Pest Megyi Hírlap, 1981. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-15 / 12. szám
4 ZSütr ff \Jlmap 1981. JANUÁR 15., CSÜTÖRTÖK KÉT KIADÓ ÚJDONSÁGAI Iránytű a gazdálkodáshoz HETI FILMJEGYZET A nyolcadik utas: a halál Jelenet az A nyolcadik utas: a halál című angol tilmből A gazdaság különféle területein dolgozók munkáját szá. mos könyvújdonság megjelentetésével segíti ez évben is a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Az új termékek, az új termelési és szervezési eljárások bevezetéséhez és elterjesztéséhez Szolgál elméleti-gyakorlati ismeretekkel Perlaki Iván műve. A tervgazdaságok egyik központi kérdésköréhez, a bevezetendő új technika hatékonyságának méréséhez nyújt módszertani összefoglalót egy szovjet szerzőpáros: K. Jefi- mov és D. Lvov műve. A szervezés-vezetés témakörében jelenik meg Bauer Tamásnak a Beruházási volumen a közvetlenül irányított tervgazdaságban című munkája is. Drechsler Lászlónak A hatékonyság mérése és tervezése című kötete elsősorban gazdasági döntéseket előkészítő közgazdászok, fejlesztési és beruházási kérdésekkel foglalkozók körében tarthat számot érdeklődésre. A világgazdaság folyamatai Iránt érdeklődők a Nobel-díjas svéd Bertil Ohlin könyvét vehetik kezükbe. Az interre- gionális és nemzetközi kereskedelem című 380 oldalas kötet a többi között megvilágítja a gazdasági tevékenység területi eloszlásának jelentőségét, s részletesen elemzi a nemzetközi kereskedelem és a tőkemozgás mechanizmusát. Káldyné Esze Magdolna a szocialista nemzetközi integráció egyik fontos területén, a termelési szakosítás és kooperáció fejlődését elősegítő, illetve ma még hátráltató tényezőket elemzi Nemzetközi kooperáció — nemzetközi vállalkozások című könyvében. Palánkat Tibornak A nyugat-európai integráció című kötete a Közös Piac mechanizmusával, az elmúlt négy évben bekövetkezett lényeges változásokkal, többek között az olajválság hatásaival, az egységes valuta- rendszerrel is foglalkozik. Szilvássy Erika és Hidas János A nemzetközi pénzügyek és külkereskedelmi fizetések gyakorlata című munkája nagyító alá vesz olyan jelenségeket is, mint a kockázati elemek, vagy a kereskedői gondosság egy-egy üzlet lebonyolításában. A Kossuth Könyvkiadó ez évben megjelenő mintegy 200 újdonsága között a korábbinál nagyobb hányadban szerepelnek aktuális közgazdasági és gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozó kötetek. Ezek sorában megjelenik Nyitrai Fe- rencné műve, A magyar gazdaság és társadalom a hetvenes években. Az elmúlt évtizedben bekövetkezett társadalmi-gazdasági változások mélyreható elemzésével átfogó képet ad a kötet a társadalom és a gazdaság jelenlegi helyzetéről. Csikós-Nagy Béla Gazdaság- politika című kötetét kézikönyvként és tankönyvként is forgathatják majd az olvasók; a mű kifejti a gazdaságpolitikának, mint tudománynak a lényegét, egyes alkotórészeit, azok összefüggéseit, s tudományos elemzést ad a magyar gazdaságpolitika alapkérdéseiről. Napjaink gazdaságpolitikájához kötődik Fekete György tanulmánykötete is, amely Foglalkoztatáspolitikánk címmel hagyja el a nyomdát. A mából a jövőbe kalauzolja az olvasót Kozma Ferenc munkája Az emberi tényező a gazdasági fejlődésben címmel. Ebben részletesen foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a világ- gazdaságban bekövetkezett fordulat követelményének miként felel meg a magyar gazdaság. Egész sor új kiadvány lát napvilágot az új ötéves tervvel kapcsolatos tennivalókról. Bagota Béla—Garam József Mit kell tudni a hatodik ötéves tervről? című könyve népszerű formában foglalja össze az új ötéves tervvel összefüggő legfontosabb általános tudnivalókat. Orosz László és Bontó László közös munkájában az iparfejlesztés tennivalóit, Kovács Imre tanulmánya pedig Az élelmiszergazdaság a hatodik ötéves tervben címmel a népgazdaság e területének a feladatait ismerteti. A kiadványok sorában első ízben megjelenő Politikai gazdaságtant szótár az egyetemi és a pártoktatásban segédkönyvként is használható. Pávakörök újabb találkozója Az idei Bartók és a jövő évi Kodály-centenárium alkalmából a termelőszövetkezetek, a fogyasztási szövetkezetek kórusai számára 1981-ben újabb lehetőség adódik a zenei hagyományok ápolására. Az országos szövetkezeti dalostalálkozó területi bemutatóira március 7-től április 26- ig kerül sor. A VIII. országos szövetkezeti dalostalálkozó június 13—14-i szolnoki fináléjára a területi bemutatók legjobbjai kapnak meghívást. A szövetkezeti pávakörök második országos találkozójának minősítéssel egybekötött területi vetélkedőit március 28-tól május 24-ig bonyolítják le. Az országos bemutató színhelye: június 20—21, Eger. Mind a két találkozó győztesei Nívó-díjban részesülnek. Vasárnap délelőttönként megélénkülnek a múzeumok, kiállítótermek. A látnivalók mellé immár hagyományosan zenei élvezetben is részesülnek a művészetek kedvelői a Magyar Nemzeti Galériában, a budapesti Történeti Múzeumban és a Munkásmozgalmi Múzeumban. Január első vasárnapján — az ünnepeket leszámítva — megyénk egyik lelkes amatőr együttese, a fóti Vörösmarty Művelődési Ház Ifjú Zenebarátok Kórusa vendégszerepeit a budapesti Történeti Múzeumban. A húsz főből álló kamarakórus Baráz József karnagy irányításával az első emeleti lépcsősor pihenőjében levő ős Budavárát bemutató kép előtt kezdte műsorát. A XVI. század három mesterének, a németalföldi Orlando de Lassusnak Libanóta; Hans Leo Hassler német zeneszerzőnek Én drága lánykám s a francia Pierre Certon közkedvelt Piaci pletyka című művét hallhattuk, az utóbbi előadása aratta a legtöbb tapsot. A fiatal kórus lányai és fiai ezután számukra kissé korai feladatot kaptak karnagyuktól; Bartók: Leánynézője és Kodály: Esti dala még ,a sokkal érettebb, nemzetközi rangú kórusok számára is komoly erőpróba. Hétfőnyi személyzetével valahol a galaktikák közötti térben halad húszmillió tonna I Sisak András énektanár néhány mondatos ismertetőiben nemcsak a zeneművekről beszélt, hanem felhívta a figyelmet arra is, ami a környezetben leginkább rokon, segítve ezzel is a korok légkörének elénk varázsolását. .Kalauzolása a Lovagteremben volt a legsikeresebb, nem véletlenül, hisz az egyik legjobb akusztikájú, legreprezentatívabb terme ez a múzeumnak. A kiállított gótikus remekek közt folytatta szereplését a fóti kórus, az^ismeretlen katalán szerző, a német Othmayr és az olasz Gastoldi mesterek egy-egy kórusa szépen érvényesült előadásukban. A magyar régészet talán egyik legnagyobb büszkesége, az utóbbi években feltárt szobrok legbecsesebbje a Fehér madonna. A zárószámokat: Casciolini, Perti és Bach művészetét méltóbb környezetben ritkán hallani. A fiatal hangok csengése sok látogatót csalt a kápolnába, kár, hogy az izgalom, s a kissé hűvös levegő miatt Á. tiszta into- nálás nem mindenhol sikerült. Jövő vasárnap újabb Pest megyei kórus, a solymári általános iskola és az Apáczai Csere János Művelődési Ház Gyermekkara énekel a múzeumban Szokolay Bálint vezényletével. mágnesvasérc-rakományával a Nostromo kereskedelmi űrhajó. Űticélja a Naprendszer — a mi naprendszerünk (talán). A hibernált állapotban utazó személyzetet a távoli vezérkomputer, „Anya” felébreszti, mert ismeretlen eredetű jelzéseket észleltek a Nostromo közelében egy ismeretlen bolygóról. így kezdődik a Dán O’Ban- non forgatókönyvéből Ridley Scott által rendezett angol — mi is? — sci-fi, azaz tudományos-fantasztikus film, mint annyi társa (élükön a jegyüzérek örömével, a Csillagháborúval)? Is; a műfaj minden közismert kellékével, attól, hogy a személyzet között természetesen nők és színesbő- rűek is vannak, addig, hogy Jiri Menzel 1966-ban készített filmje ma már filmtörténeti értékű. Az úgynevezett csehszlovák új hullám egyik alapműve, egy olyan periódus reprezentáns alkotása, amelynek filmjeit azóta is mércéül lehet tekinteni. Az akkor még harmincon inneni, fiatal Menzel ebben az első játékfilmjében tulajdonképpen úgy teremtett precedenst, hogy a csehszlovák filmgyártás egy jóval korábbi — 1947-ben forgatott — filmjének, Josef Mach Senki nem tud semmit című alkotásának a hagyományait folytatta. Mach filmje talán a legelső volt, amely merte humorral, sőt szatirikusán ábrázolni az antifasiszta ellenállási mozgalmat. Menzel tizenkilenc évvel később hasonló merészaz egyik ember valójában robot, csak senki nem sejti, hogy az; attól, hogy a békés kereskedelmi űrhajót fantasztikus lény próbálja hatalmába keríteni, addig, hogy egy valaki a személyzetből természetesen megmenekül a veszedelmekből. Van itt ezernyi villogó, vibráló, zúgó-búgó műszer, van komputer minden méretben, vannak makettek, trükkfelvételek, technikai bravúrok, vagy lenyűgöző lát- ványosságú díszlettömeg — a svájci szürrealista festő, H. R. Giger munkái, melyekért Oscar-díjat kapott —; szóval megvan minden, méghozzá igen magas szinten, amit a sci-fi filmtől manapság elvárhatunk. És mégsem csak t sci-fi ez a film, hanem —' horror, azaz idegborzoló, rémítő film i s, amelyet gyengébb idegzetűeknek nemigen ajánlanék. Ez a film talán éppen ezzel a műfajkeveréssel emelkedik ki a nagy számban gyártott sci-fi filmek sorából. Ha a képleteket lemeztelenítjük, akkor persze azt is mondhatjuk, a Lego-játékhoz hasonló előregyártott elemekből összeszerelt sci-fihez a réges régi rémhistóriák szörnyfigurájának primitív sztoriját keverte az író és a rendező. Valami magasabb irodalmi-művészeti értéket persze nem kell az effajta filmektől várni. ségre vállalkozott. Hőse, Milos, a kis vidéki állomás forgalmista gyakornoka, a háború és a partizánharcok kellős közepén kamaszkori szexuális gátlásokkal küszködik, s mire sikerül megszabadulnia a gátlásaitól, addigra, csak úgy mellékesen, maga is ellenállóvá lesz, aki épp a férfivá avatás utáni reggelen, mintegy véletlenül, meghal egy vonatrobbantási akció közben. Milos, ez az antihős, miközben mulatságosnál mulatságosabb kalandokon megy át, belopja magát a szívünkbe. Félszeg figurájától összeszorult szívvel búcsúzunk, bár Menzel még arra is képes, hogy Milos halálát is átszínezze az együttérző irónia tónusaival. Nem engedi, hogy túlságosan elér- zékenyüljünk. A kis forgalmista halála majdnem olyan észrevétlen, mint amilyen észrevétlen az élete volt — s mégis, ez az élet is emberi élet volt, a maga teljességében és szentségében. A mondás szerint senki nem halhat meg, míg boldog nem volt. Milos megismerte a boldogságot, és ennek eufóriájában halt meg. ' Menzel filmjének nem ártott az elmúlt másfél évtized. Elment az asszony Figyelemre méltó szovjet filmet takar a kissé suta cím. Dinara Aszanova rendezőnő arról beszél ebben a filmben, ami nagyon sok embert érint: a kifelé jónak, stabilnak látszó, aztán váratlannak tűnőén egyszerre elromló házasságokról. Azt keresi, miért történik ez a felbomlás, szétlazulás oly gyakran? Mitől kezd szét- fesleni két, valamikor egymást szerető ember között a kapcsolatok köteléke? Ki, mikor, mivel, hogyan rontott el valamit először? Észrevette-e egyáltalán, hogy elrontott valamit? És ha rájön a hibákra, tévedésekre, hántásokra, van-e ereje mindezt be is vallani — először önmagának, aztán a másiknak? A film hőse, a negyven felé közeledő mérnök, Szása, ezt a gyötrő utat járja végig. S mire eljut a felismerésekig, a tévedések belátásáig, addigra már késő: Vera, a feleség, elmegy, mert vannak dolgok, folyamatok, melyek egy ponton túl már nem fordíthatók meg, nem változtathatók meg. Aszanova filmje arra int: ne hagyjuk eddig jutni a dolgokat. Takács István frklnhin először Botka MiklósiGMOian hoz kerültem> de nála BARCSAY JENŐ: tanulni nem lehetett, mert a növendékeivel egyáltalán nem törődött. Szerencsétlen ember volt, nem sikerült a helyét az életben megtalálnia. Botka után Vaszaryt választottam. Nagy tehetségű, kulturált, jó pedagógus volt. A Vaszary-osztály hírhedtté vált modern szelleme miatt, növendékeire is szinte ujjal mutogattak. Mivel falusi környezetből kerültem föl Pestre, eléggé tájékozatlan és naiv lehettem, ezzel magyarázhatom csak, hogy a Vaszary korrektúráit sokszor nem értettem meg. Nem tudtam követni az ő elvont megjegyzéseit, amelyeket a képekre tett. 1920-ban — amikor Lyka Károly vette át a főiskola vezetését és a Lyka által behozott és kinevezett tanárokkal elindulhatott a főiskolán a munka — Lyka kísérte föl Vaszaryt a harmadik emeleti osztályterembe, hogy bemutathassa a növendékeknek. A mester, ahogy a terembe lépett, idegesen szétnézett és az ott látható tanulmányokon rögtön észrevette, hogy a fölfogásunk hibás, nem kielégítő. mert részletekből indultunk ki a rajzolásnál, és nem a nagy egészből. Vaszary mester pedig ezután egy jó pedagógiai fogással arra kényszerített minket, hogy a látott formát egyszerre próbáljuk átfogni, s csak azután térjünk rá a részlet- formákra. Arra szorított minket, hogy lehetőleg minél kevesebb eszközzel, hirtelenül odavetett kevés vonallal jelenítsük meg az előttünk álló formát. Ezáltal rövid időn belül megváltozott a szemléletünk és ezzel a módszerrel rávezetett a rajzolás lényegére, a komponálás lehetőségeire, a statika fontosságára és egyéb igen hasznos formaproblémákra. A baj csak az volt, hogy nála hosz- szabb lélegzetű tanulmányokat később sem lehetett kialakítani, legfeljebb egyhetes tanulmányozást engedélyezett. Én pedig éreztem, hogy nekem hosszabb időre volna szükségem ahhoz, hogy az emberi testet megismerNem éreztem a tikot, a teret.. (Részlet a művész készülő emlékiratáből) hessem. Akkor még a térformát síkon kifejezni az én egyszerű eszközeimmel nem tudtam, pedig jó formaérzékem volt, ezt éreztem mindig is. Azt, hogy hogyan csaljam oda a harmadik dimenziót,' a térformát a festővászonra, vagyis a síkra, számomra akkor még szinte lehetetlennek látszott. Vaszarynál akkor már csaknem kiforrott festők tanultak, mint pl. Járitz Józsa vagy Kiss Vilma, hogy egy harmadikat is említsek, Beöthy, a szobrász, ezek mind érett dolgokat alkottak a V,aszary-osztály ban. Nekem viszont még hosszú időre volt szükségem, hogy megtanuljam az embert. Megértsem a fölépítését, a konstrukcióját, annak funkcióját, de idő kellett ahhoz is, hogy a festői látásom, a formaérzékem, a vonalak iránti érzékenységem fejlődhessen, hogy meg tudjam különböztetni a tónusokat, ugyancsak a színek erősebb, gyöngébb árnyalatait. Mindehhez időre, gyakorlatra volt szükségem. Vaszary mesteriül két év után, el' valtam, R.udnayt Az ünnepelt műve kértem meg, hogy növendéke lehessek. Csakhogy nagy hibát követtem el, mert anélkül, hogy elbúcsúztam volna Vaszarytól, hogy megköszöntem volna a tanítását, elmentem, emiatt jogosan megneheztelt rám. Azután az életben többször találkoztam volt mesteremmel, kiállításon is, de köszönésemet többé nem fogadta. Egyszer aztán Párizsban láttam, amint egy kávéház teraszán ült és élvezte a párizsi életet. Nagyon megörültem akkor, hogy volt mesteremet itt, messzi idegenben láthatom. Hirtelen felemeltem a kezemet, hogy üdvözöljem, de elfordította a fejét. Nagyon mélyen érintett a viselkedése, később azonban mégis meggyőzött engem az ő nagy ember- ?| ségéről. Ez akkor derült ki, amikor a 30-as években a Nemzeti Szalonban a KÚT fiataljaival szeP. E. repeltem. ök képviselték álékor a legmodernebb irányzatokat. A kiállítást a Nemzeti Szalonban Márffy Ödön rendezte. Engem* úgy könyveltek el akkor, mint konzervatív Rudnay-nö- vendéket. Lenéztek minket. Be kell vallanom, még erősen Rudnay hatása alatt dolgoztam. Párizsi tartózkodásom után a szemléletem azonban megváltozott. Különböző festői problémák izgattak, ahogy szokták mondani, „mint festő, jó formában voltam”. Éppen abban az időben egy nagyobb méretű képet sikerült megfestenem, melyen két álló figura volt. De nemcsak emberi alakok érdekeltek, hanem egyéb formák is. A kiállításra az említett nagy figurális képemet, azonkívül két barnában megfestett csendiletet és két tájképet küldtem be. Egyikük a Dombos táj volt, amely a mostani szentendrei gyűjteményemben is szerepel. Elmentem a megnyitóra és mit lá____________6 J tok ott? Azoknak a fiataloknak a képeit, akik a legismertebb és legtehetségesebb Vaszary-növendékek voltak, mint Medveczky, HincZ, Gadányi és mások — az én képeimtől jobbra-balra két-1 oldalt a falon helyezték el, míg az öt festményem a Szalon első termének főfalán függött. Leesett az állam, nem is hittem a szememnek, akkor ez nagy sikernek számított, boldog voltam nagyon. A megnyitón sokan jelentek meg. Egyszeresek ész- reveszem Vaszary alakját, a nagyterem közepén állt és a képeket szemlélte. Meglátta a képeimet és később észrevett engem is. A mester — szokása szerint — félrehajtott fejjel közeledett felém, gratulált. „Barcsayúr! Szépek a képei. Nekem nagyon tetszenek, de meg kell jegyeznem, hogy a Rudnaynál eltöltött négy éve elveszett idő az ön számára. Sajnálom, hogy annak idején a sok növendékem miatt nem tudtam önnel annyit foglalkozni, mint a többiekkel.” Ez nagy elégtételt jelentett nekem. Talán nem is tudtam akkor, ennek a nagy erkölcsi jelentőségét felfogni. PEST MEGYEI KÓRUSOK BEMUTATKOZÁSA Vasárnapi koncert Szigorúan ellenőrzött vonatok
