Pest Megyi Hírlap, 1981. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-18 / 15. szám
1981. JANUAR 18., VASÄRNAP Wrftro Nehéz kérdés Egy kilométer áramszünet Száraz tényeket közöl az a levél, amelyet Szigetszentmik- lóson adott fel egy fiatalasz- szony. Tizennégy éve élnek villany és víz nélkül Szabóék, Budapesttől húsz-agyné- hány kilométerre. 1966-ban, amikor az akkor még négytagú család Soroksárról beköltözött a viharvert szentmiklósi házba, nem nagyon volt ideje azon töprengeni: elér-e a közeljövőben a fényt hozó kábel Alsóbuckára, a két szobakonyhába is. A kisebbik gyerek rohamosan súlyosbodó légcsőasztmája nem tűrte a halogatást, fontolgatást; — azonnal költözni kellett. Az évek múltak, a kislány meggyógyult, iskolába került. Nővérével, a levél írójával együtt petróleumlámpa fényénél ismerkedett a betűvetéssel, illetve a későbbi tananyaggal. A nagyobbik lány, Mogyosósi- né Szabó Éva is kétszer meggondolta: tanuljon-e sötétedés után vagy a vasárnap dél- előttökre hagyja a győri Vízügyi Szakközépiskola vizsgáira való felkészülést — ahová már munka mellett iratkozott be. Akku és aggregátor Édesapjuk halála után az idősebbik lány vette kezébe az ügyes-bajos dolgok intézését. Lakáskérelmüket a tanács — indokoltan — elutasította, hiszen a Család jövedelme meghaladta azt az összeget, ami tanácsi lakásra jogosította volna őket. A várakozó-belenyugvás álláspontjára helyezkedett család akkor kezdett el kételkedni abban, hogy majd 1 csak leverik a közelükben , is a világosságot, a huszadik századi körülményeket jelentő villanypóznát, amikor egy-két évvel ezelőtt a ráckevei Du- na-ág üdülőteleppé nyilvánított körzetében (ahová az alsóbuc- kai ház is tartozik) sorra meggyulladtak a nyaralók lámpái de náluk nem. — Végülis sikerült befejeznem az iskolát, petróleum mellett is megtanulható minden, de talán nem kell bizonygatnom, hogy jóval több energiával. Az utóbbi időben, már akkumulátort is sikerült szereznünk, hogy ne csak mindig elmesélésből ismerjük a tévéműsort. Gyarapodott a család is: férjhez mentem. A férjem is hozzánk költözött. Az ő szüleinek ugyan van egy kényelmes, háromszoba összkomfortos lakása, de arra is ki lehetne akasztani a „megtelt” táblát: ott él a sógorom és a sógornőm is két kisgyerekkel. Tehát vettünk tévét — és hetente töltögettük az akkut, alkalmanként negyven forintért. A „fejlődés” következő állomása az aggregátor beruházás volt. Ez már 220-as áramot ad és lehetővé teszi, hogy használhassunk mosógépet, hajszárítót, lemezjátszót. Hogy még ez sem az optimális megoldás, azt egyetlen szám bizonyítja: egy hétvégi nagymosás 80 forintnyi áramot fogyaszt. Engedély nélkül A kábelek éppen egy kilométerre húzódnak Alsóbuckától. Előtte is, utána is kigyulladnak esténként a fények. Dunakeszi konzervgyár Diabetikus készítmények ; • ptííO’j .(9SüiV; sK.\ Több szempontból is rendhagyó évet zárt a Dunakeszi Gyömölcs- és Főzelék Konzervgyár, ' 1980-ban. Tavaly, az iparágon belüli átszervezések eredményeként, három korszerűtlen gyáregység • termelését is megszüntették az országban, s így a mosonmagyaróvári és a dunakeszi gyárak munkáját kellett, az egyenletes ellátás érdekében, fokozni. A másik ok, amely rendhagyóvá tette az elmúlt évet, a változékony időjárás volt. A szakemberek a gyümölcsfelvásárlási szerződéskötéskor óvatosak voltak, mivel a késői tavasz és a rövid nyár nemcsak javíthatott, de ronthatott is a termésátlagokon. Mindezek ellenére a gyár gyümölcsfelvásárlása kedvezően alakult. őszibarackból, szilvából és kajszibarackból például a tervezett 110 vagon helyett 210 vagonnyit dolgoztak fel. Dr. Sági Lajos, a gyár Igazgatója elmondta, hogy az üzemben is voltak tavaly változások. így például, az év második felében előtérbe kerültek a diabetikus termékek, amelyek elsősorban a cukor- betegségben szenvedőknek készülnek. Tavaly hétféle gyümölcsből készültek befőttek, dzsemek és. gyümölcslevek. A nagy kereslet tette indokolttá, hogy a tervezett 140 vagonnyi diabetikus készítmény helyett végül is az év végéig 210 vagonnyit állítottak elő. Idén tovább bővítik a diabetikus termékek skáláját. Ta valy, az ünnepek előtti hetekben jelent meg a város üzleteiben a sárgarépalé, amel.v igen hamar népszerűvé vált a dunakeszi fogyasztók körében. A sikeren felbuzdulva a gyár vezetői azt tervezik, hogy ebben az évben diabetikusból és hagyományosból is nagyobD mennyiséget állítanak elő. A gyár termelésében fontos szerepet tölt be az export. Tavaly a tőkés országokba 210 vagonnyi málnát és kajszibarackot exportáltak. A szocialista export is a tervezettnek megfelelően alakult, itt a befőttek mellett a savanyúság és a borsókonzerv a kelendő. Idén az elmúlt évihez hasonlóan határozta meg a gyár az exporttevékenységét. A közvetlen tennivalók között az igazgató termelési feladatokat jelölt meg erre az évre. A még jobb minőség mellett a meny- nyiség fokozása is cél. A munkakörülmények javítása, a közösségek, a brigádok nagyobb megbecsülése is fontos tényezője a hatodik .ötéves tervi tennivalóknak. A dolgozókra lehet számítani, a kollektívák csaknem 60 százaléka törzs- gárdatag. Bizonyára ennek is köszönhető, hogy a dunakeszi gyár 1980-at négy és fél millió forint nyerességgel zárta. Cs. J. Miért kerülik el a póznák éppen a Csépi utcát? A „nyomozás” következő fázisa választ ad a, kérdésre. Ugyanis az Alsóbuckának ez a része hivatalosan lakatlan; hosszú évek óta nem ad engedélyt a tanács az építkezésre. Akik annak idején itt alapítottak otthont — nem is kértek. Szabóék elődje engedély nélkül húzta fel a falakat, s ekképpen épült föl a szomszédos két ház is. A szomszédban élő két család — ahol egyébként öt kisgyerek lakik, ilyen körülmények között és a hatodik apróság éppen útban van — az előző generáció hanyagságának levét issza. Az ő lakáskérelmük mostanában várja a tanácsi „igent”, talán már nem is sokáig. De mi lesz Szabóékkai? Mi a megoldás? A szigetszentmiklósi tanács végrehajtó bizottsága sem tud sok biztatót mondani. Szerintük az építési engedélytől függetlenül be lehetne vezetni a villanyt — ha lenne rá pénze a községnek. Az év közepe táján kint jártak az Elektromos Művek szakemberei, de ők is csak a fejüket csóválhatták: a villamosításból kimaradt szakaszon, egy esetleg frissiben behúzott kábel sem hozna megoldást, mert a hálózat nem bírná el a megterhelést — új transzformátorállomás gyújthatna csak világosságot Alsóbuckán. Ez pedig szűkén számolva is százezrekbe kerülne, ami még jó darabig nem áll Szigetszent- miklós rendelkezésére, s amúgyis számos helye van a pénznek, . Ki a hibás? Ml a. r&egQldás? A kérdésekre nehéz lenne-egyértelműen választ adni. Hibái zott a néhai tulajdonos, aki fittyet hányva a törvényre éppen ott építkezett. Hibás az azóta elhunyt családfő is: bármennyire is sürgette az idő és a gyerek betegségének szerencsétlen körülménye — sok kellemetlenségtől kímélte volna meg saját családját is egy kis körültekintéssel. És kétségtelenül hibát követett el a tanács is. Tizennégy esztendő hosszú idő ahhoz, hogy tétlenül nézze: engedély nélkül lakják a düledező házakat. Az alsóbuckai állapotok így nekik is csak újabb gondokat, többletmunkát okoznak. Láng Zsuzsa Információ buborékban A Központi Fizikai Kutató Intézet — a Magyar Optikai Művekkel együttműködve — a világ vezető műszaki nagyhatalmaival közel egy időben kidolgozta a mágneses bubo- réluncmória előállításának technológiáját. Képünkön: a mágneses bubo- rékmemóriában lejátszódó alapfolyamatokat gyorsfényképező berendezés segítségével vizsgálják. Üdülési beutalók, segélyek Hozták a névsort aláírásra Az üzemekéhez hasonló a munkamegosztás Az ipari vállalatok szak- szervezeti bizottságai már eddig is tapasztalatokat szerezhettek a nem antagonisztikus ellentmondások feltárásában és feloldásában. A fejlődést lassító temérdek bosszúság elleni fellépés szintén munkásérdek, éppúgy, mint a termelés és kulturális agitáció, a szervező munka. így tudják ezt Foton is, a Béke Termelőszövetkezet szakszervezeti bizottságán, abban az iparszerű szervezettségi színvonalat elárt szövetkezet munkavállalóit képviselő testületben, amely egyike az ország sajátos, ma még kevés tapasztalatokkal rendelkező szakszervezeti testületének. Társadalmi munka Ä viszonylag új forma ma még , rövid, múlttá ■ tekinthet vissza, Fazekas Mátyásné 1976 óta titkára a szakszervezeti bizottságnak, azaz a bizalmi- testületnek. Ez utóbbit a főbizalmi és a bizalmi hálózat jelenti. Velük együtt keli dönteni a havonta sorra kerülő értekezleteken a terv szerint napirendre kerülő kérdésekről, s csak általuk szerezhet információt a titkár is, akinek a 4 ezer 600 embernek munkát adó gazdasági egységet kell áttekintenie. A nagy tsz a járásban is több község határában működik, gazdasági társulásai pedig még Dunaújvárosban is találhatók. Az alkalmazotti létszám 1 ezer 600, de ez állandóan változik. Ők lennének a szakszervezeti tagok, s számuk azáltal nő, hogy részint egyre több helybeli lakos kéri a felvételét s érzi itt-jól magát, megtalálva a számítását, örülve annak, hogy nem kell eljárni máshová a községből. Másrészt a jó kereset lehetősége vonzza a nagyközségben letelepülőket. Ám a munkavállalók egy idő (után tsz-tagok lesznek, mert ez mindenkinek előnyös, következésképpen meg kelt hogy szűnjék a szakszervezeti tagságuk, hiszen többé nem alkalmazottak. Bonyolult feladat hát a titkáré, s ezt. ipari üzemben legalább egy függetlenített, ha nem .több szakszervezeti vezető oldja n}^V)Fazeka$,"-Má-j tyásné azonban csak tiszteiéi-: dijas, feladatát az ellenőri munkája mellett látja el, miközben percenként nyílik kicsiny irodája ajtaja, s jönnek az emberek ügyes-bajos dolgaikkal. Egy név a listán — Milyen eredményeket mondhat magáénak a testületük? — Azt hiszem, a szövetkezetek területén még nem elég kitaposott ez az út, sok kérdést kellene még tisztázni, de azért egyre inkább megtaláljuk a helyünket. Mi is a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezetéhe* tartozunk, pontosabban annak megyei bizottságához. Az ipari üzemekhez hasonlóan kiépítettük a munkavédelmi örök hálózatát. Kilenctagú testületünkben is az üzemiekéhez hasonló a munkamegosztás. A kulturális élet szervezését a kultúr- és ágit. prop. felelős irányítja, önálló gazdája van a tömegsportnak. Jelentős eredménynek tartom azt is, hogy tsz-tagok és alkalmazottak között egyformán osztjuk fel ma már a segélyeket, az üdülési beutalókat, mindenkinek a munkája alapján. Jutalomutazás Volgái hajóútra indul néhány ember,''méghozzá kedvezményesen, mert a költségek nagy'részét a-‘tsá fizeti. Nem csoda, hogy a várhatóan nagyszerű élményt oly sokan akarták maguknak megszerezni, s nehéz volt dönteni. De végül sikerült. — Testületileg döntünk a jutalmakról is — mondta Fazekas Mátyásné a beszélgetésünkön, s épp ezalatt hoztak be egy listát aláírásra. — Ez a név — mutatott rá a listára, ismerős. Mintha tegnap már aláírtam volna és más összeget ' — Igen, de megváltoztatták. Igaz, a jutalmazott előnyére, de a szakszervezet nélkül. Kovács T. István Magam sem hittem r ondolom, sok mulatságos eset megtörtént szilveszter napján az emberekkel, főleg éjfél után . már, és történtek kevésbé mulatságos dolgok is, mint például velem is. Ugyanis ellopták a pénztárcámat. Magam is alig hiszem, hogy ma is történnek ilyen dolgok, de nem is szólnék, megtörtént, hát mással is megesett már, ám a történet befejezése, ami arra késztet, írjam meg a történetet. Szilveszter reggelén jó korán indulva Pestre' utaztam. A legidősebb unokám,- Zoltán a karácsonyt Versegen töltötte, és megbeszéltük az ünnepek után, felutazok hozzá, á lakást rendbe teszem, kimosok és főzök is valamit. Az egyik kezén kisebb operáció volt, és a bekötött kezével, nem végezhetett házi munkát. Bizony, jó délután lett az idő, amikor búcsút vettem az unokámtól, és hazafelé indultam. Kelenföld lakótelepről, a Keleti pályaudvar felé. Mielőtt az Astoriánál lementem a metróállomásra, az egyik1 közeli textilüztetbe bementem, hímzőfonalat kerestem. Sajnos, gyapjú hímzőfonálból alig volt választék, egyéb osztott fehér fonált sikerült vásárolnom. Az utca, az Astoria tér is hangos volt papírtrombiták ri- k •.iozó hangjától és az árukat kipálgató sátras eladók kiabálásától. A textilüzlettel csaknem szemben a széles járdán szintén volt egy sátor, odamentem, hogy veszek én is két dudát az itthoni unokáknak, de eszembe jutott, mennyire tömve van a kézi táskám, a szatyrom is, csak illendőségből, ha már a sátorhoz mentem, megkérdeztem, mibe kerül a duda? Két eladó, erős fiatal, férfi volt, az egyik a kirakott portéka mögött a sátorba, a másik a sátor előtt a járdán jövő-menő embereknek .kínálgatta a portékáikat. Egy-két másodpercet, ha időztem a sátor előtt, és siettem a metróhoz. Majd a dohányüzlet láttán eszembe jutott, elfogyott a tollkészle- tem és bementem a trafikba, majd amikor fizetni akartam, akkor derült ki, nincs meg a pénztárcám. Tapogattam a télikabátom zsebét is, de hiába. Mint említettem, a kézitáskám tömve volt és nem tudtam behúzni a cipzárat rajta. Az első gondolatom az volt. biztosan az üzletben hagytam el, fonálvásárlás közben. A második pedig, hogy egy fillérem sem maradt, ha elveszett a bukszám. Az eladó az üzletben, akitől a fonált vásároltam, sajnálkozva mondta — a pulton semmiképp sem hagyhattam a pénztárcát, különben megtaláltam volna, mert a rövid idő alatt, amíg én a pénztártól távoztam, nem volt vevő a részlegen. Akkor döbbentem rá igazán, hogy valóban elveszett a pénztárcám, és én itt vagyok Budapest közepén fillér és ismerős nélkül, akitől útiköltséget kérhetnék, és ha én most visszamegyek az unokámhoz, onnan megint vissza, egy óra hosszába telik, s addigra a vonatom a Keletiből régen elment. De még forintom sincs a metróra, se villamosjegyem, s a gondolattól eltörött a mécsesem. A két eladó és a pénztáros álltak mellettem szintén tanácstalanul. — Talán becsúszott a táskájába — mondta az egyik —, nézzük meg, hátha ott lesz. Tudtam, hogy semmiképp sem csúszhatott le, hiszen szorosan tele volt a táska, de azért a pulton sorban kiszedtem a csomagokat belőle. — Annyi pénzem sincs, hogy hazautazzak — mondtam tanácstalanul. — Vissza se tudok menni, mert villamosjegyem sincs... — Adunk mi szívesen — szólt az egyik eladó, akitől a fonalat vásároltam. — A néni bajba került, ml pedig segíteni akarunk és ez a kötelességünk. — Valóban segítenek. Csak annyit kérek kölcsön, hogy haza tydjak utazni. Húsz forint elég lenne. Az eladó kerek arcú, 30 év körüli hölgy átadta a húszast, én pedig személyi igazolványomat nyújtottam, írja ki a címemet és a címét is adja meg, ahová a pénzt visz- szaküldhetem. — Ugyan, néni, minek ez a formaság, mi a pénzt úgy adjuk, mert bajban van. Ellopták Vagy elvesztette a pénzét, mindegy már, fogadja el és boldog újesztendőt kívánunk. A kijárati ajtón egyszerre sodródtam ki, egy húsz harminc év közötti barna arcú asszonnyal, aki elibém fordult a járdán, és a következőket mondta. — Az üzletben akaratlanul fültanúja lettem a beszélgetésüknek, a nénit meglopták és az utolsó útiköltséggel kisegítette á nénit. Én is szívesen segítek,, ha esetleg vásárolni akar még, ha már Pesten van. Fogadja el tőlem ezt a százast. — De. — Elakadt a hangom és nyeldestem, annyira hihetetlennek tűnt az újabb segítő szándék a fiatal nőtől. — Piát az igaz, akartam még vásárolni, de... de nem fontos és köszönöm a jószándékát. Annyi pénzem már van, hogy haza tudok utazni — mondtam. Nagyon örülnék, ha elfogadná tőlem ezt a pénzt újévi ajándéknak.' Boldog újévet kívánok, és arra kérem, felejtse el*ezt a mai kellemetlenségét. Csak álltam a járdán, mint akit odaragasztottak, és néztem a sietve távozó nő után, akin prémgalléros téli kabát volt és bundás sapka, majd váratlanul, mint a villám, eszembe vágódott a sátor, ahol a trombitát akartam vásárolni, az egyik, eladó aki a járdán kínálgatta a portékát, mennyire erősködött mellettem, tőlük vásároljak, olcsón adnak mindent. A sátorhoz siettem, de csak az egyik árust találtam ott. — A társa hol van, aki itt a járdán csámborgott az imént még. Kérdésemre, átkozta magát. — Fusson ki a két szeme, ha neki társa van ... Az úton hazafelé egy pillanatra sem tudtam szabadulni, ami velem történt. Az egyik ember meglop, mások pedig igyekeztek a maguk módján segíteni. Nem a pénzt sajnáltam, nem volt az olyan sok. Két százas, s valami apró még, inkább azon mérgelődtem, hogy ma is vannak ilyen emberek. Ezúttal is köszönöm a két asszonynak, hogy pénzzel kisegítettek. Boldog újesztendőt kívánok és remélem, hamarosan találkozunk, hogy tartozásomat rendezni tudjam. Marton Pálné
