Pest Megyi Hírlap, 1980. december (24. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-07 / 287. szám

1980. DECEMBER 7., VASÄRNAP v^nH^no 5 Korán jött a kemény tél Időben érkeznek a szállítmányok Magánerőből Villanyvezetés A járdaépítés országos, me­gyei gyakorlata immár a ma­gánerős építkezés: betoncsíkoíf tíz kilométerei épülnek éven­te városainkban, falvainkban, az újfajta, de gyorsan meg­gyökeresedett hagyomány alap ján: saját erőből, pénzen; ta­nácsi támogatással: anyaggal, irányítással. Amíg országosan a gyakor­lat elfogadott, a járdaépítés említett módja, addig — első hallásra talán furcsának tűn­het a villanyhálózat telepíté­sénél. Pedig mint a villamosí­tás egy részének magánerőből történő megvalósítását most határozták el Érden. A fiatal város sok feladata közt az egyik legalapvetőbb a villany- hálózat bővítése. Hiszen vá­rosszerte több 10 kilométer hiányzik, s a már bekapcsolt területen is sok gondot okoz a foghíjasság. Az érintettek, tehát a lakosság nagy része — ezt .igazolják a tanácshoz ér­kezett vélemények — szívesen vállalná a villany vezetésének költségeit, s a lakosságnak ez az ajánlkozása adott alapot arra a szerződésre, amelyet nemrég kötött Érd város Ta­nácsa és az Elektromos Művek Dél-budai Üzemigazgatósága. A szerződés értelmében a városi tanács 1981 őszéig fel­méri a lakosság igényét, amely­nek alapján az Elektromos Mű­vek üzemigazgatósága irány­árat ad, figyelembe véve első­sorban a trafóházak teher­bíróképességét, telepítési le­hetőségeit. A kiviteli szerző­dést a tanács köti meg, mint ahogy a tanács vállalja a le­bonyolítás minden feladatát is. Az ily módon villanyhoz ju­tók kétféle előnyt is élvezhet­nek: az Elektromos Művek ál­tal adott irányár a későbbiek során nem változik, mert a munka folyamán felmerült költségkülönbözetet a tanács átvállalja; ugyanakkor a vil­lanyt saját költségükön beve­zetők nem fizetnek községfej­lesztési hozzájárulást. A jövő évi első felmérések után Érden először 1982-ben telepítenek villanyvezetéket lakossági vállalásból, s a ter­vek szerint — természetesen a tanács fejlesztési lehetőségei mellett — a jövőben ez lesz a villany bevezetésének egyik formája a városban. Ablakom alatt félméteres havat fodroz a szél, a hőmérő mínusz tíz fokot mutat. Bent reggelizem, közben az imént mondottaikra gondolok: Éjsza­ka teljes teherrel az árokba csúszott az egyik teherautó. A rakodónak sötétben, térdig érő hóban három kilométert kel­lett visszagyalogolnia, hogy telefonon segítséget kérhes­sen. Az ügyeletes kocsi két órán belül megérkezett, átrak­ták az árut, és az idejében a boltba érkezett. A kérdés — „Milyen erőfeszítéseket tettek, hogy a mostoha időjá­rás ellenére az ellátás zökke­nőmentes legyen?” A válaszok: Tóth Zs. Miklós, a váci tej­üzem üzemvezetője: — A kedvezőtlen időjárás miatt, nagy előretartással, már este tíz órakor kifutnak ko­csijaink, hogy a megrendelt mennyiség időben a boltban legyen. Állandó éjszakai ügve- letet tartunk. Szükség is van rá, mert a hófúvás miatt nem­egyszer leálltak az autók, és a szállítmányt át kellett rakni. Az ellátással még nem volt baj, sőt mivel Budapest a du­nántúli rossz útviszonyok miatt nem kapta meg idejé­ben a tejet és tejterméket, a fővárost is kisegítettük. Leg­utóbb például 25 mázsa túró­val. A tej begyűjtéssel vannak bajok, főként Nagyoroszi és Letkés körzetében, ahol a ter­melőszövetkezetek nem tud­ják az utakat a hótól megtisz­títani, s így csak több órás késéssel érkeznek meg a szál­lítókocsik. Jó, hogy minden lehetőségre felkészülve, het­venezer liter tejet tartalékol­tunk. Brassói György, a sütőipari vállalat váci üzemcsoport-ve­zetője: — Szerencsés helyzetben va­gyunk, mert amikor kimen­nek kocsijaink, az utakat a hóekék már járhatóvá teszik. A kenyér és péksütemény leg­feljebb félórás késéssel min­denhová megérkezik. Anyag- ellátásban sem történt fenn­akadás, a lisztszállítmányok idejében megérkeznek. Bejáró dolgozóink késve érkeznek munkahelyükre, de ilyenkor, ha kell, az üzemvezetők is a kemencékhez állnak, hogy a termelésben ne legyen fenn­akadás. Állandó készenlét Jernei Gábor, az élelmiszer kisker. főosztályvezetője: — Rendszeres kapcsolatot tartunk a szállítókkal, a bol­tokkal. Külön munkaprogra­mot készítettünk a téli idő­szakra, és a karácsonyi csúcs- forgalomra, melyet eddig si­került tartanunk. Ellenőreink és áruforgalmi dolgozóink ál­landóan a területen járnak, és esetleg felmerült problémák megszüntetése érdekében azonnal intézkednek, ha szük­séges .boltközi átszállításokkal. Tóth Károly, a váci Áfész főosztályvezetője: — Eddig komoly gondok még nem adódtak, átrendez­tük sorainkat, és még ennél rosszabb időjárásra is felké­szültünk. Állandó ügyeletet tartunk. Mivel egyes boltjaink nagy távolságban vannak köz­pontunktól. kapcsolatot terem-, tettünk a helyi termelőszövet­kezetekkel, hogy esetleges szál­lítási akadályoknál kisegítse­nek. Így a püsoökszilágyi ter­melőszövetkezet kocsijait már igénybe vettük. Ha nehezen is Kocsijaink a megyén túli városokból is időben megér­keztek. Mindenütt mondták: — Ha volt is valaha gond a szállítással, most a szállító- munkások, a gépkocsivezetők, átérezve felelősségüket, a leg­lelkiismeretesebben végzik munkájukat az időjárás nehéz körülményei között is. M. Gy. Épül az új metróvonal A tervezettnek megfelelő ütemben épül a fővárosban az észak —déli metróvonal Arany János úti állomása. A Fővárosi 2. számú Építőipari Vállalat, valamint az Országos Szakipari Vállalat dolgozói a szakipari munkákat végzik, a KÉV pedig a lejtaknát betonozza. Képünkön: a vágányok betonágyát készítik A változás nem halasztható Energiamentés a Rozmaringban Képeskönyvbe illő táj, 30— ,40 centiméteres hóiepel a bu­dai hegyeik lankáin, méteres jégcsapoit az ereszeken. Igazi tél. Amint azonban a Rozma­ring Tsz üvegházaiba benyi­tunk, szinte tavaszi langyos­ság csap meg bennünket. Kö­rös-körül különböző színeik­ben pompázó gerberák, szeg­fűk: szemet gyönyörködtető látvány. Ám a jelenlegi ener­giaszegény időszakban még a laikusnak is azonnal eszébe öilik, vajon mennyibe kerül a kertészeti gazdaságnak és a hozzá hasonló más üzemeknek ez efféle szinergia, üveg alatti virágoskert. Nem kell hozzá közgazdásznak lenni, hogy bárki kitalálja, ha na­gyobb veszteséggel nem is jár e tevékenység, aligha hozhat hasznot a termelőszövetkezet­nek. Morvái Lászlót, a szövetke­zet elnökét és munkatársait bizonyára nem tegnap óta foglalkoztatja e probléma, leg­alábbis erre vall jó néhány, már megvalósult és a közel­jövőben bevezetésre kerülő energiatakarékos eljárás, amellyel költségeiket csökken­teni kívánják. Veszélyben az ágazat — A Rozmaring Tsz legna­gyobb energiafelhasználó ága­zata a kertészet, évente 16 millió forint értékű fűtőanya­got, pontosabban pakurát használ fel az üvegházakban. Azokban a létesítményekben, amelyekben nem foglalkozunk szaporítóanyag-előállítással — ennek mértékét a piac felvevő­képessége határolja be —, nye­reséggel egyáltalán nem szá­molhatunk. E tendencia a kö­vetkező esztendőkben nyilván­valóan tovább folytatódik, a változtatás szükségessége te­hát gazdasági kényszerítő erő­ként hat. Ha nem csökkent­jük kiadásainkat, az egész nagyüzem eredményessége fo­rog kockán — magyarázza Murvai László. — Hosszú évek óta hallunk a fűtőolaj ésszerűbb felhasz­nálásának szükségességéről. Az , önök esetében azonban vajmi keveset jelentene, ha csupán néhány százalékkal csökkentenék energiafelhasz­nálásukat. Van-e kiút az adott helyzetben a szövetkezet szá­mára? Légpárnás fólia — A külföldi országok és a saját tapasztalataink alapján elmondhatjuk, igen. A megol­dást, mint mások, mi is két irányban keressük. Részint csökkenteni kívánjuk az egy­ségnyi termék előállításához felhasznált energiamennyisé­get, másrészt fokozni akarjuk az egy négyzetméteren felne­velt dísznövények, zöldségfé­lék volumenét. — Kérem ismertesse ezeket az eljárásokat. — Előbb talán a már meg­valósult módszerékről. Köz­tudott, hogy a 4 milliméter vastagságú üvegfal óriási mennyiségű energiát pazarol el, szigetelőképessége igen alacsony. (A jelenlegi üzeme­lő, 65 ezer hektárnyi felületű üvegváros beépítéséhez 1967- foen kezdtünk hozzá, az akko­ri árak mellett ezek a beren­dezések olcsónak és korszerű­nek számítottak!) A meleg megőrzése érdekében az ol­dalfalakat valamennyi ház­ban fóliával burkoltuk. Kez­deményezésünkre most egy sokkal tökéletesebb anyagot, a légpárnás fóliát — ehhez ha­sonló a kereskedelmi forga­lomban kapható buborékos műanyagszatyor — a Tiszai Vegyikombinat gyártja a kö­zeljövőben. A szóban forgó anyag felfüggesztésére alkal­mas eszközöket saját maguk állítják elő. — Mit jelent ez az ered­mény javulását illetően? — A fólia a szereléssel együtt félmillió forintba ke­rül, a megtakarítás viszont egy év alatt 1,6 millió forint­ra rúg. A mi esetünkben egyébként igen lényeges az oromfalak szigetelése is. Ezek ugyanis a szél irányába néz­nek éppen abban a térségben, amelyet Budapest tüdejének is szoktak nevezni, így a fo­kozott légmozgásról nem kell külön szót ejteni. — Milyen újdonságra gon­dolnak még? Milliós megtakarítás — Szinte felsorolni alig le­het őket. Mintegy 80 centimé­teres magasságig kőszéngya­pottal vesszük körbe az üveg- házakat, azokat, amelyekben asztalokon helyeztük el a fej­lődő növényeket. A kőszén­gyapot energiaátbocsátó ké­pessége egytizede az üvegé­nek. Akad persze számos fur­csaság is az adott kérdésben. A fejlett üvegházi termesz­téssel rendelkező országokban szinte mindenütt megtaláljuk azt a magyar szabadalmat, amelyet érthetetlen módon hazánkban senki sem tartott elég fontosnak, hogy megvá­sárolja. Az eljárás lényege egy háromrétegű, középütt alumíniummal gőzölt fólia, amelyet a tetőtér és a fűtött rész közé feszítenek ki. Ez­zel az egyetlen módszerrel 40 százalék fűtőolajat takaríthat­nánk meg. A felmérések sze­rint a beruházás egy év alatt megtérül. Gazdaságunk jövő­re szeretné legalább kipróbál­ni a szisztémát — magyaráz­za Murvai László, s már kéz­be is adja a bűvös anyagot, amelyet egy hatalmas fásak­ból vesz elő. E termék és tár­sai egy külföldi tanulmány­út mintapéldányai. (Melléke­sen jegyezzük meg, hogy a Rozmaring Termelőszövetke­zet jövő tavasszal 20 kertészt és műszaki szakembert küld a legkorszerűbb módszerek meg­ismerésére külföldi országok­ba.) ★ Szó esik még gördülő üveg­házi asztalokról, amelyek 20 százalékkal fokozzák a terület kihasználását, s arról, ha meg­építik 1981-ben az 500 köb­méteres fűtőolaj-tározójukat, ezáltal 40 százalékkal olcsób­ban jutnak a pakurához. A beszélgetésbe bekapcsoló­dó energetikus és kertészeti ágazatveztő, Joó Ferenc, il­letve Locsmándi Kálmán lát­hatóan kitűnően értik egymásí, jól kitanulták egymás szak­máját, rájöttek, csak közösen érhetnek el eredményeket a jövőben. Az energiatakaré­kosság fontosságát a Rozma­ring Termelőszövetkezetben valamennyi szakember súlyá­nak megfelelően kezeli: ha a tervek valóra válnak, a 16 millió forint fűtőolajköltség 9 millióra csökken, s nyere­ségessé válik a közös gazda­ság jövőjét meghatározó ker­tészeti ágazat egésze. Valkó Béla Óvoda, lakás, rendelő Tovább gyarapodott a dabasi járás Kevés-e vagy sok egy já­rásban 107,2 millió forint az éves fejlesztésekre, azt nehéz eldönteni. Azt viszont igen, hogyan gazdálkodnak ezzel az összeggel a települések veze­tői és lakói, megfelelő volt-e és alapos a tervezőmunkájuk. Ezt néztük meg a dabasi já­rásban, melyben a fejleszté­sekre 1980-ban ennyi pénz jutott. Sikerült-e rangsorol­niuk a járás vezetőinek most, amikor minden forint befek­tetését mérlegelni kell? A számok, az adatok alap­ján megállapíthatjuk: az idei évben tovább gyara­podott a dabasi járás. Örkényben például 4, Inárcson 6 célcsoportos lakást adtak át. Dabason tovább folytatódik a lakásépítési program. Az OTP bonyolításában 86 lakás építése kezdődött meg, mely­ből 22 az idén elkészül. Bizonyára sokak gondját megoldja majd a Dabason épülő rendelőintézet, melyben 17 munkahelyet alakítanak ki. Az épület műszaki átadására még az idén sor kerül, s 1981 tavaszán az orvostechnológia- berendezéseket is felszerelik. Miként mindenütt a megyé­ben, a dabasi járásban is gon­dot okoz a gyermekek elhe­lyezése, az iskolák zsúfoltsága. A lehetőségekhez képest azon­ban sikerült valamelyest elő­relépniük a járásbelieknek. Az idén úgy tervezték a járás ve­zetői, hogy száz hellyel gyara­pítják az óvodai hálózatot. Az elképzelésekkel ellentétben azonban 200 hellyel bővült, s az eredményes munkát nagy­ban segítette a települések la­kóinak összefogása, társa­dalmi munkája. A zsúfoltsá­got enyhítette az is, hogy Da­bason elkészült az új nyolc­tantermes iskola. Korábban, a gyerekek egymástól távoleső termekben tanultak. Üjhar- tyában is sokat javított a gon­dokon az, hogy befejeződött az iskola bővítése négy tan­teremmel. Ócsán is megtör­tént már a nyolc tantermes is­kola műszaki átadása, a gyerekek az elképzelések szerint a téli szünetben át­költözhetnek. Itt a jövő évre húzódik azonban át a tornaterem és a konyha átadása. A vízellátást segíti az Is, hogy elkészült a gyűli regioná­lis vízmű teljes tervdokumen­tációja, s 1981-ben megkezdő­dik a társulat megalakítása is. Az elkövetkező esztendőben folytatódnak több idén meg­kezdett építkezés munkálatai. Az elképzelések szerint 1981- ben további 175 hellyel gya­rapszik az óvodai hálózat, folytatódik, például a 12 tan­termes gyűli iskola építése. A tervek szerint bővül a hernádi iskola. Cj iskola építését kezdik meg Daba­son és Inárcson. Az ideihez hasonlóan jövőre is új létesítmények átadását tervezik a járásban. Elkészül az előbbiekben említett daba­si 86 lakás fennmaradó része, a tizenhét munkahelyes szak­orvosi rendelőintézet, Gyálon a 40 gyereket befogadó óvoda. Bugyi községben — a tervek szerint —, tornaterem épül. V. P. Szalmaszálak Isitort a vihar főváros környéki városunkban egy játszótér korul: a lakok a helyi pártbizottság első titkárának írtak, s levelü­ket írd és mondd: százheten látták el kézjegyükkel. Mondandók szempontjából a történet egyéb részei el­hanyagolhatók, mint ahogy ezúttal az sem kutatandó: igazsága volt-e a levél írói­nak. Sokkalta inkább vizs­gálatra érdemes a százhét aláírás ténye vagyis, hogy mi képes mozdítani a sok­szor közömbösnek mondott embereken. A kérdésre két válasz adódik: az egyik, hogy talán nem is közömbösek vagy hogyha mégoly kö­zömbösek lennének is, mint milyennek felületesen meg­ítélik őket — és ez a má­sik —, érdekeik védelmé­ben cselekvésre készek. S ha jól megnézzük: nem kétféle válaszról van szó, egy közös dolognak két ol­daláról csupán, ami azon­nal meg is adja az embe­rek készségének nyitját. „Találkozni kell az embe­rekkel az érdekekben, ér­telmes célt kell adni nekik és akkor nem maradnak kö­zömbösek” — így fogalma­zott legutóbb a, veresegyhá­zi tanácselnök egy nép­frontértekezleten. ahol a közjogi bizottság és a meghívottak a Hazafias Népfront VII. kongresszu­sának anyagát vitatták meg. annak is egy napjainkban oly időszerű témáját szocia­lista demokrácia címen. S már az elnevezésben is azonnal szűkítve az oly sokszor megfoghatatlan fo­galmat: lakóhelyi közélet. Értelmes fogalmazás ez, konkretizálja a demokrácia sokszor ködös fogalmát, meghatározva egyben azt a teret ahol nem kisebb dolog, mint az emberek éle­te zajlik. Az effajta szűkí­téssel szemben, persze föl­vethető az a felelősség, amit követelményként kell állítani az emberek elé fa­lujukon városukon, kívül — megyéjükkel. hazájukkal szemben. Túl kell nézni a kerítésen — így fogalma­zunk gyakran, nem gondol­va arra, hogy a szépen hangzó mondat milyen ne- nezsegekrol feledkezik meg. Hiszen tuliátni a kerítésen csak akkor jut ereje az embernek, ha iegkózeiebbi kis közössége — a család — élete engedi-indítja; s ugyanígy csak akkor jut eszébe túlnézni — és látni utcája-körzete. faluja-varo- sa, megyéje-országa képle­tes kerítésein, ha meg­nyugtatónak tudhatja szű­keim közössége életet. És ezek egészen hétköznapi dolgok: van-e járda, nem sáros-e az utca, lehet-e ke­nyeret kapni, vagy egyál­talán van-e bolt a környé­ken. „Nagy dolgokat tudunk építeni, a kicsikhez még nem jutottunk el” —. így fogalmazott ugyanezen ér­tekezlet másik felszólaló­ja. Solymár egykori ta­nácselnökasszonya, a mai népfronttitkár. Megfogalma­zásában kimondva azt a fel­ismerést. amihez az elmúlt években már eljutottunk: éppen a kis dolgokra va­ló igény, a minden egyes emberhez eljutás reménye alakította ki a tanácstag — lakóbizottság — népfront körzeti bizottság hármasát. Megteremtve a szervezeti kereteket a lakóhelyi köz­élet kialakításához. Ami persze, lehetőség csupán, s kiváltképp e szervezetek ve­zetőin múlik, hogy milyen tartalmat kapnak. Hogy a fórumok — mert számszerű­ségüket nézve jut belőlük elég — ne álfórumok le­gyenek; hogy a. lakossági felvetésre adott válaszok — mert mind ritkább, hogy ne kapnának feleletet — eredményes intézkedést tar­talmazzanak; hogy a lakos­ság közömbössége ne véde­kezés legyen a vezetőnek, hanem saját munkájának kritikája. „Ne essen le úgy egyet­len szalmaszál. hogy arról ne tudjanak a lakosok és ne adják hozzá egyetérté­süket" — így fogalmazott az érdi körzeti népfront- titkár. Látatlanban kimond­ta a közjogi bizottság aján­latát a kongresszusi anyag­hoz. Major Árvácska

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents