Pest Megyi Hírlap, 1980. december (24. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-25 / 302. szám

CEGLÉDI, GÖDÖLLŐI, MONORI, NAGYKŐRÖSI, VÁCI t^£ülap A város és közponija A tervekben megálmodott valóság Szakemberek és gépsorok Csak kemény munkáért cserébe A legújabb épület, földszintjén üzletekkel Barcza Zsolt felvétele Mint a legtöbb újsütetű vá­ltós, Gödöllő is a cím elnyeré­se után kezdett gyorsabb (ütemben fejlődni. A jövőjéért felelős szerveik és vezetők a kezdet-kezdetén a városias ar­culat formálását, a csak erre a városra jellemző vonások kialakítását tartották elsődle­gesnek. Ennek jegyében kez­dődtek meg a rövidebb és hosszabb távra szóló tervezé­seit, az építkezések. Szakaszosan Az érdeklődés előterében érthetően a központ, a város­mag formálása állt. A terve­zésre és a megvalósításra a ezakaszosság volt a jellemző, .Először mindig bontani kel­lett. Ám olyan épület sem na­gyon volt, amelyhez csoporto­sítva, igazodva emelhették tvolna a többit. Akadtak, akik a mai járási hivatal két utcára néző épületét tekintették ilyennek, sőt, némelyek amel-. Jett kardoskodtak, hogy annál magasabb házat ezen a részen nem szabad építeni. Aiki ezt ma hallja először, nyilván mosolyog, hiszen a Szabadság téren, a járási hivatal szom­szédságában lévő lakóházak mindegyike túlnéz rajta, kü­lönösen a tízemeletesek. Maradt még egy régi műem­lék jellegű épület, mélyet a — Melyik a legkedvesebb napod? — A hétfő. Jókedvvel éb­redek, mert tudom, hogy kel­lemes órák jönnek, különö­sen majd estefelé. Suliban né­ha óra alatt is eszembe jut ez, csak úgy villanásnyira, ösz- szesimítom ujjaim begyét, mintha formálnék valamit. Szinte érzem a kezemben az anyagot: az agyagot. Nem is tudom, ihlet ez, vagy csak az alkotás örömének apró szik­rája? Nézem, hogyan serényked­nek, ügyeskednek. A fóliata­sakból korongra került már a mintázásra szánt, előkészí­tett, finom nedves agyag. Ke­züket tálkányi vízbe mártják, lábuk határozott mozdulatá­val lendítik a korongot moz­gásba hozó, tengelyen pör- dülő lapot, Az agyagbucka megadóan lapul, szinte bele­szédül a forgásba, majd szét­terül a tenyér súlyától, for­málódik a hajlított ujjak íve alatt. Cegléden, a Kossuth Műve­lődési Központ emeleti ter­mében az ifjúsági kerámia- szakkör tagjai munkálkod­nak éppen. Vezetőjük, Varga Gábor, a népművészet ifjú mestere, nincs most jelen, de a szakkörösök nem tétlenked­nek. Kánya Tünde, Halmi Ju­dit korongok Csikós Bea szer­vez, segít. Ók a Várkonyi Ist­ván Általános Iskolából jöt­tek, hetedikesek. Bea a nő­vérétől kapott kedvet ehhez, aki a felnőttek csoportfoglal­kozásait látogatja. — Mi lesz az agyagból most? — Hamutartó, a Dózsa György ifjúsági klubnak. Ké­szítettünk már néhányat a művelődési háznak, s hogy tetszett, hát ők is kértek. — Én is «zeretem a formá­lást — szól Kertész János. — Nyáron építkeztünk, sok jó agyag Volt otthon. Jó játék volt. Különben ötödikes va­gyok, a Mészáros Lőrinc Ál­talános Iskolában. Nem ördöngösség Vukovics Jóska szintén on­nan jött. Hetedikes. Ügyesen, értó kézzel bánik már az anyaggal, a koronggal. For­mál, alakít, majd összegyúr­ja, kezdi ismét. •gödöllőiek mozüskolának ne­veznek, a falai között műkö­dő mozi és iskola miatt. Itt található ma a helytörténeti gyűjtemény, s kívül-belül tel­jesen felújítva a későbbi vá­rosi múzeumnak ad majd méltó helyet. Csomópont Manapság ez a vidék csak a munkagépektől zajos, a fő­A lányok között Lipák Etel­ka a korelnök. Középiskolás, az Április 4. Közgazdasági Szakközépiskolába jár, harma­dikos. Most épp a kisebbek­nek segít. Érdekli az osztályt — Tavasszal, az iskolában a szakkörünk vezetőjének ki­állítása volt. Most, hogy le­hetőség nyílik á tanulásra, én is ide jöttem. Különben az egész osztályt érdekli, mit csi­nálunk. Sokat beszélgetünk erről. Kiskoromban már meg­próbáltam formázni. Kicsit félszegen jöttem a szakkörbe, kétségem volt, mi itt a ke­resnivalóm? De Varga Gábor oly könnyen megértette ve-' lünk, hogy itt mindenkinek helye van, az alkotás öröme mindenkié. 1 Nagykőrös a hivatalos meg­ítélés szerint nem tartozik az úgynevezett tanyás települé­sek közé. De azért mindenki tudja, hogy tíz évvel ezelőtt több mint ötezren, napjaink­ban pedig vagy három és fél ezren tanyán élnek a nagy­kőrösi határban. Fogyadoznak a tanyasiak ... Nyolc-évvel ezelőtt lábaltam meg először a Bokros dűlő homokját egy tanya kedvéért. Nem alkudtunk meg, de oda­adták volna tizenötezerért. Ma szemrebbenés nélkül kérik el érte a kétszázezret. S vevő majd mindig akad. Persze, nem a világ végén, hanem azon a tájon, amerre nyújtóz­kodik a város, amerre szalad a villanypóznákkal szegélye­zett országút. Megnőtt a tanyák becsülete... ////////////////////«a Fiatalasszony kopogtat a tsz- iroda ajtaján. Ha a szövetke­zet befizeti a 90 ezret a városi OTP-s lakásra, akkor odaad­ja a tanyáját a közösnek. Azért, hogy lebontsák, mert útban van a nagyüzemi tábla közepén. — Hát ilyesmire nincs pén­zünk — mondja Andó János, az Arany János Tsz üzemgaz­dásza. Pedig a tanyák tényleg útban vannak. Ha jól számo- lam, a mi gazdaságunkban át­útnak ezen a szakaszán egyéb jármű nem közlekedik, az építkezés idejére elterelték a forgalmat. Az aluljáróval egy­idejűleg korszerűsítik és széle­sítik az utat, a kereszteződés­ben villanyrendőröket állíta­nak fel, s néhány év múlva, a Dózsa György úti keresztező­dés felújítása után, ez vezet az M3-as felé, a maga teljes­ségében bontakozik ki .a cent­rum közlekedési csomópontja. Időközben kiásták a leendő tanácsháza alapjainak a he­lyét is. Az épület szintén har­monikusan illeszkedik a kör­nyezetbe. Ka megemlítjük, a gödöllőiek híres kastélyát is, felsoroltuk a városközpontot meghatározó legfontosabb épü­leteket. A főút bal oldalán áll­nak a Szabadság téri lakóte­lep öt- és tízszintes házai, alagsorukban a különböző épületekkel, a városi pártbi­zottság és az áruház, a már említett járási hivatal, vala­mint a leendő múzeum épüle­te. Parkok Kiegészítik ezt a tervekben szintén kész parkok, füves, virágos területek. Az egészet félkaréjban körülölelik a vá­ros, az itt lakóknak és az erre járóknak az év minden szaká­ban nagyszerű látványt nyúj­tó, s nem utolsósorban jó, tisz­ta levegőt árasztó parkjai. Kör Pál Gazdagok-e laposan 12 hektáronként esik egy tanya. Ugyanakkor egy kisebb nagyüzemi táblának százhektárosnak kellene lenni. Tanya nélkül pers'ze. Tulaj­donképpen minden pénzt meg­érne, ha volna, hogy lebont­suk a tanyákat. Meg is lehet­ne ezt oldani, ha a városkö­zeli részen oszthatnánk egy csoportban tanyatelkeket. Igen ám, de ezt csak akkor tehet­nénk meg a jogszabályok sze­rint, ha közmúvesítenénk. Kel­lene ehhez vagy tízmillió ... — Dehogy költözöm én a városba. Nekem kell a jó le­vegő, meg aztán mit csinál­nék a városban? Várnám, hogy jöjjön a nyugdíj, aztán mehetnék a füstös kocsmába? Nem és nem, tiltakozik Be­reute Dénes. Tanyája ott búvik meg az Árhoz dűlőben, ahol sűrűsöd­nek a fák. Hetenként egyszer felül a buszra s négy forintért a városban van. Bevásárolni. Tíz éve nyugdíjas. Pesten dol­gozott. A tanyában egyedül él. — Csak a jó levegő miatt? — Dehogyis, mondja, én a népgazdaságot szolgálom. Az idén is leadtam már 70 mala­cot. Ez kell az országnak. Meg Sajátos és már-már látvá­nyosnak mondható fejlődésen ment át a most befejeződő tervidőszakban a monori já­rás mezőgazdasága. Az öt esz­tendeje megfogalmazott célok között szerepelt például, hogy a termelőszövetkezetek kon­centrálásával teremtsék meg a korszerű nagyüzemi gazdál­kodás feltételeit, s törekedje­nek a leghasznosabb termelési szerkezet kialakítására. Az idén tavasszal megren­dezett pártértekezeleten pedig már megállapították: az Ötödik ötéves terv első három évében befejeződtek az egyesülések, kialakultak a korszerű terme­lési módszerek alkalmazásá­hoz szükséges kedvelt nagy­üzemi méretek. — A járás nyolc mezőgaz­dasági nagyüzeme összesen 42 ezer 816 hektáron gazdálko­dik. területük átlagosan 4 ezer 820 hektár. Ez jobb az országos átlagnál — mondja Gál György, a járási pártbi­zottság gazdaságpolitikai re­szortfelelőse. Az itteni földek csak kemény munkáért adnak cserébe megfelelő hozamokat. — Nem is mindig dicse­kedhetnek a termésálagok­kal. — A negyedik ötéves terv végéig a járásban a mezőgaz­dasági termelés színvonala jó­val a megyei átlag alatt volt. Kevés képzett szakember dol­gozott, s nem alakították ki a növénytermesztésben a helyes ■vetésszerkezetet sem. A szántóföldek java részén ma ötféle árunövényt termesz­tenek, legnagyobb a kukorica vetésterülete: 7 ezer 500 hek­tár. A gabonafélék 7 ezer hek­táron teremnek, burgonyát 700, napraforgót pedig 2 ezer hektáron vetnek a gazdaságok. Megyénkben a szántóföldi zöldségtermesztésre • használt terület 10—12 százaléka, 2 ezer 200 hektár a monori járásban található. A megfelelő üzemi méretek, a több száz hektáros egybe­függő táblák kialakítása szük­ségessé tette a korszerű, nagy teljesítményű gépek és termelési technológiák alkal­mazását — mondja Gál György. — Így azután egye­nes úton jutott el a legtöbb gazdaság a termelési rendsze­a tanyák? nekem is ... Hogy én hogy tu­dok gyönyörködni a jószágban! Meg olyan szép here termett a telkemen az idén! Jó azt lát­ni. V//////////ÍWJ5MI Aki bírja erővel a tanyasi gazdálkodást, annak megéri. A fiatalember hátat fordított a segédmunkásságnak. Kiköltö­zött egy tanyára. „Három év múlva olyan csoda városi házat építek, hogy csak na! Mindenem meglesz. Akkor visszamegyek segédmunkás­nak .. Egy 1979-es felmérés sze­rint négy és fél száz idős em­ber lakik a tanyákon. Közülük teljesen egyedül 114-en. S a tanyai öregek közül 164-en igényelnének valamiféle szo­ciális gondozást, szomorú el- esettségük, szegénységük, ma­gányuk miatt... Kovács Balázs háztáji agro- nómussal Balogh Kálmán meg Pozsonyi József tanyája felé indulunk. „Tipikusak. Egyikük inkább fóliázik, másikuk anya­disznóval foglalkozik.” Aztán, ilyen a tél, a takarélzszövetke- zetben kötünk ki. Állatfelvá­sárlási nap van. „Úgysincs a tanyákon senki..." rekig, amelyek révén’ alkalom nyílt a színvonalas szellemi termékek adaptálására. — Hány termelési rend­szerben érdekeltek jelen­leg a járás mezőgazdasági üzemei? A szántóföldi növényeknek ma már 70 százalékát vala­melyik rendszer tagjaként ter­mesztik a gazdaságok. Három üzem tagja a KITE-nek, ket­tő a Gabona- és Iparinövény Termesztési Rendszernek, egy a Gödöllői Borsó- és Búzater­mesztési rendszernek. A 2 ezer 200 hektáros kukoricaterülettel rendelkező Monori Állami Gazdaság az IKR tagja. — Milyen előnyök felis­merése késztette a terme­lőszövetkezetet az ilyen döntésekre? A rendszerek nemcsak szelle­mi központok, hanem gondos­kodnak a megfelelő termelő­Felina. Ügy hangzik, mint egy olasz labdarúgócsapat ne­ve, pedig márkanév. — Mire jó nekünk a koope­ráció? — ismétli a kérdést Kiss Sándor textilmémök, a Váci Kötöttárugyár műszaki- gazdasági tanácsadója. Többek között arra, hogy a vállalat lerövidítse a fejlesztésre szánt időt, csökkentse az anyagi rá­fordításait — folytatja Kiss Sándor, mert nem ritkán elő­fordul, hogy az után kuta­tunk, ami már megvan, csak alkalmazni kell. A gyár régebbi kapcsolatai között ma is fontos a svájci Sandos testékgyártó céggel ki­alakított kölcsönös tapasztalat- cserék rendszere, s jelentős­nek ígérkezik a már több ha­zai textilgyárral szerződést kötött amerikai Werner Válla­lattal előkészítés alatt álló, munkaszervezési és technoló­giai magállapodás. Ezt sor­rendben megelőzte egy fontos népgazdasági feladat megoldá­sa, amelyhez a Könnyűipari Mi­nisztérium műszaki fejlesztési hozzájárulást is adott a gyár­nak. A hazai piacon az utóbbi években gondot okozott ugyan­— Egy éve már a városban lakom — mondja a pénzére váró Kovács László. De meg­van a tanyám is a Szárazdű­lőben. Hasznosítom. A tanyán anyadisznóval érdemes foglal­kozni. Szóval süldőleadással. Mert a koca ott ellegelész. Városon hizlalni jobb. Be le­het szerezni a tápot. Hogy mi lesz a tanyákkal? Akik ott élnek, kiöregednek, a fiatalok meg menekülnek a városba. A tanyáknak lőttek ... A krónikák őrzik annak a tanyásgazdának a nevét, aki nem sajnálta a 60 ezer forin­tot, de bevezettette a villanyt. — Kultúra? Tudok néhány összkomfortos tanyáról — mondja Kovács Balázs. — Ez a kultúra. Egyébként a hát ele­mi a csúcs. Könyv? Akad azért, de ahol televízió van, ott nem olvasnak. Nézik a képernyőt... Pontosan 360 tanyában. A tízéves kislány sötétben ült kerékpárra, hogy iskolába menjen. S ha este hazaér, petróleumlámpa várja. A ta­nyasi gyerekek diákotthoná­ban, Nagykőrös kellős köze­pén, több mint száz gyerek ta­lált második otthonra. S nem hiszem, hogy tanyán akarnák leélni az életüket... Farkas Péter berendezésekről, gépekről is. Így terjedtek el errefelé is a John Deer és az 1HC gépso­rok, amelyekhez később csatla­koztak a Rába-gépcsalád tag­jai. Kiépült a kellő szerviz- hálózat, megépítették az úgy­nevezett konszignációs raktá­rakat és az alközpontot. A rendszergazdák gondoskodnak a szakemberek képzéséről és továbbképzéséről is. — Mindezek haszna? — A gyakorlat azt igazolja, hogy a növények java részét termelési rendszerben igenis lehet rentábilisan termeszteni, mint például a búzát, a kuko­ricát és a napraforgót. A hir­telen ránktört tél a monori járásban mindössze a kukorica 10 százalékát találta lábon. Az emberek erőfeszítésein túl ép­pen a nagy teljesítményű, korszerű gépeknek köszönhető, hogy a termés java része idő­ben fedél alá kerül. Vereszki János is a női fürdőruhák iránti, egyre növekvő kereslet. Több százezret kellett, ezekből im­portálni', méghozzá kötött fürdőruhát, mert ez a divat. A versenyképes termék előállí­tásához kapcsolatokat keres­itek és találtak: az amerikai Dupont cég segítséget nyújt a kelmegyártási, fejlesztési és kikészítési technológia kiala­kításában. Cserébe a váciak tőlük vásárolják meg a gyár­táshoz szükséges fonalat. Köl­csönösen tájékoztatják egy­mást k termelési eredmények­ről és tapasztalatokról. Az idei szín- és mintobemutatón Monte Carlóban már a váci mintatervezők is részt vehet­tek, s előre láthatták 1981 di­vatját. Az NSZK-beli Felina cég Dupont kelméből készíti női fürdőruháit. Velük ötéves szer­ződést kötöttek a váciak, meg­vásárolva néhány kiválasztott modell licencét. A jászapáti gyáregységiben, ahol a terme­lést már megkezdték, NSZK- ibeli szervezők, technológusok és műszerészeik segítették az indulást. Magas mércét állítot­tak magyar kollégáik elé. Minden minőséghibás munkadarabot újra készí­tettek, sciejtről szó sem lehetett. Ilyenek a követelmények a mannheimi üzemben is, ahová az év elején 25-en utaztak ki 2—2 hétre. Mint Kiss Pálné technológiakészítő mondja, nagyszerű volt ott a szerve­zettség., a munka előkészített­sége. Kurali István varrónőt, sok egyéb mellett, az lepte meg, hogy a gépen dolgozók­nak mindent a helyükbe visz­nek, nincs várakozási idő, csak cigarettaszünetben állnak fel. Nincs meó, viszont a mi­nőséget munka közben is ál­landóan ellenőrzik. — Mindenki jól jár — mondja Kiss Sándor. — A mann- heimiek licencéért évi 75 ezer márkát fizetünk. A Felina ne­ve alatt évente 150 ezer fürdő­ruhát hozunk forgalomba, s a márkanév mindig sokat je­lent a piacon. Tőlünk évente 75 ezret vásárolnak vagy eny- nyi bérmunkát adnak, s köz­ben ők is mentesülnek egy sor gyártási költség alól. Az idén nekik már csaknem 25 ezret szállítot­tunk, s 30 ezer került bel­földi forgalomba. Az itt szerzett tapasztalatokat és technológiát. különben más területen is tudjuk hasznosí­tani. Ami pedig a legfonto­sabb: az importkiváltással öt év alatt 1,8 millió dollár lesz a várható nettó devizabevéte­lünk. Kovács T. István Az alkotás öröme mindenkié Eszes Katalin Segítség a hazai piacnak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents