezit nem hihetem. Már csak azért sem, mert tudomá­som szerint 'körültekintő vizsgálat előzte meg a dön­tést. De kérdezze meg a taná­csot, ők pontos felvilágosítást adnak. Személyes vélemé­nyem az, hogy Ráckevére nem a fák kivágása a jellemző, sokkal inkább a telepítés. — Miért kellett a strand összes iáját, és egyszerre ki­vágni? Habi Józsejné, a ráckevei nagyközségi tanács vb-titkara így válaszol: — Higgye el, nekünk is fáj a szívünk. Nagyon szerettük volna megmenteni őket. — Azt hallottam, egészsé­ges fák is áldozatul estek az irtásnak? — Hát igen. A laikus szá­mára úgy tűnhet, nem bete­gek a iák. Sajnos azonban valamennyi elöregedett, jóval túl volt azon a korhatáron, ameddig a nyárfák elélnek. Tőrothadás lepett föl, az ágak egyszerűen leváltak a törzs­ről, még pedig nem kis ve­nyigék, némelyik több mázsát is nyomott. — És egyszerre kellett va­lamennyit kivágni? — Először valóban csak nyolc darabot vágtunk ki, még az elmúlt év tavaszán, aztán most ősszel sor került a többire is. Tavasszal pedig beültetjük az egész területet, de nem csemetékkel, hanem suhángfákkal, hogy minél előbb megnőjenek, s minél előbb újra árnyékot adjanak. A fakitermelés a Pest me­gyei Természetvédelmi, Fa- és Vadgazdálkodási Csoport hivatalos szakvéleménye alap­ján történt. Ezt a helybeliek azonban eléggé sajátosan ér­telmezték. Ellentmondó vélemények „A fekete nyárfák életkora — áll a szakvéleményben — 30 év. A ráckevei strand nyár­fái túitartottak, átlagban 47 évesek már, tehát teljesen el­öregedtek ... Éppen ezért az állomány letermelése indokolt lenne. De, mivel strandterü- letről van szó, árnyék is kell, egyelőre (csak) 8 fát kell sür­gősen kivágni. A többi lö-ot öt év után kell kitermelni.” — Ezek szerint nem kellett volna minden fát egyszerre kivágni? — kérdezem Balázs Istvánt, a csoport vezetőjét. — A szakvélemény egyér­telműen kimondja a végszót. Ha így vesszük, nagyobb sza­bálytalanság nem történt. Egy azonban biztos: mi a múlt év tavaszán 8 fáról beszéltünk csupán, s éppen azért hoztuk ezt a döntést, hogy legyen idő menetelesen pótolni a veszte­séget. — Így hát elhamarkodott lé­pésről van szó? — Talán nem merték vál­lalni a felelősséget a tanácsi vezetők, úgy gondolták, bár­mikor baleset történhet, az alapos szakvélemény ellenére is. Egyébként jogukban állt így cselekedni. — Mire volt jó hát a szak- vélemény? Az a szakvéle­mény, ami éppen azt akarta megakadályozni, hogy egy csa­Azonnal felveszünk t belföldi és exportmunkára HEGESZTŐKET (iv-cs lánghegesztőket, minősített hegesztőket) CSŐSZERELŐKET (lánghegesztési gyakorlattal) SZERKEZETI LAKATOSOKAT KÖZPONTIFÜTÉS- ÉS GÁZSZERELŐKET LÉGTECHNIKAI SZERELŐKET KLÍMABERENDEZÉS-SZERELŐKET ÉS BESZABÁLYOZÓKAT Pályázatot hirdetünk továbbá létesitményfelelősi munkakörök betöltésére. A pályázathoz önéletrajz beküldése is szükséges. Idegen nyelvtudással, rendelkezők előnyben. SZELLŐZŐ MÜVEK Jelentkezés: Szellőző Művek 4 sz. gyáregysége Budapest XI., Karcag u. 28. Munkaügyi osztály. pásra kopár szigetté váljék egy terület? — A mi véleményünk csak szakvélemény. Javaslat! Sem­mi több. A fát szeretni... Ez hát az igazság a rácke­vei fairtás körül. A fentiek­hez talán csak egy gondolatot érdemes hozzáfűzni, Balázs Istvánét, amit az esetet végig­gondolva tűnődve mondott. „Nem is tudom, mikor vál­tozott meg a magyar ember viszonya a fához. Valaha a fa szent volt, apáról fiúra szállt gondozása. Ültettek, mert a belső kényszer, emberségük így diktálta, hisz életük min­den pillanatához — tudták — hozzátartozik a fa, hasznossá­gával és szépségével együtt. Ez sugallta az embernek, hogy a fát szeretni, becsülni, őriz­ni kell.” S. Horváth Klára Tízmilliós haszon 330 újítás A Lenfonó- és Szövőipari Vállalatnak tízmillió forintos hasznot hoztak a múlt évben a bevezetett újítások. Az anyag- és energiatakarékossá­got, a termelőberendezásek jobb kihasználását, a techno­lógiai folyamatok korszerűsí­tését, a minőség javítását, a külföldi anyagok helyettesíté­sét, valamint a munkakörül­mények javítását 330 újítás szolgálta. Ezek közül is kiemel­kedő a szövetek foltnyomásá technológiájának gazdaságos módosítása, melynek megvaló­sítása egymagában több mint egymillió forint megtakarítást jelentett a vállalatnak. A Lenfonó- és Szövőipari Vállalat a dolgozók kezdemé­nyező kedvének további ösz­tönzésére az idén módosítja újítási szabályzatát és ügy­rendjét. Bebizonyosodott ugyanis, hogy az újítások még az eddigieknél is nagyobb gaz­dasági eredményeket hozhat­nak, ehhez azonban szükséges a benyújtott újítások elbírálási idejének rövidítése, a bevezetés meggyorsítása, valamint az anyagi ösztönzés gyakorlatának korszerűsítése. Az aktív pihenés feltételei Felfedezendő tájak A szőkébb és tágasabb kör­nyezetünk, a lakókörzet és az egész ország arculatát formáló építés, terület- és településfej­lesztés legcélszerűbb lehetősé­geinek feltárására új országos terveket dolgoznak .ki a szak­emberek a következő években. Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium irányítá­sával és a témákban érdekelt társminisztériumok együttmű­ködésével, nemcsak a terület­rendezési és várostervezési szakemberek, hanem a legkü­lönbözőbb szaktudományok szakértőinek százai vesznek irészt ezekben ,a több éves fel­mérési és tervezési munkában. Májusban fejeződik be az a nagyszabású adatgyűjtési és felmérési munka, amely az országos üdülőterület-rendezési és -fejlesztési terv kidolgozá­sához szolgáltatja az alapvető adatokat. Az üdülési igények felmérésénél előretekintenek az ezredforduló utáni időkre, mérlegelik a közösségi és a magánnüdülési igények, a kül­földi vendégek fogadásának A közéletiség igényét ébreszti Érfelmes célokért mindenkor tesznek is (Valamelyik nap teljesen véletlenül akadt kezembe egy hajdani noteszem, mely­be évekkel ezelőtt gyakor­nok újságíróként jegyeztem gondolataimat a főváros körüli településekről. Talán valamiféle belső indíttatás késztetett arra, hogy fiókom mélyére nyúl­jak. Hiszen éppen Alsóné- medibe indultam, ide ebbe a Budapest határáról né­hány kilométerre fekvő né­hány ezer lélekszámú köz­ségbe. Ilyen gondolatok sora­koztak a gyűrött lapokon, rövid emlékidézőként be­szélgetésekből különböző emberekkel: egy ugrásnyi- ra a főváros, az összes mű­velődési és szórakozási le­hetőségeivel; Budapesten telik meg leginkább a há­ziasszonyok kosara; vala­mirevaló kenyérkeresetet is,, többnyire a városbeli nagy­üzemekben talál a munkás; hazatérve a televízió elé ül, vagy a kertjében dolgozik... Végül a konklúzió; őslakost és távolról a városhatárra vándoröltat, kevés kapocs köt össze, s nem sok az igény a köz helyi dolgai­nak alakítására.) Nem pénzkérdés „Valóban az igény hiány­zik?”, tettem fel a kérdést ké­sőbb dr. Kékesi Béla állator­vosnak Alsónémediben. És nem véletlenül neki. Helybe­liek, járási vezetők hívták fel a figyelmet egyéniségére, mondván: klubéletet csinál azon a településen, ahol nin­csen művelődési ház, előadás- sorozatot szervez a téli esté­ken szépszámú hallgatósággal, a falubeli intézmények külön­böző helyiségeiben. Ha kiszo­rulnak például a tanács épü­letéből, mint legutóbb, akkor a pártházba teszik át a szék­helyüket. — Az a véleményem — mondja dr. Kékesi Béla —, ahol nincsen érdeklődés, rossz a szervezőmunka, ott hiába lenne művelődési ház, pénz a rendezvényekre, mégsem len­ne igazi közélet. Valóban nem lenne igény a beleszólásra a közügyekbe? Ez egyszerűtlen valótlan. Alsónémediben pél­dául nagy hagyományai van­nak az állatkereskedésnek. El­foglalt emberek laknak itt, mégis amikor állatátvételi he­lyet kellett kiásni, vagy két tucat ember lapátolta társa­dalmi munkában a földet. Per­sze előtte végigjártam azokat, akikre számítottam a munká­ban, s megértettem: az ő érde­kük is mindez. Azután együtt dolgoztunk. — Említhetem a népfront­munkát. Csupán azért, hogy példaként szolgáljon. Az, hogy egy szervezet létrejön, még kevés, tartalommal kell meg­tölteni a tevékenységét és von­zóvá tenni az embereknek. Sokan nevettek, amikor évek­kel ezelőtt megalakítottuk a kistenyésztök és kertbarátok klubját. Ma már 150—200 em­ber is eljön az összejövetelek­re. A népfront szervezésében működik egyébként a honis­mereti és a tejtermelő klub, helyiséggondokkal küszködve, mégis eredményesen. Petőfi nyomában Dr. Kékesi Béla elfoglalt ember, sokat vállal. A Haza­fias Népfront Országos Taná­csa kertbarátok és kistenyész- tők országös täftädälmi szö­vetségének titkára, a TIT do­bást járási elnöke, a népfront megyei néprajzi szakosztályá­nak vezetőségi tagja, ezenkívül.. tanácstag a községben. Szabad idejében jegyzeteket ír, az Ál­latorvostudományi Egyetem felkérésére. Azt mondja, ha azt a szót hallja szabadidő, ideges lesz. Neki ugyanis az aktív pihenés ad kikapcsoló­dást. ilyen például a helytör­téneti kutatás. — Félek tőle, ha intézmé­nyesítenék tevékenységünket, bezárulna előttünk a világ — fűzi tovább a szavakat. — Né­hány éve sorra megkerestek az idősebb emberek, panaszolták: nem tudnak, mit kezdeni az estéikkel, a hétvégéikkel, ősz. szegyűjtöttem az érdeklődőket, autóbuszt béreltünk, és fel­utaztunk, megnéztük a buda­pesti Néprajzi Múzeumot. Nagy sikere volt a rendez­vénynek. Azóta bejártuk a fél országot, csatlakoztak hozzánk a fiatalok is. Felkerestük a Petőfi emlékhelyeket. Elláto­gattunk a Dunakanyarba, a Balaton felvidékére,' a Duna- Tisza közére, a Mátrába és Mohácsra. Van olyan idős em­ber, akit úgy teszünk szinte fel a buszra, de egyetlen ki­rándulást sem mulaszt el... Anyagi segítséget nemigen ka­punk, de megy a munka anél­kül is. Az emberek szeretik a programjainkat. Egy-egy kö­zelebbi kirándulásra minden­ki szívesen áldoz 40—50 fo­rintot, a távolabbira 180—200- at. Ennyibe kerül a busz bér­lése. Belső indíttatás (A közéletiség alapja a közösségi érzés kialakítása, tudja ezt tapasztalatból dr. Kékesi Béla. Ehhez azon­ban az kell. hogy legyen, aki feléleszti és ébrentartja azt. Egy állatorvosnak nem feltétlenül feladata ez. de ha van benne indíttatás és elhivatottság, kiváló nép­művelő vagy szervező lehet. Ilyen ember az 52 éves dr. Kékesi Béla, aki sokszor a konfliktusokat, a harcot is vállalva szervezi az embe­reket, s ad értelmes, elfog­laltságot nekik. Munkájáért többször adományoztak ki­tüntetést. Megkapta például a Szocialista Kultúráért ki­tüntetést. Noteszem az ál­latorvos példáján újabb gondolattal gyarapodott: van igény a közélet helyi dolgainak alakítására, csak legyen, aki felkelti azt.) I Virág Ferenc arányait. Minden városban és Községben, tehát az ország 3 ezer településén egyaránt fel­tárják a pihenésre, az idegen- forgalomra kedvező természeti, vendégfogadási lehetőségeket. Az új lehetőségek feltárásá­val reflektorfénybe állítja a terv az Őrség, a Karancs, a Kőrösök vidékét és néhány más hasonlóképpen nagyobb megbecsülést érdemlő, de csak kevéssé ismert tájat. Feltehe­tően mintegy 30 üdülőkörzetet határoznak meg az országos tervben és megjelölik a fej­lesztéshez szükséges eszközö­ket, a koncentrált megvalósítás célszerű programját. Fontos törekvés, hogy a csu­pán néhány hónapra korláto­zódó üdülési szezont széthúz­zák és ennék érdekében jó fel­tételeket kínáljanak a tavaszi, téli pihenésre is. Az egy- és több hetes üdüléstől különvá­lasztják az aktív pihenés hét­végi lehetőségeit, hogy ne az azonos területre — azaz a Ba­latonra — zúduljanak az igé­nyek. Eszerint megközelítően 400 város és más nagyobb te­lepülés környékén nyílik lehe­tőség a hétvégi kirándulások, hobby-kertészkedések, egyszó­val az aktív pihenés feltételei­nek megteremtésére. A mun­kák menetrendje szerint az év végéig dolgozzák ki az orszá­gos üdülőterület-rendezési és -fejlesztési terv koncepcióját, majd sokoldalú egyeztetés kö­vetkezik, jövő év végére nye­ri el végleges formáját. Így ez­zel a tervvel összhangban kor­szerűsíthetik majd a Mátra, a Dunakanyar és néhány más üdülőterület régebben elfoga­dott rendezési és fejlesztési ter­veit. Noteszlapok hét közben POLITIKA. A benzinkutas letörli a sáros szélvédőt. Meglátja mögötte a SAJTÖ-cédulát, rámnéz: hpgyan lesz ezzel a Reagannel? Maguk nyilván jooban értenek hozzá. Hosszú a szomjas kocsik sora, sietek, nem is hiszem, hogy annyira autentikus lenne véleményem, tudásom — mégis beszélgetünk néhány percig. Csütörtökön reggel belépek a törzsfodrászatomba, a figaró azzal fogad: — Hallotta, hogy elengedték a főbírót? A székben ülök, a fejeken munkálkodók egymás sza­vába vágva, amúgy borbélyszínvonalon elemzik a terrorizmust, speciálisan és általánosan. Tudom, a „bor helyszín vonal” — pejoratív. A társal­gás azonban valóban nem szakértői szintű, sem az üzletben, sem a kútnál — sem másutt. Mert máshol is folyik hasonló, mondjuk ki: politizálás. És ez jó. Ha az eszmecsere néha inkább pletykáló; ha nem is mindig reálisaik az ismeretek; ha nem is túl parlamen­táris a hang; ha a mondatok akadozók; ha a kifejezé­seket néha a nyomdafesték nehezen viselné is el — mégis: eszmecsere folyik. Társadalmat, világot foglalkoztató és formáló dolgok­ról vitáznak apolitikusnak tartott és közömbösnek, csak önnön magukkal foglalkozónak bélyegzett emberek. LÉLEKTAN. Világért sem szeretnék avatatlanul bele­avatkozni népszerű rovatunk, a szombatonként jelent­kező Együtt az utakon gyűjtőcímű közlekedési- tanács­adó tamaiba. Amit most autózás ürügyén megjegyzek, talán — félek — több, mint szigorúan vett közlekedési ügy. Araszolgatunk felfelé a kamaraerdei emelkedőn. Nemcsak a meredek fogta vissza a lóerőket, inkább az idő. Akkor történt ugyanis mindez, amikor az ónos eső azonnal megfagyott, amint a földre ért. Aki akkor autózott, igazolhat: iszonyú volt. Az iszony és az emelkedő kellős közepén előzni kez­dett egy kocsi'. Egy Trabant. Egy CN-rendszámú, tehát nem túl fiatal járgány, amely amúgy sem kitűnő kap­tatóvételi tulajdonságáról nevezetes. Köhögve, erőlköd­ve húzott el három-négy autó mellett, amikor — hát nem érdekes? — szemből is érkeztek a kocsik. Trahan­tosunk erre nem gondolt, vagy mégis? Teljes nyuga­lommal, index nélkül visszanyomult a sorba. Hogy sen­kit sem szorított árokba, senki sem futott a másikba — csoda. " Tülkölés, lámpa villogta tás. A Trabamtos letekerte az ablakot és kinyújtott karral, lefelé fordított hüvelyk­ujjával jelezte: mit csinálhatunk. Dühöm elszálltával kezdtem gondolkodni. Hogyan lehetne magyarázni az1 esetet, a pilóta viselkedését. Agresszív alkat amúgy is? Munkában, otthon, társa­ságban, mindenütt kötekedő? Vagy ellenkezőleg? Nyúl- szívű beosztott, papucsférj, gátlásokkal küzdő, akarat­gyenge ember, akiit itt és így, a kocsi adta lóerőkkel erősödve, a zárt doboz védelmében élj ki minden elfoj­tott ösztönét? Amatőr pszicholögizálásom tulajdonképpen nem ve­zet, nőm vezethet eredményre az illető kellő ismerete nélkül. Ám (és ez az, ami talán több egy közlekedési botránynál), aggasztóbb, hogy hasonló, erőszakos, pi­masz emberrel, törvényt nem ismerő magatartással egyre gyakrabban találkozom-találkozunk. Nem kívánok az amatőr lélekelemzés után erőltetett moralizálásba kezdeni. De tény: íróasztal, munkapad, eladói pult, katedra — mind sűrűbben válik CN-es Trabanttá Andai György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents