Pest Megyi Hírlap, 1980. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-25 / 276. szám

2 xMlap 1980. NOVEMBER 25., KEDD Szovjet és magyar felszólalás Madridban Konkrét megállapodások A madridi találkozón részt vevő 35 ország küldöttségei hétfőn délelőtt zárt plenáris ülésen folytatták az általános vitát a helsinki záróokmány­nak az emberi kapcsolatokra, a tudományos, kulturális és tájékoztatási együttműködés­re vonatkozó ajánlásairól, te- há, az úgynevezett harmadik kosár tartalmáról. A vitában felszólalt Szer- gej Kondrasov, a szovjet kül­döttség tagja, s a „harmadik kosár” szovjetunióbeli végre­hajtásáról szólva érdekes ada­tokat ismertetett. A helsinki záróokmány aláírása óta el­telt öt év alatt például 15 ezer szovjet állampolgár kötött külföldivel házasságot, s több tízezer külföldi állampolgár telepedett le a Szovjetunió­ban és kért szovjet állampol­gárságot. 16 millió külföldi lá­togatott el turistaként a Szov­jetunióba és 12 millió szov­jet állampolgár járt külföl­dön. A szovjet felszólaló be­szélt a kulturális kapcsolatok nagyarányú fejlődéséről, a külföldi tudósítók munkáját könnyítő szovjet kormány­intézkedésekről. Ugyanakkor bírálta azokat az akadályokat, amelyekkel amerikai részről nehezítik a kulturális és tá­jékoztatási kapcsolatok nor-, malis lebonyolítását. Szergej Kondrasov a továb­biakban hangsúlyozta: a Szov­jetunió híve annak, hogy a mostani találkozón konkrét megállapodások szülessenek a harmadik kosár témaköré­ben, az egyenjogúság, a köl­csönösség és a belügyekbe va­ló be nem avatkozás elveinek tiszteletben tartása alapján. A Szovjetunió ellenzi ennek a kérdéscsoportnak a kiemelé­sét a záróokmány egészéből. Minél nagyobb ugyanis a fej­lődés a záróokmány egészé­nek a megvalósításában, an­nál kedvezőbbek a feltételek az államok közötti együtt­működés minden területének a fejlesztéséhez. A vitában felszólalt dr. He­rényi Pál, a magyar küldött­ség tagja. Hangsúlyozta, hogy a Magyar Népköztársaság-kor­mánya mekülönböztetett fi­gyelmet tanúsít az európai biztonság és együttműködés ügye iránt, s rámutatott: ha­zánk és a többi részvevő ál­lam kapcsolatai Helsinki óta figyelemre méltó és pozitív átalakuláson mentek keresz­tül. A megállapodás egységes rendszerén belül — mondotta — meglehetősen sajátos he­lyet foglalnak el a humanitá­rius és egyéb kapcsolatok. Olyan együttműködés mellett köteleztük el magunkat, ame­lyet érzékenyen befolyásol­nak az ideológiai felfogások­ban meglevő ellentmondások. Ennek ellenére sikerül e vo­natkozásban is megtalálni a közös nevezőt, amely mind a 35 ország számára elfogadha­tó, s amit a helsinki záróok­mány is megfogalmaz: az ál­lamok teljes egészében tisz­teletben tartják a kapcsola­taikat vezérlő elveket. A magyar küldött a továb­biakban hangsúlyozta: csak a kölcsönös érdekek figyelem- bevételével, a meglevő hiá­nyosságok — aránytalanságok, megkülönböztetések — felszá­molásával léphetünk tovább a kulturális és az oktatási kap­csolatokban, az információ- áramlásban és a humanitárius problémák rendezésében. A Magyar Népköztársaság politi­káját a „harmadik kosár” kü­lönféle területein is a kapcso­latok következetes és folya­matos fejlesztésére irányuló őszinte törekvés jellemzi. A hétfő délelőtti ülésen fel­szólalt még a belga, a vatiká­ni, az olasz és az amerikai küldöttség képviselője. Moszkvában hétfőn meg­nyílt a szovjet—magyar gaz­dasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság XXVI. ülésszaka. Az ülésszakon a magyar küldött­séget Marjai József, a Minisz­tertanács elnökhelyettese. a bizottság magyar tagozatának elnöke, a szovjet delegációt Nyikolaj Talizin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhe­lyettese. a szovjet tagozat el­nöke vezeti. A napirenden a két ország együttműködésének időszerű kérdései szerepelnek, különös tekintettel az új öt­éves tervidőszakra. br. Szűrös Mátyás, a Ma­gyar Népköztársaság Moszkvai NBSZ-kongresszus A határozatok elfogadásá­val és az új vezető szervek megválasztásával befejeződött Berlinben a Nemzetközi Diák- szövetség XIII. kongresszusa. Hétfőn nemzetközi sajtókon­ferencián jelentették be, hogy a kongresszus az általános ha­tározata mellett több tucat egyéb állásfoglalás és szolida­ritási nyilatkozat született a béke, a leszerelés és a nem­zetközi együttműködés kérdé­seiről, a világ egyes országai­nak, térségeinek problémáiról. Az NDSZ elnökévé újból a csehszlovák Miroslav Stepant választották. A szövetség új főtitkára az Indiai Kunalan Srinivasan, egyik titkára, — a magyar Labody László. nagykövete hétfőn este foga­dást adott a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudomá­nyos kormányközi együttmű­ködési bizottság ülésszakán résztvevő küldöttségek tiszte­letére. A meleg, baráti hangu­latú fogadáson megjelentek a két delegáció tagjai, Marjai József és Nyikolaj Talizin, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnökhelyettese, a szovjet tagozat elnöke. tér I van Arhipov, a Szovjet­unió Minisztertanácsának első elnökhelyettese hétfőn fogad­ta Marjai József miniszterel­nök-helyettest. Samara Mache Közös szovjet—mozambiki közlemény Gazdasági tanácskozás Marjai József vezeti a magyar kü'dö.Léget TASZSZ-jelentés Varsóból Zavarkellő kihívás Lengyelországban a feszült helyzet fenntartására irányu­ló tevékenység bizonyítékának minősítik a „Szolidaritás” el­nevezésű új szakszervezet ál­tal bejelentett demonstratív jellegű, országos figyelmezte­tő vasutassztrájkot — írja hétfői számában egy varsói TASZSZ-jelentést közölve z az Izvesztyija. A sztrájk célja — a fizeté­sek felemelésének követelése. A felhívás emellett követeli az ágazati . vasutas-szakszervezet­tel való együttműködés el­utasítását és a „Szolidaritás”, mint egyedüli szakszervezet elismerését. Ezzel egyidejűleg az új szakszervezet azt a jo_ got követeli magának, hogy teljes egészében, az ágazati szakszervezet részvétele nél­kül rendelkezhessen azokkal at eszközökkel, amelyeket a lengyel kormány a fizetéseme­lésekre előirányzott. Varsóban úgy vélik, hogy a „Szolidaritás” szakszervezet általános közlekedési sztrájk­kal való fenyegetőzése az or­szág nemzeti és honvédelmi érdekeit érintené, s felboríta­ná a Lengyelországon átmenő vasúti közlekedést. Samara Machelnek, a Freli- mo párt elnökének, a Mo­zambiki Népi Köztársaság el­nökének vasárnap véget ért hivatalos látogatásáról közös szovjet—mozambiki közle­ményt tettek köZzé. Ez a többi között hangsú­lyozza, hogy az enyhülés fo­lyamatát ki kell terjeszteni a világ minden körzetére, be­leértve Afrikát is. Szorgal­mazza az afrikai kontinens atomfegyvermentes övezetté nyilvánítását. Sürgetik az Irak és Irán közötti hadmű­veletek haladéktalan befeje­zését, azt, hogy a két ország konfliktusát politikai úton rendezzék. Állást foglal a köz­lemény amellett, hogy az Af­ganisztán körül kialakult helyzetet az ország törvényes kormányának javaslatával összhangban politikai úton rendezzék. Elítélték az Egyesült Álla­mok vezető köreinek az eny­hülési, folyamat meghiúsításá­ra, a fegyverkezési hajsza fo­kozására irányuló tevékenysé­gét, és hangsúlyozták a SALT—II. szerződés mielőbbi elfogadásának nagy jelentősé­gét. Síkraszállnak a madridi találkozó konstruktív és konkrét eredményeiért. A közlemény méltatja a kétoldalú kapcsolatok fej­lesztésében eddig elért ered­ményeket. Samora Machel látogatásra hívta meg Leonyid Brezsnye- vet, az SZKP KB »főtitkárát, a Legfelsőbb Tanács Elnök­ségének elnökét és Nyikolaj Tyihonov szovjet kormányfőt. Párizsi ősz (1.) Egy város változásai Van abban valami végtele­nül romantikus, hogy az em­ber hóna alá csapja Ady-kö­tetét és nekivág a Bul’ St. Mi- chelnek. Ősz van Szent Mihály útján, aztán a romantika ennyiben is marad. Botor do­log is lenne Ady Párizsát, de még a magam két év előtti városát is keresni. „Párizs ezután már sohasem volt a régi, bár mindig Párizs ma­radt, s ahogy változott, vál­toztunk mi is” — írta a hú­szas évekről a Papa, Ernest Hemingway. Ez az 1980-as párizsi ősz pe­dig különösen más volt a töb­bi közt. Csaták és horogkeresztek A fiúk esténként most is ott gyülekeztek a téren, a Miasz- szonyunk, a Szent Szív, vagy mint újabban szokás, az egy­kori vásárcsarnok, a Les Hal­les előtt. Hozták gitárjaikat, trombitájukat, szaxofonjukat, játszottak és énekeltek. Kite­rített kopott tokjaikba várták az elismerés-filléreket. A pincérek udvariasak voltak és kilenc frankjával mérték a sört; a Szajna partján beszé­des a hajlott hátú könyvke­reskedő. A metró szerelvé­nyei halk csilingeléssel in­dultak és a Samaritan hét épülete mentén az áruház leg­újabb „ilyen még nem volt” árleszállítását reklámozták. Odakünn, a Versailles ka­punál hatvannegyedszer nyílt meg az autószalon, nem is 1981, hanem az ezredforduló kocsijait mutogatták. A szom­szédos Sportpalotában pre­miert tartottak: ez maga a csoda, írta Robert Hossein új operájáról, A nyomorultakról a La parisienne kritikusa. Es közben Párizs gyászolt. 67 éves korában elhunyt Alexan­dre Sanguinetti, Ve Gaulle tábornok utolsó minisztere. „Bocsánat, hogy elhagyom a ósatateret” — üzente az „oroszlán” De Gaulle-nak Monte Cassinónál, sérülése után. Ott ravatalozták föl, ahol csak a legnagyobb hő­söknek jutott hely: az Inva­lidusok templomában. Azon az őszi hétfőn tízezrek tiszte­legtek koporsója előtt. Tíz év­vel élte túl tábornokát. A nyári halászsztrájkot a húsháború követte, az állam a termelői árak csökkentésé­vel remélte megszorítani a szarvasmarha-tenyésztők te­nyésztői fondorlatait. A te­nyésztők tiltakoztak, az ille­tékes miniszter magyarázko­dott és a párizsi háziasszony nem értett semmit. Az üzletek­ben szép lassan kapaszkodtak fölfelé a húsárak. Megkezdő­dött egy másik csata is, az elnökválasztásé. Októberben izzót föl először a harc heve: Georges Marchais, a francia kommunisták vezetője beje­lentette indulását. „Nem én akarok nyerni *— magyarázta a televízióban. — Azt akarom, hogy Giscard ne nyerjen.” Az utcán a megfakult pla­kátom a müncheni sörünnepre invitáltak, olcsó áron. kínál- gatták a háromnapos utat. Valaki horogkeresztet rajzolt a hirdetésre, figyelmeztetés­nek szánta vagy emlékeztető­nek? Két hét múlva Párizs is emlékezett: a Copernic utcai robbanás után százezrek vo­nultak föl a Diadalívnél, Si­mone Weil népe nevében pro­testált. A televízió első mű­sorának kommentátora tárgyi- lagosabb volt: „A terrorizmus nem egyetlen nép vagy nép­csoport ellen irányul. A ter- rorizmus_ valamennyiünket fe­nyeget.” Másnap bomba rob­bant a Boulevard Saint-Ger- main-en is. Az áldozat, a két­gyermekes, fiatal holland asszony férje kétségbeesetten kérdezte: „Nem vagyok sem zsidó, sem antiszemita, egy­szerű ember vagyok. Akkor hát miért?” Ezen az őszön ezt kérdezhettük valamennyien magunktól Párizsban, Mün­chenben, Bolognában. Rodin kezei „Mindenkinek fel kell fe­dezni a maga Párizsát" — ajánlja könyvében Pálfy Jó­zsef. Nekem már megvan a magam Párizsa. Igaz, nem fogható a bédekkerek Párizs­ígéretéhez; hangulatok, szí­nek, ízek jelentik számomra a „világ fővárosát”. A .pomme frite, például. Magyarul közönségesen sült krumplinak mondható, de Pá­rizsban pici műanyag tálká­ból kell csipegetni a napsárga burgonyaszeleteket ahhoz, hogy jelképpé magasodjon ez a mindennapi étel. Vagy a rendőrök! Egyikük az Invali­dusoktól a Varenne utcáig kí­sért, jó szórakozást kívánt és visszafelé jövet, fittyet hányva posztja szigorának, megérdek­lődte, hogy ' tetszett Rodin? Egy-lcét udvarias szót mond­hattam csupán, mert hogy is magyaráztam volna meg a posztoló francia rendőrnek, hogy nekem Rodin — maga Párizs. Nem is Rodin, hanem hát a kezei. A Csók keze — vigyázó. Az Örök bálvány ke­ze — alázatos. A Calai.>-i pol­gárok kezei — indulatosak, rémültek, lázadók. A Székes- egyház két keze — fölemelő. És a Teremtő keze — önarc­kép. A márványból lelket for­máló szobrász keze. S ha időnként Párizsra gon­dolok, képzeletben végigsétá­lok a rue Rivolin, a Concorde sarkánál balra fordulva föl- lépagetek a Labdaház (Jeu de Paume) lépcsőin. S ahogy tet­tem délelőttönként a párizsi Vendégünk: Heng Samrin Mint lapunk 1. oldalán arról hírt adtunk, Heng Samrin elnök kül­döttség élén ma hazánkba érkezik. Heng Samrin, a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács elnöke 1934-ben született Prey Veng helységben, parasztszülők gyermekeként. Családjából so­kan részt vettek az ellenállási mozgalmakban. 1959-ben bekapcsolódott a forradalmi mozgalomba, rövi­desen kinevezték zászlóalj- parancsnoknak, majd hadosz­tályparancsnoknak. 1975-ben a negyedik brigád politikai biztosa és parancsnoka, a had- seregtörzs helyettes parancs­noké, és a keleti területek pártbi­zottságának tagja lett. A Pol Pót—leng Sary klikknek a lakossággal és a hadsereggel szem­ben elkövetett rémtetteit látva 1978-tól csatlako­zik különböző, olyan nemzeti erőkhöz, amelyek felkeltek e rezsim ellen, a kambodzsai nép függetlenségének és bé­kéjének érdekében. A Kambodzsai Nemzeti Egy­ségfront által szervezett kong­resszus 1979. január 8-án Kam­bodzsa Megmentésének Nem­zeti Egységfrontja elnökévé és a Kambodzsai Népi Fórra-, dalmi Tanács elnökévé vá­lasztotta. Bizonytalanságok az arai) csúcs kőiül R PFSZ mm részt A Palesztinái Felszabadítási Szervezet nem vesz részt a keddre Ammanba összehívott arab csúcsértekezleten — je­lentette be a PFSZ Végrehajtó Bizottságának hétfői, a testü­let damaszkuszi ülése után ki­adott közleménye. A palesztin ellenállás veze­tő szerve felhívta az arab or­szágokat: halasszák el a ta­nácskozást, mert annak a ki­tűzött időpontban történő meg­tartása „szétszaggatná az ara­bok sorait”. A UPI jelentette, hogy Fa­ruk Al-Sar, szíriad külügyi ál­lamminiszter hétfőn a Jeme­ni Népi Demokratikus Köztár­saságba indult. Hikmat Sehabi vezérőrnagy, szíriai vezérkari főnök ugyanakkor Eliasz Szárkisz libanoni elnökkel tár­gyalt. Mindkét diplomáciai út nyilvánvalóan az ammani csúcsértekezlettel és annak szíriai megítélésével kapcsola­tos: Sehabi a Szárkisz elnökkel folytatott megbeszélés után kijelentette, hogy a két or­szág „azonos nézeteket vall’.. Ez értelemszerűen azt jelen­tené, hogy Libanon sem vesz részt az ammani csúcson, de ezt az értelmezést libanoni részről nem erősítették meg. A PFSZ visszalépését meg­előzően már Szíria és Dél-Je- men is bejelentette, hogy tá­vol marad a csúcsértekezlet­től. Ezernek a közléseknek né­mileg ellentmond az a kor­mányforrásból származó da­maszkuszi értesülés, amely szerint a Szilárdság Frontjá­nak tagjai — azaz Szíria, Lí­bia, Algéria, Dél-Jemen és a PFSZ — úgy vélekednek, hogy — alacsonyabb szinten ugyan — de ott kell lenniük Amman ban. Irak új oííenzívámkészül Baniszadr visszatart az arcvonalra Közép-keleti jószolgálati út­ját befejezve hétfőn Bagdad­ból Genfbe indult Olof Pal­me, az ENSZ főtitkárának kü­lönmegbízott ja. Elutazása előtt adott nyilat­kozatában Palme „sikeresnek” nevezte útját, hozzátéve azon­ban, hogy feladata kizárólag a tájékozódás volt. A két fél ál­láspontja szöges ellentétben van egymással, „de megvan­őszben, meg sem állok az első emeletig, az Impresszionisták Múzeumának utolsó előtti terméig és leülök a középső padra. Ott, ahol Gachet doktor portréja s az önarckép között függ a legkedvesebb Van Gogh-om, az Auvers-sur- Oise-i templom. Egymásnak támaszkodó falain mintha át­törne az orgonaszó, a kép bal szélén az asszony misére siet. Körülötte az utak, vajon ho­va vezetnek, s a toronyban az óra, ha járna, merre haladna? Ern’ék - magunknak Ültem a pádon napokon át, s ilyenkor még a lelkendező turistacsapatokról is hajlamos voltam megfeledkezni. Pedig ott röpdöstek körülöttem, diákon nézték, amit szemükkel is láthattak volna, öt frank­jáért hallgatták a képek tör­téneteit, amiért ugyan kár volt Párizsba jönniük. Az ide­genvezető kezében k£t zász­lócskát tartott, ha a pirosat lobogtatta, • nekiiramodott a társaság, a zöldre megállni és figyelni kellett. Inkább a lányt néztem. Ült a Louvrje sarkában, a görög terem köven és nem csinált egyebet, figyelt. A bédekke- res, fényképezőgépes, filmfor- gatós idegenek sokaságában az övé volt az egyetlen értel­mes cselekedet. Hiszen emlékeinkből annyi marad a miénk, amit önma­gunkban elraktározunk. (Következik: 2. A „harmin­cadik századból”.)- Major Árvácska nak a tényleges alapjai an­nak, hogy ez az ellentét eny­hülni fog” — mondotta Pal­me, majd végezetül az ellen­ségeskedés kiterjedésének ve­szélyére hívta fel ismét a fi­gyelmet. A frontokról érkezett je­lentések szerint az iraki erők ;vasárnap ismét bombázták Khuzisztán tartomány köz­pontját, Ahwaz városát. A Pars iráni hírügynökség je­lentése szerint a város köze­lében lezajlott harcokban 70 iraki katona vesztette életét. Az iraki tüzérség vasárnap lőtte az Ahwaztól észak-kelet­re fekvő Susanguerp városát is. Ez — mint a Pars követ­keztetett — arra vall, hogy Irak új offenzívára készül még a tél beállta előtt. Ismeretes, hogy a várost az elmúlt hét végén elfoglalták az irakiak, majd 24 órával később vissza­foglalták az irániak. Ugyancsak a Pars számolt be arról, hogy Baniszadr el­nök visszatért a frontra. Az elnök ezt megelőzően ugyanis három napot Teheránban töl­tött, s egyebek között részt vett a Legfelső Védelmi Ta­nács ’ ülésén is. CSAK RÖVIDEN TILTAKOZÓ HETET tar­tanak hétfőtől az állami al­kalmazottak Nagy-Britanniá- ban a konzervatív Thatcher- kormány gazdaságpolitikája el­len. SALISBURY külvárosában egy zsúfolt sörözőbe ismeret­len tettesek a hét végén kézi­gránátot dobtak. A robbanás következtében két ember éle­tét vesztette és tizennyolcán megsebesültek. HÁBORÚS BŰNTETTEIÉRT a szarajevói körzeti bíróság halálra ítélte Jakub Szmajlo- vicsot, és 10 évi börtönre Ibar Mehovicsot, akik 1941-ben fa­siszta usztasa katonai alaku­lat tagjaként békés lakosok kivégzésében és kínzásában vettek részt.

Next

/
Thumbnails
Contents