Pest Megyi Hírlap, 1980. november (24. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-26 / 277. szám
4 ZnSnx V x/umw 1980. NOVEMBER 26., SZERDA SZÁZHALOMBATTA, DHV A munkásművelődés receptjei OLYASÓK, KÖNYVEK, AKCIÓK A szép szó igazi öröme Beszélgetésünkben tulajdonképpen nem akadt új elem. Minden, amiről szó volt, kü- lön-'külön már ismert dolog. Ha munkásművelődés válik egy eszmecsere tárgyává, nagyjából minderftitt hasonló gondokról, örömökről hallani. Ám valamiben különbözött a megszokottól beszélgetésünk. Százhalombattán a Dunamenti Hőerőműben. Pécsi Benővel, a vállalati pártbizottság titkárával, Póhli Józseffel, a személyzeti és oktatási osztály vezetőjével, Bencsik Ildikóval, a Dunamenti Művelődési Ház népművelőjével és Fábián Gyulával, a szakszervezeti bizottság munkatársával pár óra alatt kiderítettük: a DH,V munkásművelődése arra az ominózus, állatorvostan-hall- gatók oktatását szolgáló képzeletbeli lóra hasonlít. Arra, melynek segítségével valamennyi lóbetegség demonstrálható. Zsebre megy Bízom benne a DHV-sok nem haragszanak meg eme profán hasonlatért. Reményemet támagatandó rögtön hozzáteszem: az ottani munkásművelődésről szólva, nemcsak a téma országosan jellemző gondjait, betegségeit, de a jóval kevésbé általánósítható örömeit, sikereit is bemutathatjuk. Például az oktatást, a képzést. Nemrégiben, amikor a városi pártbizottság foglalkozott a Hőerőmű közművelődési munkájával, valaki azt mondta az értekezleten: „Egész iskola lettünk”. Nem túlzás. Csaknem 1200 dolgozójukból vagy 900 állandóan tanul. Középiskolában, egyetemen, szakmai tanfolyamon, pártoktatáson — sorolhatnánk. A szép eredményre büszkék, de ugyanakkor tudják: ez csak rész az egészből. A közművelődés komplex; az oktatás csaa az egyik — valószínűleg látványosabb, és talán egyszerűbben szervezhető — oldala. Látványos — a fenti számpár bizonyítja. Egyszerűbben szervezhető — mert „zsebre megy". A DHV-ban érdek és „kényszer” tanulni. Érdek, mert szól ez-az, főnök, párttitkár, szakszetvezeti bizalmi: Komám, ha ezt meg ezt az iskolát elvégzed, ennyivel meg ennyivel több lesz a pénzed. „Kényszer”, mert szól ez-az: Komám, ha ebben és ebben a munkakörben meg akarsz maradni, ezt és ezt az iskolát el kell végezned. Szórakozás A közművelődés másik csoportja, melyet (korántsem teljes képet ad vaj szórakozásnak nevezhetnénk — nem dicsekedhetik olyan látványos sikerekkel, mint az oktatás. A munkaidő elteltével bizony igen nehéz közösségben tartani az embereket, még akkor is, ha szórakozásról volna szó. A befeléfordu- lás, az elszigetelődés Battán némileg más okokat hoz mentségül, mint máshol. Itt ugyanis aránylag egyszerűbb lakáshoz jutni. A fiataloknak tehát nem a négy fal megszerzése köti le minden idejét, energiáját. Ám mégis a szerzés az, ami befolyásolja életüket. A meglévő otthont valóban otthonná kívánják tenni, bútort, háztartási gépeket venni bele. Az átlagosnál jobb fizetés .mellé, a munka után, maszekolás szerzi a forintokat, hogy mielőbb meglegyen a tévé, a frizsider. Mindenesetre ez az igény nem elítélendő. Elgondolkodni azon lehet — és kell —, vajon muszáj mindezt azonnal? Beszélgetőpartnereim elmondták: találkoztak, nem is egyszer olyan 26—27 éves fiatallal, aki kissé szomorúan ismerte fel: tulajdonképpen nem is volt fiatal. Helyi adottságok Ez nem munkásművelődés már? Igaz, lényegesen nagyobb, állítom: társadalmi gondokról van szó, de a kettő elválaszthatatlan. Es bár lehetne olyan — aránylag — egyszerű megoldást taiáini a beíeléfordulás, a mindenáron való hírvágy, a közömbösség orvoslására, mint a közös művelődés megfelelő formáira. No, nem általános receptet. Speciális, mindig az adott helyre, üzemre és ott dolgozókra „kidolgozott” gyógyszerrel. Mert ilyen található. A DHV-sok a buszukra és a sportkombinátjukra büszkék. A busz állandóan úton van. Igaz, kezdetben inkább az egyik borkóstolótól a másikig vitte szerte az országban az embereket. Ma? Szinte ingázik a fővárosi színházakba és az országjáró túrákra. A busz népszerűségére jellemző, hogy igény- bevételét már feltételekhez kötik, szinte jutalomként kapja meg egy-egy kisebb közösség. Egy-két üveg sör a Duna-parti sporttelepen is elfogy, egy kiadós foci vagy pingpongcsata után. Ám a lényeg: a DHV-sok majd’ fele rendszeresen lejár oda, na nem versenyszerűen, de valóban a mozgás kedvéért. Jó példák, megfelelő receptek tehát vannak. Miért hát, hogy máshol még bágyadt a .páciens? A vállalat és szak- szervezeti tanácsa sok pénzt fordít a Dunamenti Művelődési Ház fenntartására, ám annak programjait sokszor üres termek fogadják. A már ismertetett okon kívül ennek sajnálatos magyarázata az is, hogy ezek a programok bizony nem mindig alkalmazkodnak az igényekhez. Igaz, az igényeket vajmi nehezen képes egyedül felmérni a müvház. Kidolgoztak és elküldték vagy 1200 kérdőívet a DHV dolgozóinak, érdeklődvén, mit várnak a müvháztóL Visszakaptak hatvanat. Közös erővel Most másként látnának munkához. A Korábban érdektelenség miatt megszüntetett Ifjúsági Klubot is más módon szerveznék újjá. Hogyan? Közösen. Az igényfelmérést csakúgy, mint a programszervezési együtt kívánja elvégezni a vállalat, a pártbizottság és a szakszerveze,t. Ez utóbbiaknak jól kiépített hálózatuk van, mely a közművelődési célok érdekében is használható. A pártszervezetek aktivistái, a szakszervezeti bizalmiak jövőbeli megbízásai között ott lesz a közművelődési agitáció feladata is. A koordináló, a vállalati közművelődési bizottság valamennyi tagja ugyanis a személyes agitáció erősítésében látja a siker zálogát, a „gyógyszert”. Abban, hogy az üzembe, a munkapadhoz kell elvinni a programjavaslato- .kat. és a plakátok, műsorfüzetek meglévő, ám nem elegendő propagandája mellett a közvetlen „szájreklám” elengedhetetlen, sőt kiemelkedő jelentőségű. Mint ahogyan az a vezetők felelőssége is. A mű-, üzem-, osztályvezetők magatartása, a közművelődést támogató (vagy éppen: gátló) szemlélete. Ennek formálása ugyancsak közös ügy. Közös és — ismételjük — nemcsak a Dunamenti Hőerőműben. A. Gy. A politikai könyvnapok néhány nappal ezelőtt Abony- ban rendezett megyei megnyitó ünnepségén az elnökségi asztal fölött elhelyezett hatalmas tábla szavai a következőt hirdették: A könyv, az olvasás társadalomformáló erő, Nem kell sokáig töprengeni, hoigy belássuk a fenti mondat igazát. A XX. század második felében, a szocializmust építő társadalomban élő ember elképzelhetetlen a könyv, a legfontosabb információközvetítő eszköz nyújtotta tudás, az ^olvasás formálta érzelemvilág nélkül. Jó propaganda Sajnos, azonban sokan vannak olyanok, akiket a fentiek szerint „nem képzelhetünk el”, akiknek olvasási igénye a napilapok főcímeire szorítkozik, vagy még ennyire sem. Hogy a kép mégse legyen túl sötét, meg kell jegyezni, hogy a nemzetközi összehasonlításban nem állunk rosz- szul, hogy a lakosság számához képest hazánkban több az olvasó, mint sok, fejlettebb gazdaságú országban. Egy angol mondás szerint a ködös Albionban kevesen olvasnak, nem ismerik Shakes- peare-t, elég nekik, hogy ők adták a világnak. Nos, bár a világnak mi is számos KI KOPOG? Egyszemélyes színház, bízvást állíthatjuk — valóságos intézmény Levente Péter, akit, megélhet akár 100 évet is, Móka Mikiként fog tisztelni az ifjabb s már éle- medettebb korosztály egyaránt. Mindazok, akik valaha is látták, akik részt vettek játékaiban. Ebben rejlik a titka is: a Színház élményének, a színjáték megalkotásának részesévé teszi a gyerekeket azzal, hogy bevonja őket műsorába, megtanítja őket a kollektív játék örömére. MIT ÜZEN A RÄDIÖ? Tizenkét esztendő az ember életében sem rövid idő, így hát méltán illetheti elismerés egy ilyen hosszú ideje éló rádióműsornak a szerkesztőit, munkatársait. Jómagam mindig tudóst, művészt adtunk, nem elégedhetünk meg ezzel, gya- rapítanunk kell a „kiművelt emberfők” számát, szaporítani a „települések dolgozószobáit”, hogy mindenki számára lehetővé tegyük a korszerű általános és szakmai műveltség megszerzését. S bővítenünk kell a könyvvel való találkozás egyéb lehetőségeit is. Az Olvasó népért mozgalom az utóbbi esztendőkben dinamikusan fejlődik. külföldön eredményes magyar közművelődési kísérletként emlegetik az olvasótáborok munkáját, s immár rendszerré szerveződtek a könyv és a társadalom széles rétegei szorosabb kapcsolatának kialakulását segítő országos rendezvénysorozatok. A találkozás ünnepi alkalmai ezek, s persze a néhány ünnepet számtalan hétköznap követi, előzi meg, tehát nem várhatunk mindent a különböző könyv- napoktól, könyvhetektől. A jól megszervezett, előkészített. megfelelő propagandával Kísért rendezvények hatása azonban a hétköznapokon is érzékelhető, ha nem is azonnal s nem is pontos számokkal kimutathatóan. Ez a kisugárzó hatás pedig különösen fontos Pest megyében, ahol az országosnál nagyobb az ingázók, a kétlakiak — tehát a | művelődés szempontjából hátrányos helyzetűek — érdeklődéssel hallgattam a Mit üzen a rádió? kéthetente jelentkező adásait, mert sok rendkívül érdekes, olykor szomorú, máskor bizarr emberi sorsot ismerhettem meg belőle. Kerényi Mária és Sipos Tamás, a műsor szerkesztői az évek során ki tudná felsorolni, hány riporter munkatársukkal együtt fáradoznak azon, hogy a végső elkeseredésükben hozzájuk fordulók vélt vagy való. ban kilátástalan helyzetéből segítsenek kilábalni. Elmennek a legutolsó fórumig is, ha szükség van rá, de nem félnek attól sem, hogy a szükségtelenül hozzájuk fordulót meggyőzzék róla: nem feltétlenül a rádió képes csak elintézni ügyeiket, adott esetben az is elég, ha maguk utánajárnak... A legutóbbi adásban egy búcsúra is sor került, több mint egy évtized - után a műsor egyik szülőatyja, s mindvégig bábája, Sipos Tamás elbúcsúzott hallgatóságától. Tiszteletre méltó őszinteséggel bevallotta, elsősorban önmagának, hogy belefáradt e műsor szerkesztésébe, amely azonban természetesen tovább él. TÖRVÉNYKÖNYV. Már Arany János is megírta a Füle- milében, a magyar mindig is szeretett jogászkodni. Ki ne hallott volna már ilyesfélét. „Magyarország tízmillió jogász országa.” Ez persze így kissé eltúlzott, annyi azonban bizonyos, hajlamosak vagyunk vitás ügyeinket bíróság elé vinni. A hallgatók jogismeretének bővítését szolgálja Szigethy Anna, aki évek óta kitartással járja hazai jogéletünk jeleseit, bírákat, ügyészeket, ügyvédeket, s velük beszélgetve betekintést nyújt a jogszolgáltató szervezetek munkájába, eligazít a különböző jogágak között. S miközben jogi ismeret- terjesztést folytat, egyben jog- politikai irányelveinkkel, azok megvalósulásával ismerteti meg az érdeklődőket. Legutóbbi adásában a magyar polgári jog nagy területével, az öröklési joggal foglalkozott. Közérthetően, mindenki számára megjegyezhe- tően. De emlékezetesek a sorozat korábbi adásai is, melyek, ben a bírói és ügyészi szervezet működését, az ügyvédség mun. káját tárta hallgatói elé. A műsor fő erénye, hogy lehetőség szerint mellőzi a jogi szak- kifejezéseket, mégis szakszerűen tálalja témáit. Bányász Hédi száma, ahol a települések la- kosságának átrétegződése, a népességszám dinamikus növekedése következtében nehezebben alakulnak ki igazi közösségek, mint másutt. Rendezvények Nos, a különböző rendezvénysorozatok a fenti gondok enynílését is segíthetik. Éppen ezért örvendetes, hogy a könyvvel kapcsolatos idei akciók többsége igen jól sikerült. Hogy időrendi sorrendben haladva néhány adattal bizonyítsuk ezt, érdemes megemlíteni, hogy a mezőgazdasági könyvhónap keretében, amelynek megyei megnyitóját Tökön szervezték, 134 rendezvényre került sor. A költészet napja megyei ünnepségén, Gödön. Marosán György emlékezett József Attilára; me- gyeszerte 97 helyen szerveztek író—olvasó találkozókat, egyEb programokat. Sünvonalas ünnepség volt az ünnepi könyvhét ráckevei megnyitója, s nagy dolog, hogy 14 könyvpavilon nyílt a budai járásban, gazdag programmal kezdődtek Nagykátán az őszi könyvhetek, jól előkészítették a politikai könyvnapok 'abonyi megnyitóját, s néhány nappal ezelőtt az ifjúsági könyvnapok szentendrei egész napos nyitó eseménysorozata kínált gazdag választékot az érdeklődőknek. Hogy a kép teljes legyen, meg kell említeni a műszaki könyvnapokat, és a III. országos gyermekkönyvhetet, amelynek rendezvényei Pest megyében is december elsején kezdődnek. Jó koordináció A felsorolt akciók szinte minden korosztálynak és érdeklődési területnek bőségesen kínálnak könyvet s az olvasásélmény hatását elősegítő vagy éppen művelődésre ösztönző rendezvényeket. Hogy azonban a munka még eredményesebb legyen — állapította meg a napokban a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának művelődéspolitikai bizottsága —, ahhoz arra van szükség, hogy a különböző rendező szervek az eddiginél szorosabban működjenek együtt. Jó példaként a megyei népfrontszervezetet, a MESZÖV-öt, ai SZMT-t és a Kossuth Könyvkiadó Pest megyei kirendeltségét említették.. Ai együttműködés új formák, módszerek bevezetését is elősegíthetné — s persze azt is, hogy egyáltalán tudomást szerezhessünk a különböző települések, üzemek, intézmények rendezvényeiről. Nem valamiféle bürokratikus szemléletet jelez ez az igény, hiszen csak az össztes információ birtokában állapítható meg, hol tudják a feladatokat saját erőből eredményesen megoldani, hol van szükség támogatásra, anyagi vagy erkölcsi segítségre. A jobb koordináció elejét vehetné a párhuzamosságnak, a fölösleges energiapocsékolásnak is: a költészet napja megyei, gödi ünnepsége után néhány nappal például alig tíz kilométerrel távolabb, Vácott rendezték meg az országos költészetnapi ünnepséget... Sok szó esett még az említett bizottság kibővített ülésén az eredményekről és a gondokról. Ez alkalommal — nem azért, mert így illik — inkább az eredményeket hangsúlyozom. Márcsak azért is, mert nagyon örvendetes módon már most megkezdődött a következő évi könyvakciók előkészítése, megtörtént a megyei megnyitó ünnepségek helyszíneinek kijelölése; megállapították melyik szerv, intézmény lesz egy-egy rendezvénysorozat főszervezője. Ha azzal kezdtem, hogy a ma embere nem képzelhető el könyv, olvasás nélkül, azzal kell befejeznem, hogy csak az ilyen, idejekorán megkezdett szervezőmunka segíthet, hogy a szép szó igazi Öröme kiteljesedjék. P. Szabó Ernő SZÍNHÁZI ESTÉK T tóm fi Szigligeti bohózata ^ a Budapesti Gyermekszínházba n Zseni kevés akad Persze, szerencse, ha minden történelmi korban egy-egy felküzdi magát. Szigligeti nem volt zseni. Becsületes színpadi szerző volt és embernek keményfejűen korrekt. Nemesi családja — íme az örökzöld példa — mérnököt akart fabrikálni belőle, de az ifjú színésznek állt. Rangkórságos atyja — miután letett arról, hogy fiát főbe lője — megtiltotta neki még a családi név viselését is. így lett Szathmáry Józsefből Liliomfi, bocsánat: Szigligeti Ede, így „y” nélkül és új keresztnévvel. S amikor Magyarország visszhangzott a Szigligeti névtől, az atya már hiába könyörgött, hogy gyermeké vegye vissza ősi nevét. Néffl divat ma már a függöny elé állni és elmondani néhány gondolatot a szerzőről, a színház céljáról és arról a világról, amely ott áll készen a függöny mögött. Mit jelent a mai tinédzsereknek Szigligeti neve? Mit tudnak a múlt század utolsó harmadának szellemi lázadásáról, a megújhodást akaró elszántságról? Dehogyis ismerik tizénéveseink a népszínművek hazug világát. Iskolában w nem tanítják. Még az irodalmilag tisztességesen . művelt ifjak is gondolják, hogy Szigligeti volt az első, aki a proletársorsot színpadra állította (A strike című darabjában). Pedig kellene a magyarázat, hogy nem Szigligeti bűne a giccses népszínmű, legföljebb rossz tanítványa volt Csepreghy Ferenc, a Piros bugyelláris alkotója, de kalandos életű szerzőnk dramaturgiáján nőtt fel Tóth Ede. aki előfutára lett századunk népdrámáinak. Erről nem szól a fáma, se tankönyv, se beköszöntő: játsszuk Liliomfi történetét Illés Lajos zenéjével, szétmuzsikálva a lényeget. De mi tagadás: jó zenével. AZ előadás nem az igazi, mármint nem az igazi Liliomfi. De érdekes. Minden „ki van találva”, az ötletek zuhataga segíti jól szórakozni (ez sem utolsó dolog) a gyerekeket. A produkció első negyedórájában szétbombázzák a néző agyát, egyik nevetésből a másikba zuhanunk a szellemes megoldások tömegétől. Aztán nincs tovább: fokozni már nem lehet, elfárad a pro-, dukció, jön a lapos szürkeség (nézőtéren a cukorkadobálás), később isimét felizzik a játék, majd újabb mélypont követi. S ebben nem a darab a hibás: hiszen a legszellemesebb, a leginkább moliere-i részek tűnnek a leglaposabbaknak. Furcsa egyensúlybillenés. Nyilván Bor József rendező úgy vélte: az irodalmilag legjobban csiszolt részek önmagukban is hatnak. Végül is az arányokkal van gondunk, mert egy kicsivel kevesebb sokkal több lett volna. Bor József briliánsán oldotta meg a beatzene melletti éneklést. A segádszínészek által alkalmakkor kézbe adott .mikrofon és a statisztéria mozgása mindvégig összhangban van a játékkal, sohasem érezzük hamisnak. Ugyancsak kitűnőek az akusztikai ötletek. Csak az hiányzott, hogy eldöntsék a színház vezetői, hogy mit akarnak: musicalt, vagy zenés bohózatot. így felemás lett a Liliomfi- show. Nem modem történet, bár a zenétől lehetne; nem a magyar színészet hőskorát idéző — ma sem teljesen időszerűtlen — polgárpukkasztás, pedig az írott drámától lehetne. A színészek közül legnagyobb figyelmet érdemelt — nemcsak a főszerep miatt — Zágoni Zsolt, a Liliomfi alakítója (második szereposztásban Balogh Bodor Attila). Zágoni, mint idén végzett főiskolás többet ígért játékával, mint amennyit adott. Adós maradt az énekléssel és a tánccal, de a prózai jelenetekben jó teljesítményt nyújtott Sirkó László bolondozta világra Szellemfi figuráját (micsoda kitűnő Liliomfi lehetett volna), csupa ritmus, csupa szív és személyes varázsa is olyan erős, hogy minden pillanata feszes. Ezúttal kevéssé tetszett Sinkovits Mariann Mariska szerepében, mert túlnyafogta a szöveget. Viszont kitűnő teljesítményt nyújtott Perlaky István a fogadós megszemélyesítésével. S egy példa a közönségsikerre, és arra, hogy a gyerekek tiszta ösztönei könyörtelenül minősítenek: a fogadós lányát játszó Maday Emőke aratta a legnagyobb tapsot a bemutatón. Maday máris jó színész. Említést érdemel Peczkay Endre alakítása, mert kitűnő érzékkel megtalálta a zenei és rendezői (színházvezetői) átértékeléstől megbillent figura (Mariska nevelőapja) egyensúlyát. Vég^ondclva a már leírtakat; a kifogások csak a meg nem valósított lehetőségek miatt jelentkeznek. A gyerekek, pardon: az ifjak nem csalódnak. A Budapesti Gyermekszínház, a Karácsonyi énekhez, hasonló sikert arathat ezzel a produkcióval. Kriszt György RÁDIÓFIGYELŐ
