Pest Megyi Hírlap, 1980. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-26 / 252. szám

Sjrt'KíSí?: I Csendes, hétköznapi délelőttön autózunk Vác felé. Budapest hatá­ráról a Cement- és Mészművek por­tájáig 16 cementszállító nyerges von­tatóval találkozunk. Meglehetősen feltűnő járművek, talán ezért is kí­sérik őket a szokottnál nagyobb fi­gyelemmel az autósok. Talán másért is... Mint a tankok Az ömles2!tett cement szállításával az Epfu 1-es üzemegységének váci kirendeltsége foglalkozik. Vezetője, Balogh István. Háromféle járművel szállítják az ömlesztett cementet: KRAZ, MÁZ és Z1L típusú nyerges vontatókkal. Va­lamennyi szovjet gyártmányú. Ne­kik nincs KRAZ-uk, mely 20 tonna teherbírású; csak 12,5 tonnás MÁZ és 7,5 tonnás ZIL. Abból a sok ce­mentszállítóból, amelyet a 2-es fő­úton láthatunk, csupán 40 száza­léknyi lehet at övék. A többi az Épfu budapesti, Zay utcai telepé­ről jár ki Vácra. Az itteni telepen most 48 cemen­tes autó található. Többségük új, kékre, sárgára festett MÁZ és ZIL. Ezeket szivarnak becézik, s henge­res alakjuk valóban emlékeztet rá. I ’ssan kivesznek az egy és két put­tonyos kocsik, amelyeknek „körtéje”, vagy puttonya még a Csepel Autó­gyárban készült. Ezeknek nagy elő­nye volt, hogy jobb menettulajdon­sággal rendelkeztek, mert alacsp- nyabban volt a súlypontjuk, s köny- nyebben lehetett kiüríteni őket. A régi és az új járművek azon­ban egy valamiben megegyeznek: mintha megannyi tank robogna a 2-es főúton. Hiszen a MAZ-ok össz­súlya, megrakottan, 24 tonna! Nem sokkal kevesebb, mint egy kisebb fajta harckocsié. Pest megyei külön­legesség ez is. A többi cementgyár környékén ugyanis elenyésző a köz­úti szállítás. Itt viszont a főváros közelsége miatt szükség van rá. — Mennyi a megengedett sebes­ség? Mit mond a KRESZ? — A KRESZ nem szabályozna kü­lön a cementszállítást, nem is fel­adata. Ugyanúgy 70 kilométer a megengedett sebesség, mint a töb­bi tehergépjárműnek; illetve lakott területen 50 kilométer. — Minden járműnek van egy bi­zonyos végsebessége... — Nézze, az csak szöveg, hogy teljesítményben vagyunk, azért kell hajtani. Többet termel az, aki nem szabálytalankodik. Nem kell várnia a kocsi javítására, folyamatosan dol­gozhat. A teljesítmény hajhászásá- ra akkor szoktak hivatkozni a so­főrök, ha már megvan a baj. Három forduló Hogyan is dolgoznak a cementszál­lítók? A cementgyár 24 órás műszakban, folyamatosan termel. Ehhez igazo­dik a szállítás. A gépkocsivezetők 12 órás váltásban dolgoznak; tehát két embernek van egy kocsija. Váltás közben eltelik két-három óra tisz­títással, karbantartással, gyakorla­tilag 8—10 óra a napi munkaidő. Maximálisan 247 órát dolgozhatnak havonta; 191 óra letöltése viszont kötelező. A szállításoknak körülbelül 75 százaléka Budapestre irányul. Fő­ként a 43-as Állami Építőipari Vál­lalat házgyáraiba, és más építkezé­seire; emellett a b&tonelemgyárak­ba, a Közmű- és Mélyépítő Válla­latnak, s több kisebb munkahelyre. A váci kirendeltség az utóbbi hó­napokban — átlagban — 30—35 ezer tonna cementet fuvarozott. Télen csökken a mennyiség, 20—25 ezer tonnára, ai időjárás és az ünnepek sora befolyásolja az iramot. A teljesítményt a menetlevelek alapján számítják ki; a tonnák és kilométerek szorzatából. Tízszázalé­kos forgalmi pótlék jár a városi közlekedésre, 40—80 kilométeres körzetben, ami többnyire Budapes­tet, vagy az azon túli településeket jelenti. Itt is van műszakpótlék a délutáni és éjszakai időszakra, ezen túl karbantartási, illetve állásidő pót­lék. És üzemanyag-prémium, a megtakarítás szerint negyedéven­ként 500—1500 forint. Állítják: aki betartja a közlekedé­si Szabályokat, nappal csak három­szor fordulhat Budapestre, hiszen időnként 3—40 kilométeres sebesség­gel kell cammognia Gödön, Duna­keszin, vagy végig. Éjjel négy for­duló is lehetséges, mert kisebb a forgalom. A sofőröknek várniuk kell a töltésnél, az ürítésnél. Ez utóbbi művelet 25—30 percig tart akkor is, ha egy kocsi van. Ám mindkét helyen előfordulhat — fő­ként üzemzavar miatt —, hogy tíz-húsz torlódik. A gépkocsiveze­tők türelmetlenek, idegesek lesznek ilyenkor, hogy legalább a minimá­lis fordulójuk meglegyen. Emberi tényezők Dudás Gyula garázsmester tíz évig hajtott cementes kocsikkal. Mond­ja, neki nem volt rossz, vérmérsék­lete nem heves. A műszaki hiba miatt történő baleset ugyanis rit­ka, a „balhék” az úgynevezett em­beri tényezők miatt következnek be. Fáradtság, idegfeszültség, meggondo­latlanság. Aki huzamosabban veze­tett — vagyis: hivatásosként — gépjárművet, tudja, hogy előfordul­nak érthetetlen, megmagyarázhatat­lan balesetek. Egyszerűen nem tud­ni, mi játszódott le a gépkocsiveze­tőben egy bizonyos pillanatban. Ha két magángépkocsi ütközik, jóformán ügyet sem vetünk rá. Ha egy cementest látunk az árokban, sokkal feltűnőbb. A nyergesekkel nehéz manőverezni, „bicskázni”, összecsuklanak, a hirtelen irányvál­toztatás, fékezés esetén. Kell hoz­zá némi rutin. Az itt dolgozó het­ven gépkocsivezető átlagos életkora 30 év alatt van. Közülük 14-en itt kezdték a szakmát, ami — egyéb­ként — nem minősül szakmának. S húszán rendelkeznek a balesetmen­tes közlekedésért — 250 ezer ki­lométer után — járó, kitüntető lap­pal. Egy akad, aki 750 ezer kilomé­tert vezetett baleset nélkül. Hogyan lehet visszafogni a heve­sebb fiatalembereket? Teljesítmény­re szükség van, kétségtelen. Ali. még messze áll — nemcsak a gép­kocsivezetők, hanem mások — tu­dati szintje is, hogy egyszerű óra­bérben törekednének a többre, a jobbra. A menetlevelekből viszont következtetni lehet arra is, ki ho­gyan közlekedik. Az utóbbi Jdő- ben, amióta a sofőrség nem hiány­szakma, jobban meg lehet válogat­ni az embereket, s megkövetelni tő­lük a KRESZ betartását. Végső eset­ben pályaalkalmassági vizsgálatra is küldhetik a renitenseket. Erre még nem volt példa. Ahhoz, hogy a cementeseknek ne legyen rossz hírük; ne az ország­utak rémeként emlegessék őket, bi­zonyára elkelne az eddiginél szi- gorúb rosta. Mert valóban elég néhány „hajtós” ahhoz, hogy vala­mennyit egy kalap alá vegyék. Megkérdeztük Pintér Sándort, a Cement- és Mészművek váci gyá­rának igazgatóját, mi a véleménye a közúti szállításokról. Röviden ennyi: Néha a hivatalos szervek sem tudják, hogy a szállítást nem ők végzik, hanem két másik vállalat, akikkel szerződéses viszonyban áll­nak. Így a DCM-nek küldenek fel­jelentéseket. Pedig enélkül is van elég, megoldásra váró gondjuk. A héten például arról tárgyaltak a Szellőző Művek szakembereivel, hogyan korszerűsítsék az ömlesztett cement kiadását. Az év végéig meg­oldják a pormentes töltést. A város lakói joggal panaszolták, hogy a száguldó kocsik portölcsért húznak maguk után. Ez megszűnik. A korszerűsítésről a megállapodást aláírták a kivitelezőkkel.,, PALADIJÖZSEF Most mi lesz veled Anita? A távolban, ott a házak között valaki gurgulázva nevetett. A háta mögött pattogó hangot hallott. Mint a karóra, ha az ember las­san emeli a füléhez, a kattogás úgy erősödött. Nem tudta, nem érezte — csak a leheletéből párolgó alkoholszag hódította el újra és újra —, ho&y milyen gyorsan perceg a másodpercmutató. Két szúró fény, elnyújtott dudaszó és egy tompa ütés — aztán elöntötte a forró­ság ... Anita a kórházban tért magához. A január 3-án történt vonat­szerencsétlensége után jobb lábát térd alatt amputálták. Anita alig múlt tizennyolc éves. Élete története, múltjának tárgyia­sult jelei előttem az asztalon: iratok halmaza, magnetofon-kazetták. Leg­szívesebben pontosan leírnék min­den szót, minden elhangzott monda­tot — egy fiatal lány papírra, mág­nesszalagra sűrített tragédiáját. Határozat. A gyámhatóság a J. D. és M. M. szülőktől Vácott 1962. jú­nius 12-én született J. Anita állami gondozásba vételét lendeli el. Fel­kéri a gyámhatóság a Pest megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet igaz­gatóját, hogy a beszállított gyerme­ket az intézet kötelékébe vegye fel Az állami gondozásba vétellel a gyámhatóság a szülők láthatási jo­gát nem korlátozza, azt az intézet rendje szerint gyakorolhatják. Fel­hívja a gyámhatóság a szülők fi­gyelmét, hogy gyermekük felöl rend­szeresen érdeklődni kötelesek, mert ennek elmulasztása estén a gyermek hozzájárulásuk nélkül örökbe adha­tó ... — Hogyan éltetek akkoriban? — Apám már régen elment, nem törődött velünk. Ha jött, mindig bűzlött a piától. Meg aztán sokan vagyunk. Mármint testvérek — Hányán? — Heten. — Az iskolában hogyan tanultál? — Hát... rosszul. Gyakran hiá­nyoztam. Anyu sem tudott róla. — Megbuktál? — Igen. Többször is. — Ügy tudom, végül kimaradtál. — Az már a vége felé volt. — Mikor? — Hát, akkor, akkor, mielőtt ai intézetbe vittek. Indoklás. Kiskorúak szülei több mint tíz éve különváltan élnek, há­zasságuk felbontása nem történt meg. Az apát a váci járásbíróság gyer- mektartásdíj fizetésére kötelezte. A családban nevelkedett gyermekekkel igen sok probléma volt, így a gyám­hatóság J. D.-t már 1975. szeptember 3-án kelt ...számú határozatával ál­lami gondozásba vette a gyermek sorozatos iskolai mulasztásai miatt. Az állami gondozás megszüntetésére 1976. augusztus 26-án ... számú ha­tározatta] került sor, az anya ké­résére. A gyámhatóság egyidejűleg dr. Kiss Ferenc személyében hiva­tásos pártfogót rendelt ki j. D. és J. Anita részére. * A körülmények azonban nem vál­toztak, már 1976. szeptemberében az iskola értesítette a gyámhatóságot, hogy J. D. lopást követett el. A gyámhatóság megpróbálta a család körülményeit pénzbeli segéllyel meg­változtatni — hiába. Sorozatban ér­keztek a kisegítő iskolától a felje­lentések, mivel egyik gyermek sem járt iskolába. Az anya teljesen akaratgyenge, gyermekeire képtelen hatni, az álla­mi gondozásba vételtől azonban min­dig mereven elzárkózott. A gyerme­kek csavargása folytatódott. Anitát idősebb testvére és annak férje meg­próbálta saját gyermekeikkel együtt nevelni, de ez is csak rövid ide’‘g tartott, mivel a gyereket az anya ha­zavitte. Anita jelenleg is csavarog .. ­— Van hobbid? — A régi barátaiddal? — Velük. — Es az édesanyád nem akart visszavinni? — Nem. Amikor jöttek a rend­őrök, elbújtatott — Jó volt itthon? — Csak szabadnak lenni volt jó. Tisztelt főorvos úr! Sajnálattal ér­tesültem arról a szomorú balesetről, amely J. Anita állami gondozott leányunkkal történt. Az illetékes gyámhatósággal egyetértésben a gyer­mek állami gondozásának megszün­tetésére intézkedtünk. Az édesanya kérésére Anitáért nem intézetünk, hanem ő jelentkezik, hiszen ebben a pillanatban a gyermeknek édes­anyjára van a legnagyobb szüksé­ge. Köszönöm főorvos úrék fáradsá­gát, s mindent, amit gyermekünk ér­dekében tettek. Kérem, szíveskedje­nek Anitát édesanyjának kiadni, a szükséges tanácsokkal ellátni, a jö­vőre vonatkozó kontroli-vizsgálatok­ban, illetve azok lebonyolításában segítségére lenni. Tisztelettel: dr. Simon Lajos igazgató. — Hogyan történt a baleset, em­lékszel rá? — Nem. — Miért? — Részeg voltam. — De arra csak emlékszel, hogy kivel mentél a sínek között7 — Igen. Egy katonával. — Ő a gyermeked apja? — Igen. Határozat. A gyámhatóság J. Ani­ta kiskorú állami gondozását meg­szünteti. Megállapítom egyben, hogy a gyermek ezután a szülő felügyele­te alá kerül,... — Mielőtt elkezdenénk a beszél­getést, kérem mondja meg a nevét és a beosztását — Dr. Szilágyi Gábor vagyok, a párnáéi intézet főelőadója. — Akkor kezdjük... Miért csak több hónapos késéssel szállították vissza Anitát az intézetbe? — Azért, kérem, mert az állami gondozottak visszaszállítására a rendőrséget kell megkeresnünk. A rendőrség pedig a megkereséseket rendszerint nem tudja időben tel­jesíteni. — Miért? — Többi között azért, mert az állami gondozásból megszökött gyer­mekek kísérése borzasztó felelősség­gel és nehézséggel jár. Nem lehet egyenruhában kísérni, mint egy foglyot és rendszerint valamilyen járművet kell hozzá szerezni. A rendőrségi gépkocsik pedig annyi­ra el vannak foglalva, hogy nincs mindig megfelelő alkalom erre. — S önök nem vállalnak ilyen visszaszállítást? — Kérem, mivel? Nekünk sin­csen erre megfelelő apparátusunk. — Amikor Anita másodszor is megszökött, ismét haza ment. Csak­nem fél évig nem hozták tússzá. Ta­lán, ha gyorsabb az intézkedés, nem történik meg a baleset, — Talán. Indoklás. A gyermek az Intézet­ből állandó szökésben volt, ez alatt az anyja lakásán tartózkodott. 3. Anitát a szökés ideje alatt vonat- szerencsétlenség érte, amelynek kö­vetkeztében a váci Szönyi Tibor Kór­ház 1. sebészeti osztályára került. Ér­tesítésük szerint a kiskorú agyráz­kódást, bal oldali többszöri borda­törést szenvedett, és a jobb végtagot boka felett csonkolni kellett. Az or­vosi vélemény szerint jelenlegi ál­lapotában hosszabb kezelésre szorul. Az anya Ígéretet tett, hogy a kis­korú magatartásával a jövőben sem­miféle probléma nem lesz, nevelé­sét, ellátását vállalja. Az anya Jelenlegi lakáskörülményei a kiskorú gondozására alkalmasak. Most egy szoba-konyhás lakásban él Anita anyjával... — Mondja, igazgató elvtárs, fel­tétlenül meg kellett szüntetni , Anita állami gondozását? Nem lett volna más megoldás, hiszen az anyja — önök írták — akaratgyenge. — Sajnos, nem. Ilyen baleset után egyetlen intézetünk sem tudta vol­na befogadni a leányt. — S milyen módon tudják őt se­gíteni? — Bár már elmúlt tizennyolc éves, s így kikerült pártfogásunk alól, természetesen ezek után is mindent megteszünk, hogy boldogul­jon az életben. Segítségére leszünk munkahely keresésében, meg más módon is. Javasolni fogjuk Anitá­nak, hogy a gyermekét hároméves koráig adja állami gondozásba. — Talán jobb, ha marad a gye­rek, hiszen a baba bizonyára leköti Anitát, s talán felelősséget ébreszt benne az anyaság. — Igen, igen. Ez a kérdés bo­nyolult, alaposan meg kell fontol­ni ... Értesítés. A vád városi-járási ügyészségen jegyzőkönyvbe mondott, s onnan elbírálás végett a Pest me­gyei Főügyészséghez továbbított tör­vényességi kérelme tárgyában, az ügyre vonatkozó iratok megvizsgálá­sa után az alábbiakról értesítem: mulasztást nem követett el... intéz­kedésre nincs lehetőség ..., e kérésé­vel forduljon a gyámhatósághoz ... Intézkedés megtételére nem látok alapot... — Most mi lesz veled? — Dolgozni akarok, de eddig se­hol nem kaptam munkát. — És a gyermekeddel? — Megtartom, nem adom senki­nek. ö az enyém. Felnevelem tisztes­séggel. — Az apja fizeti a tartásdíjat? — A gyámhatóság ügyvédet ren­delt ki a segítségemre. — Mivel töltőd a szabad időd? — Beiratkoztam a dolgozók álta­lános iskolájába. Egyszerre végzem el az ötödik-hatodik osztályt. Nem­sokára megkapom a könyveket. — Mit szeretsz a legjobban? — A gyermekem körül tenni- venni. Ő a mindenem. — És még? — Élni... FURUCZ ZOLTÁN — Nincs. — Olvasni szeretsz? — Nem, — Mi a kedvenc időtöltésed? — Aludni. Határozat. A gyámhatóság a Vácott 1962. június 12-én született J. Anita állami gondozását fenntartja, s egyben javasolja a Pest megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetnek a leány különleges nevelőintézeti el­helyezését ... — Amikor csavarogtál, merre iár- tál? — összevissza. A leggyakrabban a vasútállomáson. — Ott voltak a barátaid? — Voltak. — Kik? — Fiúk? Lányok? — Lányok meg fiúk is. — Mit csináltatok a vasúton? — Álldogáltunk, hülyültünk. Meg néha, ha volt pénzünk, ‘ittunk is — Sört? — Nem, pálinkát. Indoklás. A gyámhatóság az 1978. április 11-én kelt jogerős határozatá­ban rendelte el J. Anita kiskorú ál­lami gondozását. A gyermek beszál­lítása április 13-án történt meg, kar­hatalmi segédlettel. A kiskorú először 1978. április 24- én szökött meg az intézetből és jú­lius 27-1 visszaszállítását követően már másnap ismét megszökött, s jelenleg az anya lakásán tartózko­dik ... — Mit csináltál itthon? — A városban sétáltam. Fa cégér Csáti Gábor munkája

Next

/
Thumbnails
Contents