Pest Megyi Hírlap, 1980. október (24. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-19 / 246. szám
I A dabasi aktíva Közművelődés a köz javára A tartalom nem a pénz függvénye A napokban — mint ahogy már lapunkban hírül adtuk — Dabason mintegy kétszáz résztvevővel közművelődési ankétot szervezett az MSZMP Dabasi járási Bizottsága. Eljöttek a községek párt- szervezeteinek titkárai, a gazdaságok vezetői, a tanácselnökök, az iskolák, a művelődési házak és könyvtárak igazgatói, valamint több üzem közművelődési felelőse. Ott voltak a járás és a megye vezetői közül mindazok, akiknek dolguk, hivatásuk a közművelődés irányítása és felügyelete. A meghívottak hovatartozása már önmagában kifejezte a lényeget: a közművelődés nem egy-egy népművelő, művelődési ház igazgatójának feladata. Feladata mindazoknak, akik akár gazdasági, akár társadalmi tisztséget töltenek be. Együtt, csakis együtt képzelhető el az életmód, s ezen belül a közművelődés alakítása. Mert a kettő elválaszthatatlan. Természetesen a közművelődésben dolgozókra mindebben meghatározó szerep vár. A várthatározatban és a törvényben megfogalmazott feladatok helyi végrehajtásának bázisai a községi művelődési otthonok, könyvtárak, mozik. Munkájuk színvonalától függ a kidolgozott községi közművelődési koncepciók végrehajtásának hatékonysága. Cselekvő kapcsolat Országosan Is példaadó szemléletet mutat, ahogyan Ádori Károly, a dabasi járási pártbizottság első titkára a vitaindító beszédében összegezte a közművelődés intézmény- rendszerét, és az ezen belüli, illetve kisugárzó kapcsolatok szükségességét. Hiszen o jó munkához egységes hálózatot kell alkosson a művelődési ház, a könyvtár, a mozi, a könyvesbolt és a zeneiskola is. És legalább annyira fontos, hogy az egységek között folyamatos legyen az együttműködés, hogy állandó — cselekvő kapcsolatot tartsanak a társadalmi szervezetekkel, az üzemekkel és az iskolákkal. Kézenfekvőnek tűnhet ez a követelmény, de a gyakorlat bizonyítja: sok helyen nem fedezték még fel, mert nem működik egységesen a gépezet. — Bebizonyosodott: ha a községek párt- és tanácsi vezetése valóban gazdája, segítője, ellenőrzője és rendszeres irányítója a közművelődésnek, akkor a szerény feltételek is korszerűsíthetők, s tartalommal tölthetők meg — mondotta Ádori Károly. — A szükséges anyagi fedezet megteremthető a termelőszövetkezetekkel, a vállalatokkal kialakított közös fenntartásban. Természetesen ez akkor jár eredménnyel, ha a tanács a programot igénylő, s ehhez anyagi fedezetet biztosító üzemeket is bevonja az irányításba. Ahol a községi vezetés képesnek bizonyul a társszervekkel közös közművelődési irányítási koncepciók kialakítására, ott a fejlődés folyamatos. Egyes községeinkben akadályt jelentett, hogy miközben a települések és a termelőszövetkezetek nagyközségekké, illetve nagygazdaságokká formálódtak, a közművelődési intézmények továbbra is szétforgácsoltán, alacsony költségvetési keretekkel, jórészt kis bérű népművelőkkel, gazdaságtalanul működtek. Az apró intézmények önállósága nem tette lehetővé a népművelők növekvő feladatainak megoszlását, specializálódását. Az intézmények irányítása és ellenőrzése nehézkessé vált. Járási végrehajtó bizottságunk ezért kezdeményezte 1977-ben az ésszerű integrálást. Az operatív feladatokat az illetékes tanácsok végrehajtották, és ezzel kedvezőbb feltételeket teremtettek. A fejlődés azon múlott, hogy az irányító, fenntartó szervek hogyan tudtak az új helyzetnek megfelelő közművelődési és irányítási koncepciót kialakítani, hogyan éltek a megnövekedett lehetőséggel. Gyenge adottságok mellett is Találunk erre jó példát a dabasi járásban. Öcsán hosszú évek óta töretlen a fejlődés, vonzóak a különböző rétegek igényeit figyelembe vevő kiscsoportos foglalkozások, a szórakoztató rendezvények. Örkényben az utóbbi három évben értek el jelentős eredményeket, mert a gyenge adottságok mellett is keresték a megoldást, s jelenleg a járás legjobban felszerelt művelődési központjával rendelkeznek. — Az a körülmény, hogy a köz- művelődés személyi és tárgyi feltételei a dabasi járásban csak egymáshoz viszonyítva jobbak, ve«v kevésbé jók — tapasztalható Dabas nagyközség közművelődésében is. A helyi vezetők jelentős erőfeszítéseket tettek az erők koncentrálására — mondta a járási első titkár. — A három kerületben működő művelődési házakat közös igazgatás alá vonták, megszervezték a gazdasági egységekkel a közös fenntartást... A tanács lakáshoz juttatta az új népművelőket. A viszonylag kedvező feltételek ellenére sem alakult ki a várható közművelődési szakembergárda, továbbra is nagy a fluktuáció. Ennek egyik oka a művelődési intézmények rossz állapota. A vitaindító, majd később egy-egy hozzászóló részletesen elemezte a közművelődési intézmények tartalmi munkáját, és joggal állapította meg: minden területen jelentős a fejlődés. Javult a művelődési otthonok rétegmunkája — de ezt a munkások körében tovább kell fejleszteni. Emelkedett a klubok és a klubtagok száma, rendszeresebbé vált munkájuk. Erősödött a művészeti amatőr mozgalom, a csoportok szakmai színvonala azonban továbbra is nagyon differenciált. Kiváló eredményeket tud felmutatni a kakucsi Röpülj páva kör, az inárcsi gyermektánc- csoport, valamint a táborfalvai cite- razenekar. A közművelődési párthatározat megjelenése óta számottevően fejlődött a járás könyvtári ellátottsága. Jelenleg tíz községben működik önálló könyvtár, négy helyen pedig klubkönyvtárak látják el ezt a feladatot. Összességében ugyancsak javulónak értékelhető a járási mozihálózat. Egy község kivételével már mindenütt működnek filmszínházak, illetve ezeket kihelyezett vetítésekkel pótolják. Pozitív kezdeményezéseket találunk a Dabas I. kerületében élő szlovák nemzetiségi lakosság közművelődésében. Hasznos volna azonban — mondották — a szlovák anyanyelvű nemzetiségi olvasótáborok megszervezése. Jó lenne haladást elérni a bejáró dolgozók köz- művelődési ellátásában. Ehhez a helyi tanácsoknak kellene felvenni a kapcsolatot azokkal a nagyobb üzemekkel, ahová dolgozóik ingáznak, és naponta nagy értékeket termelnek. Szellemi tartalékok Az is kétségtelen, hogy a korábbi elmaradások pótlása hatalmas energiát követelt, és követel mind a népművelőktől, mind a községi vezetőktől. Ugyanakkor az sem vitatható, hogy néhány helyen a már meglevő lehetőségeket sem használják ki kellően. S nemcsak a tárgyi és anyagi adottságokat, hanem a szellemi értékeket sem kamatoztatják: nem kapcsolják be eléggé a járásban gyorsan növekvő értelmiségi réteget a közművelődésbe. A járási aktíva résztvevői részletesen foglalkoztak azokkal a feladatokkal, amelyek megoldása számottevően emelné a közművelődés színvonalát. A tárgyi, technikai és személyi feltételek fokozatos biztosítása mellett nagy figyelmet kell szentelni a művelődési otthoni hálózat szakmai-módszertani irányítására. Hasznos volna, ha az egyes tevékenységi formák módszertani tökéletesítése érdekében bázisintézményeket hoznának létre. Feladatként jelölte meg az ifjúsági klubok fejlesztését és az ismeretterjesztő tevékenység bővítését. A könyvtárak közül elsősorban Gyálon és Hernádon szükséges alapvető változás a technikai feltételekben. Általános érvényű viszont, hogy a könyvtárakban javítani kell az olvasószolgálati és a propagandamunkát. Mindezek mellett hangsúlyozottan felhívták a figyelmet a munkahelyi művelődés lehetőségeinek javítására, és az elmélyültebb tartalmi munka fontosságára. Fel kell idézni a vitaindító végén elhangzottakból egy részt: — A közművelődési munka korszerűsége nem abban áll, hogy jól megformált dokumentumokba szerkesztjük a szocialista brigádmozgalom. a munkásművelődés, az ismeretterjesztés, pártdokumentumokban és szaktanulmányokban lefektetett alapelveit. Hanem ezek szellemében a ténylegesen meglévő, de még szunnyadó szellemi energiát feltárjuk, s az egész közösség javára mozgásba hozzuk. Ahol a gazdasági egységeket és intézményeket a vezetés képes volt ennek szellemében összefogni, és öntevékenységükre építve velük együtt dolgozni, ott sikerült a párthatározatnak megfelelő eredményeket felmutatni. Ahol tovább kísért az eredménytlenség, ott valóban érdemes átgondolás után új alapokra helyezni a helyi közművelődéspolitikát. Megváltozott szemlelettel A hozzászólók — ki-ki a maga módján és tapasztalata alapján —, de lényegében ugyanezt az álláspontot erősítették. Az Örkényi eredmények lényegében annak köszönhetők — mint ahogyan Bagó József, a művelődési ház igazgatója elmondta —, hogy tavaly már sikerült kidolgozni az egységes közművelődési tervet. Emellett joggal figyelmeztetett a népművelők felelősségére, hiszen elhivatottságukon múlik az új generációk kinevelése, amelyek már természetes életterüknek tekintik a művelődési intézményeket. Ehhez kapcsolódott Hrubos József, az ócsai általános iskola igazgatója is, aki az oktatási és közművelődési intézmények együttműködésének fontosságát hangsúlyozta, mert a pedagógusok az iskolán kívüli oktatás számtalan formájával kapcsolódhatnak a művelődési házakhoz, a könyvtárakhoz. A közművelődési intézmények közös fenntartásba vétele jelentős ha- la.dást eredményezett az üzemi, a munkásművelődésben. Béki László, az ócsai Vörös Október Termelőszövetr kézet közművelődési bizottságának elnöke éppen a művelődési házzal kialakított kitűnő együttműködésről beszélt, valamint beszámolt azokról, az üzemegységekben rendezett tanfolyamokról, amelyeknek létrejöttét a népművelők segítették. Csipay Ferenc, a Szabadság Termelőszövetkezet pártbizottságának titkára ismertette: szakkörök létrehozásával kísérelnek meg segíteni azon az áldatlan állapoton, hogy a több mint 23 ezer lakosú Gyál községnek egyáltalán nincs művelődési háza. Bár Rácz Sándor, Bugyi nagyközség pártbizottságának titkára beszámolt arról, hogy településükön aktívan működik a közművelődési bizottság, fontosságához mérten mégsem kapott elegendő hangsúlyt a társadalmi ösz- szefogásnak ez a formája. Pedig a gyakorlati segítség mellett a bizottságok erősíthetnék azt az álláspontot, hogy a közművelődés az ideológiai munka szerves része, tudatformáló eszközrendszer. Ezért is sajnálatos, hogy ezek a bizottságok sok helyütt formálisan, vagy egyáltalán nem Az asztali patika kifejezés hallatán a legtöbb ember kórteremben, orvosi rendelőben használatos mini gyógyszertárra gondol, pedig régen ez a „kellék” étkezési célokat szolgált és ott állt az éttermi asztalokon. A fémből, üvegből készült „kis patika” rekeszeiben sót, paprikát, borsot, különböző fűszereket tartottak, a „nagy patika” ecettel, olajjal, mustárral, szósszal, folyékony ételízesítőkkel gazdagította a választékot. Pincért hívó csengő A furcsa elnevezés valószínűleg arra utal, hogy nem annyira az ínyencek, inkább a beteg gyomrú vendégek étvágyát, emésztését szolgálták ezek a „patikaszerek”. Ma már csak a Kereskedelmi és Venműködnek. Holott beleszólhatnának abba is, hogy a pénzkeretek elosztásánál nagyobb hangsúlyt kapjon a közművelődés mindenki által elismert fontossága. Lényegében erről beszélt Vargha László, a dabasi párt- bizottság titkára, amikor a nagyközség társadalmi átalakulásának fényeivel indokolta egy új komplex intézmény szükségességét. Barinkat Oszkárné, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára hangsúlyozta: a dabasi járás közművelődési intézményhálózata rosszabb a megyei átlagos szintnél, ezért a kevésbé látványos eredmények is óriási erőfeszítéseket követelnek. Nem lesz könnyű az előrelépés, hiszen az anyagi lehetőségek szerények, de mindenképpen növelni kell a felújítási kereteket. Beszélt arról is, hogy a dabasi új általános iskolához csatlakoztatva megvolna a lehetősége egy komplex kulturális nevelő központ kialakításának, de ehhez a megyei és a helyi keretek összehangolása mellett eiengedhetetlen a nagyközség lakosságának, az üzemek dolgozóinak társadalmi munkája. — Tudomásul kell venni, és mindig is gondolni kellett arra, hogy a megye pénzügyi keretei végesek — hangsúlyozta Barinkai Oszkárné. — Tehát a feladatok megoldását rangsorolni kell. A közművelődési hálózat nagy mértékben fejlődött az utóbbi évtizedben is. Elsősorban a városokban és a járási székhelyeken igyekeztünk olyan feltételeket teremteni, amelyek alapvetően megfedéglátóipari Múzeum egyik állandó kiállításán látható egy ilyen, pincért hívó csengővel is felszerelt patika. Fogorvosok konkurrcnciája Manapság a tálban kihozott levest a vendégek kanállal merik. Régen egy furcsa, azóta feledésbe merült „találmányt”, úgynevezett levesosztó edényt tettek az asztalra. Az edény alsó részén lévő csövön a sovány, zsírtalan, a felső csövön pedig a zsíros, fűszeres lét engedték a tányérba, Jobb helyeken masticatort is tartottak az idősebb, kevés, vagy gyenge fogú vendégek számára. Ez a szerszám ollószerű, tompa száraival a fogak aprító munkáját helyettesítette, amolyan „előrágó szerkentyű" volt. Hogy a korabeli fogorvosoknak lelnek a korszerű közművelődésnek. Természetesen nem volt lehetőség, hogy egyszerre mindent megoldjunk. De az a tény, hogy csak kis lépésekkel tudunk haladni, az nem jelenthet megalkuvást. A művelődési házak körülményei nem lehetnek rosszabbak, mint az emberek átlagos lakás- kultúrája. És ez nem kíván mindig anyagi befektetést. Néha egy függöny, egy virág, vagy akár csak a rend, a tisztaság a feltétele a jó munkának. A járás közművelődési helyzetét értékelve a megyei pártbizottság titkára megállapította, hogy a párt és az állami vezetés megfelelően határozta meg a feladatokat, a továbblépés útját. Reális, megvalósítható programot adtak. Jelentős szemlélet- változás történt, amelynek eredményeként továbbfejleszthetők a munkahelyi közművelődés tárgyi és személyi feltételei, emelkedhet a szakmai munka színvonala és biztosítani lehet a tervezés és a végrehajtás egységét. | Időszerű tanácskozás folyt az an! kéton a dabasi járás közművelő- | déséért, hiszen a XII. kongresszus | után és egy új középtávú terv ké- = szítése közben reális kép alakult ki | a közművelődés helyzetéről és a | munkát gátló gondokról. S az el- . = hangzottak bizonnyal hasznosak I lesznek a központi célokon és a he- | lyi adottságokon nyugvó községi j= művelődéspolitikai elképzelések § megvalósításában. milyen konkurrenciát jelentett a masticator, arról nem szól a krónika, de valószínű, hogy a feltalálót nem választották tiszteletbeli fogorvossá! Feledésbe merültek Idősebb kortársaink némi nosztalgiával emlékeznek még a számolószerkezettel ellátott söralátétre és a sörmelegítőre. Az utóbbi egy meleg vízzel töltött fémhenger volt, igv langyosította meg a jéghideg italt. E furcsaság hallatán rosszmájúságunk azt sugallja: a régebbi korokban nem a hűtéstechnika volt fejlettebb, hanem a vendégekről való gondoskodás. De a régi idők sokféle és látványos terítési szokásairól, az asztali eszközök gazdag arzenáljáról már csak a kutatók tudnak, a mai éttermek leltáraiból már leírták őket. A masticatorok, sörmelegítők, a csen- gős asztali patikák egyaránt néma, hallgatag múzeumi tárgyak lettek, feledésbe merült, furcsa mozaik a vendéglátás történetéből. KISS GYÖRGY MIHÁLY KRISZT GYÖRGY Szabadság Vasas Károly szobra Timbale, masticator, sörmclegítő Furcsa mozaik Megszokott kép az étteremben: ebédet rendelő vendég elé kanalat, kést, villát, tányért tesz a pincér és ezzel be is fejeződött a terítés. Előfordul, hogy étkezés közben a szomszéd asztalról kell elkunyerálni a sót, a paprikát, a kenyereskosarat, s ha a menüben felszolgált süteményhez netán utólag tiszta villát kér az éhes vándor, a felszolgáló nem egyszer zaklatásnak veszi a finnyás, bogaras vendég kívánságát. Ma már alig tudja valaki, hogy dédapáink, nagyapáink idejében a terítés, a felszolgálás látványosabb, eszközeiben is gazdagabb volt, mint napjainkban. I
