Pest Megyi Hírlap, 1980. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-05 / 234. szám

1980. OKTÓBER 5., VASÁRNAP kMíop 5 Érett a Csabagyöngye, pirosodik a kövidinka Mire, mennyit? Kölcsön a kistermelőknek Savanyú a szőlő! — kiál­tott fel La Fontaine róká­ja. — Mindenesetre nem olyan édes, mint tavaly volt. A szak­emberek szerint, a borászok történelemkönyvébe valószí­nűleg nem kerül be az idei termésből készült bor arany­betűkkel. Az átlagosnál több fürtöt szakíthatnak le ugyan a szüretelők, ám aki megkós­tolja, nem biztos, hogy nagy örömét leli benne. Fagyzugos környék Tegnap már október 4-ét mutatott a naptár, az ácsai Vörös Október Termelőszö­vetkezetben azonban még tá­jára sem mennek a munkások a szőlőnek. Kiss Árpád fő­mérnök szomorúan mutatta a tőkéket: — Hatvanhektárnyi sző­lőnk van, s legnagyobb része kövidinka. Sajnos, súlyos fagy­kár érte tavaly, s bizony, ezt még évekig nem fogja kihe­verni. Nemrég próbaszedést végeztünk, 11 és fél fokos volt a cukortartalom. Ezt mégnem érdemes leadni, jobb lesz, ha várunk a szürettel. Ráadásul igen gyenge minőségű a föld és rossz helyre is telepítették a szőlőt annak idején, fagyzu­gos környék. Tulajdonképpen amit emberileg el lehet követ­ni, mindent megtettünk. A szállítójárműveink készen áll­nak, s munkaerőben sem len­ne hiány. De ez az idei nyár... Napfény sehol, köd, hideg, nedvesség mindenütt. Nem tesz jót a szőlőnek; Talán a jövő hét végén tudjuk csak elkezdeni itt a munkát Segítenek a KISZ-esek Szerencsére nem mindenütt ilyen vigasztalan a kép, mint Ócsán. A Felsőbabádi Állami Gazdaság alsópakonyi terü­letén 400 hektáron termeszte­nek szőlőt és itt van az állami gazdaság szőlőfeldolgozó üze­me, borkombinátja is. A rendezett sorok közé ér­ve, már messziről vidám nó- tázás hangjai csapták meg fülünket, amikor Horváth Csa­bával, a szőlőtermesztési ága­zat vezetőjével szemügyre vet­tük a termést, ötvenen-hatva- nan sürgölődtek a tőkék kö­zött, s egyik szőlővel teli mű­anyag tálca a másik után ke­rült ki a teherautókhoz. A budapesti V. kerületi Szabó Ervin Propagandistaképző Is­kola és az Egészségügyi Mi­nisztérium dolgozóiból össze­állított csapatok szedték itt a szőlőt. Varga István, az isko­la igazgatója társadalmi mun­kában, egyébként a Külkeres­kedelmi Minisztérium előadó­ja: — Remek dolog a szüret, olyan jó egy kicsit dolgoznia friss levegőn, a hivatali mun­ka után. Két napr$ jöttünk ide, s ha sikerül, fejenként és naponta legalább kétmázsá- nyit szeretnénk leszedni. — Ami egyébként nem köny- nyű — szólt közbe Horváth Csaba —, ugyanis itt éppen a saszla fajtából szednek, ez pedig, bár igen édes, apró szemű, kis súlyú. Ez jellemző fajtatulajdonság, s így nem csoda, ha jócskán meg kell dolgozni, azért a két mázsáért. Egyébként már múlt hétfőn kezdődött el a szedés, s azóta 350 mázsa szőlőt takarítot­tunk be, s szerencsénkre 15 fokos cukortartalomnál ala­csonyabbat eddig még nem értünk el. Normális körül­mények között — ha jobb az időjárás — körülbelüli most végeznénk a szüreteléssel. A szőlő legalább három hetet késett eddig. Innen kizárólag a borkombinátba visszük a termést, piacra, a boltokba nem kerül belőle. Hatvanötezer hektó — November 7-ig minden­képp szeretnénk befejezni a munkálatokat. 65 ezer hekto­literes tárolókapacitásunk elég tekintélyes, s így be tudjuk majd fogadni, nemcsak a sa­ját 400 hektárunkról érkező mennyiséget, hanem társgaz­daságaink — két állami gaz­daság és több tsz — termését is. A jó hangú Szabó Katalin hangja hallatszott a nótázás- ból a legmesszebbre: — Először vagyok szüreten, és nagyon tetszik az, amit itt láttam. Olyan jó a hangulat, bár dolgozni igen keményen kell. Egyébként már régóta készültem, hogy jövök, s bi­zony jól tettem, hogy 1 egy kézhez álló ollót vettem ma­gamnak, mert különben nagy hólyagot tört volna a kezem­re a másé. Gyorsított rakodás A finom vörös bor kellemes csobogással ömlött a poharak­ba, a monori Kossuth Terme­lőszövetkezet szőlőjében. — Nem előre iszunk a med­ve bőrére — mondta Papp Gábor szőlészeti ágazatveze­tő. — Szerencsénkre, bár az országban másutt elég gyen­gén áll a szőlő, nálunk jó a termés. Eddig 600 mázsát sze­dettünk le, saszlát és Csaba­gyöngyét, de hétfőtől még töb­bet tervezünk. Ugyanis ettől az időtől mindennap 200 diák is segít a munkában. Vala­mennyi monori általános és középiskola részt vesz a szü­reten. Jelenleg 66 hektárnyi szőlőnk van, s jövőre fordul termőre újabb 260 hektárnyi. Valószínű, hogy további terü­leteket is betelepítünk majd. Nálunk jó üzlet ez, hektáron­ként 30—40 ezer forint tiszta jövedelemhez jutunk, remé­lem, az idén is elérjük a 100 mázsás átlagot. Ezzel már évek óta a legjobbak között vagyunk. Igyekszünk gyorsí­tani. kitaláltunk egy újfajta rakodógépet, amivel tíz-tizen­öt perc alatt könnyedén teli­pakolhatunk egy teherautót, „összeházasítottunk” ugyanis egy targoncát és egy trak­tort. Ez bizony nem könnyű munka Halmágyi Péter felvételei — 350 kilót szedtünk eddig fejenként,’dicsekedett — jog­gal — Gál Jenöné, a Kossuth Zsuzsa szocialista brigád ve­zetője. Ök ugyanis ezen a szombaton társadalmi munká­val segítettek be. Egyébként a termelőszövetkezet központ­jában dolgoznak, ám nekik is jólesik a szabad levegő. A sző­lészet dolgozói sem marad­nak el mögöttük. A Mathiás János szocialista brigád tag­jai például megígérték, hogy amíg a szüret tart. minden szombaton teljes műszakban dolgoznak. Kovács Attila Ernő Van Biatorbágyon egy taka­ros kis utca, a Táncsics utca, ahol az úttest végig szilárd burkolatú, úgyszintén a jár­dák. Ahol az árkok gondosan pucáivá, szélükön fűvel beül­tetve, a házak bejárója — majd valamennyi — lebeto­nozva, így akár tavaszi, akár hosszúra nyúlt hideg, novem­beri esők áztatják is Biatorbá- gyot, senkinek sem kell talp­hoz ragadt, nehéz sárdarabok­kal telehordania háza lépcső­jét, verandáját vagy éppen fo­lyosóját. Ennek az utcának története is van. Kettő! Az egyik szép. A másik? Arra fi­gyelni kellene. Az első történet eny közösség erejének bizonyí­téka. Két hét alatt — Tudja, milyen lelkesedés volt itt! — Györkös Ferencné szeme felcsillan. — A férjem meg Retz Márton és Tóthné, főleg ők hárman szervezték a munkát. — Mikor is volt? — Ügy jó két éve. Szörnyű, ami ebben az utcában előtte vol. Sártenger, háznyi gödrök. Eső után nem lehetett közle­kedni. — Mindent a lakók csinál­tat? — Bizony! Osztottunk, szo­roztunk, aztán kijött, hogy nagyjából mennyit kell egy családnak fizetni. Aki nem lát­Mezőgazdasági termelési hi-' telt igényelhet az OTP-től mindenki, akinek mezőgazda- sági művelésre alkalmas föld­területe — háztáji, kert, ud­var, bérlet stb. — van és azt növénytermesztéssel, állatte­nyésztéssel, illetve állattartás­sal kívánja hasznosítani. Vonatkozik ez zöldségterme­lésre (vetőmag, műtrágya, nö­vényvédő szer, öntözőberende­zés beszerzésére stb.), gyü­mölcsös telepítésére, felújítá­sára (facsemete, műtrágya, támrendszer beszerzésére), ál­lat, állattáp, takarmány be­szerzésére, a háztáji gazdaság méreteinek megfelelő szerszá­mok és gépek megvásárlására, gazdasági épületek felújításá­ra, korszerűsítésére, istálló, ól, kaptár,1 gyümölcstároló, szer- számoskamra építésére, vala­mint egyéb eszközök (fóliasá­tor, olajkályha stb.) költségei­nek fedezésiére. Kedvezményes hitel Az önellátás célját szolgáló mezőgazdasági termelésre az igénylők általában 15 ezer fo­rintot kaphatnak, évi 8 szá­zalékos kamatra, s a visszafi­zetés időtartama legfeljebb 5 év. Mezőgazdasági kisgépek oeszerzésére is lehet kölcsönt kérni. Ennek összege — ha ál­lami vagy szövetkezeti üzlet­ben vásárol a kistermelő — a vételár 80 százaléka, s leg­feljebb 50 ezer forint. A tör­lesztés időtartama és a kölcsön kamata azonos a már említet­tel. A kisgazdaság és a nagy­üzem együttműködésének se­gítésére az értékesítési szerző­dést kötő kisgazdaságoknak kedvezményes hitelt nyújt az OTP, illetőleg a takarékszö­vetkezet. Például a szarvas­marha-hizlaláshoz, szarvas- marha tenyészállat beszerzé­séhez, ha az eladó az Állat­forgalmi Vállalat, az Állatfor­galmi Felügyelőség, termelő­szövetkezét (vágy, ha a felso­roltak a közvetítők)', akkor a vételár erejéig, s legfeljebb 50 ezer forintig terjedhet a kölcsön. A kamat ezekben az esetekben évi 6 százalékos és 5 éves lejáratú. Istálló építésé­re további 25 ezer forint köl­csönzésére van lehetőség, évi 8 százalékos kamattal. Szerződéses állattenyésztés­hez, korszerű állathizlaló rendszerek kialakításához, ha a tervező és a kivitelező tsz vagy áfész, 50 ezer forintig, 5 éves lejáratú, évi 6 százalékos kamatú kölcsön igényelhető. ta az embereket dolgozni, az úgysem hiszi el, hogy alig két hét alatt kész volt a munka. És most mi van? Jöjjön csak ki, nézze. Sok helyen fel van töredezve a beton, maholnap tönkremegy az egész. Íme, a második történet. — Teherautók száguldoznak itt keresztül, amióta megcsi­náltuk. — Azelőtt hol közlekedtek ezek a teherautók? — Kerülő úton, a nagy híd­nál. Persze, erre most jobban esik nekik. — Nem próbálnak valamit csinálni? — Talán megmentené az utunkat, ha egy bitumenes ré­teget kennének rá. De ezt Retz Márton, gondolom, jobban tud­ja. Egy biztos! Az emberek már mondták, ők még egyszer egyetlen kavicsdarabot nem tesznek arrébb, nem építenek közutat maguknak, amikor mások tönkreteszik. Retz Márton ugyan nyugdí­jas, de vitalitását sok huszon­éves megirigyelhetné. Az út­építés valamennyi fázisánál ott volt, szervezett, tervezett, dol­gozott. — Nem kellett, itt kérem, agitálni! Mentünk házról ház­ra, elmondtuk, hogy 2500 fo­rinttal kellene hozzájárulni és harminc óra társadalmi mun­kával. Mindenki szó nélkül odaadta a pénzt. Szerződéses zöldségtermelés, állathizlalás és állattenyész­tés esetében a kölcsön felső határa hitelcélonként 25—25 ezer forint lehet, s ez össze­sen nem haladhatja meg az 50 ezer forintot. A kölcsön időtartama legfeljebb öt év, kamata pedig a termelés köz­vetlen költségeire évi 6, a já­rulékos kiadásokra viszont évi 8 százalék. T ermőrefordulásig Bogyós, csonthéjas nyári gyümölcsök telepítésére, fel­újítására — ha a földterület eléri az 1500 négyzetmétert, s a telepítéshez van engedély — 25 000 forint kölcsönt lehet felvenni. A kölcsön lejárata — a termőrefordulás évétől füg­gően — legfeljebb 10 év. A ter­mőrefordulás évéig törleszteni nem kell, csak az éves kamat­nak megfelelő összeget kell befizetni. A kölcsön kamata évi 6 százalék. 1982. december 31-ig a méhész szakcsoportok tagjai is kaphatnak kölcsönt. Ennek feltétele, hogy méz értékesíté­sére kössenek szerződést és évente és méhcsaládonként legalább 24 kiló mézet értéke­sítsenek. Méhészet fejleszté­sére legfeljebb 50 000 forint igényelhető. A kölcsön kamata 8 száza­lék, de ebből a Hungaronek- tár Szövetkezeti Vállalat 6 százalékot átvállal. Kezesek A mezőgazdasági hiteleknél is a fedezet elsősorban a köl­csönt igénylő* és házastársa havi, rendszeres keresete. Ha a kölcsön meghaladja kettő­jük együttes fizetésének há­romszorosát, akkor kezesekre van szükség. A kezesek részé­re külön munkáltatói igazolás szükséges. Szerződéses terme­lés esetén a szerződést is mellékelni kell. A kölcsön­kérelmet a lakóhely szerinti illetékes OTP-fióknál vagy ta­karékszövetkezetnél kell be­nyújtani. A kölcsönök felhasználását általában 30 napon belül iga­zolni kell. A kedvezményes feltételekkel igénybe vett köl­csönöknél — ha nem állami vagy szövetkezeti szervtől tör­tént a vásárlás —, a felhasz­nálást magánszámlával is le­het igazolni. Ebben az esetben az eladó és vevő aláírásán kí­vül két tanúval is szükséges megerősíteni. — Volt útépítő szakember, aki segített? — Ugyan már! A legtöb­bünk barkácsolgató, ezt is, azt is csinálunk. Én mértem ki a barátommal, a Ferivel az utat. Majd 350 métert építettünk! Házi ünnepség — És a gépek? — A doktorunk, ő a Haza­fias Népfront titkára is, na­gyon sokat segített. Ö szerzett valahonnét, méghozzá ingyen. Jött a gép, elegyengette, le­gyalulta az utat. akkor mi vagy 50—60 fuvar murvával felöl­töttük, aztán megint jött a gép, lehengerelte, arra kentük fel a betonréteget. Amikor elké­szültünk. az úttest két oldalá­ra bevertünk egy-egy fadara­bot, rákötöttünk egy szép sza­lagot. A doktorunk, dr. Stier- bach Imre adta át ünnepélye­sen az új létesítményt. Mi meg ahányan voltunk, öregek, fia­talok, gyerekek, összekapasz­kodtunk, úgy sétáltunk végig az úttestünkön. — De az úttesttel baj van, úgy hallottam. — Ez a vékony betonút a személygépkocsik meg a célfu­varok közlekedésére alkalmas. A pénzünkből jobb útra nem is futotta volna. Egy valódi, teherbíró úttest rengetegbe ke­rül. — Mi lesz, ha tönkremegy? — Mi mindent megcsinál­K. S. Kárba vész a munka ? Egy utca kettős története Érdemes volt Egy hét telt el azóta, hogy ismét körbetekertük óránkon a mutatót, ezúttal visszafelé. Megjött az ősz, vége a nyári időszámítás­nak is. Üjból a rendes ke­rékvágásban vagyunk. Ren­des? Rég megfeledkeztünk már arról, hogy április ele­jén mekkora najcihőt csap­tunk az időeltérés körül. Pár napon belül — igaz-e? — megszoktuk, elfogadtuk, éltük a magunk életét, mint azelőtt. Legfeljebb ki­csit egészségesebben, kicsit közelebb a természetes rit­mushoz, jobban alkalmaz­kodva napkeltéhez, nap­nyugtához. Milyen volt? Nem tudjuk. Nem figyel­tünk oda. Figyeltek azonban mind­azok, akiknek az volt a dolguk, hogy mérésekkel, számításokkal ellenőrizzék, miként sikerül a kísérlet, aminek voltak már nálunk is — korábban elhalt — hagyományai. Az ered­mény? Gondolom, nemso­kára közzé teszi majd az Állami Energetikai és Energia Biztonságtechnikai Felügyelet. Aki azonban ér­deklődéssel követte az erről szóló előzetes híreket, már tudja: a nyári időszámítás­sal megspóroltunk annyi villamos energiát, ameny- nyit körülbelül másfél nap alatt használ föl az ország. Érdemes volt. A népgaz­daság is nyert, meg a csa­lád költségvetéséből is ke­vesebbet emésztett föl a villanyszámla. Hatvan perc idöeltérés igazán nem nagy dolog, legalábbis szerveze­tünk biológiai ritmusát il­letően. Tapasztaltuk az utóbbi hónapokban. Hogy mégis sokat jelent, azt nem csupán az előzetes gazdasá­gi számítások bizonyítják. Gondoljunk a szép, hosz- szú nyári délutánokra, amelyeken nemcsak szét­nézni'volt időnk a kertben, hanem, komótosan . tenni- venni is. Gondoljunk a keU lemes esti sétákra. Nern\ pislogtunk minduntalan az óráinkra, hogy: jaj, futás haza, reggel korán kell kelni. Mindenre volt időnk, ha okosan beosztottuk. Valljuk be, megszerettük ezt a nyári időszámítást anélkül, hogy észrevettük volna. Reméljük, az ellen­őrző mérések is azt mond­ják maid, nem várjuk hiá­ba jövő tavasszal, mikor kell előbbre állítani az óráinkat. B. I. tunk már, csak valahogy meg­védj ük. A felső végénél elbar- rikádoztuk, régi síneket fektet­tünk keresztbe, de semmit sem értünk el vele. Egyszerűen el­takarították. Egy emberként — Miért nem próbálják hi­vatalos úton rendezni a prob­lémát? — A tanács tud a gondunk­ról. Többen, a tanácstagunk is, szóvá tettük és kértük, hogy hozzák helyre az utat. De azt mondták, egyelőre nincs pénz. — Talán ha kitennének egy KRESZ-táblát, nem? — Bizony, nem is lenne rossz. Szomorú ez. Az egész utca egyemberként állt az ügy mellé. Hogy csak egy példát említsek. Az öreg Mayer néni, szegény beteg, egyedül él, kis nyugdíja van. Mi nem is men­tünk el hozzá pénzt kérni. Mi nem mentünk el, de ő jött. El­jött, mert meghallotta, hogy mire készülünk, és ragaszko­dott ahhoz, hogy ötszáz forin­tot tőle is elfogadjunk. Ezért mondom én, hogy szomorú. Nem csak anyagilag, hanem erkölcsileg is. Az emberek úgy látják, nem volt érdemes törni magukat. Mint a tanács illetékeseitől megtudtam, az utca ügye na­pirenden van. A lakók kérését jogosnak tartják, megoldásul az úttestet védőburkolattal szándékoznak megerősíteni. A kivitelezés azonban már csak a következő tervidőszakban történhet, fgv némi türelemre lesz szükségük a Táncsics ut­cai lakóknak. S. Horváth Klára Hát akkor kezdődjék a szüret...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents