Pest Megyi Hírlap, 1980. december (24. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-21 / 299. szám

II 1980. DECEMBER 21., VASÁRNAP PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN Dolgos hajnalok, nappalok és éjszakák Rohanunk. Felgyorsult a ritmus az esztendő utolsó napjaira. Mindenki intézi maradék tenni­valóit, hogy a néhány nap múlva ránk köszöntő új esztendőt tiszta lelkiismerettel, restancia nélkül léphesse át. Igaz ez. kicsiben és nagyban egyaránt, hiszen vállalatok, üzemek, szövetkezetek is az év végi számvetés időszakát élik. Hogyan sikerült teljesí­teni a terveket, mit kell még tenni, hogy minden rendben legyen? Bár népgazdasági mértékben ez egészen más, hiszen itt az időszámítás folyamatos még akkor is, ha a naptár majd már 1981-et mu­tat. A gépek nem állhatnak le, a tejnek, kenyér­nek is el kell jutni a boltokba, a folyamatos nyersanyagellátást sem nélkülözheti az ipar ahhoz, hogy ha olykor feszítettebb tempó eredményeként is, de nyugodtan téphessük le a naptár utolsó lapját. Hol, hogyan, mit tettek azért, hogy kedvező legyen az év végi számvetés mérlege? Ennek jár­tunk utána három üzemben — az Országos Érc- és Ásványbányák pilisvörosvári üzemében, az Országos Tejipari Vállalat új, modern váci tele­pén és a Magyar Gördülőcsapágy Művek nemrégen korszerűsített diósdi gyárában. Riportjaink minden bizonnyal bárhol, bárme­lyik más üzemben is készülhettek volna, hiszen nem tettünk mást, mint próbáltuk meglesni a dolgos hajnalokat, nappalokat és éjszakákat. Bánya a szabad ég alatt A bágyatag napfény csak arra jó, hogy latyakot varázsoljon a ,‘hóból. Bokáig, süpped benne az ember, irigylem is Tallér József bánya­mestert, amiért rendesen záródik a bakancsa. — Azt sem bánom, ha beázik, csak istentelen hideg ne legyen. Ilyenkor télen egyébként is csak a munka melegíti fel az embert. — Meg néha a melegedő helyiség. — Máskor, de most nyakunkon az év vége. — Hajrá van? — Azt éppen nem mondanám, mert jól állunk, nincs lemaradá­sunk. — Akkor meg hová siet a bá­nyamester? — Már belém rögződött, hogy szeretek . ott lenni mindenütt. Bár ezeket az embereket nemigen kell hajtani. Kevesebben többet Bodnár László üzemvezető szobá­jában a közelgő év végéről beszél­getünk. — Az Országos Érc- és Ásvány­bányák pilisvörösvári üzeme az egyik legnagyobbnak számít. Fel­adatainkat is ehhez méretezték. Min­den év elején megkapjuk a ter­melésre vonatkozó számadatokat. Az idén 150 millió forintos árbevételt kell teljesítenünk. A hetvenes évek műszaki robbanása alakította ki itt a modern bányászatot. 1970-ben 220 dolgozóval 35 millió forint termelési értéket állítottunk elő. Ez az állo­mány fokozatosan csökkent — 175 emberre — az árbevételünk mégis meredeken emelkedett. A moderni­zálás sok dolgozót szabadított fel a fizikai munka alól. Japán jövesztő- gépek vették át a sűrített levegős kézi fúrók helyét. A dolgozókat át­csoportosítottuk más, előkészítő munkafeladatokra. Ez lényegesen megváltoztatta az üzem struktúráját is. Ma már őrölve és zsákolva ad­juk el termékeinket, nem nyersen mint azelőtt. Nagy kémiai tisztasá­gú dolomitot termelünk, tehát szin­te kész alapanyagot az iparnak. Ügy is mondhatnám: ez nem kőbánya, hanem ipari alapanyagot termelő vállalalt. Az itthoni igények mel­lett csaknem 25 ezer tonnát expor­tálunk az NDK-ba, 12—15 ezer ton­nát Lengyelországba és igaz, hogy csak kis tételben, de az NSZK is partnerünk. Termékünk magnézium- oxid tartalma egyedülálló, ezért ke­resett külföldön is. Akadozik a szállítás — Nem okoz-e gondet a szállí­tás? — Gyakran. Naponta mintegy 2000 tonnányit szállítanánk, ez len­Csend a folyónál Lakatos József festménye Az Országos Tejipari Vállalat má­sodik legnagyobb. üzeme, a váci, L977-ben kezdte meg a termelést. :de érkezik a megye északi részé­ben felvásárolt 'tej, havonta csak- lem 68—70 ezer liter, hogy azután i szakszerű kezelés végén kora haj- íalban továbbinduljon. A megköze- ítőleg 400 egységet, boltot, bölcső­iét, óvodát, kórházat, hajnalra el cell látni friss áruval. Az első kocsi jóval éjfél előtt indul... A 10-es járat vezetője Éjfél van. Az üzem nem túl tá- ;as forgalmi irodájába egymás után irkeznek a gépkocsikísérők. A ke- :előtiszt, Szűr László ellenőrzi a ra- rodást, aláírja és átadja az okmá- íyokat. A gépkocsik nekilódulnak 1 körzetnek. A legtávolabbra indulók futnak íi elsőnek. Saját gépkocsipark híján, >árautókkal szállít a vállalat. En- íek ellenére a „bérpilóták”, ahogy ik maguk mondják, időtlen idők ita idetartoznak. Kevés az új em- ier, de nem azért, mert nincs je- entke^ő. Sókkal, inkább,' mért a ré­siek' nem kívánkoznak el. Tóth Zsiga Miklós főművezető nég bent van. Pontosabban fogal- nazva, most is bent van. — Nem árt néha a váratlan el- enőrzés. Bár ezt legkevésbé az em- ierek megbízhatatlansága indokolja - mondja —, de ... nyugodtabban ilszpm, ha majd ágyba kerülök. Hajnali fél három. Már majdnem ■alamennyi kocsi elindult teríteni. V tízes járat gépkocsivezetője, Nagy tános Vácot és környékét látja el. Jgyedül érkezik, segítő nélkül dol- ;ozik. Rakodik, adminisztrál és gép- :ocsit vezet. — Lerobbant a gépem, a fene es­en bele, mostanáig szereltem a köl- sön kocsit. Ez nem is az enyém, önök — szabódik olajos kezét tö- ölve. Sokak szerint az egyik leg- negbízhatóbb és legrégibb ember, 'elkucorodok mellé a fülkébe, in- ulunk. A Robur valamivel gyor- abb tempót diktál a szokásosnál, :ésésben vagyunk. — Ezt jól kifogta — fürkészi a eges utat anélkül, hogy rám nézne -, ebben még fűtés sincs. Felöltö- ött rendesen? Hol tegyem le? — Maradok a járat végéig — nondom. Ügy néz rám, mint egy lmebetegre. — Majd segítek a rá­adásnál és akkor kimelegszem — iróbálkozom tréfával. Komolyra ve- zi: * — Ha nem fontos, ne hátráltas- on. Műszakonként 280 mázsa Ebben maradtunk. Később kide- ült, neki volt igaza. Az első bolt­iál mire lekászálódtam a fülkéből, nár csattant áz oldalajtó. Négy :anna tej és néhány rekesz tejföl . kis üzlet előtt tornyozódott. (Egy árat menettartama általában 10 -12 óra. Odafelé az a legfontosabb, iogy mindent időben lerakjunk. A iöngyöleget visszafelé, ugyanezen a itvonalon szedi fel.) Egy láda tej 2 kiló, a kannás ennél is nehezebb, gy hát egy műszakban 280—300 názsát kell megemelni. Már Vác szálén járunk, lehet ragy mínusz tizenöt fok odakint, de l ^fülkében sem több mínusz tíz- lél. Vattakabátja mégis- félig ki­tombolva. Olyan iramot diktál, hogy lázni is sok. — Ha gyorsan rakodik, többet ke- •es? — Dehogy, csak már megszokták i tizenöt év alatt, hogy az én ko­mimmal időben érkezik a tej. Ma neg késve startoltam. A kis lurkók i bölcsiben... Érti ugye? Aztán a vállalatnak is hozni kell az éves tervét. Alkalmi sofőröm pesti. Este li­kőr indul otthonról, immár -nyolca­dik éve, hogy másnap délre ismét otthon legyen. Felesége könyvkötő, szépen laknak, a gyerekek már ki­repültek, Polski Fiatja van, azzal járnak a feleségével. Mehetne más­hová, hiszen kitűnő gépkocsivezető, mégis... — Miért nem? — Szokás kérdése. Megbecsülik a munkámat, azt hiszem szeretnek, akkor miért váltanék munkahelyet. Biztosan lehetne könnyebb munká­val, végül is mindegy. Jól kell dol­gozni, ez a lényeg. Nem is tudom, mi lenne velem, ha nem ezt csi­nálnám. Túl vagyunk az út felén, már 21 helyen álltunk meg. A 40 kannányi és a 130 ládányi poharas tejből, kakaó­ból alig maradt valami a kocsin. A Könnyűipari Gépgyárnál már vár a portás. — Mi van, János? Már bajt sejtettem — aggódik. — Majd holnap elmondom, ko­rábban jövök. A dunakeszi bölcső­débe már érkeznek a kis ebadták, sietnem kell! Mindenhová eljutottunk — No, látja, ez az — szól Nagy János. — Nem szidnak le, hanem aggódnak, ha kések. Hajnalodik. Lassan az utolsó kan­na is lekerül a kocsiról. Lassúbb tempóra váltunk, már ráérünk. A tej mindenhova eljutott, a göngyö­leget felszedni komótosabban is le­het. A sofőr halkan dudorászik. Még néhány óra és letelik a mű­szak. Aztán pihenhet egészen este kilencig, mert éjjel 11-re újra vár­ják a kannák, a rekeszek ... ra számítunk. Nagy segítséget nyúj­tanak a tervek sikeres teljesíté- hez a szocialista brigádok. Nekik is köszönhető, hogy nem kell túlórákat elrendelni ahhoz, hogy minden rend­ben menjen. Nem kelendő a nemesvakolat — Így hát jó évet zárnak. — Valóban nem kell kapkodnunk, ám van gondunk is, mégpedig a nemesvakolatot gyártó részleggel. Kitűnő hőszigetelő tulajdonságú per- lit vakolóanyag készül benne, az ÉVM támogatásával épült, az Ipar mégsem rendel belőle nagy tétel­ben. Magunknak kell árusítani, ki­csiben, hogy megszokják, megis­merjék, megszeressék e terméket. Ennek ellenére terveink között szerepel az üzem bővítése. — Valóban kemény, embert pró­báló körülmények között dolgoznak itt az emberek ... — Igen, ennek ellenére az utóbbi években stabilizálódott a létszám. Megváltoztak a körülmények és anyagilag is megbecsülik dolgozóin­kat. Szóval, nem panaszkodunk. Csapágyak világszínvonalon 1,6 millió csapágyat küldünk a tő­kés- és ugyanennyit a szocialista országokba. Jő hírünk van (Németh Ferencné: — Nem ér­zem, hogy keményebben kellene hajtani. Két műszakban dolgozom már 15 éve. Ezek az új gépek so­kat segítettek. Kevesebb a fizikai munka. Igaz, a norma is megugrott, de nem megerőltető.) — A megemelt követelmények nem jelentettek nagyobb fizikai meg­terhelést a dolgozóknak, ennek elle­nére nem rossz a kereset — veszi át a szót ismét a főosztályvezető. — Nem a munka lett több, hanem bi­zonyos munkafolyamatokat a gép vett át. Jó hírünk van a világpiacon. Meg is akarjuk tartani azt, mert csak így tudunk versenyben maradni. — Három műszakban termelnek. Most délután van, néhány gép mégis áll. Ki vannak-e használva ezek a drága masinák? — Csaknem egymilliárd forintot fektettünk a felújításiba, ennek va­lahol, valamikor meg kell térülnie. Ennek ellenére sajnos azt kell mon­danom, nincsenek a gépek teljesen kihasználva. Főleg délután és éjsza­ka. Kevés az ember. Az átcsoporto­sításokkal csak toldozúrik'-foldpzúnk. Túl a terven (Kovács Ágnes két éve dolgozik a ízereidében. Boszorkányos ügyesség­gel teszi a dolgát.) — Tetszik, amit csinálok, de na­gyon gépies. Két óránként 10 perc szünet... Pe nem biztos, hogy in­nen megyek majd nyugdíjba.) A gyár jövő évi terve várhatóan 1 millió 100 ezer csapágy. A terme­lési főosztályvezető szerint 100 ezer­rel túl - is teljesítik. ★ Még néhány nap és vége az eszten­dőnek. A gondok, nehézségek ellené­re jó volt látni, hogy ki-ki a saját posztján, olykor magát sem kímélve felelősséggel tette a dolgát. LATÓ JANOS — Bezzeg májusban nem sok jó­val kecsegtetett ez a rajz — mutat a fejünk felett lógó grafikonra Kisnémet András termelési főosz­tályvezető, a Magyar Gördülőcsap­ágy Művek diósdi gyárában. — Rosszul indult az év? — Igen, főleg az első negyedév volt nehéz. Arra az időszakra rá­nyomta bélyegét, hogy egy komplett gépsort áttelepítettünk Debrecenbe. Át kellett szervezni a munkát, át­irányítani a dolgozókat. Időarányo­son volt némi lemaradásunk, s félő volt, hogy nem tudjuk majd behoz­ni. Négymillió 69 ezer csapágy el­készítését, kiszállítását írta elő a terv, csaknem 477 millió forint ter­melési értékben. Feszített ütem — Most már múlt időben beszél... — Az év végéhez közeledve, nin­csen okunk panaszra, utolértük ön­magunkat. Csupán 122 ezer csapágy, összeszerelése van még hátra. — Csupán? Igen, mert ha nem jön közbe váratlan körülmény, ez nem gond. Igaz, hogy feszítettebb tempóban, [le meglesz a terv. Bízom az em­berekben, hiszen év közben is be-- bizonyosodott, ha kell, apait-anyait beleadnak. Volt rá példa, hogy többször a szabad szombatukat ál­dozták fel. (Stranszky László beállító: — Va­lamikor 1958-ban úgy jöttem ide, hogy maradok néhány hónapot, az­tán ... Ennek már 22 éve. Nem szí­vesen mozdul az ember onnan, ahol becsülik, szeretik. Nem volt köny- nyű, amikor ezeket az okos gépe­det idehozták. Sokan azért mentek el. Féltek tőlük.) — Hivatkozhatnánk az év eleji rehézségekre — teszi hozzá a fő- Dsztályvezető —, ha nem teljesíte- íénk a tervet. De minek? Ha ver­senyben akarunk maradni a világ­piacon, jól és pontosan kell dolgoz­unk. Teljesítjük exporttervünket; ne az igényünk. Sokszor megesett azonban, hogy a MÁV nem tudott vagont adni. Ez gondokat' okozott «• munkaszervezésben is, mert az em­bereket máshová kellett csoportosí­tanunk. Csaknem 600 ezer tonna az éves volumenünk, és körülbelül 200 ezer tonnányira kapunk vagont. Éppen ezért sokat szállítunk köz­úton is. Nincsen raktározási gondjuk? — Van is, meg nincs is. Területi­leg elférünk és szerencsére, ha meg­ázik az anyag, akkor sém haszna­vehetetlen. Egy a lényeg, hogyany- nyit tudjunk szállítani, amennyire a megrendelőnek szüksége van. Ügy mondjuk: nyitott bánya vagyunk. Mindig van termékünk és ha jön­nek, itt rögtön vehetnek is. A ter­melésünk felét helyben árusítjuk. Folyamatosan kiszolgáljuk a vevő­ket. Tavaly 128 millió forintos ár­bevételünk volt, az idén. 150 millió­Éjfél előtt indul az első kocsi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents