Pest Megyi Hírlap, 1981. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-18 / 15. szám

8

1981. JANUÁR 18., VASÁRNAP

AZ ÜZEMEK SEGÍTHETNEK

Szakkörök, klubok, színpadok

Pest megye közművelődési életében sok adattal bizonyítható élénkülést hozott az intézmények közös fenntartásba vétele. A szerződések leglényegesebb haszna az — vagy annak kéne lenni —, hogy elősegítse a munkahelyi művelődést, az emberekhez közelebb vigye a lehetőségeket és növelje a művelődés iránti igényeket. Az is tagadhatatlanul fontos, hogy a közös fenntartással jelentős anyagi támogatáshoz jutottak az intézmények. Vannak a megyében ipari és mezőgazdasági üzemek, amelyek 50, 100, sőt 200 ezer forintot bocsátanak a helyi művelődési ház rendelkezésére.

Nem változott

Mégis előfordul, hogy a közművelődési intézmények nem tudják teljesíteni a kéréseket. Például a szerződésben részt vevő üzem dolgozói szeretnének népi-hímző szakkört alakítani, vagy gyermekeik részére művészi tomatanfolyamot létrehozni; a népművelő megszervezné, volna pénz a felszerelésre, de szakkörvezetőt már nem tud alkalmazni, mert a költségvetés 02!8-as rovatában, azaz tiszteletdíjra általában nincs pénz. A már évek óta működő kiscsoportok vezetőinek honoráriuma kitölti a Bzűkös'keretet. Ugyanígy negatívan hat a merev 02/8-as rovat, a rendezvényköltségek alakulására is.

Gyakori hát, hogy pénz volna a művelődési házban, de éppen arra nem lehet felhasználni, amit az üzemek kérnek. A problémát az okozza, hogy e nevezett rovat ■ nagyságát évek óta nem lehet növelni. Ebből reális feszültség keletkezett. Feloldásának lehetőségéről kértünk tájékoztatást a Művelődési Minisztérium tanácsi terv- és költségvetési osztályán.

— A bérek, ti&zteleédíjak a kiemelt és céljellegű előirányzatok csoportjába tartoznak — mondta Polonkay Bertalan főmunkatárs. — Ez azt jelenti, hogy nagyságukat az intézmények lényegében nem változtathatják. Az ágazati költségvetésen belül, 1976-ban emeltük a 02/8-on felhasználható összeget, ezt követően a 6/1976 KM rendelet szabályozta az akkori szinten ezt.

— Erre a rovatra nem vonatkozik a meghatározott százalék szerinti évi növelési lehetőség?

— Nem, az csak a béralapot érinti. Mégis van példa a bővítésére. Jelenleg éppen Pest megyében: az új gödöllői művelődési központ átadásával egyidőben emelkedik a bérkeret és a tiszteletdíj. Akkor is van lehetőség a 02/8-as növelésre, ha jelentősen módosulnak a feladatok, tehát, ha az intézmény kibővíti működési területét. A 19/1980 PM rendelet az idén január 1-től lehetővé teszi év közben is a változtatását.

— A közös fenntartási szerződések útján jelentős külső pénzforrást vesznek át a köz- művelődési intézmények. Ez nem érinti az ágazati költség- vetést. Miért nem lehet ebből a pénzből növelni a honoráriumfelhasználást ?

Indokolt esetek

— Nos, a bérkiáramlás ellenőrzésére kell hivatkoznom. De végül is volt már arra példa más megyében, hogy az üzemektől kapott támogatás alapján megemelhették a tiszteletdíj-fizetés lehetőségét. Megfelelő együttműködési szerződés csatolásával lehet kérni a Pénzügyminisztériumtól folyószámlás bérkeretet Ezzel nem növekszik az állami támogatás, csak a külső forrásból átvett pénzt lehet ilyen módon bérjellegű ' kifizetésekre felhasználni. Indokolt esetben' a megyék kérését a Művelődési Minisztérium is támogatja.

— Van-e jogi akadálya annak,. hogy a közös fenntartás összegén belül a vállalatok, illetve a termelőszövetkezetek alkalmazzák a művelődési házakban működő szakkör vezetőjét?

Helyi megállapodás

— Pénzügyi elszámolás szempontjából nincs. Ez helyi megállapodáson múlik. Annál is inkább, mivel a már említett 6/1976 KM rendelet, többek között a SZOT és a TOT egyetértésével készült.

Minden lehetőségek alapot adnak a közművelődési intézményeknek a kiscsoportok létrehozására, a 02/8-as keret viszonylagos stabilitása mellett is. Csak megoldást kell keresni.

K. Gy.

SZENTENDREI TÖREKVÉSEK

Túl a látványos sikereken

Ezt a Duna-parti kisvárost földrajzi fekvése és történelmének alakulása alkalmassá tette arra, hogy szellemi bázissá váljon. A megtiszteltető rangot azonban csak az utóbbi évtizedekben történt — és jelentős megyei áldozatokat követelő — nagyon tudatos fejlesztéssel lehetett elérni. Szentendre ma már hatással van az egész megye kulturális életére, a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár, valamint a Pest megyei Múzeumok Igazgatóságának hálózati munkája következtében. Ez a közvetlen hatás. De csaknem ennyire fontos, hogy a város belső kulturális élete is példaként szolgál a többi településnek.

Milyen ez a példa? A választ a városi tanács művelődésügyi osztálya által készített

TV-FIGYELŐ

Kállai. Már jó ideje cikkeznek arról a lapok, hogy most egy nagy-nagy Kállaiszériának örvendhet a publikum. Mármint Kállai Ferenc hatalmas sikersorozatának, amelynek egyaránt színhelye a színpad, a televízió és a rádió.

Tényleg így is van. Más és más alakot öltve szinte naponta játszik, mégpedig úgy, hogy újból és újból elkápráztat: hát ezt is tudja? Hát ezt is ennyi mélységgel, a sokat megért embert lefegyverző egyszerűségével tudja?

A képernyőn legutóbb Gorkij világhíres Jegor Bulicsov- jában tűnt fel. és mondanunk sem kell, ebben a szerepben is remekelt. Pusztulásában is nagyszabású valaki, egy túl későn, de annál világosabban eszmélő családi fejedelem volt. Bátran mondhatni, egy olyan robusztusán jellegzetes éi olyan oroszosán tragikus szél mély iség, akit egyszer maga az

író képzelhetett bele ebbe a háborúvég és forradalomkezdet között bomló, oszló, pénzéhes, s csak alig egy-két tagját illetően tisztességes famíliába. Nincs mit mondani: nagyszerű alakítás volt

Annyira nagyszerű, hogy a többi közreműködőre szükségszerűen kevesebb figyelem juthatott. Ám azért így is fel lehetett fedezni számos zavaró egyenetlenséget. Olyasmit például, hogy a televíziós színjátszásban oly nagy gyakorlattal bíró Moór Marianna a maga belülről parázsló asszonyságával mily sikeresen tudott Kállai igazi partnerévé lenni, míg több más, ritkábban tévéző pályatársa a nem túl jó maszkok mögé bújva, egészen színpadiason ágált, gesztikulált. Ez a vastapsra érdemes Bull- csov kétségkívül rangosabb színjátszói körítést érdemelt volna..-»

A. L.

étékelés és az idei közművelődési feladatterv alapján is csak az ellentmondások összevetéséből lehet kihámozni.

m

Szentendrét — joggal — a festők, szobrászok városának neveztük és nevezhetjük a hagyományok szerint és a jelenlegi pezsgő képzőművészeti tevékenység alapján is. És tavaly újabb létesítménnyel gazdagodtak: megalakult a Grafikai Műhely, jól haladt a Kmetty Gyűjtemény kialakítása is, így már a közeljövőben bemutathatják az érdeklődőknek. Elismerést érdemel a múzeumi-népművelői munka is, annak ellenére, hogy bizony csak mérsékelt sikerekről adhatnak számot. Főképpen az iskolákkal sikerült megteremteniük a megfelelő együttműködést, ezáltal válhattak rendszeressé a múzeumi órák és a képzőművészeti ismeretterjesztő előadások.

S hogy a várost elsősorban a vizuális kultúra otthonának, fellegvárának tekintettük, annak voltak hátrányos következményei is: aránytalanság jött létre. Szentendrén csak az utóbbi években kezdték pótolni a művelődés más területein mutatkozó lemaradást. A zenekultúra fejlesztésében már túljutottak az első lépéseken — ehhez nagymértékben hozzájárult a zeneiskola erősödése: a helyi kórus -mellett egyre magasabb színvonalat ér el a kamarazenekar és a művelődési központ Ex Animo blockflőte együttese. Már polgárjogot nyertek a múzeumokban rendezett mini-koncertek és a közönség egyértelmű elismeréssel fogadja a zenészeket.

Ehhez a művészetek közötti kölcsönhatáshoz1 kapcsolhatók a filmvetítések fa film is a vizuális kultúra része). Pontosabban csak kapcsolhatók volPcsten

igen forró volt a levegő, BARCSAY JENŐ:

mindenki féltette az életét, én is úgy mentettem az enyémet, ahogy éppen a körülmények engedték. Szentendrére menekültem.

Szentendre határában, ízbég községben volt egy nagyon érdekes épület, a Kéziszerszámgyár. Azt éveken át mindig rajzoltam. Érdekelt a konstrukciója, de különben is lekötöttek az olyan helyiségek, ahol munkások éltek és dolgoztak — talán a zörej —, a zaja is vonzott, s ez munkára serkentett. Egyik nap, éppen, hogy befejeztem a kis rajzocskámat, haza ballagva már a művésztelep felé tartottam, amikor valakinek a lépteit hallom, mintha engem követne. Hátra se néztem, nem érdekelt, de az illető utolért és baráti hangon megkért, hogy térjek vissza, mert a gyár vezetője szeretne velem beszélni. Egy darabig vonakodtam, de végül is a kérését teljesítettem. Az illető becsapott engem. Amikor a domb aljához értünk, észrevettem, hogy egy katonai autó — talán — éppen reám vár. Jól sejtettem, egy fiatal hadnagy jött elém, rám parancsolt: „üljön be!”. Miért bánnak így velem?, kérdeztem. „Hát, nem tudja, hogy a Szerszámgyárat nem szabad sem rajzolni, sem fényképezni? Mutassa a vázlatkönyvét!” Alaposan beijedtem, hiszen a rajzaim tiszta vonalrajzok voltak, csupa vonal és pont, a laikus könnyen térképnek nézhetné. Megmutattam a rajzaimat. Gyár sehol. A végén sok magyarázkodás után mégis elengedett.

Egy alkalommal pedig éppen az Erzsébet téren, a Rab Ráby-ház érdekelt, ott dolgoztam. Egy őrmester felém közeledve figyelte, hogy mit csinálok. Hát nem tudja, hogy a pincében különböző katonai felszereléseket raktároztak el. Most már tudom. Ügy látszik, maga nincs kioktatva! Hiszen elárulta ezt a katonai titkot.

Azután is szomorú élményekben volt még részem, a háború folyamán. A Hunyadi téri lakásom udvarán egy rozzant lovat vettem észre. Egykedvűen, szomorúan állt a ló, mint aki elkészült a legrosszabbra is. Nemsokára két ember jelent meg: az egyik egy fejszével, a másik pedig egy igen hosz- szú, vastag szöggel. A szöget a ló homlokához illesztette, a másik pedig a szög fejére rácsapott, s az állat abban a pillanatban összeesett. Érezte, hogy vele végezni fognak. Megundorodtam, elkeseredve — gyorsan — elsiettem onnan. Ahányszor a Hunyadi

„Egy kiskutya vicsorított,

1

őrizte a vagyonát”

(Részlet a művész készülő emlékiratából.!

A szomszéd villában meghallották a hangomat, kiderült, hogy a háborút ott vészelték át. Az éjszakát náluk töltöttem el. Korán reggel a családtól elbúcsúztam, vissza Pest felé, a szatyorral, a nagy késsel és a lóhússal megrakodva, gyalog jutottam el a Hunyadi téri lakásomra. Akkor már sötét volt.

Másnap,--------- a kollégáimat, barátaimat

lá

togattam meg, elsősorban azokat, akik közel álltak hozzám és a környéŰj Szent-János Kórház felé siettem, ahol sok elhullott lóra találtam. Onnan már nem volt nagyon távol a Béla király út 17. számú ház, a Lyka Ká- rolyék lakhelye. A lagnagyobb megdöbbenésemre a kis házuk minden ajtaját nyitva találtarh, a szobákban üresség, szomorúság fogadott a puskagolyóval átlyukasztott Mednyánszky- képpel együtt. Egy nagyot kiáltottam.

■V-'V

!

tem egészen a Baross utcáig és kit látok? Révai festő kollégám éppen az utat söpri — többé nem láttam. Onnan aztán balra kanyarodva Szőnyi István lakásához értem. Szőnyi éppen a kapuban állt, látszott rajta, hogy nagyon kimerült és gondjai lehetnek. A láz második

.......'"'ry emeletét teljesen

“■

■•""II lebombázták,

'! mindene tönkre- J|É ment. Egyik leg- v,| szebb képe is a fii romok között M volt, „A zebegé- •|l§ nyi temetés”,

V;í

llj

Barcsay Jenő alkotása

Sándor restau- |§l# rátör hozott Q rendbe, a kép , megmenekült, de g-l legnagyobb vesz- : teséget jelentette

''í$y a fia halála. Különben Szőnyi ;t/| lakása mindig «le volt political menekültek- ||| tel. Szőnyiék hősiesen viselked- :ek. Budán, a f§ Keleti Károly - • utca környékén í. levő pince előtt I találtam rá Gál- I# ffy Lola festőre és testvérére, Gittára, Pali ’ bátyjuk nem volt f|| ott. Kántor Misa pedig katonásai kodott. Nagyon | elkeseredett ál- I lapot’oan voltak. De azért meg- **" örültünk egymásnak.

nának, mert a megyei mozi-; üzemi vállalat sok-sok próbálkozása ellenére sem sikerült rendszeressé tenni a képzőművészeti filmek vetítését a múzeumokban. Pedig a film nemcsak élményadóként kapcsolódhatna a kiállításokhoz, hanem a legtisztességesebb művészeti propaganda eszközévé is válhatna. A mozi egyébként is mostohagyereknek rémlik Szentendrén. Egyetlenegy van belőle. Igaz, előcsarnokát tavaly renoválták, de a nézőtér megmaradt jószerével folyosónak. Javulást ígér, hogy sok éves huzavona után végre betörhet a vetítés a megyei művelődési központba: az idén filmklub alakul. Ragasszunk ide egy apró észrevételt: a városi művelődésügyi osztály a tavalyi közművelődési munka értékeléséből kihagyta a mozit.

hj

Ennél számottevően jobb a helybéli színházi ellátottság: ezt nem csupán a Teátrum fémjelzi. A művelődési központ gyakran ad otthont fővárosi és vidéki társulatoknak. Az egész estét betöltő produkciók mellett rendszeresen szerveznek előadóesteket, irodalmi műsorokat s az Engels utcai épület falai között egyre gyakrabban fordulnak meg neves írók, akik több szállal is kötődnek a megyéhez. Mindezek ellenére kétségtelen: mind a színházi, mind az irodalmi kultúra közvetítésében kínálkoznak még további lehetőségek. Emelkedett ugyan a könyvtár olvasóinak száma, de a jó eredmény elsősorban az általános iskolai tanulók szervezett belépésének köszönhető. Bizony, a felnőtt olvasók és ezen belül a fizikai dolgozók aránya — ha az átlagokat tekintve nem is’ rossz '■“» nem ad ökot a megnyugvásra.

Ugyanakkor o megyei művelődési központban meglehetősen sok, több mint 40 köz- művelődési kiscsoport működik. Sikerült biztosítani a szakkörök, klubok, baráti ‘körök, amatőr művészeti együttesek és tanfolyamok folyamatos működését. Többségükben javult a tartalmi tevékenység színvonala is. Ebben a vonat-, kozásban egyértelműen jó példát kínál Szentendre. így mondhatjuk, hiszen a csopor-, tok tagjainak túlnyomó többsége a városban lakik. A kiscsoportos közművelődésben előbbre lépést jelenthetne, hg intenzívebben kapcsolnák ösz- sze a szakkörök, klubok, művészeti együttesek gyakorlati működését, ha ebben is erősebben érvényesülne a komplexitásra törekvés.

Szentendre közművelődési helyzetéről, eredményeiről — bármilyen kis területet is próbálunk kiemelni — nem beszélhetünk anélkül, hogy meg ne említenénk a városban működő megyei művelődési központot. Ez már önmagában is az aktív részvételt, jelenlétet igazolja. De semmiképpen sem lehet a gondokat, a problémákat s a fel-felbukkanó hibákat ettől az intézménytől számon kérni. Azért kell ezt hangsúlyozni, mert a város kulturális életében a leggyengébb pont a munkahelyi művelődés segítése, támogatása.

m

Szentendre kulturális életéhez megannyi látványos siker kapcsolódik, néha még olyan is, amely csak lazán kapcsolódik a város lakosságához. A nagyobb közönségbázist éppen a munkahelyi művelődés szférájában lehetne megteremteni. Ez a közművelődési munka fejlődésének természetes útja, túl a látványos sikereken. Mert Szentendre a művészetek városa (így pontos), de lakják, gazdagítják munkások, mérnökök, tanárok, diákok.

Kriszt György

\

téri ház előtt elhaladok, mindig, szinte látom azt a szerencsétlen lovat. Az utcák teli voltak halottakkal, elhullott állatokkal, lovakkal.

Mindig éhes voltam. Megtörtént, hogy magamhoz vettem egy nagy szatyrot és egy nagy kést, azzal végigjártam a körutakat, elhullott lovak után kutattam. Éppen a körút városházi oldalán szemlélődtem, amikor annak kiégett üzlethelyiségében rátaláltam egy elpusztult lóra, a ló testén pedig ülve pihent egy kis, okos, fekete szemű kutya — gondoltam —, ha a marjából egy jó darabot lehasíthatnék magamnak, néhány napra lenne ennivalóm. Amint a ló felé közeledtem, a kis kutya vicsorított: őrizte a tetemet, de azért egy jó darabot kikanyarítot- tam a ló megfagyott marjából.

Már említettem veit, ho8y,lakáso.

mat bombatalálat érte, s a Hunyadi tér 7. számú házba költözködtem, de itt csak néhány hetet tölthettem el. Később a Benczúr utca 12. számú házban, Lyka Károlyék lakásának egyik műtermes részében laktam, 12 évet töltöttem el ott. Sokat dolgoztam, kisméretű figurális képeimet, kompozícióimat, ezenkívül anatómia könyvemet is ott fejeztem be.

Elhatároztam, hogy Lyka Károlyé- kat meglátogatom, ők akkor a Svábhegyen laktak, a saját kis házacskájukban. A szép Duna-hidakat fölrobbantották a németek, és emiatt két csónak felváltva szállította a túlsó partra az embereket. Már elég késő lehetett, s éppen ezért minden erőmmel azon voltam, hogy az első csónakkal kelhessek át a Dunán, azonban a tolongás miatt az elsőbe nem fértem be, csak a második csónakkal indulhattam el. Az előbbi csónak kb. 30 méternyire úszott előttünk a még mindig zajló vízen, amikor hirtelen felborult, ennek következtében a csónak utasai majdnem mind elpusztultak. Végre a túlsó partot elértük, s az