Pest Megyi Hírlap, 1981. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-18 / 15. szám

Jelentés az 1989. évi gazdaságpolitikai feladatok teljesítéséről

nnMiiniiinmiHmiiiiiimiiuinnmiHUHiiinniinnniniimimmnnniiimminiim.iiiini iiiiiinuniiiimiiini iiiiiiiiiiiiiHiuHiiiiiiiiiiiiniinHHitiiHMiHiiiiiiuiniii»»iiiitiiiH»tiMiiiHiMiHiiiiHi«iiiitiHiMiiniiiiiin»»iiMiiiiiii»iiiHiiii»iiuHMiiiMi<in»iiiiiiiiiiiniiniiiiminii»miiini:iii»iiiimiimiiiiimiininiimniitimntmn

tartalék továbbra Is a tömeg- takarmány területén van. A silókukorica és a pillangósok átlagos termése alacsony, és nagy a gazdaságok között a dilíerenciálódás. Az erjesztett takarmányoknak még mindig csak a felét tárolják szakszerűen. A kívánatosnál lassúbb ütemben fejlődik a szálas takarmány betakarítása, a kitárolás és kiadagolás gépesítése.

Az üzemi tervek összesítéséből az látható^ hogy idén ugyanazok lesznek az alapvető tendenciák, amelyek eddig is jellemezték a megye mezőgazdaságát. Az országos tervet meghaladó termelésfejlesztést irányoztak elő. Ezen belül a dinamikus fejlődés fogja jellemezni a nagyüzemeket, a háztáji és kistermelés várhatóan szinten marad, illetve néhány termékből növekszik, vágómarhából csökken.

A növénytermelés növekedése az országos terv szerint 3—4 százalékos, a megyei üzemek csak 0,5 százalékot terveznek. Valójában arról van szó, hogy nálunk a búza átlagtermése idén 5 tonna, jövőre „csak” 4,5 tonnát terveznek. A különbség 30 ezer tonna búza, amelyet a tervben mással pótolnak. Ez tervezési kérdés, a növénytormesz- tés tényleges fejlődésével nincs kapcsolatban. Az állattenyésztés viszont az országos 1,7—2 százalék helyett 5 százalékkal növeli a termelését. A nagyüzemek baromfihúsból kevesebbet terveznek a korábbinál. Viszont sertéshúsból 1000 tonnával többet, tejből 10 millió literrel, tyúktojásból 30 millió darabbal, nyúlhúsból 1000 tonnával növekszik a termelés. Hasonló a növekedés pecsenyebárányból is.

Nem részletezzük az idei mezőgazdasági tennivalókat, mégis talán két fontos dolgot érdemes hangsúlyozni. Az

1980-as év jó termése után nem mindenütt sikerült a talajerőutánpótlás a terv szerint. Az őszi „talajgyúrás” és a szántás egy részének az elmaradása ugyancsak hátrányos az idei termelés megalapozása szempontjából. Ezt csak úgy tudjuk pótolni, ha a télen és kora tavasszal nagy gondot fordítunk a szervesés műtrágyázásra. Valamint, ha minden munkát optimális időpontban és nagyon jó minőségben végeznék el. Tehát nem központilag meghatározott időpontok szerint, hanem az adott területen optimális időben! Ez nagyon érett, felelősségteljes helyi vezetést, tervszerű és fegyelmezett munkát igényel.

kentsék, mert azok ma 10—15 százalékkal nehezebbek minta konkurrenseké. Hasonló a helyzet az ipari szerelvények egy részénél, a kábelgyártó gépek, a szerszámgépek, a csomagológépek, sőt az autóbuszok esetében is.

Az energiafelhasználás az utóbbi években már javult, de még elmarad a fejlett országok színvonalától. Talán a DKV-t és a DCM-et lehet megemlíteni, ahol átfogóan foglalkoznak az energiagazdálkodással és a mérési rendszert úgy építették ki, hogy pontosan ismerik a termék előállításához felhasznált energiamennyiségét.

Sok kiaknázatlan lehetőség van a termelés során keletkező' hulladék és selejt újbóli hasznosításában. Most vizsgálják a megye üzemeiben a hulladékhő hasznosításának a lehetőségeit. Kezdenek megjelenni olyan termékek is — például a Mechanikai Művek új olajkályhái, az IMI néhány villanymotortípusa —, amelyeknek már az energiatakarékos működés a fő minőségi jegye.

Nagyon elégedettek lehetünk a mezőgazdasági üzemeink gazdálkodási eredményével. A termelőszövetkezeteink várhatóan elérik a múlt évi magas nyereségszintet, az állami gazdaságok pedig növelik az eredményt. Veszteséges nagyüzem valószínű ebben az évben sem lesz Pest megyében. Annál is inkább elismerésre méltó eredmények ezek, mert a közgazdasági feltételek szigorodása mellett az időjárás — és gyakran a munka hiányosságai is — a költségek erőteljes emelkedőit gazdálkodás eredményei jobbak, mint év elején számítottuk. Az iparvállalatok a múlt évihez képest 40—60 százalékos nyereségcsökkenést terveztek, a tényleges nyereség 28—30 százalékkal alacsonyabb a tavalyinál. A nyereségnek a tervezetthez való növekedésében nagy szerepe van a takarékosságnak, a korábbiakhoz viszonyítva. Jobban megnézik, mire költik a pénzt. Folytatódik a takarékossági mozgalom az üzemekben, ez a munkaversenybe is szervesen beépült. Sok helyen csökkentették a kevéssé gazdaságos termékek gyártását, és növelték a jól értékesíthető- két. Szaporodik a konstrukcio- nális, technológiai és szervezési beavatkozások száma is.

A gazdaságosság, a verseny- képesség javítása ezeknek az elindult folyamatoknak a nagyfokú és sürgős meggyorsítását igényli tőlünk.

Megvizsgáltuk 14 megyei vállalatnál a termékszerkezet korszerűsítési folyamatát. Az évemként megújuló termék- arány 10—12 százalékos, viszont a korszerűtlen, a termelésből kikerülő termékek aránya mindössze 2—4 százalékot tesz ki. A termékskála tehát még mindig bővül. Létezik ugyan a vállalaton belül koncentrálás a fejlesztés és a termelésbővítés szempontjából, de még túl sok célra használják a rendelkezésre álló anyagi és szellemi erőforrásokat. Az a véleményünk, hogy dinamikus vállalati fejlesztés akkor lehetséges, ha nem több terméket minősítünk fontossá, csak annyit, amennyinek a fejlesztésében lépést tuduiik tartani a nemzetközi színvonallal. Az 1980-as gazdasági szabályozók újból mérlegre tették a termékszerkezetet, és a kritika nem mindenben volt kedvező. Meglepetések is érték a vállalatokat. Gyakran kényszerültek a folyamatban lévő exportnövelő beruházásoknál menet közben módosításokat végrehajtani. El kell ismerni, hogy a Magyar Nemzeti Bank ilyen esetekben rugalmas volt, a módosítások többségét el is fogadta.

Az értékelemzési eljárásról, mint a költségek és a végső eredmény összevetésének, a hatékonyság növelésének a módszeréről olvastunk nemrégen egy idézetet: „Minden olyan vállalatnak be kell vezetnie, amely nern engedheti meg magának, hogy felesleges költségeket viseljen.” Hát a mi vállalataink is egyre keVáltozatlanul nagy a differenciálódás a nyereségképző- désbeo, amiből az következik, hqgy a gazdaságok legerősebb harmadára jut a jövőben is a fejlesztések túlnyomó többsége. Ez gond — de az méginkább elgondolkodtató, hogy egyes gazdaságok vezetői mintha nem is akarnának fejlődni, nem törekednének többre, jobbra. A háromnegyed évi mérlegek jelzései szerint a monori Kossuth és a kartali Petőfi tsz éves nyereségéből egyáltalán nem kíván fejlesztési alapot képezni, azt teljesen feléli a magas munkadíj és a nagy növekményadó. A szobi Űjbarázda és a tápiógyörgyei Kossuth tsz is csaknem azonos mértékű munkadíj adót kényszerül fizetni, mint a fejlesztési alapja. Megkérdőjelezzük a galga- mácsai és a túrái tsz-ek magas munkadíjnövekedésének az indokoltságát, hiszen ezekben a tsz-ekben eddig is a megyei átlag felett volt a jövedelem- színvonal.

A kormányzat fejlesztési politikája egyáltalán nem azt célozza, hogy a szövetkezetek mondjanak le a továbblépésről, nekik erre természetesen • mindig törekedni kell. Mindig is mondtuk, hogy azt a gazdasági vezetést támogatjuk, amely fejlődni akar, vállalkozni az igények jobb kielégítésére, az export fokozására. Bizonyos, hogy a fejlett szocialista társadalom a termelésnek ennél jóval magasabb szintjén fog megvalósulni.

Egészen más kérdés és az előbbivel összecseng, hogy a beruházások területén az eddigi gyakorlathoz képest lényeges javulást kell elérni, A gazdaságpolitika a leggazdaságosabb termelés fejlesztését segíti, erőteljesen ösztönöz a takarékos rpegoldásokra. És a szűkösebb erőforrások miatt nem elsősorban az új üzemek létrehozása a célszerű, hanem a rekonstrukciók és azok a kiegészítő beruházások, amelyek egy nagyobb egység működését hatékonyabbá teszik.

Néhány pozitív példával szeretném ezt bemutatni, amelyeket mihamarább szeretnénk elterjeszteni a megye mezőgazdaságában.

1

. A dunavarsányi és más * tsz-ek kezdeményezésével ez évben kezdett elterjedni a kukorica nedves tárolása. Az első évben 20 ezer tonna kukoricát, a termés 7 százalékát tárolják így. A közvetlen megtakarítás 900 tonna olaj, vagyis 10 millió forint szárítási költség. Az így tárolt kukoricának 10 százalékkal jobb az emészthetősége is, ez többletként 400 tonna hús, vagy 1 millió liter tej előállítását teszi lehetővé, ez értékben újabb 5 millió forint. A két tényezőből a módszer bevezetéséhez szükséges beruházás 3 év alatt megtérül. Reálisnak látszik a tavalyinak kétszeresét tárolni nedvesen idén, ez 30 millió forint energia- és takarmánymegtakarítást eredményezne.

2 Egy másik, sajnos, nem * megszokott példa. A Herceghalmi Állami Gazdaság üszőnevelése nyereséges, a súlygyarapodás önköltsége mindössze 39 FI; kg-cmként. Ezt úgy érik él, hogy a takarmányozást legeltetésre és szántóföldi, illetve ipari melléktermékre alapozzák. Répaszelet, répafej és melasszal besilózatt kukoricaszár pótolja az abraktakarmány nagy részét.

O Az Alagi Állami Tan- '** gazdaság márianosztrai üzemegységének szántóföldi művelésre kevéssé alkalmas területeit juhtenyésztésre hasznosították — eddig eléggé kezdetlegesen. Megterveztették a korszerűsítését és bővítését. Miután az Agrober terve magas beruházási igényt tartalmazott, kialakították egy másik koncepciót: húshasznú tehenek tartására téli szállással. Érdekes a két koncepció összevetése: 9000 juh, illetve 1000 húshasznú tehén. A beruházási igény 36, illetve 3 millió forint. Munkaerőigény: 34, illetve 13 fő. A húsmarhatartás termelési értéke egy hektárra vetítve másfélszerese, az egy főre eső termelési

érték ötszöröse, a nyereség is többszörösére nő. Természetes, hogy a körülményeiket figyelembe véve a második variációt valósították meg.

A Nagy erőfeszítéseket “* tesznek az Óbuda, a Rozmaring és más tsz-ek az üvegházak hőveszteségének a csökkentésére. A mai árak mellett már tudniillik a dísznövények közül sem mindnek a termelése kifizetődő üvegházban. Zöldségtermelés esetén pedig az egész árbevétel alig fedezi a fűtési költséget (230—300 Ft/m2). Várható tehát, hogy a termelési szerkezet gyorsan át fog rendeződni. Sokféle próbálkozás folyik az iivegházak hőszigetelésére fóliával. Szükséges és segíteni teli a vízfüggönyös fólia alatti termesztés terjedését, ennek az energiáigénye a ceglédi Magyar—Szovjet Barátság Tsz tapasztalatai szerint csak töredéke az üvegházinak (30— j0 Ft/m2).

5 Az ócsai Vörös Október • Tsz nagyszabású hulla- iékgyűjtő és hasznosító múmiába kezdett. A múlt évi eredmény: szárított kenyér ieldolgozásából 300 ezer dol- ár tőkés export, használt gumiabroncs exportjából 100 ezer iollár bevétel, fáradt olajjal való fűtéssel 140 ezer dollár

értékű tüzelőolaj megtakarítás.

A példák csak szemelvényed a számtalan lehetőségből, é: abból a kezdeményezőkészségből, amit a megye gazdaságainak a többsége a jelenleg feladatok végrehajtásában kifejt. Politikai munkánkkal is segítsük, hogy a gazdaságosság minden vállalat és szövetkeze: egész működésében döntő kérdéssé váljon.

Utolsó témaként még a gazdálkodás emberi feltételeiről szólunk. A gazdasági helyzetünk, a fejlődés jellege mos1 olyan, hogy a legnagyobb tartalékunk a dolgozó emberek tudásában, szorgalmában munkafegyelmében, hitében helytállásában van. Ezért fogalmazta a XII. kongresszus alapvető politikai feladatnak az „emberi tényezőkkel” val<5 foglalkozást. ,, ,;,

A múlt évben a munkaerőgazdálkodás javításáért a pártszervezetek a korábbinál egységesebben dolgoztak. Aj első félévben a megye minden termelő egységében napirendre tűzték a pártszervezetek és pártbizottságunk által meghatározott szempontok szerinl vizsgálták meg a helyzetüket, szabták meg a helyi tennivalókat. Az általánosítható tapasztalatokat a gazdaság- és szövetkezetpolitikai bizottságunk összegezte és gondoskodott a hasznosításukról.

Idén két alapvető irányban szeretnénk kifejteni a politikai munkát.

O

A pártszervezetek ellenőrizzék határozataik végrehajtását, különösen segítsék a munka szervezettségének, a munkafegyelemnek a javulását, valamint az ösztönzőbb bérezés kialakulását.

O Mivel új ötéves terv kezdődik, most szükséges elérni, hogy minden vállalatnál, szövetkezetnél a leggondosabban tervezzék meg a létszámot, a minőségi összetétel fejlesztését, a dolgozók képzését és továbbképzését, a munka- körülmények és szociális helyzet javítását.

Tavaly a munkaerő-gazdálkodásban lényeges változás volt, hogy 'az ipari termelés megtorpanása és a gazdasági szabályozók hatására a vállalatok túlnyomó része már csökkentést tervezett. Ténylegesen 2—3 százalékkal dolgoztak kevesebben a megye ipari üzemeiben, mint egy évvel korábban. A fizikai területeden a csökkenés 3—4 százalékos. A termelő ágazatokban további, tartós létszámcsökkenéssel kell számolni. Ha pél- lául oz iparban a most tervezett, néhány százalékos termelésnövekedés megvalósul, ikkor is az idei mértékű mun- caerő-csökkenés esetén alakul :sak ki elfogadható termelékenységnövekedés.

A mezőgazdasági üzemekben a munkaerő 5—6 százalékkal nőtt, ezt elsősorban a kedve- iőtlen adottságú gazdaságok tiegészítő tevékenységének a iejlődése okozta. Ezt támogattuk, segítettük. Viszont a 14

legnagyobb kiegészítő tevékenységet folytató termelőszövetkezet többségénél politikai eszközökkel megállítottuk a korábbi, nagyarányú létszám- bővülést. Az az álláspontunk, hogy most már a mezőgazda- sági üzemekben is a hatékony foglalkoztatottság, a szervezett, fegyelmezett munka álljon a vezetés figyelmének a középpontjában.

A szolgáltató ágazatban változatlanul nagy a munkaerőigény, az iparban felszabaduló munkaerő foglalkoztatására tág lehetőségek vannak. Egyébként a munkaerő minden lényeges mozgására az országos szervek és a területi párt-, állami és tömegszervezetek kiemelt figyelmet fordítanak.

A megyei pártapparátus gazdaságirányító munkája az elkelt esztendőben is tovább fejlődött. Igyekszünk érvényre juttatni, hogy a területi apparátusoknak nem a gazdasági munka megszervezése a feladata. Nem is helyes és nem is lehetséges a vállalatok és szövetkezetek dolgát másnak elvégezni. A vállalati önállóság és a vállalati szervek felelőssége párhuzamosan fejlődik.

A területi’ szervek a politikai, gazdaságpolitikai irányításból vállalnak szerepet, közvetítik a népgazdasági igényeidét, kialakítják azokat a politikai tennivalókat, amelyeket az adott viszonyok követelnek a tervcélok végrehajtása érdekében. Másrészt ellenőrzik a végrehajtást, hogy az megy-e végbe a gazdaságban, amit a párt politikája célul kitűzött. Az össze- hangolt, tartalmában a gazdaTántognfiiik a kezdeményezőket

vesbe engedhetik meg maguknak a felesleges költségeket.

Ilyenek például a ’ munka szervezetlenségéből, a minőségi problémákból adódóak, amelyek sok vállalatnál nem csökkentek lényegesen az utóbbi években sem. Vagy a „súlyfeleslegből” adódóak. Az IMI és az ÉVIG kollektívái azon dolgoznak, hogy a villamos motorok súlyát csökA versenyképesség a valódi mérce

Fontos a következetes ellenőrzés

Szentendre büszkesége ex Aj gydgyszentár.

Bozsán Péter felvételei

ságpolitikának megfelelő és következetes ellenőrzésnek most különlegesen nagy szerepe van. A párthatározatok végrehajtását mi már évek óta a pártmunkában alapvető feladatnak tartjuk. A múlt esztendőben már a kormánytól kezdve a gazdaságirányító szerveken keresztül az állami irányításban is következetesebb ellenőrzési folyamatot érzékelünk. Ebben igyekszünk mi is megfelelő részt vállalni — a párttestületi munkában, az apparátusok tevékenységében. Segítjük az ellenőrzés összehangoltságát a tanácsok és a társadalmi szervek munkájában. Ügy látjuk, azoA a területen is van előrehaladás.

A szabályozók és az árak változása sok vállalatot hozott bonyolult helyzetbe. Másrészt a VI. ötéves terv kialakítása és előkészítése miatt létérdekké vált bizonyos rekonstrukciók feltételeinek a megteremtése, a vállalatok sorsát alapjában érintő kérdések tisztázása. Ezért 1980-ban igen sokat foglalkoztunk az egyes vállalatok, szövetkezetek sorsával. Azt lehet mondani, hogy zömmel sikerrel. A VI. ötéves terv előkészítése ebből a szempontból is megfelelő volt.

A megyei állami és társadalmi szervekkel az együttműködés zavartalan volt. Bízunk abban, hogy a megyei tanácscsal, az SZMT-vel, az ágazati szakszervezetekkel, a KISZ- bizottsággal, a szövetkezeti érdekképviseleti szervekkel, a gazdasági vezetők széles táborával tovább tudjuk erősíteni a céltudatos, elvi együttműködést. Gondolom, joggal számítunk arra, hogy az agitáció, a propaganda, azon belül lapunk, a Pest megyei Hírlap és az üzemi sajtó is minden segítséget megad az idei gazdasági feladatok végrehajtásához. Amennyiben növekszik az emberi tudás és helytállás szerepe a gazdasági fejlődésben — és ez most nagyon megnőtt —, úgy a politikai munka, az egységes cselekvés jelentősége is egyre inkább fokozódik.

A Vlnnyicából érkező energia fogadóállomásán, Albertlrsán keresztül az ország sok részébe jut energia