Pest Megyi Hírlap, 1980. október (24. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-19 / 246. szám
M Galambdúcok Zelk Zoltán• Kilenc sor a boldog rettegésről » Sehol egy lélek, kong, kopog a csönd — sehol egy lélek, szembejössz velem. Sehol egy lélek, visszhangzik a csönd — sehol egy lélek, bámulok utánad, Oda magányom, szikes közönyöm, a boldog rettegés újra föltárnád, kihajt, ott zöldell minden percemen — te hoztad, hogy megint jelen szívemben a halálfélelem. Jene József: Hordod szíved alatt Nincs más, az időn és térén kívül, csak a mérhetetlen csend. Évszakok, éjszakák néma beszéde. A kismamahasad megmaradást jelző feszülése, léptednek fegyelme. Közös eredőként ott állsz középen. Hordod szíved alatt a tüzesfejű királyfit, sarkantyús vitézt, a pörlekedőt. Miközben kifeszített szárnnyal fejed köré glóriát rajzol egy repülő. Borsányi Vera: Papóka, csitt! B óbiskolva ült az öregasz- dencben, azt aprította egy bögre szony a karosszékben. Ami- tejbe. Visszament a szobába, az ab- kor öléből a könyv a föld- lak mellé ült, mégse vaktában karé esett, akkor riadt fel. A nalazzon. Nézte az utca forgalmát, félhomályban odabotorkált az éjjé- autók suhantak el a ház előtt, beliszekrényhez, ahol az óra állt. Fél hallatszott a szemközti térről a gye- négy. Ez a tél átka, ez a korai sö- rekek ricsaja. Soha nem tudta meg- tétség. Villanyt pedig még nem akart szokni a lármát, a zajt. Néha pa- gyújtani. A múlt hónapban is na- naszkodott a férjének erről. Ha gyón sok volt a villanyszámla: öt- csak a liftajtót erősebben becsap- vennégy forint. Kinyitotta a felső ták, összerezzent. Az öreg ilyenkor ablakot. Ezt a nyavalyás távfűtést nyomban rámordult. Nem is mor- is most kellett beszerelni! Ez is dúlt, inkább keserűen mondta: „Te százharminc havonta. Az ezerkét- akartál Pestre jönni! Te nem akar- száz nyugdíjból mindenre nem telik, tál parasztasszony maradni. A pén- Már egy hete, hogy a férje nincs zünk is több volna. Meglehetne az itthon. Szúrt a szíve, orvoshoz ment, asztalosműhelyünk. És a csend, ami azonnal kórházba utalták. Lehet, után áhítozol. Hiába ámítod magad, hogy ki sem jön többé, ö nem ki- soha se tudtál beilleszkedni ebbe a sérte el. Mindig irtózott a kórház- kőrengetegbe.” szagtól. „Papóka, csitt!” — feleli ő olyanFiatalabb korukban sokat beszéltek kor ingerülten. Hiszen tudja nagyon arról, hogy egyszer majd eljön az jól, hogy az ő nagyravágyása miatt idő, amikor valamelyikük egyedül hagyták ott a falut, a műhelyt, marad. De akkor még viccesen fog- negyven évvel ezelőtt, mert ő minták fel: „Papa, én nem halhatok dénáron városi asszony akart len- meg előbb, mert azt még halálom- ni. Az öreg pedig ragaszkodott a ban sem élném túl, ha újra megnő- földhöz, a szülőföldhöz, a megszo- sülnél...” „Te pedig nagyon jól el kotthoz. ö viszont összepakolta lá- tudod képzelni magad, mint vígöz- nyait és felutazott Pestre. Mit te- vegy!” „Tudod, mit, papa?! Hal- hetett a férje? Felszámolt mindent, junk meg együtt!” Ezen akkoriban és utánuk jött. így a pesti élethez a jókat nevettek. De most már igazá- kezdő tőkéjük meg is lett volna, de ban is szembe kell nézni a ténnyel, nemsokára kitört a háború, s ami hogy valamelyikük... A gyerekeik pénzük volt, mind felélték. Aztán sem állnak mellettük, hogy átsegít- soha többé nem tudták összeszedni sék őket a nehezén. Az egyik Iá- magukat, ö soha nem volt hajlandó nyuk vidéken, jómódban él. Évek dolgozni. Most már ugyan bánja, óta feléjük sem néz. A másik, a Legalábbis neki is lenne nyugdíja, fiatalabb, korán özvegyen maradt, Isten ne adja, az öreggel történik két gyerekkel, ő szokta olykor meg- valami, hogyan fog ő megélni az öz- látogatni őket. vegyi nyugdíjból? Most már, hetveAmióta egyedül van, nem is igen nen felül, nem tud elhelyezkedni, vásárolt. Ami itthon van, azt éli fel. ^rőteljes kopogás riasztotta Bab, krumpli, tészta. fel gondolataiból. A lánya Ma látogatási nap van, mehet a jött. Mindjárt öt óra. ölkórházba. Az öreg mindig kitalál tözködni kezdett. A tükörvalamit. Hogy vegyen neki pizsa- bői figyelte a lányát. „Alig vagyok mát. Miből? Azt az egyet szépen őszebb, mint ő.” A szekrényből par- megfoltozta, ne kelljen szégyenkez- fümöt vett elő. A füle mögött jól nie. Most másikat is akar. Ilyen egy bedörzsölte. „Hilda mindig sajnálta vénember! Lehet, hogy ki sem jön ilyesmire a pénzt.” többé! Arról is beszél, hogy majd — Viszünk valamit ápának? — az orvosnak kellene adni valamit, kérdezte fakó hangon a lánya. Nem arról van szó, ő szívesen ad- — Az öregasszony már a kendő- na, de mi van, ha... Akkor hiá- jét kötötte fel. Utolsó műveletként, nyozni fog a temetési pénzből. Sok pirosítót is rakott az arcára. Mikor koplalás árán, évekig kuporgatta elkészült, akkor válaszolt csak. össze azt a háromezer forintot, amit — Nem kell annak semmi. A kór- a szekrény mélyép őriz, ha egyszer házban mindene megvan, majd szükség lesz rá. A lánya, per- Már a kapuban voltak, amikor sze, ezt nem érti. „El lesznek temet- megkérdezte: ve, anya, koporsóra ne spóroljon...” — Taxival megyünk? Az öreg mára várja a pizsamát. A A lánya ingerülten válaszolt, lánya is mondta, kérjen a kórház- — Nem tudok fizetni, anya, nin- ban, ott is adnak. De hajthatatlan az csen pénzem. öreg: „Itt mindenkinek saját pizsa- Az öregasszony visszament a lámája van!” Ilyen önfejű volt min- kásba. A konyhakredencből, egy po- dig. hárból kivett húsz forintot, kis nájKicsoszogott a konyhába. Felkat- lonzacskóba tette és a zsebébe csúsz- tintotta a villanyt, arra a rövid idő- tatta. re, amíg keres magának ennivalót. Az István kórházig huszonöt foHideget kellene enni, ne fogyjon a rint volt a taxi. gáz. Száraz kalácsot talált a kre- — Toldd meg öt forinttal, lányom. Vaderna József: Tenger, fürdőmesterrel A lány homlokát egy pillanatra kiverte a verejték. Megijedt. Az előzés a szerpentinen lefelé nem volt veszélytelen, alig hitte el, hogy épségben kikeveredtek belőle. A férfi rá sem hederített, valószínű, ő mindent pontosan kiszámított. Mint mindig. Kár lett volna bármit is mondania. Szerencsére, most állnak, s ehet. Ezzel a legkönnyebb levezetni a feszültséget. Kenyér, paprika, vaj, szalonna, szalámi. Hátradőltek az autóülésen. A férfi nem nézett rá. Egyik kezét a kormányon tartotta, a másikkal cigarettát keresett. Fél kézzel gyújtott rá, mintha még most is vezetne. Valami kategórián vitatkoztak, de vele ez is felesleges, azt hiszi a szerencsétlen, hogy mindig igaza van. Ami sokszor előfordulhat, de hátha éppen ettől szerencsétlen. Most pedig még azt sem mondja, hogy jó étvágyat! Pedig oda szokta bökni, hol gépiesen, hol pedig gúnyosan. Valami törés keletkezett. Ahogy a kagylók széttörtek a tengerparton és akkor már semmire sem jók. Nyakláncot sem lehet belőlük csinálni. Széttörnek, akár a pillanatok két ember között. Mert van egy sáv, ahonnan már minden visszafordíthatatlan. Akárcsak ez a kapcsolat. Van egy sáv a tengerparton, ahol minden elpusztul. A szárazföld vízbe kerül, a víz a szárazföldre. Őrlik egymást. Hol hangtalanul, hol zajosan. Hiába szalad egymás felé két ember. Hiába. Egymástól is fel lehet őrlődni. Ez á némajáték is játék a beszéddel. Föl lehetne hangosítani, mint a rádiót: — Nem eszel? — Nem. Felesleges megkínálni bármivel is. Vagy: — Mikor érünk haza? — Nem mindegy? — A legjobb lenne már otthon. Biztosan várnak valamivel. Sütnek, főznek... — Nem érdekel — mondaná —, őt nem várja senki. Ami igaz is. Vagy nem? De ezzel az emberrel törődni sem lehet. A tánc után is mérges volt. Recsegett, mint a rádió, hogy a tánc páros műfaj, nem pedig önvonaglás. Hát én akkor is így táncolok! Azt utálom a legjobban, ha mindenből elvet csinálnak. Ügy kell táncolni, enni, inni, cigarettázni, ahogy jólesik. Ha valaki sokat dohányzik, már nem eshet jól. Az étellel ez másképp van. Abból többet lehet enni. Aztán néhány napig fogyókúrázni... Nem tetszett neki, hogy akkor otthagytam. Mit csináljak? Én mindenkit otthagyok, ha nem tetszik valami. Aki szórakozni megy, ne filozofálgasson! Amúgy is álmos voltam. A gondolatai azért eredetiek. De többet nem mennék el vele sehova. A fene tudja, miért. Most ki kellene festeni a szemem, mert a legközelebbi kocsmánál biztos megáll. Any- nyi vereséget sem tud elviselni, hogy miattam kell állnia. De annyit biztosan nem vár, hogy a szemöldökömet is kiszedjem. Amúgy sem szabad a külsőségeknek élni. Talán szerelmes is voltam két napig. Akkor jó volt. De eszembe jutott valaki más, vele akartunk mindig a tengerpartra menni. Most megint őt szeretem. De lehet, ha ő lenne itt, akkor meg mást szerelnék. Túl sokat törődne velem, ami talán még rosszabb, mint ez. Tudnék én egyáltalán élni valakivel? Biztosan. Van, akinek mindent elnézek, van, akinek semmit sem. Én az erdőt szeretem. Jobban, mint a tengert. Ott nincs vége semminek. Az erdőszélnél sem. Ott magasba törnek a fák. Az erdő nem marad abba a tisztásnál sem. A fák mindent tudnak. Merre van észak, dél, honnan süt többször a nap, a fák forognak. Táncolnak önmagukban, mert megszólal bennük a zene. Először a gyökerükben, mint mélyről fölszakadó dúdolás. Aztán a kérgük szájharmonika, az ágak levelekhez szorított gitárok. Az erdő nem törik szét, mint a kagylók. Ha bekapcsolom a rádiót, azért is mérges. Pedig jó ez a törökös zene. A férfi arca meg-megrándult, a semmibe nézett. Evés közben a legjobb gondolkozni. Senki sem tudja az emberről, nem látszik az arcán és mindenféle eszébe jut. Jobb lett volna az erdőbe menni, ahol el lehet tévedni. A tengerben még fürödni sem lehet rendesen, a bójáktól visszazavarnak. Kész röhej: tenger, fürdőmesterrel. Tengerpart, Zsigulival. Jobb lett volna stoppal menni. Akkor mindig találkozik az ember valakivel, lehet beszélgetni. Még a Balaton is jobb ennél. Kár érte. A kezével meg tudott nyugtatni, de felbosszantani is. Aki engem meg tud nyugtatni, annak nyert ügye van. Rögtön megszeretem. De csak az erdő tud végérvényesen megnyugtatni. A fákra és bokrokra emlékezni is lehet. Akár eláraszthatom velük a tengert. Akár el is bújdoshatok, ha nem érzem jól magam. Itt már felesleges minden beszéd. Legjobb lenne kiszállni és hazamenni stoppal vagy vonattal. Talán az az út érne legtöbbet ebben az útban. Mindjárt megcsavarja a kulcsot a műszerfalban és indulhatunk. Demit nyit ez a kulcs? Csak a következő . kilométert, csak a következő útkereszteződést. Így morzsolódnak fel az elvek is. Csak akkor érdekes valami, ha fáradtságig érzi az ember. Másképp széttöredezik, mint a hullámok a parton, s legyalulja lábnyomait a víz. Nem marad más, csak a sima, lúdbőrös homokfelület, ami kihűl és magára marad. A gyerekek homokvárai is kiszáradnak és összeomlanak, mint az emlékezet. Most miért rángatódzik az arca az állkapocs-csont fölött? Itt legfeljebb én lehetek ideges. Nem is oly rég ezt írtam neki: Tudod, hogy szeretlek? Hogy szeretek veled lenni? Ha veled vagyok, megszeretem majd a tengert is. Nem érdekel a tenger! — Indulhatunk? A belgyógyászat a kaputól a negyedik épület volt, emelkedőn kellett felmenni. Az öregasszony a lányába kapaszkodott. „így megyünk majd a temetésen is, a halottas kocsi után” — gondolta. M ég jó, hogy a saját nevére íratta a lakást. Mert hiába mondják, hogy az özvegy haszonélvező, nem bízik ebben. Jobb ez így. Egyszer már földönfutókká lettek a lányuk miatt Amikor Hilda özvegy maradt, száműzte őket a lakásból. Arra hivatkozott, a két gyerekét kell eltartania, az öregek gondját nem tudja elvállalni. És különben is: jobb, ha mindenki a saját életét éli. Tudták ezt az öreggel, hogy erről van szó, hiszen Hilda elég hamar kimondta: „... az élet megy tovább, és a gyerekeknek apa kell!” Gonosz mosoly- lyal a lányára sandított: „Hiába a nagy erőfeszítés, mégis pártában maradtál, fiam!” Nem akart hinni a szemének: az öregember a folyosón várta őket. A meglepetéstől szóhoz sem tudott jutni. — Megfázol, papa! — mondta, mikor végre magához tért. — Csókolom, papóka — üdvözölte a lánya. Az öregember gyengéden megcsókolta mindkettőjüket. Bementek a kórterembe. Az öreg lefeküdt. A lánya az ágy szélére ült, felesége pedig mereven az ágy lábánál állt meg. — Én jól vagyok, papa. nincs semmi baj otthon — mondta. — Örülök, kedves — szólt az öreg, és könnyes lett a szeme. A lánya félrefordult és sírva fakadt. — Tudjátok-e, hogy nincs semmi bajom? — nevetett az öreg. — Hogy-hogy nincs? — kérdezte az öregasszony szigorúan. — Akkor nem lennél itt. — Hidd el, anyukám, nincs. Minden vizsgálat eredménye negatív ... Holnap gyomorröntgenre megyek. Gipszet iszom, kedves, tudod-e -*■ mondta az öreg ,és jóízűen nevetette — Ha az is negatív, egy-két nap múlva mehetek haza! — Csitt! — dobbantott mérgesen az öregasszony. — Maradj csak nyugodtan. Folyton nyugtalankodsz. Jó dolgod van itt... Mi pedig itt vagyunk minden látogatáson. Szélesre tárult a kórterem ajtaja. A vacsorát hozták. Az öregasszony a tányérra nézett. Vajas zsömle, sonka, egy pohár tej. Az éjjeliszekrényen egy szelet torta. Az ebédből maradhatott meg. Úgy nézte az ennivalót, látszott rajta, ebben a pillanatban sajnálja, hogy nem ő a beteg. — Nincs fogad, papa. Hogyan eszed meg a felvágottat? — Vidd haza, majd megeszed — pnondta a férje kedvesen. ■ — Biztos, hogy neked nem kell? — kérdezte az asszony, de már csomagolta is a szalvétába. — Tudod, mennyit híztam, mióta itt vagyok? Húsz dekát. Olyan erősnek érzem magam, talán még gyalulni is bírnék! Az öregasszony kifejezéstelen arccal hallgatta férjét. Tekintete a paplanon heverő, két vézna, inas karra tapadt. Majd a lányára pillantott. Az szedelőzködni kezdett. — Az unokáim jól vannak? — Jól, persze. Ha apa kijön a kórházból, majd ellátogat hozzánk. Az öreg a lépcső tetejéről integetett. amíg látogatói el nem tűntek a kijáraton. A folyosón leült egy padra. Rágyújtott. Még. több, mint egy óra van a látogatás végéig. Nem akart még bemenni a kórterembe. Hét után jön majd a nővérke, hogy „köszönjük a látogatást”. Veszekedni kell, hogy a látogatók elmenjenek, öt meg magára hagyják. Mint mindig. A főorvos mondta, hogy az egész kórteremben, ő a legegészségesebb. Az ő betegsége a nyolcvanhét év. Kiment a fürdőszobába. Kimosta a pizsamáját. Reggelig talán megszárad a fűtőtesten. Majd a köntösében alszik. A nővér még lámpaoltás előtt bejött hozzá. Egy üveg meggykompótot hozott. — Egye meg, Miklós bácsi, jobb, mint a cigaretta. A magokat meg kicsúzlizza az ablakon — mondta és nevetve kacsintott az öregre. Végre sötét van. Párnájába fúrta fejét, sírt. Sokáig. Amíg el nem aludt. Álmában régi otthonában, a kis kertes falusi házban, diófából gyönyörű bútorokat faragott. Két kislány a hulladékból babaházat épített. Felesége baboskendőben etette a csirkéket.
