Pest Megyi Hírlap, 1980. november (24. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-07 / 262. szám
\ 12 1980. NOVEMBER 7., PÉNTEK Ivan Dan és más hagyományok Anyanyelvében él tovább... Összhangban a tegnap és a holnap A Dumtsa Jenő utca neve is a varos nemzetiségi jellegére utal A városközpontba vezető szűk kis utcácskák, melyek néha kaptatóikkal teszik próbára a kényelmes embert, a háromszög alakú Fő térbe torkollnak. A dombokra felkúszó szűk kis sikátorok, cégérek, melyek a régi mesterségeket hirdetik, faragott ódon kapuk, kovácsoltvas ablakrácsok, régi házak mélyén megbúvó új múzeumok — ez Szentendre. Műemlék város, mely otthont ad munkásoknak, művészeknek. A Vár-hegyről nézvést alattunk a múlt, s karnyújtásnyira a jelen. Szentendre holnapja, az új otthonok, melyek a lé’ekszámban gyarapodó városlakókat befogadják. A régi és az új ötvöződik, kerül összhangba egymással. A HÉV végállomása mellett levő bevásárló központ, a belső körút modern aluljárója, a Felszabadulás lakótelep házai mind-mind jelzik, összhang teremtődik a múlt és jelen között. A Bükkös-patak mellett levő játszótér a gyermekek birodalma, csakúgy, mint az óvodák. Műemlékekben értékes város mellett magasodnak falai az újnak. Szentendre holnapjának körvonala erősödik, miközben a városlakók óvják, védik a tegnapot is. Hangulatos műemlék épületek Nem szűkszavúak a híradások a témáról: hogyan őrzik a szentendrei járás nemzetiségiek lakta településein a hagyományokat. A járás centruma, Szentendre is gazdag tárháza a rekvizítumoknak. az itt élők sokféle szokásra, tánclépésre motívumokra emlékeznek méa. A nemzetiségi nyelvek oktatása azonban csak a közelmúltban kapott ismét szerepet. Mind a nyolc! Szabó Ferenc, a városi tanács művelődési osztályának vezetője mondja: — A századforduló táján az itt élők 23 százaléka németnek. 18 százaléka szlováknak, 13 százaléka szerbnek vallotta magát. Manapság már nincs pontos statisztika, de vitathatatlan tény, hogy a dalmátok, szerbek, németek, szlovákok aránya több okból is csökkent. Ezek között éppúgy szerepet játszott az asszimiláció, mint a legutóbbi időkben a bevándorlás. Ez utóbbival elsősorban nem a nemzetiségiek szama nőtt, pedig a népesség néhány évtized alatt több mint 10 ezerrel gyarapodott. — Kevesen vannak, akik ne hallottak volna az Iván napi búcsúról, az /van Dán-ról, a kólóról a szerb templom mellett, vagy akik ne látták volna a messzeföldön híres szerb egyháztörténeti gyűjteményt és a bibliotékát. A város nyolc temploma is nemzetiségi, akárcsak a kereskedőház, az egykori délszláv iskola — a mai Ferenczy-múzeum épülete —, vagy a dalmát szőlősgazdák keresztJönnek munkáért, kultúráért A település vonzásában Teller Ferencnével, a Márkaüzem brigádvezetőjével már beszélgetésünk vége felé járunk, amikor sor kerül a kérdésre: ők, akik nem szentendreiek, vajon szeretik-e a várost? — Hát persze, ei csak természetes — hangzik a válasz, s még azt is hozzáteszi: — Olyat se igen hallottam, hogy valaki a bejárók közül irigykedett volna: persze. Szentendrének minden jut, a mi községeinknek meg semmi... Bejárók A modern ipari társadalmakban meghonosodott fogalom nálunk sem csak Budapesthez, a fővárosi nagyüzemekbe, hivatalokba, intézményekbe naponta ingázókhoz köthető: Szentendrének is megvan a maga jól definiálható vonzáskörzete. Teller Ferencné munkahelye például, ahol naponta sok száz hektoliter üdítőital kerül üvegekbe — hivatalos, nevén a Pest megyei Pincegazdaság Dunakanyar Márka Üzeme — egyike azoknak az úticéloknak, amelyek irányába reggelente több százan indulnak útnak Pomázról, Pilisszent- keresztröl, Pilisszentlászlóról, Cső- bánkáról, Leányfaluról — s olyanok is vannak, akik Budapestről. Munkakezdéskor, műszakváltáskor egy- re-másra érkeznek, indulnak a buszok a HÉV-végállomás melletti nagy térre, illetve onnan. — Jó á közlekedés, én 35—40 perc alatt érek be Leányfaluról — mondja Teller Ferencné, s ennek is nagyobb része az az idő, amíg a buszpályaudvartól gyalog ideérek. A többieknek ,már tovább tart az út, a pilisszent- lászlóiak gyakran panaszkodnak a buszcsatlakozásra, a pomáziaknak meg a második műszak végén kell szaladniuk a HÉV-hez — mondja beszélgetőpartnerem, aki valóban jogosult a „többiek’’ nevében is beszélni, lévén brigádvezetői tiszte mellett egyben szakszervezeti bizalmi is. Művelődnek is — Mindig szaladnak hazafelé? — Sokszor valóban csak jövünk- megyünk, de azért arra is szakítunk időt,, hogy megnézzük a Kovács Margit-múzeumot, valamelyik másik múzeumot, a skanzent, nyáron a szabadtéri játékokat, szóval azt a sok mindent, amit Szentendre nyújtani tud. S persze' arról se feledkezzünk meg, hogy a bejárók nap mint nap a megtermelt érték egy részét — persze csak képletesen szólva — rögtön magukkal is viszik: Bevásárolnak. Ezt Teller Ferencné a bejárók immár hagyományosnak számító indoklásával támasztja alá: — Muszáj innen vinni,- mert mire hazaérek, az otthoni boltokban semmit sem lehet kapni... Ingázó família A családot pedig el kell látni — amelyhez egyébként férjén kí-vül még két gyerek is tartozik, s már csaknem 100 százalékos ingázó famíliának számíthatják magukat. Teller Ferencné hat éve dolgozik a palackozóban, férje a Városgazdálkodási Vállalatnál gépkocsivezető, 16 éves lányuk pedig a Móricz Zsigmond gimnázium kedvéért utazik naponta Szentendrére. Már csak a 14 éves fiú számít afféle utolsó mohikánnak, de rövidesen ő is csatlakozik a családhoz: az iskola befejeztével itt szeretne szakmát tanulni. Hogy pontosan mit, azt még nem döntötték el, de hogy jön, az már biztos ... Aligha tévedünk, ha azt mondjuk: nem csak egy fővel fog gyarapodni a jövőben azoknak a száma, akik munkáért, tudásért, kultúráért napról napra Szentendre felé indulnak. je. A német és szlovák hímzőművészet, háziipar gyönyörű darabjait őrzi és teszi közkinccsé a. Népművészetek Házának tárlata. Találkozót adva — A hagyományok éledését reprezentálja a Pest megyei Művelődési Központ három éve tartó sorozata, a nemzetiségi klubesteké. Itt adnak egymásnak találkozót a város és környéke nemzetiségei, s a megye, még a távolabbi vidékek együttesei is fellépnek ilyenkor. — Persze a tradíciók közül is a legfontosabb a nyelv, a nemzetiségek anyanyelve. Ezek oktatása a hagyományőrzés legszervezettebb formája, s éppen az utóbbi időkig ez ügyben történt a városban a legkevesebb. Kétesztendős csupán a változás múltja, de ez a két esztendő eredményeket hozott. Korábban ugyanis, amikor felmérések készültek a német, szlovák, délszláv nyelvek oktatása iránti igényről, szinte alig-alig akadt jelentkező, érdeklődő. — Az újdonságot az 1979—80-as tanév hozta. Az történt, hogy az iskolahálózat korszerűsítési programja keretében a város vállalta a pihs- szentlászlói felsőtagozatosok oktatását, s ezzel azt is, hogy a Lenin úti iskolában szlovák anyanyelvet sajátíthatnak el a gyerekek. Ezzel egy- időben meghirdettük a másik két nyelv oktatását is, s meglepően nagy feladattal találtuk magunkat szemközt. Négy tanulócsoportnak tettük így lehetővé a szlovák nyelv tanulását, egynek a szerb-horvát nyelvét, s bár a németet 500-an is tanulták volna, de végül csak az alsótagozaton vezettük be. Már az óvodában Hogyan Is fest ma a kép? A város 2 ezer 64 általános iskolai tanulója közül 598-an tanulnak nemzetiségi nyelveket a tanterv szerinti napi 5— 6 órában, s a város három általános iskolája 25 tanulócsoportjában. Most a nemzetiségi nyelvoktatás második évében a Felszabadulás lakótelepi iskolában 189 alsótagozatos sajátítja el a német nyelvet, a központi iskolában 8 tanulócsoportban már nemcsak a kicsik, jjanem az ötödikesek is, összesen 235-en, s ugyanitt tízen tanulnak szerbül, horvátul. A Lenin úti iskolában pedig a már említett négy tanulócsoportban 55-en szlovákul, 6 tanulócsoportban pedig — itt is vannak már ötödikesek — néme- tül. S ha már az eredményekről szólunk, az is ide tartozik, hogy az elmúlt nyáron a szentendrei gyerekek ott voltak már a járás mindhárom anyanyelvi olvasótáborában. Ugyanígy lényegesnek tartom, hogy a nemzetiségi nyelvet a magyar anyanyelvűek is elsajátíthatják. Készül már az újabb felmérés is, mert nyilvánvaló, szükség lesz az óvodai német anyanyelvi oktatásra is a közeljövőben. A Népművészetek Háza nemcsak a magyar és az itt élő nemzetiségek folklórjából ad ízelítőt, hanem történelmi áttekintést is nyújt. A szolgáltatóház remekül illeszkedik a városlíTJüc A szakorvosi rendelőintézet is a városfejlesztés bizonyítéka Az újjávarázsolt gyógyszertár kényelmes, esztétikus
