Pest Megyi Hírlap, 1980. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-16 / 269. szám

MFcrr.t -4/)? f xJunap 1980. NOVEMBER 16., VASÄRNAP EGY EYTIZED KRÓNIKÁJA Tánc — Tíz-egynéhány évvel ez­előtt, amikor összegyűltünk fiatalok, pedagógusok, idősebb termelőszövetkezeti tagok, fo­galmunk sem volt, mi lesz az egészből, csak elkezdtünk táncolni — emlékezik a kez­detre Dómján Lajos, a nagy- kátai Tápiómente Szövetkeze­ti Táncegyüttes művészeti ve­zetője. — Éppen ezért vagyok most egy kissé meghatódva, ezért esik jól az elismerés, amelyet a Kiváló Együttes dm jelent. Gondoljon arra is, hogy olyan nagyvárosi és nagy anyagi lehetőségekkel rendel­kező együttesekkel együtt kap­tuk meg a címet, mint a deb­receni, kaposvári, sátoraljaúj­helyi. Vcndégkoreográf usok A fenti mondatok néhány nappal ezelőtt, a Magyar Nép­hadsereg budapesti Központi Művelődési Házában rende­zett ünnepségen hangzottakéi. Természetes a meghatódás, de természetes lenne az elége­dettség is, hiszen a Tápió­mente együttes Pest megyé­ben — ahol az utóbbi évti­zedben erőteljesen fejlődik a néptánc-, a hagyományőrző mozgalom —, de a megye, sőt az ország határain kívül is, igén szép sikereket ért el. — Kezdetben, ahogyan az ország számos más együttesé­nek is — folytatja Dómján Lajos —, az volt a célunk, hogy o közvetlen környezet, a Tápió mente hagyományait ápoljuk. Ez azonban egy bi­zonyos pont elérése után már kevés, így, bár kilencven szá­zalékban saját anyagot muta­tunk be, az egész Kárpát­medence értékes örökségét szeretnénk gondozni, vendég­koreográfusokkal is dolgozunk. Ez az országos vérkeringésbe való bekapcsolódást is segíti. Mindkét törekvésünkre emlí­tek példát is. Összegyűjtöttük a többi között a táj lakodal­mi szokásait, terveink közé tartozik, hogy bizonyos mes­terségek, például a pákászás koreografálható mozzanatait is feldolgozzuk. Néhány évig csak a járá­si művelődési központ támo­gatását élvezte a csoport. Ti­zenegy évvel ezelőtt vált Tá­piómente szövetkezeti tánc- együttessé; a támogatók, fenn­tartók között szerepel ma a országhatárokon át helyi ÁFÉSZ, a termelőszö­vetkezet, az Építőipari Szö­vetkezet, a Pannónia HTsz, a nagyközségi tanács, a Te­lefongyár, a dánszentmikló- si Micsurin, a vácszentlászlói Egyetértés, a dányi tsz, a MÉSZÖV, az OKISZ és aKI- SZÖV is. Ha akarnánk, sem mondhatnánk tehát, hogy az együttes csak a nagykátaiaké. — No, meg azért sem — teszi hozzá Dómján Lajos —, mert a tagok nagy része sem helybéli. A nagy tánckarban mintegy harmincán, a zene­karban tízen, a népdalcso­portban tizennégyen dolgoz­nak, a közvetlen utánpótlást 10—12 táncospár jelenti, a távlatit mintegy nyolcvan, rendszeresen próbáló általá­nos iskolás. Hadd, említsek néhány nevet. A Szentesi, a Marton házaspár, Adamecz Pál, a zenész Szabó István és Jónás István hosszú évek ér­tékes munkájával járult hoz­zá sikereinkhez. Itthon és idegenben Néhány nevet persze még illeszthetünk a fentiek mellé. Éppen Dómján Lajosét pél­dául, aki Vámosi Lászlóval, Moldován Zsuzsával együtt Szocialista Kultúráért kitün­tetést kapott, vagy Tóth Ilo­náét, aki miniszteri dicséret­ben részesült; sorolhatnánk az egész kollektívának adomá­nyozott díjakat. A legszebb elismerés azonban, úgy gon­dolom, nemcsak a színésznek, hanem a táncosnak is, a kö­zönség feszült figyelme, s a felcsattanó taps. Nos, a Tá­piómente együttes tagjai nem panaszkodhatnak. Tapsoltak nekik Lengyelországban, Prá­gában, az NSZK-ban, Fran­cia-, Spanyol-, Görögország­ban; a testvérmegyei kapcso­latok jegyében jártak az NDK- beli Suhl megyében, fellép­tek — nagy drukkal és nagy sikerrel — a szovjetunióban Omszk városában. Olaszor­szágban — ahol kétszer is jártaik — nemcsak a közön­ségnek, hanem a fesztivál zsűrijének is igencsak tetsz­hetett műsoruk: Agr jutó­ban elérték azt, ami magyar szövetkezeti együttesnek még nem sikerült, az idén elhoz­ták a fődíjat, az Arany temp­lomot. Ez az év egyébként is igen sikeres volt: a szövetke­PÁLYAVÁLASZTÁSI HETEK A kampány ellen Immár nyolc éve esztendő­ről esztendőre visszatér a pá­lyaválasztási hetek rendez­vénysorozata Pest megyében. Idén november 19-én déluán 1 órakor 'a Dabasi Járási Hi­vatal nagytermében ünnepé­lyes keretek között megnyitják a pályaválasztási heteket, amelyek ezúttal ismét gazda­gabbak lesznek. Nyitott napok Csupán ízelítőül: 19 telepü­lésen nyílnak pályaválasztá­si kiállítások, mint például Bagón, ahol az általános isko­lában a tanulók irodalmi és képzőművészeti alkotásaikat mutatják be, amelyek a leen­dő hivatásukkal kapcsolato­sak; vagy-Dabason, ahol a já­rás továbbtanulási és munka- lehetőségeit ismerhetik meg az általános iskolai tanulók. Ugyancsak hagyományos forma az úttörőcsapatok, isko­lák pályaválasztási vetélkedői­nek sokasága: ezekből is 26 lesz az idén, s ezek mellett Gödöllőn, Érden és Dunake­szin városi, Dabason pedig já­rási vetélkedőt is tartanak. A hetek idején, a téli szün­idő kezdetéig rendeznek pá­lyaválasztási témájú szülői ér­tekezleteket minden iskolában, s például Százhalombattán, Ürömön, Ikladon. Dunakeszin, Alsónémedin, Veresegyházon, és még sok helyütt a Pest megyei Pályaválasztási Ta­nácsadó Intézet, a PETI szak­emberei tájékoztatják a tanu­lók szüleit. A pályaválasztási hetekről kértünk tájékoztatást Borbély Tibortól, a Pest megyei Pá­lyaválasztási Tanácsadó Inté­zet igazgatójától: Útmutatók — Idén több mint 10 ezer Pest megyei 8. osztályos álta­lános iskolai tanuló áll vá­laszút előtt, mi legyen élethi­vatása, s körülbelül ugyan­ennyi hatodikos és hetedikes vesz majd részt rajtuk kívül az eseménysorozaton. Ennek új vonása: korábban szinte kizárólag az iskolák és az üze­mek voltak a szervezők, a ki­állítások, a vetélkedők, a gyár- látogatások gazdái, ebben az esztendőben minden korábbi­nál több közművelődési intéz­mény. könyvtár és művelődési ház vállalt részt a pályavá­lasztási hetek feladataiból. Folyamatosan — A kampánynak — mert a pályaválasztási hetek csu­pán december végéig tartanak — éppen az a célja, hogy a pályaválasztás minél kevésbé legyen kampányjellegű. Je­lenleg ugyanis alig több mint 150 azoknak a nyolcadikosok­nak a \$záma, akik még ta­nácsadásra várnak intézetünk­nél. A rendezvénysorozat te­hát elsősorban nekik de nem utolsósorban az alsóbb osztá­lyokba járó kisdiákoknak és szüleiknek szól, azoknak, akik csak jövőre, vagy két eszten­dő múlva lesznek érdekeltek a pályaválasztásban. Abban, hogy mérlegre tegyék a gye­rekek szándékait és képessé­geit, valamint a továbbtanu­lás lehetőségeit. zeti tánccsoportok váci talál­kozóján arany II. minősítést szereztek, a siófoki fesztivá­lon is díjat kaptak. Marad-e azonban ennyi idegenbeli sze­replés után idő, energia, he­lyi, nagykátai és környékbeli fellépésekre? — Vagyis: van-e szerepe az együttesnek a helyi közmű­velődési életben? — kérdez vissza Chmely Ödön, a cso­portnak otthont adó járási művelődési központ vezetője. — Ügy érezzük, nemcsak,a gyűj­tés, hanem a visszaadás is fon­tos. Az együttes évente meg­fordul a járás településein, színpadi formában elevenítve fel azokat a hagyományokat, értékeket, amelyeket a fiata­labb generációk ma már alig ismernek. Hadd folytassam egy számmal: az elmúlt évek­ben mintegy ötszáz fiatal for­dult meg az együttesben, hi­szen a táncból mindenki elöbb-utóbb kiöregszik. Akik viszont nálunk már megis­merték a folklór, .népművé­szet értékeit, hatalmas erjesz­tő erőt jelenítenek otthon, a munkahelyen, az iskolában. Ilyen szempontból sem ked­vezőtlen, hogy' tagjaink jelen­tős része a környékbeli tele­pülésekről jár be hetente há­romszor próbára. Többen a csoportban vég­zett munkájuk hatására vá­lasztották élethivatásukul a népművelést — s mások a já­rás községeiben alapított ama­tőr néptáncegyüttesek tagjai­nak adják át az itt megis­mert értékes hagyományokat. Az a folklórklub, amely első­sorban a Tápiómente együt­tes tagjainak továbbképzését szolgálja, természetesen nyit­va áll a folklór, a népi tánc minden barátja előtt. Az élet jeles napjai Ha úgy tetszik, már csak egy kérdés ,, maradt: hogyan folytatja munkáját, milyen terveiket dédelget az együt­tes a következő hónapokra? — A Kiváló Együttes cím nagy felelősséget is jelent — mondja Dómján Lajos. — Ép­pen ezért sokkal mélyebbre kell hatolnunk a néptáncok feldolgozásában, méginkább törekednünk kell az eredeti­ségre, a színpadi megformá­lás magasabb színvonalára. Ami a konkrét terveket ille­ti: balladisztikus, drámai kom­pozíciókból egy olyan két­órás műsort szeretnénk ösz- szeállítani, amely az emberi élet jeles napjait, forduló­pontjait tükrözi. P. Sz. E. Az új szám tartalma Dunakanyar Bevezetésként olvashatjuk az Országos Idegenforgalmi Tanács 6/1980. számú határo­zatát a Dunakanyar üdülő­körzet VI. ötéves tervi fej­lesztési koncepciójáról. Ezt követően Bállá Tibor ismer­teti ezen általános elgondo­lások készítésének a szem­pontjait. Hrenkó Pál és Z. Szőke Pál a Dunakanyar is­meretlen szögletét, a BUR- DA-t mutatja be az olvasónak. Túri Róbert Pilismarót köz­ség nyelvjárásáról ír. Stalter György—Horváth M. Judit képriportja felidézi a szent­endrei autócross érdekes pil­lanatait. Hiller József bemu­tatja Észak-Pest megye ran­gos kórusát, a Nagymarosi szövetkezeti férfi kart. Lajos Mária a Dunakanyarban szer­vezett felszabadulási emlék­túrát mutatja be. Horváth Lajos színesen írja le azt a történelmi eseményt: hogyan jutott török kézre Vác 1620- ban? Losonci Miklós a váci Szőnyi Tibor kórház egyedül­álló kulturális vonatkozású kezdeményezését és a Duna­kanyar képzőművészeinek or­szágos tárlatait méltatja. Meg­kapó a Barcsay Jenővel foly­tatott beszélgetése. A Dunakanyar idegenfor­galmának itt is bemutatott statisztikája bizonyítja, hogy ez a tájegység mindjobban felsorakozik a Balaton vidéke mellé és mind kedveltebb he­lye lesz a hazai és a külföl­di turisták ezreinek. Nemzetközi diáknap IM i. a világ diáksága, hűségesek vagyunk a szabadsá- gért elesett legjobbjaink példájához — olvashatjuk a Nemzetközi Diákszövetség alapító okmányában. Az okmányt Prágában írták alá, abban a városban, ahol 1939. november 16-ról 17-re virradó éjszaka kilenc egyetemista diákvezetőt lőttek agyon a német fasiszták, s közel kétezer fiatalt letartóztattak. A diákmártírok emlékére az ENSZ november 17-ét nemzetközi diáknappá nyilvánította. A Nemzetközi Diákszövetség elsőrendű és legfontosabb feladatának te­kinti, hogy harcoljon a diákság jogainak és érdekeinek védelméért, életfeltételeinek és tanulási körülményeinek javításáért, s elősegítse, hogy a fiatalok társadalmuk haladó, demokratikus polgáraivá váljanak. „A diák dolga, hogy tanuljon”. Még a legutóbbi időkben is többször lehetett hallani ilyen és ehhez ha­sonló véleményeket. A diákok, legalábbis a legjobbak, a következetesen gondolkodók azonban mindig is poli­tizáltak. Nálunk is egyre több jelét látni annak, hogy a fiatalok szót kérnek és kapnak a „nagyok” dolgaiban, elmondják véleményüket a legkülönfélébb társadalmi és gazdasági kérdésekben. Nem véletlenül van ez így. A Nemzetközi Diákszö­vetségbe tömörült diákoknak ugyanis meggyőződésük: az oktatási problémák megszüntetése csak a társadal­mi igazságtalanságok, a haladásellenes erők felszámo­lása útján lehetséges. Ezárt küzdöttek a szocialista át­alakulásért a kelet-európai országok fiataljai, s ezért álltak ki mindenkor a gyarmatosítás megszüntetése, a nemzeti felszabadító mozgalmak mellett. A november 17-i nemzetközi diáknap a minden iránit érdeklődő, az eseményeket maga körül izgalom­mal és a, változások iránti szenvedéllyel figyelő ifjúi politizálás bizonyságaként állít emléket Prága egykori diák mártír j ainak. "P' mlékezik és ünnepel ezen a napon a világ diáksága. *-J Megemlékezik a világ haladó diákmozgalmairól, s ünnepli a Nemzetközi Diákszövetségben is megtestesülő célt: többet tudni a világról, lépést tartani a korral — tanulni, művelődni, s a politizálással a haladást szol­gálni. K. S. SZÍNHÁZI BEMUTATOK Az értelmes lét árnyai NOVEMBER második felé­ben kezdődnek a budapesti színházi bemutatók, de aztán gyors egymásutánban hét kö­veti egymást. S egy különös gondolati hasonlóságot talá­lunk köztük, mégpedig Gyur- kovies Tibor és a német Franz Xaver Kroetz, sőt — bár el­lenoldalról — Kassák Lajos, valamint a csehszlovák Miros- láv Hornicsek is olyan művel lép színpadra, amely valami­képpen az „értelmes lét” foga­lomkörének árnyoldalait érin­ti. Beépül a programba két klasszikus szerző is, Shakes­peare, no meg egy magyar időtálló szerző: Szigligeti Ede. VIHAR. Hatalmas erejű al­kotás. amelyet gyakran nevez­nek Shakespeare hattyúdalá­nak: 1611-ben — gyakorlati­lag — ezzel a darabbal búcsú­zott a színház világától. A drá­mát a Népszínház mutatta be a Várban. Vámos' László ren­dezésében, Prosperót Gábor Miklós alakítja. ISTEN BOKRÉTÁJA. Szá­zados szájhagyomány szerint, „ha a föld isten kalapja, ha­zánk bokréta rajta’’’-. Ezt a Pe­tőfitől származó idézetet cá- folgatja Gyurkovics Tibor az Isten bokrétája című vígjáté­kával. Álhősei egy ifjú ket­tőst alkotnak, akiknek semmi kedvük se dolgozni, se gondol­kodni, se örülni. Tehát a nihil legposványosabb állapotában lézengenek. Az előadást a Pes­ti Színház vállalta Kapás De­zső rendezésében és Balázs Péter, valamint Peremartoni Krisztina főszereplésével. A darabnak péntek este volt a bemutatója. VARJÜDOMBI MELEGHO­ZOK. Az Állami Bábszínház új gyermekprodukcióját a Jó­kai téri paravánok mögött lát­hatjuk. A szerző, Tarbay Ede már megvalósította egyszer a TV-FIGYELŐ Magyarok. Két estén át — kedden és szerdán —, ta­nulmányozhattuk, hogyan él­nek a magyarok a messzi­messzi Ausztráliában. Radvá- nyi Dezső, a vállalkozó szelle­méről már jól ismert szerkesz­tő és néhány munkatársa vet­te a fáradságot, hogy a hazai nézőket földünknek erre a legkisebb kontinensére elka­lauzolja, s az oda elszárma­zott egykori honfitársakról, meg azoknak az utódairól mintegy társadalmi rétegmin­tát vegyen. Örömmel nyugtázhatjuk, hogy igyekezetüket siker ko­ronázta, mert valóban tanul­ságosra kerekedett ki ez az életúttérképezés. Minden kom­mentátori túlmagyarázás nél­kül is elkülöníthettük a mig­rációs hullámok (ezek a föld­rész múltszázadi benépesülé­sekor, majd gazdasági világ­válságot, a második világhá­borút, illetőleg 1956-ot köve­tően lendültek meg) csoporto- zatait. s ugyanígy azt is sok­sok őszinte hangvételű riport tudatta, hogy ki miféle politi­kához vonzódik. Igazán örvendeni való, hogy a megkérdezettek túlnyomó többsége őszintén tiszteli ezt az európai hazát: ha teheti, rendszeresen hazalátogat, s egv-egy ilyen ide-odaröppen és után arról ad számot, amit valójában tapasztalt. Tetszett ez a sok szájból el­hangzott elismerés (s ugyan­így). azt is öröm volt látni, hogy hány és hány klub, ilyen-olyan nevű közösségi szervezet gyűjti ott egybe a találkozni vágyókat. Egyszer- másszor szinte irigykedve kel­lett tapasztalni, milyen rend­szeres program arrafelé az összejárás, amely egyrészt a szabad idő kellemes múlatá- sára ad alkalmat, másrészt meg arra, hogy az anyaország képe újból és újból felidéződ - jön. Nyilván nem kevés pénzbe kerül egy ilyen portré- és nyi­latkozatgyűjtemény elkészíté­se, ám az előfizető nagyon jó néven venné, ha a távolbá szakadtak mindennapjai soro­zatban tűnnének fel a képer­nyőn. Lenne kikhez, s hova menni... Kívánság. Hiába éri any- nyi gáncs az Önök kérték ... című sorozatot, azért az csak fel-feltűnik több-kevesebb rendszerességgel. Noha tény­leg ott keveredik benne a kupié meg a klasszikus vers, azért rendre végignézhető ez az elegy, s szinte minden néző találhat magának egy-két szí­vesen újra látott műsorszá­mot. Lám most, legutóbb is mi­lyen jót derülhettünk az övék a show! című kedves bolondé- rián, amelyben a már nem ép­pen ifjú, ám annál kiválóbb színművészek fakadtak ope­rettdalokra, és illegették bájo­san parodizálva magukat. S míg ezt a remekbe sike­redett látványosságot élvez­tük, arra is gondolhattunk, hogy azért alkalomadtán a te­levíziós könnyűműfaj felelő­seiben is felszikráziik egy-két jó ötlet, amely kitaláció — mint ez a most dicsért show is —, klasszikus műsorszámmá nemesedik az idők folyamán. Dal. Aki a szovjet est Vizs­ga előtt című tévéfilmje után is kíváncsi volt a sokórás összeállítás következő traktu­sára, az bizonyára sokáig em­lékezik majd a Ráadás ... című sugárzásra, amelyben két méltán világhírű művész, Jelena Obrazcova és Jevge- nyij Nyeszterenko énekel. Nem csináltak az ő huszonöt per­ces fellépésükhöz semmiféle háttérkörítést, nem kapkodták rajtuk a kamerákat, hanem csak hagyták, hogy énekelje­nek. S ők ketten sem tettek egyebet, mint hogy megidéztek néhány közismert dallamot torkuk csodahangszerén. Tet­ték ezt pedig úgy. hogy szin­te megbabonázva hallgatta őket mind a közvetlen köze­lükben ülő, mind a készülékek előtt helyet foglaló hallgató­ság. Igen — mondogathattuk —, íme a nagyság és az egy­szerűség; az az emberi telje­sítmény. amire joggal lehet mondani: tökéletes. Akácz László három lusta kis manó történe* tét: a rádió sugározta Meleg­hozók címmel. A bábszínházi változatot szombaton mutatták be. LILIOMÉI. Nem sok színház akad magyar honban, ahol leg­alább egyszer ne játszották volna. Most új állomásához érkezett: a nagyobbacska srá­cokat fogja szórakoztatni Szig­ligeti Ede komédiája a Gyer­mekszínházban. Rendező Bor József, bemutató: november 19. KÉT FÉRFI SAKKBAN. Pontosabban egymás fogságá­ban. Két 18. századi kis olasz hercegség igencsak értelmetlen háborúja közben ejtik rabul egymást a komédia főszereplői. A színész-rendező komédia­szerző, Miroslav Hornicsek művét Kalmár Tibor rendezi a Vidám Színpadon. Bemutató: november 22. EGY EMBER ÉLETE. Kas­sák nagyhírű regényét a Thá- lia Színház társulata kelti életre. Valószínűleg az utóbbi évek leghosszabb színpadi pro. dukciója lesz: három órás elő­adást hozott létre a három át­író: Kassák Lajosné, Elbert János és Kazimir Károly. A csaknem hétszáz oldalas epikai mű valószínűleg nehezen tűrte a dramatizálást, végül is a pró­bák izgalmas produkciót ígér­nek, életet adva egy sor művé- szettörténetileg valós figurá­nak. A november 28-i bemuta­tót Kazimir Károly rendezi, MEIERÉK. Totális színház­nak szokták nevezni, néha pe­dig szuper-naturalizmusnak azt a színpadi világot, amelynek egyik jeles képviselője Franz Naver Kroetz. Meierék című drámáját az úgynevezett foga­dószínházban, azaz a Játék­színben mutatja be a Nemzeti Színház társulata. Meierék az abszolút polgárcsaládot képvi­selik, akik fagyos biztonsággal alakítják életüket, konfliktus­ba nem is keveredhetnek. A külvilág azonban beroppantja az aranykalitkát. Az előadást Ascher Tamás rendezi, bemu­tató: november 18. A Pest megyei nézők által is gyakran látogatott szolnoki Szigligeti Színház ebben a hó­napban Gorkij Kispolgárok című- művét mutatta be. Rendező: Szűcs János. Ugyan­akkor ősbemutatót is tartanak a szolnokiak, Loffing külföldön már sikert aratott mesejátékát mutatják be, Dr. Dolittle és az állatok címmel. Kr. Gy.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents