Pest Megyi Hírlap, 1980. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-29 / 280. szám

1980. NOVEMBER 29., SZOMBAT

VtZrtx •4/Pjt JT

xsiimw

A megyei tanács ülése

Szélesedett és folyamatosan javult az éfészek munkája

jesztés tárgyalásakor —, amihez új forrásokat nyithat a tagság anyagi részvételének fokozódása, a célrészjegyek adta forma kamatoztatása.

Nemcsak az anyagi, technikai alapok folyamatos korszerűsítésére van szükség — summázható a felszólalók véleménye —, hanem előre kell lépni a szervezésben, a belső irányításban is, a' személyi feltételek megteremtésében úgyszintén. Ma egy-egy Áfész átlagosan 57 ezer emberrel számolhat működési területén, s ez az adat sokat kifejez a tevékenységet övező felelősségből, nem kevésbé a teendők fontosságából. Ez utóbbiak súlyát egyebek mellett az is érzékeltetheti, hogy a hálózatfejlesztés ellenére a fogyasztási szövetkezetek kereskedelmi egységeinek ezer lakosra számított alapterülete az országos átlagnak mindösz- sze a háromnegyedét éri el.

Az írásos jelentéssel egyetértőén a megyei tanács eredményesnek ítélte az Afészek munkáját, elismerését fejezte ki e szövetkezetek több mint

11,5 ezer dolgozójának, s a gazdálkodás intenzív vonásainak erősítésében látja a további fejlődés útját.

úti, a hajózási állapotokat —, a helyi és helyközi forgalom alakulását, majd a várható közlekedési igények előrebecslését adja. Ennek keretén belül mérlegeli az egyes nagyobb területek forgalmának azonos és eltérő jellemzőit, a fejlesztés irányelveit és céljait, beleértve a postai és távközlési teendőket is.

Érzékelteti a változások ritmusát, hogy a hetvenes években a korábbinak a negyedével nőtt az ingázók tábora, s a naponta közlekedők számának emelkedésével — különböző okok folytán, da a végeredmény szemszögéből megegyezően — a jövőben is számolni kell. \

Különösen igaz ez a fővárost övező agglomeráció esetében, amelynek távlati közlekedésfejlesztési tervkoncepcióját Budapest Főváros Tanácsa saját hatáskörében a közelmúltban jóváhagyta. A megyei tanács most egyetértését nyilvánította ki ezekkel a hosszú távú elképzelésekkel. amelyek igyekeznek egységként kezelni a főváros és az agglomerációs övezet közlekedését. Ilyen . nézőpontból kerültek mérlegre az előterjesztett anyagban az ezredfordulóig számított időszak fő forgalomfej lesztési fel adatai,

az autópályákat ebbe éppúgy beleértve, mint a gyalogosközlekedést, a bevezető főútvonalaknál kialakított parkolási lehetőségeket, az elővárosi vasutak hálózatát.

Bizonytalansági

tényezők

Célok, irányok megjelölése elsősorban a tervkoncepció — a megyei tanács helyesen így értelmezte —, a részleteket illetően azonban, különösen az agglomerációs övezet közlekedésfejlesztését érintve, sok a bizonytalansági tényező. A korábbi tapasztalatok is arra figyelmeztetnek, hogy az előzetes várakozásokra, számításokra gyakran rácáfolt a mindennapi valóság, sajnálatosan legtöbbször negatív előjellel.

A koncepciók megtárgyalása megerősítette azt a hosszú ideje halmozódó tényanyagot, amely nyomatékos figyelmeztetés: a megye, különl eges területi helyzeténél fogva rendkívül nagy átmenő forgalomnak is terepe — mind országos, mind nemzetközi értelemben —, azaz ebből szár- ipazó gondjainak nem hogy megoldására, hanem enyhítésére sem képes.

Ilyen és hasonló okok adják annak alapját, hogy a megyei tanács az előterjesztésekben felvázolt célokhoz szorosan kötötte a mai, nem mindenben megnyugtató, sőt. sok tekintetben nyugtalanító valóságot, s a kettőt emjütt ítélte — reális — iránytűnek.

M. O.

K&sponiok és telephelyek (3)

Tükrözze a gazdasági valóságot

A 156 magyar gépipari vállalat 1185 telephelyen tevékenykedik, de a 158 gépipari szövetkezetre is jut 874 különböző részleg, gyártóegység. Ha tehát arra keressük a választ, mit jelent az iparirányítás szempontjából a területi szétszórtság, milyen legyen az így kialakult vállalati rendszer belső irányítási mechanizmusa, a Kohó- és Gépipari Minisztériumban mindenképpen hasznos információk birtokába juthatunk.

Tethnológia kérdése

Általános érvényű, mindenütt használható modell felkutatása iránti reményeinket azonban az ágazati fejlesztéspolitikai osztály helyettes vezetője, Reiniger Péter és főelőadója, Pécsi István már a kezdet kezdetén eloszlatja.

— Az, hogy egy több gyáregységgel mosödo vállalat milyen irányítás-döntési rendszert alakít ki, elsősorban nem iparpolitikai, hanem technológiai kérdés. Egészen másképp kell irányítani egy olyan vállalatot. ahol a földrajzi-gyáregységi felosztás egyben technológiai tagozódást is jelent, s megint másképp egy olyat, ahol az egyes gyáregységek! önálló, a vállalat más részlegeitől csak kis mértékben függő tevékenységet folytatnak. Nyilvánvaló, hogy az első esetben szorosabb kapcsolatra van szükség a központ és a telephelyek között, míg a második variáció a nagyobb rugalmasságra teremt lehetőséget. Problémák, feszültségek akkor keletkeznek, ha az irányítási rendszer és a technológiai munkamegosztás nincs szinkronban egymással.

Mégpedig leginkább olyan formában — ezt már mi te- 1 gyük hozzá —, hogy a központok akkor is szívesebben alkalmazzák a közvetlen utasítások rendszerét, ha a technológia!' lazább kapcsolatokat is’ megengedne. Az ágazati irányítás számára ez a kérdés már nem jelentkezik közvetlenül, amennyiben a minisztérium számára egy vállalat — függetlenül telephelyeinek, gyáregységeinek számától — egy egységet jelent, s megítélése is valamennyi eredmény összesítése alapjan történik. Megyei példát hozva fel: az Egyesült Izzó termelésének, szocialista és tőkés exportjának, fejlesztési elképzeléseinek, terveinek elbírálásakor már másodlagos kérdés, vagy többnyire- meg sem jelenik, hogy mennyiben járult ehhez hozzá a váci fényforrásgyár.

Egysnlősdi

Az, hogy a minisztérium te- lepneiyi szinten mar nem irányit — ha úgy tetszik, nem turodik azzai, a vállalatok milyen belső mechanizmussal olajéit meg feladataidat, s csak a végeredményt nézi —, nem jelenti egyoen azt is, J nogy nem is foglalkozik a kér- | déssel. A szervezési osztály ve- I zetoje, dr. Kovács Gyula először arról tájékoztat, hogy megkezdődött a nagy szervezetek, a trösztök, a toob telephelyes nagyvállalatok belső mechanizmusának felülvizsgálata. Vajon, miért van erre szükség?

— A nagy szervezetek egyik gyakori hátránya, hogy vállalataik, gyáregységeik felé „lefogták” a népgazdasági szabályzók hatását. Nem engedték rá közvetlenül a különböző termelőhelyekre ezeket a szabályozókat, hanem olyan belső mechanizmust alakítottak ki, melynek segítségével elsősorban azt akarták biztosítani, hogy a nagy szervezet egésze mutasson kedvező képet kifelé. Vagyis, olyan helyzet alakult ki, amelyben a jól gazdálkodó vállalatok tartották el a szervezeten belül a gyengébben dolgozókat. Ez egyebek között azzal a nem kívánatos jelenséggel is járt, hogy az újat kereső, kockázatot is vállaló, nyereséges egységek dolgozói alig vagy egyáltalán nem kerestek többet a gyengélkedő társvállalat vagy gyáregység dolgozóinál.

Ide tartozik még a nagy szervezetek egy másik hátrányos tulajdonsága, a szemléletes példával is illusztrálható lassú reagálóképesség. A föld- történet őskorában élt különböző szauruszok például olyan hatalmasak voltak, hogy ha mondjuk a kardfogú tigris megharapta a farkukat, mire a fájdalominger eljutott az agyközpontba, s a hatalmas állat megpróbált védekezni, a ragadozó jószerivel már el is fogyasztotta lakomáját. Nos, kevés kivételtől eltekintve, a nehézkes reagálás ma is a nagy méretek egyik velejárója.

Közös vállalatok

Az ágazati irányítás ezt a rendszert most több formában is igyekszik korszerűsíteni, javítani. Az egyik lehetséges mód, mint azt dr. Kovács Gyula elmondta, a hatalmi szóval történő beavatkozás - — vagyis az alapító joggal élve, a nagy szervezetekből leválasztják az önállóan is életképes egységeket. Az említett Izzóban például kiválik a nagykanizsai gépgyár, a pécsi Sophiane gépgyár, a Gábor Áron Öntöde és Gépgyár, a VBKM-ből az Akkumulátor és Szárazelemgyár s már megtörtént további vállalatok felülvizsgálata is, melynek alapján ez a folyamat a következő ötéves tervben folytatódik.

A nagy szervezetek kialakulásának egyik formája volt az elmúlt években, hogy esetenként a szoros technológiai egymásra utaltság indokával is egyesítettek, összevontak, beolvasztottak vállalatokat — akkor is, ha az indoklásként felhozott érdek csak részterületet érintett vagy csak időleges volt. A korszerűsítési folyamat másik vonása, hogy a jövőben a minisztérium nem a szervezeti összevonásokat támogatja, hanem az önkéntesség alapján létrehozott társulásokat,

Pénteken, a Parlamentben Keserű Jánosné könnyűipari miniszter az iparág 1980. évi munkájáról, terméKszerkezet- váltásánalc eredményeiről, a vállalatok további feladatairól tájékoztatta a sajtó képviselőit. A tájékoztatót Bajnok Zsolt államtitkár, a Miniszter- tanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke nyitotta meg.

— A könnyűipar termékei a hazai szükségletek több mint 80 százalékát elégítik ki — mondotta Keserű Jánosné. — A termelés összetétele ma már a korábbi esztendőkénél jobban igazodik a követelményekhez, ennek köszönhetően tovább javult az ellátás, kevesebb a hiánycikk, s gazdagodott a korszerű, jó minőségű, az igényeknek jobban megjelelő termékek választéka.

Az átlagnál erőteljesebben

növekedett a nyomda-, a

kötszövő-, a konfekció-, a

papír- és a bútoripar termelési értéke,

ami a textilméteráru-gyártók- nál az átlagnak megfelelően, a bőr-, a szőrme-, a cipő-, a kézmű- és a háziiparban viszont ennél kisebb mértékben emelkedett.

— A termelés korlátját — hangsúlyozta a miniszter — változatlanul nem a piaci kereslet jelenti, hanem az, hogy bár a rekonstrukciónak köszönhetően rendelkezésre álla alapvető gépi kapacitás a termelés növelésére, ezek kihasználtsága nem éri el a lehetséges mértéket. Ennek oka elsősorban a létszámhiány, valamint esetenként a még meglevő szervezési, kooperációs hiányosságok. Emiatt az idén elsősorban a továbbfeldolgozó üzemek félkésztermék-ellátásá- ban fokozódott a feszültség, a kötöttáruiparnak például nem állt rendelkezésére több hazai fonal, a konfekcióiparban gondot jelentett a nem mindig megfelelő választékú méteráru, a cipőiparban pedig a bőrellátás.

közös vállalatokat, kutatási- jejlesztési-értékesítési céltársulásokat — mégpedig szervezetileg önálló vállalatok között. Jó példa erre a Magyar Szerszámgépipari Társaság, melyet a közelmúltban alapított kutatási, gyártási, értékesítési együttműködésre többek között a Szerszámgépipari Művek (fejlesztő bázisa a halásztelki SZIMFI), a Technoim- pex, a Vilati, az EMG, a Di- gép.

A vállalati szervezet korszerűsítésének harmadik területe a belső mechanizmus, az irányítási-döntési rendszer fejlesztése, azzal a céllal, hogy a népgazdasági szabályzók lehetőleg mindenütt közvetlenül jussanak érvényre, növekedjen az önállóság, a saját munka eredményében való érdekeltség és az ezzel járó felelősség is.

Nem öncél

Annak felsorolása, hogy mindezt milyen szempontok figyelembevételével kell végrehajtani, már beillik háromrészes sorozatunk összegzésének is. A belső irányítási rendszer ugyanis nem lehet öncél, hanem mindig az adott iparági, termelési, technológiai, fejlesztési sajátosságokhoz igazodó eszköz. Nyilvánvaló, hogy más módon kell irányítani egy olyan vállalatot, melynek minden gyáregysége közvetlenül a piacra termel, s megint másképp az egymás keze alá dolgozó, nagy belső kooperációval termelő egységekből álló céget.

Nincs tehát modell — csak gazdasági cél van. Hogy ezt elérjük, olyan mechanizmus kell a sokszor földrajzilag távoleső, s így csak képzeletbeli gyárkerítéseken belülre is, mely a közgazdasági tisztánlátást teszi lehetővé.

Weyer Béla (Vége)

A tervtől eltérően alakult a belkereskedelem igénye is. A lakosság a vártnál több, olcsóbb ruházati terméket igényelt, emellett pótolni kellett a múlt évben megcsappant kereskedelmi készleteket is. A miniszter kedvezőnek értékel, te, hogy az ágazat összességében eleget tett a belkereskedelem többletszállítási igényeinek, s emellett teljesítette az államközi megállapodásokban előirt kötelezettségeit.

A non rubelelszámolású export az idén várhatóan 20 százalékkal növekszik.

Megállapította, hogy a szakágazatok között egyre emelkedik a gazdaságosan exportáló vállalatok részesedése, magasabb a jól értékesíthető termékek aránya is.

— Az eredmények értékéi növeli — hangsúlyozta a miniszter —, hogy mindezt a vállalatok változatlanul nehéz külpiaci körülmények között és a tavalyinál 15 ezerrel kevesebb dolgozóval érték el.

A tőkés export gazdaságosságának javítása, a szigorúbb költséggazdálkodás, valamint a korábbi években már elkezdett termék- és piacstruktúraváltás eredményeként — emelte ki — az ágazat várható nyeresége jelentősen meghaladja mind a központi, mind a vállalati számításokban tervezett összeget.

Ezt követően a könnyűipari miniszter az ágazat további feladatait ismertette. Mint elmondta, a következő időszakban is a legfontosabb teendők közé tartozik a külső egyensúlyi helyzet javítása, s ennek megfelelően az export további bővítése, az import mérsékelt növekedése mellett. Ugyanígy az ágazat kötelessége a lakosság megfelelő ellátása, amit alig növekvő mennyiségű áruval de a szükségletekhez igazodó áruösszetétellel, jobb kínálattal kell biztosítania.

/Könnyűipari sagfőtájékojefafó

Javuk a hazai ellátás

ták, hogy mint az élet minden más területén, úgy itt is tetemesek a belső tartalékók, hiszen példák tanúsítják, minimális ráfordításokkal, de célszerű szervezési intézkedésekkel az áruházak forgalmazási képessége 10—30 százalékkal is növelhető, s ez természetesen nemcsak az áruházakra, a kereskedelemre, hanem a tevékenység egészére is érvényes.

Fokozott tagsági részvétel

Nagy szükség van azért is a tartalékok hasznosítására, mert egyrészt a lakossági igények módosulnak, másrészt viszont a hatodik ötéves tervben a közgazdasági feltételek szigorúbbak lesznek. Éppen az eddigi eredmények, a kedvező fejlődés tényei kínálnak alapot ahhoz, hogy a változó környezetben is töretlenül folytatódjék az Afészek tevékenységének gazdagodása —s ez félreérthetetlen igényként fogalmazódott meg az előterei közlekedési feltételek egésze az életkörülmények lényeges eleme

Két vaskos iratcsomó került megvitatásra' a megyei tanácsülés napirendje második pontjaként, Pest megye hosszú távú közlekedés- és hírközlési ejlesztési tervkoncepciója, s azon belül, azzal összefüggésben a budapesti agglomeráció közlekedésfejlesztési elképzeléseinek ösz- szegezése.

Meghatározó ingű forgalom

A szöveges anyag, valamint a térképek nem előzmények nélkül készültek el. Majdnem tíz esztendeje, 1971-ben fogadta el a megyei tanács a tizenöt esztendőre szóló közlekedésfejlesztési koncepciót, s annak megvalósítását a végrehajtó bizottság folyamatosan figyelemmel kísérte. A bekövetkezett társadalmi, gazdasági változások azonban szükségessé tették az akkor jóváhagyott elképzelések felülvizsgálatát és módosítását.

így alakult ki az az anyag, amelyet a testület elfogadott, s amelynek alapvető jellemzője a tömegközlekedés vitathatatlan elsőbbsége, akár a_ településeken belüli, akár a távolsági forgalomban. Meghökkentően hangzik, ám tény: a megye aktív munkavállalóinak 56,2 százaléka ingázó, azaz lakó- és munkahelye nem egy település határain belül található. Ha még ehhez azt is hozzászámítjuk, hogy jelentős az ugyancsak utazó diákok csoportja, valamint más okokból is sokan utazásra kényszerülnek — így például az egészségügyi ellátásra utalunk, de hivatkozhatunk a hétvégeken a fővárosból kiáramlók hatalmas tömegére —, akkor könnyen beláthatjuk: a közlekedési feltételek alakulása, azaz a közlekedés helyzete és fejlesztése lényeges eleme az életkörülményeknek.

Alatta az országos átkgnak

Ennek tudatával és hangoztatásával foglalkozott az előterjesztésekkel a tanácsi testület. A kiindulópont megkerülhetetlenül az, hogy — amint azt az ülésen megállapították — a megye népességéhez mérten aránytalanul nagy jármű- és utasforgalmat kell az országos átlagnál is kedvezőtlenebb műszaki állapotú és teljesítőképességű megyei közlekedési hálózatnak és eszközöknek viselnie, ami forgaiomtoriódásokaf, a járművek zsúfoltságát, a forgalomban töltött idő megnövekedését, valamint a forgalombiztonság rosszabbodását vonta maga után.

. A megye hosszú távú terv- koncepciója részletesen elemzi a jelenlegi közlekedési helyzeteit — a vasúti, a közAmint arról lapunk első oldalán tudósítunk, a Pest megyei Tanács tegnapi ülésén jelentést hallgatott és vitatott meg az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek tevékenységéről. A hetvenes évek közepén még negyven ilyen gazdálkodó egység működött a megyében, az ésszerű összevonások hatására, valamint a célszerű területi és eszközfkoncentráció jegyében számuk napjainkra tizenhétre csökkent. Az írásbeli jelentéssel egybehangzóan az volt a megyei tanács véleménye, hogy az egyesülések elősegítették a munka javítását, a tevékenységi kör tágítását, a lakossági szükségletek jobb kielégítését.

Tízmilliárdos

forgatom

— Jól érzékeltetik az Afészek súlyát a megye településeinek mindennapjaiban a következő adatok: tagságuk 132 ezer fős, kereskedelmi tevékenységük több mint kétezer üzletet fog át, s ezek majdnem tízmilliárd forintos forgalmat bonyolítanak le. Jelentős részt mondhatnak a magukénak e szövetkezetek a fölvásárlásból — tavaly 27 ezer tonna burgonyát, zöldséget, gyümölcsöt vettek meg a kistermelőktől —, a kisegítő gazdaságok termelésének szervezéséből és segítéséből.

örvendetes, hogy a megyében működő Afészek munkája az ötödik ötéves tervben az országos átlagot meghaladó mértékben fejlődött, azaz a méreteikben jelentősen megnagyobbodott gazdasági egységek teljesítménye igyekszik lépést tartani a fokozott követelményekkel s a gyarapodó lakossági szükségletekkel. Ezt bizonyítja egyebek között, hogy a fogyasztási szövetkezetek túlteljesítik az ötödik ötéves tervben szereplő hálózatfejlesztési teendőket — aZ eredetileg számított 38 ezer négyzetméteres növekedéssel ténylegesen 45,4 ezer négyzetméter áll szemben —, hatásos erőfeszítéseket tettek a hűtőlánc kiépítésére, bővítették több szolgáltatásukat.

Bővült

a primőrtermelés

Nem feledve az eredményeket, a megyei tanács ülésén joggal hangzottak el kritikai észrevételek is, így sok más mellett a helyes arányok megéléséről a hálózatfejlesztés kis- és nagy egységeit tekintve, a kisegítő gazdaságok eszközellátottságát érintve, valamint a gazdálkodási tartalékok hasznosítását sürgetve.

Nincsenek könnyű módon elért eredmények ma már — hangzott el a vitában, s ez tökéletesen igaz. A kereskedelmi forgalom jóval differenciáltabb, mint volt egy évtizede, ami különösen az élelmiszerek és az iparcikkek értékesítése esetében jellemző. Tagadhatatlanok azok az erőfeszítések, amelyek a munka javítását szolgálták. Egyebek között ide tartozik, hogy ma már az üzlethálózatban dolgozók 73 százaléka szakképzett — 1975-ben arányuk még csak 57 százalék volt —, hogy 1980-ra egymillió négyzetméter fölé nőtt a fóliás prímőrtermesztés területe, a táp- és szemestakarr.iány értékesítése megkétszereződött, s elérte az évi 80 ezer tonnát.

Vannak ugyanakkor lenem becsülhető súlyú gondok is. s ezek körébe tartozik például ä fejlesztési lehetőségek szűkössége, a forgalmazandó áruk egy részének átmeneti vagv,., tartós hiánya — elég itt utalni a kistermelés gépeinek makacs problémájára —, a szövetkezeti vagvont alKotó épületek. eszközök bizonyos hányadának elöregedése.

Szó sincs arról, hogy a nehéz gazdálkodási körülmények közepette a megvel tanács irreális követelményeket szegezett volna a fogyasztási szövetkezetek mellének. A testület megfogalmazta vélemények, javaslatok azt igazol-