Pest Megyi Hírlap, 1980. december (24. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-14 / 293. szám
1980. DECEMBER 14., VASÄRNAP xMinmi 3 KÁDÁR JÁNOS FELSZÓLALÁSA A SZAKSZERVEZET! KONGRESSZUSON szág és a vállalatok ügyeibe, s erre szükség is van. Éppen ezért a párt nemcsak ma dolgozik jól együtt a szakszervezetékkel s tekinti őket munkatársnak, arcostársnak, hanem országos és helyi ügyekben egyaránt a jövőben is támaszkodik rájuk. Véleményünk szerint a szakszervezeteknek önállóan kell dolgozniuk, csak így lehetnek erős támaszai nagy, közös szocialista ügyünknek. Munkájukban természetesen és helyesen érvényesül a párt vezető szerepe. Ennek módja, hogy a szakszervezetekben is dolgoznak párttagok, s az ő feladatuk, hogy érvekkel érvényt szerezzenek a párt álláspontjának. A párt is, a szakszervezet is a munkásosztály szülötte. A népfrontiban is együtt dolgozunk és közösen munkálkodunk a tömegek javára. Szorosan együvé tartozunk és jó szellemben dolgozunk közös céljaink eléréséért. KETTŐS FUNKCiÓ A szocialista rendszerben, s így hazánkban is a szakszervezetnek kettős funkoiója van. Az egyik a munkáshatalom erősítése, és a szocialista építés programjának megvalósítása; a másik, a szervezett dolgozók érdekeinek védelme, képviselete. E kettős funkció megvalósítása értelmes, szép feladat. Szakszervezeteink — a. párttal és minden más aktív társadalmi erővel szoros egyetértésben — tevékenyen harcolnak a békéért. Ennek szolgálatába állítják nemzetközi munkájukat, amely jó, hasznos és továbbá lehetőségeket kínál, s nemcsak itthon, hanem külföldön is nagy elismerésinek örvend. Felszólalt itt a Szakszervezeti Világszövetség megbízott titkára, aki méltatta azt a tényt, hogy a Szakszervezeti Világszövetség magyar elnököt választott. Ez is egyfajta elismerése a magyar szakszervezetek gyakorlatának, munkájának. Őrizzék továbbra is ezt a megbecsülést, gyarapítsák tovább nemzetközi tekintélyüket. Az IVJSZMP Központi Bizottsága rendszeresen foglalkozik a nemzetközi helyzet kérdéseivel. Alig egy hete a Varsói Szerződés tagállamainak vezetői Moszkvában találkoztak és — miként a közleményben is olvashatták — megtárgyalták a világpolitika néhány fő problémáját. Eszmecsere a folyosón: Kádár János szovjet vendégekkel beszélget. Bal oldalt: Vlagyimir Jakovlevics Pavlov nagykövet, középen: Alek- szej Ivanovics sibajev, a szovjet szakszervezetek központi tanácsának elnöke KÜLPOLITIKÁNK ALAPELVE A nemzetközi helyzetet ma az jellemzi, hogy világméretekben folyik a küzdelem az imperializmus és a haladás eföi között. Egyidejűleg jelen vannak és hatnak az enyhülés és a feszültség elemei. Vannak — sajnos — régi feszültség- gócok a Közel-Keleten és másutt. Az utóbbi időben ilyennek számít a Perzsa-öböl vidéke is, ahol Irak és Irán háborúzik. Meggyőződésünk, hogy ez a háború az egyik félnek sem előnyös, csak az imperializmus malmára hajtja a pizgfe A‘*hemzetknzi helyzetét" károsan befolyásolja a NATO vezető köreinek az a több évvel ezelőtti elhatározása, hogy új fegyverkezési hullám elindításával katonai fölénybe próbálnak kerülni a szocialista világgal szemben. Fel akarják borítani azt az egyensúlyt, ami ma többé-kevésbé ilismert. Mi ellenezzük ezt a próbálkozást, mert mérhetetlen anyagi terheket ró a világ valamennyi népére, elképesztő mennyiségű fegyverzet felhalmozódására vezet és növeli a iáborús konfliktus veszélyét. A NATO törekvéseivel mi jaját politikai álláspontukat szegezzük szembe, amely a moszkvai közleményben is kifejezésre jutott. Valamennyi vitás nemzetközi kérdés targjaiásos megoldásának hívei vagyunk, ellenezzük a fegyverkezési versenyt. dozzátesszÜK ugyanakkor: a .VATO részéről illúzió, hogy erőfölényre tehet szert. Mi az egyenlő biztonság elvét valljuk és ajánljuk a NATO-nax is, hogy ezt valósítsuk meg a íegj verzet alacsonyabb szintjén. Ez mérsékeltebb terhet róna az emberiségre és csökkentené a háborús veszélyt. Ez a mi külpolitikánk, amelyet népünk helyesel és támogat. Ezt képviseljük ,az Egyesült Nemzetek Szervezetében, a bácsi és a madridi tanácskozáson, és ezt fejtettük ki legutóbb Moszkvában is. A moszkvai találkozó egységes volt a helyzet megítélésében és abban az eltökéltségben, hogy tóvá ob folytatjuk harcunkat az emberiség létérdekéért: az enyhülés megszilárdításáért és a veszélygócok felszámolásáért. Ezt fejezték ki Brezsnyev elvtárs Indiában elhangzott javaslatai a Perzsa-öböl és az Indiai-óceán problémáinak igazságos megoldására. A szocialista országok készek a szemben állók érdekeit is figyelembe venni, s mindkét fél számára elfogadható megoldást találni. Ebből indulnak ki a szovjet javaslatok is, amelyekkel teljes mértékben egyetértünk. Külpolitikai tevékenységünkben a jövőben is építünk népünk támogatására, támaszkodunk szocialista szövetségeseinkre. Az el nem kötelezett országokkal együttműködésre törekszünk. Az enyhülésért folytatott küzdelemben számítunk a fejlett kapitalista országok reálisan gondolkodó polgári politikusaira is, akikkel készek vagyunk partneri viszonyt folytatni, hogy keressük a mindkét fél számára elfogadható megoldásokat. Mély meggyőződésünk, hogy az enyhülésért folytatott küzdelem Európa és a világ összes népeinek közös érdeke. Külön kívánok szólni a lengyelországi helyzetről, amelyről — mint ismeretes — Moszkvában is beszéltünk. Valójában érthető, hogy jelenleg mind a világ haladó erőinek, mind a szocializmus ellenségeinek a figyelme — természetesen más-más előjellel — Lengyelország felé fordul. Mi azt tartjuk szem előtt, hogy Lengyelország szocialista állam, a Varsói Szerződés tagja, az európai béke egyik fontos tényezője. Álláspontunk világos, nyilvánosan kifejtettük a Központi Bizottság állásfoglalásában és az országgyűlés előtt. A magyar és a lengyel népet hagyományos baráti érzelmek fűzik össze. Mi ezt nagyra értékeljük és őrizzük. Még fontosabb és meghatározóbb, hogy a magyar és a lengyel munkásosztály között csztályszolidaritás van, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Lengyel Egyesült Munkáspárt testvérpártok. Összeköt bennünket az érdekek, a szocialista célok és világnézetünk azonossága. Ezért vagyunk teljes mértékben szolidárisak a Lengyel Egyesült Munkáspárttal, a lengyel munkásosztállyal és néppel. A Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság között a kapcsolatok széles körűek és sokoldalúak. A gazdasági együttműködés szoros szálai fűznek össze bennünket, és ezért is érdekeltek vagyunk abban, hogy Lengyelországban szilárd szocialista viszonyok legyenek. Azt kívánjuk, hogy a lengyel munkásosztály, a lengyel nép, pártja vezetésével találja meg a szocialista megoldást azokra a problémákra, amelyek Lengyelországban az idők folyamán felhalmozódtak, feszültséget okoztak és ma jelentkeznek. Kívánjuk, hogy a párt vezetésével a lengyel munkásosztály és a lengyel nép maga oldja meg ezeket a problémákat és biztosítsa Lengyelország továbbhaladását a szocializmus útján. Ügy véljük, hogy ehhez a lengyel kommunistákban, munkásokban, a lengyel hazafiakban megvan az erő. A moszkvai találkozó közleménye is kifejezte, hogy — miként a lengyel elvtársak meghatározták — Lengyelország szociálista állam, a szocialista országok közösségének szilárd tagja, az volt és marad a jövőben is. Ezt kívánjuk mi is! Olyan világban élünk, amelyben a szocializmus világrendszerré vált, és mind több ország vallja magáénak a szocializmus programját. Még van gyarmati uralom, faji diszkrimináció Dél-Afrikában és másutt, de a gyarmati rendszer végérvényesen összeomlott. A népek elszánt harcot folytatnak a neokolonializ- mus ellen, mert saját országuk, sorsuk urai, a nemzeti szuverenitás birtokosai akarnak lenni. Az imperializmus már régen nem egyedüli ura a világnak. Minden nép szabad akar lenni és saját sorsát önmaga akarja irányítani. A föld urai egyre inkább a föld népei lesznek! Nincs a világon olyan erő, amely a történelem kerekét vissza tudná fordítani. Ezek a világ realitásai. Ilyen körülmények között javasoljuk a békés egymás mellett élést. A két társadalmi rendszer folytasson békés versenyt és végül is az eszmék, a példa ereje győzzön. Addig pedig működjünk együtt minden olyan kérdésben, amely valamennyi népnek egyformán érdeke': a béke megtartásában, a fegyverkezés lefékezésében és a leszerelésben. Ez a mi politikánk! Nehéz, áldozatos munkát kívánó belső feladatokat kell megoldanunk és bonyolult nemzetközi helyzetben kell élnünk és dolgoznunk. A szocialista társadalom a munka társadalma, mi csak a munkából élhetünk, nem úgy. mint a kizsákmónyolók. Mai viszonyaink között elsősorban munkülföld: vendégek Huszonhat ország 20 szakszervezetének és 6 nemzetközi szervezetének a képviselői vesznek részt a magyar szakszer- , vezetek XXIV. kongresszusán. A Szaaszervezetek Országos Tanácsának meghívására a kongresszuson képviselteti magát a Független Szakszervezetek össz- ciprusi szövetsége Kosztasz Aiumi.auesz elnoa vezetesevel, az Össz-ciprusi JÜunkásszövetség Andreasz Ziartidesz főtitkár vezetésével, a Csehszlovák Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom központi tanácsa Karel iiofímann elnök vezetésével, a Finn Szakszervezetek Központi Szervezete (SAK) l't'kku Oivio elnök vezetesevel, a 1 randa Altalanos Munkásszövetség (CGT) Georges Séguy főtitkár vezetesevel, a Görög Diktaturaellenes Munkásfront oreszüsz Kacivassziiio elnök vezetésével, a Lengyel Szakszervezetek koordinácios bizottsága Albin Sziszka vezetésével, a Német Szakszervezeti Szövetség (DGB) Heinz Oskar Vetter elnök vezetésével, az Olasz Hármas Szövetség, CGIL—CISL—UIL Luciano Lama CGIL-főtitkár vezetésével, a Skót Szakszervezeti Kongresszus James Morrel elnök vezetesevel, a Szabad Nemet Szakszervezeti Szövetség (FDGB) Harry ’lisch elnök vezetésével, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsa Alekszej Sibajev elnök vezetésével. Elküldte képviselőjét a Bolgár Szakszervezetek Központi Tanacsa, a Francia Demokratikus Munkásszövetség (CFDT), a Görög Egyesült Diktaturaellenes Szakszervezeti Mozgalom, a Holland Szakszervezeti Mozgalom Szövetsége, a Jugoszláv Szakszervezeti Szövetség, a Kambodzsai Szakszervezeti Szövetség, a Koreai Egyesült Szakszervezetek Központi Tanácsa, a KuDai Dolgozók Központja, a Laoszi Szakszervezetek Szövetsége Központi Tanácsa, a Máltai Általános Munkásszövetseg, a Mongol Szakszervezetek Központi Tanacsa, az Osztrák Szakszervezeti Szövetség (DGB), a San Marinó-i Egységes Szak- szervezeti Központ, a spanyol Munkabizottságok Szakszervezeti Szövetsége, a Portugál Általános Munkásszövetség — Intersm- dical, a Komán Szakszervezetek Általános szövetsége, a Vietnami Általános Szakszervezeti Szövetség. A Szakszervezeti Világszövetség küldöttséget Ibrahim Zaka- ria megbízott főtitkár vezeti. A Munka Világszövetsége, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal, továbbá az Afrikai Szakszervezeti Egységszervezet, az Arab Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége es a Latin-amerikai Dolgozók Állandó Egységkongresszusa képviselői is részt vesznek a magyar szakszervezetek XXIV, kongresszusán. kával kell nemes céljainkért küzdeni. Feladataink megoldásához van erőnk és nemzetközi hátterünk, támaszunk. A szakszervezeti mozgalom, egész népünk, számíthat arra, hogy a párt betölti történelmi hivacá- sát. A párt pedig számít és támaszkodik a szakszervezetekre, a munkásosztályra, a szövetkezeti parasztságra, az értelmiségre, dolgozó népünkre. A párt és a nép — s elmondhatjuk, hogy a szakszervezet és a tagság között az első törvény a kölcsönös bizalom legyen. Ez politikánk alapkérdése. A bizalom hatalmas erő, amelyet meg kell őriznünk a jövőben is. A bizalom, a nyílt és az őszinte beszéd jó befektetés. A párt továbbra is ezt a gyakorlatot akarja követni és nagyra értékeli a nép fejlődő politikai érettségét és felelősségét, amely minden fontos kérdésben megmutatkozott. Biztosak vagyunk abban, hogy ez a jövőben is igy lesz. Végezetül engedjék meg, hogy a Központi Bizottság nevében még egyszer sok sikert kívánjak önöknek és “'az önök személyében mindazoknak, akiket képviselnek. . FOLYTATÓDOTT A SZOT-JELENTÉS VITÁJA Kádár János nagy tapssal fogadott beszéde után Király Mihály, a HVDSZ budapesti bizottságának titkára, a helyiipari dolgozók ötéves munkájáról számolt be a kongresz- szusnaik. Irházi Lajosné, a Szakszervezetek Békás megyei Tanácsának vezető titkára az ellenőrzés fejlesztéséről szólt. Harry Tisch, a Szabad Német Szakszervezetek Szövetségének elnöke csaknem kilencmillió szervezett NDK-beli dolgozó baráti üdvözletét tolmácsolta, majd a két ország szakszervezetei közötti kapcsolatról szólva kiemelte, hogy azt a barátság és szoros együttműködés jellemzi, amely A kép előterében: a külföldi delegátusok azonos célok és eszmények alapján jött létre. A két ország szakszervezetei azonos társadalmi és szociális feltételek mellett működnek. A felszólaló befejezésül az enyhülési politika, a béke fontosságáról beszélt, leszögezve, hogy a béke megtartása és biztosítása változatlanul a szakszervezeti érdekképviselet legfontosabb feladatai közé tartozik. Zomöori Ildikó, a Franklin Nyomda monószedője a nyomdászszakszervezet elnökségi tagja javasolta, hogy a különféle információs csatornákon az eddiginél több és rendszeresebb tájékoztatást adjanak a szakszervezetek munkájáról. Pekka Oivio, a Finn Szak- szervezetek Központi Szervezetének elnöke méltatta Magyarország és Finnország szilárd és baráti kapcsolatát, ami különösen jól tükröződik a két ország szakszervezeteinek együttműködésében is. Utalt arra, hogy olyan kis népeknek — mint Magyarországé és Finnországé — kiváltképp fontos, hogy aktívan vegyenek részt az emberiség sorskérdéseinek előmozdításában, a fegyverkezési hajsza megállításában, a feszültségek csökkentésében, a világbéke megőrzésében. A finn szakszervezetek is következetesek abban, hogy tovább éltessék Helsinki szellemét. Heinz Oskar Vetter, a Német Szakszervezeti Szövetség elnöke mindenekelőtt a magyar—NSZK szakszervezeti kapcsolatok, különösen az utóbbi tíz esztendőben tapasztalható elmélyüléséről szólt. Ezt követően az enyhülés, a béke, a társadalmi rend és stabilitás fontosságát hangsúlyozta. Kiemelte, hogy a Német Szakszervezeti Szövetség Helsinki szellemében, az enyhülést oszthatatlannak, az egész világra érvényesnek tartja. Közös feladatunk — mondotta —, hogy megtartsuk a békét és a szabadságot minden ember számára a világon. Kriston István, a salgótarjáni Volán 2. számú Vállalat szb-titkára felhívta a figyelmet a forgalmi értelmiség fokozottabb érdekképviseletére, egyben alkotókészségük, szellemi kapacitásuk jobb hasznosítására. Hamied Dzsallud, az Arab Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének főtitkára beszédében kiemelté, hógy a szervezett arab dolgozók fontosnak tartják a magyar szak- szervezetekkel és a magyar néppel folytatott baráti' és együttműködési kapcsolatot, amelyet erősít az a kölcsönös megértés, hogy az arab szak- szervezetek felveszik a harcot az imperializmus, a cionizmus és a nemzetközi reakció támadásaival szemben. Nagyra becsülik, hogy a világ haladó erői és a baráti Szovjetunió, valamint a többi szocialista ország támogatja ügyüket. Jüüuts Vittori, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal mun- kalcsoporttal foglalkozó osztályának európai felelőse átadta a kongresszusnak a hivatal vezetőinek es munkatársainak üdvözletét. Elmondotta, hogy a magyar szakszervezetek tevékenyen részt vesznek a szervezet munkájában. Magyarország eddig 45 nemzetközi munkaügyi megállapodást írt alá, és azok végrehajtásában, megvalósításában fontos szerepet töltenek be a szakszervezetek. Rákii Lajosné, a Zalaegerszegi Ruhagyár szb-titkára hozzászólásában annak az üzem- és munkaszervezésnek a tanulságairól számolt be, amelyet az iparban elsőként náluk hajtottak végre. Krau.h Pálné, a Pamutfonóipari Vállalat vezérigazgatója elmondotta, hogy a kollektív szerződések rendszere jól bevált. A dolgozók egyre jobban magukénak érzik a szerződéseket és élnek is az azokban biztosított jogaikkal. Tóth János, a 31. sz. Építőipari Szakmunkásképző Intézet tanulója elmondotta, hogy náluk is megalakult a szak- szervezetek tanulói alapszervezete, amelynek működését az idei tanévtől kezdve jelentősen javította az egységes szabályzat. Flórián Gyuláné, a Győr megyei Kórház és Rendelőintézet asszisztense, az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete központi vezetőségének tagja felszólalásában az egészségügyi ellátás társadalmi elismeréséről beszélt. (Folytatás a 4. oldalonJ
