Pest Megyi Hírlap, 1981. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-17 / 14. szám

VÁCI Éjszakai műszakon az Izzó üveggyárában A tudást a gyakorlat csiszolja XXV. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM 1981. JANUÁR 17., SZOMBAT Mint milliárdnyi szikra, úgy villannak előttem lépésről lé­pésre az úttesten heverő üveg- I szilánkok, amelyek a neonok j fáradt, kékes fényét törik I meg. A gyorsan szétterülő es- • i ti sötétségben csak a gyárud­A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA Cyőfaég£­kasága fémlik. Hideg' van. Amíg az Egyesült Izzó váci gyárának udvarán az üveg­gyár felé sietek, azzal bizta­tom magam: majd a kemence mellett, a gépek között — ott biztosan kellemes most a me­leg! Az éjszakai műszak alig né­hány perce kezdődött. Most tizenegyen vannak bent. Min­denki tudja a dolgát: az első teendők közül a legfontosab­bakat, a berendezések ellenőr­zését végzik. Ám a kívülálló is hamar megérzi: ma a han­gulat egy kissé feszült. A gép nem téved — Átállunk — mondja kur­tán Bácsi László műszakveze­tő. Aztán még mielőtt kérdez­hetnénk, elrobog. Néhány percnyi várakozás után foly­tathatjuk a beszélgetést. — Eddig sima, 40 wattos burát gyártottunk, most pe- remezettet fogunk. A váltás­ra három óránk van, de min­Keresett és keresetlen foglalkozások Ahol az utánpótlást nevelik — Nem kerülhetem meg azt az unos-untalan hangoz­tatott tényt: az általános is­kolából a gyengébb tanulók jönnek a szakmunkásképzőbe — mondotta Szekeres Sándor, a 204-es Szakmunkásképző Intézet igazgatója. Ezért a tantervi követelmé­nyek teljesítése igen nagy erő­feszítéseket követel a pedagó­gusoktól. Bonyolítja a dolgot, hogy csak heti három napot töltenek itt a gyerekek, ebből is egy szombat. Ez alatt az idő alatt kell időt szakítani a KISZ-életre, a kulturális ren­dezvényekre, s minden egyéb­re. Alig jut idő a korrepetá­lásokra, pedig égetően nagy szükség van rájuk. Egyes osz­tályok a matematikai felmé­rő dolgozat feladatait csak 14 százalékra oldották meg. Kevés ácstanuló — Az olvasási készség és a helyesírás igen gyenge. Akadnak olyanok, akiknek olvasás közben a betűkre kell koncentrálniuk, a tartalomra már képtelenek. A legna­gyobb energiát mégis az anyagismeret tanítása igényli. A tantervben előírt anyag nem szerepel az általános is­kolák tematikájában, ezért teljesen új. A Munkaügyi Mi­nisztérium erre a tanévre úgynevezett „modulfüzeteket” adott ki, ezekből tanítunk. Folytathatnám azzal, hogy a tankönyvek teljes hiánypótlá­sa májusra várható.' A 750 diákot a tantestület 67 tagja 18 féle szakmára ok­tatja. Ezért nem tudják fo­gadni a jelentkező autószere­lők, kozmetikusok, szobafestők egy részét, öntőre és vasszer­kezeti lakatosra is szükség volna. Ácsnak viszont évek óta senki sem jelentkezik. Sa­jót tanműhelyükben oktatják az épületasztalosokat, a gép­lakatosokat és a szabókat. A többi szakmák gyakorlati ok­tatása a vállalatoknál törté­nik. Nem elég — Tudjuk, hogy nem elég, ha csak a szakmára oktatjuk növendékeinket. Feladatunk a teljes ember nevelése, a jövő munkásai személyiségének gazdagítása. A tantestület tag­jaiból kultúrbizottságot szer­veztünk. A különböző kulturá­lis ágak népszerűsítésének ön­álló felelősei vannak. A szín­ház-, a mozi- és a hangver­senybérleteket ingyen kapják a hallgatók. Esetenként az úti­költséget is térítjük a diákjó­léti alapból. Ezüst fokozatot nyert ének­kar, ifjú zenebarátok köre mű­ködik, irodalmi (színpadunk és tánccsoportunk van. A könyv­tárunkban 8 ezer kötet sora­kozik. — A kalandregények a leg- olvasottabbak, mégis vallom: az irodalomhoz sokféle út ve­zet. A sportélet kereteit, az atlétika, a labdarúgó-, a kézi­labda-, az aszalitenisz-, a sakk- szakosztály jelenti, az orszá­gos diákkupában valamennyi közép és szakmunkásképző kö­zött megyei elsők voltunk. Az iskolai futball, a kézi- és röplabdapálya mellé te­niszpályát is építenek. A tor­nacsarnok 120 személyes öl­tözővel, fürdővel, kondícióte­remmel szeptemberre elké­szül. A KAÉV 7. számú gyá­ra tanműhelyt épít az eszter­gályosoknak. Amit lehet — Sokan mondják, hogy zsákutca az a képzési forma. — folytatta az igazgatóhelyet­tes. Nekem már a tapasztala: tóm. A villamosipari, és a gép­ipari szakközépiskolák hallga­tói között például ott találjuk a volt tanítványokat. A váró­Miért nincs az, ami van? — Kremes, tortaszelet? — Nem bánom, mulassunk. Ha már egy konyakra nem vagyok érdemes nálad. — Ámbár a vonalaid miatt... — Az téged ne aggasszon, gyerünk!, — Lassabban a testtel, az üzlet zárva van. — Már megint? — Téli szünet, nyári szü­net, ide mindig kiírnak va­lamit. — Most éppen semmit sem írtak, csak lehúzták a rolót. Ámbár itt a magyarázat arra is, hogy a múlt vasárnap miért nem nyitottak ki: „Min­den második vasárnap zárva tartunk.” — Végül is miért adnak -iparengedélyt a kiskereskedők­nek és a kisiparosoknak? — Tudom a leckét. Azért, hogy jobb legyen a lakosság ellátása. Ez a társadalmi ér­dek. Ezt kell egyeztetni a ma­szek érdekével, akit a kötet­len életforma és a nagyobb jövedelem reménye vonz. Ezt mindig észben tartja, de úgy látszik, a mienkről elfeledke­zik, miközben a közellátás fe­lelősei meg azt gondolják; van ennyi meg ennyi üzle­tünk, tehát az ellátás megol­dott. A vevő meg azt mondja; — Na, most beszaladok a vá­ros központjába és veszek ezt, meg azt. Nem érdekli, hogy állami vagy magánboltban kapja meg, amit keres, a fő az, hogy hozzájusson. Számít rá, hogy a munkamegosztás­nak ezen a posztján valaki szolgálatnak tekinti ezt, nem­csak jövedelmi forrásnak. A kettő együtt tisztességes. És nemcsak a süteményről van szó. K. T. I. sunikban jól ismert iskolaigaz­gatók, mérnökök, szakoktatók, tanárok egy része tanítvá­nyunk volt A jelenlegi tan­testületben is dolgoznak ilye­nek néhányan. Szekeres Sándor szerint a vállalatok elégedettek az isko­lából kikerült szakmunkásak teljesítményével, és magatar­tásával. A tavalyi iskolai ta­nulmányi átlag 2,8 volt. Még sokat kell tenni azért, hogy ezek az eredmények mind jobbak legyenek. A pedagógu­sok mindenesetre optimisták. Vicsotka Mihály Új otthonokat emelnek A megye legnagyobb lakás építő vállalata, a PÁÉY, foly­tatja a váci lakások építését. Az idén nyolcvanegy család költözhet majd új otthonba a Földvári téren. Bozsán Péter felvétele Több járdát építettek Az eimúlt öt esztendőben, a tanácstagi beszámolókon igen sok javaslat, észrevétel hang­zott el. Ezek egy részéire az illetékesek helyben válaszol­tak, míg néhányra írásban reagáltak. Végezetül vala­mennyi vélemény mérlegelé­se után összeállították azok­nak a feladatoknak a listáját, amelyek megvalósítására le­hetőséget láttak. Nemrég készült el a mér­leg a munkaterv végrehajtá­sáról. Ebből kiderül, hogy a váciak által javasoltak, ame­lyekre pénzügyi fedezet is volt, szinte maradéktalanul elkészültek. Hogy csak néhá­nyat említsünk: a helyi ta­nácstag kérésére mintegy 39 ezer forintos költséggel a ke­nyérgyár előtt járdát építet­tek. A kertvároshoz vezető út — a nagyobb esők után — sártengerré változott, ezért a tanács intézkedett, s a rö­vid bekötő utat kőzúzalékkal szórták le. Az 1976-os és 1978- as tanácstagi beszámolókon a környék lakói- azt is kérték, hogy a járdásítás folytatódjék a tejüzem mellett is. Erre a munkára több mint 86 ezer forintot költöttek. Emellett töbtí, a lakosság által önként vállalt feladat elvégzéséhez nyújtott segítsé­get a műszaki osztály. A Si­rály utcaiak anyagot adtak, a Papvölgyi úton pedig dózerol- tak. Közérdekű bejelentés alapján építették át a kétlyu- kú hídnál a terelőszdgetet. Folytathatnánk még a fel­sorolást a járdósításokkal. Szilárd burkolattal látták el egyebek között a Vö­rösmarty tér egy részét, az Árpád úti új ABC kör­nyékét, a Szélső sor rövid szakaszát, s a Nógrádi út néhány méte­rét. De a tanács gondolt az autósokra is. A Népek barát­sága és az Eperfa utca kö­zötti szakaszt megjavították, az AFIT és a piac előtt pe­dig parkolót alakítottak ki. A busszal utazók is örülhet­nek, mert szerte a városban több váróhelyiséget alakítot­tak ki. Ezek közül most csak hadd említsük meg a Deákvá­ri fasorban, valamint a Föld- váry téren felállított beálló­kat. den perc drága. Egyelőre még az elején tartunk. Megkérem, mutassa meg az üzemet. Az újonnan épített, szaknyelven kötél görbepályá­nak nevezett emelkedőn fel­megyünk a kemence alá, ahon­nan jól látszik a még izzó üvegcsőkíigyó kezdete. Aztán fémlépcsőkön koppan a lép­tünk, s rövidesen a feeber-ről kapok rövid szakmai felvilágo­sítást. A kemence mellett rövid, forrósággal telt alagúton ju­tunk ki egy kis üvegfülkéhez, ahol Halász Gyula dolgozik. Munkaköre: kemencekezelő. Ám ez ne tévesszen meg senkit, mert valójában az automatika végez mindent. — Három esztendeje dolgo­zom az Izzóban — mondja. — A gépipari szakközépiskolá­ban végeztem, de ahhoz, hogy ezt a munkakört elláthassam, külön tanfolyamon kellett részt vennem. A keresetemmel elégedett vagyok, s megmon­dom azt is őszintén: nem a munka steretete tart itt, hi­szen folyamatos műszakban dolgozunk, sokszor nincs ün­nep, kevesebb a hasznosan el­tölthető szabad idő. A pén­zért csinálom, azért az 5—5,5 ezer forintért, amit hó végén innen hazaviszek. De nemcsak ő van így. Akadnak mások is, akik vál­lalták ezt a kényszerpályát. Ám ez nem azt jelenti, hogy hanyagabbul végzik munká­jukat, mint mások. A fizeté­sért az üveggyáriak is meg­dolgoznak. ^ Az USA-ban tanultak Amíg a darabológépek felé megyünk, a műszakvezetőtől azt is megtudom: a gépek mellé csak megfelelő szak­mai képzettséggel rendelke­zőket vettek fel, akiket az­tán betanítottak az itteni spe­ciális munkára. Néhányan az Egyesült Államokban kaptak alapvető elméleti felkészítést. Közéjük tartozik Fehér Attila végformázó is. — 1977 őszén jártunk kint az USA-ban — emlékezik vissza. — Ott egy ugyanilyen üveggyárban jártunk, de dol­gozni a gépeken nem nagyon tudtunk, mert a szakszervezet nem járult hozzá. A könyvek­ből és az előadások révén megszerzett tudást tulajdon­képpen itthon egészítettük ki azzal, amit az amerikai szak­emberek ott megmutogattak. Beszélgetésünk megszakad. Fehér Attila elrobog, valamit állítgat, forgó szerkezeteket olajoz meg. Aztán még tovább faggatom: vajon miért zúz­zák össze még mindig a csö­vet. hiszen — látszólag — a gépsor már megfelelő burákat gyárt. — Tényleg csak látszólag — mutatja. — Ha jól megnézi, láthatja, hogy kis repedés van a peremen. Most két meós dolgozik. Amíg ők azt nem mondják, hogy mehet, addig nem csomagolunk. Egy kis asztalkán különbö­ző műszerek. Pillanatok alatt eldönthető, minden előírásnak megfelel-e a kész termék. Már egy órája tart a műszak, de még mindig az átállásnál tartunk. Egyre gyakrabban nézegetem az órámat. Álmos vagyok. Ám ahogy körülnézek, látom, má­sokon nyoma sincs a fáradt­ságnak. A műszakvezetői iro­dában kávéfőzőt láttam, mondják, éjjelente egy-két forró feketét majdnem min­denki megiszik. Meg aztán nincs is nagyon idő elálmo- sodni: a gépek ontják a bu­rákat, s egy pillanatnyi fi­gyelmetlenség olykor nagy károkat okozhat. 110’ méter futás Bácsi Lászlóval visszame­gyünk az üvegfülkébe, onnan figyeljük a fejleményeket. Még egy kis karc van az üvegen, kapjuk a jelzést. Gyors intézkedés, megszűnik a hiba, de akad helyette más. Lassan fél tizenkettő, és még mindig selejtet termel az üzem. — Hosszú időnek kell eltel­nie, mire töviről hegyire meg­ismerjük az üveggyártás csín- ját-bínját — jegyzi meg Ko­vács László feeberes. — A tudást csak a gyakorlat csi­szolhatja már. Mert szüksé­günk van erre: sok még a gond, a technológia pontos al­kalmazása nem segít olykor. Ha például elszakad az üveg­szál, futni kell. Megfogom a feeberből kifolyó forró üve­get, és villámgyorsan végig­szaladok a száztíz méteres pá­lyán vele. Ha lassú vagyok, vagy nem jól veszik át tőlem, vagy esetleg túl lágy az üveg, olykor négyszer-ötször ismé­telhetem ezt a műveletet. Búcsúzom. Éjfélre üt az óra, s még mindig tart az átállás. Bácsi László kísér ki. Útközben még megtudom, nem túlságosan vonzó az üveg­gyár. A folyamatos üzem visz- szariasztja .a jelentkezőket. Most is kevesebben vannak, mint az előírt létszám. Aztán olyan gondok is nehezítik munkájukat, mint mostanság a hideg. A szakszervezet ugyan elérte, hogv védőital­ként forró teát fogyaszthat­nak. de ez csak időlegesen nő­tolja a meleg hiányát. A ha­talmas csarnokot egyszerűen nem tudják felfűteni. Otthon, a meleg szobában tudom csak igazán: Tisztelet hát az üveggyáriaknak! Furucz Zoltán Zenesarok, televízió Váci nyertesek A lottó legutóbbi tárgynye- remény-sorsolásakor a követ­kező 51. heti, Vácott forga­lomba hozott lottószelvények­re húztak ki jutalmat: 8 527 903 (húszezer forintos Zenesarok-utalvány), — 8 631 396 és 8 647 737 (három­ezer forintos utalvány), — 8 783 912 és 8 822 041 (tízezer forintos utalvány), — 8 865 617 és 8 936 428 (televízió és ezer forint antennára), — 8 941 875 (háromezer forintos utalvány) — 44 761 347 (hétezer forintos utalvány), — 44 962 886 (tele­vízió és ezer forint antennára), — 61 625 259 (kilencezer fo­rintos utalvány), — 61 794 116 (televízió és ezer forint anten­nára), — 61 805 010 (tízezer fo­rintos utalvány), — 61 810 457 (háromezer forintos Utalvány), 61 946 632 (hétezer forintos utalvány), — 61 952 079 (öt­ezer forintos utalvány), — 61 990 208 (háromezer forintos utalvány) és 61 995 655 (tízezer forintos utalvány). A nyertes szelvények január 23-ig adhatók le Vácott, a Széchenyi utcai lottóirodában. ISSN 0133 libs rVäel Hírlapi Január 3%-Sg: FEHÉR HETEK 312,- Ft-tól 575,- Ft-ig 114,- Ft-tól 146,- Ft-ig Különféle ágynemű-garnitúrák, 3 1/2 és 4 szeles Fehér és színes lepedők Zsúrabrosz, 90x90 cm-es, 118x118 cm-es 56,- Ft-tól 81,- Fűig (és 20%-os árengedménnyel) Ágynemű-garnitúra, 4 szeles dunyhahuzatos 215 Ft helyett 172,- Ft* Angin nagypárnatok 98 Ft helyett 78,40 Ft AGYNEMŰ-GARNITÚRAK, LEPEDŐK, PÁRNAHUZATOK NAGY VÁLASZTÉKÁVAL VARJA KEDVES VÁSÁRLÓIT a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat váci Duna-kanyar Áruháza: Széchenyi u. 36.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents