Pest Megyi Hírlap, 1980. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-07 / 262. szám

1980. NOVEMBER 7., PÉNTEK *«*** TT K/unav A NAGY' OKTÓBERI KíiSZÓNTVF ZÁSZLÓ­FELVONÁS A PARLAMENT ELŐTT ÉS A GELLÉRTHEGYEN NW0LAJ TV1H0MV MONDOTT BESZÉDET A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom 63. évforduló­ja tiszteletére csütörtökön a Kossuth Lajos téren ünne­pélyes külsőségek között, ka­tonai tiszteletadással felvon­ták a Magyar Népköztársaság állami zászlaját. A csapat- zászlóval felsorakozott a dísz­század, majd kürtszó jelezte a budapesti helyőrség pa­rancsnokának érkezését, aki — meghallgatva az egységpa­rancsnok jelentését — ellépett a díszszázad előtt. Ezután a díszőrök kíséretében vitték az árbochoz az állami zászlót, s a Himnusz hangjai, valamint a katonák tiszteletadása kö­zepette felvonták. Az ünnep­ség befejezéseként a díszszá­zad és a zenekar díszmenet­ben vonult el az állami zász­ló előtt. A gellérthegyi Felszabadu­lási Emlékműnél ugyancsak katonai tiszteletadással von­ták fel a magyar nemzeti lo­bogót és a munkásmozgalom vörös zászlaját Csütörtökön délután a Kreml kongresszusi palotájá­ban ünnepi megemlékezést tar­tottak a forradalom évfordu­lójának előestéjén. Az elnök­ségben helyet foglaltak az SZKP és a szovjet állam ve­zetőd, élükön Leonyid Brezs- nyevvel, az SZKP KB főtit­kárával, a Legfelsőbb Ta­nács Elnökségének elnökével. Ünnepi beszedet Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB Poli­tikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke mondott. — Október győzelme lerak­ta az alapot ahhoz, hogy az emberiség a kapitalizmusról áttérjen a szocializmusra és a kommunizmusra — mondotta. — Ahogy múlnak az évek, mindinkább kidomborodik e győzelem minden nagyszerű vonása, mindinkább megnyil­vánul a hatása a forradalmi világfolyamatra, a népek sor­sára. A szocialista rendszer életereje emelte fel hazánkat a gazdasági hatalom magas fokára, juttatta el a tudo­mány és a kultúra felvirág­zásához. A Szovjetunióban fel­épült a fejlett szocialista tár­DÍSZELŐADÁS AZ ERKEL SZÍNHÁZBAN A nevezetes évforduló al­kalmából tegnap ünnepi elő­adáson mutatták be az Erkel Színházban Verdi Aida című operáját. Az előadáson megjelent Ko­rom Mihály, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára, Aczél György, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, a Politi­kai Bizottság tagjai, Péter Já­nos, az országgyűlés alelnöke, Katona Imre, az Elnöki Ta­nács titkára, Ábrahám Kál­mán építésügyi és városfej­lesztési, Púja Frigyes külügy-, Sághy Vilmos belkereskedelmi, Soltész István kohó- és gép­ipari, Váncsa Jenő mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszter, valamint a politikai és a társadalmi élet több más vezető személyisége. Ott volt a budapesti diplomáciai kép­viseletek több vezetője, köztük Vlagyimir Jakovlevics Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete, továbbá a Szov­jet—Magyar Baráti Társaság küldöttsége, Vitalij Alekszand- rovics Zsukov, az SZKP vo- logdai területi bizottságának titkára, az SZMBT területi ta­gozatának elnöke vezetésével. Az Aida nagy sikerű dísz­előadásán szovjet vendégmű­vészek léptek fel. Amnerist a Lenin-díjas Irina Arhipova, a Szovjetunió népművészé, Radamest Vlagyiszlav Pjavko, az OSZSZSZK népművésze alakította. Az előadás karmes­tere Sztyepan Túrosak, a Szov­jetunió népművésze volt. sadalom, s a szovjetek orszá­ga: most magabiztosan halad előre • a kommunista építés minden területén. A szovjet kormányfő szólt a gazdasági feladatokról, a szocialista demokrácia fejlő­déséről, majd a továbbiakban' a Szovjetunió külpoliti­kájával foglalkozott. Megálla­pította: a szovjet társadalom­nak, amelyben a munka ural­kodik, mindig is a béke volt a külpolitikája, o béke jelenti ma, s a jövőben is a szovjet külpolitikát. A béke és a tár­sadalmi haladás ügyét védel­mezve és erősítve a Szovjet­unió, a testvéri szocialista országokkal egységesen lép fel. Hangsúlyozta: minél erő­sebb a szocialista államok kö­zössége, annál erősebb a vi­lágszocializmus hatása, annál reményteljesebb a nemzetközi biztonság Ezután a Szovjetuniónak az enyhülést célzó nagy jelentő­ségű, konstruktív javaslataira emlékeztetett. Ami az Egye­sült Államokhoz fűződő vi­szonyt illeti — mondotta — az, mint bármely más nem szo­cialista ország esetében is, csakis az egyenlőség, az egy­más bel ügyeibe való be nem avatkozás és egymás bizton­ságának tiszteletben tartása elvén alapulhat, , Az Afganisztán körűi kiala­kult helyzetről' szólva Tyiho­nov rámutatott, hogy az af­gánellenes kampány ameri­kai, pakisztáni és kínai kez­deményezőinek nem sikerült elzárniuk az afgán nép elől a haladáshoz vezető utat, * nem sikerült újabb feszültségfor- .rást létrehozniok a Szovjet­unió déli határa mentén. A Szovjetunió véleménye szerint nincs olyan nemzetkö­zi probléma, amelyet ne le­hetne tárgyalások útján, a különböző felek érdekeinek ésszerű figyelembevétele alap­ján megoldani — muta­tott rá Tyihonov.. Szilárdan hiszünk abban, hogy á né­pek jövője nem a háború és a pusztítás, hanem a béke, az alkotó munka és a jószomszé­di együttműködés. A továb­biakban is e jövőért kívá­nunk harcolni minden erőnk­kel — szögezte le végezetül Nyikolaj Tyihonov. tese, Hanyi János, a MÁV Jár­műjavító Vállalat osztályvezetője, dr. Haraszti György, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tan­székvezető tanára, dr. Hartay Henrik, az Igazságügyi Miniszté­rium főosztályvezető-helyettese, Hárai Albert, a budapesti Kvas- say Jenő ipari szakközépiskola tanára, Hofváth Győző, a Haza­fias Népfront Országos Tanacsá- csának osztályvezetője, Horváth István, a Budaörsi Vegyesipari Szövetkezet elnöke, HorVáth Já­nos, a Nehézipari Minisztérium pártbizottságának titkára, .Horváth József, a Népszabadság rovatve­zető-helyettese, dr. Huszár Tibor, az Eötvös Loránd Tudományegye­tem tanára. Illés Tibor, az MSZMP Központi Bizottságának alosztály- vezetője, Jármi Ernő, a Kossuth Könyvkiadó főosztályvezető-he­lyettese, Juhász György, az MSZMP Központi Bizottságának alosztályvezetője, juhász János, az MSZMP Központi Bizottságánál: osztályvezető-helyettese. Kassai József, az Országos Érc- és Ás­ványbányák szakszervezeti bizal- mltestületének elnöke, Kerekes Imre, az Állami Biztosító buda­pesti VIII. kerületi igazgatóságá­nak igazgatója, dr. Kiss Elemér, az Egészségügyi Minisztérium fő­osztályvezetője, Kiss Jenő, az Or­szágos Tervhivatal osztályvezetője, Kovács Ferenc, a Társadalomtu­dományi intézet osztályvezetője, B. Kovács István, a Volán 6. szá­mú Vállalat gépkocsivezetője, Ko­vács László, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának alosztályvezetője, dr. Kovács ’Pál, a Közlekedés- és postaügyi Minisztérium osztály­vezető-helyettese, Kurcz György, a TIT budapesti szervezetének tit­kára, Lovas Lajosné, az MTESZ osztályvezetője, Lovicska József, a MÄV Nyugati pályaudvar állo­másfőnökségének részlegvezetője, Magyar János, a Családi Lap fő­szerkesztője, Macher Józsefné, yi Pamuttextil Müvek budai gyárá­nak meósa, Major László, az Autóalkatrész Gyár műszaki-gaz­dasági tanácsadója, Major Sándor, az MSZMP budapesti bizottságá­nak osztályvezető-helyettese, Ma­kai Lajos, a MÉM Repülőgépes Szolgálat pilótája, dr. Maróti Mi­hály, az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem tanára, a TIT Pest megyei szervezetének elnöke, Ma- tuz László, a Hazafias Népfront budapesti, X1H. kerületi bizottsá­gának titkára, Márkus István, a Dunamenti Regionális Vlzfnű és Vízgazdálkodási vállalat igazgató­ja, dr. Márton Gézáné, a Poli­tikai Főiskola tanszékvezető-he­lyettese, dr. Méhes József, a va­kok általános iskolája nevelőott­honának igazgatója, dr. Miitó Jó­zsef, a Magyar Népköztársaság teherárii nagykövete, Mohai László, az MSZMP budapesti, XIV. kerületi bizottságának munkatár­sa, Moldován Gyula, a Közleke­dési és szállítási Dolgozók szak- szervezetének főtitkára. Móri An- talné, a tárnoki postahivatal veze­tője, dr. Morvaközi László, a Pénzügyminisztérium pártbizottsá­gának titkára, Nagy Gábor, az EKISZ Ruházati Szövetkezet sza- iagvezetűje, dr. Neményi Béla, a Legfelsőbb Bíróság tanácselnöke, dr. Novált József, a Népművelési Intézet fömunkatársa. dr. Palicz Mihá’.yné nyugdíjas, Papp István, a Nehézipari Minisztérium főosz­tályvezetője. dr. petrovszki István, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezető-helyettese, posta Mi­hály, a MÁV Távközlési és Bizto­sítóberendezési Építési Főnökség gépkezelője, Rácz Pál, a Magyar Népköztársaság New York-i állan­dó ENSZ-képviseletének vezetője, Kelsz József, a Magyar Nemzeti Bank főosztályvezető-helyettese, dr. Rédei László, a KGM főosz­tályvezető-helyettese, dr. Rimóczi László, a MÁV Vezérigazgatóság szakosztályvezetője, dr. Romvári Pál, a Nehézipari Műszaki Egye­tem tanszékvezető tanára, Ruffy Péter, a Magyar Nemzet főmun­katársa, Ruzsbatzky László nyug­díjas, Seregi Ferencné, az Orszá­gos Tervhivatal osztályvezetője, Setényi Jánosné, a Termelőszö­vetkezetek Országos Tanácsának osztályvezető-helyettese, Siegfried Frigyes, az Armafilt Ipari Szövet­kezet elnöke, Sipos Gyuiáné, a Népművelési Intézet tudományos főmunkatársa, Somodi Gyula, a Külügyminisztérium pártbizottsá­gának első titkára, Somody pálné, a Vegyiműveket Építő és Szerelő Vállalat géplakatosa, Somogyi Vil­mos, a Csepel Vas- és Fémmű­vek központi intézmények pártbi­zottságának titkára, dr. Spilák An­tal, a Könnyűipari Minisztérium pártbizottságának titkára, dr. Sü- pek Zoltán, a gödöllői járási hi­vatal elnöke, dr. Sütő Mihály, az Egészségügyi Minisztérium főosz­tályvezetője, Szabó Józsefné, az MSZMP Pest megyei Bizottságá­nak politikai munkatársa, Szakái Károly, az ÉPGÉP Gépjavítógyár •bognára, Szálkái József, a MÄV kocsilakatos csoportvezetője, Szá­dó ez ky István, a Vasutasok szak- szervezetének osztályvezetője, sze- bclkó imréné, a Nők Lapja mun­katársa, Szécsén István, a Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bizottság főosztályvezetője, Szécsl János, a MÁV tolatásvezetője, Szirmai Ist­vánná nyugdíjas, Szirtes Zoltánná, (Folytatás a 16, oldalon) Az egész földkerekség ünnepe Hatvarhárnm pvp h°Sy a Pétervári natvannarom eve, .s20Vjetek: rendkí­vüli ülésén Lenin bejelentette: a munkás­paraszt forradalom, amelynek szükségessé­gét a bolsevikok mindig hangsúlyozták, vég­bement ... Leninhez illő, egyszerű szavak. Olyan politikusé, aki a győzelmi csúcsra érve a nagy társadalomtudós higgadtsá­gával és logikájával minősíti a teljesített feladatot. A világtörténelem sok nagy fordulópon­tot tart számon. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom győzelmét, jelentőségét azonban nem lehet egyik történelmi dá­tumhoz sem hasonlítani. 1917. november 7-e olyan sorsforduló volt a cári Oroszor­szágban, mely az egész emberiség sorsfor­dulója lett. Jeszenyin, . a költő szavai szerint: örvendj, egész Föld! örvendj: szüzed, Oroszhon, újjászületik, ím halljad, fiat szül teneked... Miért lehetett a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom a földkerekség ünnepe? Azért, mert a győztes proletárforradalom gyökeresen megváltoztatta az emberiség i fejlődésének menetét. Először győztek a dolgozók, az elnyomottak a kizsákmányo­lok, az elnyomók elleni harcban, először nyílt meg az út a szocializmus, a kommu­nizmus építéséhez. Október győzelme meg­nyitotta a kapitalizmusból a szocializmus­ba való átmenet hosszú, egész történelmi időszakot felölelő korszakát. Október győ­zelme példát és bázist nyújtott a nemzet­közi forradalmi mozgalom fejlődéséhez. Hatására szerte a világon létrejöttek az új típusú marxista—leninista pártok, köztük a mi pártunk, a Kommunisták Magyarorszá­gi Pártja is. Jelentősen elősegítette a né­pek harcát a társadalmi haladásért és nemzeti felszabadulásért, hozzájárult a gyarmati rendszer széteséséhez, új feltéte­leket teremtett az imperializmus elleni harchoz. Látszólag persze minden nagyon egysze­rűnek tűnt a cári Oroszországban: az el­nyomott tömegek nem akartak tovább a régi módon élni. Ez igaz. De az is igaz, hogy mindenkinek választania, döntenie kellett. S a döntés — különösen, ha élet­halál a tét — soha nem könnyű. Mert .de­hogy tudta a nagy többség, hogy világtör­ténelmi tettre készül. Csak azt tudta, hogy a háborúból már elég, hogy meg kell szó­lalni végre szabadon, hogy béke és föld nélkül nem lehet élni tovább. Azok közül' a katonák közül sokan nem tudtak írni, ol­vasni, de azt tudták és megértették, hogy a hatalom nem isten kegyelméből való, s hogy nekik nagyobb a hatalmuk, mint az uraiknak, ha összefognak. És megindultak! Ki-ki a maga Téli Palotája ellen ... » keidet nehéz vcli. *,“1 olyan országból továbbította a győztes for­radalom hírét, mely 50—100 évvel maradt el a gazdaságilag fejlett tőkés országoktól. Oroszország és az Egyesült Államok 1900— 1913. közti fejlődésének üteme azt mutatta, hogy a cári Oroszországnak nem volt sem­mi esélye utolérni az Egyesült Államokat, még a legtávolabbi jövőben sem. 1913-ban Oroszország részesedése a világ ipari ter­melésében alig haladta meg a 4 százalékot. Ipari termelésének mennyisége az Egyesült Államok termelésének csak 12,5 százalékát tette ki. Az üzemek és gyárak százai álltak üzemanyaghiány miatt. A Donyec-meden- cét, az ország fő üzemanyagszállítóját a végső pusztulás fenyegette. Az ukrajnai fémipar csak tengődött: két-három olvasz­tó működöt a háború előtti 40—50 helyett. Hasonló volt a helyzet a falvakban is. Az orosz muzsik hiába dolgozott látástól vakulásig, alig volt annyija, hogy at éhhaláltól megmeneküljön. A kultúrától, a tudománytól a nép fiait oly távol tartot­ták, hogy már az is nagy szó volt, ha írni, olvasni tudott valaki. És a több éve pusztító háború, mely a cár érdekéért folyt, csak tetézte az amúgy is nehéz helyzetet. A városok és a falvak lakóinak legjobbjai vesztették életüket a fronton, naponta szaporodott az árvák száma. De rövid idő alatt csoda történt a cári Oroszországban. Ahogy győzedelmeskedett a világ első szocialista állama, ahogy ki­űzték az intervenciós csapatokat at or­szágból, egy más világ formálódott. Mar­tin Andersen Nexő, a nagy dán író lát­noki szavai igazak lettek: Ügy kezdi, hogy kenyeret oszt; s egy szép napon innen jut el a csillagokhoz. A népgazdaság helyreállításának, az or­szág villamosításának terve a GOELRO- ban, az ország villamosenergia-ellátását biztosító tervben fogalmazódott meg. 1922. július 4-én üzembe helyérték a 12 ezer ki- lowattos kapacitású Kasiri Vízerőművet. 1972-ben, a szovjet állam fennállásának 50. évfordulója tiszteletére helyezték üzem­be a 6 millió kilowattos Krasznojarszki Vízerőművet, amely 500-szor nagyobb ka­pacitású az első vízi erőműnél, 1974-ben a Szovjetunió 950 milliárd kilowattóra elekt­romos energiát termelt, 465-ször többet, mint 1913-ban. Tavaly a szovjet bányá­szok 734 millió tonna szenet adtak a nép­gazdaságnak, 2G-szorosát az 1913. évi ter­melésnek. A kohászat 126 millió tonna acélt gyártott, 30-szorosát az 1913. évinek. 1 A nyersvas, a hengerelt fekete fémek ter­melése pedig meghaladta a 90 millió ton­nát. És ugyanezt lehet elmondani a szovjet faluról is. Az egykor kisemmizett muzsik ma gazdag kolhozokban, szovhozokban dolgozik, a föld ma neki, minden szov­jet embernek terem. A szovjet tudemány nek lehetünk tanúi. A világ minden ne­gyedik tudományos dolgozója szovjet ál­lampolgár. Eredményes munkájuk az ön­működő űrállomásoknak, önműködő űrha­jóknak a Holdra és a Vénuszra juttatásá­ban, a Hold felszínének tanulmányozásá­ban, a holdbéli talajból vett mintáknak a földre juttatásában jelentkezik. Az első békés pélokat szolgáló atomreaktort a Szovjetunióban helyezték üzembe 1954-ben. Hosszan lehetne még sorolni, hogy mi minden változott meg 1917 óta a Szov­jetunióban, s hová jutott 63 év alatt Ok­tóber országa. Ehelyett azonban hadd em­lékeztessek arra, hogy nemcsak a kezdet volt nehéz a Szovjetunióban, hanem a folytatás is. Az intervenció, a polgárhábo­rú után a II. világháborút kirobbantó né­met fasiszta fenevaddal is össze kellett mérnie erejét. A II. világháború |nagy áldozatokat kö­vetelt: 20 millió szovjet ember vesztette életét és a Szovjetunió kára meghaladta az 50 milliárd dollárt. A fasiszták lerombol­tak 1710 várost, 70 ezer falut, 32 ezer ipari üzemet, 98 ezer kolhozt, 1876 szovhozt, 2892 gépállomást és tönkretettek 62 ezer kilo­méter hossZú vasútvonalat. A szovjet népet azonban a nagy veszteségek ellenére sem tudták megtörni. A szovjet nép saját barlangjában fojtotta meg az egész világot fenyegető német fasizmust és történelmi je­lentőségű nagy győzelme során felszabadí­tott egy sor európai országot, köztük ha­zánkat is. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme azonban nemcsak a Szovjetunió­nak hozott óriási sikereket, győzelmeket. A sZovjet .állam létének és fejlődésének ki-- sugárzásaként újjáformálódott a világ tér­képe. Nem földrajzi, geológiai értelemben, hanem politikai vonatkozásokban. Az ada­tok ismertek, de nem lehet elégszer felele­veníteni őket. Három kontinensen 14 ország tartozik a szocialista világrendszerhez, a Föld területének 26, lakosságának 33,1 szá­zalékával. összeomlott a gyarmati rendszer, s több mint 70 fiatal, független nemzeti állam alakult ki. A társadalmi változások­ra jellemző, hogy világunkban a száz felé közeledik a kommunista pártok száma, taglétszámuk pedig legalább 50 millióra te­hető. Hiába van tehát helyén a Mount Eve­rest és az Atlanti-óceán, ez nem ugyanaz a világ, mint a századfordulón vagy akár a XX. század elején volt. hatalmas, dinami­kusan fejlődő vi­lágrendszer, amely egyre nagyobb mér­tékben befolyásolja az emberiség történel­mének alakulását, melyet senki sem hagy­hat figyelmen kívül. Az imperialista ha­talmak kormányainak — amelyek hatvan­három évvel ezelőtt intervenciós háborút indítottak a fiatal szovjet állam ellen, hogy elpusztítsák art — ma le kell mondaniuk a szocializmus katonai megtámadásának még a gondolatáról is, alá kell ímiok a SALT—II-t és el kell fogadniuk a békés egymás mellett élés politikáját. Az idő be­bizonyította, hogy a szocializmus megsem­misítésére irányuló minden terv hiú áb­ránd volt, reális lett és marad a béke megőrzése a fejlett szocialista társadalom, a kommunizmus építése. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 63. évfordulóján hálával és tisztelettel gon­dolunk a halhatatlan Leninre, mindazokra, akik megkezdték a világot formáló törté­nelmi mű építését. S nagy megbecsüléssel köszöntjük a kommunizmus útján haladó szovjet népet, a lenini Zászlót mindig ma­gasan tartó szovjet kommunistákat. Azt a Szovjetuniót, amely az elmúlt 63 év alatt olyan hatalommá vált, amellyel az impe­rialistáknak mindig számolniok kell. El­érkeztünk oda, hogy nincs a nemzetközi életben olyan fontosabb esemény, prob­léma, amely a Szovjetunió kikapcsolásával megnyugtatóan megoldható lenne. Batsányi János, a költő a XVIII. század végén így írt: „Jertek, hogy sorsotok előre nézzétek, vigyázó szemetek Párisra vessétek”. A mi századunkban — 1917 óta — a társadalmi haladás fő bázisa a szovjet földön van. Azóta az írók, a tudások és politikusok, a felszabadulásra és haladásra áhító népek „vigyázó szemüket” a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom példájára szegezik, eb­ben keresik és találják meg jövőjüket. FODOR LÁSZLÓ, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese A szocializmus ma MEGEMLÉKEZfS A SZOVJET FŐVÁROSBAN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents