Pest Megyi Hírlap, 1980. december (24. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-09 / 288. szám

1980. DECEMBER 9., KEDD Divat és mérettáblázat szerint Lányok, asszonyok varrógépeknél Nadrágkészítéssel kezdték 13 esztendeje. Pontosabban: 1967-ben hozták létre Százha­lombattán, a Ruhaipari Szö­vetkezet kihelyezett üzemré­szét, melynek akkori profilja a nadrágkészítés volt. A Du- namenti Hőerőmű Vállalat mellett az úgynevezett barakk- épületekben rendezkedett be a szabóüzem, mely már az in­duláskor több mint 100 hely­beli lánynak, asszonynak kí­nált munkalehetőséget és ke­resetet. Időközben több min­den megváltozott; a betanított munkások közül igen sokan szakmunkások lettek, nőtt az üzem termelékenysége, s a nad­rágokat felváltották a dzsekik, zekék és kabátok. Jelenleg naponta 160—180 kabát kerül ki az itt dolgozók keze alól. Gallérok és zsebek A hosszúkás műhelyekben var­rógépek zakatolnak, s az előttük ülő asszonyok, lányok fürge kézzel és szakavatott mozdula­tokkal igazítják gép alá a meg­varrandó ruhaanyagot. Itt gal­lért készítenek, ott zsebeket varrnak, amott a kabátujjat ál­lítják össze. Az előgyártó üzem­rész dolgozói percnyi pontos­sággal készítik el a majdani kabát alkotóelemeit, amelyek aztán átkerülnek a törzsszala­gokhoz, ahol végül is összeál­lítják a kabátot. Tóth Mihályné csak gallé­rokat készít. Textima gyors­varrógéppel dolgozik, biztos és begyakorlott mozdulatokkal. — Mióta? A gallérokat 75- ben kezdtem el, azóta csiná­lom, de ha helyettesíteni kell valakit, készítek ujjat vagy törzset is. Kezdetben egy mű­szakban olyan tizenöt darabot tudtam csak megcsinálni, az­tán örültem, ha kettővel-há- rommal több sikerült... Most körülbelül 50 darabot készítek el egy nap. — Ez a szakmája is? — Most már igen, de ko­rábban a Goldbergerben dol­goztam, fonó szakmunkásként. Ügy gondoltam kényelmesebb helyben dolgozni, 69-ben át­jöttem ide. Az Óvárosban la­kunk, a férjem az erőműben géplakatos. Tóth Mihályné kiváló dol­gozója egyébként az üzem­nek, akárcsak Sinkó Arpádné, aki az előkészítő műhelyből érkező munkadarabokat a törzsszalagon, úgymond zsebe- zi. — Vagyis zsebeket készít a kabátokra? — Négy esztendeje. Naponta 50—60 darabot. — Gondolom, ha az utcán Határozás Százhalombattán a Tempe- ráltvizű Ha'.szaporító Gazda­ságban a tavalyi gyakorlat­hoz hasonlóan az idén is tá- rozzák a halakat a főváros fes környékének karácsonyi el­látása érdekében. A nagy mennyiségű készlet várhatóan el is fogy az ünnepi forga­lomban. I megnéz egy kabátot, rögtön a zsebére pillant... — Tényleg — nevet —, min­dig minden zsebet megnézek, és rögtön észreveszem, jól varrták-e meg vagy sem. — Mióta dolgozik az üzem­ben? — Hét éve. Azelőtt Pestre jártam át mindennap. Dehát mind a ketten százhalombat- taiak vagyunk a férjemmel, sokkal kényelmesebb itthon dolgozni. Fillérekből ezresek A Ruhaipari Szövetkezet ki­helyezett üzemének létreho­zását többek között ez is in­dokolta. Munkalehetőséget ad­ni sok — erőműben vagy kő­olajfinomítóban dolgozó — munkás feleségének. Jelenleg szinte kizárólagosan helyi la­kosok adják a létszámot, csu­pán néhányan járnak át Er­csiből, Iváncsából, illetve Be- loiannisz-falváról. A munka- körülmények meglehetősen kedvezők, a négy épületből álló üzemben a szociális léte­sítmények sem hiányoznak. — Ha valamennyire panasz­kodhatunk — mondja Erős Jánosné szalagvezető — az az étkezési lehetőség. Ebédelhe­tünk ugyan itt a közeli tálaló- konyhán, ahová a DHV-ból szállítják az ebédet, de már szinte senki sem veszi igény­be, olyan rossz a koszt minő­sége. így aztán, a reggel fél hét­től délután fél négyig dolgo­zó nők többsége otthonról ho­zott hideg élelmet költ el az ebédidőben. Mindenképpen méltatlan állapot, amin föltét­lenül változtatni kellene. A varrógépeknél, a gőzva­salóknál, illetve a raktárak­ban dolgozók munkája egyéb­ként sem könnyű. Meg kell dolgozni a pénzért — mondják az asszonyok —, fil­lérekből rakjuk össze az ez­reseket. Igaz, a kereset elég jó. Akinek megvan már a kellő gyakorlata, havonta há- három-, három és félezer fo­rintot talál a borítékban. S te­gyük hozzá, nem szűkmarkú a szövetkezet a jutalmazásnál sem. Aki több munkát vállal, több pénzt kap: a hiányzókat is helyettesítő dolgozók gyak­ran részesülnek havonta, két­havonta egy-két ezer forint prémiumban. A százhalombattai üzemben évente 40 ezer kabát készül el, a mérettáblázat előírásai sze­rint. — Igazodva a divatirányza­tokhoz — tájékoztat Szabó Jó­zsef üzemvezető — havonta 2—3 fazont gyártunk, most éppen műbőrzekéket. De üze­münkből kikerült már több tíz ezer ballondzseki, itt ké­szítettük az üzletekben igen kapós művelúr télikabátokat és még sok más sportos felső­kabátot. Az idén az első fél­évben 15 millió 800 ezer forint értékű terméket gyártottunk, a második félév eredményei sem maradnak el majd ettől. Le­het számítani a kollektívára; lelkiismeretesen, gyakorlatilag selejt nélkül dolgoznak, s en­nek bizonyítéka: termékeink keresettek. Új üzemház — Az üzem tervei? — Ha minden jól megy, jö­vő ilyenkor már új üzemház­ban folyik a munka. A ke­nyérgyár mellett igen tekin­télyes beruházással fölépülő új üzemünkben korszerűbb Körülmények lesznek, s végre nyithatunk egy üzletet is, méretes szabóságot. Ezenkí­vül megoldódik a szakmunkás képzés gondja is, egy osztály­ra való fiatalt a férfiszabó szakmában képezhetünk majd ott. — Létszámbővítés is várha­tó? — Ha lenne jelentkező, 20— 3ü dolgozóval többet tudnánk foglalkoztatni, mint most. Saj­nos kevesen vagyunk, tekintve, hogy mintegy 30 dolgozónk gyesen van. A jelenlegi létszámhiány egyik oka: nem nagyon tud­ják Százhalombattán, hogy a Ruhaipari Szövetkezet üzemé­nél igen tisztességes kereseti lehetőség kínálkozik. Termé­szetesen tisztességes munkáért cserébe. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A lakóbizottságok szerepe Képviselni és közvetíteni Felépül egy öt- vagy tíz­emeletes lakóház, s a beköl­töző családok számos vagy számolatlan gond, probléma vagy megoldandó kérdés elé kerülnek. Kezdve azzal, hogy az emeletekről lerajzó gyerek­hadaknak hol lehet majd ját­szani, hogy a lépcsőházban el­romlott világítást mikor és ki javítja meg végre. Egészén hétköznapi problémák, me­lyek tárgya lehet a húsz fok alatti szobahőmérséklet, a la­kótárs ran dali rovása vagy a lakótömb előtt tátongó gö­dör is. S az épület negyven vagy hatvan családja tanács­talanul kérdezgeti: vajon ki­hez forduljanak panasszal, egyáltalán ki szóljon maga, s társai nevében? Egy lakóközösség — bár­mennyire kicsiny is — ugyan­úgy rászorul tehát az érdek- képviseletre. mint bármilyen más közösség. Észrevételeiket, oanaszaikat, sőt javaslatai­kat, elképzeléseiket valakinek közvetíteni kell, tanácstago­kon keresztül a tanácsnak, körzeti bizottságain keresztül a népfrontnak. Ezt a közve­títő. szerepet tölti be Százha­lombattán is a lakóbizottság. Sajátos kapocs ez tanács, népfront, s egy-eRy, lakóne­gyed családjai között, lényege ugyanis: az egészen kicsiny cso­portok érdekét a nagyob­Házhoz ment a Télapó „Kedves Télapó! Gyere el hozzánk hamar. Rázd meg ősz szakálladat, hogy essen a hó. Jámbor Szilviké." És a Télapó, más szóval: a Mikulás elment Szilvikéhez. És még sok más kisfiúhoz, kislányhoz, december 5-én, 6-án. Többször is fordult, puttonya mindig tömve volt csomagok­kal, ajándékokkal. A városi tanácsnál működő Társadalmi Ünnepeket Szer­vező Iroda — közismertebb nevén, a TÜSZI — az idén is el­vállalta az immár hagyományos Mikulás-járás megszervezé­sét. A múlt hét közepén már zsúfolásig megtelt az iroda egyik sarka a szülők által idehozott ajándékcsomagokkal, melyeket — hosszú címjegyzék alapján — a prémgalléros-kucsmás, pi­ros köntösű Mikulás a nevezetes estén és másnap délután kézbesített. Az iroda dolgozói ezt a gyermekek számára oly nagy örömet jelentő akciót társadalmi munkában ütötte nyél­be, s 'ugyancsak önként, anyagi ellenszolgáltatás nélkül vál­lalkozott a Mikulás is — alias Bicskei György — a több mint száz ajándékcsomag házhoz szállítására. Építkezés — magánerőből Közművesítik a telkeket FÉL ÉVTIZED alatt, ha nem is gyökeresen, de jelen­tősen megváltozott a város arculata. Egymás után épül­tek az újabb és újabb lakó­tömbök, városnegyedekké, sőt városrésszé terebélyesedtek. Százhalombattán ez azt is je­lentette, hogy több mint 1400 család új otthonhoz jutott öt esztendő leforgása alatt. E nagyarányú lakásépítést pedig nagyarányú állami támogatás is finanszírozta, vagyis az új otthonok java részét, úgyneve­zett célcsoportos beruházással, illetve munlkáslakás-építési ak­ció keretében építették meg. Magánerőből Százhalombat­tán mindössze 90 ház készült el fél évtized alatt. A VI. ötéves tervben azon­ban lényegesen kevesebb ál­lami bérlakás lesz a városban. Ennek ellensúlyozásaként. több gondot, nagyobb figyelmet fordít a tanács a magánerős építkezésekre. Ügy is fogal­mazhatunk. hogy több lehe­tőséget, több kedvezést, sőt: kedvezményt is nyújtanak azoknak a városlakóknak, akik építkezésre szánják ma­gukat. A családiház-építés segítése, támogatása egyébként igen jelentősnek ígérkezik, hiszen a megépítendő otthonokhoz az általános rendezési terv Igen tetemes területeket jelöl meg, s ezeket közművesitve bo­csátják az építkezők rendel­kezésére. — Már jövőre elkezdjük a Dunaíüreden kijelölt terüle­tek előkészítését — tájékoztat Magyar István, a tanács mű­szaki osztályának vezetője. — Elképzelésünk szerint ez a muniKa 1982-ben befejeződik, s akkor 120 korszerű családi házhoz biztosítottunk megfe­lelő telkeket. *— Dunafüreden kívül? — A rendezési tervben tár­sas és családi házak építésé­re jelöltük meg az Asztalos János és a Vöröscsillag utcá­kat, vagyis az újtelepi részt. Itt körülbelül 240 lakás épít­hető majd fel. Távlati ter­veinkben szerepel még a Dam­janich utca kiépítése; tekint­ve, hogy ez lenne majd a vá­ros egyik főutcája, itt csakis kétszintes lakóépületek ké­szülhetnek el vagy társas, vagy családi háziként, termé­szetesen magánerőből. — Az említett utcák azon­ban kiépültek már. Hol van vagy lesz szabad terület? — Az úgynevezett hátsó- kertek még felhasználhatók az Asztalos János és a Vörös- csillag utcákban. A Damja­nich utcában is akadnak üres telkek, itt azonban — nem is a következő, hanem a későbbi ötéves tervekben —, egyszin­tes házak szanálásával ala­kítjuk majd ki a főutcát. Az elképzelések szerint három ötéves tervidőszakot venne igénybe ez a munka, vagyis másfél évtized múlva, mint­egy 300 kétszintes társasház épülhetne itt, melyek föld­szintje számos üzletnek vagy szolgáltató részlegnek adna helyet. —A felsorolt területek köz­művesítésének mértéke? — Víz- és szennyvízcsator­nák, villany- és gázvezetók- hálózaitok kiépítése; egyszóval szinte minden, csupán a táv­fűtés- és melegvízszolgálta­tásból maradnak ki az itt építkező családok. Ezzel szem­ben alacsonyabb komfort fo­kozatú házakat tervezünk az Övárosban, a volt Tildi major területén. Itt ugyanis családi házakként állami bérlakások épülnek, szám szerint 19. Azok­nak az idősebb, egyedül élő lakosöknak juttatva, akiknek hajléka a löszpartok mozgása ■miatt életveszélyessé vált, vagy szociális szempontból nem megfelelő. Ugyancsak ál­lami bérlakásnak épül a Kun Béla utca végén öt darab öt­lakásos tá rsas ház, azoknak a családoknak, amelyeknek ott­honát szanáljuk. ÖSSZEGEZVE tehát; az el­múlt öt esztendő 90 magán­erős építkezésével szemben a várostervezők közel 400 csa­ládi, illetve társasház meg­építésével számolnak az el­következendő fél évtizedben. S ha akad is ennyi vállalkozó és föl is épül ez a sok-sok ház, Százhalombatta arculata ismét jelentősen megváltozik. béval — a városéval — egyeztetve, közös célok és törekvések valóra váltá­sán munkálkodni. A lakóbizottságok egymás után alakultak, s alakulnak meg, ahogy épül a modern város, ahogyan szaporodnak a többszintes lakóházak. Je­lenleg 27 ilyen bizottság tevé­kenykedik 3, illetve 5 taggal, s tegyük hozzá, mind ered­ményesebben. Nemcsak ósz- szegyűjtik képviseltjeik pa­naszait, problémáit, nemcsak továbbítják a közérdekű észrevételeket, javaslatokat, hanem utá­najárnak, intézkednek is, a lakásfenntartó szerveknél szorgalmazzák a hibák kija­vítását,, vagy ha kollektív munkára van szükség — ugyancsak a lakóközösség ér­dekében, de körében is — társadalmi munkát szervez­nek. Aligha vitatható pél­dául, hogy a város parkjainak, játszótereinek tisztasága, ren­dezettsége nagymértékben köszönhető a lakóbizottságok mozgósításának. Mindemellett természete­sen feladatuk, hogy segítsék a körzet tanácstagját is. Akár a fogadóórák megszervezésé­ben vagy a tanácstagi beszá­molók sikeres lebonyolításá­ban. Százhalombattán a Haza­fias Népfront városi elnöksé­ge megkülönböztetett figyelmet fordít egyébként is a lakóbi­zottságokra. A lakóbizottságoknak azon­ban kevésbé múltjuk, mint inkább jövőjük van. Eddigi munkájuk, számos kezdeményezéseik azonban azt bizonyítják, igen komoly sze­repet tölthetnek be a lakos­ság gondjainak, problémáinak fnegoldásában, a közös dolgok intézésében. Ám, hogy iga­zán, s optimálisan betöltsék ezt a nemes missziót, ahhoz sok-sok időre, sok-sok ember segíteni akarására is szükség van. Tollhegyen Ami gond a felnőttnek, őröm a gyereknek. A rengeteg hó csemetéink számára ugyanis kevésbé közlekedési akadály, mint inkább közlekedési lehe­tőség. Járművük pedig termé­szetesen a szánkó. Más kérdés persze, hogy hol lehet szánkóz­ni? Nyilvánvaló ugyan, hogy domboldalon vagy hasonló emelkedőn s föntről lefelé. De már nem mindegy, hogy mi­lyen terepen. A fákkal, cser­jékkel beültetett domboldal például kevésbé alkalmas a gyerekek téli sportolására, fő­ként. ha ezeket a fákat és cserjéket társadaini munkában a város lakossága és a szocia­lista brigádok telepítették. Mondom, kevésbé alkalmas, ám a gyakorlatban, úgy tűnik, mégis ez a legalkalmasabb szánkózóhely. Minek következ­tében a facsemeték eltörnek, a cserjék tönkremennek, s az ül­tetők fölháborodottan protes­tálnak. Természetesen igazuk biztos tudatában; nem azért fáradoztak, hogy munkájuk gyümölcsét a szánkótalpak tönkresilányítsák. A tiltakozást többek között tiltás is követte; .a gyerekeket elzavarták a domboldalról, s mikor azok is­mételten visszamerészkedtek kiserdei játszóterükhöz, még őrséget is szerveztek a felnőt­tek a fák és cserjék védelmé­ben. Nos, a fásítás szükséges, és a növekvő kiserdő megóvása ne­mes törekvés, de ne feledjük, hogy a gyerekeknek játszani —■ miként a rómaiaknak hajózni — kell. Kell, s ezt vitatni le­het ugyan, cáfolni azonban aligha. Következésképpen böl- csebb dolog lenne a városban amúgy is található kisebb-na- gyobb dombokra egy-egy táb­lát kitenni ezzel a felirattal: Szánkózóhely. S ha netán ezek a dombok sem alkalmasak efféle játékra, még mindig marad egy megoldás: ha más­ként nem, társadalmi munká­ban, a száz halom mellé még egy halmot emelni — hivata­los szánkózóhely címén. December 13-án Öregek napja Hagyomány immár Száz­halombattán, hogy minden esztendőben megrendezik az öregek napját. A Hazafias Népfront városi bizottsága az idén is sort kerít erre a bensőséges ünnepségre, még­pedig december 13-án, szom­baton a DHV éttermében, dél­után 4 órai kezdettel. Több szki idős városlakóra szá­mítanak, akik talán a kedve­zőtlen időjárás ellenére is fölkerekednek, hogy a kelle­mes összejövetelen, s annak hangulatos műsorán részt ve­gyenek. A vendéglátó népfront mellett több vállalat és üzem is hozzájárul ahhoz, hogy az idős meghívottak jól érezzék magukat. Felvásárlás a terményboltban Vesznek almát és diót Nemrég nyílt meg Százha­lombattán a Vöröscsillag ut­cában a terményeket és takar­mányokat árusító bolt. A Bu­dai Járási Áfész által üzemel­tetett üzlet régóta megfogal­mazott lakossági igényt igyek. szik , kielégíteni. Nevezetesen azt, hogy a város kiskerttu­lajdonosai, illetve kisállatte­nyésztői helyben jussanak hoz­zá azokhoz az eszközökhöz, szerekhez és anyagokhoz, me­lyek gazdálkodásukhoz nél­külözhetetlenek, ugyanakkor termékeiket helyben is tudják értékesíteni. Az előbbit a bolt árukészle­tének folytonos bővítésével próbálja úgymond biztosíta­ni, az utóbbi igényt pedig fel- vásárlási akciók szervezésé­vel elégítik ki. Legutóbb nyúl- átvételi akciót hirdettek, s nemcsak a korábban szerző­dött tenyésztők számára. Most a kiskerttulajdonosoknak igye­keznek kedvezni az alma és dió felvásárlásával. A felvásárlás folyamatos, a kistermelők tetszés szerinti készleteikkel minden hétköz­nap felkereshetik a Vöröscsil­lag utca 48. szám alatt találha­tó üzletet délelőtt 10-től, dél­után 4 óráig. Olvasóink írják Téli karaván a DKV-hoz Ki ne emlékezne a vasár­nap utáni nagy havazást kö­vető hétfő reggelre, amikor Százhalombattán mintegy 300 —400 férfi és nő nekivágott gyalog a három kilométeres út­nak, hogy a városból eljusson a Dunai Kőolajipari Vállalat­hoz. A műszakos buszokra ugyanis hiába várt a sok em­ber, ráadásul a sofőr is gya­log indult a távnak. Így az­tán hétfőn a kora reggeli órákban népes, de vidám ka­raván zarándokolt a távoli munkahely felé. Volt köztük telefonközpontos, technológus, adminisztrátor, táblakezelő, sőt még műszaki. igazgató is. Az egyik kisebb csapatnak sze­rencséje volt, mert egy arra tévedő teherautó felszedte őket, a többiek azonban az apostolok lován érkeztek a DKV-hoz. Bizonyára sokakban fölme­rül a kérdés, vajon mi indít­hatta útra ezt a téli karavánt? Nos, nagyon egyszerű a vá­lasz: a kötelességtudat. Az a tudat, hogy munkájukra — szeszélyes időjárás ide vagy oda — égetően szükség van. Mayer Lajos Az oldalt írta: Tamási István Fotó: Barcza Zsolt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents