Pest Megyi Hírlap, 1981. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-18 / 15. szám
1981. JANUAR 18., VASÁRNAP PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 11 Nem is a pénz miatt Ez az a bilincs, amit megrázhatunk? „Leveledben azt írod, állattenyésztő akarsz lenni, s kéred, adjak tanácsot, melyik főiskolára jelentkezz. Gondolom, bátorításra vársz. Nem teszem. Igaz, nem is beszéllek le elhatározásodról, mert tudom, konok ember vagy. Am Hadd jegyezzem meg: azok a körülmények, amelyeket némely termelőszövetkezetben — főleg a kisebbekben — az istállók körül fellelhetsz, nem európai embernek valók...” Újvári Istvánt, a kosdi Lenin Termelőszövetkezet állattenyésztési fő- ágazatvezetőjét mérlegkészítés közben találom. Az előzetes számítások már most jelzik: a gazdaság tehenészete, főleg a cselőtepusztai telep, kimagasló eredményeket ért el a tejtermelésben. Íme a bizonyító számadatok: — Tavaly összesen 1 millió 469 ezer liter tejet értékesítettünk, 16,3 százalékkal többet, mint 1979-bén, és 1,3 százalékkal többet, mint terveztük — sorolja a főágazatvezető. — Amíg egy tehéntől tavalyelőtt 3 ezer 501 liternyit fejtünk, addig az elmúlt esztendőben már 3 ezer 821 litert. S ez csupán az átlag! Ha csak a cselőtepusztai eredményeket vesz- szük figyelembe, sokkal kedvezőbb a kép, hiszen ott az állatonkénti hozam meghaladja a 4 ezer 250 litert A statisztikából az is kiderül, hogy az utóbbi években folyamatosan csökkent az abrakfelhasználás, és az önköltség, s 1977-től kezdve — akkor fogtak hozzá a fajtaátalakításhoz — emelkedik a tejtermelés. Ma már a tsz több mint 500 tehenéből 160 keresztezett, a többi magyartarka. — Ha kimegy a telepre, kívülállóként bizonyara megdöbbentő dolgokat lát majd — jegyzi meg búcsúzóul a főágazatvezető. — Sok gond nehezíti az ottaniak munkáját. Nincsen például lakás, így a legtöbben a közeli s távoli községekből utaznak be. Lépnünk kell hát mielőbb: úgy gondolom, a járható utat a kötetlen tartás és egy tejház megépítése jelentené. Cselőtepuszta, tehenészeti telep. Madácsy László telepvezető ma még nem ebédelt, pedig jócskán benne járunk már a délutánban. Kis irodájában — iroda?, inkább vegyeshasznosítású helyiség, hiszen itt pihennék az ügyeletesek is —;, miközben szalámis zsemléjét ropogtatja, amolyan ismerkedésként munkájáról érdeklődöm. honnan kiebrudaltak jönnek. Mi meg felvesszük őket, annyira kell a munkáskéz, s csak annak mondunk nemet, akiről nyilvánvaló, hogy nem felel meg. Nem mondom, van egy mag, amely becsületesen, kitartóan dolgozik, de olykor a fegyelmezet- lenkedők őket is megbolondítják. Fegyelmi? Csak a legvégső esetben. Hogy hol a határ? Ez a mindenkori idegállapotomtól függ... A fiatalok nemigen vállalják ezt a munkát. Madácsy László példákat sorol: mezőgazdasági szakközép- iskolában végzettek olykor jelentkeznek ide, ám két-három hónap után továbbállnak, nem bírják a munkatempót. Pedig, ha megragadna itt egy-két fiatal, aki példát mutatna a többieknek! A tapasztalat viszont az, hogy éppen a tanultabbak válnak a legelhanyagoltabbakká, ők törődnek a legkevésbé a munkával. Nemrég három technikust vettek fel műszakvezetői munkakörbe. A telepvezető arra kérte őket, az első hónapban fejjenek. Nem tetszett nekik, s-nehogy felmondjanak, most különböző kedvezményekkel igyekeznek megkötni őket. Munkájukkal nem nagyon elégedettek, de még tart a türelmi idő. Nehéz az emberekkel A cselőtepusztai tehenészetben dolgozóknak korán kell kelniük, s későn feküdniük, hogy a friss tej mindennap az asztalunkra kerülhessen. Naponta kétszer van szállítás, délben és éjfélkor viszi el a tejipar hűtőkocsija a fehér nedűt. Korán kelni — ezt nem tudják olykor betartani az itteniek. Előfordul, hogy napokig nem jön be va- láki, esetleg valamely kocsmában támasztja néhány kupica fölött a könyöklőt. Mit lehet tenni ilyenkor? A becsületesebbek, a fizetésüket munkával honorálok hajtanak rá, maradnak bent tovább, mert a teheneket mindig meg kell fejni. — Tavaly két brigádban dolgoztak az emberek — mondja a telepvezető. — Az egyik csoport fejt, a másik meg etetett. Aztán majdnem egymás után három üzemi baleset történt, s ez felborította az egyensúlyt. A fegyelmezetlenkedők megbolygatták a kedélyeket, de szerencsére napjainkra már lecsillapodtak. Am ennek az egésznek volt egy pozitív hatása is, nevezetesen az, hogy a tsz vezetése előtt nyilvánvalóvá vált: a tehenészetben gépesíteni kell! Ennek jelei már mutatkoznak, hiszen vettünk például egy új tej hűtőt, amit rövidesen fel is szerelnek. Remélem, ez csak a kezdet. Jelenleg összesen 34-en dolgoznak a cselőtepusztai tehenészetben. Akad köztük kárpitos, kőműves, bányász. Hogy miért vállalják ezt a cseppet sem könnyű munkát? Az indítékok eltérőek... A telep léte még napjainkban is kérdéses. A gazdaságnak 1983-ig meghatározottak a teendői, ám a fajta-átalakító keresztezés megkezdése azt mutatja, hosszabb távon számolnak a tehéntartással. Az ágazat nem veszteséges —c , természetesen figyelembe kell venni az állami támogatást is —, azonban az nyilvánvaló, hogy a rádi istálló elavult, az ottani állomány, amely tisztán magyartarka, kiselejtezésre Zsámbéki templom Kévi Mihály linómetszete Körséta — Dunavarsányból kerültem Kosára. Vállaltam a tehenészet vezetését. Nem is annyira a pénz miatt, inkább az állatok szeretete hajtott. Jelenleg takarmánygazdálkodási szakmérnökire járok, az első évet végzem. Hogy miért tanulok? Nézze, itt a termelőszövetkezetben semmi újat nem tudnak nekem mutatni, s ha lépést akarok tartani a hazai színvonallal, sűrűn kell forgatni a könyveket, folyóiratokat. Meg az iskolapadban is hallhat az ember új dolgokat. • Arra kérem, járjuk körbe a telepet. Legelőször az egyik istállóba nyitunk be. A borjúnevelőben, meg a vemhes állatok istállójában nagy a tisztaság, a többi helyiségben azonban feltűnő, hogy a tehenek szőrzetére rászáradt a trágya. Kevés a szalma, aratástól aratásig éppen csak kitart. tgy, amit alájuk szórnak, nem sokat ér. — Sok múlik a gondozókon — folytatja a telepvezető. — A legnehezebb itt az emberekkel bánni. Ide, tisztelet a kivételnek, jobbára a más— A hatvanas években készült az épület, amit aztán később tovább bővítettek — mutatja a jól észrevehető toldást. — Csakhogy a íém- szerkezetes eljárás miatt olyan keskeny a vályúk távolsága, hogy a traktor alig fér be közéjük. vár. Mit lehetne tenni? Sok mindent, de a tervezésnek határt szab a pénz. A Lenin Termelőszövetkezet nem tartozik a járás legjobbjai közé, sőt, az egyesülések révén igencsak nagy szegénységet örökölt. Az csupán a tagság szorgalmának és a vezetés megszilárdulásának, hozzáértésének köszönhető, hogy a tsz-t elvezették a szanálás már-már lesújtó Damok- lész-kardja alól, s napjainkra bizonyos mértékig stabilizálták a szövetkezet pénzügyi helyzetét. Am a mezőgazdaságban néhány éve egyre kisebbek a fejlesztési lehetőségek, s a kosdiak már lekéstek a kedvező szélről. Az állam pénztárcája egyre jobban bezárul, önerőből pedig lehetetlen boldogulni, s csak toldozgatásra-foldozga- tásra jut a kevésből. Az egyetlen út: a meglevő lehetősegek jobb kihasználása. — Nézze, álmomban néha megjelenik egy mintagazdaság, ahol olyan a tehenészet, amilyen legfeljebb a könyvekben szerepel. Nem is mondom el, hogyan nézne ki, jobb, ha a realitásokból indulunk ki. A fejlődés, szerintem, alapvetően az itt dolgozó emberektől függ. Úgy gondolom, tovább kellene növelni azt a magot, amely már eddig is bizonyította, hogy alkalmas erre a munkára. Ám ez igen hosszú folyamat lesz, mert meg van kötve a kezünk. Hadd említsek egy példát: amíg régebben egy dolgozó huszonöt állatot gondozott, addig most hatvanak Hatvanat! Ha felmondanánk azoknak, akik ezt rég megérdemelték, egyszerűen emberfelettit kellene követelni a megmaradóktól. No látja, ez az a bilincs, amit időnként megrázhatunk, s van is hangja, de levenni senki sem tudja. Szeretik az állatokat Igen, a mag. De kikből is áll ez a csoport? A Deguly házaspár közéjük tartozik. Férj és feleség egymás mellett dolgozik, ők látják el a vemhes üszőket. — Vagy tizenöt éve vagyok a tehenészetben, igaz, kisebb megszakításokkal, mert közben négy gyermekem született — mondja az asz- szony. — Tavaly áprilisban jöttem vissza a gyermekgondozási segélyről, azóta megint együtt vagyunk. Itt lakunk Cselőtepusztán, ha valamelyik tehén vajúdik, csak. átszól az éjjeliőr, s már jövünk is. Szertjük az állatokat, de a magas kereset is vonzó. Férje bólint. — Persze, hogy a pénz tart itt minket, mert csak állatszeretetből nem is lehet ezt évekig csinálni — veszi át a szót. — Reggelente, amikor az irodások még a másik felükre fordulnak, úgy hajnali négy óra körül indulunk a telepre. Olykor eszembe is jut, de jó lenne még aludni. De aztán van még egy előnye ennek a munkának: az időbeosztás! Napközben ugyanis módunk van arra, hogy hazaménjünk, elvégezzük a ház körüli teendőket, a gyerekekre is többet gondolhatunk. Este nyolckor már otthon nézzük a televiziót. Legnagyobb gyermekük most 14 esztendős. Degulyék azt mondják, tehenész akar lenni. Nem akarják lebeszélni erről, hiszen tudják: Zoltán megfontoltan döntött, tisztában van a munka nehezével, mert maga is sokszor járt a borjúnevelőben szüleivel. s ha kellett, megfogta a villa simára kopott nyelét is. A telepen már várják. Fülöp Józsefnét a nagy istállóban találjuk. Az almot rendezgeti az állatok körül. Tizenkét éve dolgozik itt. A telepvezető szerint ő a leghozzáértőbb ember. — Tudja, hogy régebben utáltam a teheneket? A férjem juhász volt. neki segítettem sokáig, de amikor a tsz eladta a birkákat, nappali őr lettem. Közben a párom megbetegedett, a pénz meg kevés volt, más választás híján jelentkeztem fejőnek. Nem bántam meg. Most hatvan tehenet gondozok, sok a munka. Négy és fél év múlva nyugdíjba megyek, addig biztosan kibírom. Mert türelem, pontosság és szeretet — ez kell ide, s úgy érzem, egyik sem hiányzik. Amíg a borjúnevelőbe ballagunk, Madácsy László elmondja, az is nagy gond, hogy a közlekedés nem mindig igazodik a munkakezdéshez. Olyany- nyira, hogy például a kosdiak szabad szombatokon, meg ünnepnapokon gyalog teszik meg a több kilométeres utat a telepig. Az istállóból kifelé menet két embert látunk, amint a falat támasztva beszélgetnek. A telepvezető lemondóan legyint. — Vannak itt néhányan, akik a rájuk bízott feladatokat szó nélkül elvégzik. De ha már a másiknak kellene segíteni, nemet mondanak. Nem baj, ha az megszakad, mert esetleg két ember helyett dolgozik. Persze, ez még a jobbik hozzáállás, mert ők legalább a munkájukat ellátják ... A borjúnevelőben is házaspár dolgozik, Kosztin Jánosné és a férje. Az asszony, vékony, törékeny teremtés, több dioptriás szemüvege mögül ijedten pillog ránk. Megnyugtatjuk, nincs semmi baj, számonkérésről szó sincs. Miért is lenne, hiszen munkájával elégedettek. Olyannyira. hogy 1979. augusztus 20-án miniszteri elismerést vehetett át Kosz- tinné. to — Ami tőlem telik, mindent megteszek — adja magyarázatát kitüntetésének. — Huszonöt éve vagyok az állattenyésztésben, ha eddig kibírtam, kibírom eztán is. Sokasodik a munka, gyakori, hogy a lustább- járá .rá kell dolgoznunk. Mért van, aki úgy áll neki: ahogy esik, úgy puffan. Meg azután akad itt iszákos is. Én azt mondom, szép szóval neveljük őket. Ha nem használ? Nem tudom, de csak a szép szó segíthet az embereken. Türelem keJl ide. sok-sok türelem ... Építkezni akar A tehenészetben — mint szó volt róla — nem sok fiatal akad. A kevesek egyike Ágoston György, aki három éve dolgozik a telepen. Kos- don lakik. Bár budapesti, de mert ide, a szomszédos faluba nősült, kárpitos létére a tehenészetben vállalt munkát. — Nem titok, elsősorban a fizetés miatt döntöttem így — magyarázza. — Kell a pénz, mert nemsokára építkezni szeretnék. Itt havonta ötöt és fél ezer forintot keresek, s ez elég szép összeg. Egy gyermekem van, fiatal vagyok, hosszú még az élet. s manapság a legtöbb dolgot csak pénzért lehet megszerezni. Kárpitosként, tudom, nem boldogulnék. Pedig egy országos versenyen a szakma kiváló tanulója lettem 1972- ben, mégis otthagytam. Rövidesen traktorvezetői tanfolyamra megy, mert mostanság bizony vezetői engedéllyel nem rendelkezők ülnek a volán mögé. Ágoston György úgy tervezi, néhány esztendeig még biztosan marad. Mikor rákérdezek, min változtatna itt a tehenészetben, elbizonytalanodik. Aztán kis fejtörés után azt mondja. Jó lenne a két műszak bevezetése, vagyis, hogy lennének délelőttösök, meg délutánosok. Ez azonban egyelőre csak vágy, mert nincs elég ember. Kösd, tehenészet. 1981. írhattam volna más termelőszövetkezetről is, de a viszonyok a járás sok tsz-ében szinte azonosak. Akadnak jó példák is, mondjuk az Alagi Állami Tangazdaság tömbösített tehenészete, de ez manapság szükebb pátriánkban inkább a kivételt jelenti. Az emberek? Nem egyformák. A cselőtepusztai viszonyok sem jellemzőek, de egy bizonyos: ma még hasonló gondokkal kell megküzdeni a legtöbb közös gazdaságban. Megküzdeni, igen, végigjárni egy göröngyös utat, hogy mindennap friss tej kerülhessen az isztalunkra. FURUCZ ZOLTÁN
