Pest Megyi Hírlap, 1980. december (24. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-14 / 293. szám

4 "kMüop 1980. DECEMBER 14., VASÄRNAP TANÁCSKOZIK A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK XXIV. KONGRESSZUSA Úlravaló az életre (Folytatás a 3. oldalról.) Juhász András, a KISZ KB titkára megállapította, hogy az elmúlt időszakban határozot- tabbá, eredményesebbé vált az ifjúság körében a szakszerve­zeti munka. A fiatalok közűi is ■ sokan kerültek választott szakszervezeti tisztségbe. Az ifjúsági szövetség és a szak- szervezet közös tennivalóiról szólva még hatékonyabb együttműködést sürgetett an­nak érdekében, hogy a válla­latok jobban támaszkodjanak a műszaki fejlesztésben az újí­tómozgalomra, az Alkotó ifjú­ság pályázat eredményeire, s ne mulasszák el a segítség­nyújtást a még kiforratlan, de sokat ígérő ötletek kidolgozá­sához sem. NÉGY SZEKCIÓÜLÉS Délután a kongresszus négy szekcióban folytatta munkáját. A gazdasági építőmunka szak- szervezeti feladataival kapcso­latos javaslatokat Gál László főtitkárhelyettes vezetésével vitatták meg. A főtitkárhelyet­tes elmondotta, hogy a szak- szervezeti testületek ajánlásaik­éin támogatásukról biztosítot­ták a minőségi munka és a hatékonyság ösztönzésére kü­lönböző szinten hozott intéz­kedéseket. Felvetették, hogy a szocialista versenymozgalmat az eddigieknél is jobban a legfontosabb gazdasági célok szolgálatába kell állítani. A vitában többen kifejtet­ték, hogy a korszerűsített bé­rezési formák ösztönző hatá­sa mindinkább érvényesül, de még előfordul, hogy a prémiu­mok, jutalmak feltételeit előre és minden részletében ponto­san nem határozzák meg. Élénk vitát váltott ki a vál­lalati tervezésben való szak- szervezeti részvétel. Azt sür­gették, hogy az üzemi testüle­tek kapjanak az eddiginél részletesebb információt a ter­vekről.- Amennyiben a tervek évközben megváltoznának, úgy a módosítás okait — lehetőleg időben — közöljék a kollektí­vával Többen a nem megfelelő munkahelyi légkört okolták azért, hogy esetenként elma­radnak a várt gazdasági sike­rek, eredmények. Akkor van ez így, ha a munkát jobbító bírálatok nem kapnak zöld utat, ami kedvét szegi a kol­lektívának. A szakszervezeteknek az el­osztással és az érdekvédelem­mel kapcsolatos feladatait Du- schek Lajosné SZOT-titkár ve­zetésével vitatták meg. A SZOT titkára hangsúlyozta, hogy ma már az összes jöve­delmeknek 31 százaléka, azaz évi 130 milliárd forint a béren kívüli társadalmi juttatásokból származik. A szakszervezet álláspontja szerint fontos politikai kérdés a rendszeres juttatások reál­értékének megőrzése. A vitában hozzászólók egyetértettek az alacsony nyugdíjak, a családi pótlék és a gyermekgondozási segély emelésének szükségességével. Felhívták a figyelmet az óvo­dák mellett a bölcsődék gyor­sabb ütemű építésének szük­ségességére s ebben a társa­dalmi összefogás jelentőségére. Szóltak arról, hogy a szociá­lis terv azonban még sok he­lyen nem egyenrangú a vál­lalati terv többi fejezetével. A szakszervezeti nevelő­munka eredményeit és tenni­valóit Virizlay Gyulának, a SZOT titkárának vezetésével vitatták meg. A titkár utalt arra, hogy évente 600 ezer dolgozó vesz részt politikai tömegoktatás­ban, 640 ezer rendszeres olva­sója van a szakszervezeti könyvtáraknak, évente mint­egy négymillió ember jelenlé­tében 44 ezer ismeretterjesztő előadás hangzik el. A szakszervezetek nevelő- munkájának egyik legfőbb célja — hangsúlyozták a vitá­ban felszólalók — a szocialis­ta emberi értékek terjesztése. Többen rámutattak, hogy a nevelőmunkának fontos bázi­sai a szocialista brigádok. So­kan foglalkoztak az értelmiség szerepével is; jobban kell szá­mítani rájuk, jobban kell hasznosítani a köz szolgálatá­ban műveltségüket, tudásukat. Az üzemi, a munkahelyi és a szakszervezeti demokrácia továbbfejlesztésének feladatait Jakab Sándor vezetésével vi­tatták meg. A főtitkár-helyet­tes tájékoztatta a küldötteket arról, hogy a szakmai és te­rületi szakszervezeti szervek e témában, mintegy 150 ajánlást, javaslatot küldtek a kong­resszusnak. A vitában egységesen fog­laltak állást abban, hogy most már időszerű véleményezni a gyárak, gyáregységek, üzemek vezetőinek tevékenységét is. Megítélésük szerint a vezetők kinevezésénél, felmentésénél is indokolt a bizalmi testület, a szakszervezeti csoport vélemé­nyének meghallgatása, főként az önelszámolású egységek­ben. A szakszervezeti élet demok­ratizmusának fejlesztése érde­kében az ajánlások egy része kéri a szakszervezeti válasz­tási eljárás gyákorlatának egy­szerűsítését. Az ajánlások nagy része érvényesül már a kongresszu­si határozattervezetben, ma­radnak olyan konkrét ja­vaslatok, amelyeket a SZOT vezető testületéinek munka- programjába célszerű beépí­teni, s vannak olyan indítvá­nyok, amelyeket az ágazati­iparági szakszervezet gondjai­ra bíznak. A négy szekcióülésen össze­sen 197-en jelentkeztek felszó­lalásra. Közülük 49-en mond­ták el véleményüket, míg 148- an írásban juttatták el hozzá­szólásukat. A kongresszus ma plenáris üléssel folytatja munkáját. Itt szerettek, hazajöttem Ügy tartják; a madár is ki­veri fészkéből a fiókáit, ha azok már tudnak repülni. Az ember is. Néha azonban az ember kegyetlenebbnek bizo­nyul, talán nem is szándéko­san. de tetteinek, cselekede­teinek felelőtlen sorozatával. S a fészekből idő előtt ki- pottyan_ a fióka ... ★ — Mindig verekedtek. Csak úgy röpködtek a tányérok. A tanító néni is azt mondta, hogy ez így nem mehet to­vább. Meg mindig jött Frici, a drága barátja az apunak... — És te is kikaptál? — Fakanállal megvert az a csúnya Mariska néni. — Kicsoda? berendezett intézet lakói jól tudják, hogy lesz fenyőfa, s alatta sok-sok ajándék; itt a sors szeszélye nem csalja meg őket várakozásukban. A kol­lektív otthon miközben a biz­tonságot garantálja, próbálja helyettesíteni a távoli, a már szétzilálódott fészkeket is. Va­jon milyen sikerrel? ★ B. Irén állami gondozott­ként kezdte életét; hatéves volt, amikor szülei magukhoz vették. Több mint egy évti­zed elteltével ismét Pomázon találom, az intézetben. — Miért jöttél vissza? — Mert szép emlékeim fű­ződnek ide. szorongattam a teli bőrön­döt ... — És tanulhatsz is. — Igen. Ápolónő szeretnék lenni, megígérték, hogy elin­tézik, és jövő ősszel beiratkoz­hatok az iskolába. Addig kór­házban szereznek helyet, vagy Kerepestarcsán, vagy Vácon. ★ B. Irén számára, aki na­gyon zilált lelkiállapotban ér­kezett az intézetbe, úgy tűnik: menedéket nyújtott a kollek­tív otthon. Ö így fogalmazza meg; Itt végre megkaptam a lehetőséget rá, hogy ember le­gyen belőlem. S ha ez kissé patetikusan hangzik is, a ti­zenhét éves lány őszintén így érzi. S őszintén hangzik a Pest megyei Gyermek- és If­júságvédő Intézet igazgatójá­nak, dr. Simon Lajosnak a válasza is erre; Vedd ezt ter­mészetesnek, kislányom. Igen, hát végül is termé­szetes, hogy a társadalom ki­igazítja azokat a rossz irány­ba fordult sorsokat, melyek­nek a felnövekvő kis embe­rek nem előidézői, csupán csak szenvedői. És természe­tes az is, hogy mindez ko­moly pénzbe kerül, hiszen in­tézményesen kell gondoskodni — Pest megyében például 3 ezer ötszáz kiskorú — felne­veléséről. Sőt, miután átlépik a nagykorúság küszöbét, s be­fejezve tanulmányaikat elkez­dik önálló életüket, sokan út- ravalót is kapnak az állami otthontól. — Három éve — lapozza fel az iratokat Novotny Antal utógondozó-nevelő — igen ko­moly összegeket tudunk folyó­sítani neveltjeinknek. Azok­nak, akik tanulmányaikat si­keresen befejezve diplomát, vagy szakmunkás-bizonyít­ványt szereztek. Az idén pél­dául 26-an kaptak útravaló tőkeként összesen 478 ezer fo­rintot, és még év végéig 6 fiatalnak mintegy 100 ezer fo­rintot osztunk ki. ötezertől 30 ezer forintig tejed ez a se­gítség, tartós használati tár­gyak vásárlására, vagy otthon alapítására — telek, építő­anyag vásárlásra, lakásbeug­róra — fordíthatják. ★ — A nagymamám. A hétéves kis Kati búzgón vizsgálgatja hüvejkujját. Az­tán vet egyet a fején, s kije­lenti ; — De most már nem baj. Nekem nagyon jó itt, és csak akkor megyek haza megint, ha megígérik, hogy többé nem veszekednek. A hétéves kislányt egyéb­ként édesapja kérésére vették állami gondozásba. A levél — melyet a pomázi Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetnek írt — ezzel a mondattal zárult: ké­rem a segítségüket. A segítség pedig: néhány napja elhozták szüleitől a kis­lányt, miközben édesanyja el­len kényszer elvonókúrát kez­deményeztek. — Szeretsz iskolába járni? — Uhüm — bólint nagyot Kati, majd dicsekedve hozzá­teszi: — Eddig még mindig csak piros pontot kaptam! ★ Karácsonyra készülnek a gyerekek, valamennyien távol otthonuktól, vagy legalábbis attól a lakástól, háztól, me­lyet korábban otthonuknak hívtak. S amit önhibájukon kívül elveszíteni kényszerül­tek. Készülnek a család évez­redes ünnepére, ők a család- talanok. Verseket tanulnak, s énekeket, a nagyobbak műsort állítanak össze, sőt a kicsi­nyek szórakoztatására, megne- vettetésére még vidám játé­kokat is. A kastélyépületben — És az otthoni emlékek? — Idegen voltam otthon, í sosem fogadtak be. Tizenkét I éves koromtól elküldték dol­gozni; napszámba. Vályogot vetettem meg paprikát szed­tem. Amikor megkerestem a pénzt, néhány napig úgy- ahogy elviseltek, de aztán me­gint csak nem volt megállá­som. — Mennyit kerestél a nap­számban? — Napi százötven-kétszáz forintot. De soha egy új ru­hát nem kaptam. Aztán ké­sőbb elvitt a gyám egy férfi­munkásszállóra takarítani, hát ott aztán nagyon sok ocsmány dolognak voltam kitéve... Akkor határoztam el, hogy visszakéredzkedek. — Ide az intézetbe? — Mindig úgy élt az emlé­kezetemben, hogy itt szeret­tek, hogy ide hazajöhetek. ír­tam Lajos bácsinak, az igaz­gató úrnak, megírtam neki mindent, azt is, hogy szeret­nék tanulni, szeretném rend­be hozni az életemet.., — Milyen választ kaptál? — Azonnal jöhettem. A szü­leim nem is tudtak az elha­tározásomról. És itt tényleg szeretettel fogadtak. Sosem felejtem el, nem sokkal az­után. hogy megérkeztem, a raktárba vittek, hogy válasz­szák kedvemre ruhákat. Én, aki úgy nőttem fel, hogy le­vetett göncökben jártam, va­donatúj holmikat kaptam. Nem akartam elhinni, és csak Beszélgetések a szünetben Hogyan lehet segíteni? KORSZERŰ TECHNIKA — és ál­talános műveltséggel sem rendelkező munkás: egymásnak ellentmondó fo­galmak. Pedig például a nagykátai telefongyárban az utóbbi két évben nem hogy fogyna, hanem egyre na­gyobb a száma az általános iskolai végbizonyítvánnyal nem rendelke­zőknek. Nem egyedülálló a nagykátai pél­da. Sőt, a Telefongyárat akár po­zitív példaként is emlegethetnénk, hiszen az 1976-ban megkezdett re­konstrukció óta a korábbinál sokkal több gondot fordítanak az oktatásra és a továbbképzésre. Az új techni­kát ugyanis a betanított munkások nem képesek eredményesen kezelni. Szakképzett ember kell. Urbán Erzsébet, a nagykátai Tele­fongyár tekercselője, bizalmi szerint a szomorú tény a jó szándék ellenére is tény marad: sok az alapképzett­séggel sem rendelkező munkás. Ép­pen ezért szerinte a kongresszus egyik fontos feladata, hogy ebben a kérdésben is határozottan mondjon véleményt. — Ügy gondolom nem szabad megbékélnünk az időnként látvá­nyos részsikerekkel. Mi is elmond­hatjuk Nagykátán, hogy öt év alatt 500 ember tanult, 90-en szakmun­kás vizsgát tettek. Negyvenen befe­jezték az általános iskolát. S mind­ehhez a gyár nemcsak a törvényad­ta kedvezményeket adta meg, hanem szervezője, kezdeményezője volt a különböző oktatási formáknak. Ennek ellenére is igaz, hogy so­kan éppen azok közül nem álltak kötélnek, akiknek a legnagyobb szüksége lenne a tanulásra. Ne gon­doljunk csupán a tudásszomj, az akarat hiányára. Az indokok sok­szor érthetőek: család, bejárás, a munka utáni fáradt fej. De hiszen felnőttként beülni az is­kolapadba, csak jobb híján való megoldás. Azt kell megakadályozni, hogy újra ezrek ne fejezzék be az általános iskolát. A tankötelezettsé­gi törvény szigorúbb betartásával, a szakszervezet tekintélyének latbave- tésável megálljt kell parancsolni, hogy néhány év múlva is ezzel a gonddal küszködjünk. — Ha a kongresszus állást foglal e kérdésben, s ennek nyomán végre mindenki súlyának megfelelően tö­rődik ezzel a munkások, a szakszer­vezeti tagság számára fontos üggyel, akkor jól gyakoroltuk érdekvédelmi jogunkat. BETANÍTOTT MUNKÁS Sárost Antalné a Csepel Autógyárban. Tag­ja a Szakszervezetek Országos Ta­nácsának, munkahelyén az ÜSzB nő­felelőse, de hosszú éveken keresztül volt bizalmi is. — Két nap múlt el a tanácskozás­ból. Senki sem állíthatja, hogy a vi­tában megkerülnénk a kényes kér­déseket. Azt azonban sajnálom, hogy miközben a szakszervezeti munka eredményeiről, a hatékony érdekkép­viseletről beszélünk, a gazdasági ve­zetők: igazgatók, művezetők eddig nem mondhattak véleményt. Pedig igazán kíváncsiak lennénk rá, ők hogyan látják működésünket, sze­rintük miként tudnánk eredménye­sebben együtt dolgozni. Azt hiszem Sárosi Antalnénak iga­za van. A dolgozók érdekeit a szak- szervezet nem ellenféllel szemben védi meg. Tulajdonképpen ugyan­annak a célnak kétféle megközelíté­séről van szó. Például az üzemben az államot, s így a munkáshatalmat is képviselő igazgató elsősorban a gazdasági eredményekért felelős. Eb­ben ugyan benne foglaltatik az üzem, a vállalat dolgozói jólétének javítása, a szociális juttatások köré­nek bővítése, színvonalának javítása is, de előfordulhat, s időnként elő is fordul, hogy ezek az érdekek át­Urbán Erzsábet Sárosi Antalné Papp Jánosné Egy levelet mutat az inté­zet igazgatója. Esküvői meg­hívás; a vőlegény és a meny­asszony is állami gondozott volt, s mindketten tavaly sze­rezték meg a pedagógusdip­lomát. A meghívó mondatok után az alábbi sorok követ­keznek : ... Lassan már teljesen ön­állóvá válunk és jogilag meg­szakadt a kapcsolatunk Po- mázzal és Lajos bácsival, de számunkra mindig kedves ma­rad az eltöltött évek emléke. Jólesőn gondolunk vissza ar­ra, hogy milyen segítőkészen, kedvesen bántak velünk... menetileg csorbát szenvednek. Hogy ne legyen így, arra a szakszervezeti testületeknek kall figyelniük az egy- egy embert, az egész országot érin­tő döntésekig. A tétel azonban fordítva is igaz. A szakszervezeti testületek — az alapszervezettől egészen a SZOT-ig nem csupán azon munkálkodnak, hogy mind jobb életkörülményeket harcoljanak ki, hanem azért is, hogy az életszínvonal emelkedésének a munka legyen az alapja. Az állam, s annak képviselői te­hát felelősek az ország előrehaladá­sáért, s ami ugyanezt jelenti: a dol­gozók jobblétéért. Ugyanígy a szak- szervezet is a munkások államáért. NEM ŰJKELETÜ Papp Jánosáé­val, a Váci Kötöttárugyár vszb-tit- kárával való ismeretségem. Nem vé­letlen, hogy a 800 küldött és a több száz meghívott között kutattam utá­na. Kevés olyan embert ismerek ugyanis, aki — bár nem tartozik az ifjú nemzedékhez —, mégis évtize­dek óta szenvedélyes szószólója a fiatalok ügyének: a gyárban és or­szágos fórumokon is. Tegnap például az érdekvédelmi tevékenységet meg­vitató szekció ülésén. — Nem értek egyet azokkal, akik szerint ma könnyű fiatalnak lenni. Az sem egészen igaz, hogy gyere­keink mindent készen kapnak. Gondjaik valóban nehezen hasonlít­hatóak össze a két-három évtized­del ezelőttiekkel, de azt azért még sem mondhatjuk, hogy helyzetük ró­zsás. Vegyük csak a lakáskérdést. Min­denki tudja, milyen nehéz önálló ott­honhoz jutni és hogy milyen hosz- szú, idegőrlő a várakozás. Családok rokkannak bele, házasságok mennek tönkre, mire megvan a kiutalás, el­készül a családi ház. Valamire való lakás ma körülbe­lül 600 ezer forintba kerül. Tanácsi­ra kevesen jogosultak, a szövetkeze­ti, társasházi beugró pedig tetemes összeg. De ennek előteremtésében még csak segítenek a szülők és a vállalati kollektíva. De ezután sem lesz könnyű. Két fiatal ember fize­tésének 20—25 százaléka megy el törlesztésre. Ha megjönnek a gyere­kek, a feleség otthon marad, ennél is több. • Papp Jánosné joggal dicsekedhet­ne a Váci Kötöttárugyár példájá­val. Az elmúlt öt esztendőben 170 dolgozójukat segítették építési köl­csönnel, 5 millió forintot fordítottak lakásvásárlási támogatásra. Nem akarják tehát csak az állam nyaká­ba varrni a gondot. Mégis az a vé­leményük, hogy módosítani kellene a lakáshoz jutás feltételeit, a mosta­ni besorolási kategóriahatárokat, csökkenteni a törlesztések összegét. S nagyobb támogatást adni azoknak, akik levéve a közösség, az állam vál­láról a teher javát, maguk vágnak bele az építkezésbe. Csulák András Tamási István Tűzálló anyag Timföld és kvarchomok Űj, alumíniumoxid bázisú tűzálló anyag gyártását kezd­ték meg a Timföld és Műko- rundgyárban. Piackutatási ta­pasztalatok alapján határozott úgy a gyár vezetése, hogy üze­met épít ennek az anyagnak a gyártására, amelyet az acél- és az üveggyártásnál használnak fel. Az 1500—1700 fokot kibíró anyag két fő alkotóeleme a timföld és a kvarchomok. Az előbbit helyben gyártják, a homokot pedig Fejér megyéből szerzik be. Az új üzem 11 hónap alatt elkészült. Avatást nem ren­deztek. de a gyártást meg­kezdték. Már az év utolsó he­teiben többszáz tonna tűzálló anyagot gyártanak exportra és hazai felhasználásra. Az üzem létesítése csak a fej­lesztés első üteme volt, később újabb gépeket szerelnek fel és a tűzálló anyagot őrölve, szem­csés állapotban is forgalomba hozzák.

Next

/
Thumbnails
Contents