Pest Megyi Hírlap, 1980. december (24. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-25 / 302. szám
1980. DECEMBER 25., CSÜTÖRTÖK PEST MEGYEI HÍRLAP 5 Mit ér az ei& jegyzés ? Sajnos, mm vagyunk angyalok Engedély híján, elméleti felkészülés nélkül, s csak vásárlói tapasztalataimra alapozva, ma. gánnyomozásba kezdtem az előjegyzéses ipareikkvásárlás ügyében. Harminc nap A gödöllői ÁFÉSZ — Skála- Coop — Áruház iSűszaki osztályán kezdem. — Szeretnék előjegyeztetni egy hagyományos tüzelésű kályhát — szólítottam meg a fiatal — bajuszos — eladót. — Nem lehet... — Nem leszek hálátlan ... — Akkor sem lehet. Csak olyan árura veszünk fel előjegyzést, amelyet harminc napon belül beszerezhetünk. Továbbra is ott téblábolva észrevettem, hogy van hagyományos, tehát fával vagy szénnel működő kályha. Az, egyik 3290 forintba kerül, a cserépkályha utánzaté 3670 forint. S egy ezeknél jóval olcsóbb, formájában is hagyományos kályha. Gyerünk vissza a pulthoz. A soromra várva egy másik fiatal eladó barátságosan érdeklődik: mit kérek. Mondom, hogy a kollégája nem vette fel az előjegyzést, de még csak nem is ajánlott kályhát, jóllehet, háromféle is van belőle. — Igen, de olcsó nincs. Arra nem vehetünk fel rendelést, mert úgysem tudjuk teljesíteni. Rendelet ellenére Adám Józsefnek, az áruház Igazgatóhelyettesének elpanaszoltam, hogyan jártam. Felháborodott, és megállapította, hogy az eladók nem tartották be az előírásokat A Belkereskedelmi Minisztériumnak egy 1972-ben megjelent rendelete kötelezte a kiskereskedelmi vállalatokat és szövetkezeteket, hogy a vásárlóktól a vállalat, illetve szövetkezet meghatározta árucikkekre megrendelést fogadhatnak el. Az V./1978./37. sz. belkereskedelmi minisztériumi irányelvek megrendeléses, előjegyzéses vásárlások belső szabályozásáról szól, amelyet aztán egy tavaly megjelent újabb, úgynevezett irányelvekkel egészítettek ki. érték egy bizonyos százaléka, tehát ha a kolléga egy gazdaságosabb, műszakilag szebb, mér- nökibb, de olcsóbb megoldást vet papírra, saját érdeke ellen cselekszik. Mi marad tehát: az ívről évre növekvő árbevételi terv hajszolásában sokszor a szakmai színvonal kárára kell engedményeket tenni. De most lássuk a medvét — azaz, mennyit tud fizetni Kiss Kálmán műszaki igazgatóként egy mérnöknek: — Mi örülünk, ha 12—16 forintos órabérért kapunk segédmunkást — de 2800 forintnál többet nem adunk a kezdő mérnöknek. Nem is adhatunk, mert akkor meg a 3—4 éve itt dolgozó kollégákkal állítanánk szembe. A kategóriahatárok közé beszorítva végül is azt csináljuk, hogy ha valaki kiemelkedőt produkál, s mindenképpen meg akarjuk fizetni, akkor valami rangot akasztunk a nyakába, lesz osztályvezető vagy hasonló — ezzel viszont meg is szűnik alkotó ember lenni. Nem a saját nevemben panaszkodom, mert én igazán elértem, amit mérnök egy gyárban elérhet, de a szakma, a pálya féltése mondatja velem: hosszú távon komoly gondot fog okozni, ha a beosztott mérnökök átlagfizetése csak ezer forinttal haladja meg a tekercsberakó soron éppen most munkába állt 16 éves betanított munkás keresetét. A jelenség nem az Ipari Műszergyár sajátossága. Idézzünk néhány gondolatot a Népszabadság dr. Tóth Jánossal készített interjújából: „Űjabban, sajnos, azt kell tapasztalnunk, hogy a munkáscsaládok tehetséges gyermekei már nem olyan nagyon törik magukat azért, hogy a műszaki egyetemen öt évig tanuljanak. Ha ennek okát vizsgáljuk, kiderül például, hogy a műszaki szakemberek fizetése a munkásoké1-''Z arányítva tíz év óta erőA rendelet és az irányelvek egyértelműen tisztázták, szabályozták a tennivalókat. Mégis, sajnos a gyakorlat enyhén szólva tarkabarka. Előírás, hogy ki kell jelölni és közhírré tenni, milyen üzletek mire fogadnak el megrendelést. Nos, a kijelölés megtörtént, de hogy ezt propagálnák is, arról bizony a legtöbb vállalat, szövetkezet igen következetesen megfeledkezett. V — Hét egységünk foglalkozik előjegyzéses értékesítéssel — mondta Burján László, a Nagy- káta és Vidéke ÁFÉSZ kereskedelmi osztályvezetője. — Egyik a nagykátai vas-műszaki bolt. Őket érdemes megnézni, jól csinálják. — Én inkább megnézném az ÁFÉSZ szecsői TÜZÉP-telepét. Ez is a kijelölt üzletek egyike. — Kérem, ne tegye. Ott nemrégiben volt vezetőcsere, még rendbe kell tenni az egészet. . — Akkor a nagykátai bútorboltot. — Azt sem javaslom. Ott tűz volt, minden dokumentum elégett. Elévült lista Ezek után maradt a mintaként emlegetett vas-műszaki bolt. Itt először az egyik eladónőtől tiplit kértem. Nincs — mondta. Aztán polcot. De az sem volt. No, ezek olyan apróságok, hogy talán nevetséges lenne, ha kérném, hogy jegyezzenek fel vásárlójukként. Mint kiderült, mégis volt könyvespolc az üzletben. De ezt már csak akkor tudtam meg, amikor Gál István boltvezető-helyettessel az előjegyzéses vásárlásról beszélgetni kezdtünk. — Mit jegyeztetnek elő a vásárlóik? — érdeklődtem. Gál István mutatta az előjegyzéses naplót. MPM—10-es rotációs kapa (ära'körjülbelül 50 ezer forint), NT 3,5 tonnás utánfutó (10 ezer forint), s a 33 ezer forintba kerülő Terra kisgép, komplett felszereléssel. Megmutattam az ÁFÉSZ- központban kapott, előjegyzéses áruk listáját. — Ezekre előjegyzést? — csodálkozott a boltvezető-hesen romlott. Most a beosztott mérnök keresete alig haladja meg a szakmunkásét, nem ritkán alatta marad.” Tegyük még ehhez hozzá azt a jelenséget, melyet dr. Kerká- poly Endre is kiemelt. Ezek szerint általános tapasztalat, hogy a frissen végzett hallgatók a pályakezdés éveiben sokszor rosszabb helyzetbe kerülnek, mint egyetemista korukban: eltűnnek a szociális juttatások, a kollégium, a menza, nem is beszélve a lakásról. Utóbbira különösen kedvezőtlenül hat, hogy még az OTP- hitelfeltételek is kedvezőtlenebbek az ifjú mérnök számára. A Csepel Autógyár pártértekezletén tette szóvá a nagy- vállalat KISZ-bizottságának titkára: mivel a munkáslakásépítési kedvezményeket a fiatal műszakiak nem vehetik igénybe, előfordult, hogy még akkor sem tudtak segíteni a kezdő mérnöknek, amikor pedig lett volna rá lehetőség. Ugyanez a gond kapott hangot a nagykátai járás pártértekezletén is: a KGYV korszerű technológiával dolgozó tápió- szelei gyárába csak nehezen tudnak — a letelepedési problémák miatt — mérnököket kapni. Ami még hatásos De tételezzük fel, hogy valaki túl van a lakásgondokon, s fizetése is beállt arra a szintre, melynél többet a legjobb indulattal sem adhatna neki vállalata. Vajon ösztönzi-e ekkor valami, hogy a mindennapi munkában kiemelkedőt alkosson? Kiss Kálmán szerint nem nagyon: — Túlórát a mégoly sokat dolgozó műszakinak sem fizethetünk, a mozgóbérek egyre zsugorodnak, 'a rendkívüli teljesítmények differenciált elismerésére nincs lehetőségünk. Az országgyűlés Ipari bizottlyettes. — Ezek kaphatók. Ez a lista rég elévült. Nem csodá; az ÁFÉSZ illetékes vezetői ugyanis 1979. április 1-i dátummal adták ki. S azóta sem módosították... Gyenge propaganda A Pest megyei Kereskedelmi Felügyelőség még 1979-ben megvizsgálta a megrendeléses, előjegyzéses vásárlás körülményeit. Akkor megállapították, hogy gyenge a bolti propaganda. S konkrét szabálytalaságo- kat is felfedtek. így például Cegléden, az Áfész-áruháaban a pult alatt találtak egy „Eladva” feliratú, Sanyo típusú magnót. A raktárban kettőt, egyiken ugyancsak a szöveg, miszerint eladva. De ezeket az eladótérbe ki sem rakták. Az Otthon Áfész-áruházban megtagadták a keresett szekrénysor kiszolgálását, jóllehet, volt készletük. A vizsgálat természetesen nem maradt nyom nélkül. Azóta javult is a helyzet, különösen a Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalatnál ég a Budapest-környéki TÜZÉP telepein, de még sehol sem olyan, ahogy a nagykönyvben — a Belkereskedelmi Minisztérium vonatkozó rendeletében és az irányelvekben — megírták. A tavaly kiadott újabb irányelvek szerint például előjegyzést kell felvenni a hiánycikkekre is, kivéve, ha a hazai termelés, vagy az import megszűnése miatt az adott cikket már nem gyártják, nem árusítják. De honnét ismernék a boltvezetők, hogy milyen áruk tartoznak az utóbbiak közé? A vállalati központok ugyanis nemigen sietnek a tájékoztatásukkal. • Sajnos, nem vagyunk angyalok — mondta az egyik Pest megyei kiskereskedelmi vezető. A megrendeléses, előjegyzéses értékesítési formát előíró, szabályozó rendelet és irányelvek jók, s amíg hiánycikkek vannak, addig érvényben is kell maradniuk. Szente Pál I ■ —■ M | ságának üléséről szóló beszámolóban — immár általánosítva — ez a kérdés így kapott hangot: Szükség van a jelenleginél ösztönzőbb bérezésre, a mai helyzet ugyanis már-már ellenérdekeltséget, de legalább is passzivitást szül. Feladataink megvalósításában pedig igen döntő szerepe van és lesz a műszaki értelmiség alkotó munkájának. Igen, az alkotó munkára van szükség, nem pedig a műszaki pályát jobb híján választó, tisztviselői-hivatalnoki gondolkodású műszaki-gazdasági ügy. intézők szürke átlagot jelentő lélektelenségére. Mit lehet tenni ennek elkerülése érdekében az egyetemi oktatásban, s a már kikerült mérnökök gyakorlati irányításában? Dr. Kerkápoly Endre: — Az egyetemi oktatásban a hivatásszeretetet akarjuk felkelteni hallgatóinkban. Arra ösztönözzük őket, hogy a jövőre irányítsák figyelmüket, a munka, a műszaki alkotás szépségeit keressék a kis feladatokban is. Tesszük ezt elsősorban azért, mert meggyőződésünk: a nehéz gazdasági helyzetben előrejutásunk egyik legfontosabb feltétele a műszaki fejlesztés, a mérnöki munka minél magasabb színvonala. Az egyetem oktatói természetesen nagyon jól ismerik azokat a gondokat, melyek a pályára kerülő kollégákat várják. Mit tudnak válaszként adni azoknak a fiataloknak, akik mondjuk egy szakmai gyakorlatról azzal a tapasztalattal térnek vissza, hogy az építkezésen dolgozó kubikos többet visz haza, mint a kivitelezést vezető mérnök, s ezek után megkérdezik: hát érdemes zárthelyik és rajzleadások, vizsgák és szigorlatok erőpróbái között keményen megdolgozni a diplomáért? Dr. V. Nagy Imre: Magyarországon évente körülbelül 100—150 köbméter radioaktív hulladék keletkezik. A laboratóriumi kísérletekhez, az izotópos betegségmegállapításhoz, a sugárkezeléshez, a. hegesztési varratok izotópos ellenőrzéséhez egyre növekvő mértékben alkalmaznak sugárzó anyagokat, melyeknek egyik jellemző tulajdonsága, hogy használat után nem lehet „csak úgy” eldobni őket. A radioaktív anyagok csak nagyon lassan veszítik el sugárzó képességüket: a stroncium—90 felezési ideje — tehát az az idő, melynek elteltével a sugárzás értéke a felére csökken — 25 év, a cézium—137 felezési ideje pedig 33 év. Ahhoz, hogy ezek az anyagok teljesen ártalmatlanok legyenek, évszázadokig el kell őket zárni a környezettől. Milyen módszerek kínálkoznak erre, mi a hazai gyakorlat, s jogosak-e az atomtemetőnek is nevezett tárolókkal ' szemben táplált félelmek? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk dr. Osztrovszki György akadémikussal, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság és az Országos Atomenergia Bizottság elnökhelyettesével. Száraz környezet — Mennyire vagyunk tisztában a radioaktív anyagok környezetre gyakorolt hatásával, s milyen szempontok alapján kell a hulladéktároló helyét kiválasztani? — A radioaktív anyagok tulajdonságait — a több évtizedes tanulmányozás következtében — ma már jobban ismerjük, mint jó néhány mérgező anyag mozgását, hatásmechanizmusát, természeti körforgását. Jól tudjuk, hogy a termelésben, kutatásban, gyógyászatban kifejtett hasznos tulajdonságaik mellett káros hatásaik is vannak. Éppen ezért tárolásukra is különleges gondot fordítunk. A radioaktív hulladékot ma általában a felszín alatt he— Ilyenkor csak az igazat lehet mondani. Tudjuk, hogy ez a helyzet, pem is tartjuk egészségesnek, véleményünk szerint is változtatni kell rajta — a mindennapi munkában azonban így érvelünk: nézzék, milyen szép, izgalmas ez a probléma, milyen érdekes mérnöki megoldásra nyílik itt lehetőség. Vagyis: az önmegvalósítás, az önbecsülés iránti igény felkeltésével és ébren tartásával igyekszünk elérni, hogy a napi gondok ne szegjék majd kedvét fiatal kollégáinknak. Ez még hatásos. S mit tud tenni a gyakorlati élet embere, Kiss Kálmán? — Tüneti kezelést alkalmazunk. Ha van egy-egy jó ötlet, akkor azt, például az FMKT- mozgalom keretében, vagy céljutalmak formájában honoráljuk. Ez többnyire nem áll arányban a munkával, de reméljük, azt a célt eléri, hogy a kollégák érezzék: szükség van tehetségükre, s a lehetőségekhez mérten ezt el is ismerjük. lyezik el, természetes vagy mesterséges üregekben, föld alatti építményekben. Ám akár természete» képződményről — például felhagyott sóbányáról — akár mesterséges létesítményről van szó, a tárolóhelytől megkövetelik, hogy környezete száraz, vízmozgásoktól mentes- legyen, nehogy a víz feloldja, s távolabbi helyekre magával vigye a hulladékot. — Az első, ideiglenes izotóptemető Solymáron épült, 1959- ben. Miután ez megtelt, az Országos Atomenergia Bizottság döntése értelmében Püspökszilágyon készült új tároló, mely 1976 óta működik. Miért éppen Püspökszilágyot választották? — A döntés előtt hét külön- ! böző helyen végeztettünk feltáró fúrásokat és talajvizsgálatokat, hogy megállapíthassuk, geológiai, hidrológiai, településegészségügyi, morío giai szempontok alapján melyik a legalkalmasabb hely a telep megépítésére. Püspökszilágy—Kisnémedi térségének vizsgálati eredményei azt mutatták, hogy itt lehet a legbiztonságosabban tárolni a sugárzó anyagokat: a talajvíz szintje mélyen van, a felső réteg egységes felépítésű, barna és vörös agyag, s a vízáteresztő képesség is olyan csekély, hogy gyakorlatilag nincs is vízmozgás. Kizárt tehát annak veszélye, hogy a víz széthordja a radioaktív hulladékot. — Püspökszilágyon mégis nyilván sokan gondolnak arra, miért nem a másik hat hely valamelyikére esett a választás. Jogos-e a félelem a titokzatos anyagoktól, melyeket furcsa öltözetű szakemberek szertartásosan temetnek el? — Az aggodalom érthető, de teljesen megalapozatlan. A tárolásnál alkalmazott módszerek többszörös biztonságot nyújtanak. A földbe süllyesztett, vasbetonból épített — a beton elnyeli a radioaktív su gárzást — tárolók, melyeket többrétegű, vízzáró vakolattal, bitumenes bevonattal is elláttak, már önmagukban is megfelelő védelmet nyújtanak, de még magukat a hulladékokat is bebetonozzák. A szilárd halmazállapotú anyagok, fajsúlyúktól függően fém hordókban vagy polietilén zsákokban kerülnek a bunkerekbe, a folyékony radioaktív anyagokból pedig — cement‘hozzáadásával — betonpépet készítenek, s így töltik be a bunkerekbe. Mindezek után a tárolók tetejét is bebetonozzák, szigetelik, s védőréteggel látják el. Nyugodtan mondhatom tehát, hogy mindenféle káros sugárzás hatása kizárt. Az eddigi tapasztalatok — Miért félnek mégis világszerte az emberek mindentől, ami sugároz? — Meggyőződésem, hogy a jelenség mögött a nagy olajmonopóliumok manipulációja húzódik meg. Az olaj legveszélyesebb konkurrenciája az atomenergia, így nyilvánvaló, hogy a monopóliumok nem mulasztják el annak lehetőségét, hogy a radioaktivitás környezetszennyező hatását, ennek esetleges veszélyeit felnagyítsák. Ha ez sikerrel jár, s hatása még hozzánk is elérkezik, azt bizonyítja, hogy az eddiginél jóval több gondot kell a felvilágosító,' ismeret- terjesztő munkára fordítani. — Folytassuk tehát a közvélemény informálását, s térjünk vissza Püspökszilágyra. Mit mutatnak az üzemeltetés eddigi tapasztalatai? — A radioaktív anyagok tárolásában rejlő potenciális veszélyek szükségessé teszik a tároló környezetének állandó ellenőrzését. Erre Püspökszilá- • gyón kiterjedt mérési programot hajtanak végre, hogy rendszeresen megbizonyosodjanak arról, nem jut ki sugárzó anyag a környezetbe. Vizsgálják a biztonsági övezettel körülhatárolt kerítésen túli területet, az elfolyó csapadékvizet. Az üzemeltetés eddig eltelt négy éve során környezeti szennyezés nem fordult elő. Újra termőtalaj Felismerés és cselekvés A magyar társadalomnak az elmúlt években olyan kérdésekre kellett és kell választ adnia — energiahelyzet, a nemzetközi gazdasági recesszió, a világpiac kihívása —■, melyek nagyságrendjüket, sorsdöntő szerepüket tekintve rendkívülinek mondhatók. Az a tény — a bevezetőben erről szót ejtettünk —, hogy egyre több fórumon kapnak teret a műszaki értelmiséget érintő gondok, egyben azt is bizonyítja, hogy a társadalom már felismerte: ebben a válaszadásban döntő súlya lesz szellemi erőforrásaink hasznosításának. Ha a felismerést a lehetőségekhez igazított tettek is követik, az érettségire készülő osztályokban ismét megnő a műszaki egyetemre való jelentkezés ázsiója. Weyer Béla — Mi lesz a sorsa a megtelt solymári izotóptemetőnek, s hová kerülnek majd a paksi atomerőmű hulladékai? — Kezdjük az utóbbival. A paksi erőmű hulladékának tárolásáról még nincs végleges döntés. Több variáns is szóba jött, a tárolóhely kijelölése azonban még nem történt meg, ez azonban nem függ össze szorosan az erőmű üzembe helyezésével, mivel az első években az erőmű saját tárolója fogadja majd a hulladékot. Egy biztos: a püspökszilágyi jelenlegi tároló nem erőművi hulladékok fogadására készült. Solymáron már nincs sugárzó anyag. Az ideiglenes izotóptemetőben elhelyezett több száz tonnányi radioaktív hulladékot az elmúlt másfél év alatt hatalmas, nagy pontosságot és mintaszerű szervezést igénylő munkával áttelepítették a püspökszilágyi végleges tárolókba. Az áttelepítés a radioaktív hulladékok kezelésének területén eddig nem ismert problémák elé állította a szakembereket. A legnagyobb veszélyt aZ jelentette, hogy az átszállítás előtt a radioaktív anyagok egy részét újra kellett csomagolni. E rendkívül bonyolult műveletet sikerült úgy végrehajtani, hogy nem fordult elő nagyobb mérvű környezeti szennyeződés, és a dolgozó személyek sem kaptak a megengedettnél erősebb sugárterhelést. A solymári izotóptemetőben az áttelepítés során a talajra kikerült kis mennyiségű radioaktív anyagot sikeres mentési munkával eltávolították. A teljes mentesítés után az egykori tároló egész területe termőtalaj-borítást kap, s mező- gazdasági célokra újból fel- használhatóvá válik. W. B.
