Pest Megyi Hírlap, 1980. december (24. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-09 / 288. szám

kJCíŰíW 1980. DECEMBER 9., KEDD XVI. SZÁZADBÓL Erődfal Késő római erődfalra buk­kantak a régészek Győrött, a Káptalandomb alatti kazama­tában. A XVI. századi kazama­ta egyik szakaszában rendez­ték be a győri Xantus János Múzeum kőtárát, s a közel­múltban megkapta a múzeum a bolthajtásos téglapince újabb részét is, ahol o tervek szerint a gazdag cserépkályhaanyagot és a népi kerámiákat helye­zik el. A berendezést megelő­ző ásatás bizonyítékot szolgál­tatott arra vonatkozóan, hogy a korábbról már ismert ró­mai kori déli erődfalnak nyu­gati irányban is Volt folytatá­sa. Előkerültek IV. századi épületek maradványai is, ame­lyek talán össze voltak építve az erődfallal. TÉLI KÖNYVVÁSÁR 35 év — 35 művész Több új reprezentatív művé­szeti kötettel jelentkezik a Cor­vina Kiadó a téli könyvvásá­ron. A felszabadulás utáni ma­gyar művészet 35 reprezenta­tív személyiségét mutatja be az Aradi Nóra szerkesztette, 35 év 35 művész című könyv. Lapjain megtalálhatók a ma­gyar művészet klasszikusait — Bernáth Aurélt, Pátzay Pált, Ferenczy Noémit, Gádor Istvánt —, a nagy újító egyé­niségeket — Korniss Dezsőt, Vilt Tibort, Schaár Erzsébetet —, a középnemzedék vezető alakjait — Vigh Tamást, Kiss Istvánt, Kokas Ignácot, Sza­lag Ferencet — és a fiatalab­bak képviselőit — Asszonyt Tamást, Kő Pált — bemutató portrék, amelyek mindegyiké­hez nyolc kép kapcsolódik. Az írások szerzői a magyar mű­vészettörténet-írás és kritika ismert személyiségei. A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményei című sorozat mintájára a hazánk múzeu­mait bemutató új könyvfüzért indít útjára a kiadó, Magyar múzeumok és műgyűjtemé­nyek címmel. Az első kötet a pécsi Modern Magyar Kép­tárral, a modern magyar mű­vészet egyik legfontosabb gyűjteményével ismerteti meg az olvasót. Negyedik kiadásá­hoz érkezett a korábban már óriási sikert aratott Csontváry- album. TV-FIGYELŐ Brueghel. Mind a szombati, mind a vasárnapi televíziós műsor úgy alakult, hogy ab­ban holmi szenzációfélét fel­fedezni még sokdioptriás szemüveggel sem lehetett. Mindemellett azért akadt olyan látnivaló, amely egy-egy nézői rétegnek bizonyára ked­ves perceket szerzett. Az egyik ilyen adás szomba­ton délután kapott helyet a képernyőn, és azt az idősebb Pieter Brueghelt (illetőleg más néviratában Bruegelt) idézte meg, aki nemcsak a németalföldi festészetnek, ha­nem az egyetemes művészet- történetnek is az egyik legki­emelkedőbb személyisége. E rövidke másfél évtizeden át működő piktor munkássá­gának csodálatos' emlékeit ed­dig is ismerhették az érdeklő­dők, ám azt az egyszerű sza­vú, ám annál inkább találó jel­lemzést, amelyet a szóban for­gó háromnegyed óra tartalma­zott, talán még egy monográ­fia sem produkálta.-' ' Annál is inkább nem, mert ebben a kisfilmben úgy hang­zott el a műértői szó, hogy közben szinte megelevenedtek az egymást követően bemuta­tott vásznak, akárha egy va­rázspálca érintette volna meg őket, úgy mozdult meg arc, je­lenet és személy, s úgy idézte fel azt a hajdan volt pa- . raszti világot, amelynek meg­örökítésére ez a kétségkívül zseniális művész egykor vál­lalkozott. S nemcsak a falusi lakoda­lomban táncot ropó, a dús ka­lászokat betakarító falusi nép tűnt elő abból a flamand vi­lágból, hanem megmutatkoz­tak mindazok az egyszerű használati tárgyak is, amelyek segítségével elkészült a ki tud­ás túlokosítani; egyszerűen csak megidézte ezt a jó rutin­nal felépített félreértéssoroza­tot. Nyilván ezért szórakozott . jól a dobozgazda, akinek alig­ja, hány fogasos ebed, vagy pedig tovalöKödte, -araszolta magát a járványoktól, családi nyavalyáktól megfertőzött nyomorék. Az igazi, a teljes Brueghelt láthattuk, tehát a jelzett idő­ben, s úgy, hogy remélhetőleg azok is örömüKet lelték az elemzések figyelésében, a mű­tárgymagyarázatok hallatán, akik csak éppen — na, mit villog a masina jelszóval — te­lepedtek oda a készülékek elé. Mert soha jobb kedvcsinálót a festészethez, s mert soha jobb példáját annak, hogy mi­lyen egyszerű és tömör elő­adásban lehet megidézni vala­kit, aki egyszerre rögzítette s emelte jelképi szépségűvé az őt körülvevő világot. Színház. Az esti híradó után sorra kerülő színházi közvetí­tést — Feydeau: Zsákbamacs­ka — nyilván sokkal többen látták; mint az előbb dicsért munkát, és nyilván számosán tűnődtek el azon, hogy ugyan mr a csodá élteti máig ézt a színpadi műfajt, áthinék köz­ismert neve a francia vígjá­ték. Karakterek nemigen mutat­koztak benne, a sablonmese egyik változatban sem valami elmemozdító — és mégis újra meg újra előtűnik, jóízű neve­tést keltve, felhőtlen derűt fakasztva. A titok? Nyilván a gyermek­mesék titka, hogy tudniillik addig bohóckodás a bohócko­dás, ameddig senki sem sejdít benne valami nyomatékos többletet, ameddig előadó és befogadó egyaránt tudomásul veszi: ez itten egy nagy buk­fenc, amin csak nevetni sza­bad. A József Attila Színház elő­adása sem akart átértelmezni ha árt egy ilyen langyos-ked­ves fölmelegedés e hirtelen és kegyetlen havakkal, fagyokkal megérkezett télidőn. Hét. Havakat és fagyokat emlegettünk fentebb, így hát illendő e meteorológiai kö­vetkezményekkel folytatni. Vagyis szóvá tenni azt, misze­rint mennyire tetszett a vasár­nap esti Hét — Jusztin László készítette — riportcsokra. Olyannyira el van szoktatva a néző attól, hogy lássa, mi is történt ebben a karnyújtás­nyira alakuló kis világban, így hát hogyne fogadtatódna szí­vesen, ha a budai hegyek hó­borította vadaskertje vagy a télanyót üdvözlő jégpálya maga patyolat (?) valóságában megidéződik. Bárha mind gyakrabban érdemelné ki tisztelgést ez a riporteri gyor­saság. Mozi. Néztük — mert darab darao után néztük — a Mar­lene Dietrich-sorozatot, és ha­sonlóképpen szemmel tartjuk most Keleti Márton vasarnap délutánonként jelentkező film- folyamát. Szemmel tartjuk, hogy azt nem mondjuk: együtt sírunk, együtt kacagunk vele, Ezt kell tennünk, mert ezek a celluloidhistóriák úgy van­nak elkészítve, hogy még legzordabb szívű előfizetőt sem hagyhatják közömbösen, Egyrészt rokonszenvesen szo­ciális mondandójuk, másrészt ötletekben gazdag jelenetezé- sük még most, elkészültük után több évtizeddel is ösztö­nös tenyércsapdosásra késztet, s újra meg újra eszünkbe jut­tatja: van az ilyen, olyan, amolyan film, de volt — s ta­lán lesz egyszer — a csupa nagybetűvel írott MOZI. Akácz László MŰVELTSÉG ÉS TÁRSADALOM (2.) Rugalmas ismeretrendszer reteik minimálisak voltak és a legelemibb társadalmi kér­désekben is tájékozatlanok voltak. Szükséges korrekció Közéletünkben .lezajlott vi­ták jelezték ezeket a veszé­lyeket és az oktatáspolitika számára felvetették a korrek­ció szükségességét. Ma már világossá vált az a felisme­rés, hogy humán tudományos műveltség nélkül nem lehet a társadalmi tevékenység egyet­len területén sem teljes em­berként boldogulni; a tudo­mányos-technikai forrada­lom a társadalomirányítás te­rületén rendkívül fontossá teszi a humán tudomá­nyos ismereteket. Egyén és közösség harmonikus kapcso­latához elengedhetetlenül szükséges az egyetemes em­beri kultúra elsajátítása és az emberek kezelésében korszerű alkalmazása. Műszaki-gazda­sági vezetők számára égetően fontos az emberi oldalt meg­testesítő humán társadalomtu­dományos értékek ismerete, hiszen döntéseik végső fokon emberekre vonatkoznak, így a pusztán technikai-gazdasági oldal abszolutizálása komoly ellentmondások és konfliktu­sok kialakulásához vezet. Márpedig bonyolult társadal­mi-politikai viszonyaink kö­zepette a sokoldalú elemző döntésekhez alapvetően szük­séges történelmünk, társadal­munk ismerete, az emberek szükségletrendszerének felmé­rése, kulturális és szellemi vá­gyainak kielégítése. A tudományos-technikai forradalom egyoldalú, a tech­nikai irányíthatóságot abszo­lutizáló értelmezésének veszé­lyeire nyugati, nem marxista gondolkodók is felhívták a fi­gyelmet. Marcuse a 60-as években arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy a humán kul­túra kiiktatása a műveltség­ből egyben az emberi gondol­kodás egysíkúságához, az ő kifejezésével élve egydimen­zióságához vezet. Az emberi­társadalmi önismeretet kifeje­ző human kultúra az egyén kritikai-elemző képességét testesíti meg, lehetővé teszi az egyén számára önmaga, s a közössége közötti kapcsolatok tudatosítását, s adott esetben konfliktusát. Marcuse szerint a fejlett, jóléti tőkés társa­dalmaknak alapvető érdeke eme kritikai magatartás ki­küszöbölése, amely végső fo­kon a manipulálhatóság lehe­tőségét növeli. Alkotó cselekvés A humán tudományok, ön­magunk helyének kritikus elemzése, a társadalom való­di konfliktusainak megértése, a társadalmi és egyéni kolli- ziókat katartikus módon tu­datosító művészet kizárása a társadalomból lehetlenné teszi a változás igényének megfo­galmazását is. A szocializmus­tól teljesen idegen egy olyan társadalomirányítási rend­szer, amely nem igényli az egyének tudatos és kritikus, a valóságos társadalmi-politikai folyamatokra odafigyelő tevé­kenységét. Jelenlegi társadal­mi-gazdasági viszonyaink kö­zött még inkább szükség van tudatos, problémafeltáró, va­lóságot elemző, a feladatokat alkotó módon megoldó, cse­lekvő embertípusra, és ehhez nélkülözhetetlen a társadalmi, gazdasági, politikai kérdések­ben való tájékozottság, a hu­mán kultúra iránti nyitottság és fogékonyság. A tudomá­nyos-technikai forradalom kor­szakos feladatait csak a kor­szerű technikát elsajátító és továbbfejlesztő és a humán értékeket alkalmazó ember képes megoldani, aki harmo­nikusan egyesíti magában a műveltség műszaki-tudomá­nyos és humán elemeit. Mikecz Tamás Következik: A KÉT KULTÚRA VISZONYA MUNKÁSMOZGALMI MUZEUM Szakoktatás-történet „Egy évszázad a főváros emberképzéshez SZÍNHÁZI ESTEK Két férfi sakkban Hornicck komédiája a Vidám Színpadon Könnyű kis muíaíság, gondolkodást kizáró lazítógyakorlat a Vidám Színpad legfrissebb előadása. Színész írta a da­rabot, de ha nem teszi, nem lett volna szegényebb a világirodalom. Egyébként a csehszlovákiai szerző ma már köztu­dottan gyenge alkotása telt házakkal, telt kasszával kecsegteti a színház ve­zetőit. Minden bizonnyal ez az egyet­len szempont indokolta a bemutatót. Mindezek után talán ellentmondásnak tűnik, de az előadás nem rossz, időn­ként még nevetni is lehet. Ennek persze feltételei vannak: min­denekelőtt le kell mondani arról az igényről, hogy bármilyen kevés értel- mességet keressünk a történetben. Nem valamiféle izzó konfliktust hiányolunk, csupán a jól megírt komédiák alapfeltéte­lét. Tudniillik azt hogy o figurák egy reális alaphelyzetből kiindulva hajme­resztőén groteszk helyzetekbe kerülnek. A Két férfi sakkban című alkotásban ennek nyoma sincs: két nemes lovag tartja fogva egymást egy értelmetlen csata után még egy év múlva is. A két háborúskodó kis hercegség már régen békét kötött, sőt már államszövetségre is léptek, de a két makacs úr kölcsönös fogságban van. Pontosabban: bármikor megszökhetnének, de nem teszik, mert becsületszót adtak arra, hogy nem csap­ják be egymást Titokban azért szövö­getik a szabadulás terveit, de a nyitott ajtón keresztül egyikük se távozik. Rá­adásul annyira leköti őket a fogság, hogy az előttük parádézó hölgyekre sem telik figyelmükből és energiájukból. Hagyjuk meg a nézőknek azt a né­hány nem túl meglepő fordulatot, amely- lyel az író szórakoztatni szándékozik közönségét. Bár többnyire csak szóvic­cekre számíthatnak, akik vállalják az előadás megtekintését. Végül is azzal a ritka esettel találkozhatunk amikor egy gyenge darabból születik elfogadha­tó előadás. S ez a színház egész társu­latát dicséri. • Mindenekelőtt a szöveg elviselhetősé- ge Stier Ferenc fordításának köszönhe­tő. mert úgy magyarította a poénokat, hogy azok szinte aktuális pesti viccek­nek. kiszólásoknak hatnak. Szellemes Makai Péter díszlete is: egy tehénistál­ló ötletesen elválasztott terei szolgálnak a fogság és a bolondos részletek elját­szásához. A képi megfogalmazásban méltó társ volt Poós Éva jelmeztervező. S a színvonal emelésében nagy része volt Bágya András zeneszerzőnek, aki slágerértékű muzsikát komponált G. Dénes György verseire. Kalmár Tibor rendező kitűnő érzék­kel fogta vissza a sok-sok túljátszásra alkalmas darabot. Mitagadás kicsit fél­tettük a társulatot, hogy képtelenek les znek ellenállni a jellemkomikum nél­küli, öncélú bolondozásra ingerlő szituá­cióiknak. Szerencsére kellemesen csalód­tunk. A biztos rendezői kéz mértéktartó és nagyszerűen pergő ritmusú színpadi játékot eredményezett és néhány apró ötlettel segítette, hogy elviseljük, amint két férfi pattban van. tehát veszélymen­tes de önnön bárgyúságukból született kilátástalanságukban nyűglődnek. A színészek — egyenrangú szerepet kapva — egyöntetűen jól oldották meg feladatukat. A Giacomót alakító Zana József mégis kiemelkedett a csapatból egy árnyalattal, mert sikerült emberi karaktert adnia ennek az alig megírt szerepnek. Rabtársát Verebély Iván játssza alapvetően jól, csak egy egész kevéssel mutatja időnként a kelleténél is sületienebbnek a ráosztott figurát. A két hölgyet — akikről alig lehet meg­tudni, hogy miért etetik ezt a két érzé­ketlen alakot — Szabó Tünde és Réto- nyi Hajnalka formálja meg. Vidámsá­guk és bájosságuk, sőt szép szövegmon­dásuk is mindig új lendületet ad a már- már kihunyni készülő komédiának. A rövidebb karakterszerepek közül meg kell említeni Berényi Ottót Bősze Pé­tert és Gyukár Tibort. Színészből ritkán terem jó drámaíró, az viszont általában igaz. hogy a színészek nagyszerűen játszható, zsargonnal úgy is fogalmazhatnánk, jól eladható szere­péket írnak. Sajnos a Két férfi sakkban című darab még ezzel az előnnyel sem rendelkezik. A nézők valószínűleg gyor­san el fogják majd felejteni a történetet de ha egy-egy alakítás megmarad em­lékezet ükben az a színház közös mun­káját dicsérd! Kriszt György szakoktatása történetéből címmel kiállítást nyitott a Mun­kásmozgalmi Múzeumban a Fővárosi Tanács és a KISZ budapesti bizottsága. A tárla­tot pénteken Farkasinszky La­jos, a Fővárosi Tanács elnök- helyettese nyitotta meg. Most első ízben szemléltetik reprezentatív kiállításon a főváros hatáskörébe tartozó 100 szakoktatási intézmény fejlődését, a szakemberkép­zés egykori és mai lehetősé­geit. Az első' magyar ipari is­kolát több mint 200 évvel ez­előtt alapították Budán, a ke­reskedelmi iskola 150 eszten­deje létesült, a középfokú ipar­oktatás pedig ebben az évben százéves. A mai szakoktatási rendszer rendelkezik a szak­szükséges szellemi potenciállal, korszerű eszközökkel, felszereléssel. A kiállított sok száz — egykori és mai — iratot, fotót, tan­könyvet, szemléltetőeszközt a fővárosi szakközépiskolák és szakmunkásintézetek gyűjte­ményéből, eszköztárából válo­gatták a tanulók, a pedagógu­sok, az oktatók. Az egykori ta- noncok vizsgamunkái, a szak­matörténeti, a szakoktatási tár­gyi emlékek mellett láthatók a mai tanulók alkotásai is: kor­szerű gépek, munkaeszközök, szerszámok, használati tár­gyak. A következő év május else­jéig megtekinthető kiállítá­son kedden, szerdán, csütörtö­kön és pénteken a szakmákat ismertető rövidfilmeket vetí­tenek az iskolai csoportoknak. MŰVELŐDÉS A BUDAFLAXNAL Színházi kapcsolatok A mintegy hatezer dolgozót foglalkoztató Lenfonó és Szö­vőipari Vállalat művelődési bi­zottsága legutóbbi ülésén fog­lalkozott a következő ötéves terv közművelődési feladatai­val. Az eddigi eredményeket összegezve, megállapították, hogy további javításra vár a közönségszervezés. Az a fur­csa helyzet állt ugyanis elő, hogy a vállalat vidéki gyárai­nak dolgozói gyakrabban for­dulnak meg a fővárosi szín­házakban, mint a pesti és bu­dakalászi dolgozók. A közön­ségszervezőknek tehát megfe­lelő lehetőséget kell adni arra, hogy kiépítse kapcsolatait a színházakkal. Helyenként fon­tos a könyvtárak alapterületé­nek növelése és a könyvtáro­sok továbbképzése is. A VI. ötéves tervben első­sorban az eddig jól bevált módszereket fejlesztik tovább, így például a különböző szak­köröket, klubokat, tanfolyamo­kat. Kiemelt céljuk, hogy mi­nél több dolgozó fejezze be az általános iskolát, mert csak így lehet további szakmunká­sokat képezni. Az új ötéves tervben szorosabb együttmű­ködést alakít ki az LSZV hat gyáregységének művelődési bi­zottsága is, tapasztalatcseré­ket, vitafórumokat szerveznek, átveszik egymástól a jól bevált munkamódszereket. A Buda­kalászi Szövőgyár művelődési bizottsága és a szakszervezet kulturális bizottsága már a kö­vetkező év elején ellátogat a Csillaghegyi Szövőgyárba és megismerkedik az ott folyó közművelődési munkával. Napjainkban sok szó esik a > i tudományos-technikai fórra- | < dalomról, a TTF és a társa- < dalmi fejlődés kapcsolatáról és ■ arról, mennyiben változtatja meg a tudományos-technikai fejlődés a műveltség bel­ső komponenseit. Az elmúlt időszakban nyilvánvalóvá i vált, hogy századunk utolsó : negyedében a technika' gyors : ütemű fejlődése szükségessé ■ teszi a tudomány, elsősorban a természet- és műszaki tudo­mányok közvetlenebb aikal- : mazását a termelés különböző területein, hiszen enélkül megvalósíthatatlanok társa­dalmi-gazdasági célkitűzé­seink. A tudományos-techni­kai forradalom egy Den azt is jelenti, hogy a megszerzett természettudományos-műsza­ki ismeretanyag viszonylag rövid idő alatt elévül, az új technikai-technológiai struk­túrák alkalmazásához meg­megújuló ismeretrendszerre van szükség. Ez a TTF teremtette hely­zet sajátos követelményeket támasztott oktatáspolitikánk elé: olyan korszerű képzési rendszer kialakítását teszi szükségessé, amely alkalmaz­kodni tud ezekhez az új kö­rülményekhez; olyan ismeret- rendszert tesz szükségessé, amely rugalmasan bővíthető és a lezártság helyett nyitott­ságra törekszik. Az alapvető cél tehát, hogy képzési rend­szerünk eleget tegyen annak a követelménynek, hogy a meg­szerzett szakmai ismeretek ál­landó, célirányos bővítésével konvertálható}c legyenek a legújabb technikai struktúrák alkalmazásához. Valóban luxus? Az oktatáspolitika viszony­lag hamar tudatosította eze­ket a sürgető követelménye­ket és a képzési rendszer szerkezetében jelentős válto­zásokat hajtott végre. A vál­tozás eredményeként a kép­zésben a hangsúly erőteljesen az olyan ismeretek irányába helyeződött, amelyek közelebb álltak a természettudományos­technikai követelményekhez. De ezzel párhuzamosan jelen­• tős mértékben csökkentette a ; hagyományos értelemben vett ■ humán ismeretek szerepét, mintegy devalválva azok tár­■ sadalmi jelentőségét. A társa­• dalmi önismeretet kialakító : tárgyak oktatásunkban foko­■ zatosan másod rangúvá váltak, , némely esetben megengedhe­■ tetten luxussá. Ez az egyol- , dalúság oda vezetett, hogy ■ korosztályok kerültek ki okta- l tási intézményeinkből, ame­lyeknek történelmi, irodalmi, társadalomtudományos isme-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents