Pest Megyi Hírlap, 1980. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-12 / 240. szám

1980. OKTÓBER 12., VASÁRNAP

Pedagógusok és közművelődés

G

árdonyi Gézától származik az a közismert hasonlat, mely szerint a tanító olyan, mint a fáklya, amely másoknak világol, miközben önmagát fogyasztja. Gárdonyi maga is néptanító volt, évekig vergődött dunántúli kisiskolákban. Ha valaki, akkor ő igazán tudta, mit jelentett fáklyának lenni a hajdani világban. De még a két világháború között sem volt könnyű a falusi tanító sorsa.

Fáklyának lenni azt jelentette, hogy 6 a kultúra egyedüli letéteményese a faluban. És a szegény emberek dolgainak önkéntes ügyvivője. Még a felszabadulás után is hány és hány tanítóra hárult ez a szerep! Idősebb pedagógusoknak ma is fölcsilian a szemük, ha a 25—30 évvel ezelőtti falusi éveikre emlékeznek vissza: Azok voltak az igazi idők... Ott, az isten háta mögött váltam igazán emberré ...

Kétségtelen, hogy azóta nagyot változott a világ. Szocialista alapokra fektettük a közoktatást, kiépítettük a művelődési otthonok, közművelődési könyvtárak, mozik hálózatát, ezek segítségéve] az ország legkisebb falujában is megteremtettük az iskolán kívüli művelődés lehetőségét. Társadalmunk figyelme az utóbbi esztendőkben erőteljesen a közművelődés továbbfejlesztése felé fordult. Párthatározat is született a közművelődési tevékenység fejlesztésére, a parlament pedig négy évvel ezelőtt közművelődési törvényt fogadott el.

Népművelés helyett ma már közművelődésről beszélünk, és ez semmi esetre sem' formai kérdés. Korszerű, szocialista szemlélet áll mögötte, amely a köz- művelődésben részt vevőket nem osztja két csapatra, terjesztőkre és befogadókra, hanem az egységes művelődési folyamat egyenrangú szereplőinek tekinti őket. E demokratikus szemlélet abból a felismerésből fakad, hogy minden ember hordoz valami sajátos tűdást, tapasztalatot, amelyet érdemes a közösségnek átadnia.

Napjainkban a közművelődési tevékenység alapvető feltételeinek megteremtése az államra hárul. Feladata lett a közművelődési ellátás megteremtése, szervezése, a tevékenység irányítása. A pedagógus ehhez elsősorban azzal járulhat hozzá, hogy felkelti növendékeiben a folyamatos önképzés, az életfogytig tartó művelődés igényét. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy részt vegyen másfajta — például a művelődési ház égisze alatt folyó — közművelődési tevékenységben. Már csak azért is, mert az iskolák és a művelődési házak nem egymás melletti, hanem egymásra utalt intézmények, még akkor is, ha a gyakorlat itt-ott ellentmond ennek a követelménynek. _>i

Mégis gyakran hallatszik ellenvetés, hogy napjainkban teljesen fölöleslegesek a hagyományos közművelődési erőfeszítések, hiszen a felgyorsult információáramlás korszakában a közművelődési hálózat nem lehet versenytársa az újságoknak, a rádiónak s kiváltképp nem a televíziónak. Valóban így volna? Aligha, hiszen számos faluban nem konganak az ürességtől a művelődési házak. Azokon a településeken, ahol pezsgő , élet tölti meg a kultúrházat, ott a televíziónak sincs korlátlan hatalma az emberek esti órái fölött. Az ilyen helyeken nem csupán egy-két hivatásos népművelő ügybuzgalmán múlik a siker, hanem a helybeli értelmiségiek, mindenekelőtt a pedagógusok részvételén is.

Közművelődési törvényünk a műveltség terjesztését nem csupán a pedagógusoktól várja, hanem az egész közösségtől. Az értelmiségnek így is megtisztelő kötelessége marad, hogy szakmai, világnézeti és politikai felkészültségét hasznosítsa a közművelődés érdekében, hogy ezáltal maga is gazdagodhassék a termelőmunkát végző emberekkel létesített kapcsolatban.

Ismerve a tanítók és a tanárok társadalmi elkötelezettségét, ebben meg is nyugodhatnánk a jövőt illetően, ha nem rémlene föl előttünk a tanyák és a néhány száz lelkes apró falu lakosságának helyzete. Az ország településszerkezetének átalakulása ugyanis együtt jár az iskolák körzetesítésével, és így, nemegyszer falvak százai maradnak értelmiségiek nélkül. Keresni és találni kell olyan forrásokat, hogy ez egyben ne jelentse a települések számára a közművelődés nélkülözését is.

P. Kovács Imre

Szépséges szövevények

A Vigadó Galériában nyitotta meg Hincz Gyula Kossuth- díjas, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze kiállítását Bereczky Loránci művészettörténész, az MSZMP KB munkatársa. A kiállítás november 9- ig látható. A katalógust Rényi Katalin grafikusművész tervezte, a tárlatot Sós László Munkácsy-díjas grafikus rendezte. A Vácott létesítendő Hincz-gyűjteményt az egykot- ri könyvtár épületében Szrogh György Ybl- és Állami díjas építőművész tervezi.

Eszmékkel telített intellektus

Hincz Gyula, mivel tökéletessé neunesícett formákkal a legmagasabb eszmények felé tört, már életében vált klasszikussá. Igaz, Hincz nem az eredményt, hanem a törekvést tartja, tartotta mindig fontosnak, de az ő törekvései mindig a lényegeit testesítették. Amikor a gimnáziumi érettségin a gömb tematikájából felelt, az optikából fejtette meg sikeresen a talányt. így tesz ma is. Hincz a belső látványt figyeli, ez az ő kutatási területe, s la-, boratóriuma a festészet. Képzelete a kozmikus tér és az anyag szerkezete határai között iramlik egy rajzi lézer sebességével — nemcsak a gyorsaság, hanem a forma is hasonló. Ez az áramló nyüzsgés sodrásba hozza a kép fe-. lületót. Értelmes szövevény ez a vonalhálózat, mely grafikáinak és festményeinek is törvénye. Számára az akkumulált vizuális gondolat a lényeg, ez alakítja a maga egyedi alakzatát a céltól, igénytől, szándéktól, elhatározástól függően szoborrá, rézkarccá, festmény- nyé, kerámiává, gobelinné, mozaikká. Nem nevezhetjük festőnek, szobrásznak, grafikusnak/ hanem eszmékkel telített intellektusnak, aki fest, rajzol, mintáz, szellemiség és képzőművész.

Művekbe sűrített

világ

Képzelete mágnes, összegyűjti és sugározza a világot, megtalálja, követi, árnyalja, kifejezi, továbbteremti. Minden reprodukálás idegen tőle, kincse a szellemi függetlenség, mely értelmez és alakít.

Vizsgálódása nem korlátozódik csupán a formákra, az érzelmek és gondolatok rajzi megfelelői izgatják, ezért tűnik képeinek rendszere elvontnak. Művei az elérhető legnagyobb összpontosítással teremtődnek, s az optimális koncentrációt igénylik

HINCZ-TARLAT A VIGADÓBAN AZ ÉLETMŰ VÁCRA INDUL

a nézőtől is. Ez a híd;' mely összeköti művészetét korunk emberével. Minden alkotása sűrítmény, alakuló önarcképe is az; egyszerre hordoz bánatot, vidámságot, drámát és távlatot, a teljességet. Hatása összetett élményt nyújt. Az első benyomás kellemes, de ha kutatjuk a vonal és a szín törvényeit, akkor a kép titka is feltárul, eszméje is boldogít. Hincz Gyula alkotásai f elszámolják bennünk, kellő figyelem és elmélyülés esetén, a képzőművészeti analfabetizmust. Periekké válhatunk általa,. alkalmassá, hogy bejárjuk a vizuális művészetek teljes világát. Mel-, lékesen jegyzem meg, de nem mellékes. Ferenczy Károly kedves színe a zöld, Van Go- ghé a sárga. Hincz minden I műve a teljes színskálát tartalmazza; ez a karaktere.

Festményekbe írt

tanulmányok

Szellemünk útjelzőjének nevezi Lyka Károlyt egyik dolgozatában Hincz — ó is az. Ugyanitt írja: A művészet nyelvének megértése személyes képességünk. Ez az a kapcsolat, mely által a mű továbbéli bennünk határtalan létét, újrakezdi bűvös pályáját. Hincz így élte át a művészettöríénelem mesterműveit festészetének továbbteremtő lendületével, s ezzel a szerénységgel hív minket is olyan szellemi tevékenységre, melynek végeredménye művészetének maradéktalan megértése.

Imponáló munkásságának az a területe, melyet illusztrációival a magyar könyvművészet felemeléséért tett. Ezek a rajzok független hozzászólások Anatole France, Vörösmarty, Leszkov, Mikszáth, Móricz, Swift, Morus Tamás, Solohov, Aragon, Radnóti Miklós, Weöres, Villon, Tolsztoj, Krúdy és József Attila műveihez, képekbe írt tanulmányok. Kistogxáíiai adat, hogy Tevan Andor 1948-ban így jellemezte Hincz ez irányú tevékenységét, melyet ő már az indulás pillanatában teljes fontosságában megérzést : ...Az eddig elhozott illusztrációk nagyon nagy tetszést váltottak ki a nyomdám személyzeténél. Ez magától értetődő is. hiszen valóban egyedülálló, amit öné könyv illusztrálásával alkot. Kétségtelen az, hogy

SZÄLLJ MADÁR!

mét, kínját, s ami szintén lényeges, hogy mindig önmaga képességeinek legfelsőbb fokán alkot. A színek nyüzsgése, a vonalak értelmes halmazának feszülő zsúfoltsága korunk felgyorsult érverését tartalmazza, egész munkássága vdlágönarckép. A tenger árad — apad. Hincz meghaladta a természeti erőket, hiszen ötven esztendeje árad múltat összegező, jövőt alapozó lendülete. Műveinek vulkánikus erővel, áramló gazdagsága miatt ez a kiállítás is munkásságának csupán szemelvénye. Nem leplezhetjük örömünket és megbecsülésünket, hogy Hincz Gyula és Vác város j szövetsége, szerződése révén életműve viszont állandó gyűjteményként hamarosan e mozgalmas ipari, műemléki városunkba kerül az egész ország európai értékű kincseként.

Losonci Miklós

A hétezer év előtti Alföld

ANGOL-MAGYAR RÉGÉSZETI EXPEDÍCIÓ

Hétezer éves újkőkori településrendszert talált Békésben a Dévaványa és Szeghalom vidékén kutató angol—magyar régészeti expedíció. Az oxfordi Ashmolean Múzeum tizenegy régészéből, biológusából és fizikusából, valamint a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum és az MTA Régészeti Intézete három-három kutatójából álló csoport szeptember közepén kezdte meg munkáját.

Az angol régészek vezetője, dr. Andrew Sherrat elmondta;

— Kelet-Magyarország újkőkori 4000—7000 évvel ezelőtti településrendszere rendkívül gazdag anyagot kínál a régészeknek.

— Ezek a települések Északn.yugat-Európában elpusztultak. Az Alföld összekötő kapocs volt Nyugat- és Dél- kelet-Európa között, és itt a mezőgazdaság sokkal hamarabb fejlődött ki, mint innen

nyugatra. Az itt lakók kultúrnövényei a búza és az árpa különböző kezdetleges fajtái voltak. A kutatás .során a mezőgazdaság egész ' rendszerét megpróbáljuk rekonstruálni, ugyanis nemcsak a. termesztett, hanem a kísérő növények magvait is sikerült elkülönítenünk. A legkorábbi háziállatok, a szarvasmarha és a juh mellett, a ló kivételével szinte minden ma élő háziállat csontjaira és elég nagy számú halcsontra is ráakadtunk.

— Kutatásaink azt bizonyítják, hogy qz új kőkori Alföld népessége balkáni és helyi eredetű. Településeik egész rendszerét sikerült megtalálnunk. Talán a legizgalmasabb kérdés, hogy a termelés kezdeteitől a várossá válás küszöbéig eljutó itteni újkőkori műveltség miért nem jutott el a városok alapításáig.

ilyen művészi tökéletességű I könyv Magyarországon meg nem jelent meg■ Fontos most már csak az, hogy a szedés és nyomás terén én is a raj- 1 zokhoz méltót tudjak nyúj- \ tani.

Az Anatole France raj zeit- - ról van szó, melyek azóta világsikert értek el, s Tevan szerint is túl önérték ükön a tipográfia megújításában is részesek.

Tájakba zárt

elemzések

Művészetének egysége, hogy mindig más. de ez a más

festői elemzéseit az 1940-es évek kezdetén. A Föld-egyetemesség festője, a maga sajátos történeti küldetésével láttatja képben, szoborban Indiát, Chilét, Afrikát, Vietnamot, s a speciális tájszépséghez csatolja a népek igazságát, jaját, szerelmet sugalló tekintetét.

Sokoldalúsága lenyűgöző. Az, hogy üvegablakot, gobelint tervez, az, hogy mozaikot szerkeszt, hogy fest, szobrot mintáz, rézkarcot készít; mind nem elég. Autóbusz* megállót is álmodott 1960- ban, melynek makettje szintén ezen a kiállításon látható, mintegy bizonyságul, hogy, bár festő lett, építésznek készült, egy konstruktőr is rejtőzik benne. Konstruktőr és író, aki meleg líraisággal emlékezett pályatársaira, így Lyka Károlyra is.

Vonalakba álmodott korkép

Művészete nagy termés. Megérezte és kifejezte korunk égető kérdéseit; öröugyanaz; módszere változik, szemlélete változatlan, pontosabban alkotó nyugtalanságú és hevületű a magatartása. Termő, teremtő, szerves folyamatosság ez.' Hincz elöidejű, egyidejű alkotó, lépést tart korával, kezdeményezi az európai törekvéseket, vezeti a mezőnyt. Több műve bejelenti az adott időszakban Mirót vagy Poí- lockot. Emellett szimultán. Ez a szimultanizmus egy időben képes arra, hogy a természetleíró, értelmező vagy alakító formákat teremtsen, egyszerre festi a háborgó Balatont és a gépvilág elvonatkoztatott

TV-FIGYELŐ

azt követő családi .közönyről szólott.

Az eset a napilapokból ismerős: a balatoni beatkon- certről hazafelé tartva két fiú lestoppol egy ittas autóst, aki aztán végzetesen karambolozik. Az azonosíthatatlan halottakat pedig 17 hosszú napon át 6enki sem keresi. Ennek a minősíthetetlenül szomorú esetnek járt utána Feyér Zoltán, s igyekezett kifaggatni a történtek közelebbi, távolabbi körülményeiről több tucatnyi megkérdezettet. Általánosabb érvényű tanulság? Igen, felgyülemlett valami efféle. Nevezetesen, hogy nagyon sok tízen túlit és húszon innenit szikkaszt, sújt a szeretethiány; hogy a figyelmüket és erejüket lekötő programok csak elvétve ivannak megszervezve; s hogy egyáltalán, még az egy fedél alatt élők sem igen értenek szót. Társat bandákban keres a csellengő, s idő- tölése is jobbára e zavaros társaságok programjához igazodik.

Dicséretére a szóban forgó műsornak, mindez a maga fé- sületlenségében — hol torkot, hol öklöt szoríttatva — került az előfizetők elé, akiknek figyelmét legföljebb ha az- ösz- szeállítás terjengőssége lan- kasztotta. Mert szó, ami szó: egy kicsit túlszabták ezt a társadalometikai látleletet. Megeshet, azért, mert ami a nevében is egy óra, azt a valóságban sem lehet megkurtítani.

Akácz László

nélkül, azok e vészjelzéseket figyelve tudhatják, hogy Fest megye nem egy településein is találni ilyen halálra ítélt tetőket, falakat. Hogy csak a legismertebbiket említsük, itt, a fővárostól 28 kilométernyire mutatja gyönyörű formáit a zsámbéki templomrom, amely egykor a francia eredetű premontrei szerzetesrend egyháza volt — e papok III. Béla király második feleségének, a francia királylánynak, Margitnak a kíséretében érkeztek hazánkba —, s amely román kori építményt nem kisebb szakemberek nyilvánítottak remekműnek, mint Römer Flóris, Ipolyi Arnold és Henszlmann Imre. De hát úgy látszik, hiába az iő hozzérté- sük, hiába minden más egyéb reklamáció, csak nem akad igazi, óvó-féltő gazdája ennek a föltehetőleg 1220 és 1258 között épült templomnak. Ám erről már annyi, de annyi szó fecsérlődött; az érte való perlekedést szirtte kár is folytatni ...

Fiatalok órája. A múltkoriban technikai okok miatt elmaradt Fiatalok óráját most, pénteken estére sorolták be. Bizonyára nagy volt ennek a hatvan percnek a — szakszóval mondva — nézettsége, hisz’ egy ritka, tragikus témát dolgozott fel, amikor két fiatal halálos balesetéről, majd az

mesteri elegyítésével lenne hasznos fölidézni egyéb más történelmi vagy irodalmi jeleseink .életművét is. Nemcsak amúgy, a stúdiófalak között elmélkedve, még a szöveget sem kívülről idézve, hanem jobbára könyvekből kiolvasva. (Hányszor, de hányszor látni ilyesmit a legnagyobb nyilvánosság előtt: minden feszélye- zettség nélkül lapról szaval a színész.)

Bárha ez a Bethlen-emlék- műsor jó például szolgálna, s máskor is nyílna alkalmunk hasonlóan kép- és gondolat- gazdag múltidézések végigél- vezésére.

Műemlékek. Hanem amíg azokat az erődített palotákat, várakat s egyéb korabeli épületeket pásztázta a kamera, bizonyára sok nézőben fogam- zott meg a gondolat, miszerint a többségüknek nem éppen dicsérni való az állaga. S innen még egyet következtetve igazán nem volt nehéz belátni, hogy milyen dicséretes vállalkozása volt a mi televíziónknak leforgatni a Pusztuló műemlékeink nyomában című sorozatot, amely most másodszorra is feltűnt a képernyőn — még inkább megerősítve az első vetítés szomorú tapasztalatait. Akik gondjuknak érzik, miként mállik, töredezik szét megannyi épületkincsünk a megmentés minden reménye

Bethlen Gábor. Erdély nagy

fejedelméről, a taktikus reál- politikusról és a kiváló hadvezérről, Bethlen Gáborról láthattunk egy háromnegyed órás dokumentumfilmet születésének 400. évfordulója alkalmából kedden este.

A Kézdí-Kovács Zsolt rendezte képsor — amelyben két jeles történészünk, Benda Kálmán és Makkai László személyesen is közreműködött — mindenképpen méltó volt a jeles alkalomhoz. Mégpedig azért, mert, mondhatni, minden kockája azt a higgadtságot, megfontolt nyugalmat sugallta, amely végtése is Bethlen életművének egyik fő jellemzője volt.

A kétségkívül fáradságos vállalkozásnak hála, a néző szinte helységről helységre — sőt szobáról szobára — megismerhette a fejedelem életének színtereit, kezdve a szülőháztól egészen az uralkodói palotáig. Közben pedig a tömör fogalmazású, szakszerűen hangzó kommentárokból rendre megtudhatta, mely szándékok sarkallták, milyen célok elérésén fáradozott magasra ívelő pályájának egymást követő szakaszaiban.

így vált igazán átélhetővé, megérthetővé ez a rendkívüli sors; így kerülhettünk oly közel hozzá, hogy a négy hosz- szú évszázad ellenére is szinte érezni vélhettük testközelét.

S — vonhattuk le általánosabb tanulságként — bizony így, a látvány és a szó ilyen