Pest Megyi Hírlap, 1980. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-22 / 248. szám

1980. OKTOBER 22., SZERDA 'kMAop Átvágják a kanyarokat Bevált kísérlet o DKV-nál Gyorsabban dolgoznak, de jól %*< " - * *v.. • Az 1850-es évek yégén Vásárhelyi Pál és az olasz Paleo- capa tervei alapján kezdték meg a Tisza szabályozását, amely­nek során száztizenkét átvágással rövidítették meg a folyót, illetve ennyi kanyart szüntettek meg. Most Tiszadada térségé­ben ismét 2,3 kilométerrel rövidítik le a Tisza hosszát, a ké­szülőben levő új mcderkiaiakítással. A szabályozásra azért van szükség, mert a téli jeges áradás itt minden évben jégtorlasz kialakulásával fenyegetett. Oláh Tibor felvétele Járásnak, városnak Karbantartók szövetkeztek Szentendrén és a járásban egyaránt sok az új lakás, ház, de ugyanakkor rengeteg a ré­gi is. Egyben — új és régi — megegyeznek: karban kell tar­tani valamennyit. Pár évenként festeni keli, kijavítani a vakolathibákat, a betört ablakokat újra kell üve­gezni. Megcsináltatni a csöpö­gő csapokat, az eldugult lefo­lyókat, és ... és sorolhatnánk még azt a sokféle munkát, amit a lakás, a ház karbantar­tása jelent. Ez a szorító igény esztendők óta jelen volt feloldatlanul mind a járásban, mind a vá­rosban, ne » most végre történik valami. — A Szentendrei ÉpítőiDari Szövetkezet — mondja Barna Márton elnök — javítani aKar a helyzeten. — Segítünk is — veszi át a szót Szigeti Ferenc, a szolgál­tatási csoport vezetője. — Megszerveztük a szolgáltató részleget. Így elmondani könnyű. Sm megvalósítani sokkal nehezebb volt. Mert mire van szükség, hogy egy szolgáltató részleg megalakuljon'! Helyiségre, szakemberekre, szerszámokra. Köztudott, hogy a szövetkezet sok lakást épí­tett az elmúlt esztendők során a Füzes parki és a Vasvári la­kótelepeken. Ott maradt régi munkájuk emléke: egy hasz­nálaton kívüli felvonulási épü­let. Ezt az objektumot, a kör­nyezethez illően átalakították, belül pedig berendezték a felvevő irodát, a raktárhe­lyiséget, a műhelyt, valamint a szociális helyiségeket. Az épület átalakítását augusztus végére, befejezték, s szakembe­reket és szerszámokat a szö­vetkezet adott. Így új lakás­karbantartó részleggel gazda­godott a város és a járás. Milyen munkát vállalnak? — Üvegezést, festést, mázo­lást, tapétázást. Vízszerelést, villanyszerelést, parkettázást, PVC-burkolást és javítást. Épületlakatos-szerkezetek — kerítések, kapuk, korlátok — készítését és javítását, épület­asztalos-munkákat, beépített szekrények, nyílászáró szerke­zetek készítését és javítását, betonacél megmunkálást, vá­gást, hajlítást, helyszíni szere­lést. És külön kell hangsúlyoz­nunk: javítást. Hiszen ez a lényeg az új szol­gáltatásban. Nemcsak új mun­kákat vállalnak, hanem a la­kosság rendelkezésére állnak a kisebb javítási munkákban is. Az eddigiekből már kiderült, hogy az emberek lakásával, házával kapcsolatban minden karbantartási, felújítási igényét kielégítik. Csak el kell menni a Füzes parki szglgáltatóház- ba, vagy fel kell hívni a 84— 68-as telefonszámot. Aki képes többet dolgozni — tehetségesebb vagy szorgalma­sabb a társainál — az keres­sen jobban. Nagyobb teljesít­ményért — járjon több jöve­delem. Elméletben — meg­kérdezhetünk erről akárhány munkást — a dolgozók nagy többsége egyet is ért ezzel. Ám a gyakorlatban sokhe­lyütt ma gond még az ösz­tönző, differenciált bérezés. A statisztika, hogy hányán dol­goznak napjainkban is óra­bérben — nem túl rózsás. Rendszerint a teljesítménybé­rezés bevezetésének tucatnyi akadályát, gátját sorolják fel. A vasas, a karbantartó mun­káknál például határozottan állítva: nem mérhető reálisan ki, mennyit dolgozik. Nőtt a munkaintenzitás A kezdeményezőkészségéről híres százhalombattai Dunai Kőolajipari Vállalatnál azidő- bérban dolgozók számának csökkentésére kerestek, s ta­láltak is jó megoldást. Igaz, nem egyik napról a másikra, sikerült több munkahelyen be­vezetni a teljesítménybérezést. Hosszú időn át gyűjtötték a műszaki normákat, és kísérle­teztek különféle módszerekkel. A cél természetesen egyértel­műen az, hogy ai. emberek a korábbinál jobban kihasznál­ják a munkaidőt, s ezáltal létszámnövelés nélkül is meg tudják oldani a feladatokat. A vállalat kísérleti területei­nek egyike az armatúramű­hely, itt több okból is szük­ségessé vált a teljesítmények és a bérek felülvizsgálata. Legfontosabb ezek közül, hogy kevés volt az ember és nem győzték a folyamatosan fel­gyülemlő armatúralakatosi munkát. Vagyis, kénytelen volt a főosztály külső cégek­nél keresni kapacitást. Ta­valy, amikor kísérletképpen bevezették a munkaidő-utal­Itt a BVM Tip Vasbetonelemek Hamarosan megkezdődik a Beton- és Vasbetonipari Mű­vekben a BVM Tip elnevezé­sű új vasbetonszerkezetá ele­mek sorozatgyártása. Ezzel a korszerű építési rendszerrel — amelynek alapjául a svéd Strängbetong Ab cég vasbeton- szerkezet-gyirtási és építési módszere szolgál — egy- és többszintes épületek létesíthe­tők igen változatos rendelte­téssel. A BVM Tip építési rendszer legfőbb jellegzetessé­ge, hogy nagymértékben alkalmaz­kodik a felhasználói igé­nyekhez, ugyanis nem az elemek tipizál­tak, hanem kialakítási és elő­állítási módjuk, valamint a kapcsolási és az összeállítási lehetőségek. Ez — túlmenően Ha 50 bármilyen MARKA-kupakot összegyűjt és 1981. március 1-ig beküldi vagy beviszi azokat a MARKA-kupak Központba (Budapest, Hegedű u. 9. 1061) SORSJEGYET KAP, amellyel részt vesz a nyereménysorsoláson. Főnyeremény egy LADA személygépkocsi. Sorsolás: 1981. április 18-án. A Márka-kupak Központ nyitva: hétfőn 13-tól 17 óráié, szerdán 10-től 18 óráig és oénteken 13-tól 17 óráig. azon, hogy a tervezőknek az eddigieknél jóval nagyobb sza­badsagot biztosít — lehetővé teszi, nogy változatos méretű és teheruirásu elemeket ké­szítsenek. Az új szerkezetek alkalma­zásával elsősorban a felhasz­náló jár jól, ugyanis az eddigi szerkezeti megoldásokhoz ké­pest lényegesen gyorsabban, praktikusabban történik az elemek szerelése, tehát hama­rabb kerül tető alá az épít­mény. Emellett jelentős hely­színi élőmunka is megtakarít­ható azzal, hogy az elemek nem igényelnek vakolást. Az sem lényegtelen, hogy az ily módon készült épületek nem drágábbak, mindössze ponto­sabb, figyelmesebb kivitelezői munkát igényelnek. Az új szerkezeti elemek szé­les körű alkalmazhatóságát bi­zonyítandó, már jó néhány terv fekszik készen a tervező intézetek asztalán, a többi között kenyérgyáré, ve­gyes rendeltetésű (iroda, lakás, óvoda) épületé, szociális léte­sítményé, többszintes raktáré, kórházé. A novemberben meg­kezdődő sorozatgyártás lehető­vé teszi mindezek gyors és gaz­daságos megvalósulását. ványozást, az addig felhasz­nált javítási normaidők át­lagosan 3 százalékkal csök­kentek a műhelyben. Ugyan­akkor az átlagos teljesítmény nemhogy alacsonyabb szintre esett vissza, hanem 112 szá­zalék körül alakult. A célt te­hát elérték: jobban kihasz­nálták a munkaidőt, nőtt a munka intenzitása, s ennek nyomán tavaly — 7 hónap alatt — 3967 munkaóra­megtakarítást értek el. Idén pedig már nem beszélve kí­sérletről, az első félév­ben 2140 munkaórával keve­sebbre volt szükség, mint 1979 hasonló időszakában. így ter­mészetszerűleg a teljesítmény­bérezés bevezetésének az a legfőbb eredménye, hogy re­latíve emelkedett a műhely termelőkapacitása — többet dolgoznak at emberek azo­nos idő alatt — elmaradtak tehát a külső munkáért kifi­zetendő költségek, és mi­után csökken a javítási idő, új armatúrából is kevesebbet kell beszereznie a vállalatnak: Mindehhez azért hozzá kell tennünk még valamit: a tel­jesítménybérezéssel maguk a | dolgozók is egyetértettek, és aktívan közreműködtek a műszaki normák kialakításá­ban, ellenőrzésében. Újabb normamódosítás Hasonló helyzet késztette a vezetést arra, hogy az üzem­fenntartási főosztály villamos forgógépjavító műhelyét is vizsgálat alá vonja. Ok sem tudták ugyanis elvégezni a szükséges, igen nagy meny- nyiségű javítást önerőből. Vagyis sok villanymotort ki kellett adni külső cégeknek. Ilyen okból 1978-ban például mintegy 500 ezer forintot fi­zettek ki. A kísérletet náluk is tavaly kezdték meg — eb­ben oroszlánrészt vállalt a szocialista brigád — s az új ösztönzési rendszer bevezeté­se nyomán 117 százalék lett tavaly a műhely kimutatható átlagteljesítménye. Ezt figye­lembe véve idén tovább bő­vítették a szervezők a javítás­hoz szükséges műveletterveket és egyidejűleg csökkentették a munkákra adható utalványo­zott időt is. öt százalékkal. Ez természetesen azt is jelentet­te, hogy idén már magasabb teljesítmények érhetők el. Annak eredményeként, hogy a villamos forgógépjavító mű­helyben is a tényleges mun­kától függ ai emberek kere­sete, olyan mértékben javult a munkaidő kihasználása, hogy mostanig nem is kellett kül­ső vállalatot megbízni motor­javítással. Pontos művelettervek nem készíthetők könnyen — a mű­helyekhez hasonlóan — a DKV-nál gyakori nagy reví­ziókhoz, nagyjavításokhoz. Alaposan megvizsgálták azon­ban, miként tehetnék e téren is anyagilag érdekeltté a dol­gozókat, úgy, hogy a vállalati érdek is érvényesüljön. Gon­dos adatgyűjtés után, jómód­szernek az úgynevezett egy­összegű időutalványozási rend­szer bevezetése tűnt. Múlt évben először a fenolos ke­nőolaj-finomító és a MEK—li­es üzem nagyjavításánál pró­bálták ki. A kísérlet sikerült: mindkét üzem revíziójánál nyertek két napot, vagyis az eredetileg ütemezettnél ha­marabb befejezték a munkát. S, hogy ez mit jelent a vál­lalat életében? Nőtt a hasznos Nem vész kárba Nem vész kárba a maradék sem a Richards Finomposztó­gyárban: lányka és női szok­nyákat varrnak belőle. Az üzem termékeinek jelentős há­nyadát exportálja, s mint ahogy szokás, a kiszállítandó tételeknél egy-két véggel min­dig többet szőnek. Ezt az úgy­nevezett biztonsági tartalékot — minthogy kis mennyiségről van szó — a kereskedelmi vál­lalatoknál nem tudják értéke­síteni. A gyár a szükségből ko­vácsolt erényt akkor, amikor a maradékok gazdaságos hasz­nosítása céljából megnyitotta konfekcióüzemét. Ezzel a tevékenységgel hiányt is pótol, mivel a ruha­gyárak csak elvétve készítenek kiegészítőket, a vevők viszont ezeket is keresik. így jól jár a vásárló, de jól jár a gyár is, mert értékesíteni tudja mara­dékait. A Richards szoknyák egyedi darabok, vagy legfel­jebb kis szériákban készülnek. munkaidő, azaz többet termel­hettek, ami pedig árbevételt jelent a kőolajfeldolgozónak. Egyúttal, az idegen karban­tartási költségek is jelentősen csökkentek. Revíziók — teljesítménybérben Nem véletlen tehát, hogy felhasználva a tapasztalatokat, idén újabb helyeken alkal­mazták az ösztönző bérezés­nek ezt a formáját. Mostanig a Reformáló II és a Reformá­ló III üzemek revízióját vé­gezték el. A teljesítménybére­zés mellett, pontos hálótervet is kidolgoztak a nagyjavítások­ra, így sikerült egy, illetve másfél nappal lerövidíteni a nagyjavítás idejét. Rácz Zoltán, a vállalat gé­pészeti főmérnöke kedvező­nek tartja az eddigi egyéves tapasztalatokat, s ennek alap­ján újabb területeken is be­vetették a valóban ösztön­zőbb teljesítménybérezést. Je­lenleg már a készüléklakatos főműhely, valamint az acél­nyomó műhely dolgozóinak a keresete is attól függ, meny­nyi idő alatt készül el a ki­osztott munka. Érvényesül te­hát az elv — megvalósul a XII. pártkongresszus határo­zata — nagyobb teljesítmé­nyért — több jövedelem jár. Dodó Györgyi Hazai gyártmány Lineáris motorok Ha nem is a kör négyszöge­sítését, de legalábbis kiegyene- sítését oldja meg az Egyesült Villamosgépgyár új termeke, a lineáris hajtómotor. A hagyo­mányos motor évtizedek óta forgatta — és forgatja — kör- be-körbe a különféle berende­zések, gépek meghajtott ré­szeit, mígnem valakinek első ízben sikerült bonyolult átté­telek sorával kiegyenesítenie ezt az irányt. A lineáris hajtó­motor pedig már eleve úgy épül fel, hogy az egyenes irá­nyú mozgás eléréséhez feleslegessé tesz mindenfé­le áttételt. Működésének alapelve meg­egyezik a hagyományos elekt­romotoréval, de itt nem hen­gertestbe építik be a forgó­részt, hanem azt helyettesíten­dő egy sín jár ide-oda. Ily mó­don az egyenes vonalú pályán igen egyszerűen lehet mozgat­ni például vasúti kocsikat, anyagszállító szalagokat, fel­vonókat vagy bármiféle szer­kezetet, amelyet hosszanti, illetve vízszintes irányban kí­vánnak elmozdítani. A Hír 'ris hajtómotorokat külföldön már szélesebb körben alkalmazzák. Hazánkban elsőként az ÉVIG kísérleti üzemében fejlesztet­ték ki ezt a fajta hajtómotort és már megkezdték sorozat- gyártásukat. A most elkészült első szá; motor megrendelője az Egye­sült Izzó, amely a szovjet ex­portra készülő színes tv-kép- esőgvártó sorok ipari robotjait állítja be a munka helyére a lineáris motor segítségével. Maradékból szoknya készül Noteszlapok hét közben ILYEN IS VAN. Ácsorgók Vácott, a buszpályaud­varon. Mellettem egy fiatal nő. Távolabb olyan negy­venes férfi, le nem veszi a szemét a lányról, méri te- tőtől-talpig, és vissza. Jó ízlése van (állapítom meg), az ifjú hölgy arca bájos, haján csillan, a sápadt nap­fény, ruhája kifogástalan, úgy borítja alakját, mintha ráöntötték volna. A férfi közelebb lép. Finoman ráteszi tenyerét a lány karjára. (Regény! Pestig megfigyelhe­tem, hogy bontakozik ki egy ilyen váratlan, de minden bizonnyal szép találkozás történetének első fejezete.) — Kisasszony! — szól a férfi. — Ne nézzen most seho­vá. A szoknyája, baloldalt, lefej tődött. Ha van magá­nál tű, majd varr ja fel, így eléggé furcsán fest. — Ez­zel el is lépett, választ se várva. A lány motyogott va­lami köszönöm-félét, de már jött is a busz. A férfi le­segített egy középkorú nőt, gyerekkel, csomaggal. Pu­szit nyomott az asszony arcára, elvette kezéből a szaty­rot, belékarolt, s mentek együtt, a belváros felé. A lány csak akkor nézte meg a szoknyáját, amikor fel­szállt a buszra. Tényleg lógott az alja. NEM NŐNEK VALÓ? Az egészet az Artúr hozta. Síneket, váltókat, kocsikat. Meg egy dobozt, amiben az állomásépület volt, összes kellékeivel, csak össze kellett ragasztani. A ragasztásban én nagy gyakorlatra tet­tem szert, a gyerekekkel két terepasztalra valót megcsi­náltam annak idején, hozzám csöngettek hát be hogy talán mennék át, hogy talán segítenék... Hát,’szíve- s??- ®ssze állt a kis épület, ablakában muskátlik, előtte fű, bokor, sok színű virág. Próbáljuk meg, miként mutat a sínek közt? Szép volt. Tényleg. És nemcsak azért, mert én csináltam. Na, jó, indítsuk el a vona­tot! Apró kocsik szelték a centimétereket, métereket, meg is álltak, vagy más vágányra futottak — ha a fiúk úgy akarták. Mert Artúr a villanyvasút kezelésé­be már nem engedett — számomra — beavatkozást. Nem nőnek való az ilyesmi! — hessegette el a ke­zem a miniatűr váltótól, ha hozzá akartam nyúlni És nekem eszembe jutott az a buszvezető nő, aki Gö­döllőről indul minden hajnalban, hogy szolgálatba lép­je? a fővárosban — hegyi járaton. Már Irtunk róla. Meghogy nem nőnek való? Egy ilyen asztali vonat? S végül megmutathattam, milyen hozzáértéssel terelem rakodóvágányra a nyitott vagonokat, szervizbe a moz­donyt, külön sínre a tejet szállító tartálykocsit, szóval: mindent a helyére, miután a fiúk megunták össze­vissza kergetészni a szerencsétlen kis szerelvényt, öt­letszerűen, egymással versenyezve, melyikük tudja ha­marabb; kisiklatni. Nem azért mondom, de mi. nők is értük azért valamihez... Ki a buszvezetéshez, ki pe­dig a játékvonatokhoz. EZÉRT FIZETIK. Amikor találkoztam vele, még nyár volt. Igaz, kései, de melegen sütött a nap. Szent­endrén, a HÉV-végállomáson szállt fel városnéző bu­szunkra, hogy kalauzoljon bennünket, régi emlékek és új látnivalók között. Gimnazista volt, talán harmadikos. Roppant ügyesen kitért előlem, bár nem is akartam igazán zavarni munkájában. Mert dolgozott a fiú. Va­sárnap délelőtt. Becsülettel. Olyan szeretettel én leg­utóbb csak Majláth Jenő bácsit (engedje meg, utólag, hogy így nevezzem) hallottam beszélni erről a város­ról. És meg kell mondjam, a hozzáértés sem hiányzott. Kiértünk a Szabadtéri Néprajzi Múzeumba. A népes csoport sok minden kérdezett. A fiú — igaz, csak egy- szer — nem tudott teljes választ adni, megkérdezte hát az idős hölgyet, aki az érintett ház verandáján üldö­gélt (hivatalból). A válasz? — Ne faggasson engem, mondja el, magát azért fizetik! — Mindezt a vendé­gek előtt. Nos, a jelenlévők közül csak én tudtam (szintén hivatalból), hogy a fiú nem hivatásos idegen- vezető. De a kérdezettnek tudnia kellett, hogy a fiú ezt szívességből csinálja. Hogy csak szereti a várost, mely­ben él. Sajnálorp, de percek alatt úgy eltűnt előlem, hogy nem kérdeztem meg, ki ő? A hölgyre, aki olyan kurtán eligazította, nem is voltam kíváncsi. Bálint Ibolya

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents