Pest Megyi Hírlap, 1980. december (24. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-07 / 287. szám
MÓDSZERTANI KÖZPONT ÉRDEN Beilleszkedés és közművelődés MŰVELTSÉG ÉS TÁRSADALOM (1.) A történelmi tudat és a haladás A módszertani napok értelmét, hasznát aligha kell bizonygatni. A szervezésbe ölt i.dő bőségesen megtérül. Példák sorával, érvekkel bizonygathatnánk, mikor, mennyit profitáltunk, profitálunk a módszertani napokból szűkebb pátriánkban, Pest megyében. Most az egyik utóbbi eseménynél érdemes elidőzni. Annál, melynek a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár adott helyet: a megyei Cigány Közművelődési Munkaközösség szervezésében kilenc csoport mutatkozott be. Szemléltetve, hogyan dolgoznak a megye művelődési házaiban működő cigányklubok. Több volt ez bemutatkozásnál, hiszen kínálta egymás munkájának, az átvehető ötleteknek, módszereknek ismeretét is. A gondok ismerete Nem öncélúan vetődik fel például az integráció és az asszimiláció kérdése. E téma egyik legjobb ismerője Lakatos Menyhért író, az integrációt tartja követendő útnak. S ugyanakkor a beilleszkedést, illetve annak elősegítését, úgy, hogy közben maradjanak meg a csoporthoz tartozás pozitív jegyei, a sajátos hagyomá nyok, kulturális igények. Éppen ezért kell világosan látnunk a cigányklubok szerepét, pontosabban átmeneti funkciójukat. Ma ugyanis elsősorban arról van szó, hogy a klubok a közművelődés már meglevő szervezeti keretein kívül maradókat tömörítik. Így kétségtelenül változnak a művelődési igények, de megmarad bizonyos elkülönülés a társadalom más rétegeitől. Az lenne az ideális helyzet — az integráció elvének is megfelelően —, ha a klubok tagjai párhuzamosan más művelődési, vagy egyéb csoportokhoz is kötődnének. Sajnos, ettől az ideális helyzettől még elég messze vagyunk. E pillanatban ott tartunk, hogy a kulturális feladatokat csak a cigányság legégetőbb problémáinak ismeretében, abból kiindulva, s annak alárendelve lehet megoldani. Ezt nem azért kell hangsúlyozni, mintha a művelődés más rétegek, csoportok esetében független lenne a társadalmi helyzettől, az iskolázottságtól, a munkához, a közösséghez való viszonytól. Nem. Hanem azért, mert a cigányság bizonyos részén éppen ezek a tényezők okoznak gondot. Gyermekklubok Lényegében ezeket a kérdéseket fogalmazta meg a már említett módszertani napon XJrbán László, az érdi városi művelődési központ vezetője is. Maradjunk is Érdnél, ahol a lakosság két százaléka cigány. Ez a két százalék mintegy kilencszáz főt jelent. S itt nyomon követhetők, s fokozott mértékben megfigyelhetők a gondokra okot adó jelenségek. Például az antiszociális magatartás — a főváros közelsége által is befolyásolt — munkakerülés. Nem teljes az összkép, ide kívánkozik még a „vándormadár”-magatartási forma is. így is hézagos a felsorolás. Tény, hogy a cigányságon belül csak egy rétegről van itt szó. E réteg életvitele azonban sok esetben általánosításhoz. az előítéletek elmélyüléséhez vezet. Más rétegeknél viszont a szociális gondok dominálnak, amelyek megoldásáért sokat tett és tesz a helyi tanács, s jó néhány üzem. A cigányság tudati változásáért, művelődési igényei-« nek felkeltéséért — az említett tényekre figyelve — a művelődési központnak, illetve a négy év óta Érden működő cigány-közművelődési bázisnak igen sokat kell tennie. Az első lépésre öt évvel ezelőtt került sor: cigánybált rendeztek, amely kulturált szórakozási forma ugyan, elősegíti e lakossági réteg jobb megismerését — azonban pedagógiai, illetve felnőttnevelésre alkalmatlan. Éppen ezért jelentős volt az első érdi ci- gányfórum megszervezése^ amelyen nemcsak a hallgatók tájékozódhattak bizonyos kérdésekben, hanem a rendezők is. Két, egyformán eredményt ígérő irányban indultak el egyszerre. Megszervezték az első cigány Ki mit tud?-ot, s a gátlásokat oldó. örömet adó szereplési lehetőség a harminchét fellépő és a száztíz néző számára igen sikeressé tette a rendezvényt. Azonban a cigányközművelődés alapjának a kiscsoportos forma bizonyult. A bázistevékenység központját jelentette egészen tavalyig az első gyermekklub. Heti egy alkalommal tartottak háromórás, igen tartalmas foglalkozást Kiss Mária pedagógus vezetésével. A mintegy harmincfős gyermekklub tagságát mintegy háromnegyed részben cigánygyerekek alkotják. Az idén ősszel újabb klub alakult a VIII. számú általános iskolában. A cigánygyerekek részvételével tamburaze- nekar is szerveződött. Az egész tanéven át tartó foglalkozások során szerzett ismereteket a három év óta rendszeres nyári táborok mélyítik el. Eredmények A legégetőbb problémák megismerésével, a fórum megszervezésével kezdték tehát a munkát Érden. Nem is hiába. A klubok munkája mutatja, igen sokat tettek, nem is eredménytelenül az egyik alapvető probléma megoldásáért: a hátrányos helyzetű cigánygyerekek művelődéséért. E mellett természetesen nem maradtak el azok a rendezvények sem, melyek az egész lakosságot érintik. Tehát a különféle művelődési alkalmak, az író-olvasó találkozók, vagy a színházlátogatások sem. Igaz, számuk mennyiségileg még növelhető lenne. Persze ha csak ennyit tett volna az érdi művelődési központban működő bázis, akkor is elégedettek lehetnénk munkájával. Módszertani tevékenysége, a művelődési központ igazgatójának lelkesedése azonban a megyében élő cigánylakosság egészének művelődését segíti. Tapasztalataik kamatoztathatók a megyei Cigány Közművelődési Munkaközösség tetteiben éppúgy, mint az e témával kapcsolatos megyei rendezvényeken. Decembert mutat a naptár. Most az Eötvös Loránd Tudományegyetem hallgatói kerek- asztal-bészélgetésen kapnak képet az eddigi sikerekről, a további lehetőségekről. S e beszélgetés minden bizonnyal a módszerek további csiszolását is szolgálja abban a nagy munkában, melynek célja nem kevesebb, mint a beilleszkedés és a közművelődés. P. Sz. E. Műveltségen az ember azon rendszerezett ismereteit értjük, amelyet önmagáról és környezetéről alkotott és amelynek segítségével képes önmagát és környezetét is megváltoztatni. Ebből a nagyon általános megközelítésből is kitetszik, hogy o műveltség történelmileg nagyon is változó, az állandóság állapota csak egy szűk történelmi keresztmetszetre jellemző. A történelmi korszakok változásával változik a műveltség szerkezete, hiszen változnak azok a feladatok is, amelyek a társadalom előtt állnak. A tudományok fejlődésével, belső differenciálásával a társadalmi össz- fejlődésben fokozatosan eltűnnek azok a műveltségeszmények. amelyek egészében próbálták megragadni a világot. A reneszánsz műveltségeszményét az egyre erősödő ipari munkamegosztás fokozatosan kikezdte, a társadalom és a természet egészének 'harmonikus elsajátítására törekvő emberkép megszűnt a részmunkákat igénylő tőkés munkastruktúrában. Elméleti alapozás Fokozatosan felbomlik tehát az a kezdeti egység, amely a műveltségben még harmonikusan egyesítette a társadalom, az ember és környezete egészére vonatkozó ismereteket. Megkezdődik a műveltség atomizálódásának korszaka, amely leszűkíti az egyes ember lehetőségeit a világ átfogó elsajátítására, de ugyanakkor hallatlan mértékben elősegíti a valóság mélyebb régióiba való behatolását. Tehát tulajdonképpen egy belsőleg ellentmondásos folyamattal állunk szemben: a valóság mélyebb és átfogóbb megismerése az egyes ember belső műveltségi állapotának leszűküléséhez vezet. A szocialista társadalom alapvető célkitűzéseinek egyi- 'ke, hogy ezt az ellentmondást feloldja. A kezdeti, mindent átalakító forradalmi lendület időszakában számos illúzió jött létre, amely szerint ezt az ellentmondásos folyamatot rövid történelmi léptékben fel lehet oldani. A szocialista kulturális forradalom folyamatát időben rövidnek képzeltük el. Azt hittük, hogy a kulturális KRITIKAI KIADÁSOK Literatúránk virágos kertje Czáz esztendővel ezelőtt kétségtelenül Jókai Mór volt a legkedveltebb regényíró Magyarországon. Bár szűk volt a könyvolvasók köre — csak a városi polgárok és a művelt nemesasszonyok engedték meg maguknak azt a luxust, hogy olvasásra időt fordítsanak —, ahol volt egyáltalán könyv a házban, ott Jókai műveit biztosan meg lehetett találni. Akkor újdonság volt a Rab Ráby, s — mai szóval — divatos kriminek számított az Egy hirhedett kalandor. Mindkettőt 1879-ben írta a nagy mesemondó. Száz év múltán a legkedveltebb magyar regényíró hazánkban — még mindig Jókai Mór. 1962-ben kezdte el műveinek kritikai kiadását az Akadémiai Kiadó, eddig 73 kötet látott napvilágot ebből a sorozatból, s az első kötetek egy szálig elfogytak. Ez any- nyira szó szerint értendő, hogy az egyik „korai”, azaz a hatvanas években megjelent kötetből kellett volna még egy példány a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárnak — s égen- földön nem lehetett felhajtani belőle. Jókai műveit legalább száz kötetben adják ki ebben a kritikai feldolgozásban. Túlzás nélkül: egy emberöltőt ölel fel az első és az utolsó kötet megjelenése közti idő. És mégis: minden példány gazdára talál. A jegyzetek nélküli, zöld vászonkötésben megjelenő kötetek ugyanúgy, mint a sötétkék, ünnepélyes külseiűek. amelyekben szövegváltozatok, jegyzetek szólnak a szűkebb szakmai közönségnek, az irodalom iránt érdeklődőknek. Abban sincs semmi meglepő, hogy Mikszáth Kálmán művei ugyancsak népszerűek. Ez a sorozat is túl jár a hatvanadik köteten, s a következő két évben újabb hattal szaporodik. Most jelenik meg a nagy író levelezésének újabb gyűjteménye is: az itt közreadott levelek mostanában kerültek elő. Ez a sorozat ugyancsak kétféle szerkesztésben kerül az olvasók kezébe: kritikai, vagyis jegyzetelt formában és jegyzetek nélkül, a nagyközönség számára. Irodalmunk nagyjainak teljes életművét tartalmazzák a kritikai kiadások, ezen dolgozik a Magyar Tudományos Akadémia I. osztályának textológiai bizottsága és az Akadémiai Kiadó. A példányszám természetesen változó, hiszen vannak kevésbé ismert alakjai is a régebbi magyar irodalomnak, az ő műveik nélkül nem volna teljes a kritikai kiadások sora, de ezek a kötetek nem számíthatnak akkora közönségérdeklődésre, mint Jókai, Mikszáth. Petőfi, Ady, József Attila írásai. Ady Endre Prózai műveit tizenegy kötetben jelentették meg, már csak az utolsó kötet van hátra. József Attila ösz- szes versei két kötetben kerülnek újra kiadásra, új jegyzetelési móddal: az egyes szövegváltozatokat lábjegyzetben közlik. Hamarosan megjelenik Juhász Górnia 1900—1922 közti levelezése, ugyancsak kritikai kiadásban. 1V| últ századi költészetünk- nek legnépszerűbb alakja — természetesen — Petőfi Sándor. 1951 és 1964 között egyszer már megjelentek a nagy forradalmár költő összes művei hét kötetben, s most a második kritikai kiadást szerkesztik. Ebből az első kötet már megjelent, a második nyomdában van. Századunk nagyjai közül Tóth Árpád, a régebbi időkből Batsányi János és Balassi Bálint műveinek kritikai kiadása befejeződött — és lehet, hogy a Balassi-műveket újra kiadják, Bessenyei György írásaiból új sorozat indul, Csokonai Vitéz Mihály műveinek kritikai kiadása pedig folytatódik csakúgy, mint Vörösmarty Mihály műveié. Érdeklődésre tarthat számot Katona József írásainak négykötetes kritikai kiadása is: az első kötetben a Bánk bán. a másodikban és a harmadikban többi drámája és drámafordítása, a negyedikben versei és tanulmányai látnak naDvilágot. Érdekességnek ígérkezik Mikes Kelemen műveinek ötödik kötete: ebben a nem törökországi leveleket gyűitötték össze. Két évtizedes, valóban évszázados mulasztást pótló akciója az Akadémiai Kiadónak a Régi magyar drámai emlékek és a Réni Magyar Költők Tára gyűjtőcímmel készülő kritikai kiadássorozat. Az elsőhon legközelebb a XVT. századi iskoladrámák jelennek meg két kötetben, a költészeti sorozat tizedik köteténél tart, ebben Dömötör György, Káliói Fényes István, Czeglédi István és Nógrádi Mátyás 1661—1671 között írt versei jelennek meg. Méltón ehhez a két sorozathoz — most indul a harmadik. Ez a Régi magyar prózai emlékek sorozatcímet viseli, s hamarosan megjelenik Válaszuti György XVII. századbeli hitszónok Pécsi disputája. Kiadják századunk egyik kultúrpolitjkusának, Révai Józsefnek a műveit is. A kritikai kiadás első kötete 1981-ben jelenik meg. Harmincesztendős az Akadémiai Kiadónál a kritikai kiadások sora. Korábban hasonló vállalkozás nem volt Magyarországon, legföljebb magas színvonalú próbálkozások, mint Halász Gábor kétkötetes Madácha 1942-ben. A három évtized alatt több száz kötet jelent meg, a legnagyobb tudományos igényességgel, teljes jegyzetanyaggal,- szövegváltozatokkal — vagyis mindazzal, amit tartalmaznia kell a kritikai kiadásnak. IJazai nagyjaink mellett te- rét kaptak olyan világirodalmi kiválóságok is a kritikai kiadásban, mint Ovidius, Arisztotelész, Lessing, Varró, Homérosz. A többiek — majd a következő évtizedek terveire, kiadásaira várnak. Várkonyi Endre javak hozzáférhetőségének megteremtése, a kulturális javak fogyasztására kialakult intézményi hálózat rövid idő alatt minőségi változást eredményez. Az első időszak meny- nyiségi mutatói valóban óriási eredményeket bizonyítottak, de a fejlődés későbbi fokán kiderült, hogy ezek a statisztikailag mérhető változások korántsem vezettek a műveltség belső szerkezetében végbemenő minőségi változásokhoz. Ebben közrejátszott az is. hogy elméletileg nem fordítottunk kellő figyelmet a társadalom belső rétegzettségi állapotára. Az a hamis tudat alakult ki bennünk, mintha a fejlődő, kialakuló szocializmus társadalma egyszerű, társadalmilag és műveltségbelileg homogén egésze lenne. Különböző rétegek A 60-as években kezdtük felismerni, hogy társadalmunk belső rétegzettsége komoly műveltségbeli eltéréseket takar, s így természetszerűleg utópisztikus és hatástalan marad az a müveltségmodell, amelyet a szocialista társadalomépítés kezdetein fogalmaztunk meg. Természetesen, absztrakt módon meg lehet fogalmazni a szocializmus általános műveltségmodelljét, de azt a társadalmi gyakorlatban le kell fordítani, konkretizálni kell az egymástól. nagyon is eltérő rétegek műveltségi állapotára, figyelembe véve az egyes társadalmi rétegek között megfigyelhető valóságos közeledési folyamatokat. Ellenkező esetben a reálistól túlságosan elrugaszkodott, a valóságostól történeti léptékben távoleső műveltségideál hatástalan marad. Tudjuk, hogy a kommunizmus emberideálja a sokoldalúan képzett, képességeit szabadon, alkotó módon kifejtő személyiség, de tisztában kell lennünk azzal is, hogy a szocializmus jelenlegi fejlettségi szintjén legfeljebb csak kitapintható, hosszú tendenciákról beszélhetünk. Sőt, nem szabad elfelejteni azt sem, hogy hatnak ez ellen korántsem lebecsülendő más tendenciák is. A gazdasági-technikai-mű- szaki fejlődésnek —’helyesen — az utóbbi másfél évtizedben primátusa van, de tz bizonyos értelemben torzulásokhoz is vezethet, ha minden más értéket csakis és kizárólag ennek a primátusnak rendelünk alá. Az ilyen szemlélet túlhajszolása eredményezheti azt is, hogy a műveltség azon értékei, amelyek közvetlenül nem mérhetőek gazdaságossági paraméterekkel, háttérbe szorulnak, társadalmi megítélés szempontjából az értékhierarchia alján helyezkednek el. A valóság talaján A hasznossági elvnek egy ilyen leegyszerűsítő felfogása súlyos károkat okozhat további fejlődésünk szempontjából is, hiszen az, amit ma közvetlenül nem mérhetünk gazdaságossági paraméterekkel, holnap a továbbfejlődés egyetlen lehetséges eszközévé válhat. A technikai gazdasági- fetisiz- mus akadályozza a társadalom fejlődését és adott esetben emberi-társadalmi konfliktusokat eredményez. Ezért szükséges napjainkban újragondolni, mit is jelent a korszerű műveltség jelenlegi fejlettségi szintünkön: melyek a műveltség azon elemei, amelyek nemcsak rövid távon, de a fejlődés szempontjából is a legfontosabbak. Meg kell találni elméletileg és a társadalmi cselekvés szempontjából is azt az optimális műveltségeszményt, amely nemcsak a jelen közvetlen feladatait tartja szem előtt, nem süllyed egy „időbeli provincializmusba”, hanem a köz- vetlen jövőre is koncentrál. Ugyanakkor nem rugaszkodik el a valóságtól, nem teremt áthidalhatatlan távolságot eszmény és valóság között. Mikecz Tamás Következik: RUGALMAS ISMERETRENDSZER TV-FIGYELŐ Kulcskeresők. A magyar dráma 30 éve című sorozatban legutóbb látott Illyés Gyuladráma, a Különc után most, pénteken este Örkény István Kulcskeresők című darabját mutatták be e nagyszabású vállalkozás folytatásaként. Míg az előbb említett mű képernyőre igazított változata nem aratott valami hozsannás sikert — mert igaz, ami igaz, veretes mondatai olvasva több élvezetet nyújtanak, s több gondolat megfontolását teszik lehetővé mint ha a színészek szájából kissé ósdi stílben szállanak tova — emez a furcsa játék már jóval kedvezőbb fogadtatásra számíthat. Kis túlzással ugyanis azt állíthatjuk, hogy a Kulcskeresők egyenesen a kamerák lencséi elé termett. Míg ugyanis eredeti, színpadra szánt változatában kényszerűen csak egy nézőpontból — mármint a széksorok felől — figyelhette ezt a zűrzavaros jövés-menést a publikum, a televízió stúdiójában lehetőség nyílott a látszö- gek megszokszorozására, s ezzel az oldalról, hátulról, fölülről, alulról való fényképezéssel a néző mintegy maga is e groteszk bonyodalom kellős közepébe került. Groteszk bonyodalom — írtuk. mert Örkénynek ez a históriája leginkább egy ilyen minősítést érdemel, hisz’ kell-e annál furcsább helyzet, hogy egy ajtón csak befelé lehet közlekedni; és kell-e annál ne- kiszabadultabb hajcihő, mint ami az öngyilkosságra készülő pilótafeleség körül kibontakozik. Közben pedig — s ebben remekelt igazán a saját hangjával is megidézett szerző — kiről-kiről felfestődik egy jellegzetes portré. vagy másképpen mondva: egy szelíd kéz által, de annál határozottabban megrajzolt torzkép. Székely Gábor rendező a Kulcskeresőknek ezt az imént fölvázolt (vélt? igaz?) mondandóját jó ritmust diktálva, a néző figyelmét egy percre sem lankasztva igyekezett érthetővé és átélhetővé tenni, s ebbéli ténykedését csupán az gátolta, hogy a fölkért színészek közül nem mindenki bizonyult alkalmasnak a valóságon egy kicsit kívüli s túli szerepek eljátszására. Mert míg Csomós Mari is. Pécsi Ildikó is. Polgár Géza is, Avar István is úgy hisztériázott, hogy az előfizető tudván tudta: jelen alakításuk inkább példázat, mintsem valóságos jelenlét, addig mások — élükön a oilótalányt megszemélyesítő Görbe Nórával — a leghagyományosabban repli- káztak és tüsténkedtek. így aztán zavaróan feleselt egymásnak ez a két stílus; olykor — főképp a darab vége felé — már-már kínos perceket is okozva. PCSt megye, örömmel jelenthetjük, hogy szűkebb országrészünk, Pest megye ezekben a napokban többször is megidéződött a műsorszóró készülékeken. De nem mindig a dicsekednivalók kerültek terítékre. Különösen nem akkor, amikor a Nagykovácsiban megrendezett nyilvános tárgyalást pergette a híradó, s tudatta. hogy miképpen ment ott végbe a takarékpénztár feltörése. az új ABC-áruház felgyújtása. Bizony okkal-joggal került sor erre a publikum előtti igazságtevésre. A Rozmaring Tsz virágkiállításáról szintén megemlékezett a híradó — ez tegnap, szombaton és ma vasárnap állt ,s áll az érdeklődők, a szakmai tanácsokra kíváncsi vendégek rendelkezésére —, s ugyancsak ez a műsor láttatta az ócsaiak négylovas hintáját. amelv az Országos Műemléki Felügyelőség kérésére jelent meg a budai Várban, a mutatós paripák igazán jól festettek a történelmi helyen ... Akácz László
