Pest Megyi Hírlap, 1980. október (24. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-21 / 247. szám
«fl* jifr.vrr 1980. OKTOBER 21., KEDD A hiány természetrajza Napi bevásárlásaink közben időt pocsékolunk el, amikor némely háztartási cikk, alkatrész után járunk. Az eladók ilyen esetekben sajnálkozva tárják szét a kezüket; mondván, hogy ez vagy az hiánycikk. De szélesebb értelemben véve ugyanilyen hiánycikk a lakás. Akármilyen gyors ütemben is épültek az elmúlt esztendőkben, alig csökkent a rájuk várakozók száma. A tízezer lakosra jutó orvosok számát tekintve előkelő a helyezésünk. Mégis: sok helyütt zsúfoltak az orvosi rendelők. Nincsenek különb helyzetben a vállalatok sem. Ha nyilvánosan már kevesebbet is panaszkodnak, de számtalan gép áll kihasználatlanul, mert nincs munkás, akit mellé állítsanak. Ugyanilyen okok miatt nem sikerül mindenütt megszervezni a második műszakot. De akadozhat, s akadozik is a termelés alkatrészvagy alapanyaghiány miatt, vagy ha netán minden együtt lenne, esetleg éppen szállító- eszköz, például vasúti kocsi, vagy kamion nem áll rendelkezésre a késztermék elfuva- rozására. Puha korlátok Hazai, harminc-egynéhány éves gyakorlatunk, a szomszédos, hasonló társadalmi berendezkedésű országok tapasztalatai szerint a hiány bizonyos jelenségeivel együtt kell ma élnünk. Ebből indul ki hírneves közgazdászunk, Komái János A hiány című most megjelent tanulmánya is, amelyben eme közgazdasági jelenség keletkezésének okaira keresi a választ. Gyakorta hisszük úgy — gondolhatja ezt valamely vállalat anyagbeszerzője is —, hogy ez, Vagy az, azért tűnik el a boltokból, a szélesebb, közgazdasági értelemben vett piacról, mert valaki, vagy valamely erre hivatott hivatal rosszul mérte fel az igényeket. Valóban, a tervezésben előfordulhatnak hibák. Gyakorta azonban túlzás lenne tévedésről beszélni, hiszen a jövő megítélése, akár népgazdasági tervezésről van szó, akár csak arról, hogy valamely termékből mennyire lesz szükség — mindig rejt magában természetes bizonytalansági tényezőket. A szerzővel együtt leszögezhetjük azonban, a hiány okait nem a tervgazdálkodásban kell keresnünk, csupán arról van szó, hogy nálunk a tervezés természetes bizonytalanságaiból eredő rizikót a vevő állja. A tőkés gazdaságban az eladónak kapacitást keli tartalékolnia az esetleges túlkeres- letre, míg nálunk ez a bizonyos pontatlanság hiánycikkekben a vevők piacán jelentkezik. A hetvenes évek közepén a népgazdaság fejlődésének ex- tenziv korszakában a hiány okaira az a természetes magyarázat kínálkozott, hogy a kielégítetlen keresletet a túlzott növekedés idézi elő. Azaz, ha reálisabb, a társadalom teherbírókép ességét jobban figyelembe vevő tervek készülnek, a hiányjelenségnek el kell tűnnie. A gyakorlat azonban ennek az ellenkezőjét bizonyította. A szerző szerint a hiányjelenség magyarázata egyfelől magában a hiányban keresendő. Könnyű belátni, hogy olyan körülmények között, amikor rendszeresen számolni kell bizonyos hiánycikkekkel, a vállalat, a szövetkezet, sőt a háztartás is nagyobb készletekre törekszik például egyes alkatrészekből. Ez a túlzott, de aZ adott körülmények között logikus készletezés újabb, tovagyűrűző hiányt okoz. Ennél mélyebb összefüggésben előidézője a hiánynak a napjainkban — talán éppen az ilyen jellegű elméleti feltáró munka eredményeként is — visszaszoruló növekedési, vagy bázisszemlélet és aZ a jelenség, amit a szerző a vállalatok puha költségvetési korlátja kategóriájaként határoz meg. mények között is egymásra találnak. Legfeljebb a szerkezet csikorogva, nagyobb energiák árán, súrlódva, veszteségekkel működik. Az eladót az állandó kereslet nem kényszeríti rendszeres műszaki fejlesztésre, a minőség javítására, s ez hosszabb távon jelentős népgazdasági károk eredője lehet. A puha költségvetési korlátok viszont a vállalati gazdálkodás egy másik hibáját eredményezik. A vállalatok, bár maguknak kell tervezniük, nem képesek, pontosabban nem hajlandók addig dönteni, amíg elképzeléseikre. ha csak szóban is, nem kapnak igenlő választ a minisztériumtól, illetve a többi irányító szervtől. Teszik ezt azért, hogy ha baj van, sZá míthassanak segítségre, közö legyen a felelősség. Ami biztató Komái János mondja köny véről: Nem örök érvényűek éi nem megváltoztathatatlanol azok az intézményi adottsá gok, normák, magatartási formák, szabályosságok, amelyel a hiány jelenségét létrehozzák. Biztató, hogy mostaná ban olyan sok szó esik arról a vállalatok számára kémé nyebb feltételeket kell szab ni, megkövetelni tőlük a pénzügyi eredményeket. A kérdés azonban végső soron az el következő évek tapasztalat: fogja eldönteni, az fogja megmutatni, a vállalat valóba: keményebbnek érzi-e a mag< költségvetési korlátáit... E: elvezet az 1968-as gazdaságirányítási reform alapgondolataihoz, azokhoz az elgondolásokhoz, amelyeknek következeiéi megvalósítása időszerűbb, min valaha. (Komái János: A hiány. Közgazdasági és Jog Könyvkiadó, 1980.) Csillák András A szépirodalmi müvek mellett az i'tóbbi időben figyelemre méltó tudományos és ismeretterjesztő könyvek jelentek meg. örvendetes, hogy egyik fontos szaklexikon-sorozatunk kötetei viszonylag gyorsan követik egymást. A Magyar Néprajzi Lexikon új kötetét vehetik kézbe az olvasók. A magyar népi kultúra tárgyi és sze’femi emlékei eltűnőben vannak. Sok olyan tárgy, eszköz, hagyomány van kiveszőben, melyet már csak- múzeumok, könyvtárak és szakkönyvek őriznek meg az utókor számára. A magyar könyvkiadás számos sorozattal és egyedi kiadvánnyal tett eleget az egyre növekvő olvasói igé- njeknek. a különböző olvasáskutatási felmérések azonban azt mutatják, még mindig nem kielégítően. A Néprajzi Lexikon — közel 50 év után — első tudományos összefoglalása a magyar etnográfiának. GAZDAGODÁS, KÖZÖS AKARATTAL Az olvasók — könyvtáraikért PÉLDÁK, RANGSOROLÁS NÉLKÜL Minden új körülöttünk, a fotelok, a kis asztalok, a szekrények és a hangberendezések. A nagykátai járási könyvtár hivatalosan még meg sem nyílt zenei részlegében beszélgetünk. Nagyméretű faház ez a könyvtárépület mögött, valaha — nem is olyan régen — könyvraktár volt, mennyezet nélkül: a könyvhalmazok egészen a tetőszerkezetig tornyosodtak. Most a legérzékenyebb igényeket is kielégíteni képes fonotéka, kiváló hangminőségű lemezjátszókkal, magnetofonnal és fejhallgatókkal. A zene- hallgatáshoz újság- és folyóiratolvasás kapcsolódhat, hiszen a könyvtár által megrendelt hozzávetőlegesen 120 fajta sajtóterméket is itt olvashatják, illetve innen kölcsönözhetik az érdeklődők. Saját erőből Nem lehet pontosan megmondani, hogy mennyibe kerül az új részleg, mert a bútorok nagy részét Szegedi Paine, a járási könyvtár igazgatóhelyettese összegyűjtötte a községi könyvtárakból, a faház átépítésében pedig sokat segítettek a nagykátai üzemek szocialista brigádjai, így csak a műszaki felszerelésre kellett pénzt kiadni. Néhány apróság még megoldásra vár — például a fülhallgatók leágazásai —, de Farkas Gábor könyvtáros már pontos tervet készített a szerelésre. Nagykáta gazdagodásának útja csak egy példa a sok közül, a járásban fél tucat könyvtár gyarapodik jelenleg és a közeljövőben, hasonló módon. Azaz nem elsősorban megyei segítséget várnak, hanem saját költségvetési fedezetükből és a helyi aktivitást felhasználva gyarapítják köz- művelődési intézményeiket. Mindehhez természetszerűleg kapcsolódik, hogy a járási könyvtár szakképzett módszertani előadói folyamatosan ellátják tanácsokkal a bővülő könyvtárakat, segítséget adnak az új berendezések ésszerű elhelyezéséhez. Néhány forint A könyvtárhálózat fejlesztéséről beszélgettünk Barna Ellával, a nagykátai járási könyvtár igazgatójával. A községek említésének sorrendje távolról sem jelent rangsort. Azt azonban — az igazgató többszöri hivatkozására alapozva állíthatjuk, hogy a legutóbbi tanácsválasztások során sok helyütt megfiatalodott, felfrissült községi vezetésnek jelentős érdeme van a formálódó eredményekben. — Racionálisan felmértük, hogy a járás községeinek könyvtáraiban milyen bútorokat, illetve felszereléseket lehet nélkülözni — mondta Barna Ella. — Ezzel lényegében az ellátottságban mutatkozó aránytalanságokat is meg akartuk szüntetni. Ennek során sikerült megszervezni a nagykátai közművelődési könyvtár bútorainak egy részét. Ugyanakkor az újra elosztás közben juttathattunk bútort az új helyiségbe költözött tápióbicskei könyvtárnak is. Ebben a községben korábban egy 22 négyzetméteres alapterületű szobában működött a könyvtár. Alig egy hónapja teremtettek elő itt új helyiséget, amely — ha nem is a legkorszerűbb, de — néhány évre feltétlenül megoldja a könyvtár problémáját. A község centrumában, a pártvezetőség épületében kapott helyet az intézmény, s a jobb feltételek máris javulást eredményeztek a tartalmi munkában is. Tápióbicskén alig néhány forint befektetéssel minőségi változást lehetett elérni a közművelődésben. Kókán Hasonló fejlődés történik Kókán is. Kovács Lajos tanácselnök szorgalmazta, hogy a mostoha működési feltételek közül új helyre kerüljön a bibliotéka. A helybeli Gobelin Háziipari Szövetkezet felajánlotta egyik épületét erre a célra, s az átalakításhoz szükséges körülbelül 80 ezer forintot saját pénzügyi forrásából adta a községi tanács. Látva a kókaiak akarását, a megyei tanács is segítségükre sietett: az új berendezéshez szükséges fedezetet nyújtja. Evés közben jön meg az étvágy? Inkább azt figyelhetjük meg, hogy a kezdeti eredmények lendületet adnak a továbblépéshez is. A járási könyvtár igazgatója már azzal büszkélkedik: valószínűleg sikerül megteremteni a lehetőséget arra, hogy Kókán főállású, szakképzett könyvtárost alkalmazzanak. A régi postából Ennél is igyekeznek továbblépni Tápioszelén. A hangulatos park közepén álló régi postaépület átalakítása már megkezdődött. A könyvtár új helyisége lesz, s 200 négyzet- méter alapterületű szobáival sok évre korszerű otthonként szolgál majd. A községi erőből és megyei támogatással folyó felújítás várhatóan még ez év végén befejeződik, aztán 1981 februárjától megkezdődhet a kölcsönzés az új létesítményben. Szentmártonkátán az elképzelések szerint emeletráépítéssel szándékoznak jobb feltételeket teremteni a könyvtár működéséhez. A részletes terveket decemberben tárgyalja a községi közművelődési bizottság. Űj épületek, átalakított helyiségek, vagy csak bővítés — külön-külön egyik sem jelent alapvető változást a megye kulturális életében. De minden egyes község lakóinak nagyon fontosak, együtt, egymás mellé helyezve pedig már egy törekvést is kifejeznek: a nagykátai járásban éppen a viszonylag gyengén ellátott települések közművelődési lehetőségeit igyekeznek bővíteni. Kriszt György TV-FIGYELÓ Tudomány; ipar, művészet — művész a mindennapért Hosszabb nyári és kora őszi szünetet követően a szabad szombat utáni pihenőnapon ismét jelentkezett Vit- ray Tamás egyik frissebb keltezésű vállalkozása, a Vasárnap délelőtt. Aki figyelemmel kísérte e matinésorozat indulását, annak inkább többé mint kevés- oé kellemes emlékek jutnak az eszébe, hisz’ egyrészt nem tunt rossz dolognak dobozolt filmtekercsek helyett elő adásokat figyelni a szóban forgó időpontban, másrészt pedig igazán nem untattak e2ek az ott és akkor születő programok. Volt tehát mire emlékezni a sugárzás előtti percekben, és volt tehát miért sopánkodni, amikor az a tisztesen megnyúlt két műsoróra véget ért. Mert végtére is mely szemeknek és füleknek lehetett kedves a különben szaporán igyekvő idegenvezető-jelöltek anziksz-magyarázata; kiket izgathatott fel, hogy ugyan mely ifjú ujjak tekerik ki legelőbb egy színárnyalatúvá a bűvös kockát; na és pláne, miféle publikum soraiban kelthetett valamiféle élénkebb , visszhangot annak az amatőr zenekarnak a hosszúnál is hosz- szabb bemutatása, amely or- keszter egyelőre bizony még csak nagy szerényen házimuzsikál. Eredetibb ötlet, szaftosabb lelemény? Ha csak azt nem minősíthetjük ilyesminek, hogy találtak egy idehaza táncdal- énekesnek sem jó, ám most a milánói Scalába igyekvő honi dalnokot, vagy azt, hogy Bánó András riportjának segítségével kiderítették, miszerint határainkon belül inkább csak de facto (azaz valóságosan) létezik, ám de jure (jogilag) annál kevésbé kapaszkodhat vitorlaigazító rúd- jába a széllovas. Hogy meddig lesz így, nem tudni, és ugyanígy azt sem tudni, hogy ezen az áprilisi szeszélyességű őszön ugyan magára talál-e majd a Vasárnap délelőtt jól kiötlött, a néző kedvére bocsátott, árt; a legutolsó jelentkezésekor bizony ötletszegénynek és von- tatottnak tűnő kétszer hatvan (?) perce. Hacsak az a műsorújságban is meghirdetett lakáscsere akció nem lendít majd egy kívánatosán jó nagyot rajta... Radványi. Dicséretes szokásává kezd válni a magyar filmgyártásnak, hogy az egykor idehaza munkáLKodó, majd világszerte híressé lett rendezőinek újból lehetőséget ad tehetségük kései bizonyítására. Előbb Székely István ismételte meg korábbi sikertörténetét, a Lila ákácot, majd most Radványi Géza, a Valahol Európában mestere forgatta le a minap bemutatott Circus maximust. Miként annak idején Székelyt, így most őt is meginvitálták a tévések, hogy pergesse vissza azt a jó pár évtizedet, amelyet javarészt külföldön töltött el. Külföldön, de — maga mondta így — annál inkább magyarként, mert szerinte a hazájától távol igazán magyar a magyar. Főképpen az a valaki, aki egykor Hont Ferencnek, a felszabadulás után újjászervezett Színiakadémia igazgatójának kérésére megindította a filmesek képzését. Mégpedig egyedülálló módon: nem any- nyira teremben oktatott, hanem tanítványaival együtt belevágott a már említett Valahol Európában forgatásába. Ezzel egyrészt sikerült kinevelnie a rendezőknek egy olyan számottevő csoportját, amely filmgyártásunkban máig fontos szerepet játszik; másrészt pedig, úgymond, megteremtették a neorealista stílust. Mert szegények voltunk — mondta Radványi —, eszközből, háttérből, mindenből csak a legegyszerűbbre, a legtermészetesebbre tellett. A sok-sok más érdekesség és tanulság mellett ez a kitétel különösen emlékezetes marad majd a filmbarátok számára. # Akácz László Művészeti könyvkiadásunk legszebb kivitelű darabjai a Corvina Kiadót dicsérik. Itt jelent meg az a két kötet is, amely a maga nemében ez év igazi értékei közé tartozik. Szép kivitelükhöz és tartalmukhoz mérten olcsón, tehát kispénzű könyvbarátok számára is hozzáférhető áron kaphatók. Corvina Műterem Elsőnek a közismert Corvina Műterem sorozat Mikó Sándor- kötetéről kell szólnunk. Magáról Mikóról nem itt és most kell tudomást szereznünk, hiszen életműve ízlésünk alakításában halkan, de határozottan jelen van. Belsőépítészi tevékenységét szállodák és éttermek. boltok és eszpresszók, térélményei fejezik ki, tárgyak, amelyek hangulatunk és kényelmünk néma, de céltudatos szolgáiként segítenek és vesznek körül. Így kötetbe gyűjtve ébresztenek csak rá minket a bennük foglalt élmény maradandó, életértékké vált valóságára, egy változó világ emberléptékűségét óvó humanizmusára, amely poharakban és székekben, lámpákban és lépcsőkorlátokban teremti mos mindennani tevékenységünk szép keretét és ösztökél az igényesebb létre. A kötet Kovács Anikót dicséri, aki Mikó művészetét szolgálni tu- dóan tárgyszerű tanulmányával is emeli' a képanyagában és megjelenési formájában is kiváló könyvet. * Uj Bauhaus-könyvtár Az egykori Bauhaus-köny- vek hagyományát követő Üj Bauhaus-könyvtár sorozat a világ modern művészettörténetében meghatározó szerepet játszó gondolkodók és gondolatok méltán híres antológiája. A Corvina vállalkozása, amivel ezt a német származású sorozatot hozzáférhetővé teszi, igazi misszió. A most említendő kötet, Gottfried Semper: Tudomány, ipar, művészet című műve sajátosan cseng ösz- sze a Mikóról írtakkal. Mikó ízig-vérig mai formaalkotása és formatervezése ugyanis annak az iparművészeti szemléletiek kiváló reprezentánsa, amit többek között ez a sok oldalú múltszázadi alkotó, Semper is segített megszületni. Tájékozottsága, filozófiai mélységű. íráskészsége, alkotó ere je és céltudatossága méltán teszi halhatatlanná munkásságát. ö is azon kevesek egyike, aki a 19. század technikai forradalmában meglátták a 20. század talán legnagyobb dilemmáját — az emberi mozzanat megőrzésének fontosságát. Semper a nagyipari cél- tudatosság és tömegtermelés és az emberi környezet művészivé emelése közötti kapcsolatot keresve az iparművészet fontosságának felismerésével mondta ki a máig is érvényes és ható gondolatot, hogy a társadalom minden tagjának módot kell — és éppen a tömegtermeléssel lehet is — nyújtani, hogy a szép formák alkossák környezetét. Nem véletlen, hogy Semper forradalmár volt 1830 Párizsában és 1849 Németországában. Amit felvállalt az az elidegenedett és kiürült világ elleni harc volt, köznapi eszközökkel, a környezet humanizálásával, mint ahogy a humanizált környezethez méltó emberideál ugyanezen forradalomnak célja is volt. A kötet gazdag illusztrációival, jól orientáló jegyzeteivel és a szerző műveihez csatolt magyar és német kísérőtanul- mánnyal, (Zádor Anna, illetve Wilhelm Mracek munkája) együtt válik a bevezetőben említett módon alapművé. Roóz Péter Éveken át a vállalatok eredményeit aszerint ítéltük meg, mennyivel állítottak elő több terméket, mint az azt megelőző esztendőben. De a szabályozás, a gazdasági környezet, a nyereségességre való törekvés is erre kényszerítette őket. A termelés növeléséhez újabb és újabb beruházásokra volt szükség — amelyekhez viszont az adott nép- gazdasági keretek között viszonylag könnyen hozzá lehetett jutni. Azaz a különböző oerunázási (állami) támogatások, adókedvezmények, exportár-kiegészítések, kamatmentes kölcsönök lehetővé tették, s teszik részben ma is, hogy a vállalatok, szövetkezetek ne ütközzenek a saját eredményes, vagy kevésbé eredményes gazdálkodásuk felállította falakba, azaz csak annyit költsenek, amennyit megtermelhetnek. Csikorgó szerkezet Az eladók piaca, a hiány- gazdálkodás azonban nem jelenti azt, hogy a gazdaság kerekei nem forognak. Az el- idók és a vevők ilyen. körülSzaklexikon-sorozat
