Pest Megyi Hírlap, 1980. december (24. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-09 / 288. szám

1980. DECEMBER 9., KEDD íyfiHan 3 A felsőfordatakí dűlőben Karácsonyig learatnak... Nem állhattunk tétlenül! 5 Mi lesz a még szedetlen kukorica sorsa? Ugye, több | milliárd forint értékű termény van hó alatt? — kérde- I zik kollégáim, ismerőseim nap mint nap. Az avatotlab- 5 bak azt is tudni vélik, hiba volt az olajtüzelésre ala- | pozott — a szükségesnél jelenleg is kisebb kapacitású — 5 szárítóberendezések bevezetése a mezőgazdasági nagy- | üzemekben. (Szerintük még mindig a góréban, csövestül | kellene tárolni a tengerit!) Mi több, egyes gazdaságok- | ból hírül vehettük, hóban aratják a törökbúzát. 1 Mi az igazság a kukoricabetakarítás, az őszi munkák | körül? E kérdésre kerestük a választ a hét végén a kosdi 1 Lenin Tsz-ben. * Az első benyomások nem túl kedvezőek: a Kösd irá­nyába futó autóbusz ablaká­ból kitekintve, árván fagyos- kodó kukoricatáblák, halott határ tűnik fel. A falusi pos­tamester kényszeredetten ad vonalat — egy forint ellené­ben tárcsázhatom a 10-677-et, a gazdaság cselőtepusztai köz­pontját — s léphetek be az üvegkalitkába érdeklődni, va­jon tényleg olyan vehemen­ciával dolgoznak-e a szövet­kezetben, mint azt feltételez­ni lehetne. — Nem, az elnök elvtárs nincs bent, és senki a vezető szakemberek közül. Én sem maradok tovább tíz percnél, mert lejár a munkaidőm — mondja a vonal másik végén valaki — adminisztrátor, táv­beszélőkezelő, titkárnő? —, s még megígéri, körülnéz a ma­jorban, hátha segíthet. De az újabb hívásra csak a csönd felel. Elindulunk hát kombáj- nos keresőbe a hosszú-hosszú, Naszály alatti községben a hó­hullásban. Egy kucsmás pa­rasztember Babka D ánielék- hez küld. A faluszéli tekinté­lyes házban fiatal asszony nyit ajtót, karján sírós kisgye­rekkel. Havas határ — Jön a foga — pillant aZ apróságra az anya, tudomá­somra 'hozva, hogy férje Vá­cott vizsgázik a technikumban. S folyvást bizalmatlankodik, mondja, mi/ ne írjak meg. Ígérem neki a hallgatást — ugyan miről? — s elmenő­ben felleltározom egy vadász trófeáit, bőröket, agancsokat. Babka Jánosék háza még messzebb; kijjebb épült unoka- testvéréénél. A gazda, a trak­torosok brigadérosa, éppen szabadságon van, a helyi szeszfőzdében foglalatoskodik. Tőle tudom meg, előbb la­kásán, majd az említett he­lyen keresve, hogy a főagro- nómus és a gyakorló kombáj- nosok közül néhányan Rádon találhatók. Késő délután, szürkületkor érkeZik meg a sárga színű Volánbusz. Nincs szerencsénk, Pápai Györgyöt hiába keres­sük otthonában. A vaskarácsonyfákat össze­kötő traverzek furcsa zenét szolgáltatnak a hóesésben. A muzsika zenekari hangzását hitelesíti a. messziről idénang- zó gepek baritonja: kezdem hinni, mégiscsak létezik de­cemberi aratás. Alulról ha- lovany sárga lámpákkal vi­lágítva szíovjet MTZ-traktor kapaszkodik. Egyszemélyes. Rácz Antal gépész hellyel alig, inkább csak olajos üléssel tud kínálni. Lassan döcögünk a kukoricatorzzsal szaggatott, fe­hér mezőn. Szinte, megvál­tásnak tűnik a landolás; egy olajzöld műhelykocsi, egy be­havazott kombájn, s szentsé­geié szerelők között találjuk magunkat. Mezei intermezzo: az SZK—5 arató-cséplő gép se­bességváltó műve szétszakadt. Láncot, csavart igazgatnak. Molnár János, Tányéros Dá­niel szerelők reggel hat óta teljesítik szolgálatukat, ja­vítják a hó és kukorica keve­rékét nehezen szokó kombáj­nokat. Kétszáz hektár szedetlen — Szépen haladnak — tré­fálkozom kissé erőltetettem — Nem panaszkodhatunk — szólal meg valaki, ellenőrt sejtve a riporterben. Ám ha­marosan segítenek optimizmu­som eloszlatásában. A Naszály bal felén emelkedő dombra mutatnak. — Látja azt a sötétbarna tengert? — hívja fel figyel­memet Molnár János. — Az még a miéűk. — Szó ami szó, hatalmas terület. És a veszteség? — Nézze meg ezt a csövet, vizsgáljon át minden négy­zetmétert. Akár hiszi, akár nem, kevesebb kukoricát szór­nak el a gépek ebben a hóban, mint a két-három héttel ez­előtti esős időjárásban. Hallgatom, figyelem az okos magyarázatokat arról, hogy ilyenkor szombaton késő dél­után sem több a bér mint máskor, teát, forrót ugyan kapnak a határban fagyosko- dók. S hogy értsem meg, ez ! a kukorica szárazabb, az olaj- I tüzelésű tornyokban kevesebb energiát fordítanak a víz el­párologtatósára ... — Szóval önök feltalálták egy majdnem trópusi növény betakarításának kosdi—rádi új módszerét? — kérdezem Pá­pai György főmezőgazdászt, akivel sötétedés előtt talál­koztunk össze a felsőtordalaki dűlőben, hivatalos nevén a B—2-es táblán. — Így is mondhatnánk — válaszolja magabiztosan a vezető szakember. — És az álmai? Milyen ér­zés kétszáz hektár szedetlen tengeri gondját a nyakába venni december elején? „Csak" dolgoznak — Döntse el! Kereken hat­száz hektár kukoricát vetet­tünk az idén. Korai, illetve közép-korai fajtákat ültettünk, a szeptember közepi kezdés az időjárás miatt áttolódott október második felére. Az el­ső havazás után mindenki, a szomszédos gazdaságok is megijedtek, a szerződésben rögzített bérszárító-kapacitást nem kaptuk meg, s hát ehhez igazodott a betakarítás tem­pója. S ez nem volt elég, be­következett az ítéletidő. Vá­rakozásra kényszerültünk. Egy-két napig valahogy győz­tük türelemmel, reméltük el­olvad a hó. Történik valami. Csalatkoztunk. Aztán nem bírtuk tovább a tétlenséget. Szerdán elhatároztuk, kipró­báljuk az egyik SZK—5-ös gé­pünket. Ügy mondják, próbált em­ber a főagromómus. Bár nem idevalósi, harmad emberöltő, 21 esztendeje járja a rádi — később kosdi, penci — ha­tárt. Három nap alatt a hó alól mentett ki munkatársai­val. középvezetőkkel, trakto­rosokkal, szerelőkkel, kom- bájnosokkal 1 millió forintot. Még 3 millió a betakarítatlan kukorica értéke... — Hiszek az emberekben és a munkámban. Szeretem őket. Nem tudnék mást csinálni. S aZt sem hiszem, hogy sok kö­ze lenne a nagy szavaknak, az érzelmeknek az itt folyó munkákhoz!. Talán a pénznek sem sokkal több. Az emberek tudják, nem szervezési, veze­tési hiba történt, nem okolják a főagronómust. az elnököt a szedetlen kukoricáért. Csupán dolgoznak... ★ Nem hősök és nem névte­lenek az idei decemberi ara­tók. A fehérre foltozott SZK— 5-ösök fülkéiben a fagyos hu­zatban Szégncr Gyula, Cser- nai Tibor, Rákóczi István. Aczél Gusztáv 30 év körüli kombájnotok, a szállító jár­művekben Tamás Mihály, Lázár József ülnek. Itt a kos­di Lenin Tsz-ben. Másutt má­sok. Mondják, bevégzik ka­rácsonyig. Valkó Béla Egy éjjel a mentőállomáson HIRTELEN dobta rá az este a sötétség takaróját a tájra. Künn a határban fény sem pislákol, a hóval borított mo- nori utcákon viszont szikráz­nak a fehér kristályok. Kevés járókelő mozdul ki otthon­ról ilyenkor, bármennyire 'egészséges is a séta, most épp annyira veszélyes. Egy-egy járdaszakaszt az óvatosabbak nagy ívben elkerülnek, még ha latyakban cuppog is a cipő, a kockáztatók bár neki­vágnak. szinte csak pipisked- ve, csúszkálva jutnak át raj­ta. Egy sarokkal odébb, a Vö­rös Hadsereg utcai mentőállo­máson az éjszakai szolgálat tagjai mit sem sejtenek ar­ról. hogy a váltás után azon­nal csaknem dolguk akad. — öten állunk készenlétben este 7-től reggel 7 óráig. Nap­közben hat, éjszaka kettő mentőautó teljesít szolgála­tot. Kaldenekker András szol­gálatvezető : — Aki ideges, vagy fegyel­mezetlen. nem sok időt tölt nálunk. Itt nincs helye a he­behurgya'ágnak. úgyis eléggé zaklatottak általában a betegek, vagy a sérült hoz­zátartozói, nekünk rájuk is tekintettel kell lennünk. Ahogy halad előre az óra­mutató, úgy váltogatjuk a té­mákat. Kint az udvaron ké­szenlétben állnak a járművek, s bent sem pihennek még az emberek. A mentősök mind fiatalok. — Ez véletlen? — kérde­zem. — Egyáltalán nem — mond­ja Kaldenekker András. — Az idén ment nyugdíjba a men­tőállomás első nyugdíjasa, a legrégibb kollégánk, altit já- rásszerte csak a mentős Sze- nyán bácsinak ismernek az emberek. BAJTÁRSAK. Valóban, ha elindul szirénázva, esetleg pi­ros zászlóval a célja felé a mentőautó, a bent ülő két em­ber egymásrautaltsága csak fokozódik. A szolgálatban lé­vő személyzet magatartását, kötelmeit szigorú szabályzat írja elő. Mentésnél, bajban azonban többre van szükség, mint az írott szó betartására. Csak két egyformán jól fel­készült ember képes az élet­mentő együttműködésre. Megcsörren a telefon. Ön­kéntelenül a falon lévő órára pillantok, de Kaldenekker András szolgálatvezető már mondja is a pontos időt: — Huszonkettő óra tíz perc. Halló, központ? Egy szót sem háltok. Honnan keresnek? Maglód? Kérem közvetítsen — mondja rezzenetlen arccal. — Hová kérik a mentőautót? A toll sebesen szalad a pa­píron. Akárcsak a segítség, ha szükség van rá. Kiderül, Ecserről. a Gagarin utcából kell egy szülő nőt a kerepes- tarcsai kórházba szállítani. — Azonnal indulunk — mondja Kaldenekker András, s miután letette a telefont, az URH-rádió mikrofonját veszi kézbe. — Mentő kettő, mentő ket­tő, jelentkezzék. Mentő 13/6 hívja mentő kettőt. Szülő nő­höz kémek mentőautót Ecser­re. a Gagarin utcába. Mon­dom az adatokat. Miután a megyei irányító közpoftt nyugtázta a vételt, a szolgálatvezető az újságírót is felvilágosítja. — Ecserről a kerepestar- csai kórházba valamelyik bu­dapesti állomásról küldenek A magyar sajtó napját köszöntve Ünnepség Zsámbékon Országgyűlési bizottságok ülése A VI. ötéves népgazdasági terv törvényjavaslata, továbDá a -bel-, illetve a külkereske­delmi minisztérium jövő évi költségvetése jól jelzi azt az irányt, amelyen haladva a nép, az ország javára tenni lehet — állapították meg az országgyűlés kereskedelmi bi­zottságának hétfői ülésén. Juhar Zoltán belkereskedel­mi államtitkár az írásos tá­jékoztatóhoz fűzött szóbeli ki­egészítőjében kiemelte, hogy — az év eleji zökkenőktől el­tekintve — 1980-ban kiegyen­súlyozott volt az áruellátás. Az áremelkedés okozta megtorpanást követően diffe­renciált árpolitikában, ked­vezményekben és kezdeménye­zésekbe n testet öltő kezdő lé­pések tapasztalhatók a ven­déglátásban. Tetemesen gya­rapodott a kiskereskedelmi üz­lethálózat. Török István külkereskedel­mi államtitkár hangsúlyosan szólt az egyre nehezebbé vá­ló külgazdasági feltételekről, köztük a tőkésországok erő­södő protekcionizmusáról. A textil-, a vaskohászati és a juhhúskorlátozások 1980-ban 250—300 millió dolláros kárt okoztak Magyarországnak. Ne­héz körülmények között — s e^ek várhatóan 1981-ben sem változnak — kell megoldani az alapvető feladatot, a nép­gazdaság egyensúlyi helyzeté­nek javítását. A vitában. többek közt, felszólalt Kovács Istvánná, Pest megye 1. vk. képviselője is. A mezőgazdaság, az élelmi­szeripar és a fagazdaság előtt álló alapvető feladat a továb­biakban is a termelés haté­konyságának növelése, amivel is a népgazdasági egyensúly megteremtéséhez kell hozzá­járulni — hangoztatta bevezető előadásában az országgyűlés mezőgazdasági bizottságának — dr. Cselőtei László (Pest m. 2. vk. képviselőjének) elnök­letével megtartott — hétfői ülésén Vendégh Ferenc me­zőgazdasági és élelmezésügvi miniszterhelyettes. A bizott­sági ülésen — amelynek a Par­lament adott otthont — a kép­viselők a hatodik ötéves terv törvényjavaslata és a jövő évi költségvetés tervezetének ága­zati teendőit vitatták meg. A tanácskozáson szó esett ar­ról is, hogy a nagyüzemi gaz­daságoknak a világpiac igé­nyeihez folyamatosan igazod­va kell megtermelniük a leg­fontosabb élelmiszereket, nagy gondot kell fordítaniok a föld­védelemre, hiszen az utóbbi fél évtized során 250 000 hek­tár földterület esett ki a ter­melésből, ami — mutatott rá később a vitában Cselőtei László — csaknem felér egy kisebb megye területével. A vitában felszólalt, töb­bek között, dr. Varga János, Pest megye 11. vk. képviselő­je is. kocsit. Amint látja, a mi köz­vetítésünk semmi késedelmet nem jelent. Hirtelen újabb csengőszó szakítja félbe a beszélgetést. Ezúttal Maglódról dr. Pápes Tibor körzeti orvos hív azon­nali segítséget az egyik beteg­hez. Megismétlődik az előző jelenet. Azután csönd, hosszú csönd szerencsére reggelig. — Mi történik, ha ilyenkor egy mentőautó elakad? — Számos példa volt már erre — mondja Bojik István. — A személyzet lélekjelenlé­tén, helyzetfelismerésén na­gyon sok múlik. Már úgy tűnt, hogy a mo­non éjszakai szolgálat tag­jainak nem akad dolguk reg­gelig. Hajnali fél öt tájban azonban épp helyből érkezett a segélykérés. Egy fiatal em­berrel indult a kocsi a kere- pestarcsai belgyógyászatra. A beteg vért hányt, az oka is­meretlen. LASSAN VILÁGOSODOTT. A hajnali pára glóriát font az utcai égők tányérja köré. Csönd volt szerte a járási székhelyen, talán még aludt mindenki. A mentőállomáson azonban készenlétben álltak továbbra is, a szolgálat utolsó percéig. V. J. Szép hagyomány, hogy a magyar sajtó napja, december 7. alkalmából minden évben Pest megye más és más tele­pülése látja vendégül a me­gyei lap munkatársait, az új­ság előállításában, terjeszté­sében cselekvő részt vállaló­kat. A magyar sajtó napja Pect megyei ünnepségére — mclj/et a megyei pártbizottság és a tanács rendezett — teg­nap délután Zsámbékon, az esztergomi Tanítóképző Fő­iskola kihelyezett tagozatának aulájában került sor. Az ese­ményen részt vett Barinkai Oszkárné, a megyei • pártbi­zottság titkára, dr. Csicsay Iván, a megyei tanács elnök- helyettese, Jámbor Miklós, az SZMT vezető titkára, Krasz- nai Lajos, a budai járási pártbizottság első titkára, dr. Husti István, a KISZ megyei bizottságának első titkára, va­lamint a városi-járási pártbi­zottságok agitációs és propa­gandaosztályainak képviselői, a zsámbéki nagyközség, a Zsámbéki Medence Tsz párt- és gazdasági vezetői. A zsámbéki főiskola arany­koszorús énekkara adott rö­vid, színvonalas műsort Ge­rendái Ágnes tanársegéd ve­zetésével, Somorai Mária ta­nársegéd zongorakíséretével. Majd dr. Tóth Albert, a me­gyei pártbizottság propagan­da- és művelődési osztályának vezetője nyitotta meg az ün­nepséget. Ezt követően Hargi­tai Károly, a zsámbéki főisko­Tegnap délután rendezték meg Gödöllőn a Hazafias Nép­front városi küldöttértekezle­tét. A tanácskozáson részt vett Balogh László, a Pest megyei pártbizottság titkára, Sipos Ár­pád, a Hazafias Népfront Pest megyei bizottságának titkáriie- lyetease, Plutzer Miklós, a Gö­döllő városi, Bállá János, a Gödöllő járású pártbizottság első titkára, Benedek János, a városi tanács és dr. Süpek Zoltán, a járási hivatal elnö­ke. A beszámoló, amelyet Földi Sándor, a HNF városi bizott­ságának titkára terjesztett elő, tartalmazta mindazokat az eredményeket & gondokat, amelyek a mozgalom tevé­kenységét jellemezték a leg­utóbbi népfrontkongresszus óta eltelt időben. Gazdagodott, erősödött a kapcsolat a párt-, az állami és társadalmi szer­vezetekkel, javult a körzeti bizottságok munlmstilusa, s a mozgalom aktivistái haszno­san közreműködtek a népfront vállalt feladataiban. A többi között a városfejlesztési politi­ka és tevékenység kapott sok segítséget a mozgalomtól: is­meretes, hogy a társadalmi munkaakciókban, amelyeket elsősorban a népfront szerve­zett, megyei tekintetben is ki­emelkedő eredmények szület­tek. Ugyanez mondható el a tájékoztatásról, a tanácstagi beszámolók előkészítéséről. A beszámoló részletesen is­mertette a Hazafias Népfront helyi bizottságának, aktivis­táinak azt a folyamatos mun­káját, amely a nődolgozók helyzetének javítását, a hatá­sos környezetvédelmet, a szü­lői munkaközösségek támoga­tását célozta. Hallhattak a kül­döttek azokról a feladatokról is. amelyeket az elkövetkező években kell megoldaniuk a la igazgatója méltatta decem­ber 7., a Vörös Űjság, az első legális kommunista napilap megjelenésének hatvankette­dik évfordulóját. Szólt azokról a követelméryekről is, melye­ket a Pest megyei Hírlappal szemben támasztanak olvasói. Itt adták át a központi lap, a Népszabadság terjesztésében kiemelkedő munkát végzők jutalmát is. A Lapkiadó Vál­lalat ugyanakkor itt köszönte meg a magyar nyelvű, szovjet lapok terjesztőinek tevékeny­ségét is. ★ A magyar sajtó napján a i Pest megyei Hírlap több mun­katársát részesítették .elisme­résben. A Hírlapkiadó Vállalat nívó­díjával tüntették ki Mészáros Ottó főmunkatársat és Tamasi Tamást, a ceglédi különkiadás szerkesztőjét. A Pest megyei Hírlap szerkesz­tősége, a hagyományokhoz híven, idén is nívódíjjal jutalmazta a megye politikai, gazdasági és kul­turális életét legjobban bemutató, a közélet fejlődését leginkább se­gítő írások szerzőit. Elismerésben részesült: Babus Endre, Bálint ibolya, Furucz Zol­tán, Hegyi Iván, Koffán Éva, Kriszt György, Major Árvácska, Tamási István, Varga Edit, Vas­vári G. Pál, Vereszki János. A Pest megyei fogyasztási szö­vetkezetek gazdasági, társadalmi feladatairól szóló írásaiért a SZÖ- VOSZ elnöksége által alapított ní­vódíj második fokozatát nyerte el a Pest megyei Hírlap szerkesztő­sége, illetve két munkatársa, Szente Pál és Valkó Béla.. Szenté Pálnak ítélték az OTP sajtópályázatának második díját is. népfrontosoknak. Gödöllőn nagyszerű lehetőségeket kínál az önálló kezdeményezés: a szocialista lakóközösségi moz­galom, amelynek szervezeti ke­retei hiánytalanok, s jó együtt­működési terepet kínál a ta­nácstagoknak, a pártösszekö- lőknek, a lakóbizottságok, a Vöröskereszt és a KISZ képvi­selőinek. Most az a cél, hogy a formát tartalommal töltsék meg. s ebben sokat jelenthet a küldöttértekezlet előtt megvá­lasztott körzeti népfrontbizott­ságok igyekezete. Valamennyi hozzászóló fon­tos témákat érintett. Benedek János, a városi tanács elnöke méltatta a tanácsi szervek és a népfrontosok tartalmas, a város fejlesztését, az ellátás, az úthálózat, a gyermekintézmé­nyek helyzetének javítását eredményező kapcsolatát. Jós­vai Lajos, a járási hivatal el­nökhelyettese a Hazafias Nép­front kongresszusi vitaanya­gát városi vonatkozásban egé­szítette ki. Kiss József kanonok arról a lehetőségről beszélt, amelyet a népfront kínál a hivő emberek számára. Kiss Éva, a Török Ignác Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola igaz­gatóhelyettese a szülői munka- közösségek, Köteles 1 mréné, a Gödöllői Háziipari Szövetke­zet elnöke, a nőbizottság mun­kájáról adott számot, ók, s valamennyi hozzászóló hitet tett amellett, hogy a jövőben a mozgalom még eredményeseb­ben tevékenykedhet a város közéletében. A vitát követően a küldött­értekezlet megválasztotta a Hazafias Népfront 47 tagú vá­rosi bizottságát, 13 tagú elnök­ségét s a hét küldöttet, akik a megyei értekezleten képviselik a várost. A városi bizottság el. nöke ismét Németh Sándor, titkára Földi Sándor lett. A magyar sajtó napja alkalmából rendezett Pést megyei ünnepsé­gen, a képen balról jobbra: dr. Csicsay Iván. a Pest megyei Tanács elnökhelyettese, dr. Husti István, a KISZ Pest megyei Bizott­ságának első titkára, Barinkai Oszkárné, az IVISZIVIP Pest megyei Bizottságának titkára, Jámbor Miklós, az SZMT vezető titkára és Hargitai Károly, az Esztergomi Tanítóképző Főiskola zsámbéki ki­helyezett tagozatának igazgatója Barcza Zsolt felvétele HNF-k ü/cföítérte kéziét Hatásos környezetvédelem 1

Next

/
Thumbnails
Contents