Pest Megyi Hírlap, 1980. december (24. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-21 / 299. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1980. DECEMBER 21., VASÁRNAP A kiállításon beszédes tablókon tárul fel a munkásmozgalom múltja, s tárgyi emlékek sora tanúskodik az elődök harcáról Van valami jelképes abban, hogy az az épületegyüttes, ahonnan év­századokon át az ország sorsát in­tézték — ma a kultúra, a művészet és a műveltség fellegvára, s mind­inkább azzá lesz. Amikor • a régi pesti lakos áttekintett a Duna túl­partjára, ott a király és a nála is félelmetesebb udvari nagyságok lak­helyét csodálhatta“ A két világhá­ború között meg éppen a főméltósá­gú kormányzóvá emelt fehérterroris­ta fővezér, Horthy Miklós reziden­ciáját, amelyhez a közember csak akkor juthatott közel, ha ünnepi al­kalmakkor zenés őrségváltást tartot­tak a palotaudvaron. Királyi vár, Budavári Palota né­ven ismerték itthon és a határokon túl a városrésznyi, dombtetőn emel­kedő épülettömeget. Egykori lakói aligha gondolták, hogy eljön majd az idő, amikor az udvari bálok, heted­hét országra szóló fogadások és gar- den-partyk helyén ugyanazoknak a koroknak munkáslakásait, sztrájkta­nyákat, a nyomor és az elnyomatás dokumentumait mutatják be. No meg: a mindezek ellen feltámadó magyar proletariátus harcait, ame­lyek végül is elvezettek a felszaba­dulásig, s azon túl máig. Évenként átlag kétszázezren nézik meg csupán a Magyar Munkásmoz­galmi Múzeum állandó kiállítását, amely saját otthonában, a Budavári Palota északi szárnyában már több mint öt éve állandóan nyitva tart. Nemcsak bemutat ez a kiállítás — noha nagy értéke az is, hogy jó másfél évszázadot fog át —, de ér­vel is. A cáfolhatatlan bizonyíté­kok, tárgyi és írásos emlékek nyel­vén mondja el: így éltünk Pannó­niában, meg kellett változnia az életnek, s íme, így, ennyire változott meg a magyar nép élete. Politizál tehát a kiállítás, s — közvetlenül vagy közvetve — politi­zál a többi kiállítás is, amelyeket a nevét három M-mel rövidítő múzeum rendez. Politika az is, hogy 1975-ben fotóművészeti tárlatot nyi­tott a felszabadulás 30. évforduló­jára — s az idén, a 35. évfordulón megismételte vándorkiállítás formá­jában. Nem kell hozzá sok kom­mentár, a képek önmagukért beszél­nek, elmondják: mennyi minden tör­tént hazánkban öt esztendő alatt. Minden múzeumnak feladata a múlt értékeinek őrzése és bemutatá­sa úgy, hogy abból tanuljon a mai és a felnövekvő nemzedék. Csodál­kozó iskolásgyerekek és új ismere­tek iránt fogékony középiskolások, szakmunkástanulók járják a buda­vári termeket: olyasmikkel találják szembe magukat, amiről mindaddig legfeljebb csak hallottak. A tárgyak­ban, életformában bemutatott múlt önmagában érvel — a jelen, a mai társadalom és a szocialista jövő mel­lett. Őrzi a múlt hagyományait a má­sik állandó kiállítás, a Kommunis­ták Magyarországi Pártja megala­kulásának emlékmúzeuma is. Ott rendezték be, azokban a szobákban, ahol 1918 végén elkezdte működését a KMP, bemutatva az első idők szervezkedéseit és harcait, az ala­pítókat, akik létrehozták a wilág második proletárállamát. De a mindennapi életben is túl kell látni az országhatárokon, s a politika állandóan túllép azokon. Nemzetköziségre tanítanak az MMM kiállításai, amelyeket más szocialis­ta országok hasonló intézményeivel közösen rendeznek vagy éppen ven­dégül látják azok gyűjteményeinek anyagát. Ez év elején a Szovjetunió Központi Lenin Múzeuma hozta el ide páratlanul érdekes dokumentu­mait, hogy bemutassa a magyar közönségnek Lenin születésének 110. évfordulója alkalmából. Ugyanakkor volt könyvkiállítás is a múzeum fa­lai között Lenin Magyarországon címmel. Ahhoz pedig több múzeum együtt­működésére volt szükség, hogy be­mutassák — csak az idei programot idézve — a KGST három évtizedét és a Varsói Szerződés negyedszáza­dát. Fiatal és idősebb látogatók egyaránt azzal távoztak a kiállítá­sokról, hogy sokat segített nekik, jobban megismerték szomszédainkat, barátainkat — és a közös célokat is. Rendszeres a kapcsolat szovjet, csehszlovák, lengyel, bolgár társin­tézményekkel, s ez azt is jelenti, hogy kölcsönösen megismerjük egy­más múltját és jelenét. A prágai Klement Gottwald Múzeum két éve hozta el A fasizmus a haladás és a béke ellensége című kiállítását Bu­dapestre, tavaly — többek között — Kuba mutatkozott be ugyanott, s rendeztek jugszláv, bolgár, szovjet kiállításokat is egy-egy témakörben. S éppen a kölcsönösség alapján — a magyar nép múltját és jelenét megismerteti a Munkásmozgalmi Múzeum külföldön is. Magyar kép­zőművészek a fasizmus ellen cím­mel Szófiában, A magyarországi munkásmozgalom története címmel Berlinben rendeztek kiállítást. A 60 éves a párt című kiállítás pedig — túlzás nélkül — bejárta a világ jó részét. A múzeumban és több vá­rosban bemutatott anyagot megte­kintették több szocialista országban, majd fejlődő és tőkés országokban is. Politizálni sokféleképpen lehet, s nemcsak közvetlen, direkt módon. Budapesttől húsz-egynéhány kilo­méterre, a Pilis déli szegélyén kí­gyózó régi bécsi országút mellett, a Kopár Csárda tágas parkolóján hét végén minden évszakban autók so­ra vár, míg utasaik a környező fenyveserdős dolomithegyeket jár­ják. A gondozott ösvényeken öröm a séta, üdítő a levegő, és remek a kilátás. De tudják-e a kirándulók a fenyő fedte hegyek közt, hogy a csárdát miről nevezték el kopárnak? Irtás voit Ezer hektár kopár terület volt a Pilis-hegység és a budai hegyek sze­gélyén húzódó dolomithátakon, mert onnan 250—300 éve lepusztult az er­dő, sőt nem kis részben a talaj is. Irtották, hogy fát szerezzenek, s le­gelőkhöz jussanak. A szentendrei állami erdőfelügye­lőség az 1920-as évek elején már el­határozta a kopár területek be­telepítését, s meg is kezdték kétéves magágyi feketefenyő-csemetével, a szentendrei erdészet támogatásával. De öt esztendő alatt — 1927-ig — 40 hektárt tudtak csak telepíteni ott, ahol volt talaj. Akkor került Pilis- csabára Alcsutról Dévényi Antal er­dész az apjával — s a nagyapa és a dédapa szakmai tapasztalatának, természetszeretetének örökségével. Amikor azután harminc évi munka után az elsők között tüntették ki az erdészek rangos szakmai elismerésé­vel. a Bedö Albert emlékéremmel, az okiraton már 300 hektár eredmé­nyes erdősítése állt! Azóta lényegé­ben be van telepítve az ezer hektár, csak cserjepótlások adódnak rajta. A piliscsabai Kopár Csárda körüli dolomit a térképeken nagyjában a Zajnáthegyek vidéke. A föld közép­korának emléke ez a mintegy két­százmillió éves kemény, üledékes kőzet, amelyet a mélyben működő erők emeltek a felszínre, a Pilis­hegység és a budai hegyek fiatalabb csúcsai közé. E hatalmas erdők a nem gyűrődő üledéktábla egy-egy darabját kitör­Politika az is, hogy bemutatta az MMM a nemzetközi gyermekév al­kalmából a gyermeksorsot a régi Magyarországon. Nemkülönben az, hogy az Alkoholellenes Munkásszö­vetség megalakulásának 75. évfor­dulója alkalmából — vagy inkább ezt az alkalmat kihasználva — a múzeumban, a főváros más helyein és országszerte rendeztek kiállítást A munkásmozgalom az alkoholizmus ellen címmel. Aligha kell magyaráz­ni, hogy nem csupán a múltról, a hagyományokról volt és van szó ezen a kiállításon — de nagyon sok a jelenre levonható, levonandó tanul­ság is. Mint ahogyan abból a kiállításból is, amely rövid budapesti bemutatás után most járja az országot Memen- tó, 1944 címmel, s a fasizmus ma­gyarországi rémtetteinek legmegrá­zóbb dokumentumait tárja a nagy- közönség elé: a deportálásokat. Nemcsak szemléltet — mozgósít is a régi és az új fasiszták, a fasizmus minden rendű-rangú megnyilvánu­lásai, továbbélése ellen. Új tervek készülnék a budavári falak között. Jövőre — többek között — a szocialista brigádmozgalomról rendeznek kiállítást Budapesten és az ország számos helyén. Elkezdik A munkásmozgalom története a pla­kátok tükrében című kiállítássoro­zatot, amelynek első része az 1860— ték, úgy nyomják fel. Eltérően „ro­konától”, a mészkőtől, amelyet a víz old, a szél, s a nap mállaszt, por­laszt, a dolomit kémiailag igen szi­lárd, összetartó anyag. Ha törik, akkor sem porrá: kis darabkákká hullik szét. E tulajdonsága miatt ne­hezebben képződik, belőle talaj, mint a mészkőből. Évezredek során azért a piliscsa­bai és pilisvörösvári dolomitot is többé-kevésbé megszállta a növény­zet. Az északi lejtőkön bükk, juhar, berkenyék, a délin a molyhos töl­gyek mellett a völgyekben cser, vi­rágos kőris és berkenyék vertek gyö­keret. Néhány öreg bükk tanúskodik még ma is a hajdani — az irtáso­kat megelőző — természetes, fás növénytakaróról. Az irtás és a sarj- haj tásnak sorozatos legeltetése és fölégetése nyomán azonban az alj­növényzet, sőt sok helyen a gyér termőréteg is lepusztult. Ez magá­ban is jócskán megnehezítette az új­raerdősítést. Ehhez járultak a nem csekély hőingadozás meg a kevés csapadék. Ott télen nemegyszer mí­nusz 20, nyáron pedig a déli olda­lakon a föld színe fölött 45—50 fo­kot is mutat a hőmérő! Az ilyen helyeken a magágyi csemeték egy­szerűen megsültek és kidőltek. Magról vetett erdők Noha a magágyi csemetékből sok kipusztult, főleg a júliusi kánikulá­ban a déli oldalakon, Dévényiék mégis folytatták a telepítést. Két évtized alatt 150 hektár erdőt ül­tettek. S közben arra gondoltak, va­jon nem bímá-e jobban a helyi kö­rülményeket az ott nőtt feketefenyő magja, amelyet az erdősítendő terü­leten kiképzett teraszok barázdáiba vetnének. A sok magból talán több ellenállóbb akad, így eredményeseb­ben haladhat az erdősítés. S 1948 őszén elkészítették az első teraszo­kat — majd az eredményen felbuz­dulva fokozatosan . rátértek a mag­ról való erdősítésre. 1918 közti időszakot öleli fel. Évfor­dulókhoz, eseményekhez kötődve és azon kívül is .egész sor, közérdeklő­désre számot tartó kiállítást rendez­nek a hatodik ötéves tervidőszakban. Együttműködnek a' művészeti szö­vetségekkel is — hiszen a művészet eszközeivel lehet és kell erősíteni a maguk nyelvén úgy is sokat mondó dokumentumok szavát. Volt és van fotókiállítás a múzeumban és or­szágos vándorúton — most éppen az 50 év előtti, 1930. szeptember 1-i tüntetést mutatják be az érdeklő­dőknek fényképeken. Könyvek, fest­mények, grafikák, szobrok színesítik a kiállításokat. Jövőre Kondor Béla születésének 75. évfordulóján nyílik képzőművészeti tárlat, két év múlva a Magyarországi Munkás Dalegyletek Szövetségének ugyancsak háromne­gyed évszázados fordulóját a KÖTÁ- val együtt, hazai és külföldi mun­káskórusok felléptével ünnepük meg. Az ősi Budavár romokból újjá­épült falai között új közönség jelent meg. Séta közben, a főváros pano­rámájában gyönyörködve, a Nem­zeti Galéria tőszomszédságában lát­ható munkásmozgalmi kiállításokat tekinti meg. Kiállításokat, amelyek újszerűén tárják látogatóik elé a múltat és a jelent, itt és ország-vi- lágiáró vándorútjaikon. Gyönyörködtetve és politizálva. VÄRKONYI ENDRE Nem csupán feketefenyővel fed­ték a kopár hegyeket, jóllehet, ez a Kisázsiából származó fenyőfaj a legigénytelenebb. Ez fedi most a kopár terület 80 százalékát, 5 száza­lékát pedig erdei fenyő. További 5 százalékot tesz ki az ültetett cserje (vadrózsa, cserszömörce, galagonya, s a völgyekben próbaként a celtisz), és 10 százalékot az ugyancsak ülte­tett — egyébként a terület eredeti növényzetébe tartozó — virágos kő­ris, valamint a barna erdőtalajú ár­nyas völgyi részekben a cser és a kocsánytalan tölgy és próbaként egy kevés vértölgy, magyar tölgy, tatár juhar, vadrózsa. Vakond a hegytetőn Dévényi Antal visszaemlékezése szerint vad és madár senr igen járt a kopár vidéken, amikor ő fiatalon odakerült. Néhány évvel' utóbb, 1929- ben József főherceg Korzikáról és Szardíniáról hozatott muflonokat. Ám ahogy beerdősült a terület, több más vad kiszorította őket, s ma csak váltóvadként fordulnak ott elő. Meg­telepedett a vaddisznó, télen, főként tavasszal megjelennek a szarvasok, az őzek, s változatos a madárvilág. A tél vége azért visszacsalja a muf­lonokat is — a friss táplálékra, vi­taminra éhes állatok rágásának nyo­ma tanúsítja ezt a virágos kőrisek kérgén. Különös, hogy a vakond szintén mennyire birtokába vette az évtizedekkel ezelőtt zömében talaj- talan területet: már a hegytetőkön is belebotlunk a járatait jelző kis földtúrásokba a fák alatt, ahol a fenyőtűk milliói lassan humusszá válnak. A természetkedvelőket, a kirándu­lókat azonban talán jobban érdekli az, hogy az erdőket 30 km-nyi — 80 cm széles — bejáróét hálózza be, s ez a legszebb kilátást nyújtó s a felszín formáit és növényzetét te­kintve egyaránt változatos részeken vezet át. NÉMETH FERENC i * ti#«* 1« üf?3? «Iliiéi! •­> >: .m>M MérM «felt atefüii y <t:i -A * <«■» mm Pest megyei vonatkozásokat is felfedezhetünk a tablókon. A képünkön látható portrék egyike (baloldalt az első kép): Hunya István, a MEDOSZ elnöke. BARCZA ZSOLT felvételei Vadrózsák, muflonok birodalma Erdő a dolomiton Politizáló kiállítások Önmagában érveli múlt

Next

/
Thumbnails
Contents