Pest Megyi Hírlap, 1981. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-14 / 11. szám

=xMdap 1981. JANUAR 14., SZERDA Brit képviselők Kabulbon Rendet, nyugalmat találtak Az Afganisztánban járt há- csak a biztonsági tartalék sze­rom brit munkáspárti képvi­selő felszólította a Thatcher- kormányt, hogy ismerje el Babrak Karmai kormányát, mert az ellenőrzi az országot. A három képviselő London­ban sajtóértekezleten számolt be ötnapos ténymegállapító út­járól, miután előzőleg tájékoz­tatta Denis Healey-1, az el­lenzék külügyi szóvivőjét és a külügyminisztériumot. A három képviselő — Allan Roberts, Ronald Brown és Ro­bert Litherland — egyönte­tűen hangsúlyozta, hogy az öt nap alatt szabadon járhattak- kelhettek és filmezhettek az országban ott, ahol akartak. Fogadta őket Babrak Karmai elnök, Abdul Rasid Arján mi­niszterelnök-helyettes, akiről az Amerika Hangja azt híresz- telte, hogy disszidált Pakisz­tániba, valamint Sah Muham- med Doszt külügyminiszter. A képviselők megállapítot­ták, hogy az ország vezetése minden szinten az afgán ha­tóságok kezében van, a biz­tonságot az afgán hadsereg, rendőrség és a helyi milíciák ellenőrzik. Szovjet katonákkal, hadfelszerelésükkel csak el­szórtan találkoztak, pedig jár­tak támaszpontokon, lakta­nyákban, rendőrőrsökön is. Benyomásuk az volt, hogy a szovjet egységek a kormány tényközlésének megfelelően repét játsszák esetleges kül­ső agresszióval szemben. Saját szemükkel győződtek meg arról, hogy Kabulban, Dzselalabadban és ahol csak jártak, nyugodt, normális a légkör. Az üzleti élet képvise­lőitől azt hallották, hogy el­sősorban stabilitást óhajtanak és ezt a Karmal-kormánytól várják, amely támogatja tevé­kenységüket. Az ország veze­tőivel való beszélgetésekből azt szűrték le, hogy az Amin- rezsim véres túlkapásai mé­lyen megrázták az országot, veszélybe sodorták a haladó átalakulást és végül egyesítet­ték a párt khalk és parcsam szárnyát Amin megdöntésére. Meggyőződésünk, hogy az új rendszer a fokozatos, józan re­formok híve, így akarja át­alakítani Afganisztánt. A képviselők végül hangoz­tatták, hogy véleményük sze­rint Carter elnök tavaly cini­kusan használta ki az afga­nisztáni helyzetet választási kampányában és Thatcher asz- szonynak is kapóra jön a szovjetellenes uszítás Afga­nisztán ürügyén, hogy elterel­je vele a figyelmet kormányá­nak katasztrofális gazdasági irányvonaláról. „Afganisztán nem lehet ürügy a feszültség és a fegyverkezés fokozásához és a brit nép nem akarja vé­rét ontani Afganisztán miatt” — mondotta Allan Roberts. Békéltető értekezlet Csődről Hét afrikai államfő Loméban Ali Abdesszalam Triki líbiai külügyi titkár (külügyminisz­ter) hétfőn N’Djamenából a togói fővárosba, Loméba érke­zett, hogy részt vegyen azon a „békéltető értekezleten”, ame­lyet az Afrikai Egységszerve­zet szervezett a csádi fejlemé­nyek megvitatására. Triki N’Djamenában Goukouni Oueddeivel, az ideiglenes nem­zeti egységkormány vezetőjével tárgyalt. Eddig hét afrikai államfő érkezett hétfőn Loméba, akik megvitatták, milyen jogi ke­reteken belül tarthatják meg a Csád és Líbia tervezett egye­sülésével foglalkozó „békéltető értekezletet”. Bizonytalanság Rómában Még ismeretlen D’Urso sorsa Redden 14 órakor lejárt a „Vörös Brigádok ultimá­tumának határideje. Nem sokkal előtte, 13.40 órakor a terroristák jelezték a szocia­lista párti Mondo Operaio folyóirat szerkesztósegével, nogy egy közeli, utcán egy szemétkosárban üzenetet ta­lálhatnak D’Ursótól. Saját ke­zű levelében a főbíró köszö­netét mondott a szocialista párt lapjának, az Avanti!-nak, nogy publikálta a terroristák közleményét. A háromoldalas üzenetet a rendőrség lefoglal­ta. A D’Urso családi köre közben felszólította a terro­ristákat, hogy 48 órával hosz- szabbítsák meg az ultimátum határidejét. Választ eddig nem kaptak. Az Avanti! szerkesztősége közzétette D’Urso levelének a szövegét. A több mint egy hónapja fogva tartott főbíró azt írja benne, hogy esetleg nem végeznék ki, ha a. leg­fontosabb olasz lapok publi­kálnák a Palmi és a Irani börtönben őrzött terroristák közleményeit. Határidőt nem jelölt meg. Ebből megfigyelők arra következtetnek, hogy a „Vörös Brigádoknak” egyelő­re nem áll szándékukban fel­hagyni a zsarolással, és eset­leg tovább feszítik a húrt, fi­gyelembe véve azt is, hogy az olasz képviselőház szerdán bi­zalmi vitával egybekötött ülést tart a terrorizmusróL Rómában és néhány más olasz nagyvárosban kedden délután tüntetéseket és gyű­léseket tartottak a terroriz­mus ellen. A fővárosban — szakadó esőben — több ezren vonultak fel a kommunista párt kezdeményezésére. Be­szédében Adalberto Minucci, az OKP vezetőségi és titkár­sági tagja további éberségre intette a dolgozókat. Bariban az Olasz Partizánszövetség szervezett felvonulást. Jel­szavuk így hangzott: a terro­risták zsarolásával az alkot­mányos erők egységét szegez­zük szembe. Több nagyüzem­ből is hír érkezett munkásgyű­lésekről. Mindenütt elutasítot­ták a paktálást a terroristák­kal. Diego Novelli, Torino kom­munista polgármestere, Pie­monte tartomány szocialista párti elnökével, Enriettivel közösen nyilatkozatot adott közre, amelyben elítélte a terroristáknak tett engedmé­nyeket. Palesztin rendezésről Javaslat ENSZ- közigazgatásra „A Palesztinái Felszabadítá- si Szervezet helyeselné ha az ENSZ javaslatot dolgozna ki a palesztin kérdés rendezésére” — közölte kedden Jasszer Ara­fat, a PFSZ VB elnöke, a „szo­cialista munkapárt” nevű egyiptomi ellenzéki párt lap­jának, az Al Saab-nak adott nyilatkozatában. A palesztin vezető szerint „az ENSZ olyan nemzetközi biztosítékot nyújthatna a pa­lesztinok számára, amely nél­kül nem garantálható a palesz. tin állam biztonsága”. Arafat hangoztatta, szervezete hozzá­járulna ahhoz, hogy Ciszjordá- niában és a Gáza-övezetben ENSZ-közigazgatás jöjjön lét­re arra a háromtól hat hónapig terjedő átmeneti időszakra, amely a palesztin hatalomátvé­telt előzné meg. Fmkowski a bányászaktíván Társadalmi összefogás szükséges A lengyel szénbányászatban a nyár végi megállapodás ér­telmében csökkentették a heti munkaidőt. Természetesen en. nek ellenére biztosítani kell az ország szénellátását és a mi­nimális export-kötelezettségek teljesítését. Erről tanácskoztak Katowicében a szénbányák ve­zetői, a Ll MP üzemi bizottsá­gainak titkára, a bányászok „Szolidaritás” és ágazati szak- szervezeteinek képviselői. A társadalmi-gazdasági aktí­vaülésen részt vett Józef Pin- kowski miniszterelnök és Ta- deusz Grabski, a LEMP KB titkára is. Mieczyslaw Gla- nowski bányaügyi miniszter elmondta, hogy a föld alatt dolgozó bányászoknál már az idén bevezették az ötnapos, 40 órás munkahetet, mégpedig úgy, hogy változatlanul hagy­Pravda a Reagan-kormányról Végső véleményt csak a program alapján A szovjet sajtó figyelemmel kísérte ugyan Ronald Reagan kormányalakításának esemé­nyeit, de eddig nem tért ki az új republikánus kormányzat elemzésére. A Pravda pénte­ken közli washingtoni tudósí­tója, Nyikolaj Kudrjumov terjedelmes írását, amely — elsősorban az amerikai sajtó véleményére alapozva — most összefogó képet ad arról, hogy milyen lesz az új republiká­nus kormányzat, amely egy hét múlva veszi át Washing­tonban a végrehajtó hatalmat. A Pravda cikke leszögezi: az új kormányzatról termé­szetesen csak akkor lehet vé­leményt kialakítani, ha ki­dolgozta programját, s erre előreláthatólag még hosszabb ideig várni kelj. Egyes jelen­ségekből azonban már most is tenni lehet bizonyos meg­állapításokat. Az első ilyen megállapítás az, hogy a kormány olyan személyekből tevődik össze, akiknek nagy gyakorlatuk van az irányításban, a manage- mentben, s akik csaknem ki­vétel nélkül a pénzügyi-ipari, illetve a katonai „establish­ment” tagjai közül kerültek ki. Ez is magyarázhatja, hogy az új kormány azon tagjai­nak többsége, akik majd a gazdaságpolitika irányító posztjaira kerülnek, azt te­kinti az új kormányzat első feladatának, hogy — az újabb nagyszabású gazdasági vissza­esés meggátlására — vezes­sen be valamiféle gazdasági rendkívüli állapotot, s a kong­resszussal együtt azonnal te­gyen lépéseket a gazdaság ba­jainak orvoslására. A leendő kormányzat má­sik fontos csoportját azok al­kotják, akik a nemzetbizton­sági tanács tagjai lesznek: a hadügyminiszter, a külügymi­niszter és a CIA igazgatója. Az amerikai lapok vélemé­nyét idézve, a Pravda cikke azt írja, hogy e csoport tag­jai, az Egyesült Államok ka­tonai felkészültsége fokozásá­nak hívei. Haig tábornok külügymi­niszteri kijelölésével kapcso­latban a Pravda cikkírója em­lékeztet arra, hogy maga az amerikai sajtó is a „héják” közé sorolja, az amerikai köz­vélemény pedig annak jele­ként tartja ezt a választást, hogy az Egyesült Államok politikájában erőteljesebbé válik a militarizmus. A szov­jet lap megállapítja: jó né­hány szenátor komoly aggo­dalmát fejezte ki Haig állás- foglalásainak „nyíltan milita­rista szelleme” miatt. A szovjet lap ismételten le­szögezi : a Reagan-kormány- zat számára hátravan még a legfontosabb és a legnehezebb feladat, a bel- és külpolitikai problémák megoldására vo­natkozó tervek kidolgozása. ták az eddigi, hat napra járó bért. Ugyanakkor az ország­nak legkevesebb 188 millió tonna szénre van szüksége az idén, amiből 22—23 millió ton­nát szánnak exportra. A vita végén elhangzott fel­szólalásában Pinkowski mi­niszterelnök rámutatott, hogy a szénbányászat a lengyel nép­gazdaság egyik alappillére. A párt, a kormány ebben az ága­zatban is a hibák, torzulások kiküszöbölésére törekszik, úgy, ahogyan ezt a nyár végi meg­állapodások rögzítik. A kormányfő ugyanakkor emlékeztetett az ország súlyos gazdasági helyzetére, s ezen belül arra, hogy a bányászat­ban bevezetett ötnapos munka­hét — a kitermelés eddigi na­pi átlagát számítva -r azt je­lentené, hogy az ország az idén 43 millió Tonnával kevesebb szénhez jutna, mint tavaly. „Ez drámai következmények­kel járna a gazdaság, az ener­giaellátás, a többi iparágak, az egész lakosság számára” — hangoztatta. Ezért kellett a na­pi munkaidőt nyolc órára emelni, s ezért kell minden le­hetőséget kihasználni arra, hogy biztosíthassák az évi 188 millió tonna szenet. A minisz­terelnök a kormány nevében kérte a bányászokat, hogy vál­laljanak szabad szombatokon önkéntes munkát. Pinkowski szólt a megújulási folyamatról, a kilencedik kong­resszusra való felkészülésről, a napokban vitára bocsátott gaz­dasági reformtervezetről. Az egész társadalom összefogását sürgetve elmondta, hogy a kormány eddig is számos ta­nújelét adta annak, hogy part­neri együttműködésre törekszik a „Szolidaritás” szakszerveze­tekkel, s számos területen már kialakult ez az együttműkö­dés. Sajnálatosnak nevezte ugyanakkor, hogy a „Szolida­ritás” egyes tagjai, szervezetei az alapszabálynak nem megfe. lelő tevékenységet folytatnak, szükségtelen feszültségeket keltenek, s ezzel azoknak az erőknek kedveznek, amelyek szocialistaellenes célokat kö­vetve, a stabilizáció ellen mű­ködnek. A katowicei tanácskozás részvevői az ülés végén úgy döntöttek, hogy a bányászkol­lektívák megvitatják az el­hangzottakat, és néhány nap múlva ismét összeülnek a szén­bányászat idei munkarendjé­nek végleges kidolgozása céljá­ból. l Varsóban hétfőn ülést tar­tott a Szakszervezetek Orszá­gos Egyeztető Bizottsága. Az ülésen szó volt az új szakszer­vezeti törvény alapelveiről is. Hangsúlyozták: a törvénynek tartalmaznia kell az állam ál­tal a szakszervezeti mozgalom­nak adandó garanciákat, a szakszervezeteknek az állam iránti kötelezettségeit, továbbá azokat a szankciókat, amelye­ket az elismert szakszervezeti jogok megsértése esetén kell alkalmazni. Az egyeztető bizottság végül elfogadta azokat az alapelve­ket, amelyeket a munka-, bér- és szociális minisztérium dol­gozott ki az adminisztráció és a szakszervezeti mozgalom együttműködéséről a munka törvénykönyve megújításáig tartó időszakra. Walesa Rómában A lengyel Szolidaritás szak- szervezet vezetője, Lech Wa­lesa kedden Rómába érkezett az olasz szakszervezetek meg­hívására. Látogatására elkí­sérte a Szolidaritás vezetősé­gének több tagja is. CSAK RÖVIDEN... Egyiptomi látogatásának be­fejezéseként Lord Carrington brit külügyminiszter Asszuán­ban találkozott Szadat egyipto­mi elnökkel. A megbeszélés után Szadat arról tájékoztatott, hogy nemzetközi kérdések mel­lett a közel-keleti helyzettel is foglalkoztak. Az egyiptomi el­nök „igen lényegesnek” minő­sítette Nyugat-Európa szerepét a közel-keleti kérdés megoldá­sában. Abdusszalam Dzsallud libiai vezető, a Líbiai Arab Szocialis­ta Unió főtitkára hétfőn este befejezte rövid algériai látoga­tását, miután fogadta őt Sadli Bendzsedid elnök. Dzsallud al­gériai tárgyalásairól nem ad­tak ki közleményt. Megfigye­lők szerint Dzsallud megbeszé­lései kapcsolatban állnak Líbia és Csád tervezett egyesülésével. Veszély Salvador körül Az idegen beavatkozás ellen Szolidaritás a szabadságharcosokkal A washingtoni külügymi­nisztérium közép-amerikai ügyekkel foglalkozó alosztá­lyán néhány napja szinte állandóan szól a „vészcsengő”. A beérkező jelentések és a ki­menő utasítások egyetlen té­mája Salvador, amióta meg­kezdődött a baloldali erők ál­talános fegyveres offenzívája az Egyesült Államok által fenntartott katonai rendszer megdöntésére. A legkülönbözőbb baloldali szervezetek a múltban nem­egyszer indítottak el akciókat, s Washingtonban ennek elle­nére még sohasem húzták meg a vészharangot. Most viszont láthatólag komolyan aggódnak amiatt, hogy a salvadori rend­szer vesztesként kerül ki a je­lenlegi teherpró bából. Ami változott A nyugtalanság az Egyesült Államok vezető köreiben na­gyon is érthető. A washingtoni kommentátorok korábban, ami­kor a salvadori helyzetről ír­tak, magabiztosan állapították meg, hogy ez sok tekintetben különbözik a nicaraguaitól, amely végül is a Somoza-elle- nes erők győzelmével végző­dött Arról cikkeztek, hogy Salvadorban a baloldali erők megosztottak, elszigetelten vív­ják küzdelmüket, s ez lehető­séget teremt a katonai junta erőinek, hogy egyenként le­számoljanak velük. Ezek az egységek — állították — csak egy-egy váratlan, meglepetés­szerű gerillaakció kezdemé­nyezésére képesek, s arra nem, hogy frontális hadműve­leteket folytassanak reguláris katonai erőkkel, s az pedig egyszerűen kizárt hogy el­foglaljanak és igazgassanak összefüggő területeket. Washingtont most meglepe­tésszerűen érte a változás: a szabadságharcos erők közös parancsnokság irányítása alatt küzdenek, s nemcsak hadmű­veletek folytatására képesek, hanem összefüggő területeket tartanak elfoglalva, s birto­kukban van Salvador számos nagyvárosa is. Ezeken a vidé­keken már az új, demokrati­kus közigazgatást is megszer­vezték. A szabadságharcosok­nak több rádiója működik már a közép-amerikai ország­ban. S ezek sugározzák az egyesült baloldali erők prog­ramját, amely tartalmazza Salvador demokratikus átala­kításának irányelveit arra az időszakra, amikor a Washing­ton támogatta katonai vezetés végső vereséget szenved. s megalakulhat az új, demokra­tikus kormányzat az ország­ban. A junta elszigetelődése A szabadságharcosok általá­nos offenzívája végképp ku­darcra ítélte azokat a wa­shingtoni elképzeléseket, hogy a junta megkozmetikázásával védelmezze meg az észak-ame­rikai érdekeket a stratégiai­lag oly fontos helyzetben le­vő közép-amerikai „banán­köztársaságban”. Arra szá­mítottak ugyanis, hogy Duarte kereszténydemokrata politikus előtérbe állításával, alkotmá­nyos látszatot kölcsönözhetnek a véres rendszernek, s ezzel megoszthatják a salvadori köz­véleményt. Miután a keresz­ténydemokrata politikus hű­séget esküdött a jobboldali tá­bornokoknak, ezek beleegyez­tek abba, hogy az ország első emberének, a köztársasági el­nöknek magas tisztségébe be­iktassák. Valójában persze a jobboldali tábornokok tovább irányították a háttérből az eseményeket, s a véres terror nem változott. Mindez az „alkotmányosnak” kikiáltott^ változás viszont al­kalmas volt Washington szá­mára, hogy felújítsa a sal­vadori kormányzatnak nyúj­tott, korábban egy időre befa­gyasztott gazdasági és katonai segélyeket. Csakhogy ez ép­pen arra volt jó, hogy lelep­lezze a salvadori egyszerű emberek százezrei előtt, hogy Duarte elnöksége csupán a helyi jobboldalnak és washing­toni támogatóiknak kedvez, s növelte a rezsim elszigeteltsé­gét. S nem véletlen, hogy a baloldal általános támadása éppen most, Carter elnöksé­gének végnapjai idején követ­kezett be. A salvadori szabad­ságharcosok Reagan kortes­hadjáratának jelszavai alap­ján ugyanis arra számítanak, hogy január 20-a után — mi­után az új elnököt beiktatják — megnövekszik a juntának nyújtott washingtoni támoga­tás, Ez pedig annyit jelent, hogy a demokratikus erőknek kedvezőtlenebb körülmények közepette kell majd megvív- niok küzdelmüket az elnyomó salvadori rendszer megdönté­sére. A Pentagon tervei A Carter-kormányzat a je­lek szerint azonban nem akar úgy távozni, hogy utódja „pu­hasággal” vádolhassa Salvador ügyében. Politikai megfigye­lők szerint készen vannak már a tervek az amerikai hadügy­minisztériumban a gyors sal­vadori beavatkozásra. A be­avatkozók első, kezdeti lépése már meg is történt. Hondura­si repülőgépek több olyan ha­tár menti salvadori körzetet és falut bombáztak, amelyeket már a szabadságharcosok tar­tanak birtokukban. A beavat­kozás előkészületeit jelzik, hogy a baloldali erők elleni harcokban máris részt vesznek a junta csapatai mellett olyan amerikai katonai tanácsadók, akik az Egyesült Államokból érkeztek. Ugyancsak ott van­nak San Salvadorban azok a nicaraguai tisztek, akik a somozista hadsereg soraiban a „gerillaellenes hadműveletek” szakértőiként ténykedtek. A hírek szerint Honduras- ban a salvadori baloldal of- fenzívájának kezdete óta csa­patösszevonásokat hajtanak végre. Számos forrás jelzi, hogy az amerikai hadügymi­nisztérium tervei szerint ame­rikai, hondurasi és guatemalai csapatok nyomulnának be a junta kérésére Salvadorba a washingtoni forgatókönyv sze­rint. E veszély láttán erőteljes szolidaritási akció van kibon­takozóban a salvadori demok­ratikus erők mellett, s követe­lik, hogy vessenek véget hala­déktalanul minden beavatko­zási kísérletnek. Nagy vissz­hangot keltett egész Latin- Amerikában Lopez Portillo, mexikói elnök nyilatkozata, ame1" felhívott arra. hogy . rl í kezekkel Salvadortól!” A mexikói elnök hangsúlyozta, b^gv Salvador népe elég erős ahhoz, hogy maga oldja meg saját problémáit. Arkus István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents