Pest Megyi Hírlap, 1980. október (24. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-22 / 248. szám
Wir Mf.r.rrt 1980. OKTOBER 22., SZERDA MINDEN JŐ, HA JÓ A VÉGE Előremutató elgondolás KIALAKULT A HALÁSZTELKI MEGOLDÁS Minden jó, ha jó a vége — tartja a közmondás. És valóban! Ha az ember a célt tekinti, a népi bölcsesség ez esetben is ráhibázott az igaz Ságra. Halásztelek, mint általában községeink, városaink, kinőtte iskoláját. Évek óta küszködik meglevő lehetőségei és a jócskán megnövekedett szükségletek között. Nemrégiben azonban kedvező események történtek. Amikor ott jártam, Kovács László, az általános iskola igazgatója, már nemcsak a múlt és jelen helyzetről számolhatott be, hanem a jövőről is lelkesedéssel vázolhatta az impozáns terveket, melyek, ha megvalósulnak, a halásztelkiek valóban elmondhatják, megérte! Negyvenegy szakkör De mit is takar ez a szó, megérte? Egy eléggé hosszú, vajúdással teli folyamatot, melynek során a megcsontosodott gyakorlat szembesülni kényszerült egy formájában is, tartalmában is új koncepcióval, hogy végül is — szinte hihetetlen módon (!) — győzzön az új, az ésszerű. Kovács László igazgatót elöljáróban a meglevő állapotok felől kérdeztem. Mint elmondta, jelenleg két épületben oktatnak, az egyikben csupán nyolc tanterem és egy tanári szoba van, a másik komplett nyolctantermes iskola. Ez a két épület a 30 osztály és 9 napközis csoport' részére annyira kevés, hogy az úttörőházat is igénybe kellett venni oktatás céljára, azonkívül itt helyezték el az iskolai könyvtárt is. — Nagy a zsúfoltság, mind a két épületben délelőtt is, délután is tanítunk. Ez több szempontból problémát jelent. Hadd említsem elsőként az új tantervben előírtakat! Ilyen külső feltételek mellett szinte lehetetlen megvalósítani. — Miért? — Az új tanterv, lényegét tekintve fő hangsúlyt a gyermek személyiségének, képességeinek fejlesztésére, a nevelőmunka minőségére, hatékonyságára helyezi, ezek megvalósításához előírja a tanórán kívüli tevékenység fokozását, a gyerekek kis csoportokban történő specifikus foglalkoztatását. — Viszont, így igaz, sehol nincs lehetőség ezeknek a szakköröknek a beiktatására. Ennek ellenére, természetesen bármilyen kínálkozó lehetőséget (itt most főként üres helyiségre gondolok) megragadunk. Még így is 41 szakkörünk működik az idén. Újat a régi mellé? — A napközis ellátás is súlyos gond. A legtöbb felsőst nem tudjuk elhelyezni és ez valahol szintén az oktatás, a nevelés kárára megy. Nem okvetlenül ideális állapot , serdülő gyerekeknek, hogy iskola után egyedül ténfereg- nek otthon. A szülők, tudjuk, mindenütt dolgoznak. Sajnos, a tapasztalat azt mutatja, hiába az új tanterv, hiába az értelmes cél, a jó elméleti elgondolások, mindezeket a tartalmi követelményeket nem követték áztok a külső, tárgyi feltételek, amelyek lehetővé tennék a kiscsoportos munkát. Az új nevelési koncepciók megvalósításához például nemcsak kicsik, zsúfoltak az épületek, hanem teljesen elavultak is! Beszélgetésünk során itt érkeztünk el tulajdonképpen a történet fordulópontjához. Amint az elején említettem, Halásztelken kedvező események történtek. Az illetékes szervek, felmérve a gondokat, hozzájárultak egy nyolctantermes iskola építéséhez, bővítésként a régihez csatlakoztatva. A józan ész Kovács Lászlót megszállott embernek tartják. Évek óta tanulmányozza azokat az is- kolamodelleket, melyeknek falai között a technikai fejlődésnek és a jövő követelményeinek megfelelő új oktatási módszereket lehetne kialakítani. Mint mondta, Magyarországon működik — az Országos Oktatástechnikai Központban .— egy építészekből, szociológusokból, pedagógusokból álló tanácsadó-csoport, melynek tagjai korszerű nevelési-kulturális létesítmények tervezéséhez adnak segítséget, ötleteket. Nos, amikor megtudta, hogy Halásztelek végre megkapta a pénzit a bővítéshez, rögtön kérte, hogy a tervek készítésénél ott lehessen. Ugyanis — éppen a tanácsadó csoport támogatásával — birtokában volt egy tervelképzelés, melyet régóta dédelgetett már magában és amely nem lebegett az irrealitások szférájában. Az elbeszélés igazságához tartozik, hogy az iskola első terve nélküle született meg. Ez pedig egy nyolctantermes iskola hagyományos terve volt, mely gazdaságtalannak és végső soron értelmetlennek bizonyult. Olyan belső térpazarlásokat okozott, mint például az igazgatói iroda és tanári szobák, a kis alapterületű és éppen ezért alig használható tornaterem megkettőzése, a folyosók kihasználatlan holt tere stb„ stb. Az igazgató nem nyugodott bele a tényékbe, mert bízott a józan észben. Megértésre talált — Szerencsém volt. Gondolkozó emberekkel találkoztam. — Mi történt a terv visz- szautasítása után? — Megkerestem a terveit, kértem, hallgasson meg. Elmondtam, milyen elképzeléseim vannak egy korszerű oktatási intézményről. A tervező tehetséges, lelkes ember. Megértett. Ingyen elkészítette a vadonatúj tervet. — És megszületett egy eredeti, komplex objektum — egyelőre ugyan csak papíron —, amely ha jól tudom, kettő van csak az országban. — Pécsett az egyik, Kecelen pedig éppen mostanában adnak át egy ilyen jellegű iskolát. — Hogyan sikerült elfogadtatni a módosított tervet? — A valóság, a tények olyan meggyőzően beszéltek önmagukért, hogy nem sokat kellett magyarázgatni. A két tervet összevetve kiderült, hogy a második mindenben felülmúlja az elsőt. Az új tervben az iskola alapterülete jóval kisebb, ennek megfelelően körülbelül hárommillió forinttal olcsóbb is! És bár a terület kisebb lett, at oktatás céljára felhasználható hasznos tér, a hagyományos tervben szereplőnek duplája. Azonkívül ez az épület a korszerű oktatáshoz több lehetőséget nyújtó, jobban igazodó tartalmi koncepciót tartalmaz. Sokkal megfelelőbb iskola — azaz művelődési modell. Az épület tudniillik oktatási és közművelődési funkciókat közösen fog szolgálni. Halásztelken végül is megvalósul egy előremutató, ész- sjíerű elgondolás. Már a teljes beruházási program is megvan, már határidők is születtek. S. Horváth Klára Három város Vendégjátékok Csehszlovákiai vendégszereplése idején, október 23. és 28. között három vidéki színtársu latunk vendégszerelésének ad otthont a Nemzeti Színház. Elsőként a Győri Balett művészeinek műsorát tekintheti meg a fővárosi közönség. A fiatal, ám hamar széles körű szakmai és közönségelismerést szerzett együttes vezetője, Markó Iván sikeres koreográfiáit mutatja be. Október 23- án A nap szerettei, a Pygmalion, Az álom-é? és a Stációk című produkciókat táncolják az együttes tagjai. Másnap A nap szerettei és a Stációk mellett A szamuráj című balettjüket tekinthetik meg az érdeklődők; a címszereplő vendégként Fülöp Viktor Kossuth- díjas, kiváló művész. Október 25—26-án a debreceni Csokonai Színházé a Nemzeti színpada. Elsőként Dürrenmatt Shakespeare nyomán írt tragikus komédiáját, a János király-t adják elő. Ezt követően Ben Jonson Volpone című komédiáját játsszák Galt László rendezésében. A miskolci Nemzeti Színház két vendégfellépése zárja a vidéki színházi esetek programját. Ugyancsak egy nemrégiben színpadra állított művel, Szép Ernő Lila ákác című darabjával mutatkoznak be. Október 28-án az idén februárban bemutatott Brecht- darabot, a Szecsuáni jólélek-et tűzik műsorukra. A SZOVJET KULTÚRA NAPJAI Szólisták és zenekarok Világhírű szovjet zenekarok, neves szólisták érkeznek a közeljövőben hazánkba, a szovjet kultúra napjainak rendezvénysorozatára, amelyen az orosz és a szovjet muzsika nagyjainak számos alkotását tolmácsolják. A Szovjetunió Hangversenyzenekara — debreceni és dunaújvárosi fellépése után — Budapesten a Zeneakadémián ad koncertet Jevgenyij Szvetlanov vezényletével. A november 8-i hangversenyen Muszorgszkij, Csajkovszkij és Sosztakovics zenéje csendül fel. Az előadást a televízió egyenes adásban közvetíti. A Moszkvai Állami Filharmóniai Zenekar az október 30-án az Erkel Színházban rendezendő nyitó díszelőadáson működik közre, majd fellép a miskolci Nemzeti Színházban és a budapesti Zene- akadémián is. Dmitrij Kitan- jenko vezényletével. Három előadást tart a Sosztakovics Kvartett: a Zene- akadémián, Ózdon, és Baján Borodin; Sosztakovics és Beethoven zenéjét tolmácsolja. A Moszkva virtuózai kamarazenekar vigadóbeli koncertjén fellép Jelene Obrazcova ope- raénékesnő, aki egyébként a rendezvénysorozat nyitó előadásán is közreműködik. A hangszeres szólisták sorában a hegedűművészként és karmesterként egyaránt ismert Vlagyimir Szpivakov a Zene- akadémián Mozart-esten és szonátaesten is szerepel. Jevgenyij Malinyin és Viktor Ze- rezko zongora- valamint Igor Gavris gordonkaművész játékában a Vigadó, a Zeneakadémia, valamint Székesfehérvár, Szeged és Vác hangversenytermeinek látogatói gyönyörködhetnek majd. A szovjet kultúra napjainak rendezvényén tíz szovjet operaénekes vendégszerepei magyar színpadokon, közöttük Jevgenyij Nyeszterenko is. RÁDIÓFIGYELŐ BIORITMUS. A műsor, amelyet a hét elején sugárzott a rádió, az életmód, egészség, környezet alcímet viselte, ezzel is kifejezve, hogy e három dolog milyen szorosan összefügg. Az ember életmódja és környezete közvetlenül kihat egészségi állapotára. A szerkesztő-műsorvezető Egyed László 20 perc alatt sok rádióhallgatót érdeklő kérdésről, a mozgás és a lelki egészség kapcsolatáról, a gyermekek nyugodt reggelizésének fontosságáról, a reuma kiúju- lásának, a reumatikus fájdalmak erősödésének és az időjárásváltozásoknak kölcsönhatásáról beszélgetett • dr. Szanyi László biológussal. Megtudtuk, melyek hazánkban a leghatásosabb zajártalom ellen védő eszközök, milyen fejlesztések várhatók e téren, s azt is, hogy miért gyakoribb ma a fiatalok között a halláskárosodás, hol kapják meg a fülbetegségeket. Nos, mit gondolnak? A diszkóban, a popkoncerteken — állapították meg a tudományos vizsgálódások eredményekéntA délelőtti sugárzási idő miatt valószínűleg csak az idősebbek hallgatták a jól sikerült műsort, pedig érdemes lett volna odafigyelni rá a húszon innen és túliaknak is. Róluk is, nekik is szólt. CSAK ARRA VAGYOK KIVÁNCSI... Biztosan nem a véletlen műve, hogy a másik, számomra roppant fontos új információkat nyújtó hét eleji műsort is Egyed László szerkesztette. A hazánkban élő mintegy 2 millió nyugdíjas életének napi gondjait járták körül a riporterek, akik valamennyien megérdemlik, hogy itt álljon a nevük: Bakonyi Péter, Bán László, Erdei Grünwald Mihály, Non Vera és Tárnái Gizella nem kevesebbre vállalkoztak, minthogy interjúalanyaikkal, többek között dr. Rózsa Józseffel, a Munkaügyi Minisztérium főosztályvezetőjével, Pirityi Ottó közgazdásszal és Szalai Júlia szociológussal arról beszélgessenek nagyon őszintén, milyen ütemben öregszik népességünk; mi lenne, ha a nyugdíjasok kiszállnának a termelésből; mire telik a nyugdíjból ... és így tovább. Nyíltak, őszinték voltak a beszélgetőpartnerek is. Így megtudhattuk, hogy a 2 millió nyugdíjas közül 120 ezer nagyon szerényen, ne szégyelljük leírni — szegényen — él, képtelen beosztani kis nyugdíját, s minthogy ők rendszerint nagyon idősek, régi nyugdíjasok, különmunkát, jövedelempótló állást sem vállalhatnak. A műsor vendége dr. Eckhardt Sándor onkológus professzor valamennyi kU-ri porthoz hozzáfűzte reflexióit. Számomra sokáig emlékezetes marad egy mondata. Jelesen, a műsorvezető az alacsony nyugdíjból élőkről szóló Pirityi interjú után megkérdezte töte: hogy tetszik neki ez a kép. „Nem tetszik!” — válaszolta, s javasolta, bármilyen nagy teher is> a költségvetésen a nyugdíjasok nagy száma, mégis, valamilyen szervezett formában segítséget kellene nyújtani az elhagyatott, magányosan élő régi nyugdíjasoknak. ö mondotta ki, amit mi hallgatók is megfogalmaztunk magunkban. Érdekes, mondhatni izgalmas és mindenképpen elgondolkoztató műsor volt. Kár, hogy a családi vacsorakészítés idején sugározták, mert megérdemelte volna, hogy leüljünk hozzá, s erősen odafigyeljünk. , Bányász Hédi ZENEI PANORAMA Vendégek Suhlból Az NDK-beli Suhl megyével kiépített szoros testvérmegyei kapcsolat keretében két éve létrejött a szakterületeken is a delegációcsere. Ennek zenei eseményeként október 13. és 17. között két zenetanár vett részt Pest megyében szakmai tapasztalatcserében; az oktatásban felhasznált kottaanyag, a részletes tantervek, a Pest megyei zeneiskolai hálózat megismerésére. Az idő rövidsége miatt munkaprogramjuk igen zsúfolt volt. Megérkezésük másnapján az abonyi ze- zeiskolában hegedű- és szolfézsórát hallgattak végig, általános iskolai énekkari próbán, majd az itteni zenei általános iskola negyedik osztályosainak énekóráján vettek részt. Délután a ceglédi zeneiskola munkájába nyertek betekintést. Szerdán az országos hegedűverseny szakközépiskolai körzeti válogatóját látogatták meg, amelyen húsz' Pest megyei zeneiskolai tanuló versenyzett négy Nógrád megyeivel a továbbjutásért. Délután Szentendrével ismerkedtek, majd az utolsó napon a váci és a dunakeszi zeneiskolában hospitáltak. Mindkét vendégünk Suhl megye azonos nevű székhelyén, az ottani körzeti zeneiskolában oktat. Dieter Hossfeld hegedűtanár és egyúttal a zeneiskola igazgatója, Christa Lieh szolfézst — zenetörténetet tanít. A rövid itt-tartózko- dásuk alatt tapasztaltakról Dieter Hossfeldet kérdeztem meg. Kellő felkészítés — A Pest megyében töltött pár nap alatt jó benyomásokat szereztünk. Megérkezésünk estéjén nagyszerű koncertet láttunk az Erkel Színházban, a Magyar Állami Hangverseny- zenekar játszott Lehel György vezényletével, Igor Ojsztrah közreműködésével. Beethoven- műveket szólaltattak meg, olyan csodálatosan, hogy ez a koncert maradandó emlék az életünkben. A további napok tapasztalatai alapján mondhatom: önöknél a zene mindenki számára fontos szerepet tölt be. Így azután a gyerekek is sok kitűnő zenei élményhez jutnak. További nagy előny a zenei műveltség kifejlesztéséhez az is, hogy hatalmas élő népdalkincsből válogathatnak. Ez segítség a hangszeres oktatáshoz, s széles az alapja az énekkari oktatásnak is. — Mi a legfeltűnőbb különbség a német és a magyar zeneiskolai növendékek között? — Meglátásom szerint a magyar gyerekek érzelmileg érettebbek, érzékenyebben reagálnak a művek belső mondanivalójára, mint az azonos korosztálybeli német gyerekek. Mi is szeretnénk a saját gyermekeinket így fellelkesíteni, de ők nem tárulkoznak ki eny- nyire. A zenei műveltség és a népzene iránti szeretet nincs olyan mély, mint Magyarországon. Ezért azután a zenetanulás első időszakában csak technikailag készítjük fel a gyerekeket, és sajnos csak tizenkét éves korban jutnak el kifejező erőben oda a tanulóink, ahol a magyar gyerekek nyolc éves korukban tartanák, akiknél a technikai és lelki felkészítés egyszerre történik. Egyöntetűség, és mégis sokrétűség, valamint a következetesség volt a meglátogatott zeneiskolák legfőbb tanítási módszere, s apró jelekből is kitűnt a tanár és a tanítványok közötti bizalmas, jó viszony, amely az eredményes munka alapfeltétele. Továbbtanulás — Mi a suhli körzeti zeneiskola feladata? — Nálunk is nagy a zeneiskolai hálózat. Társadalmunk azt várja tőlünk, hogy magasabb zenei műveltségre készítsük fel a gyerekeket. Százával hiányoznak még otthon a zenetanárok, pedagógusok, ezért évenként biztosítanunk kell a továbbtanulási lehetőséget minden tehetséges tanulónknak. Előttük nyitva állnak a zeneakadémiák és a konzervatórium kapui. Ez marad a következő évtizedek legfontosabb feladata továbbra is, tanulóink legalább másfél százalékának elősegítjük a továbbtanulását. Mivel a főiskolákon a zongora kötelező szak, ezek a gyerekek a saját hangszerük mellett zongoraoktatásban is részesülnek. A felsőfokú zenei intézményekből professzorok jönnek órát tartani, úgy hogy valóban minden csak rajtuk, szorgalmukon, tehetségükön, akarásukon múlik. — Milyen kottákat használnak a zeneiskolai oktatáshoz? — Minden hangszer más és más szerzőt és iskolát kíván. Zongoristáink Bach, Händel, Beethoven, Haydn, Mozart és természetesen Bartók műveit tanulják, hegedűseink a magyar és a szovjet hegedűiskolákat tanulmányozzák. Általában magyar, lengyel és szovjet szerzők műveit ismerik meg korunk zenéjéből. Ezt a két testvérmegye közötti tapasztalatcsere is elősegíti. Elsősorban az NDK-ban kapható kottákat és szakirodalmat használjuk fel, s állami terv biztosítja, hogy minél magasabb színvonalon oktathassunk ezek felhasználósával. A szülők nevelése — Milyen a kapcsolatuk a tanítványok szüleivel? — Feladatunknak érezzük, hogy önét is a zene bűvköré- De vonjuk. Ha a szülők úgy érzik, hogy a zeneiskolában következetesen és lelkiismeretesen tanítják a gyerekeket, megértik és elősegítik az iskola célját. Így azután a tanítványaink nevelik zenei téren a szülőket. Havonként két nyilvános szereplést tartunk, amelyre meghívjuk a szülőket, rokonokat, sőt, a gyerekek más tanintézetekben tanuló, zenével nem foglalkozó barátait is. Az iskola vezetősége vigyáz arra, hogy ezek a rendezvények ne váljanak öncélúvá, hanem a zene megszerettetésén kívül a család és iskola szoros kapcsolatát is elősegítsék. — Eredményesnek érzi-e delegációjuk tanulmányútját? — Igen. Célunk a napi munka megismerése volt az önök zeneoktatásában, és ezt több iskolában is tanulmányozhattuk. Kiváló tanárokkal és nagyon tehetséges tanítványokkal találkoztunk. Körzeti válogatóverseny A novemberben sorra kerülő szombathelyi országos hegedűverseny szakközépiskolai körzeti válogatóját a budapesti Bartók Béla szakközépiskolában tartották, az elmúlt héten. A zsűri elnöke Halász Ferenc egyetemi tanár, szakközépiskolai igazgató, tagjai Répássy Györgyi szakközépiskolai tanszékvezető tanár és Váczi Károly egyetemi docens, szakközépiskolai igazgatóhelyettes volt. A versenyzők meghallgatása után a következő döntés született: az első korcsoportból, amelyben 1968. szeptember 1-től 1970. augusztus 31-ig született tanulók indulhattak, képességei és adottságai alapján részt vehet a szombathelyi döntőn Abrahám Márta váci (tanára Erdélyi Sándor), Tóth Agnes ceglédi (tanára Somlyói József), Sáránál Izolda váci (tanára Balogh András) és Ecseki Anikó abonyi (tanára Puskás Elvira) kisdiák. A második és harmadik korcsoportból a zsűri nem küldött versenyzőt az országos mezőnybe. A válogatón résztvevők munkájának megkószöné- se után Halász Ferenc értékelte a tapasztaltakat. Beszélt az intonáció kérdéseiről, a zenei továbbképzés, az igényes tanári képzés /és munka további feladatairól. Hajós Anna