Pest Megyi Hírlap, 1980. október (24. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-22 / 248. szám
1980. OKTÓBER 22., SZERDA yfíiiiw Környezetvédelem Urbenvita '80 Tegnap Budapesten a Technika Házában háromnapos környezetvédelmi konferencia kezdődött XJrbenvita ’80 címmel. A nemzetközi tanácskozás résztvevőit Trautmann Rezső, az Építőipari Tudományos Egyesület elnöke üdvözölte, majd Jantner Antal, építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes, Bonifert Adám, az MSZMP KB osz- tályvezenő-helyettese és Gon- da György, államtitkár, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnöke tartott előadást a magyar- országi környezetvédelem jelenlegi helyzetéről és feladatairól. A konferencia — melyen 59 magyar és 8 külföldi szakember fejti ki nézeteit a települési környezet védelmének legaktuálisabb gyakorlati kérdéseiről — négy témakör szerint tagolódva végzi munkáját. Konténer terminál Üj konténerrakodó darut telepítenek a MÄV Józsefvárosi pályaudvarának kontcnerállomásán a már meglevő negyven- tonnás mellé. Az új daru, amely két sínpár felett dolgozik, nagymértékben növeli majd a terminál kapacitását, meggyorsítja és megkönnyíti a konténerek mozgatását. Fehér József felvétele Hosszú bis torsa Átok ül a nagykörös! erdőkön? — Hosszú sora van a nagykőrösi szövetkezetek erdeinek — kezdi1 a beszélgetést Sz. Tóth István, az Arany János Tsz elnöke. — Ami annyit jelent, nemcsak terjedelmes ez a história, hanem feszültségekkel, kudarcokkal, s itt-ott buktatókkal is terhes. Mintha átok ülne az egykori közbirtokosságokból létrejött tsz- erdőkön. Az Arany János szövetkezetben sorra veszik kalapjukat az erdőmérnökök, s másutt próbálnak szerencsét. Most legutoljára Szikra László 47 esztendős erdész mondott búcsút ennek a 3600 hektáros rengetegnek: új munkahelyét októbertől a Paksi Állami Gazdaság neve jelzi a barna színű könyvecskében. Nem elég rámenős — önként ment — mondják volt főnökei, éreztetve, hogy nem volt rá szükség. Ennek első biztos jele volt, hogy január első napjaiban közölték vele: az eddig hozzá beosztott technikus lesz az ágazatvezető. Hogy a dolog ne legyen olyan keserves, a fizetés maradt a régi. Csak hát más fogása van az ilyen bankónak. Azután, többé-kevésbé mondvacsinált ürüggyel, fegyelmit kapott. Tegyük fel a kérdést nyíltan, miért kellett mennie Szikra Lászlónak? A rossz nyelvek szerint ő is beleütközött abba a láthatatlan falba, amelyet a város gazdaságai maguk köré vontak, s kapuit különösen akkor zárják szorosra, ha bebocsáttatásra kiművelt fő vár. — Igaztalan a vád. A szakemberek, mérnökök, technikusok több mint fele idegenből került hozzánk, azt azonban elvárjuk az újonnan jöttéktől, hogy a szövetkezettel, a várossal érezzenek, és mindennapi munkájuk során e csoportérdekeket .figyelembe vegyék — válaszol az elnök, Sz. Tóth István. Majd így folytatja: — Két évvel ezelőtt megszűnt a két tsz erdőgazdasága, mint önálló jogi személy, a rendkívül rossz gazdálkodás miatt. A Mészáros János Tsz erdőivel együtt közvetlen irányításunk alá került Szikra László is. Már akkor úgy vélekedtem, nem megfelelő ember számunkra. Nem volt tekintélye a beosztottjai, a fizikai dolgozók előtt, hiányzott belőle a gyakorlati életben szükséges rámenősség. Seregnyi reklamáció — És eme véleményének, amit feltételezhetően a tsz vezetősége is oszt, maradt-e nyoma írásban? Felhívták-e Szikra figyelmét vezetői gyengéire, például a kiegészítő minősítésben? — Igen, de már nem emlékszem a részletekre. Kár! Kár, hogy nem ismerhettük meg ezeket az idejekorán papírra vetett jobbító szándékú passzusokat mint ahogy azt is furcsának találjuk, hogy vajmi keveset árultak el Nagykőrösön az ottani vezetők az erdőgazdálkodás valóságos helyzetéről. De térjünk vissza történetünk főszereplőjéhez. Mielőtt pálcát törnénk Szikra László lelett, hallgassuk meg véleményét előbb egy kevésbé szubjektív téma kapcsán. — Rossz fafajt telepítettek 55 hektáron 1979-ben, s amikor az erdősítés eredményességét felülvizsgálták, kikértek az én véleményemet is. Nem mondhattam mást, csak a valóságot, a munka teljesen sikertelen. Ezért nem kevesebb mint 250 ezer forint állami támogatástól esett el a tsz. Vitáztunk azon is, be kell-e tartani a szabványelőirásokat a fakitermeléskor. — Ne ku- kacoskodj, a fát úgyis mi használjuk fel — érveltek. Végül mégis értékesítettük az árut, ami nem járhatott más következményekkel, mint egy sereg reklamációval és persze kártérítéssel. Attól tartok, a 95 hektáros erdőtelepítés sem végződik jobban, ha a faültetés az őszről jövő tavaszra húzódik át, úgy jár, mint errefelé a homokon a rozzsal is történni szokott, ha év elejére marad a vetése: a böjti szelek agyonverik. írásban egy szó se — Ügy tudom, önnek Nagykőrösön, a város központjában öröklakása van. Mi késztette arra, hogy önként megváljon otthonától, munkahelyétől? — Három esztendővel ezelőtt nagy ambícióval kezdtem itt dolgozni, és nagyon örültem, amikor egy fiatal, tehetséges mérnök kollégámat is alkalmazott a tsz. Kértem, hogy őt tegyék meg helyettesemnek. Nem így történt. Az elmenetelem okáról nem szívesen beszélek és bántani sem akarom egykori vezetőimet. Tény viszont, hogy egyre többet kerültem választás elé, vagy a nevemet adom szakmailag rossz dolgok mellé, vagy akadékoskodónak, hát- ramozdítónak mondanak. Meguntam a szélmalomharcot. Bár nem vagyok fiatal ember — 11 évet dolgoztam a Kecskeméti Erdőgazdaságban — még igényt tartok a valódi alkotómunkára. S erre itt, Nagykőrösön, bármennyire sajnálom, nem volt mód. — Bizonyára tud arról, hogy volt főnökei olyan vezetőnek tartották, akinek nincs tekintélye, hiszen ez a minősítésébe is bekerült annak idején? — Meglehet, hogy így vélekedtek rólam, ám tevékenységem, vezetői magatartásom írásos véleményezésére nem került sor. Már meszelik az új erdőmérnök lakását a Paksi Állami Gazdaságban. Szikra László ágazatvezetőként fog ott dolgozni, a fizetése valamivel talán több is lesz. Az Arany János Tsz tehát ismét erdőmérnök nélkül marad, noha az érvényes rendeletek szigorúan előírják, hogy ezer hektárnál nagyobb területű erdők műveléséhez felsőfokú végzettségű szakember szükségeltetik, s ez a jogszabály, ha komolyan vennék, a nagykőrösi tsz-ben négy mérnököt jelentene. Ha a szövetkezetből elköszönt diplomások listáját tekintjük át, akkor talán még inkább el kell gondolkodnunk azon, vajon csak Szikra László személyében keresendő a fluktuáció oka? Itt dolgozott az utóbbi években Tímár Ferenc, Te- legdi Pál, Rédei Károly erdőmérnök. A sorban az utolsó előtti Rédei Károly, első díjas pályamunkát nyújtott be á megyei tanácshoz, éppen a nagykőrösi erdők ésszerűbb hasznosításáról. Mérnök pedig kell Tételezzük fel, valóban jól jellemezték az Arany János Tsz vezetői Szikra Lászlót, De akkor helyette miért nem alkalmaztak 1980. január elseje után más mérnököt. És végül kérdezzük meg, mi erről a legilletékesebbnek, Balázs Istvánnak, a Pest megyei Tanács erdészeti szak- felügyeleti osztálya vezetőjének a véleménye? — Helytelennek tartjuk, hogy egy technikusra bízták ezt a hatalmas területet, aki, meglehet érti a szakmáját, és az emberek nyelvét de semmiképpen sem megoldás, hogy egy majd négyezer hektáros erdészetet korszerűen irányítson. Valkó Béla Kivívták a lakosság őszinte bizalmát és megbecsülését Papp í&ios úSiantiiikúz nyilatkozata Harminc esztendeje, 1950. október 22-én zajlott le hazánkban a tanácstagok első általános választása, s az ezt követő napokban — november 8-ig — szerte az országban megalakultak a tanácsok. Gyökeres változás volt ez, amely új alapokra helyezte a szocialista állam- szervezetet, elsősorban a közigazgatást. A dolgozók számára szélesebb lehetőséget nyitott arra, hogy részt vegyenek a hatalom gyakorlásában, a város- és községpolitika céljainak meghatározásában, teendőinek megoldásában. A kezdettől napjainkig eltelt évtizedek eredményeiről, a további tervekről s tennivalókról Papp Lajos államtitkár, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke nyilatkozott az MTI munkatársának: — A m tan ácsok megfeleltek az irántuk megnyilvánuló várakozásnak, tevékenyein kivették részüket a szocializmus építéséből, a legfontosabb társadalmi-politikai feladatok megoldásából, , munkájukkal kivívták a lakosság döntő többségének bizalmát és megbecsülését. Kifejezésre jutott ez az idei általános választásokat megelőző tanácstagi jelölő gyűléseken is, amelyeken mintegy 2 tmllió állampolgár jelent meg, közülük több mint 220 eZren mondták el észrevételeiket, javaslataikat; s végül is ez a bizalom tükröződött a választások eredményében. Tervszerűbben, öntevékenyebben dolgoznak — A tanácsok nagy utat tettek meg az elmúlt három évtizedben. Munkájuk tervszerűbb, öntevékenyebb lett, szélesedtek tömegkapcsolataik, jelentős szerepük van a központi célkitűzések helyi megvalósításában, a lakosság ellátásában. Az MSZMP XII. kongresszusa ezt ismerte el, amikor megállapította, hogy tovább erősödött népképvise- leti-önkoimanyzati és allam- igazgatási jellegük, megfelelően élnek önállóságukkal és hatáskörükkel. — A tanácsi munka homlokterében hosszú ideje a városok és a községek fejlesztése, szépítése áll, az elsőrendű feladatok közé tartozik a lakosság oktatási, kulturális, egészségügyi, szociális, kom-_ munális ellátásáról, a fogyasztási szolgáltatásokról való gondoskodás, az életkörülmények folyamatos javítása. Részük van a tanácsoknak abban, hogy 1950-től napjainkig mintegy 2 millió lakás, ezen belül körülbelül 700 ezer állami lakás épült, s hogy a közműves vízellátásban részesülő otthonok aránya 22 százalékról 73 százalékra emelkedett. Ebben az időszakban megnégyszereződött az óvodai, megtízszereződött a bölcsődei helyek száma, és csaknem 11 ezerrel több tanteremben tanulhatnak a diákok. Szinte teljesen kiépült napjainkra a járóbetegellátó intézmények hálózata, az új kórházak építésének, a régiek bővítésének eredményeként a 30 év előtti 179 lakos helyett jeleníeg átlagban 115-re jut egy kórházi ágy. — Az eredményekben számottevő szerepe van a lakosság, az üzemi és szövetkezeti közösségek cselekvő közreműködésének. A településfejlesztést segítő társadalmi munka értéke a kezdeti 40 millió fo- rintx-ól az utóbbi évben 4,7 milliárd forintra emelkedett. A közösségért érzett felelősséget, s a tenniakarást példázza, hogy a tanácsi bizottságokban mintegy 15 eZer olyan szakember dolgozik,■ aki nem tanácstag ; a tanácsapparátus szociális, gyermek- és ifjúságvédelmi, lakáselosztó, szabálysértési s egyéb tevékenységét sok ezer társadalmi aktivista segíti. Nyíltabb város- és községpolitika — Az államigazgatási munka demokratikus vonásait erősítette, hogy egyre aktívabban dolgoznak a tanácsok testületéi. Szerepük megnőtt a tanácsapparátus, a tanácsi intézmények és vállalatok irányításában, a helyi társadalmi, gazdasági élet formálásában. Mindez hozzájárult a nyíltabb város- és községpolitika folytatásához, a demokratikus fórumok tartalmasabb munkájához, például a népszerűvé vált falugyűlések eredményességéhez, továbbá a társadalmi és tömegszervezetekkel s' a népfrontbizottságokkal közösen megvalósított tervszerűbb és rendszeresebb együttműködéshez. Ezekben az eredményekben meghatározó szerepük volt és van a tanácstagoknak. Elismerés és köszönet jár fáradozásaikért — A tanácsrendszer három évtizedes sikeres működésének forrása és fontos ösztönzője volt, hogy o párt és a kormány rendszeresen figyelemmel kísérte a tanácsok tevékenységét, javította munkájuk feltételeit. A második, majd a jelenleg is hatályos harmadik tanácstörvény életbeléptével bővült hatáskörük, nőtt önállóságuk, korszerűsödött területi-igazgatási szervezetük. Fokozatosan megszűntek gazdálkodásuk felesleges kötöttségei, s gazdasági feladataik sokasodásával egyidejűleg eszközeik is gyarapodtak. Jellemző, hogy fejlesztési és költségvetési célokra az idén mintegy száz- milliárd forintot használhatnak föl. Száműzzék munkájukból a bürokratikus módszereket — Az elkövetkező években az állami szervekre, közöttük a tanácsokra is növekvő, feladatok várnak, ezek legfon- tosabbjait a párt XII. kongresszusa és a kormány legutóbbi országgyűlésén elfogadott munkaprogramja jelöli ki. A tanácsoknak elsősorban a gaVdalkodás hatékonyságának fokozására kell összpontosítaniuk erőfeszítéseiket. Valamennyi helyi tanács fontos kötelessége, hogy VI. ötéves tervét a lakosság, a társadalmi és tömegszervezetek, a Hazafias Népfront szerveinek széles körű bevonásával, javaslataik messzemenő figyelembevételével, gondosan készítse elő. A tanácsi testületeknek az eddigieknél is szigorúbban kell rangsorolniuk az igényeket, ésszerűen gazdálkodva a fejlesztésre és a fenntartásra fordítható összegekkel. A városok és községek fejlesztésében, a lakosság ellátásában az állami költségCsak kifogástalan árut A vásárlóktól es nagyobb segítséget várnak vetés forrásai mellett a helyi tartalékok föltárása is nagy lehetőségeket kínál. — A tanácsi vezetők és ügyintézők kötelessége, hogy jó kapcsolatot teremtsenek-tart- sanak az állampolgárokkal, gyorsítsák, s tegyék kulturáltabbá az ügyintézést, munkájukból száműzzék a bürokratikus módszereket. A cél: senki ne menjen el a tanácsházáról olyan érzéssel, tudattal, hogy ügyével nem foglalkoztak lelkiismeretesen, nem kapta meg érdeklődésére a szükséges felvilágosítást. A lakosságot rendszeresen tájékoztatni kell a közérdekű témákról, rendelkezésekről, egyszersmind a korábbinál szigorúbban kell fellépni a jogszabályok és a szocialista együttélés normáinak megsértőivel szemben. A kereskedelem legfontosabb feladata, hogy megőrizze és megszilárdítsa a lakosság áruellátásának jelenlegi színvonalát, a vásárló kifogástalan minőségű áruhoz jusson és semmilyen szempontból ne károsodjon — erre hívták fel a figyelmet a kereskedelmi társadalmi ellenőrök tegnapi tanácskozásán, ahol az ellenőrzés tapasztalatait és feladatait vitatták meg. A SZOT-ban tartott értekezleten Lauthán Ferenc belkereskedelmi miniszterhelyettes és Duschek Lajosné, . a SZOT titkára egyaránt megállapította, hogy a több mint tízezer kereskedelmi társadalmi ellenőr munkája az utóbbi időben hatásosabbá vált. Az árakkal, a minőséggel, egy- egy olcsóbb termék eltűnésével kapcsolatban egész sor hibára hívták fel a figyelmet. Jelzéseik nyomán sok intézkedés is történt. Különösen hasznos az a kezdeményezés, hogy a belkereskedelem termelőket keres hiányzó cikkek gyártására. Az idén ilyen módon sikerült mintegy hatvan hiányzó cikkre gyártót találni. Gyakran a boltok túlzott óvatossága teremt hiányokat. Különösen > szombati napokon. A termékek minőségével sincs minden rendben. Ezt szemlélteti, hogy az idén az iparvállalatok csaknem 50 százalékkal több kötbért fizettek a kereskedelemnek, mint aZ előző esztendőkben. Ez azt is*' jelzi, hogy az áru minőségéért mindenekelőtt a gyártó vállalat felelős, az áru körültekintő átvétele és a jó minőség megőrzése azonban a kereskedelem feladata. A miniszterhelyettes elmondta, hogy a belkereskedelmi irányító és ellenőrző szervek nagy figyelemmel kísérik a társadalmi ellenőrök jelzéseit. Duschek Lajosné az áruk kifogástalan minőségének fontos követelményére hívta fel a figyelmet. A jó minőség ugyanis pénzbe kerül, a legtöbbet azonban a rossz minőségű árura fizeti rá a népgazdaság, a vállalat és a fogyasztó egyaránt. A szak- szervezetek nagy gonddal ügyelnek arra, hogy a lakosság mindig hozzájusson a napi cikkekhez, s örvendetesnek tartja, hogy az arra illetékes állami szervek is erre törekednek. A vitában több társadalmi ellenőr azt szorgalmazta, hogy nyújtsanak számukra lehetőséget szakismereteik bővítésére. Elhangzottak olyan javaslatok is, hogy szakosítsák a társadalmi ellenőrök munkáját, mert így hozzáértőbben fel tudják tárni egy-egy szakterület hibáit. Többen elmondták, hogy o vásárlóktól is nagyobb segítséget várnak. Ha a pénztárnál a társadalmi ellenőr a számla túlméretezését teszi szóvá, a pénztárnál várakozók az ellenőrnek cím- zétt nem ritkán epés megjegyzéseik helyett az érdekükben fellépő társadalmi ellenőrt támogassák. Kollokvium A Duna-tengerhajózás fejlesztéséért A Közlekedéstudományi Egyesület szervezésében kedden Kelet- és Nyugat-Európa hét országából érkeztek szakemberek, továbbá a hazai külkereskedelem és szállítmányozás, a közlekedés és a hajóipar képviselőinek részvételével megkezdődött a Duna- tengerhajózás fejlesztését szolgáló kétnapos nemzetközi kollokvium a Technika Házában. A tanácskozás első napján Kovács István, a KPM hajózási főosztályvezetője, a Mahart vezérigazgatója a Duna-tengerhajózás közlekedés- politikai jelentőségéről, a folyam-tengerhajózás szélesítésének lehetőségeiről, s az ezzel kapcsolatos hazai és nemzetközi teendőkről tartott előadást. • A kétnapos tanácskozáson ezenkívül még nyolc előadás alapján vitatják meg a Duna— tengeri szállítás műszaki-gazdasági, szervezési kérdéseit, legkorszerűbb módszereit a hajózás hazai és külföldi szakemberei.
