Pest Megyi Hírlap, 1980. december (24. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-07 / 287. szám

Mennyiség vagy minőség?

Egész évben mindig fcönyvnan?

1 Gödöllő műemlékei

A múltról jelenidőben

A könyvelőállítás és -terjesztés szervei csak Igen kis mértékben látják be azt, hogy: 1. az olvasóközönséget fel kell nevelni maguknak, 2. tehát ezért fel kell kutatni a legelrejtettebb zugokat is, 3. folytonos és ügyes propagandával ébren kell tartani benne a tudatot, hogy kötelessége önmagával... szemben az, hogy folyton olvasson. Ezért... az évnek egyik napján az ország minden városában és falujában könyvnap rendeztessék, amely... az írót és a közönséget közvetlen kapcsolatba hozza egymással.

'(Suplca Géza javaslata a könyvnap megrendezésére, Literatúra, 1929.)

1930-ban az alábbi, az egész országra kiterjedő könyvakciőkat szervezték: mezőgazdasági könyvhónap, költészet napja, ünnepi könyvhét, őszi megyei könyvhetek, műszaki könyvnapok, politikai könyvnapok, a szovjet könyv ünnepi hete, téli könyvvásár, ifjúsági könyvnapok, gyermekkönyvhét.

(Statisztikai jelentés, 198« december.)

pódik le. ök hordják a könyvek tonnáit naponta. Nekik kell — kellene — a megfelelő bolti reklámról gondoskodni, az akciók sorában eligazodni és eligazítani. No és természetesen könyvet, olvasást propa-' gálni, szakértelemmel és kedvesen.

Csáky Máté:

— Ha a posta, a vasút, mint például mostanában a gazdaságilag természetesen .fontosabb kukorica, burgonya szállításával van elfoglalva — a könyvcsomagok késnek, összetorlódnak, egyszerre mázsaszám érkeznek. Ez akció nélküli időszakiban is így van, hát még amikor lényegesen több könyv jelenik még.

Pácéit lmréné:

Az olvasók. Szabadi Béla, Vác:

— Hát... van az ünnepi könyvhét, meg ugye most a téli könyvvásár.

Gádoros Jenő, Tápiószecső:

— Voltam a mezőgazdasági könyv- ízén, előadást tartottak a kiskertekről. Most? Nem, sajnos nem tudom ... Ja, ott a plakát, igen, téli könyvvásár.

Ader Gézámé, Cegléd:

— Téli könyvvásár, ünnepi konyhát, műszaki könyvnapok ... mi még?... Költészet napja, ugye? Más, így hirtelen ...

— Elég sokat ismer.'

— Könyvbizományos vagyok.

A ccí. Baranyai Tibor, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének osztályvezetője:

— A könyvakciók célja mindig, már. a kezdetben, Supka Géza idején is, olvasótoborzás volt. Az, hogy felhívják a figyelmet a könyv, az olvasás fontosságára. Koncentráltan foglalkozzanak ezek népszerűsítésével.

— Koncentráltan. A mai sok könyvakció inkább dekoncentráltsá- got jelez.

— A változó igények hozták létre ezeket. Míg korábban csak a szép- irodalmat, annak propagálását szolgálták az akciók, ma már a szakkönyvekét is, sőt: a korosztályok eltérő ízlésének, megfelelően is kialakultak külön könyves rendezvények. Dekonce'ntrálódott az ügy, ám nem eléggé.

— Ezt nem értem,

— Az egyes akciókra sok pénz, energia, ötlet összpontosul. Ha „lemegy” egy bizonyos könyvrendezvény, a következőig sajnálatos szünet van. Kevés propaganda, kevés pénz, kevés ötlet. Egész évre kellene elosztani, a dekoncemtráltsággal folyamatossá tenni a könyv népszerűsítését.

A költségek. Tóth Zsuzsanna, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat propagandaosztályának munkatársa:

— Az ünenpi könyvhétre házinyomdánkban 300 000 szórólapot, 100 Q00 emléklapot, 15 000 ex librist, 30 0Ó0 könyvjelzőt, több tízezer bolti propagandaeszközt, árcédulát, át- kötőszalagot készíttettünk. Most, a téli könyvvásárra, 120 000 szórólapot, 150 000 ajándékozócédulát, 4000 plakátot, 35 000 könyvjelzőt.

Baranyai Tibor:

— A központi ajánlójegyzék több száz ezer példányban készül. A plakátok szintén. Az érdekelt könyvkiadók mind nyomtatnak prospektust, ajánlójegyzéket, ugyancsak. sok százezres összpáldányszámban. Ez természetesen csak a nyomtatott propaganda. A többi? Például egy ünnepi könyvheti országos megnyitó, beleszámítva mindent, a dekorációtól a fellépő művészek honoráriumán át az utazási költségekig: 600—800 000 forintba kerül. Csak a könyvszakmának. Hogy a helyiek mennyit fizetnek még... ki tudja?

Tóth Ferenc, a Pest megyei Tanács főelőadója:

— Egy-egy író egy-egy olvasóta- lálkodóért 500—1000 forintot kap. Néha többet. Sajnos, akad, aki kiköti, egy napra két-három találkozót szervezzünk részére.

A haszon? Péceli lmréné, az

— Az üllői a jó megoldás. Sajnos, nem általános. A propagandaanyagok jó része az akciók után a szemétbe vagy a MÉH-be kerül. Tény, hogy az ajánlólistákon szereplő könyvek nem mindegyike kapható. Oka: az ünnepi könyvhét és a műszaki könyvnapok kiadványait kivéve, a többi akció könyveit nem gyűjtik a boltok a rendezvény indulásáig, hanem beérkezéskor már árulják. Ezt — a szabályozók, készletgazdálkodás stb. miatt — megváltoztatni egyelőre nem tudjuk.

A haszon ’ Baranyai Tibor:

— Ez így, természetesen pazarlás. A jobb felmérés, az egyeztetés elkerülhetővé tenné a szemétbe ao- bálást. A könyvlisták sohasem tökéletesek. Még az összegyűjtött ünnepi könyvheti kiadványok között is akad, amelyik az első nap elfogy, és hiába jön, prospektust lobogtatva a vevő.

— Minden propaganda teihát kárba vész?

— Olvasásnépszerűsítő haszna egy-egy akciónak — felmérhetetlen. A szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. Ám a könyvkedveltető szerepen kívül más előnye is van, mondjuk, egy ünnepi könyvheti megnyitónak. Abban a városban, nagyközségben, kerületben, ahol tartjuk, fellendül és tartósan magas marad a forgalom. A könyveseket, a „szakmát” személyesen is megismeri az adott hely gazdasági, politikai vezetése. Nem egy új könyvesbolt az ilyen, személyesen felmért igényeknek és lehetőségeknek köszönheti azt, hogy egyáltalán létrejött, hogy költségeibe, építésébe „beszállt” a már ismerősként viselkedő helyi tanács, meggyorsította a kivitelezést az építővállalat. Természetesen ez az előny kétoldalú: a megnyitó színhelye a könyvesek munkája nyomán országosan ismertté válik, a kialakult kapcsolatok a jövőben is gyümölcsözőek: a könyvszakma műsorokkal, ajándék-könyvtárakkal „honorál”.

A szemléletek. Tóth Ferenc:

— Ha valamilyen könyvakció szóba kerül, mindenki a tanácsi művelődésügyi dolgozókra, a könyvtárakra, a könyvesboltokra gondol. Kezdeményezések vannak ugyan, hogy mások is bekapcsolódjanak az előkészítő, a szervező munkába, de ez igen ritka. Egyes gazdasági egységek, társadalmi szervek úgy vélik, nekik is „ott a helyük”, pénzt is adnak, ám ennek fejében olyan elképzeléseket akarnak megvalósítaná, melyek irreálisak. Nem véletlenül: náluk ugyanis még kevés a közművelődési szakember. De azzal, hogy pénzt, „jó tanácsot” adtak, hogy nevük szerepel az előkészítők között — éves jelentésükben „kipipálják” a közművelődési feladatok végrehajtását.

' Csáky Máté:

— Akadt hely, ahol az egyik könyvhéten kemény munkával felépítettük a sátrakat, pavilonokat, pódiumot — azután a nyitás előtti napon szólt egy helyi illetékes: itt nem maradhat, bontás. És lebontottuk, és káromkodtunk, és átszereltük egy másik utcába.

A liollban. Baranyai Tibor:

— Minden természetesen a könv- , az ott dolgozókon csa— Hát, különösebbet nem tudunk csinálni. A prospektusokat szétosztjuk, kihozunk a raktárból egy asztalt a boltba, rá az akció könyveit, föléje felirat: Ifjúsági Könyvnapok, egy hét után csere, más könyveit, új plakát: Gyermekkönyvhét.

Az olvasók Kántor Tamás, Cegléd:

— Ennyi könyves buli van? Párat ismerek, de hát én aránylag rendszeres olvasó, vásárló vagyok, tulajdonképpen hidegen hagy, hogy most milyen könyvnap van. Hetente bemegyek a boltba, kiválasztom az engem érdeklő dolgokat, kész.

Zabriczky Éva, Vác:

— Az biztos, ha nem lett volna tavasszal annyi jópofa dolog, zene, előadás a könyvhéten, nem olvastam. volna el például a Körképet. Igaz, azt akkor féláron adták, máskor is jó lenne olcsóbban kapni valamilyen könyvet. A suliban? Ifjúsági könyvhét? Nem, nem emlékszem.

A megoldás. Csáky Máté:

— Sok ennyi akció, összpontosi- tottabb, minőségileg igényesebb kampányokra lenne szükség.

Tóth Ferenc:

— Profilgazdák kellenének, elsősorban szakmai rendezvényeknek. A mezőgazdasági könyvhónapot össze lehetne kapcsolni a műszakival. Csökkenteni az akciók számát. A megmaradók értékelésékor nemeny- nyiségi szemlélet érvényesüljön. Ne úgy ítéljenek meg egy író—olvasó találkozót, hogy azon mennyien vettek részt. Annak tartalma legyen a döntő. Nam kell minden alkalommal, minden helyen megnyitót tartani. Az ‘ események szűkítésével, esetleg kétévenkéntire' ritkításával nem válik az előkészítés taposómalomszerűvé, a program sematikussá, ötlettelenné. A könyvesboltokat, könyvtárakat szakértő segítséggel támogassa, ne hagyja magára a Népfront, a KISZ, az intézmények, az iskolák.

Baranyai Tibor:

— Szaporítani a rendezvényen, számát, tilos. El tudok képzelni csökkentést, például elhagyhatónak tűnik, „lejártsága” miatt, a költészet napja, szervezeti feltételek hiányában az őszi megyei könyvhetek, az ifjúsági könyvnapok. A megmaradók formáit, tartalmát állandóan újítani kell, ne váljanak ugyancsak túlhaladottá. Árengedményes könyveket kellene kínálnia valamennyi akciónak. A kevesebb megnyitó ne formális, de rendezvényekkel, műsorokkal gazdagított legyen. Minél szélesebb társadalmi bázisra építsenek a szervezők. Az akciók közötti intervallumot azonosan magas színvonalú könyv- és olvasás propagandával kell kitölteni. Csökkenteni kell a megjelenő művek számát, ám növelni példányszámukat, különösen az akciók könyvei esetében, hogy ne fogyjanak el azonnal a nagy erővel beharangozott újdonságok. Általában: a könyvakciókkal kapcsolatos valamennyi munkában a minőség javítását, s nem a mennyiség növelését kell szorgalmaznunk.

üllői könyvesbolt vezetője:

— A téli könyvvásár jegyzéke most aránylag, időben megérkezett. Aránylag, mert mégis tartalmaz olyan könyveket, amelyek már régen elfogytak. Sok prospektust kapunk, alig győzzük elrakni, bőven átadunk belőle a helyi könyvtárnak.

A műveltség megalapozása..., az önművelődés ösztönzése nem az oktatás, a művelődés belügye, hanem elválaszthatatlan az egész társadalom fejlődésétől... Népi államunk gondoskodik a tudományos, kulturális és oktatási intézmények működéséhez és fejlesztéséhez szükséges anyagi fedezetről. Ugyanakkor kötelességünk, hogy a kulturális célokat szolgáló, nem csekély anyagi eszközöket rendeltetésüknek megfelelően, ésszerűen, takarékosan, a feladatokat rangsorolva használjuk fel.

Csáky Máté, a Művelt Nép Könyv- terjesztő Vállalat Pest megyei boltcsoportjának vezetője:

(Az MSZMP Központi Bizottságának beszámolója a párt XII. kongresszusán.)

ANDAI GYÖRGY

Képzeljük el, hogy egy időgépen száznyolcvan evet röpülhetünk visszafelé. Képzeljük el, hogy Vályi Andrást, a Magyarország leírása című, 1799-ben Budán megjelent mű szerzőjét kell útjára kísérnünk, s amit ő később lejegyzett, azt most saját szemünkkel látjuk, hiszen előttünk terül el: „A nagy és mesterségesen készült hertzegi kert. mely mind külömbféle külső országi fákkal, mind másutt alig látható ritka virágok nemeivel bővelkedik, s egy eltévelyitö utas kertelt, három ugró kutakkal és a nevezetes király hegyével, mellyben a régi Magyar Királyoknak mejj képei szemléltetnek s a kertnek egész intézete tsudálkozásra méltó ékességgel készíttetett..

A kis szobor egy magánház kertjében álldogált...

Múlt és jelen

Igaz, a mai helyzetet szemlélve igen-igen nagy képzelőerő kell az ilyen múltba induláshoz: nem megnyugtató sem a gödöllői Grassalko- vich-kastély, sem a park állapota, de nem megnyugtató számos más gödöllői műemléké sem. A régi metszetek adta kép s a mai állapotok ösz- szevetése elszomorító, mégis, éppen a kastély, hazánk egyik igen jelentős műemlékének és a következő generációk anyagi, szellemi és erkölcsi gyarapodásának érdekében van szükség az összehasonlításra, a figyelemfelhívásra. Ezt teszi az a kiállítás, amelyet Gödöllő műemlékei címmel a gödöllői helytörténeti gyűjtemény és az Országos Műemléki Felügyelőség (személy szerint Polonyi Péter és Votin József) rendezett.

Mi mindannak örökösei vagyunk, ami a múltból ránk maradt, s a mi feladatunk ennek az örökségnek fenntartása, mert a műemlékek a nemzet, a nép és a nép állama nagy múltjának bizonyítékai — Leninnek ezt á megállapítását idézik a rendezők a kiállítás első tablóján, s e mondat szellemében rendezték meg a bemutató egészét. Erénye a tárlatnak, hogy fotókkal, dokumentumokkal, műtárgyakkal valóban gazdag, átfogó képet ad a város műemlékeiről, elsősorban az 1744—49 között épült Grassalkovich-kastélyról. Jelzi, hogyan építették tovább a XIX. században klasszicista stílusban az eredetileg barokk kastélyt, milyen változtatásokkal, bővítéssel járt az 1860-as évek végén az Ybl Miklós vezette felújítás.

Az épületbelsőkről készült fotók — rajtuk díszkályhák, kandallók, rokokó ajtók, ablakok — is bizonyítják, milyen értékes műemlékkel állunk szemben, de azt is, hogy a kastély méltó hasznosítása napjaink műemlékvédelmének fontos feladata —, s ez túlnő Gödöllő város lehetőségein.

Kallódó tárgyak

Kövessük tovább Vályi András mestert a „fátzánkerten”, a „kies erdőn” keresztül, azzal a jó érzéssel, hogy a kastélyudvar és park — a már elkészült rekonstrukciós terv alapján — néhány év múlva talán újra régi szépségét idézi. Kérdéses persze, hogy romjaiból feltámasztható-e az egykori vadászház, hogy visszakerülhet-e helyűre egyszer a talapzatáról eltűnt Fortuna-szobor, vagy, ahogyan jó néhány egykori dí- szitoplaszúKa, véglegesen egy magánház kertjét éuesíti, vagy éppenséggel elpusztul. Erre is, amarra is hoz példat a kiállítás: a bejáratnál álló kis puttószobor nemrégen még egy családi ház bokrai mögött lapult (köszönet annak, aki visszaadta); Szent Flórián, a tűzoltók védőszentje pedig fejetlenül hányódik egy parkban, ahogyan az egyik rendező írja, némiképp jelképezve a műemlékvédelem területén uralkodó állapotokat.

Pedig, ha folytatjuk a sétát, látjuk, valóban van mit védeni Gödöllőn és környékén, itt van például a mdria- besuyói templom és rendhaz, amelyet i’í62—69 között szintén a Gras- salkovich-család épített. Érdemes megjegyezni, hogy az alapozásnál talált, csontból faragott Mána-dom- bormű tette Besnyót búcsújáro heiy- lyé — s erdemes idézni, hogyan írja le az 1772-es História domus az egykori urasági kripta legfőbb értékét:

...... a bécsi szobrász felállította a

nagyon nevezetes síremléket (amelynek Hungáriában nincs párja) részben vörös, részben fekete márványból 6 szoborral, két angyallal és 5 vázával, melyek aiabástromból készültek, s egyéb díszítményekkel aranyozott ólomból.” Az egykori kolostort részben az egyház, részben az Agrártudományi Egyetem használja, megóvása tehát biztosított, ahogyan az a kiállításon szereplő értékes egyházi kincseké is. Az idén kezdték meg a műemlék Mária-osz- lop (Martin Vögel osztrák szobrász alkotása) restaurálását — az 1771— 75. között, valószínűleg Mayerhoffer András tervei szerint épült Kálvária helyzete viszont egyáltalán nem megnyugtató — a vakolat mállik, az eső és a fagy így teljesen tönkreteheti a kápolnát és a szobrokat.

A gazdasági épületeknek, lakóházaknak is figyelmet szentel a kiállítás — már aminek figyelmet szentelhet. Két évtizeddel ezelőtt ugyanis még 14 műemlék, vagy műemlék jellegű lakóházat sorolt fel a Pest megye műemlékei című munka; présházat, kúriát, éttermet említ —, ezek közül néhányat már csak fényképen láthatunk vagy még azon sem. A Babati-pusztai volt istállókastély jó állapota annak köszönhető, hogy használója, az Agrártudományi Egyetem megfelelő módon tartja karban. A volt présház védettsége viszont — a szakszerűtlen átalakítás után — megszűnt, s évek óta felújításra vár a helytörténeti gyűjtemény szép barokk épülete is.

Halogatás nélkül

Mit tehet egy bemutató? Felmutatja az értékeket, figyelmeztet a pusztulás veszélyére, ezzel cselekvésre ösztönöz. Nos, ezeknek a feladatoknak a gödöllői kiállítás kitűnően eleget tett. Szerénytelenség lenne, ha a jelzőt magamtól illesztettem volna az előbbi mondatba. A bemutató, az azt megelőző gyűjtőmunkát szakemberek értékelték. Azt azonban az egyszerű kiállításlátogató is megállapíthatja, hogy ez a kezdeményezés példamutató, mint ahogyan az volt a helytörténeti gyűjtemény eddigi munkálkodása is. A kezdeményezés, úgy tűnik, máris visszhangot váltott ki, hiszen a Hazafias Népfront városi bizottsága is támogatta a bemutató megrendezését, s a vendégkönyv bejegyzései azt jelzik, hogy a helyi lakosok nagy része is szívesen segítené a város műemlékeinek megmentését, méltó állapotban való megőrzését. Az, hogy a műemlékvédelem ügyét a városi tanács végrehajtó bizottsági és járási tanácselnöki ülésen is megvitatták, arra enged következtetni: az anyagi eszközökkel rendelkező tanácsi szervek meg is teszik a következő — a bemutató tanúsága szerint halaszthatatlanul fontos — lépést.

P. SZABÖ ERNŐ

<