Pest Megyi Hírlap, 1980. november (24. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-23 / 275. szám
1980. NOVEMBER 23., VASÄRNAP (W A ssaksxetveseS@k kongresszusa előli Diákköriéi a mozgalmi éleiben Az új fogalmakkal gyakran nehezen barátkozunk. Ügy vagyunk vele, mint az új cipővel: szép, tetszik, de a régiről tudjuk, hogy kényelmes volt, megszoktuk, ez meg lehet, hogy szorítani fog. Szóval kezdetben több a bizalmatlanság, mint az új feletti öröm. Például az a szó, hogy diákszakszervezet, ma még idegenül, különösen hangzik. A munka világában — úgy tűnik — jobban értjük a dolgot: a szakszervezet léte egy sereg jogot jelent, amely a dolgozók közügyekbe való beleszólását segíti, legyen szó bérről, prémiumról, kinevezésről, leváltásról, üdülésről, segélyezésről, termelési kérdésekről, vezetők beszámoltatásáról. De mit jelenthetnek a szakszervezetekhez fűződő jogok a diákok között? Munkássá válás A tapasztalatok szerint ma még kevesen tudják, hogy a SZOT elnöksége az elmúlt év márciusában határozott arról, hogy a szakmunkástanulók körében már tanulmányaik kezdetén meg kell alakítani a szakszervezeti alapszervezeteteket. E tevékenység középpontjában egy cél áll: ily módon is elősegíteni a szakmunkástanulók szervezett munkássá válását. Vagyis a munkássá válás kezdeti lépései idején melléjük szegődni; szervezőerővel, az összefogás eszközével, módszerével. Tavaly September elsején kezdődött meg a diákok szak- szervezeteinek megalakítása. Hogy kik szervezték ezt? Természetesen a pedagógusok. Nem kevés feladatukat újabbal tetézte ez. Ám az igazi gond csak az alapszervezet megalakulása, a bizalmiak és a pedagógus főbizalmi megválasztása után kezdődött. Munkatervet kellett Összeállítani, felettes testületnek határidőre megküldeni. illetékes ágazati szakszervezetektől. A vasasszakszervezet például tavaly kilencven forintot adott tanulónként. Egy csaknem ezerfős iskolánál ez szép summa. Mire is költsék? Nem egy gyerek szociális helyzete indokolná a rendszeres vagy alkalmankénti segélyt. Egy gyerek így 500—1200 forintot kaphatna. Sok szakmát tanuló diák lenne jogosult erre. Csakhogy a diákszakszervezet tagjai általában elsősök. Az alapszabály szerint pedig segélyt csak az a tag kaphat, aki legalább egy éve szervezett dolgozó. Egy fillért se költhettek segélyezésre a legtöbb iskolában. Nem kiesi felnőttek Segítésre szorulnak Ha ezen . túljutottak, következtek a részfeladatok. Például mit tegyenek a jól-rosszul kijelölt és megválasztott bizalmiak? Szedik a bélyeget, ez világos. Havonta két forintot. Volt. iskola, ahol kérték: hadd szedjék be a pénzt legalább fél évre előre. A morc válasz: dehogy, legalább így a tagdíj beszedésekor találkozik a bizalmi a tagokkal. S hiába volt a védekezés: de hiszen a diákok majd mindennap együtt vannak. A tanulói alapszervezetek szép pénzösszegeket kaptak az Ez két példa is jelzi az új cipő szorításait. A magyar szakszervezetek alapszabályának passzusait alapvetően a felnőttekre szabták. Hogy ott mások a méretek, az időkeretek, a tevékenységi kör gyűrűi, erről megfeledkeztek. A dolog egyetlen érintettje sem vitatja, sem pedagógusok, sem a bizalmiként működő diákok, hogy a szakszervezeti jogok életüket sok tekintetben kiszélesíthetik. Végül is a mozgalmi munkának ez az ága épp olyan szerves része lesz mindennapjainknak, mint a reggeli munkakezdés, a brigádba való beilleszkedés, a szakma naponkénti gyakorlása. Tehát ebbe belenőni, beletanulni nem árt már á kezdetekkor. Ám ’ a szakmunkástanuló nem kicsi munkás, mint ahogy ezek a tizennégy, tizenöt éves gyerekek nem kicsi felnőttek. Életük, mindennapjaik ritmusa. tevékenységi körük sokban más, mint a felnőtteké. Természetes, hogy részük van például a versenymozgalom szervezésében, az ifjúságpolitikai célú pénzösszegek felosztásában, a munkavédelmi szabályok kialakításában és ellenőrzésében, a diákotthoni házirend megfogalmazásában. De ha már diákszervezetek megalakítását és működését határoztuk el, tekintettel kell lennünk arra: a tanulók életének megvannak a hagyományai, rögzített keretei, sajátos adottságai. Beletanulni az üzemi életbe Például a szakmunkástanuló érdeke azt diktálja, hogy minél előbb bekapcsolódhasson jövendő munkahelye áramköreibe. A tanműhely többnyire másodávtől már az üzemben van, így az ottani rend, szervezettség, mozgalmi háttér válik mintává. S nem árt, ha .minél előbb igyekszik eligazodni ebben. A jól dolgozó diákszakszervezet ehhez nagy lendületet adhat. A gyakorlaton foglalkoztató munkahely érdeke is az, hogy minél gyorsabban kontaktust teremtsen a diákokkal. Sajnos, sok munkahely nem él ezzel a a lehetőséggel, s csak akkor csodálkozik, amikor a kitanított fiatal odébbáll. A diákszakszervezetek még jobban függetlenítik a tanulókat a munkahelytől. Ha jól meggondoljuk, az adott helyzetben ez inkább kedvez a tanulóknak. Mert így legalább az iskolához lesz erősebb kötődésük, s kevésbé himbálóznak iskola és munkahely között. A jövő nagy kérdései A diákszakszervezetek megalakulása, reméljük, arra ősz* tönzi az üzemeket, vállalatokat, hogy figyeljék jobban tanulóik sorsat, sokkal jobban, mint eddig, ha meg akarják tartani őket. A diákok pedig, ha sikerül igazán lábra állítani szakszervezeteiket, újabb eszközt kapnak demokratikus jogaik megőrzéséhez, bővítéséhez. Ám ez majd csak a jövőben dől el. Ha a központi irányító szervek számot vetnek az életkorukból, sajátos helyzetükből adódó új feladatokkal. Addig szorítani fog az új cipő is. Rege Sándor Pulóverré kötődő szálak A bizalom mindig jólesik. Különösen igaz ez akkor, ha nem csak egyetlen személy, vagy szűkebb kollektíva, hanem ezrek bizalmát mondhatja magáénak az ember. Pócsi Tiborné, az Alagi Állami Tangazdaság ipari üzemének betanított munkása élvezi ezt a bizalmat: küldött lesz a szákszervezetek XXIV. kongresz- szusán. A gépek fülbántó zajából csendesebb helyre igyekszünk. Pócsi Tiborné sebtében tisztogatja az olajtól, a gépektől, a fémtől maszatos kezét. TöréAz küldötte Ezrek bizalmából... .kény alkatát az Űjpesti Cérna- gyárban edzette az egész napos állómunkához. De a fővárosi gyár gépeitől hosszú és kacskaringós út vezetett az alagi gazdaságig, ahol úgy tűnik, hosszú időre megtalálta helyét. Kerülővel a célba — Bár szerettem a gyárat, a három műszakot a két gyerek mellett nem tudtam vállalni. Helyben kellett munka után néznem, mert őket nem vihettem naponta Dunakesziről a gyári óvodába. Rövid ideig egy maszek seprűkötőnél dolgoztam, majd idejöttem a gazdaságba. Igaz, távol esik egymástól a könnyűipar meg a mostani munkám, mégsem sajnálom a váltást. Meg lehet tanulni bánni a fémekkel is ... — felelget egyre nagyobb biztonsággal a kérdésekre, majd sietve hozzáteszi: — Nincs még nagy gyakorlatom a közéleti szereplésben. Gyorsan és sok-sok bizalmat, de segítséget is kaptam a gazdaságban, ahová alig egy esztendeje jöttem. Akkor aiakult, formálódott az üzem, újak voltak a dolgozók is. Mondhatom, talán véletlen, hogy éppen engem választottak szakszervezeti bizalminak, hiszen alig ismertük még egymást. kánkat támogató gazdasági vezetéssel, jó kollektívával eredményeket érhetünk el — cáfolja a feltételezést Pócsi Ti- bomé. Hiszem, hogy a szak- szervezeti tevékenység nem merül ki a bélyegragasztásban, a tagdíjfizetésben. Ha bármi közös programot szervezünk nem kell győzködni az embereket, hogy érdemes időt áldozni ezekre. S nemcsak a Munkájuk eredményeként 75 000 divatos női és gyermekpulóver kerül a szovjet üzletekbe, áruházakba a Kötő- és Háziipari Szövetkezet abonyi üzeméből. Bozsán Péter felvétele A PEMÜ Milánóban Solymári szerelvények Nyugat-Európa négy nagyvárosában — Milánóban, Londonban, Párizsiban és Düsseldorfban — évről évre máshol rendezik meg a világ műanyagiparának nagy seregszemléjét, a műanyagipari vásárt. Az idei bemutatón, Milánóban, a 33. számú pavilon ad helyet a magyar kiállításnak. A kilenc hazai vállalat egyike a Pest megyei Mű- anyagipari Vállalat, mely már nemzetközi rangot vívott ki magának a műanyagfeldolgozás területén. Mint Horváth Ferenc vezérigazgtó elmondta, idén olyan termékekkel jelentek meg Milánóban, melyek minden bizonnyal igényt tarthatnak külföldi vevők érdeklődésére. A műanyagból fröccsöntött szivaty- tyúk, a mechanikus szűrők, szelepek kitűnően alkalmasak minden olyan folyadék esetében, melyek agresszív tulajdonságaik következtében a fémszerelvényeket tönkreten- nék. Átadás istán a Sas utcában Küábalóbun a balból, de még sok a gond a PBTÉV-nél Ha valaki az utóbbi években sűrűn forgatja a gazdaságpolitikai kiadványokat, olvassa a napilapokat, hallgatja a rádiót, nézi a televízió közgazdasági műsorait, a leggyakrabban alighanem a hatékonyság szóval találkozik. A világgazdaság furcsa és olykor kiszámíthatatlan háborgásain edzett, ám mégis laikus olvasóink, ha most megkérdeznénk: mit is értenek ezen a meghatározáson, jobbára azt felelnék: hogyan használjuk ki erőforrásainkat. A gazdaságpolitikai lexikon már szakszerűbben fogalmaz: a hatékonyság — olvashatjuk —, végső soron az összes munkaráfordítás és az eredmény viszonya, mércéje a jövedelmezőség, a nyereség alakulása. Az átadás eredeti határideje tavaly szeptember volt. Tehát íigeitnégy hónappal később, az idén október közepén költözhettek be a -tulajdonosok; akik most kötbért emlegetnek emiatt. Sápi István, a PETÉV tavaly júniusban kinevezett új igazgatója azonban nyugodt: a Sas utcaiak a szövetkezet akkori vezetésének egyetértésével, közgyűlésen hagyták jóvá a határidőmódosítást. Viszont az építők ettől eltérve, egy hónapot késve fejezték be a munkálatokat. A lakók behegyeztek Vácott, a deákvári Sas utcában átadott harminchat lakás tulajdonosai, akik néhány hete költöztek be új • otthonaikba, nemigen emlegetik a hatékonyságot. Pedig hä egy kicsit átgondolják az átadásig eltelt eseményeket, beláthatják: a hosszú hónapokig tartó tortúra okait valahol itt kell keresni. Mi is történt tulajdonképpen? Két esztendővel ezelőtt kezdődött az építkezés. A beruházást a lakók — már szövetkezeti tagokként — a deákvári munkáslakás építő szövetkezetre bízták, amely a kivitelezésre a Pest megyei Tanács Építőipari Vállalatát kérte fel. kulturális rendezvényeknél, vagy a segélyeknél van szerepe a szakszervezetnek itt a gazdaságban. Több mint 60 milliós árbevételt kell produkálnia az ipari üzemnek, s tízmilliós nyereséget elérnie a nehezedő gazdasági feltételek közepette. Nem mindegy tehát, hogy fontos kérdésekben — jutalmazás, mozgóbér stb. — miként .foglalunk állást. Ez idő szerint a legfőbb tennivalónk a teljesítménybérezés gyakorlatának megteremtésével kapcsolatos.'Nem mindenki fogadja egyforma lelkesedéssel, ha a másik gép mellett álló, jóllehet többet tett le a közös asztalára, fizetéskor vastagabb borítékot kap. Magunkról szólnék Érdeme döntések Tegyük hozzá, volt azért némi gyakorlata a szakszervezeti munkában, már 1967 óta a tagok sorába tartozik. Csakhát, mások a gondok és tennivalók, mégha a módszerek hasonlóak is, egy textilgyárban, s egy Rákospalotától Szobig húzódó gazdaság fejlődő ipari üzemében. A nemrég lezajlott ágazati szakszervezeti kongresz- szus csak megerősítette ebben a hitében. A felszólalók a MEDOSZ-hoz tartozó megany- nyi terület legégetőbb gondját tárták a nyilvánosság elé. A seregnyi feladat hallatán joggal riadhatna vissza a bizalmi munkában még kezdő ... — Szó sincs arról, hogy a gondok elijesztenének. A munMihály András, a vállalati szakszervezeti bizottság elnöke, az ipari üzem főbizalmija agilis tettrekész aktivistának tartja Pócsi Tibomét. A jövő emberének ... Hisz fiatalon, bár a nők kényesek erre, elárulhatjuk 31 évesen kapta, ezt az előlegezett, s megtisztelő bizalmat. — Ne higgye hogy csapkodni kell az asztalt, megtalálom az utat a problémákkal az orvoslást adó vezetőkhöz békésen is. Csak a jelenlegi munkaikörülményeink! Láthatta, hallhatta, nem a legkedvezőbbek. Talán jövőre már új üzembe költözhetünk. Egyébként amit kérünk, ettől függetlenül is megkapjuk: jelzi ezt az új öltöző, Kéripusztán nemrég adták át az új műhelyeket. Ha szót kaphatnék a kongresszuson, úgy érzem, elsősorban ezekről a gondokról ejtenék szót. Azoknak a helyzetéről beszélnék, akik hozzánk hasonlóan a mezőgazdaságban tevékenykednek ugyan, de mégiscsak ipari munkások, s a hiánycikklistát igyekeznek kurtítani mindennapjaikon. A kongresszus elé tárnám azoknak a nőknek a helyzetét, akik a munka, a család, a gyermeknevelés megannyi gondja mellett olykor a pihenőidőt meglopva érdeklődnek a közösség problémái iránt, részt kérnek azok megoldásából. Fűzzük hozzá, úgy, mint Pócsi Tiborné teszi, élve a tisztsége nyújtotta lehetőségekkel, Gáspár' Mária Összecsapott munka A kötbér sűrű emlegetését az teszi érthetővé, ha elmondjuk, hogy a hiánypótlás után, tehát a beköltözéskor is számtalan hiba maradt a lakásokban. Sérült tapéták, rosszul illeszkedő ajtók, csorbult ablakkeretek, s még sorolhatnánk tovább a ki- sebb-nagyobb, ám annál bosz- szantóbb hiányosságokat, amelyek persze nem befolyásolják alapvetően a lakhatóságot. Péntek lévén, mindenki öröm. mel gondolt arra, hogy a hétvégét a takarításra, a bútorok átszállítására, vagyis a berendezkedésre szánják. Aztán, mikor kiderült: sem villany, sem főzési lehetőség, sokan lettek bosszúsak. Jókedv helyett viharos hangulatban zajlott le a kulcsátadás. A panaszok leginkább Horváth Jánosra, a szövetkezet elnökére záeoroz- tak, holott ő tehet a legkevésbé a- kialakult helyzetről. A bajt csak tetézte, amikor az egyik lakásban kilyukadt egy melegvízcső, s a már haza induló építők közölték, hogy csak hétfőn fognak a hiba kijavításához. Sápi István gyorsan intézkedett, s ezért már másnap reggelre meghegesztették a tönkrement vezetéket A lakók joggal keresték a PETÉV kéoviselőjét a kulcsátadásnál. Nem volt ott senki. Azzal, hogy az illetékesek távol maradtak, még barátságtalanabbá lett a hangulat. Még riasztói..á váltak a tápett peták, a hézagos ablak-, ajtótokok ... Jogilag nem kifogásolható hiszen bírói úton érvényesíthetik kötbérigényüket, de hát a lakók a pénzükért lakni szeretnének, és nem pereskedni Sápi István, az új igazgató azonban minderre csak azt mondja: ha a lakók kötbérigénnyel lépnek fel, vállalatuk az építésért felelős lakásszövetkezetet fogja perelni. S ami igaz, igaz: a szövetkezet már egy éve egymillió forinttal tartozik, a deákvári C és D jelű épületek költségéből... De hát ez megint csak jogi vita, amely elhúzódhat, lakni pedig most kell. Minőség, de mikor? Ügy gondoljuk, pereskedés nélkül is teljesíthetnék az kérvényben levő szerződést, hiszen így gyorsabban végére járhatnának a Sas utcai lakások ügyének, s ez kötelességük is! A Sas utcaiakat kevéssé érdekli, hogy tavaly szanálni kellett a PETÉV-et, ugyanis 41 millió forint veszteséggé! zárták az évet. Visszaesett a termelékenység, nagy értékű gépek hevertek kihasználatlanul, ezért következett be a súlyos helyzet. S ha a vállalat jelenlegi vezetői mindebben vétlenek is, mint jogutódnak, gondoskodniuk kell a vállalt feladatok megfelelő minőségű megoldásáról, hiszen fontos várospolitikai kérdés a munkájuk, túl az egyéni hangulaton. Akik takarékos kuporga- tás árán végre új otthonukba költöznek — igaz, egy esztendős késedelemmel — egyáltalán nem értik, miért nem kapnak a pénzükért kifogástalan munkát? Ez nem is érthető, mert Pest me"ve más területén : Budaörsön, Szigetszent- miklóson és másutt is, egy sor példa bizonyítja, lehet úgy ém'tkezni. hosv abban kivitelezőnek, lakónak egyaránt öröme legyen. Az új vezetőség kötelessége, hogy lezárva a múltat, kijavítsa a vállalat hibáit: a kifizetett bérekért tisztességes munkát követeljen, a hét hat napja munkával teljen, és még az emberhiány se lehessen hivatkozási alap a határidők tologatására. Szervezni is lehet, s annyit vállaljanak, amennyire erejÜKCől telik, de amit vállalnak, azt kötelező érvénnyel teljesítsék. A drága gépek ütemesen dolgozzanak, mert egyetlen cég sem engedheti meg magának azt a luxust, hogy k'Ttséges eszközei ne munkában amortizálódjanak. A megújulás útja Mindez a jövő. Annyi már bizonyos, hogy idén nem lesznek veszteségesek, ami önmaga.an jelzi, hogy a korábbinál felelősebben dolgoztak. Lehetne más példát is említeni, ami a megújulást mutatja. És az is bizonyos: égé év múlva már a Sas utcai bukdácsolás csak ’■ossz emlék marad. De ez nem ! eleji ti. hos^ már ma felment‘lo+nV leménoV p s7OT’7Ődésben vállalt minőségi követelmények teljesítése alól. A vállalat érdeke is az. hogy hírnevet szerezzen, s ennek nyomán megrendelőket. Furucz Zoltán
